Prágai Magyar Hirlap, 1927. augusztus (6. évfolyam, 174-198 / 1508-1532. szám)
1927-08-07 / 179. (1513.) szám
i. Antiszociális „demokrácia” Szlovenszkó, augusztus. A köztársaság elnöke mainál esztuimában a swly- ipontot arra a körülményre helyezte, hogy a csehszlovák államnak a demokrácia álláspontján kell maradnia s pedig úgy kifelé külügyi szempontból, minit befelé a belügyek szempontjából. Kiemelte továbbá a manifesztíuimában azt is, hogy minden erőszaknak és mindenféle vallási, politikai, nemzetiségi*, gazdasági és szociális privilégiumnak vége legyen, a köztársaság pedig harmonikusain egyesítse magában valamennyi polgárát s a demokráciának garanciája szempontjából a hivatalnoki kar, a népképviselők és a nép képzettsége s politikád érettsége művelődjék. Igaz ugyan, hogy ezen államnak az államformája a köztársaság, hogy a címek és rangok eltörölt ettek és hivatalos megszólít ásnak most ele- gemdő a „pán" szó, igaz, hogy a szavazati jognál fogva a nép a közéletben érvényesül, de vájjon belügyi és társadalmi szempontból megilleti-e a jelenlegi viszonyok között a csehszlovák államot a demokratikus jelző? Demokratikus államnak oly széles alapom kell állania, hogy az az összes polgárait egyenlőknek tekintse s a helyzetnek olyannak kell lennie, hogy az állam összlakossága hazaszeretetben a legnagyobb áldozatra is kész legyen. Azonban vájjon egyenlő-e ebben az államban mindegyik állampolgár? Erre a kérdésre a legaptimisztikusabb felfogás mellett sem lelhet igenlőleg válaszolni, mert ott, ahol álliamfeniar'tó s nem államfeniturtó osztályokat különböztetnek meg, egyenlőségről sem politikai, sem társadalmi szempontból beszélni sem lehet. Ott, ahol még most is, az állam fennállásának 10-dik évében az őslakosság kiutasít ás oknak van kitéve, abol minden egyes községnek s városnak úgyszólván miniden tanácsülésében illetőségi ügyekkel kell foglalkoznia, ott, ahol még az állam tisztviselőjének is, amidőn a jogosan kiérdemelt nyugdiját kéri, az illetőségét kell igazolnii'a, holott éveken át már a csehszlovák államot, vagy ezt megelőzően ennek jogelődjét szolgálta, ott, ahol gyakran képzelt iirredemtizmus miatt alaptalanul folyik egyesek ellen az üldözés. — a tárgyilagos szemlélőnek pesszimizmussal kell a demokratizmus fenforgásániak kérdésében lennie. Az előforduló zaklatások homlokegyenest ellenkeznek a demokratizmus ama jogelviével, hogy egy demokratikus köztársaságban a teljes egyenlőségnek és a teljes egyenjogúságnak kell fennforognia, mert a közéleti zaklatások deszpoitikus rendszerre mutatnak, a deszpotizmus pedig régmúlt idők emléke és nem fér össze a demokráciával. Demokratikus jogalapon nyugvó államiban az igazgatásnak nemcsak a belföldiekkel, hanem a (békés külföldiekkel szemben is a legmesszebb- tmenő belátással kell történnie. Azonban mit észleltünk itt az elmúlt évek alatt, sőt résziben még (most is; azt, hogy a külföldi húzódozva jön ebbe a repuMikiába, mert fél ide eljönni s ez indokolt is, mert itt beutazási engedélyektől függött és ttnég manapság ils ily engedélytől függ egyes külföldiek beutazásának a lehetősége és mert minden egyes külföldi itt megérkezése után nyomban a rendőri hatóságoknál nyilvántartásba s ezzel kapcsolatban rendőri ellenőrzés alá vétetik, érthető tehát, hogy a külföldiek idegenkedve lépik át ezen ország határát. Az említett zaklatások annyival inkább sérelmesek, mert- az állam