Prágai Magyar Hirlap, 1927. augusztus (6. évfolyam, 174-198 / 1508-1532. szám)

1927-08-09 / 180. (1514.) szám

WktítoxAifJ. *

Vázsecen, Michalkd szülőfalujában...

Látogatás a MIdsalko-porlán — Mit mcmd az apa? — „Nem laissem, hogy a Ján gyilkolt volna...“ — A nyomozó cse&dőr- pajrancsaiok további szenzációkat vár a nyomozástól

Vágfalva. augusztus 8.

(A Prágai Magyar Hírlap kiküldött munkatársától.) Az éjszakai tátrai gyorsvonat, mely tiz órakor indul Pozsonyból, reggel hát óra tájt érinti Vázseoet. A kalauz harsányan kiáltja az állomás nevét. A rendes gyors büszkén elrohan mellette, a kassai gyorsított személy megáll. Álmos, koránkéit) parasztok szállnak ki belőle. Sehol egy hivatalos személyt!orma embernek híre sincs.

A nagy izgalom tegnap érte el tetőpontját, amikor a vázseei réten — Michalko János apjának földjén — megtalálták Vörösmarty Margit csonímaradványait és hajfürtjeit az amerikai hajtőivel.

Vázsec nevét eddig keveset hallottuk emlegetni az újságok hasábjain. Amióta a Mdohalko- fcómpör kipattant, egyszerre nevezetes hely lett a kis szlovák községiből, amelynek egyik kis zeup- fődeles házában látta meg a napvilágot harminckét évvel ezelőtt Michalko János.

Az állomásról tiz perc alatt a faluban vagyunk. Vasárnap van, a falusi ember ilyenkor kissé későbben kel. A nap aranyos sugárkévéje bearanyozza a kies völgyet, amelyben Vázsec fekszik apró, bogárhátu házaival.

Odafönn, a nagy Kriván nyúlványain meg- megcsillan a napban a hó... Érezni is, hogy a Tátrában vagyunk. Hűvös, harmatos, ózonidus a reggel. A Vág innen nem messze ered a Kriván- ból, fekete a vize, keskeny, sekély a medre. De ha megharagszik, itt is tud dühös és házatdöngető lenni. Apró fabidak vezetnek át rajta. Bent vagyunk a hepe-bupás utcákban. Tipikus szlovák falu, háromezer lélekkel. Lakói jobbára evangélikusok, Elég jómódúak. Az utóbbi időben sokan hazatértek Amerikából.

Lassan megélénkülnek a házak tájékai. Kirakják szárítás végett a gombát, amit bőven terem az erdő és jó pénzre lehet beváltani a mikulási hetipiacon. A patakban férfiak, nők mosakodnak. Ma vasárnap van, ráérnek. De valami lázas izgalom üli meg a lelkeket.

Yázsece® ritkán van szenzáció. Három év előtt történt nagyobb bűntény, amikor Hűbben gazdálkodót meggyilkolta egy vidéki mészáros, Maycr és a marháit elhajtotta. A rózsahegyi esküdtbiróság életfogytiglani fegyházra Ítélte a rablógyilkost.

— De ez nem „idevalósi ember" volt — mondjál; a derék vázseeiek —, míg Jankó, a mi húsúnkból, vérünkből való, idevaló gyerek és a szörnyű bűnt is itt követte el, az apja, a becsületben megőszült apja rétijén!

Ezt nem tudják megbocsátani soha ezek a jámbor, istenfélő, darócruhák, halinacsizmás Kri- ván-lakók.

— Ha már elvette a pénzét, hát jó és rájöttek, miért nem végzett magával: egy golyó megtette volna. Miért kellett a más életét kioltani...

így okoskodik

Mirháiko volt tanítója,

aki az elemi iskolában a betűvetésre oktatta a kis Michalko Jánost.

— Ki hitte volna, ki hitte volna! — rázzák a fejüket. — Azt még csak feltételeztük róla, hogy lop, csal, sikkaszt, de a gyilkolásra nem tartottuk képesnek.

A fain korcsmárosa. Hamum- Gusztáv, akihez első utunk vezet, a reggeli mellé nyomban feltálalja, micsoda izgalomban él tegnap óta a falu, milyen nagy lett az idegenforgalom, mert a közeli tátrai fürdőkből egymásután robognak át autókon a kiváncsi nyaralók.

Még a helyszínére is kimennek, ami pedig jó másfélórai gyalogút Vázsectől.

