Prágai Magyar Hirlap, 1927. augusztus (6. évfolyam, 174-198 / 1508-1532. szám)

1927-08-06 / 178. (1512.) szám

I9g7«"ftugusztus b, szombat. Seszkid kormányzó: Mimfeíikinek jogában áll állampolgárságot kárai ás azt meg Is kell adni Ruszinszkó kormányzója nyilatkozott a Deutsche Pressédben — A kormányzó elstéSs az ungvári kiállítás rendezését — „Minden békeszerető polgárnak joga van otthonra, jogsegélyre és védelemre, Prága, augusztus 5. Ruszinszkó kor­mányzója, Beszkid Antal dr. kormányzása egész ideje alatt olyan visszavonult életet él, hogy róla a nagy nyilvánosság legfeljeibb csali akkor szerzett tudomást, ha szabadság­ra ment vagy ismét átvette hivatalát. A kor­mányzó csak nagy ritkán szólalt meg a sajtó­nak s eddigi nyilatkozatai semmitmondók voltak. A múlt tapasztalatai után a kor­mányzó uj nyilatkozatát, mely a kormány- párti német keresztényszocialista Deutsche Presse-ben látott napvilágot, csak nagy fen- tarfással kell fogadnunk, mert Beszkid kor­mányzó e nyilatkozatának a prágai centra­lista körükben bizonyára meglesznek a kö­vetkezményei. Beszkid Antal kormányzó nyilatkozatá­nak fontosabb részleteit alább közöljük: — Igaz, hogy népünk, amelyet a régeb­bi időiben még jobban hanyagoltak el, mint ma, alacsony kulturális fokon áll. de éppen ezért szükséges a céltudatos munka, hogy a népet az őt megillető nívóra fölemeljük. Tu­dom nagyon jól, hogy úgy gazdasági, mint kulturális szempontból még nagyon sokat kell tennünk. A ruszin népnek iskolákra van szüksége, mert a múlt bűne az, hogy az analfabéták száma nálunk még mindig igen nagy. — Meg vagyok róla győződve, hogy az eddig végzett munka folytatása mellett kö­rülbelül 15—20 éven belül egy öntudatos és intelligens nemzedék fog kifejlődni, amely minden testvérnemzettel képes lesz fölvenni a versenyt. Szükséges, hogy a külföld is tu­domást szerezzen arról, hogy államunk leg­keletibb részén él egy nép, amely ipari, gaz­dasági és kereskedelmi téren képes valami­re. Ezt a célt szolgálta, véleményem szerint, a nemrégen lezárult ipari kiállítás Ung- várott, amelynek sikerét és szép eredmé­nyét még ellenfeleink sem tagadhatják le. A speciális ruszinszkói iparágak: a bőr-, bútor- és faszakmák váratlan fejlődésről tet­tek tanuJbizonyságof. A kiállítás sikerének oroszlánrésze az ungvári kereskedőket illeti, mert 160 kiállító közül több mint 100 ung­vári volt. Az anyagi siker azonban messze vissza­maradt az erkölcsitől. Éles kritika az ungvári kiállítás rendezéséről — Ez a rendezésnél elkövetett hibák ro­vására Írandó. A sajtópropaganda nem volt eléggé intenzív. A külföldi sajtó egyáltalában nem volt informálva. A kiállítási bizottság súlyos hibát köve­teit el azáltal is, hogy csak cseh felírá­sokat alkalmaztatott. Helyénvaló lett volna és joggal el is várhattuk, hogy a felírások ruszin és magyar nyelven is a közönség orientálására szolgáljanak. — Már a magyar rezsim alatt is — mon­dotta a kormányzó — évtizedeken át har­coltam a ruszin nép jogaiért. Ma is azon a véleményen vagyok, hogy mindenkinek részt kell vennie a ruszinszkói nép felszabadulási harcában. Respektálni kell az itt élő összes nem­zetiségek nyelvi és kulturális jogait. A kormányzó ezután a politikai párt- szakadások ellen nyilatkozott s rámutatott arra, hogy Ruszinszkó valóságos Bábel. Ahe­lyett, hogy a rutének, magyarok és zsidók egyesül­nének és az ország jobb jövőjéért közö­sen