lakosai a határok megvált ózta tása által most különböző országok lakosai lettek és naigyon sok magyar, szlovák, német nemzetiségű családtag, vagy rokon a repnblika határain kívül maradt, ekként a fenforgó szoros családi kapcsolatnál fogva az érlnltkezés az itteni lakossággal megmaradt és ahhoz generációk szükségesek, hogy az említett kötelékek megszűnjenek. Sajnos, nagyon messze vagyunk az itteni demokrácia mellett attól a békebeli állapottól, amidőn az országok lakosai mindenféle hóbortos beutazási engedélyek, sőt útlevelek nléfkül s mindenféle határszéli molesztálásofc nélkül, utazhattak egyik országból a másik országba. A szociális és humánus szempontok nem érvényesülnek az adózási ügyekben sem és az adómorál jelszava alatt antiszociális eljárás folyik. Mert a-z, hogy öt évre visszamenőleg követelik itt az adót s hogy a jövedelmi adó jogaimé alatt még háborús pótlék is sziámittaták, holott a háború már tiz év előtt befejeződött, hogy a háborús viszonyok folytán a lakosságnak az úgynevezett intel- lektuel s lateiner része csak veszített s nem nyert, mégis az állam kíméletlenül kiszabta a jövedelmi adókat a tengődő nyugdíjasokra is és magas ösz- ©zegekkel megterhelte őket (holott más országokban a nyugdíj mentes a jövedelmi adó alól s pedig joggal, mert a tisztviselőnek állandóan évente a fizetéséből a nyugdíjalapra tetemes összeg levonatok, ekként a tisztviselő önmaga saját fizetéséből létesíti önmaga részére a nyugdíjalapot, mely tőkével azonban nem rendelkezhetik, azonban ezen tőke után esetről-esetne a jövedelmi adó már akkor kirovatott, amidőn az még fizetés gyanánt szerepeit), mindez igazolja, hogy itt a humanizmussal ellenkező antiszociális eljárás folyik. A szocializmus jelszava alatt létesült itt a szociális biztosítás, de ez teljesen meggondolatlanul történt s úgy a szolgálatadó, mint a szolgálatban lévő anyagi sérelmére szolgál. E kérdést különben már nyilvánosan per tr aktái iák s e helyütt szemelvényül szolgáljon még az az abszurdum, hogy most a gazdasági cseléd után rokkantság .esetiére is dij fizetendő, azonban az ily cselédnek baleset ellen is biztosítva kell lennie azon. esetben., ha a gazdaságban gép is használatos, pl. szecskavágógép, cséplőgép stb. Tehát ily cseléd egy jogaimén ka.s-er v..a c._,.űs i-va; Liso,.ió . d,.^u.cu:j.í az is, hogy egy háztartásbeli gyerekleány cselédnek is rokkantság és aggság esetiére biztosítva kell lennie, hoiiatt őt a szobák takarításában soha rokkantság nem érheti s pár évi szolgálat után férjhez memvén, kizártnak tekintendő annak a lehetősége, hogy valamikor a rokkantsági, vagy az aggsági biztosítást élvezhesse^ azonban a szolgálatadónak a magas havi dijaikat a bet egsegélyzőpénztárba be kellett fizetnie. Aminthogy a szociális biztosítás az esztelen túlzást bizonyltja, épp úgy a nyugdíjügyben kapkodó, antiszociális eljárás folyik. A nyugdíj a sokra ebben az államban találóan lehet azt mondani, hogy ezek indokolatlanul a legmostohább helyzetben vannak. Pedig az ilyesmi sem a demokráciával)'sem a szocializmussal össze neim egyeztethető. A nyugdíjas legalább megközelítően úgy volna honorálandó, minit a tényleges szolgálatban lévő, miután a nyugdíjas egész életének java részét a szolgálatnak szentelte, tehát rászolgált, hogy ama néhány éven át, mely idő neki az életében még hátrama'radt, az aktivitásban teljesített szolgála- talíért, megfelelően honoráltassék, annyival