Izgalmas iiiterfa Michalko apjánál

A régi, zsupfedeles szülőház helyére az apa ezorgi'.im - 1023-ban csinos, bádogtetős földszintes házat oi 0. A homlokzatán sárga festésen liliom- virágot é:;:áruló dombormű. Fönt a házszóm:

505.

Mellette: J. M. 1923.

Az ablakiban cserepekben muskátli nyílik. A ház élőit apró hegyi csermely csörgedez, talán éppen a Bála-patak nyúlványa, ahol Vörömairty Margit az utolsót lehelte 1926 julius 28-án. Belépünk. Egy hatvan év körüli, ráneosanou, zömök szlovák férfi fogad. Kékszemü, nyílt tekintetű, becsületes nézésű. Michalko János gazdálkodó, volt vasúti pályaőr. A konyhában a felesége foglalatoskodik. Reggelit készit. Kisirt a szeme, de igyekszik megindultságát leplezni. Hellyel kínálnak, amikor megtudják, mi járatban vagyok. Nyugodt, szenvedélynélkiüli a hangjuk, csak akkor fuldoklik zokogásba Michalko gazdhiramé, amikor a tegnapi eseményekről kezd beszélni.

— A detektívek magukkal hívtak, hogy hát az én földemen kell lenni... — mondja tört magyarsággal. (Nem mondja meg, hogy minek.) — Találtunk hajcsomót, csontokat, de még nem tudni, hogy azok honnan erednek. Tavaly katonák táboroztak a rétemen, lehet, hogy azok hagyták ott. Talán szarvast fogtak és a húsát megfőzték, a csontjait szétszórták. Mert nem egymás mellett találtuk ám a csontokat, hanem egyik a másiktól százlépésnyi távolságban volt.

Aztán gondolkodik, majd hirtelen kétségbeesetté válik a hangja:

— Az én fiam, az én drága fiam! Ki hitte volna, hogy gyilkos lesz belőle? Nem hihe- tem, nem tudom hinni! Erre ő nem volt képes! A rossz társaság, a nők voltaik az okai mindennek és az a Sikorsky!

— Ilyen szégyent kellett megérnem ősz fejemmel. A többi fiam mind becsületes, dolgos ember. Az egyik künn van már 15 éve Kanadában, a másik Brünnben a ceekkhivatalban, a negyedik meg, ez a húszéves, itthon segít a gazdaságban. A vöm Kassán, mint egyszerű rendőr, most tett érettségit. Becsületes család a mienk, tessék elhinni, kérem és a cseh lapok mégis hogyan írnak rólunk!

Azután elmondja, hogy a fia papnak készült, két évet hallgatott Pozsonyban a teológián, egyet

!Eperjesen. A háború alatt Szafcmárott szolgált egy gyalogezredben, mint hadapródőrmester. Csillogó szemmel beszél arról,

amikor fia zsupánhelycites volt Ungvároitt.

— Itt vannak a falon a fényképei, tessék nézni. Megőrzőm Őket és gondoskodni fogok, hogy fiam, ha a rózsahegyi bíróság fogházába kerül, jó védőügyvédet kapjon, mert

nem hiszem, hogy gyilkolt..,

— Mikor volt itthon utoljára? — kérdeztük.

— Tavaly nyáron, amikor ez az „eset“ történt.

Még kijött velem a rétre és segített füvet

kasaálm.

Mindig szokott nyáron segíteni. Jókedvű, vidám volt. Ki is hitte volna?

A faluban azt beszélik, hogy egy hónappal ezelőtt is itt járt.

Ez nem lehet igaz, mert különben bejött volna. Az apjához csak bejött volna, akit annyira szeretett?

— Mikor irt utoljára?

— Ez év április 29-én Parisból. Azt irta akkor, hogy

Londonba költözik, ahol jó állást kapott a követségen.

Berlinből Í6 irt párszor, de feltűnt nekünk, hogy a címét sohasem közölte és igy mi Írni sem tudtunk neki.

Körülnézek az egyszerűen berendezett, padlós szobában. A falak tele vannak Michalko János fényképeivel. Az egyiken, mint katona, a másikon, mint érettségiző diák az iglói főgimnáziumban 1913—1914-ből, a harmadikon egy fess nő társaságában.

— Ez volt talán?

— Nem, kérem, ez egy ismerőse. Ez nem ő.

Én nem is ismertem Vörösmarty Margitot.

