Prágai Magyar Hirlap, 1927. augusztus (6. évfolyam, 174-198 / 1508-1532. szám)
1927-08-20 / 189. (1523.) szám
Előfizetési ár: évente 300, félévre 15Q, negyedévre 76, havonta 26 Ké; külföldre: évente 400, félévre 200, negyedévre 100, havonta 34 Kő. Egyes szám ára 1*20 Ké A szlovenszkói es ruszinszkói ellenzéki pártok Főszerkesztő: poUtlkoí TlQpilcipjCL felelős szerkesztő: DZURANYI LÁSZLÓ FORGACH GÉZA Szerkesztőség: Prága 11., Panská ulice 12, DL emelet Telefon: 30311 — Kiadóhivatal: Prága II., Panská ul 12/111. — Telefon; 30311. —Sürgönyeim: Hirlap, Praha SZENT ISTVÁN (*) A nagy királyt, a dunai medence leg- bölcsebb uralkodóját nem szabad megünnepelnünk. Le kell vetnünk az évezredes ártatlan tradíciót és nem szabad tisztelnünk azt, aki egész Európa határozott előnyére bevezette népeit a nyugati kultúrába és rövid harminc év alatt megvetette alapját a középkor egyik legfceresztényibb országának, az Egyház gyakori védelmezőjének. Szent István nemcsak a Duna-Tisza medrébe vándorolt magyaroknak jelentette az uj, az európai élet megkezdését, hanem az itt élő egyéb nemzetiségeknek is, elsősorban a szlávoknak, akik gyakran nagyobb tisztelettel és engedelmés- séggel adóztak neki, mint a nyakas és pogány magyarok. Nemzetiségi kérdés persze, Krisztus után ezerben nem létezett, de kétségtelen, hogy a keletről terelt pogány magyarok beözönlésével komplikált helyzet keletkezett a régi Magyarország helyén. A harcias magyarok bekalandozták fél Európát és megszokott harcmodorukkal egy évszázadon át ugyancsak félelemben tartották a chiliaz- mus idejének renyheségóben tobzódó el- puhult nyugatot. Nos, Szent István volt az, aki a nyers keleti őserőt áldást hozó csatornákba terelte. Szent István békitett ki szlá- vot, magyart, németet. A nagy király teremtette meg az első igazi Locarnőt itt, Kő- zépeuröpának bonyolult népdzsungelében, a Duna környékén, mely mindig „fél nemze- fecskék szégyenkalodája'4 volt és a szittyáktól és Atillától a lechmezei útig máris az akkori Európa tűzfészkének számított A történelem nem ismer álmodozást, mégis föltehet jük a krédést: mi lett volna a nyugati civilizációból és a kereszténységből, ha a nagy magyar király engedékenységével le nem szereli népének vad erejét és nem olvasztja csodálatos, erős, védelmező egységgé az itteni fajokat? Ki szerelte volna le a keletről áramló kunokat, tatárokat, törököket? Ki akadályozta volna meg, hogy a Duna medencéjében erjedő népek ne marcangolják egymást még évszázadokig és önnönmarcangolásukkal ne gátolják meg a nyugateurópai kultúra kifejlődését? Ha akarjuk: Szent István teremtette meg az első dunai konföderációt, moly az általános középeurópai konstellációban mégis csak a legjobb megoldás. Udvarában nem volt különbség szlávok, germánok és magyarok között. A szláv papoknak, lovagoknak és népnek békét meg kenyeret adott. Tanult tőlük és úrrá tette őket. Békát, boldogságot teremtet: s a kereszténység nevében békésen egymás mellé rendelt népekké forrasztotta az iménti ellenfeleket. Harcterekből gabonaföldeket varázsolt, épített, tanított és nyomában tartós boldogság keletkezett. S hogy jó volt, amit tett, azt müvének ezeréves tartóssága igazolja, hiszen a tartósság a történelmi építés helyességének is legnagyobb bizonyítéka. A szlovák nép évszázadokig a magáénak tisztelte Szent Istvánt. „Stefan král“ fogalom volt előtte, naptárát szerinté osztotta be, gyermekeit Istvánra keresztelte s fontos időpont, terminus, ünnep és bucsunap volt a nagy magyar király népünnepe. Az egyszerű nép valahogy érezte és az évszázados tradíciók nyomán tudta is, hogy az a szent férfiú volt az. aki ezeréves békét teremtett Középeurópában és zsenialitásával elérte, hogy ezen a végtelenül komplikált nemzetiségi vidéken kevesebb polgárháború létezzen, mint Európa bármily más államában, Csehországot is beleértve. 