Prágai Magyar Hirlap, 1927. augusztus (6. évfolyam, 174-198 / 1508-1532. szám)

1927-08-05 / 177. (1511.) szám

Mennyibe kerül az óceán átrepüíése? Kik fedezik a költségekéi? — További ver­sengés — Féltókenykedés Ha most belek múltán visszagondolunk az amerikaiak léginváziójára s lehiggadtan mér­legeljük az eseményeket, önkénytelenül ajkunk­ra tolul a kérdés, miért volt ez a megrohanás. Hiszen nagyon jól tudjuk, logy az óceánon túl különösen az amerikai tengerészet különösen a mi fogalmain' szerint mérhetetlen összegeket fordilott az aviatika fejlesztésére s igy az Egyesült-Államok ma a földkerekség első és leg­erősebb légi hatalma. Az amerikai népből tehát előbb-utóbb ki kelleti törnie a túlfűtött becsvágynak, hogy képességeit a világunk meg is mulassa* Azonban a r. ortszenvedély még nem lehetett elég fontos ok, különösen pedig nem a „business" mindenható országában, ahol a legnagyobb nevű box vagy lovasmérkőzés az „üzlet" szent jegyé­ben bonyolódik le. Az olyan reálisan gondolkodó nép, mint az amerikai, nem elégszik meg az erkölcsi sikerrel s ha arra biztos kilátása van, akkor nyomban kamatoztatja is. Amerikában adva voltak kitűnő s már jól bevált repülőgépek, nagyszerű és vakmerő, de bizony szegény repülők, akadtak tehát üzlet­emberek is, akik a majdnem biztos haszon re­ményében vállalták az óceán átrepülésével járó költségek kockázatát. Nem kis összegekről volt ám szó! A legolcsóbban és a legnagyobb sikernél úszta, meg a d rigót Lindbergh pénz­embere, aki cs".k harmincezer dollárt fordított az európai lé(f:k irándt 11 ásra. Ennek az összegnek a feiéböl vették m,eg a ,,,Spint of St. Louis“-t. Levine-nék át­kelése az óceánon Chamberlin-nel már ötvenezer dollárjába került, mig a leg­többe került a mulatság a kiváló pénz- kapacitásnak Wanamakernek, aki két­százötvenezer dollárt fordított Ryrd és társainak európai fürdésére. Csupán maga a repülőgép a „Míss America“ nyolcvanezer dollárba került. A következő igen természetes kérdés már most az, vájjon ezek a befektetett óriási összegek hogyan térülnek meg? Tudnunk kell, hogy nem­csak maga az állam, hanem sok nagy amerikai város is szívesen ir ki igen nagy dijakat, bizva abban, hogy a város szülötte lesz a vakmerő vál­lalkozás szerencsés végrehajtója s igy a dicsőség mindörökre a váro9 nevéhez fűződik. Különösen azonban nem sajnálják az áldozatokat az ameri­kai repülőgépgyárak, amelyeknek tulprodukciőja majdnem akkora, mint az automobiliparé s igy bölcs előrelátással kell gondoskodmok külföldi felvevő piacokról, amelyeket ez idő szerint a né­metek, franciák és angolok uralnak. Egy-egy sikeres óceánrepülés Európába tehát azt jelenti, hogy az illető géptípusból egész soro­zatokat helyeznek el s ahol egyszer az amerikai ipar é - kereskedelem lábát megvetette, onnan többé ki nem szorítható, mert ezen az ezer sebből vérző kontinensen aligha akadnak olyan tőkék, amelyek az amerikaiakkal egy késhegyig menő harcban megmérkőzhetnének. Az tagadhatatlan, hogy az eddigi repülések bő tapasztalatokhoz juttatták az európai aviatikát is, amely eddig Pató Pál politikáját követte s most egyszerre ébred öntudatra. Erre mutatnak az újabb készülődések s azok a nemzeti mozgal­mak, amelyek mind a szükséges költségek elő­teremtését célozzák. FRANCIAORSZÁG Franciaország most ébredezik a Nun- gessór és Ccrii elvesztése