Prágai Magyar Hirlap, 1927. augusztus (6. évfolyam, 174-198 / 1508-1532. szám)
1927-08-21 / 190. (1524.) szám
a ííArÜA^iiai lóéit <lUgU»AUt« éli, VaMdíTiiap. ■BWMMMMHHHMi ^4 pünkösdi királynő megmérgezte magát, mert nem volt az élei igazi királynője, a koronás, szépségében diadalmas, az életet lebiró, kis lábaival minden akadályon átlibbenő királynő, mert csak pünkösdi álom volt a királysága és a nagy vörös rózsák szirmai túl gyors egymásutánban buktak le az élet kelyhéről. Székely Ibolyka volt a neve a budapesti szép kislánynak, akit a „Színházi Élet“ királynővé koronázott és aki nem tudta, hogy aki az Élet színházának királynője, az vagy igen magasra, vagy igen mélyre bukik. Egyszerű pincér tizenhatészten- d-ős lánya, mit tudhatta ö, hogy milyen veszély a szépség koronája akkor, amikor a szív még tiszta és a lélek érintetlen. A „Színházi Élet“-et olvasta és mindenáron részt akart venni a pünkösdi szépségversenyen és a pünkösdi ünnepségeken. Szülei nagy harcok után megengedték ezt neki és Székely Ibolykának nagy szerencséje volt: ö lett a pünkösdi királynő. Kimondották, hogy ö volt a legszebb és ettől a perctől kezdve, hogy rátették fejére az elismerés koronáját, tiszta szive és lelke megváltozott. Fényképe odakerült a budapesti „Színházi Élet“ első oldalára. írtak róla, nyomtatásban jelent meg a neve, nyomtatásban azt mondták: Székely Ibolyka volt a királynő, ő volt a pünkösdi szépek legszebbike. Ez még nem lett volna baj, de megállapították azt is, hogy mennyire tehetséges, hogy színpadra, moziba való, — hiszen a könnyelmű gondolkozás a nőknél a szép és a tehetséges fogalmát mindig összeazonositja. Könnyelmű nemtörődömségéből tragédia lett: a szép, kedves, tizenhatéves, egyszerű Ibolyka tragédiája. Mert Ibolykának semmi köze sem volt a színpadhoz és még kevesebb a mozihoz. Be egyre hangoztatták a szépségét, amely tehet- i ség és a fiatalságot, amely rátermettség és — < Liza nem bírt ellenállni — Ibolyka nem bírt 1 ellenállni a, nyomtatott betű hatalmának, a ' pénz után a legnagyobb hatalomnak, mert dicsőséget és pénzt jelent. Micsoda boldogság: a nyomtatott betű, a nyomdafesték betartotta ígéretét és Ibolykát a Star-filmgyár „leszer- : sődtette,t. A Star-filmgyár és szerződés — t micsoda két mennyei szó! Ki kutatná ilyen- « kor, hogy milyen alapokon nyugszik a gyár, mit produkál és mit jelent a „szerződésP“ Ha ( valaki tizenhatesztendős, biztosan nem kutat- * ja! Nem törődik vele, hogy a gyár alig hoz ki “ filmet és hogy a szerződés papirosa nem az az < angyalszárny, amely Hollywoodig repíti. — a Ibolyka már Hollywoodban látta magát, Bán- ky Vilmával Ült egy asztalnál, Biró Lajos ne- á ki irt szcenáriumot és a legnagyobb rendezők az ő szeszélyeit lesték. Hogyis ne, amikor 1 szép gázsit“ kapott és az egyszerű pincérla- * teásból hirtelen a moziatelierek festett világá- \ ba került. Selyemharisnyát, lakkcipöt húzott és mindennel megismerkedett, amit a női a testre éhes világ feltalált, hogy a gyönyört fo- É kozza: ragyogó toalettől a kozmetika minden \ titkával. Volt miből: a mozigyár fizette. Iboly- I kának szerencséje volt, mert tényleg elkészi- 1 telték az ő filmjét, a „CsodadoktortA darab bemutatóján a szakértők megállapították, * hogy Ibolyka nem Pola Negri, nem Bánky Vil- s ma és csak azért, mert tizenhat évén megkö- ,g nyörültek, nem bukott meg teljesen. Az el- ^ sö szerep az első csalódás volt. De a kis ii Ibolyka bízott a tehetségében, bízott