Prágai Magyar Hirlap, 1927. augusztus (6. évfolyam, 174-198 / 1508-1532. szám)

1927-08-07 / 179. (1513.) szám

192? augusztus 7, vasárnap.

A prágai rendőrigazgatóságra szombat késő délutánig Csorbáról értesítés még nem érkezett arra vonatkozóalg, hogy az o dák áldott bizottság Sikorsky útbaigazítása alapján (Vörösmarty Margit holttestét megtalálta

volna. Ha ma estig sem jönne telefonértesítés, Knotek miniszteri tanácsos személyesen leutazik Csorbára, hogy Michalko és Klepe- tár vallomásai alapján a további vizsgálatot személyesen vezesse.

Megtalálták Vörösmarty Margit hullamaradványait ?

(Lapzárta után.) A Prager Abendzeitung Csorbára kiküldött kiilöntudósitója jelenti: A Csorba-tó környékén Vörösmarty Margit holttestének a feltalálására megkezdett kutatások fontos eredményre vezettek. Ma dél felé a kutató csoportok egyike egy patak partján sötétszőke hajtincset talált, amelyben egy hajtü volt. Nemsokára találtak egy újabb hajtüt is, majd egy darab bőrt és végül egy felső lábszárcsontot, melynek eredetét azonban még nem tudták megállapítani. Egyéb hullarészeket nem találtak eddig, mert a bizottság nem volt megfelelő ásóeszközök birtokában. Lehetséges azonban, hogy a viz elsodorta vagy a rókák a többi hullarészt elcipelték. Michalko atyja, aki a bizottságot is vezette, volt az első aki a leletre bukkant.

A XlX-ikszázad vizitkártyái

Irta: 3(rúdy Qyula

VIDLICZKAl

AZ ÉJFÉLI SZÓNOK

Korán sem volt ékesszavu ember a hajdani nyíregyházai követ, mégis egész életében a szónoklatáért emlegették: sohasem kellett többet semmit sem tennie ahhoz, hogy nevezetességét fokoZza. Ő volt az, aki éjfélkor beszélt a régi Sándor-utcai képviselőházban, estétől éjfélig, miközben mindenféle avult újságokat és ócska statisztikai füzeteket is felolvasott és szavait bőségesen spékelte a „mi- Szerint“-ekkel, az „annak dacárákkal“ és régi rátöri gamimatiászokkal, mintha nem is a magyaroknak lett volna a világ legjobb Szónoka, Kossuth Lajos személyében. Mégis Vidliczr- kai szónoki sikerétől visszhangzott esztendőkig Magyarország, mintha az ő „éjjeli szónoklatán" kívül jóformán senki se mondott volna semmit a vitáról a képviselőházban.

Obstrukciót rendezett -az ellenzék: hosz- szu, lapos, érdektelen beszédekkel kellett megakadályozni az ülések mindennapi rendjét, a függetlenségi oldal legunalmasabb szónoka, Vidliczkai József, a nyíregyházai követ vállalkozott arra, hogy éjfélig agyon beszéli az ellenfeleket. És erre olyan nevezetes férfiú lett, hogy csaknem vételkedés indult meg személyéért a különböző kerületek között a legközelebbi választásnál. De Vidliczkai hü maradt Nyíregyházához*

Ama régimódi magyar követek közé tartozott, akik egy egész életen át mindig ugyanazon a helyen ültek, mindig ugyanazt a kerületet képviselték (mert voltaképpen nem is akadt ellenfelük, aki hiába pazarolta volna az idejét és a pénzét), minden megválasztásukkor ugyanazt a szónoklatot mondták el köszönetül a híveknek (Ráth Károly, a pesti polgármester mindenkit az „emberi kor legvégső határáig" éltetett pohárköszöntőiben), — sőt, mintha mindig ugyanazt a ruhát viselték volna ezek a régimódi követek, Szép, komoly, fekete vagy molnárszürke, magyaros szabásu ruhát, amelyen a hatvanhetediki kiegyezés után évről-évre kisebb, rejtettebb lett a harcos vitézkötés. (Az úgynevezett Deák-kabát bőségességével igen illett az idősebb uraknak, akik némi esacsihasacskákat kezdtek eregetni; a meghosszabbodott pantalló, a bokára alkalmazott vitézkötéssel, azoknak az úriembereknek kedvezett, akik a vad!ibalosén, a nedves gödörben történt meghűlés, vagy a sok lovaglás miatt némileg görbe lábszárakkal rendelkeztek. Mert* * a természettől görbe lába csak, a regálabér- lőnek lehetett.)

