Prágai Magyar Hirlap, 1927. augusztus (6. évfolyam, 174-198 / 1508-1532. szám)
1927-08-07 / 179. (1513.) szám
8 19áV augusztus 7, vasárnap. ÜTI JEGYZETEK írja: Bárdos Artúr. Bu dap e s t—M ii n eh ei, A vasút jobban izolálja az ujjast a környezettől és hogy usrv mondjam: az imoresz- s dók súrlódási akadályaitól. tehát t.uilaidon- 1 innen haladottabb típus aiz autónál. Az em- bar ebben az előkelő izoláltság kan — a cél ez — már-már alig veszi észre, hogy utón van, e .vasihait, sőt irhát, dolgozhat is: étikezőkoc ában, tehát vendéglőben étkezik, külön h ilószobában alszik, mosditk. borotválkozik és a városok, falvak életéből, melyeken keresz- r ilsEűguld. semmit sem kell meglátnia. A i mülőgiép még teljesebb izoláltságot jelent: c ak madártávlatból, dekoratív, de élettelen, merev vonalakban mutatja meg az alatta r. yiizsgő életet. •. Az autó későbbi találmány, mégis egve- neaebb folytatása a régi postakocsinak és a í:\ dog vándorlásnak, mely utóbbi a látás, az impressziók gazdasága szempontjából túli i ionképpen a legideálisabb utazás. De talán túlságosan is sok impressziót, túlságosan is jók részletet kínál, ami a nagyobb, átfog- 1: >bb impressziók rovására esik. Ezenkívül n Z nyilván a fizikai munka és a fáradság di apoziciói is zavariáik a kép tisztaságát. Az autó fölényes megfigyelő pozíciót nv iTt. egv robogó páholy, mely mégis falvak, vá .x)6ok, országok főül derein halad kereszti:', nemcsak pályaudvarokat, hanem életet e: ged látni, megíigyeilni. anélkül, hogv az á efointés rovására túlságosan elkeverednék 1: lé... Dübörgőnk, rohanunk ... Viharos, riasztó támadásunk elé szeli- d megadón tárul ki a falu. mint, egv karai 1' snvéir. A legfőbb, az egyetlen utcáját adja i.iánk, több igazán nem telik tőle. Az embereik szelíd bámulással forgatják fejüket a kocsi után, lassan becsuknak vagy Irinyiin ak egy-egv kis ablakot és már vége a rohanó látomásnak. Egy kis bolt elé most akaszt két yaspántot, egv öreg ember, becsukja a szatócsboltot és békésen bólogat az elhaladó falusiak felé. A'patika előtt még néhányan állnak, beszélgetnek. most ér hozzájuk a kövér, magas plébános, megsüvegelik és az is megáll. Ha jól látom, rosszalóan bólogat, rohanásunk irányában és nyomban meg is tárgyalja az ügyei. De ez is csupa megnyugvás, megszo- kásszerü. rezignált mozdulat, semmi tiltakozás. lázadás sehol. Csak apró parasztgyerekek ugrándoznak, szabálytalankodnak a kocsink orra előtt, mint szemtelen kis legyecskék. Gyerekek meg kacsák, csibék, libák, de ezek már nem paikosságból, hanem riadt ostobaságból, nem tudják, merre térjenek ki és minidig szabályosan az autó elé ugranak. De jelentem. hogy kutya már nem szalad többé ítehetetlen ugrással utánunk, az egész utón egyetlenegy sem! ügy]álszák, valami ui nemzetközi egyezmény lehet köztük, hogv ebbe a száguldó ördöngösségbe most már belenyugszanak és ezentúl már csak a szekeret, ugatják meg. ezt is merő tradícióból és jogfen- tartás okán. Magyar falu. osztrák falu, német falu. A magyar falu tarkább, zamatosabb, de rendezetlenebb. mint az osztrák, a német tisztább, de fantáziátlanabb mindkettőnél. Tulajdonképpen azért, nem valami nagy különbség. Néhol meg kell állni: piros-fehér-zöld sorompó. maiid piros-fehér és még