abban, x hogy az iskolából kikerülve második szerepé- - ben győzni fog. Sokáig várt, mert előbb meg kellett tanulnia, hogy a szerencse csak egy pillanatra áll meg az ember mellett, csak egy c pillanatra érinti az embert és azután talán ^ az egész életben többé vissza nem jön. Iboly- j ka várt. Néhány héttel ezelőtt végre meg- d mondták neki az igazat, élete első igazságát: j< aki megbukott, az nem kel fel egyhamar, mert e az élet elrohan mellette. Megmondták neki, 1 hogy a bukás a legnagyobb bűn és azt is, 1 hogy uj szerepet többé nem kap. A gázsiját is * elvették tőle, a szerződést is felbontották — Hollywood? Meseországból visszatért az egyszerű pincérlakásba. De ez nehezebb fel- e adat volt, mint a mozi feladata. Nagyon nehéz volt a selyemharisnyát levetni és megint - a régi cérnába bújni: a régi, kopott, lyukas, I most céltalan életbe. Nem volt elég ereje hozzá. Honnan mentette volna az erőt? önmagá- * ból? Tizenhat évéből? A barátnők elhagyták, B ki adott volna neki tanácsot? Céltalan életet nem érdemes élni és Ibolyka elhatározta, hogy a halált választja. Egy óvatlan pillanatban c húsz gramm aszpirinnal megmérgezte magát. 1 De a sors megállt és felemelt karral parancsol- e ta meg az utat: vissza az életbe. Gyomormosás és. Székely Ibolyka túl volt a veszedelmen. Most már jól érzi magát. Sápadt, ssótlan, fiatalos szépségének csak a nyomai maradtak meg. Felül az ágyban és a „Színházi Életet“ olvasgatja. Forgatja a lapokat fáradt mozdulatokkal, nézi a képeket, a ragyogó nőket, a győzteseket, a boldogokat, kiknek királysága nem pünskösdi királyság----------- Pedig, Sz ékely Ibolyka, a győztesek ragyogó királysága is csak pünkösdi királyság és az élei kelyhéről minden szirom lehull: az egyik korábban, a másik későbben. Pünkösdi minden az Élet színházában és nincs különbség Pola Negri és Székely Ibolyka közt. És ha van, úgy az az, hogy tizenhat évvel az életet még többször újra lehet kezdeni és fontosabb mindennél, hogy az az élet kezdődjön újból, amelyet kői' elhagyni a színházi élet kedvéért. n. p. Alapítva 1833. Talafon 33. S % diszmfi /Sfc fireg, porcellán nagykereskedése. f KOSIG E, Fő-utca 19. Nagy választék. Jutányos árak. A TIGRIS Irta: Pakots József. Kincsek között koldus iki vakon megy el Gárdonyi Írásai mellett. Most jelent meg Gárdonyi Géza hátrahagyott munkája: KRISZTUS BANKÓJA . . . 32.50 K (Színpadokkal szemben kézirat.) Személyek: Férj, Feleség, Ifjú. Szám: Férfdisaotba. Angol bútorok. Exofikus álilait- foaröfc. Fegyvereik. Faliiszekrény. .Haltalimas bőr- éaiuteuriíl háttal a nézőtérnek. Jobb óddal t és háttérben ajtó. 1. jeleneit Férj. Férj: (Napbarnított, hatalmas, kiesé exotikius téríti. Belép az oldalajtón. Fáradtam beleveti magát a fauteunltoa. A szók egészen eifödíi.) (Kánt csöngetés.) Férj: (feláll és bosznisam dörmögd): Ejnye, ki az ördög jöhet? (A háttér ajtó felé megy, egyszerre figyelve megáll és. maga elé mormolja:) Úgy látszik, már ajtót nyitnak. (Visszamegy a fan termihez rés leüli. Ismét láthatatlan.) (Kis szünet.) 