Prágai Magyar Hirlap, 1927. augusztus (6. évfolyam, 174-198 / 1508-1532. szám)
1927-08-25 / 193. (1527.) szám
8 Porosán, fáradtan, állatias, torz arccal vonulnak fel a forradalmárok ezredei „A Romanovok fénykora és bukása“ Irta* A. A. Vyrubova 45. Öt perc múlva megálltunk egy magas épület előtt a Fursfadtskajában.-A katonák kiemeltek a gépkocsiból és bevezettek a parancsnok dolgozószobájába, mert a fogház őre erődfoglyokat nem' engedett be külön parancs nélkül. Emlékszem, mennyire elcsodálkoztam, amikor a parancsnok — egy alacsony kövér tiszt — üdvözlésül kezét nyújtotta felém. A formaságok elintézése után fölvittek s rövidesen egy tágas szobában voltam, amelynek ablakából elragadó kilátás -yilt egy templomra és mögötte dúsan zöldelő kertre. Mikor az ablakhoz vezettek, a csodálkozástól hangosan felkiáltottam, mire a katonák jóizüt nevettek. Hosszú fogságom idején csaknem el is felejtettem már, milyen is egy ablak? Mikor a velünk jött orvos észrevette fölindulásomat, kiküldte a szobából a többieket és megparancsolta, hogy azonnal tudassák telefonon szüleimmel, hogy a fogházban vagyok és hívjanak szolgálót, aki megfüröszt és az ágyamba segit. Arra a harminc napra, amelyet a fogházban töltöttem, még ma is ugv emlékszem vissza, mint olyan időre, amely minden különösebb kellemetlenség nélkül, mondhatnám csöndes boldogságban tel tel. Ebben az időben is volt ' azonban napjaim, amelyek bizony gondokkal terhesek voltak, mert a bolsevikiek akkoriban kezdték meg ki- sérleteiket, hogy az uralmat magukhoz ragadják. Az ideiglenes kormány legnagyobb része akkor már visszalépett, csak Kerenszkij maradt a helyem A fogház őrségét naponta csak egyszer lehetett látni: a levrüásnál. Ajtóm előtt állandóan vigyázott egy őr, de engedé|yem volt arra, hogy a közös étkezőtermet fölkeressem, amit azonban soha meg nem tettem. Valamennyi fogoly közt én voltam az egyetlen nő. Kívülem Beljajev tábornok volt még itt és nyolcvan-kilencven tengerésztiszt Kronstadtból — „a kronstadti vértanuk", mint nevezték őket. Tizes csoportokban voltak elhelyezve ezek a szerencsétlenek. Néhányukat ismertem abból az időből, amikor a császári párt elkísértem tengeri utazásaira, — néha fölkerestem őket, hogy. elbeszélgessek velük. Egy napon —, július 16-án, . a születésem napján történt — istentiézj^et''volt a fogházban, újána Úrvacsora. 1 r Végtelenül megkapó pillanat volt, amikor ezek a boldogtalan, mindenféle börtönökben megtilolódott férfiak térdreborultak. Sokan sírtak közülök. Én egy sarokból szemléltem az istentiszteletet és nem tudtam könnyeimet visz- szatartóztatni. Mintha megint a hadikórházamban lettem volna, csakhogy itt most sebesültek helyett testileg-lelkileg összetörött foglyok voltak. Ingadozik az „átmeneti" kormány A parancsnok minden fogoly iránt igen udvarias és szeretetreméltó volt, de nagy életmüvész hírében állott. Versenylovakat tartott, amelyeket minden este elvezettek ablakaink alatt. Nem múlt el nap, amelyen meg ne látogatott volna bennünket — izgága katonákat igen ügyesen tudott le- csititani és minden civakodást elcsöndesitett. Egyébként minden nagyobb lelkiismeretfurdalás nélkül tudott tőlem is, a többiektől is, csinos ösz- szegeket „kölcsönözni". Ami engem