Vidliczkai József a régimódi követek között is a legrégibbnek tűnt fel, csendes ma- gábavonültságával, szótlanságával, egykedvűségével. Még akkor sem verdeste a padot, amikor Irányi Dániel, a „turini remete" egy- egy frissiben érkezett levelét olvasta fel az üléseken; nem izgult, amikor Ónodi Géza, Verhovay, Istóczy lángba akarták borítani a tiszaeszlári perrel éppen az ő kerületét, Nyíregyházát; nem járt Pesten sem azokba a vendégfogadókba, ahol politikai lármákkal veszik el egymás étvágyát a vendégek, megelégedett

a régi Vadászkürt sötétes ebédlőivel, ahol egyetlen asztaltársa az étlap volt, amelyet mindennap végigböngészett az első oldal vadkanos, fácános, nyúlás képeitől az utolsó oldalig, ahol a különböző savanyuvizek voltak felsorolva. De még az sem jutott eszébe, hogy csaknem egész életére kiterjedő képviselői pályája alatt egyetlenegyszer is beszámolót mondjon a választóinak, vagy népgyüléseken mutatkozzon a csizmadiaszinben, városvégi kocsmákban. Olyan egykedvűen viselte az országgyűlési képviselőséget, mintha legalább is jusséba volna valamely családi vagyon keretében.

És mégis Vidliczkai József volt az, aki bár többet soha nem mondott ama „éjjeli szónoklatnál": minisztereket, képviselőházi

elnököket, kormánypárti hírességeket buktatott meg, ha azok bemerészkedtek az ő kerületébe. Az ő kerülete volt ama bevehetetlen magyar terület, ahonnan megcsalódivia kellett visszatérni mindenkinek, aki ott az egykedvű Vidliokaival, a függetlenségi.vei, felvette a versenyt. így Fabinyi Teofil, a miniszter, Péohy Tamás, a képviselőház elnöke is.

*

a Foglalkozásra nézve ügyvéd lett volna ez a Vidliczkai, de nem igen üldögélt a kancelláriában, ahol az Írnokok voltaképpen úgy sem tesznek egyebet, mint dohányt vágnak. SzéP) nagy, kétutcára terjedő kertes háza volt, amelyet magas kőfal környezett. A kúriának ugyan csindelyteteje volt, de olyan barátságos szobái voltak, hogy a látogatónak mindjárt jókedve kerekedett, amikor az otthon szőtt, színes szőnyegekre lépett. És a házigazda még akkor is távol volt a baráságos háztól, amikor porköpenyegjeivei, bundáival, lábzsákjaival, mindenféle ételes tarisznyáival, kulacsaival (amint a régi követek utaztak), megérkezett a fővárosi fáradalmak után abban az első osztályú vasúti fülkében amely minden képviselőnek kijárt. Dehogy is ment disznótorra vagy szüretre, majálisra vagy pártértekezletre: a gyümölcsös kertjébe vonult, amely kertnél híresebb nem volt azóta se ezen a környéken.

Vidliczkai szenvedélyes kertész volt, mint ahogy a régebbi magyar úriemberek mindig tartogattak valamely passziót szenvedélyt, féltett ábrándot magukban a mindennapi foglalkozásuk mellett. Régész, történész, csillagász, filozófus és költő akadt a legtöbb magyar uriházban, amely mellett az utazó kocsiján elhaladt. De pomologus már ritkább volt, mert a gyümölcstermelés nem igen keltett nagyobb figyelmet azidőtájt, amikor amúgy is minden kúria mögött még javában virágoztak, vagy téliesen szundikáltak a szilva fák.

Vidliczkai gyümölcsöskertje a város határában volt, négy magyarholdnyi területe volt és mély árokkal, embermagasságu gledi- csiaösvémnyel volt körülvéve. (Ez a tüskés, sü- rünövésü bokorfajta még a drótszeges kerítésnél is jobbnak mondatik vagyonőrzés szempontjából.) Hát ez a kert volt az ezeregyéjszakából való kert, amelyben valóban zengő gyümölcsök teremtek. Minden gyümölcsfa más családból való volt, mintha mindegyikből akart volna mutatványt a kertész. Tizenötféle almafa, amelyek az aranyranettől a birsalmáig mindent megteremtek. A körtéknek olyan rendkivüliségei, mint valami exotikus lepkegyüjtemény, amelyet üveg alatt tartanak. Volt itt körte, amely valóban úgy himbálódzott a lombok között fuvolázó Szélben, ...intha valóban ő énekelne, nem pedig a szél tündérkéje. Szilvák, amelyek valami régi nemességet hoztak magukkal azoktól a különböző vidékeken lakó kertészektől, akiktől Vidliczkai csemetéit beszerezte. (Mert akármilyen messzire utrakelt, ha valami ritka gyümölcsfáról hallott, Jókai regénye nyomán, még a Senki szigetére is elvetődött.) Voltak itt diók, amelyek sohasem Ízlelt gyümölcsöket termettek. Volt mutatóban minden szőlővenyigefajtából és a Karsztból is hozatott talajnak való főidet a képviselő ur, amikor a szőlőtő azt kívánta. Barackok, meggyek, cseresznyék. amelyeknek külön mátrikulájuk volt, mindegyik bizvást Szerepelhetett volna a kertészek góthai almanach jóban.