Itt nem járt soha, ide nem hozta őt a fiú. Első feleségét, a morvaországi színésznők akitől elvált, ismertük, itt is volt nyáron pár hétig.

Egy könyvre esik tekintetünk most. Az asztalon fekszik. „A föld és néipei.“ Magyar könyv, embertípusokat ábrázoló szines képekkel. Midhalko János autogramjával.

— ő ajándékozta. Ez az egyetlen ajándék tőle... — mondja rezignáltan az apa, akit már hiv a délelőtti harangsző a templomba. Ma ott Mi- j chalko Jánosért imádkozik egy porbasujtott, sokat | szenvedő apa ...

A liptói csendőrparancsnok a csorbái

nyomozásról

Tátrai gyors, vasárnap délután.

Semeterayk Alajos csend őrkapitány, a liptói csendőrkerület parancsnoka Csorbáról Liptóuj- várra utazott vissza vasárnap délután a tátrai gyorsvonattal. Itt beszélt vele munkatársunk.

Sameternyk kapitány volt az, aki annak idején Bazsant Henriket is a tátrai gyilkosságok színhelyére vezette. Szombaton is ő vezette a nyomozást a prágai detektivekkel és a talált corpus de- llctikről fényképfelvételeket készített.

— A prágai detektívek tegnap elutaztak Si- korskyval Prágába, — mondotta. — Elvitték a bűnjeleket is. Midhalkót és Klepetárt, amennyiben nem' vallanak, kedden a helyszínére hozzák. Ma kellett volna megérkeznie Prágából Knotek min.

tanácsos, rendőrtisztviselőnek, azért voltam a Csorbán, de nem jött.

— Annyit mondhatok — folytatta a csendőrszázados —, hogy a Midbalkó-ügyben még lesznek meglepetések. Most azt keressük, hogy

hova tűnt Vörösmarty Margit aranyfogsora. Én azt hiszem, hogy a tettesek kitépték a szájából a gyilkosság után. Erős a meggyőződésem, hogy a gyilkosságot hárman követték el, vagyis abban Sikorsky is részt vett.

Erre vonatkozólag szembesíteni fogják őket.

— Sikorsky egyébként nem töTt meg a tegnapi helyszíni szemlén. Egykedvűen viselkedett és igyekezett a hullát megkeresni. Annikor az öreg Michalko megtalálta a hajé somót,

iáéi augu&ama u, jb,kíuuU.

Sikorsky ingujjra vetkőzött és úgy kutatott az iszapos talajban a holttest után.

— Jól emlékszem, itt kell lenni, — mondotta. És elő is húzta a csontokat, amikről még nem

tudjuk bizonyosan, hogy embertől, vagy állattól származnak. Ezt az orvosok állapítják meg. A hajtőkről azonban megállapítottuk, hogy azok amerikai gyártmányok és igy bizonyos, hogy Vörösmarty Margit tulajdonai. K. Z.

Tizenháromezer amerikai magyar nevében

Rákóczi sirjánál

A bridgepori! Rákóczi Magyar Betegsegélyzö Egyesület koszorút küldött Kassára a nagyfejedelemisek

Kassa, augusztus 8.

Szürke hétköznapi, robotos munkanap a magyar nemzeti párt kassai kerületének főutcai irodájában.

A lázas munka közepette tisztes kopogtatás hallatszik az iroda ajtaján és belép becsületes magyar köszöntéssel egy Kossuih-arcu, igen messze idegenbe kiszakadt derék magyar, — keresi a kassai Rákóczi Egyesületet. Bemutatkozásából megtudjuk, hogy Serfözö János bridgeporti, Amerikába szakadt magyar testvérünkkel állunk szemben. Már is nyújtja Blanár Béla dr.-nak, városunk nyugalmazott polgármesterének, a magyar nemzeti párt kassai kerületi elnökének ajánló sorait; miután Kassán Rákóczi Egyesületet egynapos szorgos kutatás után sem talált, a legjobb helyre, a nagyfejedelem hamvai hazahozatalának közöttünk élő tanújához, a történelmi emlékű hazaszállítás egyik lelkes részeséhez vezetett megelőző útja.

Lelkes és magasztos érzéssel indul meg közöttünk a szóváltás s hamarosan megtudjuk, hogy Serfőző János a legnemesebb misszió teljesítésében jár el és zarándokol az amerikai magyarok megbízásából és nevében a nagyfejedelem városába. — Sok sző helyett hadd beszéljen az a levél, amelyet Sefőző János nyújt kezeimhez és amelyet betüszerint leközlünk itt: (A levél baloldalán a nagyfejedelem képmása a következő körpecséttel: Rákóczi Hungárián Sick Benetit Society — Bridgeport, Conn.)