illet, legtöbbször sikerült megmenekülnöm. Nem szívesen beszélek erről, mert hiszen alapjában becsületes, derék ember volt. Csak arra akartam rámutatni, milyenek voltak akkoriban sok orosz férfiúnak a szokásai és erkölcsei, amelyek aztán oly állapotokat teremtettek, aminőket most széltében-hosszá- ban látunk. A fogházban való tartózkodásom idején egészségem lassankint javulni kezdett. Napközben többnyire a nyitott ablaknál ültem és nem győztem betelni a templom és a bájos, friss zöld színben dús kertecske látásával. Legnagyobb gyönyörűségem az volt, hogy az arra járó-kelő embereket figyeltem. Szüleim felügyelet nélkül beszélgettek velem s igy aztán szabadon elmondhattunk egymásnak mindent. Ruhát, könyvet és virágo* hoztak nekem, — tömérdek virágot. Itt tudtam meg azt is, hogy hadseregünk teljesen összeomlott és hogy a „hires“ átmeneti kormánynak ugyancsak ingadozó a helyzete. Azt, hogy mi lesz a mi szegény orosz hazánkból, nem tudta megmondani senki sem. Drága barátaim Carszkoje-Szelóban éltek, egészségesek voltak, de minden nap súlyos sértéseket kellett eltüi- niök tömlöctartóiktól. A júliusi forradalom részleteit nem ismerem annyira, mint azok, akik akkoriban szabadon voltak. De mi foglyok is félelmetes napokat éltünk át. Julius 3-áru virradó éjszaka a fogházépülettel szemben levő árkász-kaszárnyából vad orditozás hallatszott: , — Elvtársak, föl a fegyveres harcra! Kevéssel azután mindenfelől fegyverlóbáló kar tónak futottak össze, ordítottak, énekeltek. Lövöldözés, majd zeneszó hallatszott. Félelemtől, •'izgálomtöD remegve álltám szobalányommal és egy György-keresztes őrrel az ablaknál és néztem a vad zűrzavart. Az őrségbeli katona elmondta, hogy a kronstadti matrózoktól távirat érkezett, amelyen közük, hogy éjjel két órakor itt lesznek, ő maga ellene van a felkelésnek és veszély esetén a nővérénél fog elrejteni engem. Én vagyok itt az egyetlen nő és nagyon sajnál, — mondotta. Egyikünk sem tudott azon éjszakán aludni. A szerencsétlen tengerésztisztek, mint a vadállatok ketrecükben, nyugtalanul jártak föl-alá. Azt ajánlották, ne maradjunk szobánkban, mert az a veszély fenyeget, hogy lőni fogják a fogházépületet. Lenn az utcán * két csoportban matrózok és a krasznoja- gorkai ezredek meneteltek a tauriai palota felé. Érezni lehetett, hogy valami elementáris és félelmetes dolog történik. Ezrével vonultak, porosán, fáradtan, elállatiasodott, torz arccal, — előttük hatalmas vörös plakátok ezzel a föürással: — Le az ideiglenes kormánnyal! Le a háborúval! „Mind egy szálig bolsevikiek" Sok matróz — néhány, nő is volt közöttük — teherautón robogott, lövésre készen tartott puskával. A fogházőrség tisztje közölte velünk, hogy katonái — mihelyt a felkelők csak kísérletet tesznek arra, hogy az épületbe behatoljanak — mind egy. szálig átmennek hozzájuk, mert bolsevikiek. A parancsnok másnap bátor, kemény katonának bizonyult: az őrség le akarta tartóztatni, de ő két nap és két éjjel olyan ügyesen beszélt velük, hogy katonái mind melléje pártoltak. Szerencsére azonban a napokban nem volt őrségváltás. Jó magam az egész idő alatt Beljajev tábornokkal ültem a kis folyosón. A tábornok olyan ideges volt, hogy remegett, mint a nyárfalevél. Nekem, aki nem