Prágai Magyar Hirlap, 1927. augusztus (6. évfolyam, 174-198 / 1508-1532. szám)

1927-08-24 / 192. (1526.) szám

4 <£UA6Al'/* kAl&AR'HIRDAB 1927 augusztus 24, szerda. Népviselet és fesztelenség Tavaly karácsonykor láttam legelőször falusi kabarét, egy beregmegyei magyar fa­lucskában. A tanitókisasszony, meg a tisztele- tes ur izzadták, kinlódták, rendezték meg egy álló hónapig az előadást, de a színpadtól kezd­ve, amit szükecske iskolapadokból hevenyész­tek emelvénnyé a tanterem fölé — a lányok mennyországosan égszinkékszinü papirruhá- jáig mindenen fénylett valami tiszta áhitat és ünnepélyesség. Ez az előadás, szégyen nélkül kimondhatom, — üdítő élmény és kedves em­lék nekem. Azóta már hallottam Hivbermannt, láttam Massaryt, Darvast és a káprázatos Haller-revuet, de annak a félszeg kis faiusi komédiának a kedvessége, hamva még ma sem törlődött el az emlékestemben. Szögle­tes, suta, izgatott kis nyáj volt az a színjátszó társaság, borjubőr cipőkben, ferdére festett szájjal és mégis, az egyik szerelmi jelenetnél, amikor a lány „szeretlek" jelszóval ölelésre nyitotta a karját a fiú felé, meg kellett moz­dulnom a helyemen. A rideg tény az, hogy a játék csapnivalóan rossz volt és ennek da­cára, mondom, valami különös izgalom fogott el. Úgy tetszett az egész, mintha a keskenyke nézőtér panorámájában ősembereket láttáin volna mozogni, az ösasszonyt és az ősférfit, akik a szerelem tompa, ösztönből felnyíló, ha­tározatlan hevületében idétlen és szögletes karokat emelnének ölelésre. A Mistinguettek és Josephine Bakerek korszakában valami furcsa, bizarr és mosolyogtató ize volt, en­nek a vértelen és nehézkes jelenetnek. És, Is­ten tudja — mégsem lehetett rajta moso­lyogni . . . Az egész úgy jutott eszembe, hogy a mi­nap megint láttam egy népünnepélyt. A Tát­rában. A csodaszép lomnici lankás tövében pódiumot eszkábáltak össze hajlós fenyőfa-, deszkából és a kulisszákat eleven pázsit és eleven fenyőerdő szolgáltatta. Fenn, a háttér­ben szín, nem és kor szerint felsorakoztatva a szereplők. Egy egész falu. Menyecskék, lá­nyok, legények, gyerekek. Bemutattak egy fa­lusi lakodalmat. Jött a menet, zászlósán, éne­kelve, középütt a mennyasszony virágpártá­ban, csillogó arccal. Énekelve jöttek kifelé a fenyvesből, a vékonyan, sivitva, gyerekesen zengő lakodalmas ének szelíden szétenyészett a levegőben és olyan biztos léptekkel, haj­longva és játékosan vonultak fel a pódiumra, mint valami rutinirozott revütársulat. Egy­szerre zene röppent a pódium felé és a tánco­ló, zsivajgó, tarka mozgásból kiformálódott egy szabályszerű, illúziót keltő, falusi vigas­ság. Menyecskék, eladólányok, akikre mi, vá­rosiak úgy gondolunk, mint a szemérem, szé­gyenkezés és félszegség papnőire, olyan grá­ciával és öntudatos arccal billegtek a párjuk körül, hogy el kellett ámulni rajta. — No nézd, milyen fesztelenek! Csep­pet sem szégyenük magukat . . . Önkénytelenül kifutott a számon a kiál­tás és olyan mély csodálkozással bámultam őket, mint egy gyerek. Maliciózus nyárspol­gárok azt szokták mondani: A költészethez fesztelenség és egy jó adag szemérmetlenség szükséges. És a felvonuláshoz, tánchoz, nyilvá­nos szerepléshez? Ezerszer annyi. A szemér­metlenség persze a szó nemesebb értelmében gondolva. Mert az nagy sző, nagy eset, érdekes jel már, amikor a falu kimerészkedik egy távo­li lankára és egy távoli pódiumon, jó messze a csűrtől, templomtértől, feloldva az ősemberi félszegségtől, lakodalmat, búcsút, falusi mó­kákat játszik meg, száz, meg száz igényes vá­rosi nézőnek. Például