harcolnának, egymás ellen harcolnak. A rendezetten nyelvkérdés sürgős megol­dásra vár. Sürgősen interveniálni fog — Igazságtalannak és inhumánusnak tartom — folytatta a kormányzó —, hogy emberektől, akik már 35—40 éve itt laknak, itt születtek, itt éltek és állampolgári köte­lezettségüknek eleget tettek, a forradalom után átvettek, az esküt előírásosan letették, a nyelvvizsgán átmentek s a csehszlovák ál­lamtól kinevezési dekrétumot kaptak, sőt a jelenlegi kormány nyugdíjazott, egy szép napon arra való hivatkozással, hogy őket sa­ját hibájukon kiviii — nem 1920-ban, hanem 1922-ben nevezték ki: elvették az állampol­gárságot s így ők máról holnapra nyugdiju­kat elvesztvén, kenyér nélkül maradtak. — Én ez ügyben sürgősen interveniálni fogok. A lex Dérer szerint mindenkinek jo­gában áll az állampolgárságot kérni és azt meg is kell adni. Lehetetlen, hogy állami Kassa, augusztus 5. Hl inka képviselő, a rózsahegyi pápai protomotárkis, mint ismere­tes, a kassai diáfckcugresszus alkalmával nyílt harcra szólította föl nemcsak a diáksá­got, hanem minden soviniszta néppártit, azok ellen, akik a Hlán'kia-íéle politikával nem értenek egyet. Úgy lát szik, ennek a felhívásnak igyeke­zett eleget tenni Matik János budaméri földmives nép­párti nemzetgyűlési képviselő és a kép­viselőnek a papi pályára készülő VIII. osztályú gimnazista fia iulius 31-én az esti órákban olyképpen, hogy Oruzsinskv Istvánt, a keresztényszocialista párt tit­kárát egy körútja alkalmával hazatérő­ben Budamér község határában orvul I megtámadták. Matik képviselő ut és fia, tudva azt, hogy Oruzsinskv titkár a vidéki szervezetek látogatásából hazafelé tart, Budamér köz­ség mögött az utón lesben állva, amidőn a titkár két híve kíséretében az utón mellet­Ezelőtt mintegy húsz esztendővel az orosz császári akadémia nyilvánosságra hozta az orosz birodalom egyik legérdekesebb történeti alakjának és a legkülönösebb uralkodónőnek, Nagy Kata­linnak emlékiratait. A tudományos világ óriási érdeklődéssel várta ezt a könyvet, hiszen valószí­nű volt, hogy a szókimondás és őszinteség Nagy Katalinja emlékirataiban sem fogja megcáfolni önmagát és . Ijes világosságot fog vetni azokra az eseményekre, amelyek az észak Szemirámiszának életével kapcsolatban rideg történeti megállapítá­sok helyett udvari mendemondákká, mondain pletykákká vagy irodalmi imaginációkká fajultak. Katalin memoárjai csalódást okoztak A szókimondó császárnő ezekben az emlék­iratokban az anhalt-zerbsti pletykáktól kezdve az udvari kártyapartie-kon elmondott történetkékig mindent összehordott, elmesélt és kitalált, fel­eresztve az egészet a korabeli voltaireiánus és jo­zefinista eszmék és ötletek ízletes sanceával. Nem igyekezett tisztázni magát azok alól a vádak alól, melyekről nagyon jól tudott és óvatosan átugrotta azokat a szakadékokat, amelyek életének legtöb­bet vitatott állomásait képezték. A ropsai véres éjszaka, Jván meggyilkolása, Orlov, Soltikov, Potemkin alakjai elmosódó kontúrokkal megraj­zolt árnyékokká váltak ebben a könyvben, amely­ről a német egyetemi tanárok azonnal megállapí­tották, hogy csak csonkán tartalmazza Katalin memoárjait és az orosz akadémia a trón iránti tiszteletből elsikkasztotta az emlékiratok legérde­kesebb részeit. Katherine Antony, akinek két évvel ezelőtt megjelent hatalmas Katalin-életrajza a kontinens sen is nagy feltűnést keltett, most Oroszország­ban