mertem egyedül aludni szobámban, kellett őt vigasztalnom. A második éjszaka, mikor már nem bírtam a fáradtságot, elnyujtóz- tam ágyamon, — a tábornok az ablaknál őrködött. Manuchin doktor, aki egyébként pontosan felkeresett, ezekben a napokban nem mert. eljönni. Helyette megjelent Rudnyev, aki kihallgatott >s egy ízben Karinszki államügyész is, aki távozásakor ki jelentette,', hogy alapos reménységem lehet a gyors és végleges szabadulásra. Julius 24-én táviratot kaptam az államügyészségtől: valamelyik hozzátartozóm jelentkezzék a szabadonbocsátásra vonatkozó irataimért. Szüleim elutaztak Teriokiba. Minden reményem Grisa nagybátyám volt, akinek megérkezését a legnagyobb feszültséggel vártam. Végre délután hat órakor megérkezett és amikor elmondtam neki, mi történt, nyomban az államügyészségre ment, abban a reménységben, hogy még ott. találja az ügyészt. Én pedig ezer kétség és remény közt álltam az ablakban, volt kórházam két orvosával. Végre megjelent az utca sarkán egy bérkocsi é3 benne nagybátyám, aki már messziről papirt lobogtatott felém. Néhány perc múlva belépett szobámba, megölelt és azt mondta: — Szabad vagy! Az örömtől és izgalomtól hangosan felzokogtam ... Sorra jöttek a foglyok, az őrség katonái, a szolgaszemélyzet: rázták a kezemet és sok szerencsét kívántak. Az őrség tisztje karonfogva kisért le a lépcsőn és lovagiasan besegített a bérkocsiba, amely teljes gyorsasággal nagybátyám lakására hajtott. Fölmentem a lépcsőn, benyitottam és ott voltam a üűs ebédlőszobában, előttem terített asztal... Azt hittem: álom az egész. A forradalmárok először a boroshordókat keresik A hoszu fogság után olyan szokatlannak éreztem a szabadságot. Akaraterőm valósággal kihalt. Még a szomszéd szobába átmenni is nehezemre esett. Akármit tettem, előbb mindig az volt az érzésem, hogy engedélyt kell kérnem... És mégis mekkora boldogság, szabadnak lenni, — járni a szobákban, kiülni a balkonra és nézegetni a járókelőket. Néha kimentem szüleimmel vagy valamelyik ismerősömmel Udelnyi-Lyesszbe vagy Lak- tába és teli tüdővel élveztem a szabad természetet. Carszkoj -Szeloban természetesen nem volt szabad mutatkoznom. Az én hűséges Bercsikem- től. megtudtam, hogy házikómat keresztül-kasul kutatták és hogy az ideiglenes kormány ezer rubelt kínált neki, ha rólam és a császárnéról terhelő vallomást tesz. 6 azonban, aki negyvenöt éven át hűségesen szolgált családomnál, visszautasitotta az ajánlatot. Ezért aztán börtönbe dobták, ahol egy egész éjszakát el kellett töltenie. Az első házkutatás alkalmával minden szőnyeget kivittek szobáimból, föltépték a padlózatot, úgy kutattak a földalatti folyosó után, amelynek a császári palotába kellett vezetnie és „a titkos berlini távbeszélővonal" után. Hasonló buzgalom1927 augusztus 25, csütörtök. ' 1 ll11—1 ............ ■! ma i keresték „Vyrubova asszony irodáját" is. Mikor aztán egyiket sem találták meg, mérhetetlen haragra gyultak. Mindenekelőtt azonban borospincém, iránt érdeklődtek és nem akarták elhinni, hogy nincs borom. A házkutatás után megparancsolták öreg szakácsnőmnek, hogy készítsen nekik vacsorát. Vacsora után eltávoztak, gondosan magukkal vive minden értékesebb holmimat. Ha nem is utazhattam ki Carszkoje-Szelóba és nem látogathattam meg azokat, akik után annyira vágyódtam, mégis megértem azt az örömet, hogy néhány nappal a császári család szibériai útja előtt rövid levelet kaptam a császárnétól, őfelsége a levéllel együtt megküldte ékszereimet is, amelyeket fogságom idején megőrzött. A cselédleány elmondta nekem, hogyan töltötték őfelségéik a nyarat. Egyszer elkülönítették őket, s akkoriban naponta csak kétszer — reggelinél és ebédnél — tar lálkozhattak, tisztek jelenlétében. Az ideiglenes kormány minden igyekezetével azon volt, hogy a császárnéra rábizonyítsa a felségárulást, de nem sikerült neki. A Kerenszki-kormány sokkal jobban gyűlölte őt, mint a császárt. Mikor a vádak alaptalanoknak bizonyultak, újra megengedték őfelségéiknek, hogy együtt lakjanak. A rimaszombati tenniszverseny mozaikja Irta: Várnay Ernő. Kassa, augusztus 24. Az idei nyári szezonnak egyik legkiemelkedőbb nemzetközi tenniszversenye Rimaszombathoz, ehhez a lelkes közönségü, áldozatos társadal- mu városkához fűződik s ezért érdemes arra, hogy eddigi beszámolóink mellett magára a versenyre, a vele kapcsolatos epizódokra és minden fázisának sportbeli jelentőségére visszatérjünk. Ab vocem: közönség. Ne vegyék rossz néven a játékosok, a nemzetközi márkájú versenyzők, hogy legelsősorban a közönségnek szentelünk egy kis megemlékezést, de azonnal megbocsájtják nekem ezt az előnyadást a „sértett fMek", ha annak tudatára ébrednek, miszerint a játékosok lelki diszpozíciójának sorsa mindenkor a közönség számától, lelkesedésétől függ és nagyobb animóval forgatják a rakettet, ha szépen megjátszott szettjeiknek egy díszes hölgy- és férfigárdából rekru- tálódó, együttérző közönség tapsol.. Szóról-szóra igy volt ez a rimaszombati szép napokon, mert a legszürkébb hétköznapokon is olyan nézőközön- ség gyönyörködött a gyorsan pergő meccsekben, aminek egy Kassához hasonló nagy városnak is becsületére válnék. Csakugyan érdemes ennek a társadalomnak produkálni valamit s a szebbnél- szebb tiszfeletdijak mellett elsősorban a versenyző a közönség tapsorkánjának megnyilvánulásban nyerte el mindenkor a legkívánatosabb jutalmát. Vasárnap a döntők kerültek sorra. A heroikus küzdelmekben Rimaszombat- majd minden számottevő tényezője izgult és gyönyörködött. Megtisztelte a versenyt a magyar nemzeti párt vezére, Szenl-Ivány József, nemzetgyűlési képviselő, bejei földbirtokos is, Lili leányával és József fiával együtt — akik maguk is tehetséges játékosok —r és Szent-lyány - pompás- fényképezőgéppel a kezeiben, több -értékes jelenetéi örökített még ráz egyes döntőkből. A párt pedig ismételten tanúságot tett a testnevelés kultuszának ■ méltánylásáról, mert Nagy Sándor pártigazgatónak és a távollevő Törköly József dr. szenátor, országos elnöknek kezdeményezéséből kifolyólag a legértékesebb fiszte- letdij felajánlásával járult hozzá a meeting sikeréhez. Ezeket a tiszteletdijakat papírforma szerint a magyarországi bajnokoknak kellet volna elvinni. Nem igy történt és pedig nem a versenyrendezőség hibájából, mert Péterynek és P. Várady Ilinek a megjelenése még szombaton délelőtt is biztosnak látszott az ő sürgönyi értesítésük alapján s csak az utolsó órákban vált szomorú bizonyossá, hogy a pesti reprezentánsok kondíció hibából kifolyólag lemondták részvételüket. Rimaszombat magyar társadalma feltétlenül megérdemelte volna, hogy a pestiek jó időben beállítsák programjukba ezt a kiszállást és honorálják a versenyrendezőség nemes intencióit. A nemzetközi reprezentáció azonban Zamara- jev vérbeli orosz herceg és egy bécsi híresség, báró Blühdorn-nak személyében kifejezésre jutott és papíron — contradictio in adiecto — a két beígért magyar bajnokban biztosítva látszott. Annál nagyobb volt az összeszaladás Csehszlovákia kiváló női versenyzőiben, de alig maradt alul a férfi gárda résztvevő tömege. Szereplésük méltó arra, hogy ha valamennyi meccsről nem is adhatunk számot, egy szériát megörökítünk a stílusosabb partiekből. Korotvicskáné kitűnő formában játszott. Erős ellenfeleit gyakran váratlan gómarányban győzte le. íme: Perhácsné ellen 6:0, 6:0, Matzner Zsazsa ellen 6:2, 6:0, Hercog Margit ellen 6:0, 6:1. Már aztán a párosban nem hengerelt ily feltűnő módon. Például: Korotvicskáné—Markovics M. kontra Várnayné—Stein Bözsi 6:1, 6:4. Korotvicskáné— Blühdom kontra Várnayné—Jelűnek M. 6:4, 6:4. Hozzátéve azt, hogy ezt a számot a nagy nemzetközi bajnokságban csakhogy ki nem kapták, mert a Jelűnek—Várnay pár mindkét szettben 4:1 • arányban vezetett és csak bírói tévedés, meg Jelű- ^ nék Miklós idegeskedése döntötte a javukra a helyezést. — A Bárcey pár fenomenálisan szerepelt. Bárczy Oszkár lábrándulása miatt nem indult < a szingli számokban, de feleségével a páros versenyekben fölényes és nívós játékkal késztette meg- i adásra ellenfeleit. íme: Bárczy pár Gottesmann— 1 Tükörynó ellen 6:0, 6:0, Bulla—Hacker pár ellen 1 6:3, 6:3, Kertész—Kont Anny pár ellen 6:2, 6:1, z Vajda—Matzner ellen 6:4, 6:3, Vajda—Hercog el- r len 3:6, 6:1, 6:2, Blühdorn—Korotvicskáné ellen i pedig a versenyek klujaként 6:2, 6:3 abszolválták meccseiket. Bárczyné pedig a nőipárosban és a t szingükben hasonlóképp szerepelt, de általános ( meglepetésre a kassai Matzner Zsazsa 1:6, 6:3, 6:2 a arányban győzelmet aratott felette Bárczyné pilla- ü natnyi kondiciógyengülése miatt. c A Jelűnek testvérek igen eredményesen szerepeltek. Jelűnek Miklós talán a tehetségesebb, de Ernő a lehiggadtabb és megbízhatóbb erő. Jelűnek E.—Kertész dr. 7:5, 6:0, Jelinek M. és Blühdorn kontra Lukács dr.—Okolicsányi 6:3, 6:3, Jelűnek E.—Kertész dr. 7:5, 6:0, Jelűnek M. és BUih- 7:5, Jelűnek M.—Várnayné pompás győzelmet arat a kiváló Tasnovszky—Perhácsné ellen 6:2, 6:3. Majd ugyanők megadásra bírják a nagyszerű Bulla—Hacker György (Nagyszombat) párt 2:6, 6:4, 6:3. A középdöntők egyik legnagyobb meglepetése. — Feltűnően jól szerepelt és kitűnő formája alapján szép győzelmeket is aratott a Kassáról Pozsonyba került Gottesmann Lajos dr. Sorozatos győzelmei mellett a legkiválóbb teljesítménye volt a Blühdorn elleni 6:2, 6:4-es reális győzelme. Hasonlóképp vérbeli tehetségre valló munkát végzett a pozsonyi Bulla. A régi gárdából jó formát játszott ki a kassai Tisnovszky, az ifjabbak közül a kassai Vajda, a besztercebányai Lányi és Klimó, valamint a nők közül a feltétlenül csiszolt technikájú Hercog Margit, akinek Psr- hácsné eleni 6:2, 6:1, továbbá Kont Anny elleni 6:4, 6:3, Várnayné elleni 6:0, 6:2 és Bárczyné elleni 