„A Rákóczi Magyar Betegsegélyzö Egylet, mely az Eszakamerikai Connencticul állam Bridgeport városában 1888 április 13-án alakult és állandóan működik, magyar testvéri szeretettel küldi üdvözletét e sorrok átadójával, Serfőző János tisztviselő tagtársunkkal.

A Rákóczi Magyar Betegsegélyzö Egylet 40 év óta ápolja, tanítja a magyar történelmet itt az idegenben és II. Rákóczi Ferenc szelleméhez méltóan ébren tartja a magyar testvén szer etelet u^j kulturális téren, mint a szenvedések idején.

Amennyiben lehetséges, Se'rfözö tagiárs megbízatást kapott arra, ho)gy a kassai Dómban nyugvó Rákóczi Ferenc koporsóját megkoszorúzza a Rákóczi Magyar Betegsegélyzö Egylet tizenháromezer tagjának nevében. — Magyar testvéri szeretettel: Vass József, titkár.'‘

Meleg beszélgetésünk során, amikor megemlítem azt, hogy a szlovenszlcói összmagyarság is híven ápolja a nagyfejedelem emlékét és tradícióit s hogy a múlt esztendőben impozáns jubiláns ünnepségeket rendeztünk Kassán és Szlo- venszkó-szerte, Serfőző is beszámol az amerikai magyarság ünnepélyeiről. Bridgeportban hatalmas Rákóczi-ünnepélyt rendeztek a múlt esztendőben, négyezer ember menetelt az ünnepség színhelyére magyar és amerikai zászlókkal. Képviseltette magát a városi hatóság polgármesterével az élén, s messze vedékről zarándokolt el a kivándorolt magyarság az autók tömegén. Az ünnepi beszédet Csernitzky István r. kát. lelkész tartotta, majd Urbán József ref. lelkész méltatta Rákóczi történeti nagyságát. Az angolok részéről a német-származású William Behrens polgármester beszélt.

További kérdésemre ismertette Serfőző János testvérünk, aki huszonhat éve vándorolt ki Sátoraljaújhelyből Amerikába és jelenleg az Egyesület központi főosztályának elnöke, az Egyesület jó- tékonycélu működését és nemes misszióját az amerikai magyar ifjúság nemzeti szellemű nevelésében. Több mint 13 ezer tag, közel egymillió dollár alapvagyon és a hetvenhárom fiók beszédesen bizonyltja az Egyesület hatalmas erejét és jelentőségét.

Eljött közénk ez az amerikai magyar testvér, hogy az amerikai magyarság örökké magyarnak maradó hűséges lelkületét minden szónál beszédesebben kifejezze. Szombat délelőtt pedig megjelent a kassai magyaroknak testvéri szeretettel együtt érző csoportja a kassai Dómban Serfőző Jánossal az élén, kinek izmos magyar kezében -remegett a koszorú és felénk szólt a babér-szimbólum szalagján e felírás:

„A Nagyfejedelem emlékének Az amerikai magyarok 1927“

Felüdült szivünk és lelkünk a felejthetetlen jelenet láttára s bármennyire aratják a repülés rekordjait a nagy Lindberghek, Chamberlinek és Byrdek, a mi lelkünk szárnyalásával és szivünk dobbanásának gyorsaságával nem vehetik fel a versenyt, nem verhetik azt a gyorsasági rekordot, amelynek szárnyán a szlovenszkői magyarok sze- retete repül a sok ezer kilométerre szakadt magyar testvérekhez, — azokhoz, akik Kassán keresték a Rákóczi Egyesületet és megtalálták helyette a szlovepszkói magyar kisebbséget, amely megragadta a feléje nyújtott testvéri jobbot a Nagyfejedéiért! sirjánál.

Várnay Ernő.

*

Kassa, augusztus 8.

Szombaton délelőtt 10 órakor folyt j,e az a megható ünnepi aktus a kassai Dóm Rákóczi- J

kriptájában, amikor Serfözö János, az amerikai Rákóczi Magyar Betegsegélyzö Egyesület osztály- elnöke és megbízottja megkoszorúzta a 'nagyfejedelem és családjának hamvait őrző szarkofágot.

