Prágai Magyar Hirlap, 1927. augusztus (6. évfolyam, 174-198 / 1508-1532. szám)

1927-08-19 / 188. (1522.) szám

Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Kő; külföldre: évente 400, félévre 200, negyedévre 100, havonta 34 K£. Egyes szám ára 1*20 K£

A szlovenszköi es ruszinszkói ellenzéki pártok

Főszerkesztő: polltlkcLl nQ.pÍl(ipi(l Felelős szerkesztő:

DZURANTI LÁSZLÓ FORGACH GÉZA

Szerkesztőség: Prága II., Panská ulice 12, II. emelet. Telefon: 30311 — Kiadó- hivatal: Prága II., Panská ul 12/111. —Telefon: 30311.—Sürgönyeim: Hírlap, Praha

A Prager Presse és a Kisérő Levél

Szlovenszkó, augusztus 18.

A csehszlovák kormány német nyelvű fél- hivatalos szócsöve, a Prager Presse f. hó 16.-i számában a Rothermere lord által megindított akció ellensúlyozásaképpen: „Trianon — Ein Werk dér Gerechtigkeit" cim alatt Mille- randnak, a párisi békedelegáció elnökének sokat emlegetett kísérőlevelét a L'Europe Nouvelle-ben imént megjelent cikk kapcsán kivonatosan közli és ezzel akarja a trianoni szerződés revíziójára irányuló törekvés jogosultságát tagadásba venni, mintegy ad oculos demonstrálván, hogy a szövetséges és társult főhatalmak is azon a nézeten voltak, hogy a dolgok uj rendje jobban megfelel az igazságosság követelményeinek, mert Középeuró- pa nemzetiségi viszonyai olyanok, hogy lehetetlen a tiszta ethnografiai határok nyomán az államhatárokat megvonni.

Nem akarok annak a túlontúl közismert igazságnak ismétlésébe bocsátkozni, hogy a békekötés óta lefolyt hét esztendő alatt a győztes főhatalmak közvéleményének igen tekintélyes része felismerte már a békeszerződések vastag tévedéseit, hiszen lord Rothermere akciója sem egyéb, mint egy láncszeme ennek a jobb belátásra ébredésnek.

Nem látszik azonban egészen haszontalannak a kisérő levélnek egy passzusát kiragadnunk, amely nézetem szerint a legvégzetesebb tévedést tartalmazza és amelyet a Prager Presse következőképpen ad vissza: „A

magyar delegáció azon megjegyzésére, hogy a békefeltételek miért nem rendeltek el sehol sem népszavazást, Millerand azt feleli, hogy ennek oka a szövetséges hatalmak azon erős meggyőződése, hogy egy teljes őszinteséggel megvalósított népszavazás sem vezetne egy a középeurópai nemzetiségi viszonyok gondos tanulmányozása alapján hozott határozatoktól lényegesen eltérő eredményre."

Ezen állásponttal szemben azon kivételes szerencsés helyzetben vagyok, hogy maguknak a legilletékesebb szlovák politikusoknak írásaival világíthatom meg a főhatalmak által felállított tétel helyességét. Nem kell egyebet tennem, mint a Prager Presse által követett útra lépni és a béketárgyalásokra vonatkozó irattárban kutatni.

A magyar békedelegáció által a béketárgyalásokról szerkesztett beszámoló (compte rendű) II. kötetének 131. oldalán a delegáció által a főhatalmakhoz 1920. évi február 20.-án benyújtott XXIII. jegyzék 13. melléklete Sro- bár Lőrincnek a „Slovenska Liga" utján az| amerikai szlovákokhoz intézett írásbeli üzenetét tartalmazza. Ezen üzenet elején Srobár elismeri, „hogy a pittsburgi szerződés értelmében Szlovenszkónak külön nemzetgyűlést kellett volna kapnia". Kifejti továbbá, hogy ez miért lenne végzetes és kiszámitja, hogy a nemzetgyűlésen 160—140 arány szerint legfeljebb 20 főnyi szlovák többség lenne. Ez is csak úgy, hogy „feltesszük" mondja, „hogy egyetlen szlovák sem fog magyarra, vagy magyarónra szavazni! Lehetséges-e ez jelenleg?" stb. stb. „Ellenkezőleg, vannak megyéink (Bars, Hont, Nógrád, Abauj, Zemplén, Sáros, Szepes stb.), hol egyetlenegy szlovákot sem találunk, aki alkalmas volna a nép vezetésére, és képzeljenek egy 140 tagú ellenzéket, nem szlovák nyelvű ellenzéket, de idegen nyelvű ellenzéket!" stb. stb.

