Prágai Magyar Hirlap, 1927. augusztus (6. évfolyam, 174-198 / 1508-1532. szám)
1927-08-27 / 195. (1529.) szám
2 ^X^-MAGtoR-HTRIiAR i9zf augusztus 27, szombat. Northciií'fe lord külpolitikai szerkesztője, Masaryk barátja-Rothermere akciójáról „A gjfsiiolelei már nem Ismerő u| generáció meg fog tudni egyezni11 — Az Humanifé a Lord akciójáról és a kisebbségi kongresszusról Budapest, augusztus 26. (Saját tudósítónktól.) A budapesti „Újság“ legújabb számában Vásárhelyi Gyula nagyon érdekes beszélgetésiét közli Mr. Róbert Machray hírneves angol íróval és publicistával, amely a Roth-ermere-afcció körül folyt le. Machray nemrégiben még a Daily Mail külpolitikai szerkesztője volt és nem kis szerepet játszott abban, amely a világ közvéleményének egyoldalú informálása után a trianoni szerződéshez vezetett. Mr. Róbert Machrayit őszinte barátság szálai fiizik Masaryk elnökhöz és jó- barátja Benes külügyminiszternek is. 'A hetvenéves újságíró meggyőződéses ellenfele Magyarországnak, de most a Roiher- mere-cikkek hatására eljött Magyarországra, hogy lásson, tapasztaljon és uj véleményt, uj ítéletet alkosson magának erről a nemzetről, \ melyet egy emberöltőn át csak ellenfeleinek tájékoztatása alapján ismert. Machray két hétig tartózkodott Magyar- országon, a legteljesebb inkognitóban. Figyelt, kutatott, adatokat gyűjtött, érdekelte Magyarország pénzügyi és kulturális talp ráállásának minden fázisa, sokáig beszélgetett olyan tényezőkkel, akik jelentős szerepet játszanak a magyar külpolitika irányításában, azután Belgrádiba is leutazott, majd néhány órára visszatért Pestre és ekkor beszélgetett az Újság munkatársával. A szombati napon Machray Pozsonyba utazik, ahol régi jóba rátáival akar találkozni. — Jólesik objektív szemmel figyelnem azt a nagy lendületű előretörést, amely gazdasági és pénzügyi téren talpraállította Magyarországot — kezdett© az angol publicista. — De nagy hibának tartom, hogy olyan politikai illúzióban engedik ringatni a magyar népet, amelynek beteljesedése nézetem szerint legyeidre egyáltalán nem várható. Dolgozni kell, fanatikusan dolgozni, hogy erősödjenek, gazdasági és kulturális téren egyaránt. Ez az egyetlen elképzelhető módija a kibontakozásnak. Magyarországnak munkával kell hadakoznia a mai állapot megváltoztatásáért és én bizonyos vagyok benne, hogy a környező államok szívesen működnek majd együtt egy megerősödött, boldogabb Magyarországgal. Véleményem szerint a jelenlegi körűimé- ; nyék között teljes lehetetlenség a határok megváltoztatásáról beszélni. A nemzetközi : politika konstellációja nem változott meg, a i nagyhatalmak nem óhajtják most a revíziót, ’ a kisantant államai pedig hallaná sem akarnak róla. Tizrtizenkét év múlva elfcövetkez- : hetik az az idő, amikor a magyaroknak gon- 1 ■ dőlni lehet a helyzet megváltoztatására. Ta• Ián akkor kínálkozni fog már alkalom a re■ vízió gondolatának megvalósítására. Előbb • semmiiesetre sem. Az a generáció, amely a háborút csinálta és végigharcolta, hallani sem akar változásokról. Majd az uj generációval, amely nem nő fel gyűlöletben, sikerülni fog megértőén megegyezni. Lord Rothermere barátom mindenesetre tisztázza egy kissé a helyzetet a Daily Mail- beid cikksorozatával, de kár, hogy helytelen irányba tereli a nemzet gondolkodását. — Budapesti tartózkodásom alatt alkalmam volt beszélni Walkó külügyminiszterrel ás, neki ás kifejtettem nézetemet a Rothermere lord akciójáról. Ismétlem, rendületlen munkával lehet csak ezt a harcot megvívni. Egy más küzdelem elképzelhetetlen. A szomszéd nemzetek boldogok