a negyedik szám: Pöttöm fiúcs­ka, tizenkétesztendős, népviseletben pompá­zó emberke megáll fenn a lankás csúcsán, nyílt tekintettel, könnyed tartással körülnéz a figyelő publikumra, szájához emeli a kürt­jét és betefuj valami kedves, primitív, birka- terelő melódiát. Akkor hirtelen úgy jött, hogy nagyon szívből mosolyogni és komolyan elgondol­kodni is kellett egyszerre. Az a kis birka- pásztor úgy állott ott, mint valami szimbó­lum. A népélet, népmelődiák és az érés szimbóluma. A népiélek éréséé, amelyik a •kultúra talaján vert gyökeret s az uj, érde­kes növénynek már szine, virága van: az öntudat. Még ott révedeznek ügyan a kultú­ra ábécéje mellett, de ott, a lomnici lanká- son úgy látszott, hogy ez az ábécé komoly ígéreteknek az alapja. Sz. Nagy Mici. — Egy amerikai repülő vilagkörüü útra indult. Párisból jelentik: A Petit Párisién detroiti értesülése szerint Willie Brook Pride of Detroit nevű repülőgépén elindult földkö­rüli útjára, amelyet húsz napon belül akar megtenni. Brook Newyorkból Harbour Grace- ba. onnét Londonba, majd Kínába, Tokióba, San Franciscóba fog repülni, innét pedig visszatér Newyorkba. Ahol az ideiglenes házasságok a divatosak — Beszélgetés egy «aaláj képviselővel hazája különösségeiről — Pöstyén, augusztus közepén. (A P. M. H. kiküldött munkatársától.) Pöstyénben igazi Bábele van a világ nemze­teinek. Az igazgatóságnak egy szorgalmas statisztikusa kiszámította, hogy pillanatnyi­lag 19 nemzettel vannak a világ népei kép­viselve a gyógyító pöstyéni iszapban. Ma itt vannak azok s aztán, amikor vége lesz a kú­rának, akkor a hivatás, az otthon, mint nagy, centrifugális erők szétröppentik ezeket az embereket tízezernyi kilométernyi távolsá­gokra, a világ legnehezebben megközelíthető, sokszor legexotikusabb tájai felé. Érdekes kószálni ezek között az embe­rek közölt, érdekes nézni, figyelni őket, ahogy ők — a nekünk exotikus emberek — bennünk látják az exotikumot, a különössé­get, a furcsaságot. S az újságíró nem állhatja meg, hogy ne igyekezzék közelebbről megismerni ezeket az embereket. A lelkűket, a szokásaikat, az éle­tüket, az otthonukat, mindent. És erre alkal­masabb helyet nem kell keresni, mint Pös­tyén. Néhány órát töltöttem ott mindössze s öt exotikus táj öt érdekes egyéniségével is­merkedtem össze. S van is mondanivalóm ezekről a talál­kozásokról. \ Egy maláj államférfiu Az első mindjárt: egy javai képviselő-,-a batáviai néptanács tagja, Jáva sziget egyik tartományának volt kormányzója: Nikolaus Engelberg. S ez már „hollandositott" név. Mert ez az ember, mint a jávai intelligencia legna­gyobb része, teljesen asszimilálódott a gyar­matszigeti anyaországához: Hollandiához. Jáva ugyanis egyike azoknak a holland­indiai szigeteknek, melyek Ázsia déli ré­szén, a kínai birodalomtól délre fekiisznek: Borneo, Szumatra, Czelebes és — Jáva, amely a legkisebb, de legnépesebb, legcivi­lizáltabb s leggazdagabb a szigetek között. Hatalmasak s mérhetetlenül gazdagok ezek a szigetek, csodálatos óriátsszolgái a pa­rányi anyaországnak... Hollandia területe mindössze 32.000 négyzetkilométer, a hollandiai szigetor­szágok területe pedig több, mint más­félmillió négyzetkilométer, tehát körül­belül ötvenszer nagyobb ... Az egész szigetországnak Batávia a fő­városa s ott székel a Nóptanács, melynek Engelberg képviselő ur is tagja. Érdekes ember. Állandóan fehér ruhá­ban jár, mert ezen a nyáron neki is, a tro­pikus égőv gyermekének, aki pedig az egyenlítő közvetlen közelében lakik, neki is nagyon meleg a középeurópai kiima. A középeurópai kánikula az egyenlitő táji embert is megizzasztja Mosolyogva mondja: — Bizony, mostanában én is éppen úgy izzadok, mint a bennlakók, hiszen ha itt 35 —40 foknyi meleg van, az épp úgy melegít, mintha nálunk van annyi. S több ott is osak nagyon ritkán van. De ennyi van bizony az év legnagyobb részében. 