inkább, mert a nyugdíjalapot a nyugdíjas önmagának a saját fizetéséből létesíti s a nyugdíjban e tőkének a .kamatait élvezi. A halála után pedig ez a tőke az államé marad, tehát már ez okból sem volna szabad az államnak a nyiigdijasokkal szemben szűkkeblűnek lennie. Mégis az államhatalom a tényleges tisztviselők fizetését és járulékát már két év előtt tetemesen felemelte, sőt e kérdésben az állam annak idején majdnem kormányválságba került, de a nyugdijak javításával nem törődik. Ez év eleijén ugyan illetékes helyiül az az ígéret történt, hogy a nyugdíjügy végleges rendezéséig az egyes nyugdíjas segély alakjában a törzs nyugdijának 20%-át fogja megkapni, mely Öisszeg eléggé csekély segély lett volna, de ez Ls elmaradt, mert csak utólagos számítás alapján állítólag az nyert megállapítást, hogy ez a segély 70 milliót igényelne, erre pedig fedezet nincsen. A megái lap iitáenaJk ily módja azonban értheteílen, mert hogyan lehel •bármilyen fizetést megígérni, ha arra már az ígéret idejében fedezet nincsen; az ily eljárás egy csőd előtt álló s prolougációkért kapkodó egyénnek a manőverje lelhet, de az állam életében az ily eljárás legenyhébben az antiszociális jelzővel illethető. Végül még hozzá kell szólni a hirlapokban közölt azon állítólagos retrogád javaslathoz, mely a prágai legfelsőbb közigazgatási bíróság jogköréneik szűkítését tervezi. Ez a szándék már terv alakjában megdöbbentő s egy állam jogéletére árnyékot vet különösen akkor, amiidőn ily bíróságra feltétlen szükség is van, már pedig itt airra égetően szükség van, mert az itteni kezdetleges állapot, a kapkodó igazgatás s a hivatalnokok tájékozatlansága miatt a közigazgatási bíróság a jogszolgáltatásiban hiányt pótol. Köztudomású, hogy a köztársaságban a hivatalok ügyekkel és panaszokkal bőven vannak ellátva, mely körülmény igazolja, hogy a jogéletben bajok lehetnek, ily esetben pedig egy pártatlan és magas székemi nívón álló fórumra nagy szükség van, tehált a jogkörének a szűkítése a jogkereső közönségre jogfosztást képez, az ilyesmit pedig sem a jogállam eszméjével, sem az állam demokráciájával összeegyeztetni nem lehet. (—y-) ra*. .2. .*•' jr.mi&szzansTza Európának egyik legrendezettebb állama Knország, ahol szeretettel ápolják a magyarfinn testvériséget o — Beszélgetés két magyar világot) áró diákka! — Érsekújvár, augusztus 6. (A P. M. H. munkatársától.) Úgy látszik, a gl oh e írott erek korát éljük. Soha annyi világjáró nem fordult meg a legkisebb városkákban is, mint az utóbbi években. Naigyon valószínű, hogy a legtöbbjük szélhámos, kalandivágyó csavargó, aki otthonában nem tudott elhelyezkedést találni, hát neki vág az idegen világnak s „képeslapeladással" tengeti az életét. De vannak komoly világjárók is, akik számára több ez a nagy vállalkozás, mint egy nagyszabású kaland, több, mint a könnyű, színes életnek a lehetősége. Vannak, akik a hivatás magasságára tudják emelni ezt a különös, fantasztikusan érdekes életet, hogy egy ember egy snájdig elhatározással megvalósítsa, azt a vágyat, ami tulajdonképpen ott él minden ember lelkében: megismerni a világot s megismerni az életet, szépségek után kutatni, embereket, népeket, szokásokat, különösségeket, természeti nagyszerűségeket megismerni ... Mindezt nagy szenvedések, nélkülözések, fáradozások, életveszedelmek árán ... A tanulásnak a leggazdagabb lehetősége ez Mert a sok csavargó között