lesznek, ha egy megerősödött Magyarországgal megegyezhetnek, •szívélyes jóviszonyba kerülhetnek. Az Humanité cikke Paris, augirrius 26. Az Humanitéban Gábriel Peri „A nemzeti kisebbségek és Rothermere lord kampánya" elmen a Genfiben tartott nemzeti kisebbségi kongresszusról ir és kijelenti, hogy ez a konferencia nem juthat eredményre, mert az Európában jelenleg érvényben lévő szerződések e kérdésnek minden é sszerű megoldását kizárják. Bárki fogna hozzá Európa e krónikus betegségének kezeléséhez, nem találna más komoly orvosságot, mint a neuillei, trianoni és sainbgermaini szerződések megsemmisítését. A cikkíró azután röviden elemzi Rothermere lord ciltkét s elismeri, hogy a lordnak a trianoni szerződésre vonatkozó kritikája nem tűr ellentmondást. Rothermere lord álláspontja egyezik az angol pénzügyi körök felfogásával. Walko külügyminiszter nem találkozott * * Rothermere lorddal Budapest, augusztus 26. A Magyarország a bécsi Stunde jelentése alapján közölte Walkó Lajos külügyminiszternek állítólagos genfi nyilatkozatát, amely szerint a hivatalos Magyarország távol áll Rothermere lord akciójának megindításától és ő az újság- királlyal csak éppen egy futólagos találkozás alkalmával beszélt. Ezzel szemben illetékes helyen megjegyzik, hogy Walkó Lajos külügyminiszternek sohasem volt alkalma Rothermere lorddal találkozni és Rothermere lord akciójával kapcsolatban a népszövetségnél semmiféle közlést nem tett. Egy nagy svéd lap helyesli Rothermere akciófát Stockholm, augusztus 26. A Nya Daglágt Allehanda, a svéd főváros legnagyobb konzervatív esti lapja egyik legutóbbi számában részletesen foglalkozik a Rőtbe rm e re-á ke lóval. A cikkíró abból indul ki, hogy mily lehetetlen helyzetet teremtett Középeurópában a monarchia felrobbantása. Ez állandó veszedelme a békének és ennek tulajdonítható részben a bécsi lázadás is. Hiszen a mai Ausztria nem egyéb, mint egy óriási fej, kicsiny, silány testtel. Szerencse, hogy az egykori monarchia másik országa: a független Magyarország, egészséges és a nagy csapások után visszanyerte erejét. Rothermere hatalmas harcot indított, hogy felvilágosítsa a világ közvéleményét arról az igazságtalanságCsizi Jód-Bróm gyógyfürdő Ajánlva: érelmeszesedés-, ideg-, csont*, bőr*, mirigy* és izületi bajoknál golyva, izzadmányok, hüdések, angolkór, görvély kór és vérszegénységnél stb. Jóafürdók hidegvizkurák, fénykezelés. Otthoni ivó- és fUrdökurák Prospektust küld a „ Fürdőigazgatóság Csizfürdő—Cizkúpele ról, mely Magyarországot a békekötésnél érte. Ezt minden semleges is azonnal belátja. A békeszerződés állítólag az úgynevezett nemzeti szempontot tartotta szem előtt. De éppen ez a szempont érvényesült a legkevésbé a trianoni szerződésben. 1 Rothermere ,lordnak — a lap véleménye szerint — teljesen igaza van. Egy francia politikus a magyar és csehszlovák problémáról Páris, augusztus 26. Rothermere lord akciója Parisban is mind nagyobb hullámokat ver. A budapesti Est munkatársa tegnap beszélgetést folytatott Charles Tisseyre volt kamarai képviselővel, aki már hat évvel ezelőtt megjelent könyvében megírta, hogy a Magyarországgal történt elbánás nagy diplomáciai hibája volt a békekötésnek. A volt francia képviselő a magyar újságírónak beszélgetése során a következőket mondotta: — Franciaország vezető politikusai még mindig nem tanultak a múltból. A megcsonkított Magyarország óriási nyugtalanságot reijt magában Európa békéje szempontjából. Mert a magyar problémák égnek s megoldásra várnak. Magyarország tulajdonképpen a múltak mulasztásainak súlyát szenvedi. A