1848-ig nálunk nem voltak belső harcok s ha volt felkelés, vagy forradalom, az mindig külső elnyomó ellen irányult. Hisz a magyarság j ezer évig már csak azért sem lehetett elnyomó,! mert a szlávokhoz hasonlóan a legtöbbször! A bostoni legfelsőbb bíróság Sacco és Vansetti ellen döntött A végső fórum ítélete-Egyelőre nem jelentenek zavargásokat Amerikából — A védelmi bizottság uj tervei — A newyorki rendőrség állandó készültségben Newyorik, augusztus 19. Massaehusetts állam legfelsőbb bíróságának m.a reggeli végső döntése Sacco és Vanzetti ellen szól. Ezzel a két anarchista halálos Ítéletén aligha lehet változtatni és a két olaszt hamarosan kivégzik. Az esti órákig semmiféle jelentés sem érkezett a bejelentett tüntetésekről és merényletsorozatokról. A liberális lapok különkiadásaikban hangsúlyozzák, hogy a döntés még mindig a nép kezében van s egyedül a „közvélemény energikus nyomása^ az, amely Saccot és Vanzettit megmentheti. Beavatott körök szerint a védelmi bizottságnak talán sikerülni fog uj halasztást kicsikarni és az ügyet a washingtoni legfelsőbb szövetségi bíróság elé terjeszteni. Newyork, augusztus 19. Az Egyesült Államoknak nfa rendkívül izgalmas napja i®8*- Newyerki idő szerint pénteken reggel 9 órakor hirdeti ki a bostoni legfelsőbb bíróság a Sacco és Vanzetti-ügyben hozott végérvényes döntését. Mint ismeretes, a világ anarchistái, de a kommunisták és a szocialisták is nagy tüntetéseket helyeztek kilátásba arra az esetre, ha a bostoni bíróság nem változtatja meg a halálos Ítéletet. A bírák már befejezték munkájukat, de határozatukat egyelőre a legnagyobb titoktartással őrzik. A közvélemény ebből a titoktartásból rosz- szat sejt. A newyorki rendőrség minden intézkedést megtett az esetleges nyugtalanságok meggátlására. A földalatti vasutakat és a középületeket mindenfelé hatalmmas kordon őrzi. Sacco nővére ma reggel az ,,Aquitania“ fedélzetén Newyorkba érkezett és azonnal a fogadtatás után rés;, tvett abban a tüntető menetben, amelyet az elitéltek hívei rendeztek. Sacco ma búcsút vett 14 éves fiától. Az anarchista úgy látszik feladta az utolsó reményt és nem hisz többé megmenekülésében. A védelmi bizottság már kidolgozta azt a javaslatot, melyet a legfelsőbb szövetségi bíróságnál nyújt be, ha a bostoni legfelsőbb bíróság elutasító határozatot hoz. „Amerika becsülete forog kockán1* Newyork, augusztus 19. Amerika liberális körei, amelyek eddig is bámulótraméltó csökönyösséggel küzdöttek Sacco és Vanzetti mellett, most döntő küzdelemre készülnek. A pörben még ma vagy legkésőbb holnap elhangzik az utolsó szó s a féktelen népszenvedély föltétlenül kirobban, akár a revízió mellett, akár ellene dönt a legfelsőbb bostoni bíróság. A liberális New-York World mai vezércikkében egyenesen „keresztes hadjáratra41 szólítja föl Amerika demokratáit a két halálraítéltért. A cikket a lap a következőképpen fejezi be: — Sacco és Vanzetti esete homályos, sőt sötét és tele van kételyekkel. Az ítélet igazságosságát világszerte kétségbevonják, a bizonyítási eljárás nem meggyőző. A kormányzó vizsgálata sem oszlatta el a kételyt és tanácsadóknak jelentése sem javított a helyzeten. Egyszóval: mindenütt kétely, nyugtalanság és mély elégedetlenség uralkodik. Ezt a tényt nem szabad elvitatni és a legjobb megoldás kétségtelenül az lenne, ha uj bírák uj körülmények között uj port tárgyalnának le. Reméljük, hogy a bostoni legfelsőbb bíróság ugyanilyen értelemben hozza meg döntését. Ha a döntés mégis másképpen üt ki, akkor nem marad más hátra, mint a kormányzóhoz, kabinetjéhez és Massaohu- setts igazságérzotéhez folyamodni. Halásszátok el a kivégzést és várjatok, mert az amerikai állam becsülete forog kockán! Óriási szovjetpropagandát lepleztek le a francia gyarmatokon A Malin cikksorozata — A riffkabílokat Is Moszkva pénzelte — A berlini orosz követ német tiszteket szerződtet — Páris, augusztus 19. A francia 'közvéleményben óriási feltűnést és felháborodást keltett a Malin ma megkezdett cikksorozata, amelyben a befolyásos orgámvm számos bizonyítékot sorol fel a francia gyarmatokban