után támadt lethri piájából. Az uj vállalkozók neveinek egész légiója kerül nap-nap után felszínre, azonban a nemzetet túl­ságosan lekötik a belpolitikai események, sem­hogy országos mozgalom révén teremtsék elő a szükséges összegeket. ANGLIA Legkedvezőbbek a kilátásai az angol Couri- ney kapitánynak, ami abból is kitűnik, hogy Levin nagyszerű ajánlatára hallgatással felelt, Dornier fémrepülőgépével Calshot-ből kiindulva akarja az amerikaiak látogatását viszonozni. Ugyancsak minden pillanatban indulásra készen áll Leslie Hamüton, aki az elmúlt télen London­ból Sankt Moritzba Tepült. ő a croydoni repülő­térről hidroylánon Ottavába akar repülni b onnan Newyorkban át vissza Angliába. NÉMETORSZÁG A német léghajós-szövetség a német nemzeti bankban külön kontót nyitott „Amerika-repülés" címen s felhivta az egész német népet, hogy úgy mint egykor Zeppelin gróf idejében, most is adakozzék a „nemzeti becsület" megmentésére. CSEHSZLOVÁKIA A nemzeti büszkeségre hivatkozik a Masaryk elnöklete alatt megindult csehszlovák mozgalom is, amelynek célja, hogy a Rockefeller-dijért Mankovszícy kapitány és Pavlovci hadnagy Prágá­ból Newyorkba s vissza Prágába repülhessenek. DÁNIA Még a kis Dánia sem marad tétlen s mozgás­ba hozza minden lakóját, hogy Ckristen Johansen pilótájukat hozzásegítsék egy amerikai kirándu­láshoz. Ha pedig szemlét tartunk a többi ország felett is, akkor azt látjuk, hogy mindenütt forron- ganak a kedélyek s mindenütt égnek a vágytól mennél hamarább a hősök listájának élére kerül­hetni s irigy és féltékeny pillantást vetnek a Paris, augusztusban. A tétel ez volt: adva van egy milliárd)s, akinek annyi a pénze, hogy a kamatokból is ötezer frank költőpénz jut neki egy órára. A francia folyóirat tehát tízezer frank dijat tű­zött ki annak, aki vállalkozik a képzelt mil­liárdos szerepére s legszellemesebben, leg­mulatságosabban tudija a pénzt két órán belül kiadni. Jó moziötlet. Az érdekes az benne, hogy igaziba ment, a dijat csakugyan kitüzr Lék s egy szellemes pályázó meg is nyerte. A bibije a dolognak ott kezdődik, hogy a díj­nyertes köteles volt a tízezer frankot a lap egy szerkesztőjének társaságában két éra alatt el is költeni... Az affért lebonyolítot­ták s a szellemes férfiú, miután megnyerte a dijat, milliárdos volt két órán át s kiadta a pénzt, üres kezekkel visszavonulhatott a ma­gánéletbe: a hivatalba, ahol havi 600 frank­ért kormai, a gondjai, az álmai, a szomjúsága, a nyomorúsága árnyai között... Ez a legkegyetlenebb pályázat, amiről valaha hallottam. A lap reklámnak szánta s bizonyára jól be is ütött. De az alja ennek a kísérletnek nagyon finom, nagyon romlott és rendkivül kegyetlen. Ez a kísérlet, igy üveg alatt, mint egy tenyészet, megmutatja természetesen min­denekelőtt ennek a kegyetlen játékszernek, a pénznek, nagyon relatív hatalmát. Mi az, tíz­ezer frank? Minden és semmi. Egy négytagú család megél egy évig belőle; egy pekingi ölebnek az ára; egy élet takarékosságának minden eredménye; egy divathölgy két ruhát kap érte Drecollnál; egy hét egy luxushotel­ben a tenger mellett; húsz kikötőmunkás egyhavi fizetése; boldogság, gyógyulás, egész­ség; mozdulat a bakkasztalon ... A probléma kacér és finnyás. Én nem tudnám megoldani. Lemondok erről a tízezer frankról, amit el kell költeni két óra alatt. Nincsenek vágyaim, amiket