magyar túlságosan nagylelkű volt Hosszú ideig nem törődött azzal, hogy ellene a legsúlyosabb vádak hangzottak el. Megelégedett azzal, hogy ezek a vádak nem igazak s bízott az igazság diadalában, holott a vádakat ugyanakkor hatalmas propaganda szervezetek kürtölték világgá. Természetesen ma már késő az idő ahhoz, hogy ismét visszatérjünk a múlt állapotaihoz. Az osztrák-magyar monarchia feltámasztása ma már idejét múlt gondolat. De hiszen ezt az érdekeltek közül senkisem kívánja már. Azonban, hogy mit kel cselekedni, erre csak annyival felelhetek, hogy hatalmas propagandamunkára van szükség. A magyar kormány és a magyar társadalom igyekezzék mennél több francia politikust és francia publicistát rávenni arra, hogy meglátogassák Magyarországot. Mert amit itt azok tapasztalnak, azt sohasem fogják elfelejteni, hogy a mai Magyarországon vannak bányák, amelyeknek kijáratai Magyarország határain kívül esnek s vannak városok, melyeknek lakossága két országhoz tartozik. Charles Tisseyre ezután Csehszlovákiával foglalkozott s kijelentette, hogy a Magyarországból odaítélt területek sem oldották meg a csehszlovákok problémáját. Kitért még a turócszentmártoni deklaráció ismert klauzulájára, amely szerint a köztársaság tizéves fennállásakor fognak a szlovákok dönteni sorsukról. Szlovenszkó problémája eszerint függő probléma még, mondotta, mert a cseh nép még nem tudta beolvasztani a szlovákokat. Szlovenszkón ugyan cseh hivatalos uralom van, de még nem Csehország. — Folytathatnám még a bajok felsorolását tovább is, végezte be nyilatkozatát a volt ■francia képviselő, de mindent csak azzal fejezhetnék be, hogy: propaganda s harmadszor is propaganda. Erre van szükségük a magyaroknak, ha valamit a nagyhatalmaknál el akarnak érni. .. *. Teleky József gróf lett a Duna-meiléki ref. egyház- kerület főgondnoka Budapest, augusztus 26. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) A Dunamel- léki református egyházkerület 250 egyházközségében hónapok óta folyik a szavazás a Darányi Ignác halálával megüresedett egyház- főgondnoki tisztség betöltésére. A szavazást most lezárták s ennek eredményeképpen nagy szótöbbséggel Teleky József gófot választották meg a református egyházkerület főgondnokává. Teleky József gróf jelenleg 67 esztendős. Családja évszázadok óta előkelő szerepet vitt a magyar református egyházban. Egyházkerületi főgondnokká való választásával most má*- sedik felsőházi tagsághoz jut Teleky gróf. A református egyháznak különben Degenfeld József és Darányi Ignác elhunytéval rövid időn belül két világi tagsági helye vált üressé. Palás thy Marcell A hazajáró lélek S az a Néró, aki a magukat tépő és mégis diadalmas férfiak szivében mindörökre él, gőgös örömmel élvezte, hogy ez a Róma az ő gyönyörűségére ég. Az autó gördült a felé a régi kapu felé és a külvárosi utcák vándora előtt égető realitással elevenedett meg ez a régi látomás. Félelmetesen szép volt ez a szörnyű tűzijáték és félelmetesen szép ez az asszony, aki most itt, már a sikátorok árnyékában, magához ragadta a férfit. A férfit, aki most eléjük kerülő, fojtogató szél-rohamban fuldokló köhögésben tört ki. Magához ragadta, fejét keblébe vonta é* átkarolta őt. Remegve s mégis oly erőszakosan, mint aki el van szánva, hogy sohasem ereszti el többé. — Pihenj meg, kicsim. Ne köhögj, emberkém! Megöllek, ugye megöllek, fiam? De hogy szeretlek! Ha tudnád, hogy szeretlek! Érzed, hogy ölellek? A karom, a lelkem, egész lényem ölel. És csakugyan az asszony karja, a férfi vállára csavarodó fátyol, a színházi belépő selymének lobogója, mely a szól sodrában csapongva, most a férfi köré fonódott: minden ölelte őt S ő kábultan — kínjának rohamában megcsillapodva, arcát az illatos selymek közé temette. A válla rángott, a hátát rázta valami. Fuldoklóit még? Vagy sirt? Gyötrődött, vagy a boldogságtól zokogott? * A szél most hirtelen elállt. Elfulladt tüdeje annak is? Vagy valami pokoli csinje sikerült valamelyiknek s most a többi szélboszorkány karéjban áll a letépett fedelű viskó körül valahol a kültelken és élvezi a sikert? Nagy, boldog, süket csend vette őket körül. S ebben a süket csöndben vékonyka, panaszos és didergő macskanyávogás sirt föl a ■sötétből. Az asszony hirtelen kibontakozott az ölelésből: — Hallod? Cica! Hol vagy, hazátlanba? Hol vagy kicsinyke árva? Kutatva nézett körül, pár lépést tett előre s az utcai lámpás fénykörében, egy törött üvegü pinceablak könyöklőjénél megpillantotta a panaszkodó! És megpillantotta a — könyörületet. — így volt! így volt! így! Furcsa volt az a szamaritánus-szoéna, ami a szemük elé tárult mostan. Furcsa volt és a szivéhez nyúlt az asz- szonynak, aki törött és kielégületlen életé-' nek vigaszául és tartalmat keresve annak a szeretetben, olyan nagyon szerette istennek minden oktalan állatkáját. Különösen a macskákat. Egy nagy, hatalmas macska volt ő maga is. Törészkedő, kegyetlen és buján álmatag. Vérszomjas is talán, mint a tigris. (Az a seb, az a seb a karján. Egy gyönyörű óra pirosló és csúnya emlékjele most újra sajogni kezdett keservesen.) Hogy elfelejtse ezt a fájdalmát, az akkori szörnyűnek emlékét idézte fel. Hogy elszorult akkor a szive! Milyen kegyetlenül! Igen. Úgy volt. A kis macska panaszos, vékonyka hangija a szivéhez nyúlt neki is. Hurkot vetett rá és fojtogatta a lelkét. A csapzott, borzas, nagy szemű és vékonyka nyakú keservesen panaszkodott az éjszakában annak a lompos, ázotbbundáju macskának, amely szorgosan igyekezett azon, hogy az ellenséges világból valami nyugodalmas zugolyba mentse a kis gyámoltalant. Az anyja volt Gyöngéién harapott bele a csöppség Ibundácskájába. A gallérjánál, a nyaka fölött és igyekezett becipelni Őt a pinceablakba. De az szét vet ette és csökönyösen az asz- < faltnak terpesztette lábacskáit. Már nem panaszkodott. 1 Védekezett, tiltakozott, fújt és keserves ; dühösen nyávogott. 1 Nem az anyja volt tehát! i Egy idegen, könyörületes állat, amely i nem tudta nézni, hogy elpusztuljon az a — : gyerek. Akkor, igen akkor — jól emlékszik ő erre! — feldöbbent benne ez a gondolat: Hát még ha ,a tulajdon kölyke volna! Ez volt a második és az előbbinél százszorta gyötrelmesebb gondolata. Valami hatalmas vizoszlop ereszkedett e percben közéje és az asszony közé. A felhőkből alászálló viztölcsér elkapta és örvény orsójává alakulva át magával • sodorta őt. • Hová? El az asszonytól? A kötelességek partjai félé. Még lenn a mélyben, de már elválasztva tőle, mint valami gigantikus vizoszlopon túlról és már-már félálomban a kábulattól látta, hogy ő, az asszony: a Szépségszörny, — ■mit sem törődve azzal, hogy ruhájának selyme a sarat söpri — lekuporodott a két macska mellé. ölébe kapta a kicsiny állatot. Lehelt rá, szájához emelve a kis mocskost. Melengette azt, cirógatta és becéző szavakat gügyögött neki: — Hazaviszi asszonyka Csöpikét. Hazaviszi a macskaparadicsomba. Tejecskét kap ott Csöpike és májacskát. Lesz meleg váu- koskája és családja is lesz Csöpikének. Nénikéi és bácsikája. Jó lesz, Csöpi? No, add ide a nózíkádat és fúrd bele az arcomba. Csókolj, Csöpike. Mert csak ti tudtok igazán szeretni — (Folvtatjwk-i % r
