Prágai Magyar Hirlap, 1927. augusztus (6. évfolyam, 174-198 / 1508-1532. szám)
1927-08-10 / 181. (1515.) szám
8 1927 augusztus 10, szerda. lll■l■l■ln^nll—iwiii ffliwinm——am\ Vyrubova asszonyt a cári család kíséretével együtt fegyveres katonák hurcolták el „A Romanovok fénykora és bukása" írta: A. A. Vyrubova " 36. Néhány fegyveres katonát ültettek mellénk, aztán Szednev császári szolga, — egy festeni valóan szép férfi, aki azelőtt, mint matróz a Standardon szolgált, ránkcsattantotla az ajtót. Még oda tudtam súgni neki: — Védje meg őfelségéiket! 'A gyermekszoba ablakaiban ott állt a császárné gyermekeivel, Fehér alakjuk elmosódva tűnt el. Hideg, esős nap volt. Gyöngeségtől, izgalomtól szédült a fejem. Néhány perc múlva megérkeztünk a carskoje-szelói pavillonba és beléptem abba a szobába, amelyben annyiszor találkoztam őfelségéikkel. A miniszterek vonata — Kerenszkijék vonata — várt minket. A számunkra fönntartott vasúti kocsi ajtajában őrszemek álltak. rA vasutezred néhány katonájának résztvevő pillantása és az az udvariasság, amellyel beszállásomkor segítségemre voltak, annyira meghatottak, hogy csaknem elvesztettem önuralmamat. Hirtelen megjelent egy katona kíséretében Kerenszkij s rákiáltott barátnőmre és reám, hogy nevezzük meg magunkat. Lilly Debn egy pillar natig tétovázott, anélkül, hogy hátrafordult volna. — Feleljen, ha önhöz beszélek! — Ordította Kerenszkij. Értelmetlenül néztünk rá. — Most meg van elégedve? — kérdezte Kerenszkij a katonát, amikor végre teljesítettük kívánságát, és megmondtuk a nevünket. Érne elhagyták kocsinkat s mi végre egyedül voltunk. Nagyon rosszul voltunk, csaknem elájultam s ezzel csaknem kellemes látványt szereztem kínzóinknak. Lilly erősítő csöppeket adott nekem s jobban lettem. A városba való megérkezésünk után arra kényszerűéttek bennünket, ho)rjy elhaladjunk Kerenszkij előtt, aki néhány nő társaságában ott ült és gúnyos tekintettel mért végig bennünket. Mikor ennek az eljárásnak is vége volt, be kellett ülnünk egy császári gépkocsiba, amely most az ideiglenes kormányt szolgálta és azután, hogy még az ablakokat sem nyitották ki kérésünkre, elindultunk a messze bizonytalanságba. „Bedobtak egy sötét kamrába és rámzárták az ajtót“ Nagyon jól emlékszem arra, milyen komor benyomással volt ránk a város. Mindenütt szerteszét lézengő katonák csoportjai, — a boltok előtt hosszú ember-rajok s amerre a szem ellátott, vörös lobogók. Az igazságügyminisztérium épülete előtt megálltunk. Hosszú, meredek lépcsőn kellett felmennünk s ez nekem, aki mankón jártam, igen nehezemre esett. A tisztek egy harmadik emeleti szobába vezettek bennünket. A szobában semmi bútor sem volt, ablakai az udvarra nyíltak. Szobánkba egy pamlagot hoztak, azután néhány piszkos katonát állítottak ajtónk elé, — s egyedül maradtunk. Fájdalomtól, vágyódástól és fáradtságtól halálra gyötörtetve, hanyatlottam végig a pamlagon. Este felé megérkezett Kerenszkij, s háttal felém fordulva, azt kérdezte, hogy a kályhába befütöi- tek-e? A feleletre nem emlékszem, — Kerenszkij hirtelen hátat fordított és kiment. Kevés idő múlva teát és tojást hoztak nekünk és befü- töttek a kályhába. Az őrök egyike — a Pre- obrazsenszkij-ezred katonája — nagyon szeretetreméltó és udvarias volt. Szivből sajnált, bennünket és este — mikor egyedül voltunk vele — gúnyolta az uj rendet és kijelentette, hogy abból nem fog semmi jó teremni. Nem tudtunk aludni. Az