űzött veszedelmes szovjetpropagandáról. Beavatott körök szerint a Matin akciója mögött a kormány áll és nem lehetetlen, hogy az újabb szovjetellenes támadás az orosz-francia diplomáciai viszony megszakítására fog vezetni. A francia kormány, elsősorban Poincaré és az angol'barát elemek régóta azon fáradoz- naík, hogy a francia közvéleményt a szovjet ellen hangolják és a közvélemény támogatásával megszakítsák a terhessé vált diplomáciai viszonyt. A nagy publicitásu lap propagandája most okvetlenül a közvélemény megnyerésére fog vezetni, amint azt a cikksorozat első kommentárjai is mutatják. A Matin szenzációként sorolja fel azokat az okiratokat, amelyek egyrészt a párisi orosz katonai attasétól, másrészt a berlini szovjetnagykövettől származnak. Ezekből az iratokból bebizonyosodik, hogy a III. intemacionále vezérei a moszkvai kormánnyal karöltve hosszú, rendszeres propagandát folytatnak a francia gyarmatok fellazítására és nagy részük volt Abd el Krím két év előtti szintén elnyomott volt! A magyar, szlovák, szerb, oláh bánat örökre egy bánat maradt, ez tagadhatatlan, — s Szent Istváné az érdem, hogy először ismerte föl a dunai népek közösségét egész Európa fölvirágoztatására. A nagy békítőt nem szabad ünnepelnünk. A szlovák nép ösztönös vonzódását kiölik föl- szabadi tói és más szenteket tesznek a régiek helyébe. Az első dunai Locarnó megteremtőjét ünnepelni ma csaknem bűn. — s nem annyi ez, mintha a béke ünneplése lenne a bűn? A szlovák nép nem követheti tradícióit, mert uj vezérei igy praácsolják. Naptárából ki kell küszöbűim a „na Stephana krála“ fogalmát s rá kell szoknia fölszabadnlásában a Húsz János terminusokra. Az első - nemzetiségi béke megteremtője nem lehet szent és tisztelt alak, — ó, mennyire értjük ezt a mentalitást azok részéről, akik nem akarják a szent-istváni tradíciót követni — s nem a dunai fajok mellérendelésén fáradoznak, hanem életcéljuk az, hogy a magyarságot tüzzel- vassal eltüntessék a föld színéről. Szent Istvánnak köszönhető, hogy a szlávság ezer évig érintetlenül megmaradhatott — vájjon hány évet szánnak nekünk, magyaroknak azok, j akik megtiltják a nagy Békítő megünneplé-j sét? franciaellenes felkelésének megszervezésében is. Az orosz propaganda nemcsak a szó erejére támaszkodik, hanem pénzzel, munícióval és fegyverrel aktivén is segíti a francia gyarmatok elégedetlenkedő lakosságát. Elsősorban a riffkabilok támogatásáról van természetesen szó. A lap közli a párisi komintern egy 1927 január 4-éről keltezett levelét, melyet a szovjetvezérek egy Gallacher nevii londoni kommunistához intéztek s melyben felszólítják, hogy január végén 2500 karabélyt és 1500 katonai fegyvert juttasson el a riffkabilok kezébe. A londoni kommunista egy másik nyilvánosságra hozott levélben nyugtázza a folyósított pénzösszeg kézhezvételét. 1927 január 16-án Krestinski berlini orosz nagykövet tudatja a párisi orosz katonai attaséval, hogy megtelte a kellő lépéseket azoknak a német katonatiszteknek szerződtetésére, akik kioktatják majd a riff- kabil felkelőket. Ezt a levelet egy külön diplomáciai futár hozta Parisba. 1927 január 31-én Kamenev Moszkvából hosszú levelet ir az orosz követség katonai attaséjának, amelyben kioktatja őt a marokkói felkelés megszervezésére vonatkozólag. Kamenev szerint főleg a spanyol zónában kell elégedetlenséget szitani és a kommunizmusnak éppen ezért igyekeznie kell a jelenlegi spanyol kormányt megdöntőn i és a spanyol riifftörzseket hatalmába keríteni. A levél továbbá pontos instrukciókat közöl a március 18-án Laras és Tetuan környékén megindítandó offenziváról. A Matin szerint ez az offenziva meg is indult s csak a francia kormány éberségének volt köszönhető, hogy a kellő időben megszerzett orosz instrukoiós levelek birtokában a francia hadsereg megfelelő ellenintézkedéseket tehetett. \ V Mai számunk 19 oldal ^ VI. évf. 189. (1523) szám * Szombat « 1927 augusztus 20 —WI—MIM——■PIMII—in— III—■Ili ' IliiPifllIIÍFi nT 1