Könny szökött Serfőző János szemébe és alig tudott szóhoz jutni a fojtogató érzésektől, amikor tolmácsolta az amerikai magyarok mélységes tiszteletét, ragaszkodását a nagyfejedelem emléke s tradíciói iránt s a sírboltot szinültig megtöltő kassai magyarok előtt Amerika színeivel díszített hatalmas babérkoszorút helyezett a nagyfejedelem sirjára.

Serfőző János sziveket megindító szavaira Várnay Ernő, a magyar nemzeti párt kassai főtitkára válaszolt, s kifejezte az itteni magyarságnak az amerikai Rákóczi Egyesület vezetősége es nagy tábora iránt csodálatát és szeretetét.

A PRÁGAI MOZIK MŰSORA:

ADRIA: A frakkos gazember.

HVEZDA: Idill a cseh malmok alatt. (Belföldi film.)

JULIS: A vadászok nemtöjé.

KAPITOL: A rossz nö tragédiája. (Ásta Niel- se-mel.)

KORUNA: A vörös szakadék férfija és Modern ifjúság.

LUCERNA: Vörös lovasok.

SVETOZOR: Szerelmi játék.

— Házi ünnep az országos keresztényszo- cialista párt központjában. Pozsonyból jelentik: Az országos keresztényszocialista párt központja meleg ünneplésben részesítette szombaton Böhm Rudolf országos főtitkárt születésenapja alkalmával. Khádé Béla köszönte meg a főtitkárnak a személyzet iránt tanúsított mindenkori jóakaratát és biztosította őt az alkalmazottak ragaszkodásáról. Uhor Géza pedig a munkásság nevében intézett köszönő szavakat a főtitkárhoz. Böhm főtitkár meghatva köszönte meg a spontán megnyilatkozó ünneplést és kijelentette, hogy továbbra is harmonikus egyetértésben kíván együttműködni munkatársaival.

— Halálozások. Ordódy Endre nyugalmazott főszolgabíró élete hetvenharmadik évében Léván augusztus 6-án elhunyt- Ma temették. — Truskov- szky Ferenc dr. hamrinddlenéves korában Miskolcon augusztus 4-én elhunyt. Kiterjedt rokonság gyászolja.

— Eperjesen temetik el az elhunyt Nyékhegyi Ferenc tábornokot. Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: Nyékhegyi Ferenc nyugalmazott honvédtábornok holttestét vasárnap délután három órakor szentelték be a budapesti honvédkórház halottasházában s innét Eperjesre Szántották, -ahol a családi sírboltban helyezik el örök nyugalomra.

— Elhalasztják a rimaszombati diákkougresszusit. Rimaszombatiból jelentik: A

magyar főiskolások augusztus 17-ére- Rimaszombatba tervezett nagygyűlését a rimaszombati nemzetközi tenniszversenyek és a lévai református leánykongresszus miatt szeptember első hetére halasztották el.

— Meghalt Alberto Cosulich. Triesztből jelentik: Alberto Cosulich ezredes, a Cesu- lich-Lini'© igazgatója, 79 éves korában meghalt. Cosulich egyszerű matrózból lett a viliág egyik legnagyobb hajózási társaságának tulajdonosa és vezetője.

— Az érsekujvári magyar akadémikusok

közgyűlése. Érsekújvárról jelentik: Vasárnap tartotta az érsekujvári MAKK ezévi második közgyűlését, amelyen úgy a város, mint a vidék főiskolásai nagy számban jelentek meg. A gyűlésen Berecz Gyula elnökölt. Be- recz Kálmán felolvasta a módosított alapszabályokat, amelyeket a közgyűlés egyhangúlag elfogadott. Ezután megválasztották az egyesület jövő évi tisztikarát. Elnök: Pomecz István; alelnök: Berecz Gyula; titkár: Berecz Kálmán; jegyző: Kőszeghy Károly; pénztáros: Edelbacher László; háznagy: Szirmák

Imre; ellenőrök: Dragula József, Prokopecz László; választmányi tagok: Plichta Gyula, Szegheő Miklós, Ozorák Ferenc; póttagok: Trinks István, Vincze Mihály. A közgyűlés elhatározta, hogy a rimaszombati országos főiskolás kongresszusra Plichta Gyulát és Berecz Kálmánt küldi ki.

— Egy pnheati stóllodatailiajdonos autóbalesete Münchenben. Müinidhenből jelentik: Julis Károlyt, az isimért prágai cukrászda-, mozi- és szállodatulajdonost, súlyos autóba leset érte. Állapota nem életveszélyes.