mégis vannak, akik azért teszik ezt a nagy utat, h-ogy tanuljanak. Két magyar diák Ilyeneknek láttam két megnyerő külsejű, rokonszenves magyar fiút, akiket a napokban ismertem meg s akik két esztendővel ezelőtt indultak el Budapestről s bejárták eddig már eg^sz Európát s még négy esztendeig akarják járni a többi világrészeket is. Az egyiket Polónyi Jánosnak hívják, 27 esztendős, a Kereskedelmi Akadémia végzett növendéke, a másik Emmerling Ede, 29 éves tanárjelölt, aki a budapesti egyetem támogatásával s ajánlólevelével járja a világot. Mindketten etnográfiai stúdiumokat folytatnak s főleg ezen a téren igyekeznek kiképezni magukat. Érsekújvárra kerülve, felkerestek s utjukról beszélgetés közben elmondtak néhány olyan érdekes adatot, amely a "így nyilvánosságot méltán érdekelheti. A legérdekesebb azok az utirészletek voltak, melyeket finnországi tartózkodásukról mondottak. A finn—magyar rokonság — Finnországban — mondotta Emmerling, — rendkívüli módon ápolják a magyar—finn testvériség gondolatát. Valósággal büszkék arra, hogy él Középeurópában egy kulturnép, a magyar, melynek bölcsője együtt ringott valamelyik őshazában az övékével. Nincsen ember, akinek ne derült volna fel egyébként hideg, barátságtalan, tartózkodó arca, amidőn megmondottuk nekik, hogy magyarok vagyunk. Rögtön megváltozott a magatartásuk velünk szemben, szívélyesek, barátságosak lettek. A helsingforsi egyetem 1000 márka segélyt utalt ki számunkra, amire máskor nem volt még példa. A rendőrségen amidőn lejelent- kezésünknél megmondottuk, hogy magyar diákok vagyunk, egy rendőrkapitány, aki egyszer tanulmányúton volt szintén Magyarországon s akkor az Idegenforgalmi Társaság vendége volt s Budapesten a legnagyobb előzékenységgel viselkedtek vele szemben, nálunk revanzsálta magát s nemcsak kalauzt adott velünk Helsingforsban, hanem a vasutigazgatóságnál ingyen vasúti jegyet is kieszközölt számunkra. — Mindenképpen szép .heteket töltöttünk Finnországban, amelynek viszonyai rendkívül megleptek bennünket s meglepnének mindenkit Mert Finnország igazi rendezett. kulturáltam, mely egyes vonatkozásokban sokkal előbb tart, mint Európa legtöbb állama. Nincsen alkohol Finnországban — Finnország például „.száraz". Éppen olyan szigorú alkoholtilalom van, mint az Egyesült Államokban. Sört ugyan isznak, de anr-'1- mindössze 1 százalékos alkoholtartalma van s bizony meglehetősen élvezhetetlen. Persze a csempészet nagyon kifejlett, de az is megállapítható, hogy túlnyomórészt külföldiek csinálják. Minf- ahogy más ügyekben is főleg külföldiek kerülnek a bíróságok elé. A mi fogalmaink szerint hihetetlenül puritán, becsületes nép a finn. Figyelmes, jóindulatú és korrekt. Előfordult velem, hogy egyszer az egyik nagyon forgalmas helsingforsi parkban egy pádon felejtettem az aktatáskámat. Bizony, ha ilyesmi erre mifelénk történik az emberrel, másnap bizony feleslegesnek tartja*, hogy elmenjen a helyszínére, hogy ott van-e még vájjon az a táska. Bizony másnap, amidőn észrevettem a hiányt s kisiettem abba a parkba, ahhoz a pádhoz, ott feküdt a táska ugyanazon a helyen, ahol hagytam. Pedig akkor is ült ott valaki a pádon... — S a finneknél a legszigorúbban büntetik is a lopást. Ott tartózkodásom alatt, épp egy napon olvastunk két ítéletről, amely nagyon jellemző az igazságos finn mentalitásra. Az egyik ügy: verekedés közben okozott halálos testi sértés. Az ítélet négy hónap. Ugyanakkor egy tolvajt egyóvre ítéltek el... — Az emberek egymás iránti bizalma is rendkívül nagy. Például vendéglőkben nem az a rendszer, mint nálunk. Sem menü, sem éllap nincsen. Hanem a vendéglő közepén van egy nagy asztal s azon vannak a sültek, a tészták, a halak s egyebek felhalmozva. A vendég odamegy és abból vesz is annyit, amennyi neki tetszik. Fizetni egyformán kell. Hideg ételért 6 márkát, melegért tizet. (A finn márka értéke körülbelül annyi, mint a csehszlovák koronáé.) — Szociális szempontból is nagyon ideálisak ott a viszonyok. Koldus nem létezik. Az állam tart el minden rokkantat s hatalmas szegényházak vannak, amelyeknek berendezése jobb, mint nálunk sok harmadrendű szállodának. Minden kis faluban munkásházak vannak, melyek ideálisan berendezettek. Könyvtárak, színháztermek, olvasótermek, mindenütt, akár ezer lakosú falvakban tökéletesen vannak berendezve s főleg a sportszerű nevelésre rendkívül sokat adnak. Különösen futója és sulyatlétája van sok Finnországnak, s nem véletlen az, hogy a piciny Finnországnak atlétikája évtizedek óta a legfejlettebb egész Európában s alig marad el az Egyesült Államok gigantikus arányokat öltő atlétikai életétől. — Minden falucskában állami szakoktatók vannak, akik az ifjúság egészséges, sportszerű életmódjáról gondoskodnak már a gyerekkortól kezdve. Ez a sportszerű élet a finn nép egészséges szellemi életére is rendkívül jó hatással van, s csak meg kell nézni azt az óriási különbsége1, ami a finnekkel határos-észt nép s a finn nép között van. — Szinte felfoghatatlan és mégis nagyon jellemző, hogy ez a két testvérfajta, a finn és az észt körött milyen távolságok vannak. Kultúrában, rendezettségben, haladásban, becsületességben, morálban, mindenben. Az észt egy balkán nép, a finn a nyugafeurópaiság teljessége, de ideálisan. — Büszkék lehetünk a finn rokonságra s bizony sajnálatos, hogy intézményesen semmi sem történik ennek a kapcsolatnak a kiépítésére. Pedig i Finnországban rendkívüli az érdeklődés a ma- I gyarság *ru.. . CL,.b-u.' előfordul: vetünk, hogy faluba kerülve, bekerültünk egy családhoz 6 azok megkértek arra, hogy beszéljünk egymásközött magyarul, hogy hallhassák a magyar nyelvet.-- Valami nagy hasonlatosságot azonban nehéz felfedezni. A legfontosabb, hogy a hangsúly a finn nyelvnél is az első szótagon van s azért akad néhány sző, mely közös gyökerűnek látszik. Például „eleven" finnül eléven, vagy „hal" az finnül hal, „viz“ vezi, „úszik" juszik s még mások is vannak. — Érdekes, hogy az intelligens finnek sem igen beszélnek idegen, nyugati nyelvet. Persze ez óriási nehézségeket okozott nekünk, mert alig tudtuk megértetni magunkat. Egyszer például egy faluba kerülve, tejet akartunk vásárolni. Sehogy- sem voltak képesek megérteni bennünket. Tehetetlenségünkben csal: úgy tudtunk segíteni magunkon, hogy el kezdtem a mellemet nyomkodni s mutattam, hogy inni akarunk. Ez a vicc. - i~*-;- gazdának úgy tetszett, hogy napokig műlatott rajta s ezalatt nagyszerűen meg is vendégelt bennünket ... A legkeserübb emlékek — Valóban a finnországi emlékeink a legszebb emlékeink. De ha már a legszebbeket elmondottuk, hadd mondjuk el a legc unyábbakat, hogy érzékeltessük, hogy milyen sors ez a vi'ág- járó sors. Eltekintve a Németországban töltött rettenetes hónapoktól, amidőn sem testület, sem magános nem támogatott bennünket s ezért éhezve s gyalog kellett megtennünk az egész utat Berlintől Drezdáig egy száraz veknivel a .hónunk alatt, a legcsunyább emlékünk Albániától származik. — Albánia földrajzilag európai ország, de a valóságban a legsö'éíebb Ázsiába illenék. Jogrend nincs. Ha valakit agyonütnek, nincsen aki megtorolja. így a velünk elkövetett gaztettet sem torolták meg sehol. — Az történt, hogy vasutak hiányában gyalog jártuk az országot. Egy éjszaka fáradtan ledőltünk egy erdő szélén s elaludtunk. Arra ébredünk, hogy két marcona alak áll felettünk. Pénzt kértek. Hamar megmagyaráztuk, hogy az nekünk nincsen. Erre szerényen megelégedtek volna azzal az övvel, melyre rendkívül értékes jelvénygyüjtemá. nyűnk volt feltüzve.. Megtagadtuk ezt is. Dulakodni, erőszakoskodni kezdtek, ellenszegültünk. A lármára mindenfelől rohantak fe’énk hasonló marcona alakok. Körülvettek bennünket, kések villogtak a levegőben, mi is előszedtük késeinket... s arra ébredtünk rettenetes kábulatunkban, hogy egy ingben és alsónadrágban fekszünk az erdő mellett, teljesen kirabolva, levetkőztetve s mig én néhány véraláfutással s fejdaganattal menekültem, — mesélte Polónyi — addig Emmerling kollégám egy veszedelmes hasgzurással, vérében feküdt. Felejthetetlen lesz, miképpen jutottam beteg barátommal, ebben a neglizsében Du- razroba, ahol a német követség vett oltalmába bennünket s pénzt s ruhát adtak, hogy elutazhassunk abból az országból... — Ilyen az’életünk nekünk. De mégis szép ez az élet, mert az utána következő életünk rövid lesz azoknak a szép élményeknek a megemésztésére, amin keresztülmentünk s amiken még keresztül fogunk menni. — Most Érsekújvárról Nagymartosra megyünk, hogy az ottair eredeti s híres magyaros népviseletet megismerjük. Aztán Szlovenszkó több fontos pontját felkeressük, hogy a szlovák népviseletet alaposabban megismerhessük. (s- d.) M—BBBB—PMBB——iBBKgaWEMBgSBBggTa—B Szombathely üdvözölte Rolhermere lordot Szombathely, augusztus 6. (Saját tudósítónk távirati jelentése.) Szombathely város k én visel őtes tüe 1 e te tegnapi közgyűlésén el- baározta. hogv táviratilag üdvözli Rothérmé re lordot, háláját és köszönetét, fejezi ki a lordnak a trianoni békeszerződés revíziója érdekébein indított akciójáért. A táviratban egyúttal felhívta Ro fehér m ere figyelmét, az elcsatolt nyugatin agyar országi területekre is. Halálos repülőkatasztrófa Párlsban Paris, aug. 6. Egy tengeri repülőgép a Basy- vestre-vepülőtéren lezuhant. A pilóta halálát lelte. Asszonyliáhom egy karinthiai faluban Laibach. augusztus 6. Ratec faluban a falu leányai igen különös és eredeti módon vetettek véget az ott nyaraló városi hölgyek sétáinak. A nyaraló hötgvek ugyanis megszoktál:. hogv naponta uszóruhában a falu legnépesebb utcáján sétálgassanak. A pa- rasztfiuk ezért nem haragudtak meg. de a falu leányai veszélyes vc^en vtára&őik tői szabadulni akartak. Mikor a fürdő zó k tega..p újra megjelentek a sétányon, a ánvok ráhrk támadtak, letépték róluk r fürdőruhát és csalánnal végigverfek mc^toler. t's- tüköin. A fürdŐTŐ nők menekülni akartak, de a parasztiéin vök üldözőbe vetnék őket, inig végül a fiuk avatkoztak be és vé#ct' verettek a kincs ügynél:. Az esetnek t erre áme- te*en bírósági utó iátéka lesz. de * nuV r érték céljukat: Rateoben nincs többé strnrd. xx Rendelje meg kiadóhivatalunknál a magvar rodalom kincsestárát, az Ifjúsági Könyvtár már neg-jclent 2. kötetét is. A Kis Pythagoras ára 12 :orona.