tízezer frankból és két óra alatt realizálni tudnék. Hamar végigcsinálom fejben a problémát s minden, ami két óra alatt és tízezer frankért elérhető, olyan selejtesnek és fölöslegesnek tűnik föl, hogy nem nyújtanám ki utána az ujjamat. Vegyük sorba: az utazás, a határidő rövidsége miatt, elesik. Marad a szórakozás — A Felséges urnák jelentést tettem, az audiencia kezdetiét félka.t órára tűztök lei, kö­zölte a szárnysegéd. Gyorsan átöltöztem e pont félihat órakor a király dolgozószobájában állottam. Egyszerű, kicsi, kandallószoba. Hűvös októbervégi est, a kandallóban barát­ságosan lángoltak a hosszú fahasábok, közbe-közbe felseroent egy-egy odakerült nyers galy, a kis szoba kellemes fenyőillattal telt meg. A király kezet nyújt, Íróasztala mellé ültet. Mosolyogva jegyzi meg: — Hallottam kis balesetükről, bizony-bizony, autóval sohasem tudhatjuk, mikor érünk rendel­tetésünk helyére. Remélem, megnyugtatták, hogy késésük zavart nem okozott. Jól szemügyre vettem a királyt. Elgondoltam, ■milyen más sorsa lehetett volna sok mindennek, elsősorban szegény Erdélynek, ha ez az ingatag jellemű könnyen befolyásolható ember helyett a jó öreg Károly maradt volna a román trónon. Külseje előnytelen, beesett mellűd sovány alak, bár szive — amint audienciám végén meg­győződtem — készségei hajlott a jóra. Nem volt időm az elmélkedésre, a király rögtön maga veti© át a szót: szomszédba, ha onnét a tervek előrehaladottabb voltáról értesülnek. Pedig innen Amerikába re­pülni nehezebb feladat, mert bizony nem a sze­lek szárnyain siklanak át a gépmadarak, hanem a Pandora szelencéjéből kiszabadult fúriákkal, a passzát szelek alakjában ugyancsak erős és két­ségbeesett küzdelemre van kilátás. Az bizonyos, hogy ebben a mérkőzésben is előbb-utóbb az ember lesz a győztes, csak az a kérdés, minő áldozatok árán s nem kell-e újabb Nungesserekef és Colikat áldozatul dobnunk. Ti®ez-er frankért sajnos ne;m lehet szóra­kozni. Szórakozni lehet, ha tiz frank van az ember zsebében, sőt lehet esetleg akkor is, ha tízezer frank van az ember zsebében; de programszerűen szórakozni tízezer frank erejéig már csak azért sem lehet, mert a szó­rakozás az istenek kegyétől függ s ez a kegy, ez az egyetlen kegy a földön, nem vásá­rolható. A vásárlás ... talán egy nő, igen. Egy nő egész nagy kosárra való boldogságot tud összevásárolni magának két óra alatt tízezer frankért. A magam részéről azonban szeren­csétlen vagyok, ha a legcsekélyebb vásárolni valónak a gondja merül föl; ha egy fogkefét kell vennem, el van már rontva az egész na­pom. Ez persze individuális, akadhat férfi is, készséggel elismerem, akinek örömet szerez, hogy üzletről üzletre jár és zsebórákat és nyakkendőket küldet haza a lakására. De ez, mindentől eltekintve, a pénzkiadásnak csak kevéssé szellemes módja, s a pályázat meg­követelte a díjnyertestől, hogy szellemesen adja ki a milliárd kamatait. Szellemesen pénzt kiadni nehéz. Majd­nem olyan nehéz, mint szellemesen pénzt keresni. Általában mi köze a pénznek a szel­lemhez? Ez a pályázat majdnem erkölcste­len, mert erőszakosan össze akarja házasíta­ni a tüzet és a vizet, negédesen nyúl a pénz­hez, ami halálosan komoly valami, — de le­het az is, hogy egy napon rá fognak jönni arra, hogy csak játékszer, amivel mulatságo­san lehet gurigázni London és Newyork kö­zött, — s akkor a