Csodálatos módon segítségemre jön azonban egy másik politikus is Millerand kísérőlevelének fenti tézisét megdönteni. Hrusov- sky Igor csehszlovák nemzeti szocialista kép-] viselő a Ceské Slovo f. évi január 29.-i számában „Tárgyalás a néppártiakkal" című cikket irt, amelyben többek között a következőJouvenel: Nem mondok ellent, hogy reparálásra várd

Igazságtalanságok történtek

Franciaország lemondott népszövetségi képviselőiének uiabb nyilatkozata a magyar-román bartokpörröi és Rothermere akcióiéról

Paris, augusztus 18. De Jouvenel szenátor, a népszövetségi tanács volt francia fő- dölegátusa, aki, mint ismeretes, nemrégiben mondott le erről a tisztségéről s pár nappal ezelőtt a budapesti Az Est munkatársának adott interjút a legutóbbi hetek aktuális világpolitikai eseményeiről, tegnap a budapesti Újság munkatársát fogadta s hosszabb beszélgetésben többek között a következőket mondta a magyar újságírónak:

Jouvenel és Briand

eltérő népszövetségi taktikája

— Egyáltalában nincs igazuk azoknak, akik lemondásomat akár személyes ambíciómnak tudják be, akár pedig valamelyes támadást vélnek ebben a gesztusomban felfedezni a népszövetség ellen. Kereken tagadom, hogy akár a népszövetséget akartam volna lépésemmel dezavuálni, vagy lemondásommal bármiféle ártalmára akartam volna lenni ennek a nemzetközi intézménynek. Ha lemondásommal kapcsolatban lehetne valami konfliktusról beszélni, úgy

csakis a francia kormány és közöttem való konfliktusról lehetne esetleg szó. Vagy talán még ez is súlyos kifejezés, nem is konfliktus, hanem csak legfeljebb nézeteltérés van közöttünk. Hangsúlyozni akarom s meg vagyok győződve arról, hogy Briand is lényegileg ugyanazt akarja, amit én. Éh értem őt s azt is, hogy diplomatizálni kénytelen: lassan 'jár s csak apránkint akarja erősíteni a népszövetséget, amelyről tudja, hogy ma még nem igen birna ki egy igazi erőpróbát. Éh azonban azt akarnám, hogy a népszövetség mindjárt olyan erős legyen, hogy igazságot tehessen felebbezbetetlenül minden olyan esetben, ahol szükség van rá.

két mondja: „Nem volt olyan cseh, aki a csehszlovák önállóság proklamálása alkalmából ne lett volna tisztában azzal, mily kemény dió lesz Szlovenszkónak az uj, de végtére mégis csak a cseh tradíciókra támaszkodó állam kereteibe való beszoritása. Mindenkinek tudnia kellett, hogy midőn Szlovenszkó intelligenciájának 95 százaléka szellemben és nyelvben magyar, midőn magának a népnek túlnyomó többsége az iskolák erőszakos magyarosítása következtében érzésileg voltaképpen szlovák kul beszélő magyarrá lett, óriási feladat előtt állottunk, hogy a magyar rezsim által a szlovák nép lelkén elkövetett bűnök jóvátétésse- nek. Óriási munka kellett ide, nagy idő és isteni türelem. Ilyen helyzetben a forradalmi nemzetgyűlés szlovák klubjában felmerült annak a lehetősége, hogy Szlovenszkót bizonyos számú esztendőn keresztül diktatúra utján igazgassák. Mint a szlovák klub tagja és ügyvezetője jól megfigyelhettem, mint történtek meg a legszükségesebb szervező és közigazgatási intézkedések Szlovenszkón. Végtelenül nehéz volt áthidalni azt a 70—-80 esztendői, mely Szlovenszkót Csehországtól a kulturális színvonal dolgában elválasztotta. A koalíció alkotmánytárgyalásai idején a szlovák klub képviselői mindenekelőtt definitiv vágányra

Itt van például a román-magyar konfliktus és az optánsok ügye, ahol a népszövetség szintén folyton halogatni kénytelen, ahelyett, hogy tekintélye és ereje tudatában igazságot tehetne csak ugv, akár egy másik független bíróság, melynek nem kell a pervesztes eksüggedésé- vel számolnia.

Minek egy hiú bálványt kifaragni, amelynek sem ereje, sem hatalma s amelyben való hit és bizakodás csak a csalódások forrása lehet. Nem akarom ezt a népszövetséget megtámadni, hanem erővel akarom megtölteni. Nem tagadom, a népszövetség tett már nagy szolgálatokat, nevezetesen Ausztria és Magyarország pénzügyi szanálása körül, valamint a bolgár-török konfliktus elhárítása alkalmával, de folyton egy helyiben van. Én pedig sietek, mert tudom, hogy ha nem sietünk, az események járása gyorsabbá válik s mérhetetlen károk származhatnak kullogá- sunkból.

