Prágai Magyar Hirlap, 1927. augusztus (6. évfolyam, 174-198 / 1508-1532. szám)
1927-08-19 / 188. (1522.) szám
1W37 augusztus 19, péntek. 5 „Szivek harca“ után — „Démonok rabja11 , Szl&venszkó, augusztus. 'Minden moralizálás felesleges, minden felháborodás célját tévesztett, mert szemben áll az egyszerű tény: a „Szivek harca,“ cimü füzetes pnyva jött, látott és győzött. Még zenélő órát sem igér, még „Petőfi halála a segesvári csatatéren“ című olajnyomatot sem ad azoknak, akik a fűzet hátából szorgalmasan kivágják s összegyűjtik a szelvényeket, egyszerűen egy nyomtatott Ívnyi ponyvát ad kéthetenként egyszer a nagyközönségnek immár harmadik hónapja s hogy milyen eredménnyel, árról a statisztikai adatok tanúskodnak. Kassa városában 1600 példányt, Ungvárott 1200-at, 1Rozsnyón 600-at, Eperjesen 800 példányt helyeznek el belőle s a fökolportör bevallotta előttem, hogy Csehszlovákiában a „Szivek harca“ cimü füzetes regényvállalatnak 40.000 főnyi vásárló közönsége, tehát csaknem százezernyi olvasója van. Kitűnő üzlet, egzisztenciákat lehet építeni rá, hiszen ha a nyomdaköltségeket 8 az adminisztráció kiadásait füzetenként 15.000 koronára becsüljük — és ekkor már igen bőven számítottunk — a kiadó- vállalat egy számnál tisztán megkeres 25 darab ezrest. Nem csoda, ha a Szivek harcának elhatározó sikere sok üzletemberben ébresztett rokongondolatokat, hogy érdemes lenne egy kis tőkét befektetni hasonló füzetes vállalatok rendszeresítésére. Kiaknázatlan konjunkturális lehetőségek rejlenek a ponyvában, a pénz jóformán az utcán fekszik, csak le kell hajolni és zsebre kell vágni. A „Szivek har- ca“ nem sokáig dominálja kizárólagos joggal a piacot, a konkurrencia már megszervezke- ’dett 8 néhány hét múlva egy kassai könyvnyomda rotációs gépe 30.000 példányban fogja kiontani a szlovenszkói irodalom legújabb nagy szenzációját, a ,JDémonok ra>bja“ cimü nagyszabású társadalmi regényt. Az uj remekművet egyelőre 50 folytatásra tervezik, rde ha az érdeklődés megfelelőnek mutatkozik, akkor elnyújtják 100 folytatásra is. Hiszen a megölt 8 öngyilkos regényalakokat lehet támasztani is. A mü szerzője elég olcsó munkát végzett, 2000 korona honoráriumért szállítja az anyagot. A ,J)émonok rabjáénak jövője tehát biztosítva van. elkeseredetten gondolunk arra, minő emberfeletti küzdelmet folytat a Könyvbarátok Társasága, hogy irodalmi értékű kiadványainak piacot biztosítani tudjon. Mennyi energiát, fáradságot kell szegény Darkó Pistánknak kifejteni, amíg egy gyüjtőivet meg tud tölteni könyvbarátokkal. A „Szivek harcának“ e a „]Démonok rabjának“ nincs szüksége gyűjtési akcióra, előfizetési felhívásra 8 hírlapi rekla- mirozásra, önmagát kínálja. Nem térhetünk egy keserű mosollyal napirendre a ponyvának sikerén, hanem kötelességünk megkeresni és sürgősen meg is találni az ellene való küzdelem hathatós módját. Erre pedig csak egy lehetősége van, amelyet XIII. Leó pápa klasszikus aranyigazsága fejez ki: „Scriptis scripta opponenda.** — Az Írásoknak írások szegezendők szembe. rA ponyva a kisemberek társadalmába bocsátja ki megmérgezett csápjait. Ezt a tábort kell elhódítanunk a bóditó mákony élvezetétől. !A Könyvbarátok Társasága erre nem megfelelő keret, mert kiadványai a kulturemberek exkluzív körére vonatkozó irodalmat nyújtanak. Nekünk a nép legszélesebb rétegeit kell megnyernünk a magyar szó s a magyar iroda-, lom számára. A magyar kormány annak idején óriási áldozatok árán juttatta el a Vasárnapi Könyv egészen olcsó füzeteit a magyar néphez. Éf- 'dekes tudományos, irodalmi cikkek ismertették vonzó, népies előadásban az összes fontos kérdéseket. Íme, itt van a minta, amelyet már régen le kellett volna kopiroznunk. A magyarság vezetőinek feltétlenül gondoskodnak keU arról, hogy egy ilyen Vasárnapi Könyvet juttassanak el olyan áron a magyar nép legszélesebb rétegeihez, hogy az éppen csak a nyomda, szerkesztés s adminisztráció költségeit fedezze. Ezen a vállalaton senkinek sem szabad nyerészkednie. Van sok hivatott toliforgatónk, akik tudnak beszélni a nép nyelvén. írjanak ők a gazdaságig tudományos és művészi élet érdekes kérdéseiről népszerű cikkeket, legyen abban a vasárnapi könyvben sok-sok kép s adjon egy-egy regénymellékletet is, vigye el a magyar néphez Jókai Mór, Mikszáth Kálmán, Gárdonyi Géza örökszép írásait. Csak egy gondolatot vetettünk most fel, "de olyan fontos ügyről van szó, hogy ebben a kérdésben meg kell nyilatkoznia mindazoknak, akiknek a magyar népi kultúra fejlesztése hivatásuk s kötelességük. Nyisson ebben az ügyben mUípt a íxjgai M&gwr, Midm szén bizonyos, hogy életrevaló tervek pattannak ki. A magyar élet vezetői azután kövessenek el mindent, hogy az igazi kultúra eljusson a magyar nép tömecj^umz, melyek most menthetetlenül ki vannak szolgáltatva a lélekmérgező ponyvának. Scriptis scripta opponenda. Ybn. Egy agrár szenátor vallás és nemzetiség ellen izgatott Nógrádban Rohacsek szenátor a nagyllbercsai arafióünnepen durván megtámadta a katolicizmust, a magyarokat és a zsidókat bajuk nem történhetik. Kossányi László s a kis íiu este %10-kor érkeztek a szülőházba. Elmondták a csodálatos eseményt, de nem akartak hitelt adni szavuknak. De rövidesen újból kövek hullottak alá, s most mÓT Kossányi főerdész, felesége s Anna nevű leánya is tapasztalhatták, hogy a csodálatos kőhullás nem mese, hanem színtiszta igazság. Becsukták az összes ablakokat, azonban a kövek most a plafonról kezdtek altihullani $ a föerdész ásvány-gyüjleményének darabjai az állványról felugrottak, azután nagy zajjal estek le, de átrepüllek a harmadik szobába is, « ott hullottak alá. A megijedt család most a kis gyereket Anna unokanővérével átküldte Kravjánszky Imre tanító Losonc, augusztus 18. (Saját tudósítónktól.) A nógrádinegyei Nagylibercse községben vasárnap déüutáu aratóünnepet rendezett a csehszlovák agrárpárt. Az aratóünnepen megjelent Rohacsek Pál agrárpárti szenátor is, aki vallás és nemzeti&égellenes beszédével teljesen megzavarta a falusi ünnep méltóságteljes lefolyását. A szenátor ur először a Hlinka-párt vezetőivel foglalkozott. Meglepő vehemenciával s utszéli szóLásmondásokkal támadta s becsmérelte a szlovák néppárt katolikus vezéreit az evangélikus hallgatóság előtt. — Olyan a becsületük, mint a vallásuk, — mondotta többek között Rohacsek szenátor ur. Amikor azután a Hlinka-párttal végzett, rátért a magyarokra és a zsidókra. — A magyarok zsiványok, rablók (zlodej) — rikácsolta a csehszlovák agrárpárt érdemes törvényhozója a jámbor szlovák hallgatóság őszinte megdöbbenésére. Majd oktató célzatú szónoklatában bőségesen kitért a zsidókérdésre is és sűrűn emlegette: ^ _ Azok a piszkos (hnusni) zsidók! A derék nagylibercsei földmivesek egymásután megbotránkozva szökdöstek el a I beszéd alatt, hogy ne legyenek tanul a Rohacsek szenátor vallás- és nemzetgyalázásá- nak. Csak később, amikor már a szenátor eltávozott jöttek össze megbeszélni az izgalmas eseményt. Egy értelmesebb parasztgazda azonban hamarosan a következő kijelentéssel zárta le a tanácskozást: — Hát mit kívánhattak tőle, mikor a gazdája, Hodzsa miniszter hét évvel ezelőtt a losonci Apolló-szinházban tartott népgyülé- sen egy magyar parasztgazdára, amiért közbeszólt a beszédébe, rákiáltott, hogy: „fogja be a száját, mert mindjárt kipofozom innen!