pályázat igazolva lesz. De egyelőre inkább úgy néz még ki, hogy halálosan komoly valami... Titokzatos jószág, ami megbosszulja magát, ha játszanak vele. A díjnyertes férfiú, aki két óra hosszat játszott a pénzzel, az esemény után egészen biztosan rosszul aludt. Sokkal szegényebben ébredt, mint egy nappal előbb, biztosan nagy katzenjammere volt, mert az a legkegyetlenebb józanodás, ami azt a részegséget követi, ha valaki egy­szer berúgott a pénztől. I. — Nagyon örülök, hogy éppen most van al­kalmam önnel részletesen beszélnem, tudom, hogy egyenesen Budapestről jött, szeretném, Iha elfogu­latlanul informálna megszálló csapataink ottani helyzetéről, milyen a viselkedésűik, milyen be­nyomást tesznek országszerte. Meglepődtem. Úgy látszik, a királyt igen ke­véssé tájékoztatták e a románok legfőbb hadiura még mindig azt képzeli, hogy Magyarországon fel­szabadítóként tekintetik és ünnepük a román hadsereget. Mielőtt még tehát audienciám tulajdonképpe­ni tárgyára térhettem volna, szomorú kötelesség- érzettel csupa kellemetlen dolgot kellett a ki­rálynak jelentenem. Vigyáznom kellett persze, hogy fel ne dühösitsem őfelségét, nehogy negyven magyar anya sirassa a király rossz kedvét. Ivüny- nyü volt azonban Bukarestben szerzett előző infor­mációim és saját emberismeretem nyomán elta­lálni a hangot, amellyel — a király igazságérze­tére hivatkozva — az otthon ellenük felgyülemlett ezernyi panaszt legalább úgy összegű ritsem s ter­mészetesen a szükséges elővigyázattal és tapin­tattal feltárhassam, hogy a felkeltett megbotrán­kozás és ellágyulás kapcsán alapjában nem rossz szivéhez az utat megtaláljam. Hogy a király által is érthetővé tegyem a A milliárdos két órája Irta Márai Sándor és a vásárlás. Azóta már biztosan józanra itta magát egy-egy nagy slukk szegénységgel. Ferdinánd román királynál ipút o, román pusztítások okozta általános elhevered ú*t és megbotránkozást, hosszasan elmondjam mind­azt a magyarságra zúdult sok bojt, az összeomló# által szenvedett kárt, a vörösök szörnyű garázdál­kodását, mely utáni emberietlenség volt a meg­gyötört néppel még egy ilyen invázió szörnyűsé­geit is végigszenvedfetni. Több ízben félbeszakított a király: — Nem tüleötét szemüvegen látják önök a helyzetet? Hiszen megértem — mi is voltunk ha­sonló helyzetben —, a megszálló csapatok nem viselkednek mindig „szalonmassig", a nekem kül­dött jelentések azonban nem számolnak be üyen általános elkeseredésről, sőt, úgy hallom, tisztjeim igen jól megvannak Budapesten, jó körökben fo­rognak, a magyarok ismert vendégszeretetét di­csérik ... — Ha háza küszöbét átlépi, a magyar még az ellenséget is vendégszeretettel fogadja, — vála­szon tam a királyinak, csak éppen, hogy érdemle­gesen ne kellessék felelnem. — Hogy mennyire túlzottak néha az ellenség­ről terjesztett hírek, saját magam tapasztalásával és példájával akarom Önnek illusztrálni, — foly­tatta a király. — Előrenyomuló hadseregemmel Szolnökme- gyóbe érkeztünk s Szápáry gróf kastélyában száll­tunk meg. Aznap szaladtak csak még ki a vörösök. Elsőnek léptem a gróf dolgozószobájába s a te­rem közepén nagy csomó már megszáradt szeme­tet találtam. Nyilvánvaló, hogy a vörösök rondí­tották be a szobát. Mint utólag értesültem azon­ban, a gróf olt maradt cselédei ezt a bűnt is a mi terhűnkre írták s úgy jelentették később, hogy a románok még a gróf belső termeit sem kímél­ték s legszebb szőnyegét piszkolták be Királyi audiencián szokatlan volt ily részletes példaadást hallanom, megjegyzés nélkül vettem persze róla tudomást s a kért kihallgatás céljára és szoros tárgyára tértem át. — Egy évvel a háború befejezése úján még mindig a brassói fellegvárban tartanak fogva negyven magyar katonát. Háborúban, fegyverrel kezükben fogták el őket. Nem gonosztevők, hadi­foglyok, negyven család sir utánuk, aggódik sor­sukért, negyven anya kérését tolmácsolom, ami­dőn hazabocsáttatásukat kérem Felségedtől. Eny- nyi szenvedés után joggal kérhetjük, ne tetézze Felséged mindnyájunk bánatát, ne engedje meg, hogy, bizonyára legmagasabb tudta nélkül, ott szenvedjen és talán pusztuljon el negyven fiatal élet. Emberi érzésünk diktálja, hogy elég volt a fájdalomból s a halálból, mentse meg Felséged e szerencsétleneket, tegyen kimondhatatlan boldog­gá negyven szenvedő anyát. Szemimelláthatóan ellágyult a király. Szárny- segédjéért csengetett s határozott hangon paran­csolta: — A Vöröskereszt kérését teljesítem, vegye át a kérvényeket s intézkedjék, hogy ha valami különös akadály nincsen — amit azonban, rögtön, jelentsenek —, a foglyok ezabadonbocsátandók és hazaszállitandók. Apor bárónő szabaddátétele s elszállítása iránt külön intézkedtem. Igaz meghatottsággal s mély meghajlással kö­szöntem meg a király szivének gyors és nemes megnyilatkozásé t. Nem volt fontos ezek után, hogy egy-két lap, nem lévén informálva audienciám okáról és céljá­ról, megtámadott és szememre vetette, hogy Ma­gyarország legnagyobb ellenségét fölkerestem. Hogy később talán a negyven magyar anyák egyikétől értesülhettek s belátták Ítéletük elha­markodottságát, annyira gyakori, mondhatnám mindennapi eset, hogy e miatt sem elkeseredni, d© különös elégtételt érezni sem szabad. „De mortuie nil nisi bene", — ha sokat is vétkezett Ferdinánd Magyarország ellen, negyven magyar anya hálaadó könnye sok bűnét fogja a legnagyobb Ur itélőszéke előtt tisztára mosni. Hungáriáig Viator. | Csak 14 napig! | I ' Alkalmi könyvvásár f 11 könyv | 1300 oldal olvasisl való &■-. a lií 160.— helyeit ^ a portóval együtt csak v fiié 58.— | A tizenegy mü: Észak rengetegeiben. Jack London regénye. <a Salamon csillaga. Kuprin regénye. Borgia ^ Lucrézia. Forró Pál regénye. Szenvedély, amely öl. Marés regénye Az élet törvénye. Jack London regénye. Szerelmek városa. 0 $ G. Dávic Margit regénye. Tudor Erzsébet. <a Forró Pál regénye. Materialista lélektan. V Á Gergő regénye. Keesh, a Keesh fia. Jack <é> $ London regénye. Semiramis. Forró Pál ^ S? regénye. Moloch. Kuprin regénye. ö McjtrendcShelö a y Prágai Magyar Hírlap X kladőhK'ataliiban Prahn, Panská 12 III. \> A pozsonyi usaiiar királyi Ifonsulátus (Poisony, Ferendek-íere S$ év! augusztus ló-ón kezdi meg működését. Ez időponttól kezdve a Szlevenszkó és RuszinszfeóbaR egyének kizárólag e hivatalnál, — tékát nem a órásai magyar Beír. követségnél — nyújthatják be vízum, masyai? a*t§©vés elnyerése, vaSamlnl egyéb Konzuli hatáskörbe tartozó eljárások iránti kérelmüket. A köztársaság többi részén Baké Közönség hasonló Kérelmeit azonban a konzulátus elintézni nem ffogía* wse®’® asekrE! vonatkozólag továbbra Is a prágai magyar Királyi követség illetékes. wr"~i mar ^ -m ft-gr—°—

Next

/
Thumbnails
Contents