„Lehetséges, hogy Trianon elhamarkodott volt“

— Hogy mi a véleményem a Rother- mere-akcióról? Természetesen olvastam a cikkeket, valamint ismerem a lordnak Bencs csehszlovák külügyminiszterrel való táviratváltását is, de őszintén megvallva, nincsen még kellő Ítéletem a dologról. Hogy a trianoni szerződés elhamarkodott volt, az lehetséges. Hogy reparálásra váró igazságtalanságok estek, annak nem mondok ellent, de mielőtt érdemlegesen nyilatkoznék, alaposan át kell tanulmányoznom a kérdést auv- nyival is inkább, mert hiszen lényegében arról van szó, hogy a volt szövetségeseink

akarták terelni a csehszlovák viszony nemzeti vonatkozását. A klub a „csehszlovák nyelv" meghatározása mellett és a tartományi berendezkedés ellen nyilatkozott meg. A nemzeti tekintetben való teljes egyesülést már maga az alkotmány kellett, hogy kimondja. Ezen a véleményen voltak többek közt Svehla akkori belügyminiszter is és a két szocialista párt. A nehézség abban állott, hogy a csehországi hangulatra való tekintettel Szlovenszkó számára is, már a legközelebbi jövőre szőlő érvénnyel, ugyanazokat az elveket kellett elfogadni a nemzetgyűlési és megyei választások alapjául, mint a történelmi országok számára. Ám itt 80 éves fejlődés és hátramaradoUság közti különbségről volt szó. Az ebben rejlő veszély elleni védekezésül sok fáradtság után sikerült a pártok beleegyezését megnyernünk ahhoz, hogy a zsupákban kormányunknak tartassák fenn 1940-ig a megyebizottságok egy- harmadának kinevezési joga, valamint, hogy a szlovenszköi területekre nézve a választási rend követelje meg 1935-ig a zsupán által legalizált 1000 választói aláírást a jelölőlistákon. A szlovák klub e követelését egyes pártok kezdetben való ellenkezése után el is fogadták. A gyakorlat megmutatta, hogy e kivételes intézkedések teljesen indokoltak volellen foglaljunk állást egy volt ellenségünk javára. Az igazság kétségtelenül előbbre való persze, mint a barátra vagy az ellenségre való tekintet, de éppen az igazság magasztos volta parancsolja, hogy mielőtt állást foglalna az ember, a kérdés minden részét a legalaposabban ismerje. De e feltétel fentartá- sa mellett is annyit kell mondanom, hogy csakis egy erős és hatalmas népszövetség változtathatja meg az egyik békeszerződés szövegét, anélkül, hogy minket, a többieket az a veszedelem ne fenyegessen, hogy holnap a másik békeszerződést is meg akarják változtaitni, de ezúttal már nem a népszövetség segítségével, hanem erőszakkal. Mint politikus, mint francia és mint régi újságíró természetesen tisztában vagyok azzal, hogy olyan lap, mint a Daily Mail és olyan jelentős ember, mint Rothermere lord, nem emelne az önök érdekében olyan melegen s annyi szívességgel szót, ha nem erezné maga mögött vagy az angol közvéleményt, vagy Legalább a jelenlegi angol kormány tekintélyes részét.

A jugoszláv külügyminiszter

az akcióról

Belgrád, augusztus 18. Marinkocis külügyminiszter a Vreme egyik szerkesztőjének a következőket jelentette ki: Rothermere lord akciójáról tulajdonképpen semmi mondanivalóm nincsen. Rothermere gazdag ember, uagy újságok tulajdonosa, de politikailag mit sem jelent, mert Angliában nem bir autoritással. Csak Magyarország részéről kisérik fokozott figyelemmel és ez jellemző a magyar hangulatra, de még Magyarországon is csak egy bizonyos helyről érdeklődnek a lord iránt, inig a magyar kormány rendkívül tartózkodó.

tak és be is váltak. Ez a tény egymaga is mutatja, mily szkeptikusan tekintett a forradalmi nemzetgyűlés Szlovenszkóra."

Kérdem most már, vájjon összeegyeztethető-e a nemzetközi viszonylatokban is érvényes fair play szabályaival, egyrészt folytonosan magyar elnyomásról szavalni, másrészt a demokrácia tetszetős frázisait hangoztatva segédkezet nyújtani ahhoz, hogy Szlovenszkó* nak a pittsburgi szerződésben biztosított szabadságjogai elsikkasztassanak (Srohá”), a demokrácia elveinek kifelé való fenneu hangoztatása mellett befelé — Hrusovsky szerint --- diktatúra utján való kormányzásra buzdítani, a törvényhatósági bizottsági tagok egv részének kinevezése utján, valamint a szlovenszköi nemzetgyűlési képviselőválasztási kerületeknek igazságtalan kikerekitése által az igazi demokratikus közvélemény megnyilvánulását meghamisítani (Hrusovsky) ?

Kérdem továbbá, eme két eminens szlovák politikus meglepően őszinte önvallomását egymás mellé és együttesen Millerand kísérőlevelének fentebb idézett passzusa mellé állítván: Ha igaz az, hogy „Bars, Hont, Nógrád, Abauj, Zemplén, Szepes. Sáros stb. vármegyékben a békekötés idején egyetlenegy szlovákot sem találtunk, aki alkalmas lett volna

Hal számunk IO ©USai

á VI 188. (1522) szám « Péntek 9 1927 augusztus 19

c M^CiVarhirmp

m mmmmmm masam mm ...uhui...mmmssKmms