30—32 fok az át­laghőmérséklet s úgy védekezünk a hőség el­len, ahogyan csak tudunk. Batáviában pél­dául a város közepén folyik egy folyó. Az egész medrén végig mindenütt fürdözők sü- rögnek. Ha valaki az utcán jár s ideje en­gedi, gyorsan leszedi azt a pár ruhadarabot, ami rajta van s igyekszik hűteni magát a hüs hullámokban, aztán tovább siet a dolgára. Barátságtalan üdülőhelyek Jáva szigetén — Persze vannak a hegyek között na­gyon kellemes üdülőhelyek is, ahol a hő­mérséklet elviselhetőbb. A malájok, épp úgy, mint a bevándorolt hollandusok nagy töme­gekben keresik fel ezeket a hegyi üdülőhe­lyeket, pedig ezek a hegyek nem olyan szelídek s ár­tatlanok, minV amilyeneknek látszanak. Néhány kimagasló csúcsa ugyanis ko­moly, tüzetokádó vulkán, melyek közül több még ma is működik. Csak a működésűkben van valami szelídség. Tudniillik nem forró lávát dobnak ki magukból, amely pusztitólag hatna a környezetre, hanem csak sok füstöt, hamut, forró vizet és kéngőzöket. Amikor egy kihalt vulkán életre kel... — A leghíresebb, mert egyszer tragiku­san nagy pusztítást vitt véghez, a Krakatoa- vulkán, mely a közelmúltban is rettenetes katasztrófát okozott. Körülbelül húsz észtén-1 dővel ezelőtt volt ez a rettenetes nap, amit egyetlen átélője sem képes elfelejteni. — A hatás annál annál tragikusabb volt, mert a Krakatoát mindenki kihalt vulkánnak tartotta. — S egy éjszaka belső gázok megrepesz- tették a Krakaton tölcsérét s megindult az a processzus, amely az egész vidékre valóságos végítélet volt. Órákon keresztül hullott a kidobott ha­lna és forró viz, olyan tömegekben, hogy a napot teljesen elborították és éjjeli sö­tétség állott be valósággal. — A szörnyű katasztrófa Jáva szigeté­nek nyugati oldalán száz kilométer hosszú­ságban és öt kilométer szélességű földdara­bon viruló községeket sepert el s velük 36 ezer embert... Az Irma-fürdő luxuriőzen berendezett halijában folyt a beszélgetés. A forgalom a kora reggeli órákban a legnagyobb itt, egy­másután jöttek-mentek a kurázók, izzadtan, gyöngyöző homlokkal, rákpirosan vánszorog­tak ki a nagyszerű, forró, csodahatásu iszap­ból. A levegőben benneszállt a kénes forrá­sok szaga s amint a maláj képviselő halkan, de megrendült visszaemlékezéssel beszélt a vulkánkatasztrófa pusztításairól, szinte az or­ra alatt érezte az ember a szálló pernye ká­bító kénes illatát. Elindultunk a pöstyéni park felé. A Vág fodrosán iramlott a lábaink alatt, amint a hí­don lépkedtünk lassan, tempósan. A park fe­lől már hangszerhangolás hangját hozta fe­lénk a szellő, a meleg alászállt s Engelberg képviselő csendesen beszélt a jávai nép kü­lönös életéről. A szép jávai nők és az idegenek — Az érintkezés a betelepedett hollan­dusok és a bennszülöttek között rendkívül élénk. Ennek nemcsak gazdasági okai van­nak, nemcsak az egymásra utaltság kénysze­re okozza ezt, hanem azért, mert a hollandu­sok nagyon szívesen érintkeznek a jávai nők­kel, akik feltűnően csinosak, kedvesek, ér­dekesek. A dél- és keletázsiai nők között a jávai nő áll legközelebb a bájos japán nő­höz, akikhez úgy termetre, mint ruházkodás­ra és az európai fogalmak szerinti kedves­ségre a legjobban hasonlít. A Holland-Indiá- ban állomásozó katonaság és bennszülött