Hát ebben a kertben, egy présház&zerü kis kunyhóban volt Vidliczkai igazi irodája. Ide nem engedett be senkit, vezette a iák és növények könyveit, levelezett más vidékeken lakó kertészemberekkel, a gyümölcsfái alatt megelégedetten üldögélt, bár ő maga soha egy almát nem evett meg éleiében, igaz, hogy másnak sem adott. A drága, finom, rit- kaságos gyümölcsfák megértek, lehullottak a fákról és erjedve elborították a titokzatos kertet.

Nem csodálható, hogy ilyen körülmények között felbontatlanul hevertek valamely sarokban a régi Egyetértés példányai (amint hogy a papi házaknái is ilyenformán gyűjtögették évről-évre a Magyar Államot), de még azokat a leveleket sem nyitotta fel a képviselő ur, amelyeket Pestről küldöztek utána a prátból. Csávolszky Írhatta a maga szenvedélyes vezércikkeit, a nyomdászok belevakulhatnak annak a sok képviselőházi beszédnek a kiszedésébe, amelyeket rajtuk kivül úgy sem olvasott el senki, Pesten lázonghattak a pártkörökben, csapkodhatták az asztalokat: a régi Magyarországnak ebbe a boldog zugába nem érkezett el annyi fuvalom sem, mint egy falevél rezdülése. Az ember a mült idők históriáit forgatva, néha azt hihetné, hogy egy- egy politikai esemény valóban olyan lázba hozta az országot, miint a történelmek Írják. Nem, mindig voltak nyugodt, békességes, csendszerető emberek a világon, akik legfeljebb attól estek izgalomba, ha a diók a nedves időjárás miatt idöelőtt hullani kezdtek, de arra a hírre, hogy Tisza Kálmán szürkelovas fiákerét a diákok megkergették a Muzeum- köruton: csak csendesen legyintettek. Vidliczkai követ ur a maga présházába tovább írogatta a maga ritka gyümölcsfáinak, csemetéinek mátri'kuláját, amely ritka gyümölcsöket gyakran éppen úgy királynék és királyok neveiről keresztelnek el a kertészek, mint a rózsákat. Nm hagyta abba az anya- könyv Írását akkor sem, amikor a választások közeledtek és a követek izgultan siettek szer- teszéj jel az országba, hogy mandátumaikat biztosítsák. Minek törődne ő a választással? Majd kitűzik a szokásos negyvennyolcas zászlót a padlásablakból, minden ember tudni fogja, hogy kire kell szavazni.

Ám egyszer csak dörömbölés hallatszott azon az ócska kapun, amely a zéngő kertet a dülőuttól elválasztotta. Vidliczkainak, a büszke, félvállu, őszhaju, egykedvű embernek nem igen volt szokása, hogy valaha is a kerítéshez menjen, ha még úgy verdesik is azt. Annak van dolga vele, aki be akar jönni, hát jöjjön be, ahogy tud.

Miután a kopgtató nem tágított, mindenáron meg akarta zavarni a kert magányát, sétapálcájával is vert néhányat a kapura, amit helybeli ember mégse merészel tenni: a képviselő bácsi mégis megreszkirozott egy pillantást a gledicsiabokroktól eltakart kapu felé. Akkor aztán megdörzsölte a káprázó szemét; akire álmában sem gondolt Irányi Dániel állott odakünn.

*

Hát azt talán nem kell elmondani még a mai olvasónak sem, hogy ki volt Irányi Dániel, a negyvenyolcas párt vezére. (Helfy Ignác csak megbízottja volt a „turini remetének".) A legtiszteltebb, a legpuritánabb magyar ember, aki valaha politikával foglalkozott.

— A szent öreg betegeskedik Turinban, — kezdte a Pestről érkezett pártvezér.

Vidliczkai fellángolt, amint ez egy szenvedéllyé s kertésztől telik:

— Még ma küldök neki egy kosárral a legritkább gyümölcseimből.

A világhírű kolozsvári ^

Heinrich-féle ^

<r feríöífienUő |

és gyógysz£üppa- 1

fi” nokiniudenszakűz- 1 ^ ^ \etben újból kaphatók |

_ Ezt ugyan hamarább is megtehetted

vo

lna. Sok az évtéliér a szent öreg vállán. Ki tudná, segithetnél-e rajta akkor is, ha kerted minden gyümölcsét elküldenéd neki.

— Elküldöm, hogyne küldeném el, — ba- bogott az öreg követ, szemét törülgetve.

De hát Irányi Dániel látogatásának más célja is volt az almákon kivül. Szép virágszóval közölte a hires „éjféli Szónokkal", hogy a közelgő választásokra friss, fiatal erőkre van szüksége a 48-as pártnak. Ki volna a nyíregyháziak közül olyan, akit maga helyett ajánlhatna, Vidliczkai?

— Hát itt van a főkortesem, Beniczky Miksa, őt szereti a nép, — felelt hősiesen a hires „éjféli szónok", de azután már nem is sokat beszélt, amig élt. Búskomorság vett rajta erőt, miután többé nem lehetett képviselő, amivel azelőttiben annyit sem törődött, mint lyukas dióval.

♦

Ennek az „éjféli Szónoknak" a maradéka ama Saáry Sándor, orvos, aki diók és almák helyett régiségek gyűjtésiébe fektette az egész Vidliczkai vagyont, nagyértckü múzeumot rendezett be az „éjféli Szónok" kúriájában. És a múzeumot halálakor arra a városra hagyományozta, amelynek apósa egy emberéleten át képviselője volt.

így fizetette az öreg Vidliczkai, aki Kossuthon kivül egy almát sem ajándékozott senkinek.

Politikai háttere van a losonci kőműves sztrájknak

Losonc, augusztus 6.

(Saját tudósítónktól.) Már jelentettük, hogv a losonci építőipari munkások mintegy három héttel eiaelőttt sztrájkba léptek. A hatóság közvetítésével azóta sürü tárgyalások folytak a munkások és munkaadók között, amelvek azonban mindezideig nem vezettek eredményre.

A sztrájk tulajdonképpeni oka ugyanis nem gazdasági, hanem hatalmi kérdésekre vezethető vissza.

A munkásság már évekkel ezelőtt olvan magas munkabéreket vívott ki magának, amelynél magasabbak csak Pozsony és Kassa városokban vannak rendszeresítve és semmi sem indokolta azt. hogv a magas munkabérek terén Losonc a harmadik helven álljon az egész országban. Az a 20 fillér órabér differencia, amely a tárgyalófelek között szere- Del. nem az igazi oka a sztrájknak.

Pár héttel ezelőtt a losonci kommunista párt titkára, bizonyos Mun elesz Salamon nevű égvén felkereste Csicsmaneoz Iván járási főnököt s megkérdezte, hogv a járási hivatal mikor szándékozik átköltözni az újonnan énült székházéba. A kerületi főnök azt válaszolta. hogv rövid nár nap alatt megkezdi az átköltöztetést,.

— Arra ugyan várhatnak.

Majd akkor költözhetnek, amikor én megengedem.

— szólt, a pökhendi kommunista titkár.

És másnap proklamálták a sztrájkot a ikőmivesek. Azóta áll a munka minden építkezésnél. Az egyezkedési tárgyalásoknál

a munkások megbízottai kijelentették, hogv nem ismernek el sem maximális, sem minimális órabéreket. Kötik magukat ahhoz, hogv munkást felfogadni vagy elbocsátani csunán a bizalmi emberek beleegyezésével legyen joguk a munkaadóknak.

A munkaadók vonakodtak a diktált, feltételeket elfogadni, mivel látták, hogv politikai és hatalmi célok irányítják a munkások vezetőit s a tárgyalásokat befejezettnek nyilvánították. A sztrájk miatt több _ lakóház., közte a munkások számára épülő városi kislakások befejezetlenek maradnak a téli időszakra. A sztrájkoló munkások heti 150 korona támogatást kapnak a sztrájkalapból, "tehát, alig negyedrészéi rendes keresetüknek.

^ €Sr HLi MH M “ faiskola, és kertészeti li®e im [j

Tulajdonos; Czobor Béla, Sarluzky-Kajsa, pp. Zbehy zupa Nitra, szállít; gyümölcsfákat legjobb minőségben (—) minden fajtában és formában, úgy szintén díszcserjéket és.évelő növényeket — Kérjen árjegyzéket (—)

7