Prágai Magyar Hirlap, 1927. augusztus (6. évfolyam, 174-198 / 1508-1532. szám)

1927-08-24 / 192. (1526.) szám

Előfizetés! ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ki; külföldre: évente 400, félévre 200, negyedévre 100, havonta 34 Ki. Egyes szám ára 1*20 Ke A szlovenszkói es ruszinszkói ellenzéki pártok Főszerkesztő: politikai napilapja Felelős szerkesztő: DZURANYl LÁSZLÓ FORGACH GÉZA Szerkesztőség: Prága Il„ Panská ulice 12, II. emelet Telefon: 30311 — Kiadó­hivatal: Prága II., Panská ul 12/111. —Te­lefon: 30311. — Sürgönyeim: Hírlap, Praha 4 Duna-vásár margójára Szlovenszkó, augusztus 28. A pozsonyi D ulti-vásárral kapcsolatban az uj mezőgazdasági múzeumban megnyitot­ták a szlovenszkói megyék kiállítását is, ame­lyen az ezeréves büszke történelmi múltra visszatekintő régi, érdekes dokumentumokat, iratokat, okmányokat, bullákat tettek köz­szemlére, azonkívül a szlovenszkói népművé­szet alkotásaiból rendeztek értékes kollek­ciót. Ez a kiállítás egyúttal a megyék hattyú­dala is, mert a közigazgatási reformmal a megyék megszűnnek, illetőleg a nagy köz- igazgatási egységben, a szlovenszkói tarto­mányban a m a Iga m izál ódn a k. Aki e sorokat papírra veti, még nem lát­ta a Divnavásárt és még nem tekinthette meg a megyék kiállításának anyagát sem és igy nem tud bírálatot, mondani arról, vájjon a megyék kiállításának rendezői megfelelő gon­dossággal és szakértelemmel, kellő tanulmá­nyok után hordták-e össze az anyagot, vájjon a kiállítás megfelel-e annak a célnak, ame­lyet szolgánia kell, vagyis teljes és tökéletes képét nyújt.ja-e a megyék életének a múlt­ban s a jelenben? Ha azonban a kiállítás­ról szóló beszámolókat olvassa, kételkednie kell ebben. Mert a kiállítás megnyitása al­kalmával Bella# Metód dr. pozsonyi zsupán fulmináns beszédet mondott, amely a kiállí­tás anyagának áttekintéséből .a következő meglepő eredményeket vonja lg : , 1, Nincs ezen a kiállításon minden, egysze­rűen azért nincsen, mert a szlovákok még a legutóbbi időkig csak valami tömeget alkot­tuk, amelynek a leigázói nem engedték meg, hogy fejlődése szellemi életében és gazdasá­gi kultúrájában megnyilvánuljon. Amikor a szlovákok mint agyuk, vagy kezük gyümölcsét kitermeltek valamit, ezt azonnal elrabolták tőlük. A kiállítás, amely két részében egy­részt a forradalom előtti, másrészt pedig a forradalom utáni idők tanujele, a nézőnek nieg fogja mutatni az erőszakos elhallgattatás nyomait a múltban, a másik oldalon pedig az államfordulat utáni szlovák élet fejlődését. Ha a zsupán bírálata megfelel a tények­nek, akkor a kiállítás rendezői, az anyag ösz- szehordói s kiválasztói csapnivalóan rossz munkát végeztek, amelyben vagy tudatlanság vagy elfogultság vezette őket. Mert ha Szlovenszkó ezer éves múltjá­nak emlékeit okmányokban, fényképekben, diagrammokban szemléltetően felvonultatták volna, akkor a falakról letekintő holt anyag kiáltó cáfolat lett volna a zsupán beszédére. Mert „lapides clamant“, olykor a kövek is megszólalnak. És ezek a holt dokumentumok bizonyára egész más dolgokat mondanának, mint Bella zsupán ur, aki a kiállítást megnyi­tó beszédére egészen egyszerűen elfelejtett elkészülni s nem lapozgatta át Szlovenszkó kultúrtörténetét, melyhez pedig közkézen for­gó monográfiákban igen könnyen hozzáférhe­tett volna. Akkor nem mondta volna, hogy a múltban elfojtották a szlovenszkói szellemi és gazdasági élet megnyilvánulását, amikor köztudomású tény, hogy a régi Magyarorszá­gon a Dunántúl mellett Szlovenszkó vezetett a szellemi és gazdasági élet minden területén s ő diktálta a fejlődés tempóját. Bizonyára el kellett volna gondolkoznia a zsupán urnák a bártfai városháza, a kassai dóm, lőcsei vá­rosháza s ezernyi más történelmi műemlék köveinek árnyékában arról, hogy Szloven­szkó a reneszánsz korszakában a szellemi s anyagi kultúra terén Európaszerte vezető po­zíciót töltött be. Rá