2. jelenet Feleség, Ifjú és a láthatatlan Férj. Feleség (szép, fiatal nő, izgatottam besiet és maga mögött beboesótja az Ifjút. Szemrehányóan mondja): Hogy' lehet olyan vigyázatlan? Fodor míimden pillanatban hazajöhet. Ifjú (majdnem gyenekember. Kitörő szemve- dély ességgel): Neim bírtam a vágyammal. Látni akartam magát egyedül. Oh, Kitty, rettenetes kínokat álilck ki. Mindig ott van maga meHüett az a szörnyű ember, a nagybátyáim és úgy figyeli mindem mozdulatát, mint ahogy a tigris les az áldozatára. Van la benne valami tigrisszerü... Feleség (ősszeborzongva): Nem csoda! Egész ifjúkorát Afrikában és Délázfiiában töltötte. Hja (keserű haraggal): Oroszlánokat és egyéb feoevadakat puflantott Is, hogy aztán hazatérjen és rabul ejtsen... (a feleségre néz végtelen rajongással) ...egy galambot. (Kitörve:) Hogy lehetett a felesége? Feleség (ijedtem): Ne, ne csamskodjon, Har- ry. Most menjen innen! (Szinte tolja kifelé.) Később, nem bánom, visszajöhet. Mikor 5 iis idehaza van. De most menjen! Gyanút fog, ha itt találja. Úgy is észrevettem, hogy sokszor, mikor hármasban vagyunk, olyan különösen nézi magát. Ifjú (szenvedélyesen): Nem bánok semmit! Nem bírom már tovább ki ezt a néma küzdelmet Legalább biztosan tudnám, hogy maga, Kitty, viszonozza az érzelmeimet. Néha, amikor lopva a szememben felejti a tekintetét, azt hiszem, maga is szeret. Ilyenkor szeretnék föluijjongamí. De aztán egy riadt rebbenés és mágia ismét úgy tekint rám, minit egy távolii idegenre. (Szenvedjél yesen:) Alkarom tudni, érti, alkarom tudníi, szeret-e? Feleség (ijedten): Vigyázzon! Ifjú: Hát miért nem felel? Jó. Ezt értem. Any- ayira lenyűgözi ez a vad ember, hogy gondolkozni sem mer. De most, most, Kitty, itt vágyóik, csak kelten vagyunk. (Közeledik a feleséghez.) Egy pillanatra felejtse el a tigrist... felejtsen, el mindent ... a félelmét... az egész világot... gondoljon arra, hogy csak ketten vagyunk... két fiatal szív... fiatalok... egymáshoz valók... Kitty!... Hát nem szédül el? Nem érzi azt a fenséges mámort, azt a mindent elöntő, földöntúli gyönyört, amelybe beleremeg a szív, a lélek, amelybe bele- bódui az agyveKŐ... Kitty! Drága Kittym! (Alt akarja ölelni.) Feleség (ijedten hátrál): Harry! Ne, ne! Nem szabad! Most még nem! Majd ... majd ... Ifjú (átöleli és vadul csókolja). Feleség (a csők alatt küzködve): Elég... Menjen... menjen... Ifjú (diadalmasan): Most már megyek! 01 j boldog vagyok! A Viszontlátásra. Nemsokára vitó- szajövök ... (Kimegy, a feleség utána.) 3. jelenet Férj. Férj (felugrik a fauifceuálből, rettenetes felindulás látszik az arcán, balkezével lefogja jobb Ők- i liét, zihálva hörgi): Nehéz volt, oh! (Kifellé figyel 1 e gyorsan eltűrniük a jobboldali ajtóm.) (Kis szünet.) i 4. jelenet i Feleség, később Férj. I Fekség (belép és elfulban, szivére szorít olt i kézzel táinvaszkiodik az ajtónak. Feteóhajt): Isteneim ! Férj (belép az oldalajtón, mintha most érkéz- 1 nólt, kedélyesen): Szervusz, drágám! éHozzálép, megöleli, megcsókolja.) Mi az, szivecském, olyan | sápadt vagy? i Feleség (zavartan): Semmi, semmi. Férj: Nemi járt itt senki? Feleség (ijedten): Nem. Ki járt volna? Férj: Nem tudom. Csak úgy kérdeztem. De te csakugyan nagyon halvány vagy, kicsim. Ez megér ősit most egy régi elhatározásomban. Feleség: De igazán semmi bajom sincs. Férj (nyomatékkal); Azt én jobban látom. Utazni fogunk. Elmegyünk Afrikáiba. Az a tüzes nap majd megbarniija az én kis feleségem haló- vény arcocskáját. Feleség (ijedten): Ne, ne! Férj (kutatón a szemébe méz): Miért ne? Mi tarthat itt? Sajnálsz valamit itt'hagyni? Hiszen rajtam kívül senkid sincs. Feleség: Olyan jó itt, a mi bizalmas, meleg otthonunkban. Férj (furcsán nevet): No, ami a meleget illeti, azt ugyancsak megtaláljuk az Egyenlítő táján. Utazni fogunk. (Kint csöngetés.) Feleség (összerezzen). Férj: Ejnye, valami látogató. (Feleséghez:) Nincs itthon senki, alá ajtót nyisson? Feleség: A cseléd elkéredákedetít. CAz ajtó félé indul.) Férj: Akkor maijd én bebocsáitom őt. (Eltűnik a Mtitérajtón.) Feleség (kimerültén hanyatlik egy székbe). 