odébb, piros-fe- hér-feikete. Kis viskók a sorompók mellett, benne egy-fcét barátságos katonaember. Igazán nem valami impozáns vagv félelmetes intézmény, inkább csali .amolyan békés, naiv, szimbólum-féle. Legalábbis most igv hat ránk, ebben a szép. szelíd alkonyaiban, melv vörös reflektorra! sugározza be az ut körülöttünk szállongó porát. * Enyhe átmenetekkel nagyvárosba érünk. Az elején még falu. aztán kisváros, végül egyre magasabb házak, egyre több rendőr, villamos-sin, forgalom, már benn is vagyunk a hatalmas hotel előtt, a belvárosban, ahol a városi emberek ugv dolgoznak és ugv szórakoznak leszegett fejjel, süket, robotban, mintha nem tudnák, hogv az eleiük és a végűik is csak szolid, egyszerű falu. sőt a végük még egyszerűbb valami: temető ... Dehogy is tudják. A hotelben nemzetközi elegancia, tánc, jazzband. Furcsa. Ahogy belépünk. ugyanaz a buta néger ritmus, sőt ugyanaz az ostobán gúnyos melódia csap meg. melvet tegnap este hagytunk ott a pesti hotel éttermében. Ugyanaz a melódia és ugyanaz a bábjáték. Rezignált duhajsággal táncoló párok, ugyanazok a mozdulatok és ugyanazok a típusok, mintha csak az egész tegnapi társaság átjött volna ide. tovább unatkozni. Háromszáz és hetven kilométert zabál- tunk meg őrült iramban, hogv ugyanott, folytassuk, ahol tegnap elhagytuk. Ugyanazt az idegen, erőszakos, kába melódiát, gyömöszölik bele a fejünkbe, ugyanazt a kérlelhetetlen ritmust kalapácsoliák bele az idegeinkbe. Ez a haladás, az európai civilizáció testvérisége, lelkes, átfogó mdlossza, ez a barbár, néger tánczene. melynek bárgyún és tehetetlenül megadta magát, az egész világ minden tükrös, cirádás. pompás hotelja, az egész civilizáció ornián táncoló emberiség. Ezért találták ki a rohanó és repülő gépek mindén fajtáját, ezért minden büszke emberi erőfeszítés. Aki a haladás élén akar járni, aki a dolgok tetejét ambicionálja, az ma már azt, is megteheti, hogv este még Pesten táncol és másfél óra alatt. Bécsbe repül és még ugyanazon az estéri tovább járja ugyanazt a néger táncot a bécsi hotelben és masával viheti a melódiát egv elegáns kis portable-gramofonban a másfélórás. útra is. ... Az ütőhangszerek kövér, de fürge kezelőié egy-egv duhaj momdatfoszlánvt, bőg bele a zene áradó, tomboló ütemébe, kedves, bécsibe oltott, angolsággal. Nem is tudia szegény, hogv a civilizáció csődjének szimbolikus erejű, hatalmas himnuszát bömböli... Dübörgőnk, rohanunk ... Minek? Hová? Sokszor nem értem. A soffőrt a megszokás gépisége. vagv a profi-hiúság sarkantyú zz,a. barátomat pedig, aki időnként felváltja, talán a kiélés lefojtott vágvai. a Melégitettség kielégi tétlensége ___ Mind egy. Dübörögve rohanunk tovább. Egv kis ház előtt a pádon egv ember pipál. Kiveszi a pipát, a szájából és nyugodtan néz a mi robogó páholyunk után. Csak egv felvillanás, bizonyára csak képzelődés az egész, de mintha nagyon gúnyosan mosolyogna. Nem tudok szabadulni, a mosolyáról. A páholyban ülő minden fölényét elvesztettem. Úgy nézem igazában ő, a pipáló ember ül páholyban és lenéző mosollyal figyeli’ a szemfényvesztő, iágága és hiábavaló komédiát. melynek mi csak lihegő, nevetséges epizódja vagyunk. * l Éjszaka. Csak a reflektorunk messzi fénye hasit bele a sötétségbe. Az ut,széli fáik