kellene jönnie arra, hogy Szlovenszkó lakossága bonyolította le az egész lengyel kereskedelmet, hogy mig az or­szág többi része a török megszállás * alatt senyvedett, pusztult, szegényedett, kultúrájá­ban százádnu-a visszamaradt, Szlovenszkó né­Saccol és Vanzettit villanyosszékben kivégeztek Utolsó pillanatig ártatlanságukat hangoztatták — Tömegtüntetések, sztrájkok ás forradalmi események a kivégzés hirére — Genfben meg­ostromolták a népszövetségi palotát - Páris retteg a kedd éjszakától Boston, augusztus 23. A védelem kétség- beesett. erőfeszítései, hogy Sacco t és Va.nzet- tit az utolsó pillanatokban megmentsék, si­kertelenül végződtek, a két halálra ítélt anarchistán és velük egy időben egy Madeiros nevű rablógyil­koson végrehajtották az ítéletet. Hogy Sacco és Vanzetti menthetetlenek, az már hétfő délután mindenki előtt világos volt, amikor Fuller kormányzó egyik delegá­ciót a másik után, amelyek a: két elitéit ér­dekében kegyelemért könyörögtek, azzal az egyszerű válasszal utasított vissza, hogy pe­tíciójukat megfontolás tárgyává teszi. Az egyik delegációnak azt felelte, hogy bántaná az, ha valaki hivatalos helyiségét abban a tudatban hagyná el, hogy Saeco és Vanzetti ártatlanok. Minden kérdésre, amit az esetre vonatkozólag elébe terjesztenének, azonnal feleletet tudna adni, mert újból és újból át­tanulmányozta az ügy összes iratait, meg­fontolt minden körülményt s igy be tudja bi­zonyítani a két ember bűnösségét. Egy másik delegációnak kijelentette, hogy Sacco és Vanzetti esetéiben nem te­remthet precedenst más gyilkosok számára. A hiábavaló depntadózások után a leg­biztosabb jel arra vonatkozólag, hogy a ki­végzést nem halasztják el, az volt, hogy a kormányzó nem tett intézkedéseket a kabi­net összehívására. Miután önmaga a kabinet nélkül nem adhatott a törvények értelmében további haladékot, vagy pedig kegyelmet, mindenki tisztán látta, hogy Fullefr kormány­zó mindenképpen végre akarja hajtatni a ki­végzést. Az elítéltek hozzátartozói Fulleraé! A newyorki időszámítás szerint 21 órakor Fulísr k ülőn kihallgatás o n fogadta Misa Saccot és Luigia Vanzettit, akikkel két órán át tárgyalt. A két nő zokog­va könyörgött a kormányzóhoz kegyelemért, Fuller azonban kötelességére mutatott rá, amelyet a törvény ir elő számára. Fájdalom­mal tölti el, hogy nem segíthet. A szokásnak megfelelőieg 23 óra tájban Fuller kormányzó értesítette Vanzetti véd'ő­pe, igenis a szlovák, a magyar, a német az anyagi jólét s kultúra olyan magas fokán ál­lott, mint soha sem annak előtte, sem annak utána. És ha az újabb időket nézzük, meg kell állapítanunk, hogy Szlovenszkóba millió­kat öltek a volt magyar kormányok, hogy egyéb országrészek adójának jelentékeny há­nyadát is Szlovenszkóra öntötték a gyáripar fejlesztése céljából, amelynek kapacitása a múlt évtizedekben érte el maximumát. Ki panaszkodott akkor, hogy elraboltak ; tőle mindent és ki panaszkodik most? Hall­gassa meg a zsupán ur a nép szavát, amely az i igazság szava. S figyeljen fel arra, hpgy a jét, hogy a ki végzési eljárásnak nem vethet gátat. Az utolsó órák Közben a bostoni {egyházban megtörtén­tek az utolsó intézkedések. 20 óra 30 perckor Hendry fogházigazgató felkereste Saccot, Vanzettit és Madeirost, cél Iájukban és közöl­te velük, hogy el kell készülniük a halálra. A három halálraszánt a híradást stoikus nyugalommal fogadta. Vanzetti kijelen­tette, hogy meg kell nyugodni a változ- hatatlanhan. Sacco éppen azzal foglalko­zott, hogy Olaszországban élő édesapjá­nak levelet irt és alig hallgatott a fog- háftigazgató közlésére, Madeiros pedig aludt. Miss Sacco és Luigia Vanzetti, miután Fuller kormányzónál hiába könyörögtek, újból a fogházba mentek és ott a fogházigazgatót ke­resték fel. .Azt a kérelmüket terjesztették elő, hogy még egyszer beszélhessenek a ha­lálraítéltekkel. Az emberséges fogházigaz- gató ezt a kívánságukat a fogházi előírások ellenére teljesítette is. A nők utolsó búcsúja mintegy öt percig tartott. A fogház lelkésze, Murphy, szintén felkereste Saccot és Vanzet- fit a kegyszerekkel, de ezek visszautasítot­ták az egyház utolsó vigasztalását s kijelen­tették, hogy az egyházon kívül, mint ateisták akarnák meghalni. Madeiros is csatlakozott nyilaik oza tűkhöz. Az elitéltek ezután felinöultan vették magukra a halotti ruházatot, miután vacsorá­jukat elfogyasztották és közben pár szót be­szélgettek. Ezután elbúcsúztak régebbi védő­jüktől, Thomsontól, aki előtt újból ártatlan­ságukat hangoztatták A kivégzés Huszonhárom óra 38 perckor a fogház -igazgatója elrendelte, hogy mindenki, aki­nek a kivégzéssel kapcsolatban teendője nin­csen, hagyja el hivatalát. Ezután háromszor kopogtatott az acélkapun, amely a halálház előcsarnokába vezet és az orvossal, a tanuk­kal és az Associated Press egy képviselőjé­vel belépett oda. A halálházban Nusman Védő még megtette az utolsó kísérletet, hogy a fogházigazgatónál kegyelmet könyörögjön ki, Hendry igazgató azonban ezt komolyán és határozottan visszautasította. Éjfél, előtt néhánv perccel Murphy lelkész is elhagyta a párhuzamosan megnyílt Dunavásáron az or­szág pénzügyminisztere ismerte be, hogy bi­zonyos jogosultsága van Szlovenszkón és Ruszinszkón a panasznak. A Dunavásár célja és jelentősége abban rejlik, hogy Pozsonynak s ezáltal egész Szlovenszkónak kereskedelmi s gazdasági életét fejlessze. Ez pedig csak úgy lehetsé­ges, ha végre tiz éves elszigetelése után meg­nyílnak a kapuk s Szlovenszkó verejtékes munkjának gyümölcsei a természetes utakon, folyóvölgyeken s főkép a Duna vonalon legör­dülnek délre és délkeletre. Ezt a gondolatot fejezte fej Stp^pla Korpél dr. szenátor is ki­állítási megnyitójában s hangsúlyozta, hogy a gazdasági közeledésen hiába akarnak poli­tikai afférokkal éket verni. Ha ez igaz és igy igaziakkor Bella zsupán szavai imprudensek voltak, mert nem a közeledést, hanem a lel­kek távolodását idézték elő. Keyness szavainak igazságát a pozsonyi Dunavásár politikumai is megerősítik. Itt vol­na az ideje annak, hogy a népek sorsának irányítását a politikusok helyett a közgazdák vennék a kezükbe. Mert a politikusok most nagyon gyakran igazolják a klasszikus mou- dást: parva sapientia regitur mundus. Mai Hámunk 10 oldal . évf. 192. (1526) szám * Ssarda 1 fogház épületiét, mert szolgálatát az elitéltek az utolsó pillanatban sem kívánták. Először Madeiros lepett be a halálkamrá­ba éjfél után két perccel és halálát 7 perccel reá jelentették. Sacco azt kérte közvetlenül a kivégzés előtt, hogy az em­berek vegyék gondjukba nejét és elárvult gyermekeit. Amikor az őrök a villanyos- székre leszijazták, olaszul hangosan fel­kiáltott: „Éljen az anarchizmus!“, majd családjához küldött utolsó üzenetet: „Élje­tek boldogan!4* Éjfél után 11 perckor lé­pett be Sacco a halálkamrába és 19 perc­kor jelentették halálát. Vanzetti még az utolsó pillanatokban rövid beszédet tar­tott, amelyben ártatlanságát hangoztatta. Éjfél után 20 perccel vezették a halál­kamrába. ö volt a legnyugodtabb, maga. ment a halálszékig és maga ült fel rá. Hat perc múlva jelentették bekövetkezett 11 halálát. A fogházigazgaió, aki a kivégzést vezette és akin rendkívüli mértékben meglátszott az iz­galmas feszültség, alig tudta az előírásos szavakat kimondani: „A törvény előírása - szerint halottnak jelentelek ki benneteket és igy kijelen­tem, hogy a bíróság Ítéletét törvényszerű módon végrehajtottuk.44 A kivégzettek, mielőtt a ha tálkám rába lép­tek volna, még barátságosan kezet fogtak a fogházigazgatóval és megköszönték neki a jó bánásmódot. Éjféli félegy órakor a fogházban a szo­morú aktus lezárult. Ostromállapot Bostonban Az utca népe, a kivégzés színhelyén, Bostonban hallatlan izgalomban volt. A rendőrség nagyarányú óvintézkedéseket tett,

Next

/
Thumbnails
Contents