5. jelenet Férj, Feleség és zz Ifjú. Férj (bevezeti az Ifjút, jókedvűen): Osak Harry jött! (Az Ifjúhoz:) Éppen jókor, fiú! Az egyetlen családtag vagy s Így neked jelentjük be, hogy hosszabb időre elmegyünk Európából. Ifjú (aki éppen kezet csókol a Feleségnek, megrendülve fordul a férj felié és ráháumA). Férj (nevetve): Mért bámulsz úgy? Hát olyan csoda az, ha a magamfajta globetrotteren erőt vesz a régi szenvedélye? Meg akarok fiatalodni aiz emlékeimben. Végre szükségem van a niegifjodás- ra. Fiatal feleséghez fiatal férj való. Nem igaz? Ifjú (dermedtem ereszkedik egy székbe). Férj: Ejnye, de hallgatagok vagytok. Mikor én olyan boldog vagyok az utazásnak puszta gondolatára is, hogy madarat lehetne fogatni velem. Iszunk is rá egyet! (A flaliiszekrényhez megy, poharakat, két üveget vesz elő. önt mind a hármuknak, az ifjúnak azonban a másik üvegből.) így! És most (a poharaikra mutat) tessék! (Az Ifjúnak külön nyújtja át a poharát.) Ez a tied. Könnyebb italt öntöttem belé. Éppen olyan tejíeleaszáju legénynek való, mint aminő te vagy. (Nevetve az asszonyhoz:) Az asszony pedig követi az urát jóban, rosszban egyaránt. Mindhárma® (isznak). Ifjú: Kitűnő! (Leteszi az üres poharat.) Férj (vérfagyasztó kacagásba tör ki): Csakugyan? Annak találod? Ifjú (csodálkozva): Igen... bár egy kiesé kesernyés. Férj (Feleségre néz): A mienk neon volt az, tni más fajtát ittunk! (Az Ifjúihoz, különö* hangsúllyal:) Tehát megáttad? Ifjú: Meg. Férj: Tudod, mit Ittál? Ifjú: Mit? Férj (kegyetlenül): A halált! Feleség (íeflstikalt). Ifjú (halálravált rémült arccal felugrik): Mit mondtál? Férj (kegyetlenül fokozódó indulattal): Meg fogsz halni. Ebben az üvegben méreg volt. A lég- gyilkosabb déiánsiiai méreg, amit utazásaimból hoztam magammal. Meg fogsz halni, mert megcsalsz a feleségemmel. Feleség (fedéikodtva): Nem igaz! Ifjú (kétségbeesetten): Neon igaz! ' Férj (vadul): De igaz! Az élőbb is megcsókol- lálok egymást egy negyedóra előtt. Ott ültem ab- 5 ba® a székben. Nem vettetek észre. Neon láttatok. ' (Keserűen kacag.) Oh, a szerelem vak. De én Mit- " tam mindent, bár nem is néztelek benneteket. ? Hallottam a beszédeteket és láttam a telkemmel. ” Rettenetes volt. Ilyen izgalmat nem álltam Ibi soha n ebben az életiben, pedig sokszor rohant felém li- ^ luegő tigris és bőszült oroszlán. Látitiam mindent 5 és hallottam a csókotokat. Ezt a csókot halállal * kéül megfizetni! Feleség (borzadva feleikéit); Fodor! ^ Ifjú (az ajtóhoz rohan): Orvost! Orvost! Gyűl-, koiasígJ Férj (gúnyos kacagással): Megállj! Hiába menekülsz, a halál utolér. Ennek a méregnek itt Európában nem ismeri senki az ellenmérgét, csak >gyedül én. Nincs senki, aki segíthet rajtad! Uju (megtorpan az ajtónál, kétségbeesett e«en- 'góssel, szintié eszelősen mered a Férjre). Férj: Aztán minden mozdulatod csak sietteti a. halálodat. Minél gyorsabb a vérkeringésed, annál hamarabb fut szét benned a méreg. Maradj veszteg, egészen mozdulatlanul és tovább élsz! Ifjú (szinte megmerevedik). Férj (közelebb lép az Ifjúhoz és kegyetlen kedélyességgel mondja): No, látod, kisfiam, kár volt ebbe a bolondságba beleugranod. Most már véged van. Elpusztulsz, De én méltányos vagyok. A halál nagy ár, én odaadom érte a feleségemet. Az alatt a