nők között annál is inkább gyakori — az időleges, átmeneti, tempo- rális házasság, mert a maláji faj vallása azt megengedi, másrészt a holland kormány is támogatja anyagilag s erkölcsileg egyaránt, mert a házassági kötelékek által lebilincselt katona szívesebben tartózkodik a gyarmatokon. Ér­dekes, hogy az ideiglenesen kötött házassá­goknak több mint a fele nem destruálja ezt a népszokást, sőt emeli a jelentőségét. Jávában csak a tisztességes nőket tűrik meg Egyébként is ez a népszokás távolról sem származik valami erkölcsi defektusból, sőt a jávai nép erkölcsi nívója rendkívül fejlett, annyira, hogy túlzónak is lehetne ne­vezni. A családi élet nagyon tiszta és ideális. A prostitúciót drákói szigorral üldözi a rend­őrség. Magányos európai nőket például nem tűr meg Batáviában a hatóság. Általában az európai nőkről nagyon rossz véleménye szokott lenni a batáviai népnek. Legtöbbnyire meg sem engedik, hogy egy egyedülálló nő kiszálljon a hajó­ról; küldik őket vissza, ahonnan jöttek. S ha már egyik-másik bejutott a városiba, ak­kor állandóan rendőri felügyelet alatt tart­ják s nagyon vigyáznak az „erkölcseire“. A legcsekélyebb gyanúra, hogy vétettek a közerkölcsiség ellen, rögtön fogják őket s a hollandus-indiai kormány költségén a leg­közelebb induló hajóval eiszállittatják őket egyik szomszédos városba. A Batáviában vendégszereplő színhazak nőtagjait hasonló szigorúsággal kontrollálják. Ott a művésznőknek tényleg csak —- művészettel szabad kereskedniük.... Egy ideális ország... — Technikailag teljesen fejlettek ezek a szigetek, főleg azonban Jáva. Autója ren­geteg van, Batáviában villamos közlekedik, a forgalom igen nagy, a jogrend tökéletes, te­hát sok érdekeset, excentrikusát nem is le­het róla mondani. Gazdaságilag ideálisak a viszonyok, Összehasonlíthatatlanul jobbak, mint Európában, a munkalehetőség teljes, aki dolgozni akar, az keresni és megélni is tud... Mindezt nagy felsőibbséggel, némi fölény­nyel mondotta Engelberg képviselő, mint aki egy olyan országnak gyermeke, mely bár­mennyire „exotikusnak" látszik is a mi sze­münkben, sok tekintetben messze előttünk jár, melynek lakói boldogabbak, mert keve­sebb gonddal élik forró világukat, akik nem háborúznak sokat és nem békülnek, hanem dolgoznak és termelnek és exportálnak és gazdagodnak. Fehér ruhában lépkedett mellettem a volt tartományfőnök. Amint a parkot jártuk, folyton érdeklődő - arcok fordultak utána. Érdekes arcát: a mongolnak s az európainak érdekes keverékét sokan bámulták, ő csen­desen lépkedett mellettem, lágy német kiej­tése kellemesen hangzott, de ugyanolyan jól beszél fr&fl_ciá\il» angolul s persze teljesen tö-1 kéletesen hollandusul. Igazi kulturember be­nyomását kelti, szerény, de biztos fellépésű és gyengéd embernek látszik. Mert ez a ma­láj úriember, akinek hazájában az ideigle­nes házasságok divatosak, hihetetlen gyön­gédséggel ápolja beteg, idős feleségét. Mert ö maga egészséges, feleségének van csak sú­lyos ischiásza. Megkérdeztem tőle, hogyan jutott Jává­ból — egyenesen Pöstyénbe. Természetes hangon válaszolta: — Pöstyént még odakünt jól ismertem hírből, de előbb Amsterdamba utaztam s ot­tani orvosunk ajánlotta nagyon s most, hogy a néhány heti kúra jót tett a feleségemnek, örülök, hogy eljutottam Európának erre a pontjára is. Milyen szívesen utaznak az emberek akár 5000 kilométert is, csak hozzájussanak az egészségükhöz... (s. d.) Érdekes részletek az utolsó cár naplójából Berlin, augusztus 23. (A P. M. H. berlini tudósitójától.) A moszkvai szovjet kiadó