végzett kutatásai alapján sajtó alá rendezte a teljes Katalin-féle emlékiratokat. A szovjetkor­mány szabad kezet engedett Katherine Antony- nak, hogy összeállíthassa Nagy Katalin memoár­jait és Antony az Akadémia levéltárában meg is találta az emlékiratok azon részeit, amelyek a már említett okból az 1907-es kiadásból teljesen kima­radtak. A könyv az Egyesült Államokban jelent meg először (Memoirs of Catherine the Great, Newyolc: Alfréd 17. Knopf) és óriási feltűnést keltett. Sorai közül annak az igazi Nagy Katalin­nak alakja bontakozik ki, aki megfelel mindazon kérdésekre, amelyekkel a történelem sem lehe­tett mindezideig tisztában. Emlékiratai legelején Nagy Katalin Sleltinben hivatalnokok, akik évek hosszú során'ót megszakítás nélkül, hűen és szorgalmasan teljesítették szolgálatukat, most utólag föl­merült csekély formahiba miatt elveszítsék állampolgárságukat és kenyerüket. Remé­lem, hogy a kormány is tekintetbe fogja venni a régi nyugdíjasok szomorú helyzetét s a lex Dérer alapján benyújtott kérvénye­ket sürgősen el fogja intézni. Azt hiszem, hogy ezt a kérdést inkább pénzügyi, mint politikai kérdésnek kell tekinteni. Minden békeszeretö polgárnak joga van otthonra, jogsegélyre és védelemre. — Meg vagyok győződve afelől — fejez­te be az interjút a kormányzó —, hogy né­pünket sikerülni fog a szó szoros értelmé­ben vett lassú, de biztos gazdasági fejlődés útjára vezetni. tűk elhaladt, ezekkel a szavakkal rontottak reá. — Ha nem hagyod masad terrorizálni szóval, akkor igy hallgattatunk el! A képviselő és fia oly ütéseket mértek reá, hogy a titkár a földre rogyott. A katolikus néppárti képviselő papi pá­lyára készülő fia végigkutatta a titkár ruhájának minden zsebét s ruháit üssze- ' szaggatva magához vette a titkár óráját, pénzét, a levéltárcáját és újból nekilátott az ütiegelésnek. Közben az éktelen lármára felébredő keresztényszocialista párti híveik előjöttek házaikból és a titkárt kimentették a nemzet- gyűlési képviselő és fiának kezéből. Jellemző, hogy Budáméi' község lakói a saját faiujukbeli néppárti képviselőt úgy helybenhagyták, hogy augusztus 3-án még felkötött karral járt. Az ügynek a bíróság előtt lesz folytatása s hisszük, hogy a mentelmi bizottság a magá­ról megfeledkezett képviselőt ki fogja adni. eltöltött gyermekkoráról számol be és elég kemé­nyen jellemzi szüleit, főleg anyját, akiről azt Írja, hogy Nagy Frigyes gyakran „alacsony és pisz­kos diplomáciai munkák elvégzésével bízta meg“. Apját „jelentéktelen emberinek tartja és nem tud a boldogságtól hova lenni, mikor tudtára ad­ják, hogy Erzsébet cárnő őt jeölte ki Péter trón­örökös feleségéül. A cári udvarhoz kerül, amely szerinte „az alacsony emberi szenvedélyek, az intrikák, a titkos áskálódások, kicsapongások és ostobaságok bünbarlangja". Vőlegénye, Péter trónörökös „degenerált idióta, aki csak kutyáival, katonáival és pálinkával foglalkozik". Ehhez az emberhez megy feleségül és azt állítja, hogy „Péter sohasem volt igazán férjem, ekkor már túl degenerált volt“. Mint leány él tovább férje oldalán és kilenc évig járja a kálváriát. A orona utáni vágy azonban mindennél erősebb. Elviselem Erzsébet rettenetes bá­násmódját, a családi élet hiányát, az elle­nem folyó aknamunkát, mert cárnő aka­rok lenni. Kitartó munkával szerzem meg egyesek barátságát, magamévá teszem az orosz nemzeti szokásokat, hogy legyezhes­sem leendő népem nemzeti