vaskos, tömör sziluettben robognak elénk, amint a reflektor fényében sorra megvilágosodnak. Alvó falun rohanunk keresztül. Sehol semmi fény. egv gvertva. eev mécses sem. Az ablakok lehunyt szemmel merednek bele .az éjszakába és káprázva pislognak fel, ahogy rájuk csapódik a lámpánk kíméletlen, riasztó világossága. Apró szobákba villan bele a lámpa egv- egy riadt, jogtalan, tolvai pillanatra. Talán kábulian hánykolódik valaki az ágyán: talán nemcsak egv éjszaka álmát zaklattuk fel, hanem eov boldog, csendes élet lendült, ki nyugodt medréből egv végzetes vízióra... J o 1 svától—Dobsináig A masráiayi tiindérvölgy — Sirva-vigadó magyarok és busuló szlovákok között I. Jolsva, augusztus eleje. A kis Gömöroszágou túl nagyon kevesen tudják, hogy hol is van — Jolsva. Én is csak most fedeztem fel, amióta hivatásomból kifolyólag látogatok el néha hozzájuk — ezekhez a kedves, jólelkü magyarokhoz, akikben az elárvult magyar melankóliája és a kisváros ábrándozó idealizmusa olyan szép harmóniában egyesül. Egy nagy fájdalmuk van nekik. És ez az, hogy őket, a lobogó lelkű, fajukat Szerető magyarokat szlovákoknak deklarálták. Az első népszámlálásnál 90 százalék, a másodiknál 57 százálék magyart hoztak ki. A harmadiknál pedig 17. százalékra mesterkedtél le. Hogy ez mikép történt, azt hosszú volna elmondani. De az erőszakos, könyörtelen el- nemzetlenitésnek talán egész Szlovenszkón ez a legklasszikusabb példája. Le is írták az egészet és leküldték a népszövetségnek. Ha ezt az esetet a népszövetség ülésén egyszer felolvasnák s ezt az európai diplomaták meg is hallgatnák, hát a földig esne az álkapcájuk a csodálkozástól. Ennek a harmadik népszámlálásnak az eredményeképp a jolsvai hivatalokban, a községházán és az iskolában megszűnt a magyar nyelv használata. Még a jobbérzésü csehek is megbotrán- jkoztak a képviselőtest idietben, amiikofr látták, hogy ezek a szegény emberek egy kukkot sem értenek a referátumokból. És még kisegítő nyelvnek sem engedik a magyart. Egy szép, barna, javakorabeli magyar ember könnyezve mesélte, hogy már alig tud a kisleányával beszélni, mert az iskolában szlovák a tanítási nyelv. Pedig milyen jó magyarok ezek a jolsvaiak. Hogy fáj a szivük, hogy tudnak panaszkodni és — a jobb belátás eljövetelében reménykedni. Nem is gyűlölnek senkit. Szeretik Szlovák testvéreiket, akik a környező falvakban laknak. Ha összejönnek, együtt panaszkodnak a nehéz viszonyok miatt és együtt bo- rozgatnak — visszaemlékezve az elmúlt jó időkre. Egyszerű kispolgárok. Nehezen keresik a kenyerüket. De milyen nemes lelkűk van, hogy szeretik a fajtájukat. Milyen szép volt bor mellett elmélkedni, nótázni velük. Mert a magyar nótától mindennap hangosak a jolsvai hegyek és a szép, fekete szemekben ott él egy ezeréves múlt tüze, szenvedélye. Végvári magyarok ezek! (Tudni kell, hogy Jolsva a nyelvhatár!) Bár sok volna belőlük! Akkor nem kelen© félni, hogy elnyel bennünket a szláv tenger az elkövetkező Századokban. Búcsút vettem tőlük a község piacán. Hétfő reggel volt. Abbahagyták a munkájukat, kijöttek a házaikból és sokáig lengették a kalap- jukat a robogó autó után. Amikor visszanéztem a nagy jolsvai templomtoronyra, éreztem, hogy a szivemből egy jórész náluk maradt és a jolsvaiakkal