6:3, 7:5-ös győzelmei Korotvicskáné után első helyre predesztinálták. — Kont Anny megadásra késztette 7:5, 6:4 arányban a legtehetségesebb besztercebányai fiatal női játékost, Markovits Margitét, valamint Bárczynéval a női párosban Matz- nert és Hackert 6:4, 6:4 arányban. — A fejlődő- képes női játékosok sorából pedig kellemes benyomást keltett a pozsonyi Stein Bözsi játéka. — Ipolyság két jeles erővel képviseltette magát, bár Perhácsné nem játszotta ki szokott formáját, győzelme Kont Annny felett 7:5, 6:2 arányban félelmetes „ erejéről tett bizonyságot, viszont Tisnov- szkyval 6:2, 6:1 scoreral abszolválták Okolicsányi —Szabó elleni meccsüket és megfelelő együttesben jobb helyezést érhetnek el — valószínűen a Tátrában. A másik ipolysági női játékos, dr. Vidáné, stílusos játékos, a Bulla—Hacker elleni nehéz mérkőzésben Lányi—dr. Vidáné csak 1:6, 6:3, 7:9 score arányban voltak megadásra késztethetők. — Amíg tehát egyrészről megállapíthatjuk a tennisz- sport hatalmas fejlődését és térhódítását, másrészről Rimaszombatban a zifju tehetségek előretörését örömmel regisztrálhatjuk. A sok jó és szép mellett a kritika jogán be kell illesztenünk talán az egyetlen sötétebb szinü mozaikdarabkát az általános kellemes képbe és pedig azt, hogy a vezetőbirók ezúttal nem voltak mentesek néhány súlyosabb bírói tévedéstől. Nem is keressük kizárólag a hibát az egyes bírók személyében, hanem rámutatunk annak a szükségességére, hogy az elkerülhetetlen bírói indiszponálf- ság és tévedések minimumra való redukálásához feltétlenül szükséges a űne-birák beállítása főleg a nap és az elmosódott reitvonalak hátrányainak leküzdéséhez. — Egyes meccsek sorsa ezeken az emberileg érthető tévedéseken fordult meg, azonban a zsűri résen volt és korrektül oldotta meg kényes feladatát. Beszámolónk végén pedig szives üdvözletünket küldjük Rimaszombat lelkes közönségének(,< Sichert Károly igazgató urnák, a tennisztersenyek spiritus rectorának és egy klub gondját, sorsát viselő fáradhatatlan, nemes patináju reprezentánsának, segítő társainak, a kedves Jetiinek famíliának és a versenyek lelkiismeretes intézőinek. A kitűnő együttest gyakorlati érzékkel és nagy szorgalmával egészítette ki Hochenberg kassai tréner as ő ifjú cserkész asszistenseivel, úgy hogy elmondhatjuk a költő szavaival: „Szép volt minden, Istenem heh szép...'1 Bátyit pedig feledhetetlenül a szivünkbe zártuk és a Mindenható segítségével évenként találkozót adunk valamennyien egymásnak a — Városkertben! )( A budapesti Ferencváros csütörtökön Budapesten a Wiener AC-ot látja vendégül. )( A Ferencvárosi TC Tallinban a Sporttal 2:2 arányban eldöntetlenül mérkőzött. X Kozseluh Károly idehaza. Kozseluh Károly, a tennisz profi-világbajnoka, szabadságon Prágában tartózkodik. Kozseluh ma az SK Bubenecs futball csapatában a prágai profi XI. ellen, mint középcsatár fog szerepelni. Szombaton öccsével, Jánossal, Pilsenben exhibiciós tenniszmeocseken vesz részt. )( Uj női uszórekordok. Oslóból jelentik: A tegnapi uszóversenyen a 16 éves Else Jakobson (Dánia) a 200 m. hölgy-mellúszás világrekordját, amely 3:18.4 volt, 3:Í6.6-ra javította meg. — Marta Norélius Indianopoüsban az 1000 yardos úszás rekordját javította meg 14:25-re. %