hiúságát. Kétségkívül legszenzációsabb Nagy Katalin köny­vének az a része, amelyben fiának, a későbbi Pál cárnak származásával foglalkozik. Itt kezdjük ér­teni, hogy az orosz akadémia miért tartotta el­rejtve ezeket a részeket, hiszen az ebben foglal­tak az uralkodó Romanov-családnak éppenséggel nem lehettek kellemesek. Katalin cárnő itt a leg­leplezetlenebb őszinteséggel Írja a következőket: 1754-ben fiam született. Pálnak a már el­mondott okoknál fogva nem Péter volt az apja, hanem Szor&ej Soltikov gróf, aki az udvarnál teljesített szolgálatot. Erzsé­bet állandóan szemrehányásokat teü ne­kem, hogy nin-cs gyermekünk. Nem akar­tam felvilágosítani a való helyzetről és mikor Csoglokov asszony bemutatta ne­kem Soltikovot, elhatároztam, hogy telje­sítem Erzsébet kívánságát. így született Pál fiam... Soltikovot nem szerettem, de szükségem volt rá... Katalin később közöl egy levelet, amelyet Poíem- kinhez irt. A levél legérdekesebb része a követ­kezőképpen hangzik: Azt, hiszem, hogy eme vallomás után meg fog nekem bocsátani. Nem volt tizenöt sze­retőm, mint ahogy mondják, csak egyhar- J mada: öl. Az első Soltikov, akaratom elle­nére, a negyedik kihasználta kétségbeejtő helyzetemet. A többi háromra szeretettel gondolok vissza. Isten a tanúm rá, hogy nem vagyok lulérzéki, semmi hajlamom sincs erre. Ha Isién fiatal koromban sze­rető férjet rendelt volna számomra, akkor én lettem volna a legjobb és leghűsége­sebb feleség... Ugyanilyen őszinteséggel fogla'kozik Katalin Péter cár meggyilkolásával is. Nemk tagadja, hogy tudott a gyilkosság előkészületeiről, de azt állítja, hogy „nem akadályozhatott meg semmit". Közli Orlov Alexejnek egy hozzáintézeít levelét, amelyben a gróf a következőket írja: „Azt hiszem, ma éj­szaka neki meg kell halnia ... még mindig veszé­lyessé válhat számunkra, hisz-en még ma is úgy beszél, mintha ő lenne a cár.. Frázisíalan, meztelen igazságok ezek, ame­lyekkel Nagy Katalin halála után több mint ötne­gyedszázaddal elénk tárja izgalmas, emberi szen­vedésekkel és örömökkel telt életének mély doku­mentumait. Úgy hisszük, hogy az igazság csak a Potemkinhez intézett és az öt szerelemről szóló levélből hiányzik. A derék Potemkin is gúnyosan nevethetett, mikor megkapta legfelségesebb úrnő­jének eme valószínűleg illatos levelét... VAJDASÁGI MOZAIK Vajdaság, julius közepe. A választások jegyében folyik az élet egész Jugoszláviában, de különösen hevesnek Ígérkezik a választási harc a Vajdaságban, ahol minden párt szabad vadászterületet keres. Az eddigi ideig­lenes statisztika szerint 14, de esetleg 16 párt keresi a szavazópolgárok voksait és ennek a majd­nem másfél tucat pártnak körülbelül 2—3000 jelöltje verekszik és szónokol, agitál és házal a mandátumért. A radikálisok legalább három frakcióban harcolnak egymás ellen, a demokraták is ketté­szakadtak, a magyar írt eg • része viszont a radikálisokkal, másik ” demokra^kkal kötőit választási paktumot. A magvar párt ..egyezségei44 A télen megtartott tartománygyülési válasz­tások előtt a radikál’ kormánypárt kívánságára a magyarok választási egyezményt kötöttek a kormánnyal, amelynek alapján tényleg sikerült a tartománygyülésekbe mintegy 10 magyar kép­viselőt bejuttatniok. A megegyezés nem szólt semmiféle együttműködésről, kizárólag a válasz­tási eredmények biztosítására szorítkozott. Ebben abszolút igaza volt a magyar pártnak, mert külö­nösen