örökké tartó barátságot kötöttem. II. A murányi vár alatt Egy kedves, meleglelkü pap az utitársam az autóban. Ismeri a vidéket és mindent megmagyaráz. Nem is veszem é®z;re és máris a murányi vár alatt vagyunk. A völgy és a völgyet nyugatról követő sziklafal teljes szépségében bontakozik ki. A nap forrón süt, de a végtelen fenyvesekből hűvös, illatos levegő árad. Szédületes magasságban feltűnik a murányi vár tornya. Alatta meredek sziklák, tátongó szakadékok. — Ott eresztették le a várból a hágcsót, — mondja az utitársam, — amelyen Wesselényi a várba jutott. Még az ablak is megvan. Nem tudom levenni a szemeimet a gyönyörű hegyekről és nem tudom eléggé ajánlani, hegy aki meg akar telni a természet szépségeivel, aki feledhetetlen emléket akar magának Szerezni, — az keresse fel a Murány- völgyét. Az autó egyre feljebb törtet. El-eltününk a fenyvesek között, amíg egyszerre csak fenn vagyunk a hegytetőn, majdnem egyvonalban a szédületes magasságba levő várral. És mintha elmerült századok romjai uj életre kelnének, — egy hegytetőn, sötét fenyvesekből egy modern kastély emelkedik ki. A murányhutai hatvanszobás Koburg-vár. Alul a kis Mbrány-buta, a,z oblanyárok (ablakosok) ősi fészke. Felül a méltóságteljes fejedelmi palota. Ahol a kis Murány-huta, az orbalnyárok irányban. A nagy csendben ott néznek farkas- szemet: a murányi várrom és a Koburg- kastély. — A bolgár cár azért építtette ide a kastélyt — magyarázza utitársam — mert innen látni a murányi vár tornyát. Ez indította őt arra, hegy már a háború előtt két milliót fektetett be ide. Azóta újabb hetet és még most sincs befejezve. EJgondolkozom. Fejedelmi szeszély a múlt iránti rajongó csodálat, menekülés a sivár jelenből, — vagy ki tudja — mi ez. — A bolgár cár — folytatja a főtisztelen- dő ur — igen szerette mindig ezt a vidéket. Vadászruhában egyedül járta az erdőket, bo- tanizált és gyakran látták üldögélni a szépséges Széchy Mária várának omladozó kövein. B^pn a vidéken pihente ki az uralkodás fáradalmait. — A murányihutai parasztok jól ismerték. Ha meglátták, akkor nagy hajlongva siettek feléje és már messziről kiáltozták Szlovákul:' Dicsértesisék a Jézus Krisztus, felséges ur! — És ezért a régi világban mindig egy pengő járt ki. Az élelmesebbek ezt néha naponta megsimételték ék igy egész szép keresethez jutottak. Az autónk remidben van és tovább indulunk. Szédületes magasságból folyton lefelé. Az erdőirtJ- on málna és eper piroslik. A fák alatt tisztavizü patakok csörgedeznek, itt-ott kis kas/áló rétekről szénáidat csap meg. Mohón szívom magamba ezt a tiszta, balzsamos levegőt és érzem, hogy a vér az arcomba szökik, az egész testem felfrissül és tele vagyok életkedvvel, életörömmel. Pillanatok alatt eltűnik a váilaimról az évek súlya, az arcom földerül s gyermeknek érzem magamat, aki néhány órára kitépte magát a mának küzdelmes életéből. Ezt a csodát csak a természet tudja megcsinálni. A főtisztelendő ur csodálkozva néz rám. Azt hiszi, hogy én mindig ilyen bolondos, fé- kezhetetlen jókedvű fiú vagyok. Nem! Ezt csak a Murány-völgye tette. Ez az ózondus, csodálatosan szóp, páratlan vidék, amely a jelen pillanatban mindent kárpótol déli tengertől a svájci havasokon át a norvég fjordokig. És milyen kevesen ismerik. Hányán élnek a szomszédságban, anélkül, hogy látták volna ezt a tündérkertet. Fleischmann Gyula dr. (Foytatása következik.) <• Mozidarab készül a Marék- ügyről - Marék részvételével Bécs, augusztus 6. Egy ismert bécsi fiimiró a Marék-házaspár nak ajánlatot tett, hogy filmet készíttet az egész Marek-afférről, a Mareket ért balesettől kezdve egészen a bírósági felmentésig. A film szerepeit ugyanazok játszanék, akik ténylegesen résztveí- fcek az eseményekben. Marék sziveden vállalkoznék a dologra és most azon fáradozik, hogy egyrészt a pör tanúit és egvé'b résztvevőit közreműködésre bírja, másrészt, hogy a 70.000 edhilling- iűyi költséget előteremtse. Neki magának nincs elég pénze, mert abból a 240.000 schilliiigből, amit a bírósági ítélet alapján a biztosítótársaságtól kapott, nagyon kevés maradt neki. Először lefoglalt ebből az összegből az állam 17.000* sohiTLiüget háromévi kereseti és jövedelmi adó f ejében, Bécs városa 18.000 sebül inget egy néhány évvel ezelőtt megtörtént házvét el lel kapcsolatban, ügyvédjének 80.000 9öhillmg perköltséget fizetett Marék, de ezeken az összegeken kívül még sok pénz ment el különböző hitelezők számára. Állítólag egy magyar vállalkozó hajlandó a film költségeihez 30.000 gchilMnggel hozzájárulni. Marék egyébként sok más tervvel is foglalkozik, hogy nagyobb jövedelemhez jusson. így egy uj biztosítási rendszer kidolgozásával, amely szerinte egészen uj alapokra fogja fektetni a biztosítást. őszre el akar készülni ujrendszerü telefonjával is, végül pedig írja memoárjait, amelyekért — bir szerint — egy prágai és egy német kiadócég verseng. ,,IZA“ Súlyt fektet a szépségére? Szép tiszta arcbőrre? Elhiszem, minden nőnek ez a kincse. Már az alaptermészete miatt is, mért Született Ön szeplőivel, májfolttal, zsíros, pórusos, mitteszeres, pattanásos arccal, kellemetlen hajszálakkal, ráncos pettyhütt arcbőrrel? Ha szenved ezekkel a hibákkal, forduljon bizalommal az első bratislavai kozmetikai intézethez „IZA“ Stefanik-u. 19., II. em., hol garancia mellett a legrövidebb időn belül megszabadítják a kellemetlen archibáitól. Az intézet a legmodernebb eszközökkel van felszerelve, saját készitményü méregmentes szerei, melyek Párisban aranyéremmel és díszoklevéllel lettek kitüntetve. Akik a távolság végett nem kereshetik fel intézemet, rendeljenek Iza rekord arcápoló szereket, pontos kioktatással. Mitesszer, pórus, pattanás ellen garnitúra .................................Kcs 37.— Szeplő és májfolt ellen garnitúra . Kcs 37.— Vörös orr, arc, kezek ellen garn. Kcs 37.— Arcmasszás ráncok karikák ellen Kcs 77.— Bőrujitó garnitúra 4 perc alatt lehámlasztja a bőrt s olyan lesz, mint az üde gyermekiányé . Kcs 120.— Hajtalanitó garnitúra 1 perc alatt leveszi a haját, ennél jobb 20 év múlva sem lesz............................Kcs 37.— Kebe lápoló, fejlesztő garnitúra . Kcs 120.— Folyékony láthatatlan email, csodásán szépít.................................Kcs 77.— Toilette garnitura, csodás hatású 5 preparátumból . Kcs 47-től 200 Kcs-ig Iza kozmetikai intézet Bratislava, Stefanikova 19., II. Kincsek kozott koldus iki vakon megy el Gárdonyi írásai mellett. Most jelent meg Gárdonyi Géza hátrahagyott munkája: KRISZTUS BANKÓJA . . . 32.50 K