rövid félóra alatt, amiig éláz, a tied. Feleség (feljajgat): De Fedor! Félj (lesújtóan végignézi és gúnyos nyájassággal fordul' az Ifjúihoz): Érzed már a méreg hatását? Ézed-e a lassú megmerevedést amely végül az örök mozdulatlanságba köves,edik. Ez a biztos halál:, fiam! De vigasztalódj, hiszen neked már minden mindegy. Itt a feleségem, szeresd! Feleség (halkan, gyötrelmeeen felsír). Ifjú (eszelősen, vadul hörögve): Kegyelem! Férj (gúnyos mosollyal): Kegyelmet kérsz? Hm, ez furcsa. Én asszonyt adok neked. Egy gyönyörű, drága, nekem olyan kedves, oh, az őrtil'éiság imádott asszonytI Neked adom! Érted? Az én a6Z- szonyomat, a feleségemet, aki a mosolyával, a nézésével, a hangjával éppúgy beleitta magát a vérembe. mint az a méreg, amelyet te az imént meg- Ittál. őt, az egyetlent, a legszebbet, a legtöbbet, (mindenemet neked adom. Neked! Mert jogot szereztél rá. Jogot á haláloddal. íme ... (feüragadja az asszonyt kézmildójáuál fogva é® az Ifjú elő löki) a tied!... Feleség (térdreomlik a Férj előtt: és fetzofcog): Ne! Ne! Ez rémsége*! Férj (a® Ifjúhoz): Te is rettenetesnek találod? ltja (exfatiku* őrjöngéssel): Kegyelem! KeFéij: Hét kell-e ennél nagyobb kegyelem? ö maga... (Mereven nézi az Ifjút.) De mindegy! Ne mondd, hogy emberevő vagyok, hogy a vadáfc erkölcsiét hoztam magammal Vissza a ti civilizált világotokba. Hét nem bánom, válassz! Itt az asszony és itt a kezemben ez a harmadik kis üveg, az ellenméreg! Az élet! Lehet, hogy az imént önérzetből nem ragadtad fel ujjongva az asszonyt. így kényszerből nem akartál boldoggá lenni. Férfiú vagy. De most már nincs kényszer. Most már magad döotheted el, hogy mi drágább nléked: az a ez- iszony, vagy az étet. Az alüku egészen méB. Válassz! Tied az asszony, szeretheted, szabadon, do meghalsz! Vagy örökre lemomdlaisz róla és akkor visszakapod az életedet- Nob? Ifjú (őrjöngve): Az ellenmérget! Férj (csodálkozva): Lemondasz róla? Ifjú: Lemondok! Az ellenmérget! Férj: De gondold meg, fiam, miről van sző. Eriről az asszonyról! Ernői! Nézd meg, milyen szép, üde, buja nő! (Lerántja a nőről a blúzát, ugyv hogy ktvidlan a Feleség keblének egy része.) Maga a szépség, a szerelem, az igézet. Gondold meg jól, a tied lehet egészen. Birtokodba veheted. Nagy sor ez, fiiam. Látod, én ölni tudok miatta és te ne tudnál meghalni? Ifjú (eszelősen): Az eűlenmiérget! Az ellm- mérget! Férj (roeeeaüőllag ingatja a fejét): Neon jól beszélsz, gyermek! Én a te helyedben boldogan meghalnék és te! ... Igazán nem értelek. Hiszen te nem szereted őt! Hja (kétségbeesetten): EMemuniérget! Férj (rárivall): Hallgass! Azt kell hinnem, nem szereted őt! Hja (rikácsolva, tajtékos szájjal) : Nem szeretem! Netrn szeretem! Utálom, gyűlölőm, undorodom tőle! Csak az életemet add vissza! Férj (nehezen feleóhajit, majd keserűen néz a tíiró Feleségre, aztán az Ifjúhoz l'ép, vállára teszi, feezét é* ridegen, vad kacagással mondja): Nyugodj meg, fiam, nem lesz semmi bajod. Az ital, amit ittál, nem volt méreg. Még a osidkiéniek so lehet tőle baja! Csak tréfa volt az egész. Trélfa, amelybe az én szivem vére folyt el cseppeníként, míg te olyannak mutattad magad, amilyenek ti vagytok, szerelmes lovagok. Hanem most Isten -veled! Azt hiszem, a feleségem sem óhajt többé látni. Miután annyira undorodol tőle. (A Feleség •felé keserűen:) Vagy talán igen? Feleség (a Férj lábai elé borul és megrendültén sir fel). Hja (megszégyenüli en sompolyog ki az ajtón). (Függöny.) % r