a bácskai kerületi gyűlésen, Zomborban, a radikálisok hamarosan kimutatták a foguk fehé­rét és minden olyan kérdésben, ami a nemzeti kisebbségek javát szolgálta volna, a negáció me­rev álláspontjára helyezkedtek. Különösen éles vita volt arról a kérdésről, szabad-e a kisebbségi képviselőknek anyanyelvükön beszélniük a gyű­léseken. A magyarok és a németek, a szerbek közül pedig a demokraták azon az állásponton voltak, hogy a tartománygyülés tulajdonképen megfelel a hajdani megyegyüléseknek, már pedig Bácskában ezen és a városi képviselőtestületekben is tör­vény alapján meg volt engedve, hogy a kép­viselőtestületi tagok magyarul, németül, szerbül vagy bunyevácul beszéljenek. Zomborban ezt nem akarták megengedni, amiért Deák Leó dr. és Palásthy Ödön dr., a magyar párt képviselői éles hangon tiltakoztak a jogfosztás ellen és a magyar párt kebelében innen datálódik az első, szakítás­nak is nevezhető félreértés. Külön utakon Időközben a magyar párt útjában keresztezés­hez ért. Egyik oldalon a radikális kormánypárt­tal való szövetkezés csábított, amelynek előnyei megmutatkoztak a tartományi választásokon, hi­szen minden egyéb szomorú tapasztalattól el­tekintve legalább képviselethez jutott a magyar­ság. Ebből kiindulva, Várady Imre dr., a torontáli magyarság vezére a saját szakállára megegyezett a radikálisokkal és sikerült is valami eredményt elérnie, viszont a zomboriak a demokratákkal tárgyaltak és nekik is sikerült annyit elérniük, hogy a demokrata párt biztosította számukra a baranyai járáson kivül mindazokat a mandátumo­kat, amelyekről a listavezetőn kivül szó lehet. Elöszobázás Bclg rád bán A becskereki és a zombori, kétirányú csatla­kozás után a hivatalos magyar párt is tanácskozni kezdett és küldöttséget menesztett Belgrádba, a miniszterelnökhöz. Első Ízben fogadta őket Vu- kicsevics miniszterelnök, de olyan feltételeket szabolt eléjük, illetőleg olyan feltétlen megadást követelt (akár Windischgrátz: „Mit Rebellen unterhandle ich nicht-), hogy a kiküldöttek ered­ménytelenül tértek vissza. Ezek után Szabadka város főispánja és egy volt képviselő vette kezébe az ügyet, le is vitték a magyar deputációt a fővárosba, ahol két teljes napig ültek a miniszterelnökség előszobájában anélkül, hogy látták volna Vukicsevicset. A miniszterelnök első nap a másik ajtón hagyta el hivatalát és vadászni ment, második nap egyéb elfoglaltsága nem engedte, hogy tudomást vegyen a magyarokról. Mégis megegyeztek... Hosszas tárgyalgatás után mégis megtörtént a két párt között a megegyezés, ami azonban a magyarságnak nem jelent egyebet, mint legfel­jebb egy mandátum biztosítását a szabadkai kerü­letben, holott a lakosság számaránya szerint éppen ebben a kerületben a hat közül legalább négy a magyarokat illetné meg. Repül a nehéz kő, ki tudja, hol áll meg? ,| Malik János szlovák néppárti képviseli brutálisan bántalmazott egy koresztónyszocialista páritiikárt Papi pályára késiOSö fiával együtt megleste a titkárt és súlyosan m-sgverte — ©ruzsinszky titkár éráját, pénzét és levéltáráját elvették — Bydsimir lakossága mentege meg a titkárt szorongatott helyzetéből Katalin cárnő: Nem tizenöt szeretőm volt, hanem csak öt Megjelentek Nagy Katalin kiadatlan emlékiratai — A cáraő bevallja, hogy tudott Péter meggyilkolásáról és hogy Pál cár apja Soltikov gróf volt % ■ac

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents