Prágai Magyar Hirlap, 1927. augusztus (6. évfolyam, 174-198 / 1508-1532. szám)
1927-08-06 / 178. (1512.) szám
1927 augusztus 6, szombat. 5 r% Mióta van Sziovsnszkón „fSItartóztaihatat!an gazdasági ítjüendiliés” ? Stodola Koméi két homlokegyenest ellentmondó véleménye Szlovenszkó gazdasági helyzetéről—Ma: „Szlovenszkó a föltartóztathatatlan föllendülés gazdasági állapotában van" - Két hónappal ezelőtt: „Szlovenszkón csönd van, a pusztulás, a szomorú pusztulás csöndje" — Ivánka: „Szlovenszkót megöli a rossz összeköttetés és a drága tarifa sok szerint 1—1% százaléknál alig szokott nagyobb lenni a munkanélküliek átlagos száma egy ipari városban is. És kör üli belül isrv vau végicr egész Szlovenszikón. — Igen. Szlovenszkón ma csend van. a pusztulás, a szomorú halál csendje. — De mi ezt nem akarjuk. Mi nem akarunk elpusztulni és nem akarunk meghalni. Mi élni akarunk. Mi azt akarjuk, hogy itt mindenütt, a mi szép Szlov-euszkónkon diadalmas és pezsdülő élet viruljon. Mi azt akarjuk., hogy a szomorú szloven- szkói csendet a dolgozó és pezsgő élet dallamos és ritmikus zenéje váltsa föl, hogy Szlovenszkón mindenki dolgozzék, mindenki dolgozni tudjon és hogy itt mindenki boldog legyen. Hogy lehet aZj hogy ezelőtt két hónappal Stodola szerint „a pusztulás, a szomorú halál csönddé uralkodott", ma pedig már minden „feltartóztathatatlan gazdasági fellendülésben van?" Szlovenszkó változott meg. vagy pedig Stodola? Avagy ugyanaz a Stodola dicsekszik-e most ,a történelmi- országok felé való vámmentes és korlátlan terményszálli- tásokJkal, aki a szenátus szószékéről már számtalan esetben, így legutóbb az adóreform tárgyalása alkalmával mint a javaslat főelőadója, rámutatott arra, hogv a tűim aga s és igazságtalan szlovenszkói vasúti tarifák miatt a szlovenszkói termelők a történelmi országok piacán nem versenyezhetnek a sokkal távolabb eső külföldi országok mezőgazdáinak olcsóbban beszállított terményeivel. Végül kórdjük Stodola Kernéi szenátor urat, miért említi föl a fellendülés igazolására csak Pozsonyt és Komáromot és miért feledkezik meg legszűkebb hazájáról. édes szülőföldjéről. Liptószentmák- lósról, ahol a „föltartóztathatatlan föllendülés" következtében a háboruelőtti szlovák Pálkáék és Zsuffáék virágzó bőrgyárai kivándorolni voltak kénytelenek — Magyarorszjígra? Amikor még Ivánka Is Prága kapuit döngette Sőt nemcsak Stodola Kornél volt ezelőtt két hónappal olyan pesszimista, hanem segített ebben neki a magyarén okát ebédelő Ivánka Milán is, aki Stubnyán még „Prága kapuit döngette" szónoklatában. Stodola Kornél szenátor urnák szives emlékezetébe idézzük akkori szekundánsának állításait a „föllendülésről" : — Eddig mindig arról volt szó. — mondotta akkor Ivánka — hopy mi kell Prágának. Arról azonban sohasem hallottunk, hogy mi kell Szlovenszkónak. Mikor a múlt napokban egv cseh nemzetiségű képviselővel beszéltem és szóba hoztam előtte Szloven- szkó sulvos ipari, kereskedelmi és gazdasági válságát, akkor maga ez a képviselő figyelmeztetett rá: kérem, a kapun, ha. nem akarják kinyitni. nem kopogni, hanem döngetni kell azt. Nos, én is ugv gondolom, hogy ezt a kaput döngetni kell és fogjuk is! Szlovenszkó súlyos helyzetét szerinte főképpen az idézte elő, hogy Prágában Szlovenszkót mindig csak mezőgazdasági országrésznek nézték. Bethlen miniszterelnök nyilatkozata a Rothermere-akcióról A magyar kormány még ma nem szándékozik konkrét lépési lenni a béke revízióiénak napirendre tűzése érdekében Prága, augusztus 5. Stodola Kornél, a közismert szlovák közgazdász és agrárpárti szenátor a pozsonyi Reggelnek nyilatkozott a Rotheirinere-akcióról s nyilatkozatában a C. T. K. német jelentése szerint többek között ezeket mondotta: — ... A magyar kisebbség Csehszlovákiában nem panaszkodhatik. A mi magyar mezőgazdánk korlátlanul vámmentes piacot talál a történelmi országokban. ezzel szemben hivatásbeli társai Magyarországon elkeseredett konkurrencia-harcot kénytelenek vívni saját energiájuk értékesítéséért. A magyar mezőgazda piaci konjunktúrájából, miivel jobb talajon fölöslegekkel rendelkezik és ennek következtéiben igazi termelő, több hasznot húz, mint a szlovák a maga sovány talaján. A mondottakból logikusan azt a következtetést lehet levonni, hogv a magyar kisebbség, amely nagyobbrészt mezőgazdasággal foglalkozik, anyagilag jobban áll, mint a szlovákság. Ez annál is inkább fennáll, mivel Szlovenszkó, ha az össztermelést tekintetbe vesszük, egy f el tar t ózh a tat lan gazdasági fellendülés állapotában van. A pozsonyi v>asutigazgatóság vasutikocsi forgalma 1922-ben 615.000 vagon volt, ezzel szemben 1926-ban már egymillió vagont tett ki. A komáromi kikötő fejlődése •ez évben 72 százalékos emelkedést mutat, a pozsonyié pedig 50 százalékot. A két város. Pozsony és Komárom egyedül álló amerikai fejlődéséből, az ingatlanok valorizálódásából, a kereskedelem föllendüléséből leginkább azok a körök húztak jelentékeny hasznot _ egyes kivételekkel —, melyeket nem lehet a háború előtti szlovákokhoz számítani. Mi tudjuk, hogy nálunk a magyarokra átlag több iskola esik, mint a szlovákokra. Rothermere megzavarja a lelkeket. Megvaló- sifchátatlan terveket és elérhetetlen kívánságokat ébreszt föl. — A szlovákok, akiket az őszinte szimpátia, a szolidaritás érzete és szabadságukért közösen ontott vér sziétszalkithatatlía'n kötél ékkel fűz a oseh testvérekhez s akik mégis nyelvre és vallásra való tekintet nélkül szívélyesen látnak körükben minden lojális munkatársat, a legélesebben elitélik a Rothermere-akciót. Ezeket mondja Stodola Kornél 1927 augusztus 4-én. Ugyanez a Stodola Kornél 1927 május 30-án, tehát két hónappal ezelőtt a szlovenszkói városok Stubnyaifürdőn tartott demonstrációs kongresszusán nem Szlovenszkó gazdasági föllendüléséről. hanem ellenkezőleg Szlovenszkó gazdasági válságáról beszélt, és leplezetlen őszinteséggel a következőket vallotta: — Azért jöttünk el ide — mondotta többek közt, — hogy elmondjuk sérelmeinket, hogy beszéljünk arról, mit akarunk, miképpen kívánjuk sérelmeinket orvos altatni és hogy megmutassuk azoknak, akiknek saját érdekükben is szükséges látniok. hogy egész Szlovenszkó, az összes politikai pártok, a gyárak, a munkások, az iparosok, a kereskedők, a tisztviselők együttes erővel és közös egyetértéssel kívánjuk súlyos gazdasági, ipari, kulturális .és bizonyos mértékben politikai bajaink orvoslását, kívánjuk jogos és méltányos követeléseink teljesítését és hogy követeléseink érvényesítése érdekében összetartunk és mindent el fogunk követni. Itt vaa a gyűlés napirendién szereplő szlovenszkói vasutak ügye! — Már évek óta ott szerepel minden pénzügyi költségvetésben, hogy szlovenszkói beruházási költségekre ennyit és ennyit fog- . nak adni. És mi történt? Semmi. Ezeket a , pénzeket pedig óvrőd-évre használták fel és ; Szlovenszkónak csak akkor jut valami, ha éppen marad. A legnagyobb baj azonban, hogy még eddig nem igen maradt. A kormánynak egészen más gazdaság- politikai orientációt kell keresnie, ha azt akarja, hogy Szlovenszkó el ne pusztuljon. — Ezt követeli magának az államnak is az érdeke. — Itt van például Losonc. Ez a régi, szép jövőt ígérő ipari város. Ma 14 százalék benne a munkanélküli iparosok, munkások és egyéb dolgozó kategóriák arányszáma. Olyan horribilis szám. amilyet alig mutat föl a statisztika. — Mert a statisztikai norrnál-kimúltatáInkepuszta, augusztus 5. Bethlen István gróf miniszterelnök, aki az utóbbi napokban, mint ismeretes, gyengélkedett s emiatt nem is vehetett részt az elhunyt Csernoch János hercegprímás esztergomi temetésén, már annyira felgyógyult, hogy ma délelőtt egy budapesti újságirét fogadott, akinek a legutóbbi napok fontos politikai eseményeiről a következőket mondotta: — Nagyon örülök, hogy az angol közvélemény ilyen élénken foglalkozik a trianoni békeszerződés revíziójának kérdésével. A magyar kormány természetesen távol áll ettől az akciótól és tudomásom szerint nemcsak én, hanem egyetlen magyar miniszter sem érintkezett ebben a kérdésben Rothermere lorddal. A revízióra irányuló akcióban eddig kizárólag a magyar társadalom, illetve a világsajtó vett részt. Hogy maga Rothermere lord, mint a világsajtó reprezentánsa, vezeti ezt az akciót, ez magyar nemzeti szempontból igazán nagyon örvendetes. A magyar kormány sohasem rejtette véka alá azt a felfogását, hogy a trianoni béke revíziójának el kell következnie. A békeszerződés olyan súlyos igazságtalanságokat tartalmaz, hogy semmi körülmények között nem maradhat ÖTök érvényű. De a helyzet még az, hogy ma még nem érkezett el az ideje annak, hogy a magyar kormány felléphessen a békeszerződések revíziójának határozott követelésével. Előbb a világ közvéleményének kell megértenie, hogy a magyar békeszerződés minő igazságtalanságokat foglal magában. Annak a tudatára kell hogv ébredjen a hatalmas közvélemény, hogy a trianoni szerződés nem alkalmas arra, hogy az állandó béke céljait szolgálja. A világ közvéleményének kell tehát ezt a revíziót egyre parancsolóbban követelnie. Hogy pedig a világ közvéleménye a revizió föltétien szükségességének tudatára ébredjen, ehhez szükséges az a nagy felvilágosító munka, az a hatalmas propaganda, amelyet a társadalom, illetve a sajtó folytat. A világsajtó érdeklődésének előterébe került a béke revíziójának ügye és ezért fogadom a legnagyobb örömmel Rothermere lord akcióját. Az újságíró itt megemlítette, hogy •egyes csehszlovákiai lapok, köztük a Prager Tagblatt is ismertette a magyar kormány hivatalos állásfoglalását ebben a kérdésben, amely szerint a magyar kormány rövidesen konkrét tárgyalásokat óhajt kezdeményezni a béke revíziójának ügyében. A miniszterelnök erre vonatkozóan a következőt mondotta: — Ez egyáltalában nem felel meg a valóságnak, hiszen tudvalevő, hogy a magyar kormány részéről semmiféle ilyen nyilatkozat el nem hangzott. Ismétlem, a magyar kormány ma még nem szándékozik semmi konkrét lépést tenni a béke reviziójának napirendre tűzése érdekében, mert erre még nem látja elég érettnek a helyzetet. Mihelyt azonban az alkalmas pillanat elérkezik, a kormány nem fog késlekedni, hogy a tárgyalásokat megkezdje. Egyéb külpolitikai kérdésről szólva s különösen a magyar-olasz szerződésre vonatkozólag feltett kérdésre igy válaszolt Bethlen: — A fiumei magyar kikötő tarifáik kérdéseiről s egyéb részletkérdésekről én római utam idején nem tárgyaltam, csupán nagy általánosságban s az erre vonatkozó részletes szerződést kötötte most meg Wim- melsperg báró államtitkár. Hátra van még a. jugoszláv tranzitó kérdése. Erre vonatkozóan is azonnal megkezdjük a tárgyalásokat, mihelyt a jugoszláv választások a kormányzatban stabil helyzetet teremtenek. Fontosnak tartom külpolitikai szempontból a szeptemberben Genfben lefolyó tanácskozásokat is. Most kerül tudvalévőén eldöntésre a magyar optánsok birtokpörének ismert ügye. Én magam nem megyek ki szeptemberben Genfbe, Walko fogja ott képviselni Magyar- országot. Máshová sincsen egyelőre szándékom az össze] utazni. Itt maradok Inkén, amíg csak tehetem, azután Budapestre megyek. A-: és ezen a téves alapon szükségszerűen az ipari történeti országoknak kellett az ipari érvényesülést ebben az országrészben biztosítani. Ezzel szemben a jól működő állami kormányzatnak az lett volna a kötelessége, hogy mindegyik országrészt hagyja a maga mivoltában és abban a berendezkedésben. amiben volt, érvényesülni. — Még pedig olvan módon, hogv ahol szükség lett volna rá, ott még közbe is kellett volna lépnie annak érdekében, hogv a meglevő organizmus továbbra is élni tudjon s pénzzel és állami megrendelésekkel is támogatnia kellett volna ezt a már meglevő, csak esetleg bajba jutott és életlehetőségében, termelésében megakadt szervezetet. Mert nekünk éppen ugv jogunk van élni ebben a köztársaságban, mint mindenki másnak is. — És ez annál is könnyebben volna számunkra lehetséges, mert Szlovenszkónak van mindene. Van vasa. van szene, van fája és minden mása is. Itt kezdődik pedig minden. Csakhogy Szlovenszkót megöli a rossz vasúti összeköttetés és a drága tarifa. — Ezen segíteni kell és segíteni fogunk, gunk. Azzal fejezte be Ivánka dr. beszédét, hogy egész Szlovenszkónak össze kell fognia. meri csak igv lesz lehetséges megfelelő eredményt elérnie. Ezek után megkérdezhetjük Stodola Kornéltól, melyik véleménye volt őszinte, a stubnyai-e vagy a mostani? Lapelkobzások Pozsonyban Prága, augusztus 5. Pozsonyban és Kassán napirenden vannak a lapelkobzások. A pozsonyi Híradó csütörtök reggeli Számát a vezércikke miatt még a hajnali órákban elkobozta az ügyészség. A lap nem jelent meg második kiadásban. — A Pressburger Zeitung tegnap esti kiadásá- I nak elkobzását a bíróság nem hagyta jóvá, mert | erre semmi okot nem látott fennforogni. A lap mai számában közli az inkriminált cikkek címeit. Értesülésünk szerint a Pressburger Zeitung kártérítési port indít a kincstár ellen. Halálos szerencsétlenség a likéri vegyi gyárban Rimaszombat, augusztus 5. (Saját tudósítónk jelentése.) Csütörtökön délután borzalmas szerencsétlenség történt a nyustyalikéri dr. Blasberg féle vegyészeti gyárban. Egy javításból visszaérkezett hatalmas retorta beszállüátsa, közben a súlyos vasalkotmány felbillent és maga, alá temette Benka János 28 éves gyári munkást. A retorta úgyszólván lehenge- rezte a szerencsétlen emberi, mellkasát ronccsá lapította,, úgy, hogy a jelenlévő többi munkások szemeláttára szenvedett ki, A katasztrófát borzalmasabbá teszi az a körülmény, hogy a szerencsétlenség napján délelőtt munkaközben a lábán sérült meg súlyosabban Benka János és csoportfőnöke éppen sérülése miatt hazaküldötte. A törekvő munkás azonban kötései ellenére sem akart beteglétszámba kerülni és munkában maradt. Délután ötkor még felvette heti fizetését és n éhány perc múlva bekövetkezett a halálos kimenetelű katasztrófa-. Temetése pénteken délután nagy részvét mellett ment végbe, özvegyén kívül három apró árva siratja. A megejtett kihallgatás során kiderült, hogy a halálos szerencsétlenségnek a borzalmas véget ért munkás volt oka, mert a hasonlóan veszélyes helyzetben volt társai figyelmeztetésére nem menekült a felbillenő retorta alól, hanem rémületében föl-alá szaladgálva, szinte önkívületben várta be a halálos pillanatot. Kommunisták véres összeütközése a rendőrséggel Lipcsében Lipcse, augusztus 5. Tegnap este a kommunista szervezetek rendezte háború ellenes tüntetések alkalmával a rendőrség és a tüntetők között összeütközésre került a sor. Több rendőrtisztviselőt megsebesítettek.