éjszaka véghetetlen lassan húzódott s mi mérhetetlen hosszúnak és titokzatosnak éreztük. Szürkülni kezdett. A kemény, kényelmetlen fekvéstől csaknem megmerevedve, összetörtén keltünk föl. Az álmatlan éjszaka rendkívül el- gyöngitett, úgy, hogy Lilly elhatározta, orvost hivat az őrökkel. Kis idő múlva azt a választ kaptuk, hogy kívánságunkat teljesíteni fogják, de nemsokára megjelent egy tiszt, aki Kerenszkij megbízásából közölte velünk, hogy az orvosnak Gutzkov hadügyminiszternél van dolga-, engem azonban be fognak venni a kórházba, ahol jó szobát, orvost és ápolónőt fogok kapni. Ami pedig Lilly Dehnt illeti, őneki kellemes újságot hozott: holnap szabadonbocsátják. Átadtam barátnőmnek minden ékszeremet, amely még rajtam volt, ő pedig zsebkendőjét és egy pár harisnyáját, hagyta nálam. Később fogságom idején nagy hasznát vettem mindkettőnek. A durva katonaharisnyák seímmiképpen sem Í Uj kiadásban jelentek meg Leftne regényei: Egy ősök , . , * , s , . 7.80 Kö Próbaév . 7.80 „ Müvészszerelem . , . . . . 7j80 „ Vergődő szivek 7.80 „ Elfelejtve . 7.80 „ Szerelem hatalma 7.80 „ Önfeledt pdllainat.....................7.80 „ Egy sebzett; ezáv 7.80 „ Joldata házassága . , , , . 9.80 „ Tavaszi álom 9.80 „ Várok reád................... .... . . 9.80 „ I Kö irnyteng-erekein át .... 9.80 „ B A grófnő unokája . . « , . 9.80 „ MüHer-leámy . • ...... 9.80 „ Sors jálbéto. . . • * * » . . 9.80 „ Margát . . 9.80 „ Született csóka........................9.80 „ Ma rhoff-család..........................9.80 „ As szonyok, leányok igazi, finom szóra- H koztatója. | voltak kellemesek beteg lábamnak és kendő vagy rongy hijján dörzsöléssel meg gyurmoiással igyekeztem kissé puhábbá lágyítani a merev harisnyákat. A Lillytől kapott harisnya természetesen elszakadt idővel s nem foltozhattam meg, mert cérnát és tüt nem engedtek használnom. Vyrubovát elhurcolják a Péter Pál-erődhe Délulán három órakor megjelent Pérec ezredes néhány fegyveres hadapróddal s miután szívélyesen elbúcsúztam Lillytől, elvezetlek. Odalenn Pérec rámparancsolt, hogy üljek a ház előtt álló gépkocsiba. Ö maga és a fegyveres kiséret is beült mellém és az ezredes az egész utón mindenképpen azon fáradozott, hogy engem gúnyoljon. Minden akaraterőt össze kellett szednem, hogy nyugalmamat és hidegvéremet megőrizzem és igyekeztem oda sem hallgatni beszédeire. — Önnek és az ön Griskdjának (Raszputinnak) tulajdonképpen szobrot kellene állítani, mert önök segítették győzelemre a forradalmat. Keresztet vetettem, mert éppen egy templom előtt haladt el a gépkocsi. — Nincs miért keresztet vetnie, — vigyorgott Pérec — inkább a forradalom szerencsétlen áldozataiért imádkozzék... — Vájjon hova visznek bennünket? — gondoltam. — Egész éjjel azon gondolkoztunk, hol teremthetnénk önnek jó szállást — folytatta az ezredes rövid szünet után — és végül ;s azt hatá/- roztuk, hogy a Trubeckoj-bástya a legalkalmasabb tartózkodási hely Önnek! Még jó darabig folytatta ilyen hangnemben, aztán hirtelen rámkiáltott: — Miért nem felel? — Nincs mit felelnem — mondottam. Ekkor elkezdte őfelségéiket gunyolni-csipkedni, sértő és szemtelen kifejezéseket használt, s aztán hozzátette, hogy a történtek után azt kell föltételezni, hogy őfelségéik hisztériában szenvedlek. Nem hallgattam tovább és azt mondtam: — Ha ön tudná, milyen méltósággal viselik a velük történt példátlan igazságtalan $ág>t, nem merészelne így beszélni, hanem mélységes tisztelettel adózna irántuk. Pérec hallgatott. Gépkocsi-utunk leírásánál Pérec megemlíti emlékirataiban, hogy az én kijelentéseim nagy hatással voltak rá, továbbá, hogy sértegetéseire nem válaszoltam és hogy ujjamon „néhány értéktelen gyürüt“ viseltem. Mikor a tauriaT~ palotához közeledtünk, a»t mondotta Pérec, hogy először a duma épületéhez megyünk, onnan a Péter Pál-erődbe. — Jó, hogy az erődbe visznek — gondoltam önkéntelenül. Semmiképpen sem vágyódtam arra, hogy a duma épületébe zárjanak, ahol őfelségéik ellenségei mind együtt voltak. Minden szoba hemzsegett a foglyoktól A fauriai palota elé érkezvén, a miniszteri pavillonba mentünk, ahol egyik szobában több nő ült. Szánalmas benyomást leltek vám: sápadlak, kisirt szeműek voltak és egészen lezüllöl- teknek látszottak. Minden szoba és folyosó csalcugy hemzsegett a foglyoktól. Á nők között megpillantottam Szuhomlinovnét és köszöntem neki. Azt mondtották, hogy velő együtt visznek az erdődbe. Még két hölgyet neveztek meg: Polubojarinov asszonyt és Rieman- nét. Az utóbbi sirt, mert éppen az imént közölték vele, hogy szabadon engedik. Egy csinos diáklány, akit nyilván őrségül adtak az asszonyok mellé, odafordult Riemannéhoz és kigunyolta: — Látja, ez a hölgy itt az erődbe kerül és egészen nyugodt, — mondta, felém mutatva. — Ön pedig sir, pedig önt szabadon fogják bocsátani. Mikor elvezettek bennünket, Riemanné keresztet vetett rám. Valami rettenetes érzés szorította el szivemet: úgy éreztem, hogy én már nem én vagyok, hanem egészen más valaki. Körülöttem minden mintha ködbe süllyedt volna. A gépkocsiban Pérec, a halaprődok és az előbb említett diáklány ültek mePénk. A diáklány résztvevőén kérdezte tőlem, hogy nem se- githetne-e valamivel szüléimén? Megköszöntem és közöltem vele szüleim lakásáno. í telefonszámát. Később megtudtam, hogy míg aznap föl is hívta őket. Kerenszkij kevéssel az én letartóztatásom előtt megparancsolja, hogy sziljeimet értesítsék sorsomról. Pérec nevetelt és megje- jegyezte: — Nemsokára úgyis benne lesz az újságokban, hogy Önt az erődbe vitték és mindenki meg fogja tudni. Egy kapun át az erőd udvarába hajtottunk, onnan a Trubeckoj-bástya elé. A gépkocsinkat, kö- rülsereglő katonáknak hangos szóval ed akiáltotta az ezredes, hogy két. veszedelmes gonosztevő nőt hozott s én csodálkoztam, hogy a katonák nyomban szét nem szaggattak bennünket. Miután az ut sikos volt és a járás nagyon nehezemre esett, egy tiszt — aki az erőd helyettes parancsnokának mondotta magát, — karonfogott és átsegített a bástyaudvaron a lépcsőhöz. Miután végigvándoroltunk egy véghetetlen hossza folyosón, bedobtak egy sötét kamrába és rámzárták az ajtót. Aki az egyedülmaradásnak ezt az első pillanatát már egyszer börtöncellában megérte, meg fogja érteni azt, amit én éreztem, meg fogja érteni az én reménytelen kétségbeesésemet. A gyöngeségtől félig elalélLm lerogytam vaságyamra. A kőpadlőzaton széles viztőcsák voltak, viz szivárgott a falakról, fekete sötétség és nedves hidegség töltötte he a cellát. A mennyezet keskeny ablakán alig jutott be napfény vagy levegő. A nedvesség és penész szaga, csaknem elfojtotta lélekzetemet. Az egyik sarokban egy kicsorbult vödör állt. A vas asztalka és az ágy bele volt erősítve a falba. Az ágyon vékony matrác és 'két piszkos párna volt. Néhány pillanatig szinte eszméletlenül feküdtem, — aztán egy kulcs csikordulását hallottam. A hatalmas vasajtó megnyúlt és egy rejtelmes férfiú lépett be. Fekete szakálla volt, piszkos keze és közönséges, sunyi ábrázata. Mögötte szemtelen visszataszító külsejű katonák. A szakállas ember parancsára a katonák elvették a matracot és az egyik párnát az ágyról, aztán elszedték szentképecskéimet és aranygyűrűimet. A szakállas lény kijelentette, hogy az igazságügyminisztérium nevében áll előttem és a börtön rendjének megtartásáról kell gondoskodnia. Végül megmondta a nevét, — Kuzijminnek hívták, valamikor fegyenc volt, tizenöt évet töltött Szibériában. Igyekeztem szivem mélyén megbocsátani nyerseségét, megértvén azt, hogy tizenöt évnek minden szenvedését rajtam akarja megbosszulni, durvaságainak elviselése azonban mindjárt, az első estén csaknem meghaladta erőimet ... A katonák, letépvén arany nyakláncomat, megsértették a nyakamat. A kereszt és a szent- képecskék a térdemre estek. Fájdalmamban elkiáltottam magamat, mire egyik katona öklével rámsujtott. Jól összeszidtak, leköptek, azután elmentek, bevágva maguk mögött a vasajtót. Átdermedve a hidegtől és halálos éhesen lefeküdtem a vaságyra, betakaróztam köpenyemmel, s igyekeztem elaludni, a durva röhejelf és szitkok közepette, amelyek az ajtón lelvő tolóablakocskán áthang- zottak. Egyszerre csak halk kopogást hallottam a falon. Nyomban arra gondoltam, hogy a szomszéd cellában lakó Szuhomlinov asszony ad jelet nekem s közelségének tudata valame’yost bátorságot elevenített belém. Pár pillanat múlva azonban nyilván el is aludtam, mert a legközelebbi, amire emlékszem, egy katona volt, aki egy kanna forró vízzel és egy darab kenyérrel ott állt cellámban. Teához csak akkor tudtam jutni, mikor pénzt küldtek, — az első napokban csak forró vizem volt a kenyeremhez. Ezek az első napok olyan szörnyűségek voltak, hogy alig tudom leírni őket. így fiatalít jés szépít a Ml -creme Gorall-puder Gorái! -szappan FSleraVnt a f. S. R. ró**és»: jyltár, Bralislava. ^ZIHHÁZ-ZEnE . AZ UNGVÁRI VÁROSI MOZGÓ HETI MŰSORA: Szombat: Édes a bosszú. Vasárnap: A párduckölyök. Kedd: A szenvedély. Szerda: Isten bölcsője. Szerda: Isten bölcsője. Csütörtök: A teng erí farkas. (*) Hivatásos magyar színészek Eperjesen. Alkalmi tudősilónk jelenti Eperjesről: Rekkenő melegben, a kánikula tetőpontján végre hivatásos magyar színészek részére is megnyitotta a hatósági engedély az eperjesi Városi Szinház kapuit. Földessy Sándor kamaraszínháza rendezett nyolc napos „szezont" Eperjesen. És a rekkenő forróság ellenére is szeretettel fogadta a társulatot Eperjes közön, égé, melynek soraiból, sajnos, éppen a fürdőző és nyaraló tehetősebbek hiányoztak. Az itthon maradtak minden este jócskán megtöltötték a szinház családiasán intim nézőterét és kivették részüket abból a ritka élvezetből, amit a magyar szinház Eperjes részére jelent. — A társulat tőle telhetőén igyekezett a kényes igényű eperjesiek várakozásának megfelelni. Az előadások sorozatát Szenes Béla „Nem nősülök“-jével kezdték s lejátszották a „Te csak pipálj, Ladányiét, a „Gold- stein Számit", „Charlie nénjét", felelvenitették az „ördög"-öt és bemutatták a „Fehér egér", valamint az „Uraim, csak egymásután" cimü francia vígjátékot. Búcsúzóul kabaréelőadást rendeztek. Az előadások színvonala meglehetősen magas volt. Csak elismeréssel lehet megemlékezni azokról a produkciókról, amelyeket Krammer Mici, Sándor Aranka, Fényes Ada, Kallós Böske, Németh Juci, Földessy Sándor, Kolos Ernő és Kincses László nyújtottak. E minden kritikát elbíró együttes tagjainak emberfeletti munkáját csak akkor lehet kellően méltatni, ha tekintetbe vesszük, hogy milyen súlyos viszonyok, örökös vándorlás és küzdelmek közepette kell hivatásukat teljesíteniük. Igazi hősök kisebbségi életünk kulturfrontján, ahol becsülettel teljesítik kötelességüket. Nem külön elismerés akart lenni e néhány név felsorolása, hiszen a társulat többi tagja is kiforrott művész, vagy legalább is biztató ígéret, de e szűkre szabott határok nem teszik lehetővé, hogy érdemüknek megfelelően méltassuk őket, mint ahogyan meg kell elégednünk csupán azzal a megállapítással, hogy a társulatnál vendégszereplő Fa- ludy Kálmán és Fenyő Irma is megérdemelt sikerben részesültek. — A társulat tegnap fejezte be előadásainak sorozatát és innen valószínűen Bártfa-fürdőre megy néhány napos vendégszereplésre. — Végül még valamit kell felemlítenünk, mert nem volna teljes a beszámoló, ha kihagynék Spányi Artúr kollegánk, az „Uj Világ" szerkesztőjének a nevét, aki lelkes odaadással és fáradhatatlan munkával teljesen önzetlenül alaDo^ta. meg a társulat anyagi sikerét. A szlovenszkói magyar szintátrsiflat miisora ROZSNYÓN: Kedd: rAkácvirág. (Daljáték-újdonság.) Szerda: Fehér egér. (Vigjáték.) Csütörtök: Hajtóvadészat. (Operett-bemutató.) Péntek: Az alvó férj. (Vígjáték-újdonság.) Szombat: Muzsikus Ferkó. (Operett-bemutató.) Vasárnap délután: Noszty fiú esete. Vasárnap este: Muzsikus Ferkó. Rádióműsor. SZERDA PRÁGA: 11.00, 12.10, 17.00 és 20.45 Zene. — 18.20 Német előadás. — 20.00 Szemtől szembe, Fulda szín játéka. — 22.20 Pozsonyi műsor. — POZSONY: 18.00 és 22.20 Zene. — 19.25 Szlovák nyelvlecke magyarok részére. — KASSA: 19.20 Szólista-hangverseny. — BRÜNN: 12.15 és 19.00 Zene. — 17.35 Sajtóhírek német nyelven. — 17.45 Német előadás. — BUDAPEST: 17.05 Kamarazene. — 19.00 A sárga csikó, Csepreghy népszínműve. — 22.30 Tánczene a Ritzből. — BÉCS és GRÁZ: 11.00, 16.15 Zene. — 20.05 Bergauer dr. humoros előadása. — BERLIN: 21.00 Felolvasás Avercsenko humoros müveiből. — HAMBURG: 16.15 és 20.00 Hangversenyek. — Kö- NIGSBERG: 20.10 Dalok és áriák. — 21.00 Szimfónikus zene. — RÓMA: 21.00 Fanfan la tulipe, Varney operettje. — MILÁNÓ: 21.0'’ Operaelőadás. — ZÁGRÁB: 20.30 Isztriái est. Cs$*3rtök: PRÁGA: 11.00 Reprodukált zene — 11.45 és 18.45 Mezőgazdasági hirek — 12.00 Újsághírek — 12.10 Hangverseny 13.16 Ipari és kereskedelmi híreik — 13.80 és 18.45 Tőzsdéd, hirek — 17.00 Katonazene — 18.15 Német előadás — 20.00 Időjá- ráejelentés — 20.10 Vig este — 21.00 Szórakoztató zene — 22.20 Tánczene. — POZSONY: 16.00 Mező- gazdasági hirek — 17.45 Mózsi prímás cigányzenekara — 18.45, 20.00—22.20 Prágai program. — KASSA: 19.20 Kozák-kvartett hangversenye. — ÍBRÜINN: 12.15 Hangverseny — 14.80 Tőzsdei hirek — 1715 Német előadás — 19.00 Szláv dalok — 19.30 A rádiózsurmál zenekarának hangversenye — 21.00 Katonazene. — BUDAPEST: 11.00 Gramofon — 18.00 Cigányzene — 20.00 A nagy Ga- leotto, Echegaray háromfelvonásos drámája — 22.40 Tánczene a Ritzfben. — BÉCS: 11.00 Hangverseny — 16.15 Operazene — 19.30 Eeperanfó- kurzus kezdők számára — 21.05 Zeneakadémia. — LONDON: 12.00 Daventry-kvartett — 13.00 Gramofon — 19.30 Katonazene — 21.85 Áröaest. — 2230 Tánczene. — BERLIN: 17.00 Szalonfcvartetfl — 17.30 Hangverseny — 22.30 Tánczene. — VARSÓ: 16.00 Jazzband — 20.30 Hangverseny. —■