“ — Hát, ha egy miniszter, egy vezér igy beszólt, akkor a miniszter kegyétől függő szenátortól mit várhatunk? Ebbe azután belenyugodtak még azzal a hozzáadással, hogy mivel ők nem gyűlölik sem a katolikust, sem a zsidót, magyar testvéreiket pedig szeretik: máskor ilyen izgató, gyalázkodó beszédet nem fognak meghallgatni, mert az szégyenére válna az egész községnek. Rohacsek szenátornak nagylibercsei _ beszédét az államügyészség figyelmébe ajánljuk. ? Hihetetlen csodák sorozata a szepességi Kotterbachon Láthatatlan kezek kiiveket és pénzdarabokat dobáltak és felforgatták az erdészlak apré tárgyait Egy tizenhárom éves fflu s egy egyetemet végzett fiatalember a különös tőmegszuggesztió központjában — Tudományos megfigyelések a helyszínen — A rejtélyes jelenségek óriási föltünést keltettek az okkultisták között Kolterbach, augusztus 18. Az a történet, ami itt következik, az okkultizmus legérdekesebb fejezetei közül való s egészen bizonyos, hogy a kotterbachi csoda előkelő helyet bisstosii magának az okkult tudományok történetében. Amikor egy brünni napilap híradása között olvastam egy rövid kis jelentést a kotterbachi erdészlakban történt különös eseményekről, azt gondoltam, hogy valami nyári kacsáról van szó. Ám egy komoly iglői olvasónk is figyelmeztetett azokra a csodálatos dolgokra, amik itt végbementek, nem lesiettem a fáradságot s Prágából egyenesen leutaztam a Szepes- ségre, hogy felkeressem ezt a bánya városkái Gyönyörű napsütéses időben, szerdán délelőtt érkeztem meg Márkus?elvára, ahonnan a Kotterbach csodálatos szépségű völgyében egy órai gyalogséta után értem ki a! Szepesség nagyhírű bányatelepére. A déli órákban érkeztem meg. Mindenütt szorgalmas munka. 1200 szorgalmas bányászkóz hozza fel a föld mélyéből a vasércet, s a higanyt, amelyet innen hatalmas tételekben szállítanak Witkovitzra. A telep hét kilométerre nyúlik el éa bizony ezt a hét küométert végig kellett kutyagolnom, amíg elérkeztem a legvégibe, ahol vadregényes helyen, az úttól jobbkézre fekszik egy csinos tor- nácos ház. Kossányi János bányatársulati főerdész otthona, amelyben a múlt hétnek péntek estje óta a kotterbachi csodák lejátszódnak. Megvallom őszintén, az okkult jelenségekkel szemben szkeptikus vagyok. Annyi csalás, visszaélés történt márva médiumok körű, hogy a kotterbachi esetben is valami pia fraust, vagy a tőmeg- szuggeszciónak valami krasszáns esetét sejtettem. Azonban lelkiismeretesen utánajártam mindennek, beszéltem a szemtanukkal, ép érzékű, intelligens, képzett emebrekkel s mindenről személyesen győződtem meg. S el kell mondanom: credo, quia absurdum. Értetlenül, csodálkozva állok a kotterbachi rejtéllyel szemben. Á porácsi halászat Pénteken délután Kossányi rőerdésznek László nevű 28 éves fia, aki Budapesten egyetemi tanulmányokat folytatott, a náluk nyaraló 18 éves kis unokaöcosével halászni indult e- Kotterbachtól 5 kilométerre, Porács alatt folyó D ólinka patakba. Délután 3 óra tájban kezdték a písctrángászatot s hét óra tájban már éppen hazafele voltaik készülőben, amikor Kossányi László horga mellé egy kő esett. Azután újabb kövek hullottak alá. A kis fiú megijedt, de Kossányi megnyugtatta, hogy Valószínűleg egy pásztorfiu incselkedik s majd abbahagyjál A ösa&epjkkQiva, á irsitatt lépésekkel indultak hazafelé, a kődobások azonban nem szűntek meg. Kiabálni kezdtek, senki nem jelentkezett. A kövek pontosan kettejük közé estek, vagy pedig a lábukat érték, de sohasem elölről, hanem akárhogy fordultak, mindig hátulról. Nem lehetett látni, hogy honnan esnek, csak azon pillanatban, amikor előttük a földre esett, vagy testüket érintette. A kőzápor mind sűrűbb lett, s Poráét felé mintha gépfegyverből hullottak volna alá, olyan gyors egymásutánban következtek egymásra. Most már mind a ketten megijedtok, mert tudták, hogy o kődobások nem emberi lénytől erednek és szaladva, segítségért kiáltozva rohantak Porács felé. De mennél jobban rohantak, annál hevesebb lett a kőzápor s most már mind nagyobb és nagyobb kövek estek s mindegyikükre több száz kő bukott alá. Csodálatos azonban, hogy o testre hullott köveket csak kisebb ütés formájában érezték, mintha a kő a földről kis magasságra emelkedve, lebegve hullott volna alá. A testhez ütődés után már gyorsan esett le a nagy koppanással hullott a földre. Porács ijedelme A halálrarémült kirándulók Porácson betértek a Vanszacsr-féle szövetkezeti vendéglőbe. Kos- sányi elmesélte a vendéglősnek a csodálatos kőesőt, de nem adtak hitelt szavának. Egy negyed óráig pihentek, aztán folytatni akarták útjukat. Tíz lépést tehettek, ekkör újból kezdődött a kőzápor. Erre visszatértek s a vendéglős kijött elébük a vendéglő elé. Ebben a pillanatban Van9zaics lábára egy két küós kő hullott. A vendéglős elrémülve beszaladt s a vejét küldte ki. Ezt is kövek érték. A vendéglős Kossányi Lászlót elküldte Ka- nuscsák János igazgató-tanítóért, a kis fiú addig a vendéglőben maradt. A vendéglőben közben csaknem az egész fain összegyűlt s mert most már a kőzápor állandóan hullott, mindenfelé kutatgattak a titokzatos kő- dobálók után, de természetesen senkit sem találtak. Betértek mind az ivóba, de most a kődarabok, ököl-, majd fejnagyságu kövek az ivóban is hullani kezdtek. Egy nagy darab behullott a söntésbe 8*.két poharat összetört. A megrémült vendéglős felszólította a két kotterbachi vendéget, hogy most már távozzanak, mert biztos az ördög szállotta meg őket. A borzalmak éjszakája Kanuscsák tanító elkísérte a két kotterbachi vendéget egészen a félutig. Most már csak nagy kövek repültek s ezek most állandóan a testüket érték. Mindhárman érezték a lehulló köveket, de kissé megnyugodtak. mert már tapasztalták, hogy közeli lakására. Kravjánszky tanító elmondta nekem, hogy ablakán zörgettek. Ebben a pillanatban egy kő is esett az ablakra. A tanitó most mindkettőjüket hazakisérte. Holdvilágos éj, holdtölte volt s ő is érezte, hogy kövek hullanak rá s látta az aláeső bombákat. Egy két kilós kő Kravjánszky fejére esett, de csak az ütődést érezte, fájdalma nem volt. Mikor Kravjánszkyék felébredtek, az erdész- lakban újból megkezdődött a kőzápor. Az ásvány- gyűjtemény kövei a plafonig ugrottak, onnan aláhullottak, a konyhában a ládából a széndarabok kirepültek s az előszoba ajtóablakát betörték, azután erőtlenül visszahullottak a ládába. Kravjánszky tanító magához vitte a kis gyermeket alvásra s ettől a pillanattól az erdészlakban megszűnt a szellemjórás. Tudományos megfigyelés Szombat reggel Kravjánszky Malta igazgató- tanítóval együtt visszavitte a kiá fiút az erdész- lakba. Amint a két tanitó távozott, újból kezdődött a kőzápor. Kravjánszky! újból visszahívták s most már több tisztviselő is feljött, akik a titokzatos eseményről értesültek, hogy meggyőződjenek a dolgokról. Köztük volt az itt nyaraló Vrai- nik brünni polgáriskolai tanár is, aki négy órán keresztül, déli egy óráig megfigyelte s hitelesen bejegyezte az eseményeket. A kőzápor állandóan tartott s a tanár meg egy tisztviselő ez idő alatt 28 követ számolt meg. Kossányi erdész később tért haza s amig Ő ebédelt a verandán, 21 kő hullott alá A tréfás szellemek Szombat délután valósággal népvándorlás indult meg a csodák színhelyére. Most már nemcsak kőzápor, hanem egyéb különös jelenségek is következtek egymásra. Kravjánszky tanitó felesége elmondja, hogy hirtelen az asztalon levő kdrtyacsomag felemelkedett t a kártyalapok hangos csattanáétól az eníbertömeg közé szóródtak. Az ajtók bezáródtak, a kulcsok az udvarra, vagy más szobákba repültek, a porcellándolgok, nip* pék a földre vándoroltak, a konyhakészlet összevissza repkedett Például a konyha faláról két serpenyő fedő került a földre, közéjük egy kés > egy alma vándorolt. Hogy milyen felfordulás történt a Kossányi-ház- ban ezen a délután, azt hasábokon sem lehetne részletezni. Szombat délután a csendőrség is kiszállt az erdészlakba s részletes jegyzőkönyvet vett fel. Tőmegszuggesztió ? 'A szombati napon Linhardt dr. bányatelepi főorvos, rendkívül képzett tudós, aki azelőtt a bécsi betegsegélyzőnek volt a főorvosa, megvizsgálta Kossányi Lászlót i a gyereket. Semmi rendkívülit nem talált s miután az 6 jelenlétében a csodálatos események szüneteltek, az egész ügyet tömegszuggesztiónak minősítette. Alig távozott az orvos, újból megkezdődött a csodálatos zenebona. A bezárt szobában az íróasztalról a nehéz tintatartó a földre kerül, melléje egy hamutárca • egy bezárt cigarettatárca — kinyitva. Pénz hull az égből Szombaton éjjel semmi sem volt, de a Kos- sányi-család felzaklatott idegzetű tagjai alig aludtak ezen az éjjelen valamit s egész idő alatt égett a villanylámpa. Vasárnap reggel újból megkezdődött a zenebona. A szobában a a konyhában a könnyebb tárgyak charlesztonozni kezdtek b a kövek úgy hullottak alá, mint a zápor. Fél kilenc órakor Kossányi László, Anna s a kis fiú a templomba indultak. A bányairoda előtt csatlakozott hozzájuk Kolarz Ferdinánd bányatisztviselő. Most újból megkezdődött az eső, de nem kövek, hanem pénz hullott alá. Egy 20 filléres ütődött először Kossányi Annára, rá két perccel egy 10 filléres pénzdarab hullott le, azután egy 1 koronás. Nemsokára egy 20 koronás bankjegy csúszott a lábuk elé. Egyiküknél sem volt pénz! Vasárnap este óta nyugalom van a rejtélyes házban, mert a kis fiút elvitték onnan. Kotterbach lakossága s a környék népe azonban azóta is lázas izgalomban él. A riporter lelkiismeretesen bejegyezte az eseményeket, beszélt az összes szemtanukkal Kotterbachon és Porácson. ítéletet mondani nem az ő kötelessége. De ez az eset érdemes arra, hogy az okkultizmus tudósai, a pszichológia művelői tanulmányozzák. Mert száznál több szemtanúja van s ha tőmegszuggesztió történt, akkor a hipnózisnak egy teljesen érthetetlen esetével | állunk szemben, Ybn. i