vállalatának könyvsorozatában a jövő hónapban je­lenik meg a bolsevisták által meggyil­kolt II Miklós cárnak naplója fogságá­nak idejéből. Ebből a szenzációs világ- történelmi dokumentumból berlini tu­dósítónknak már ma módjában van a következő igen érdekes részleteket kö­zölni: Carsskoje Szelő, 1917 március 9, csütörtök: Gyorsan és boldogan tértem ma délelőtt 11 óra­kor vissza Carszkoje Szeloba. Istenem, milyen különbség! A kastély előtt és a parkban őrségek és a bejáratnál egy tartalékos hadnagy. Felmen­tem drága Alice-omhoz (felesége, Alexandra cár­nő) és gyermekeimhez. Alice egészséges és friss, mindannyian egy sötét szobában aludtak. Mind­nyájan, Mária kivételével, aki beteg, jól érzik magukat. Alexei ebédlőjében ebédeltünk. Lábam a jó Benkendorfot, azután Dolgorukov Waljával sétáltam a kertben, amelyet nem szabad már el­hagynunk. Tea után kicsomagoltam dolgaimat és este meglátogattuk a kastély összes lakóit. 1917 március 10, péntek: Jól aludtunk, hely­zetünk ellenére boldogok vagyunk, hogy mindnyá­jan együtt lehetünk. Reggel fogadtam Benkendor­fot. Átnéztünk egy csomó dokumentumot és aktát és azután elégettük őket. Fél kettőig a gyerme­kekkel voltam és azután Dolgorukow Wajával sétáltam két alhadnagy fedezete alatt, akik azon­ban igen kedvesek voltak hozzám. Később szor­galmasan havat lapátoltam. A nap szépen sütőik Az estét együtt töltöttük. 1917 március 11, szombat: Reggel fogadtam Benkendorfot és tőle megtudtam, hogy hosszabb ideig maradunk itt. Ez kellemes érzés! 1917 március 25, csütörtök: Átnéztem dolgai­mat és könyveimet és mindent félre raktam, amit majd magammal viszek, ha Angliába utazhatok. Reggeli után Olgával és Tatjánával sétáltam, majd a kertben dolgoztam. 1917 március 27, hétfő: Megkezdtük a böj­tölést. Étkezés után megjelent Kerenski és felkért bennünket, hogy ezentúl ritkábban találkozzunk egymással és étkezés alatt a gyermekektől egy bi­zonyos távolságban foglaljuk helyet. Kerenski közölte, hogy így kell cselekednie a munkás és katona-képviselők híres tanácsának megnyugtatá­sa véget. A represszáliák elkerülése érdekében alkalmazkodtunk hozzá. Tatjánával sétáltam, Ol­ga ismét ágy! m fekszik torokfájással. 1917 április 3, hétfő: Gyönyörű tavaszi uap. Reggel 10 órakor Dolgorukow Waljával sétáltam és 11 órakor Olgával és Tatjánával a kápolnába mentem. Reggeli után velük és Alexeivel a park­ba mentem és egész idő alatt a jeget vágtam a folyón. Egy csomó kiváncsi lézengett a kert bejá­ratánál és bámult engem. Tea után átnéztem a postát és este Alice-szal malmot játszottam. 1917 április 17, hétfő: Véletlenül eszembe ju­tott, hogy ma van az I. és II. vadászezredek ex- redünnepe, azonban ma nem jelentkezett a depu- táció! Igen, az idők megváltoztak! 1917 április 18, kedd: A külföldön ma ünnep­ük május elsejét és a mi trotliaink ezért elhatá­rozták, hogy ezt a napot utcai tüntetésekkel ün­nepük meg. Zenével megjelentek nálunk Is a parkban és megkoszorúzták a forradalom áldoza­tainak sírját. A tüntetés alatt az időjárás rosz- szabb lett és sok hó esett. Mihelyt azonban a tün­tetésnek vége volt, ismét kisütött a nap. Este fel­olvastam a gyermekeknek egy angol könyvből (A„ millionaire girl"). A napok lassan múlnak és mindnyájan nyugtalanok vagyunk, mert nem tudjuk, hogy mit hoz a holnap. így fiatalít és szépit a J j&l CorslI-créme j fP Corall-puder j Ü> ®ora^ -szappan | Y " / F<Icrilrtl a C. S. R. * réeeére: VSrüs Rák gyógytár, Bratislava. — ,.1.1.11 .■«««. - ! „Ml, %

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents