Prágai Magyar Hirlap, 1927. augusztus (6. évfolyam, 174-198 / 1508-1532. szám)

1927-08-14 / 185. (1519.) szám

1927 augusztus 14, vasárnap. H, C. Wells analízise a reklámról Azt a kört, amelyben élünk, sokfajta, többé-kevésbó jellegzetes névvel illették. El­nevezték a szón, az acél, az elektromosság és a repülés korszakának s ámbár ezek a meg­jelölések külön-küiön -találóak voltak, még­sem ölelték fel a valóságnak azt a hatalmas terület, amelynek szinterén a modern em­berélete lefolyik. H. G. Wells, aki most hat­vanéves korára az irőmüvész ambiciói he­lyett szociológiai felismerésekre törekszik, uj, átfogóbb meghatározását akarta adni ko­runknak, amikor azt az áru korszakának ne­vezte el. Az áru mindenható ura mindennek; áru a termelés végcélja, a fogyasztás anyaga, — már pedig nem a termelés és fogyasztás óriási párhuzamai között játszódik-e le éle­tünk? Ebben a beállításban természetesen az áru a modern gazdasági élet közép­pontjába kerül s vele együtt mindaz, ami az áru utjának mérföldköveit jelzi, első­sorban az áru agitáció ja: a hirdetés és a reklám. Hogy ez a még ötven évvel elhanyagolt áruagitáció mennyire át- meg áthatotta társa­dalmunk életét, azt mi sem bizonyiíja jobban annál a szerepnél, amelyet a hirdetés és a reklám teóriája és gyakorlata a modern iro­dalomban játszik. Wells világszerte nagy feltűnést >t regényében, a „William Clissold \ Hágá ­ban körülbelül ötven oldalt szentel a hirdetés analízisének. William Clissold bátyja, Dickon elhatá­rozza, hogy „uj dolgok propagandájára" veri magát s ezzel meg fogja győzni az embereket arról, 1 ogy az illető uj dologra szükségük van. Először egy óragyárosnak ajánlja fel PZ' lgálaiail s a következő szövegű plakátok­kal nyugtalanítja a derék londoniakat: „Milton ezüstórái aranyat érnek. — mo­dern ember egy napig sem lehet meg zseb­óra nélkül". Tiltott „határátlépés” - fürdőruhában A máj-marosi román határőrök újabb brutalitása — Hajtóvadászatot rendeztek a Tiszában fürdő csehszlovák állampolgárokra, akik véletlenül átuszták a határvonalat Máramaros, augusztus 13. (Ruszánszkói szerkesztőségünktől.) A na­pokban jelentés érkezett a közigazgatási ha­tóságokhoz arról a határmenti incidensről, melynek egy egész fürdőző társaság esett ál­dozatul. A nem mindennapi esemény Akna- szlatina és Máramarossziget között történi, ahol a csehszlovák—román határ a Tisza-fo- lyó közepén van. A szokatlanul meleg napokon úgy a ro­mán, mint a csehszlovák oldalon egész für­dőző tábor lubickolt a Tisza hüs habjaiban. A vig fürdőzők nem igen voltak tekintettel a | vízben elképzelt országhatárra, hanem, ami- | ként a román állampolgárok átúsztak a cseh- ; szlovák oldalra, azonképpen a csehszlovák ál­lampolgárok, nagyobbrészt cseh hivatalno­kok és magyar intelligencia is átuszták a Ti­sza közepét. A román határőrök — ugylátszik egyéb dolguk nem igen akadt — egy délután meg- 1 kArü'iék n Ti hr-'-’ő szigetet és ,• t hálája támadva, l . r.agy valamennyi a ro­mán partra menjen. Képzelhető a nagy ijedelem, mikor a csehszlovák állampolgárok, férfiak és nők vizes fürdőruhában román területen érezték magukat. A román határőrökről amúgy sincs a világ valami jó véleménnyel, annál inkább | nincsenek a határmentiek, akiknek nem egy. í ízben volt alkalmuk tapasztalni a románok I kíméletlenségét. I 5:5 A fürdőzőket azopnal körülfogták a ro­mánok és sorra leigazoltatták. Aki romániai területről volt, azt szabadon engedték, a többieket azonban azon módon mezte­lenül letartóztatták. Egy kisgyermeknek sikerült csak a kor­dont keresztül törnie, aki — jó úszó lévén — nekivágott a Tiszának és visszauszott a cseh­szlovák partra. A határőrök, látva a mene­külőt, valóságos vadászatot rendeztek az úszó fiúra, aki szerencsére sértetlenül úszott a túlsó parira a románok golyói elől. Ezalatt történt, hogy néhány uszóruhá- ban fogságba került fürdőzőnek ruháját a csehszlovák vámhivatalnok áthozta a román oldalra, ámde vesztére tette, mert a granicsárok a vámhivaíalnokot is letartóztatták. Már este hét óra volt. A levegő lehűlt, a majdnem meztelen fürdőzők fázni kezdtek, mire azzal a követeléssel léptek fel a határ­őrök előtt, hogy igy fiirdőkosztümben ve­zessék őket a máramarosszigeti szigu- rancára, mert nem hajlandók az éjszakát a szabad ég alatt tölteni. A határőrök azonban ezt a követelést nem teljesítették, hanem bevárták, amíg a városból intézkedés jött, mely szerint a béké­sen fürdőzők szabadon bocsátandók. Az eset érthető nagy felháborodást keltett. jában jött u látogatásra. Kovács István azonban a finom cigaretta*;, a válogatott inyencfalatok és sok-sok virág lát­tán, — amelyek között különösképpen a ne­felejts dominált, — egyre szomorúbb lett, mert érezte, hogy egy nap mégis csak kitör a vihar, amikor a négy asszony a fogház fogadó­szobájában összetalálkozik. Az Ítéletnapja nem sokáig váratott magá­ra. Tegnap délelőtt egyszerre négy asszony is adta át szeretetadományait a fognáz- irodában Kovács István 13. számú cel­lalakó részére. Amikor a fogházör a csomagokat átvette, a négy asszony megdöbbenve uézett egymásra és a következő pillanatban vad kiáltások kö­zepette egymás hajának estek. Mindegyik asz- szony ugyanis azt hitte, hogy csak ő a tör­vényes feleség, inig a három másik illegális akvizíció, vagyis más szóval: szerető. A vadul küzdő feleségeket csak nehezen luouu... egyin........ s.. .,-Mzzlan, és lecscnde­siteni. Akkor azután, amint azt Kovács István régen sejtette, minden kiderült. Az ügy természetesen a bíróságnak is tu­domására jutott, amely most már négyszeres házassági csalás miatt is fe­lelősségre fogja vonni Kovács Istvánt, a 13. számú cella lakóját. •'z eset maga a mai férfihiányos időkre jellemző pointtal végződött. A négy asszony megbékült egymással és elhatározták, hogy megvárják, amig a „férj" kiszabadul a fog­házból, akkor azután nem mind a négy in#it ellene válópert, hanem választására bízzák, hogy melyikükkel akar végleg együttmar adni s igy Kovács István — legalább is az eddigi jelek szerint, — nem jut egy idegen ötödik ar :nyhoz. Amikor később az erősszerkezetü, han­gosan ketyegő Waltliam-íéle órák átjöttek Amerikából, Dickon felveszi velük a küzdel­met s a hirdetést igy változtatja meg: „Milton zajtalan ezüstórái aranyat érnek, — minden egyes darab kipróbálva, megszá­mozva és garantálva. Halkan vernek, de meg nem állnak, megbízhat óságuk fogalom, modern ember egy lépést sem tesz nélkülük". Dickon azonban nem áll meg az óráknál. Áttér a szappan propagálására s erről a pro­pagálásáról Wells a következőiket irja: A Pear-szpppan föllépése korszakal­kotó dátum a világtörténelemben. Csodálom, hogy a tudósok nem emlékeznek nevére. Eddig példátlan propagandával indult hó­ditó útjára. Egész cikkek jelentek meg a la­pokban arról: hogyan is készül a hires Pear-szappan. Ők voltak az elsők, akik a hu­mort a reklám szolgálatába állították. Hires volt a Punch-ban megjelent karrikatura. Rongyos, piszkos, ágról szakadt csavargót ábrázolt ilyen felirattal: „Tavaly egyszer Pear-szapannal mosa­kodtam, azóta sem volt más szappan a kezemben4*. Wells kifogyhatatlan bőséggel ismerteti Dickon Clissold hirdetési agitációját. — Dickon úgy látta, hogy a só vagy a bors érdekében nagy agiíációt lehet csinálni. „A Harwaester-féle fekete bors előmozdítja az emésztést anélkül, hogy a beleket káro­san ingerelné". Később a jóminőségü sót is dicsérni kezdte. „Színtiszta higiénikus ásvá­nyi ételsó, finoman porzik, nedves időben sem csomósodik össze". — A magáncégek által gyártott pilulák, meg egyéb gyógyszerkülönlegességek akkori­ban igen népszerűek voltak. Ki tudott volna ellentállni ilyen hirdetésnek: „Bacheem-féle pilula minden pénzt megér, de ára csak tiz shilling". Wells részletesen fejtegeti a hirdetés pszichológiáját is s hősével a következőket mondja: — Legjobb a hirdetést közlemény vagy hir formájába burkolni. Például: „Kapok óta esik a lazac ára". Erre mindenki kiváncsi lesz. Miért esik? Vagy: „Makaróni rakomány a csatornán és narancsszállitmány az öböl­ben". Az ilyesmit úgy elolvassák, mint a töb­bi híreket. Wells leírja, hogy hogyan lesz a hanyag diákból lelkes és rajongó áruagitátor, aki órákkal, cipőkkel és kerékpárral kezdte, hogy aztán a hirdetési szakemberek bankett­jén elmondja programját, amely valósággal apotézise a hirdetésnek: A világ füle a mienk, csak a mienk. Mi diktálhatjuk, hogy mit tudjanak és mit ne tudjanak meg az emberek. A mi feladatunk trónra emelni azt, ami jó és helyes, a mi kö­telességünk elnyomni azt, ami gonosz és al­jas. Mi vagyunk az olvasóközönség tanítómes­terei, vezetői barátai. H. G. Wells végre teoretikusan is bebizo­nyította, hogy ha a művészet reklámja talán nem a legmagasabbrendü dolog a vilá­gon, de a reklám művészete olyan tényező, amelynek erejét és jelentősé­gét mindenkinek számba keli vennie. Pasteur-kezelés után két hónap uralva töri ki a veszettség egy dunai hajófütőn Komárom, augusztus 13. Bugyi Vilmos tragikus sorsáról beszél ma egész Izsa község, ahol a derék, szorgal­mas munkásembert megsiratják. Bugyi Vil­mos hajófütője volt a csehszlovák dunai hajó­zási társaságnak és az év nagyobb részét a hajón töltötte. Ebben az esztendőben rokona látogatására hazajött a Komárom melletti Izsa községbe és ez az egy nap okozta ször­nyű halálát. Bugyi hazament a szülői házhoz és ott elbeszélgetett a szomszédokkal, rokonsággal. Künn álldogált az udvaron, ahol egy kis fiú az udvaron átsiető macskát akarta megciró­gatni. Ebben a pillanatban rémes sikoltást hal­lott Bugyi Vilmos és azt látta, hogy a macska ott lóg a kisgyermek karján és abba mélyeszti éles, szakitó fogait. Odaszaladt, hogy a vesze­delmes bestiát elűzze, de a legnagyobb meg­döbbenésére a macska semmiféle ütésre nem reagált és a gyermeket tovább harapta. Emberek siettek oda a szomszédból és most már hárman próbálták a macskát le­szakítani a gyermek karjáról, ami nagvne- hezen sikerült is. Az emberek nem is sejtették, hogy a macska veszett volt és a száját a hara­pásnál a veszettséget jellemző merev­görcs fogta el, úgy hogy nem is volt képes elereszteni ál­dozatát. Az esetnek hire ment és a négy embert, köztük Bugyi Vilmost is a kisfiúval együtt fel vitték a prágai Pasteur-intézetbe. Huszonegy napig voltak Prágában és ezalatt az idő alatt mindennap védőoltást kaptak, amely nemcsak preventív szer a veszett állat harapása ellen, de egyúttal Borzalmas gyilkosság egy nyitramegyei faluban Kaszával leszúrta haragosát — A korcsmái mulatság véres befejezése Nyitra, augusztus 13. (Saját tudósitónk­tól.) A nyitramegyei Zsitvaszentmárton köz­ségben az elmúlt éjjel borzalmas gyilkosság történt. Kicsin András gazdalegény több társá­val a falu korcsmájában mulatozott, mi­közben fenyegető kijelentéseket tett egyik haragosa ellen, akit azonban nem nevezett meg. Kicsin azután ittas fővel eltávozott, de tár­sai, akik szintén elhagyták a korcsmát, ke­véssel rá segélykiáltásokat hallottak a Ban- szky István háza felől. Mire odaértek, a földön éppen utolsót vonaglott Kicsin András, akinek hasán borzalmas vágás éktelenkedett, A legények följelentésére a cseudőrség azon­nal megindította a nyomozást és letartóztatta Banszkyt, Kicsinnek régi ellenségét. Banszky bevallotta, hogy a gyilkosságot ö követte el. de azzal véde­kezett, hogy önvédelemből cselekedett. Előadta, hogy éjfél tájban gyanús neszt hal­lott pajtája felől, mire kaszával a kezében kiment. Az ismeretlen ember ekkor arcaiba vágott, mire ő önvédelemből feléje sújtott a kaszával. A csendőrség Banszkyt. letarlóztat- ta és a nyitrai ügyészségre szállította. gyógyszere is a veszettség vírusának, mely­nek a kórokozóit eddig nem ismeri az orvosi tudomány. Három hét múlva Bugyiékat gyógyult állapotban bocsátották el a Pasteur-intézet- ből és ő visszatért hajójára, a többiek pedig Izsa községbe. Bugyi Vilmos teljesen egészségesnek érezte magát és teljesítette a szolgálatot a Hajón, nem érezte a betegségnek a nyomát sem. Két héttel ezelőtt Passauban volt a ha­jója és ott különös érzés fogta el. Orvoshoz ment. akinek valószínűleg nem mondta el januári kalandját és az megnyugtatta. Leha- józíak a Dunán és Linzben kötöttek ki, de Bugyi az ut alatt már a buskomor ember be- ny( mását keltette, úgy hogy e hajóról a linzi közkórházba szállították. Itt a szerencsétlenen kitört a borzalmas betegség tetanuszos görcsökhöz hason­ló merevgörcsek lepték meg, amelyek napokig tartottak. Minden emberi szenvedés közt ez a legnagyobb. Az orvosi tudomány is tehetetlenül állt vele szemben. A méreg az idegek pályáján a központi idegrendszert támadja meg és a beteg ü rettenetes görcsök kínozzák, amelyek sokszor oly erővel lépnek fel, hogy az izom­rostokat is eltépik. Ez a görcs a légzőszerve­ket, is megtámadja és ezek nem működhet­nek, amikor azután a fulladás következtében beálló halál szabadítja meg a beteget földi szenvedéseitől. Bugyi Vilmos is napokig öntudatlan állapotban volt a lin­zi kórházban és morfiuminjekciók enyhí­tették emberfeletti kínjait, melyektől idegenben váltotta meg a szomorú halál. A tragikus végétért ember kínos halála nagy megdöbbenést keltett Izsa községben. Kovács István négy felesége Mulattató história a 13-as számú fogoly négyszeres házaséüete körül — Háború és béke a feleségek közt — Kié lesz végül a boldog Kovács István ? Budapest, augusztus 13. Kovács István budapesti lakos, egyike a sok Budapesten lakó Kovács Istvánnak, valami kisebb deliktum miatt a budapesti törvényszék vizsgálati foghá­zába került. A vizsgálati fogságban Kovács igen rosszul érezte magát, de nem annyira a büntetéstől való félelmében, amelyről tudta, hogy legfeljebb néhány hónapra fog terjedni, hanem egészen más okai voltak Kovács Ist­ván rossz közérzetének. A kitűnő férfiú ugyanis házas ember, még pedig túlságosan házas: amennyiben négy törvényes felesége is van. Mind a négy asszonnyal az anyakönyvvezető; előtt kötött házasságot. A hatóságok erre a szo­katlan turpisságra nem jöttek rá, az asszonyok, pedig annál kevésbbé, mert — jóllehet Ívó-1 vács Istvánná volt mind a négyük, — de ilyen nevű férfi százával szaladgál Budapest utcáin. Ez a Kovács István pedig csodálatosképpen úgy tudta beosztani idejét, hogy mind­egyiküknél lakott a hét egy-két napján s az asszonyok mégsemi tudtak egymás­ról. Még a gyakori „üzleti elfoglaltság“ sem tűnt fel nekik. A boldog családi élet ötösben nyugodtan folyt, amikor azonban Kovács István a vizs­gálati fogságba került, tornyosulni kezdtek feje fölött a fekete fellegek. Mert a négy asszony résztvevőén gondoskodott az egyetlen férjről és nap-nap után jelen­tek meg szeretett!Adományaikkal és Ko­vácsnak még itt is szerencséje volt, mert mindegyik asszony a nap más órá­Gyorshajóforgalom Bécs és Budapest köziitt Bécs, augusztus 13- Bécs és Budapest kö­zött a jövő tavasszal a Dunán uj gyorshajóior- galmat akarnak bevezetni, amelyet később a Passau-koustanzai útirányra si akarnak ter­jeszteni. Három tonna vizkiszoritásu gyors­csónakokról van szó melyek mélyjárata 200 cm. és amelyek két darab 400 HP-ős motorral vannak felszerelve. 28 utast, 600 kg. terhet szállíthatnak és a legénysége három ember­ből áll. 90 kalométeres átalgsebességnél a Bécs-budapesti utat ezek az uj gyorscsónakok 3.5 óra alatt futnak be, mikor is az expressvo- r.atnak négy órára van szüksége ezen ut meg­tételére. Úgy tervezik, hogy egyelőre nem kötnek ki sehol, de ha a csehszlovák hatósá­gokkal folytatott tárgyalások eredményesek lennének, Pozsonyban is megszakítják az utat. A Bécs belgrádi vonalat, amelynek megtétele most vonaton 19 óráig tart, 9 óra alatt lehetne hasonló módon megtenni. — Betiltották a kommunisták prágai nagy­gyűlését. A kcwmmtmi-stáJcnak péntek este hat órá­ra a Hnvl’iasek-térre hirdetett gyűlését a rendőr­i sécr betiltotta. A Rudé Právo jelentése szerint ez ! ° . ; alkalomra cseudőrségeí' és kntaMsago! is k*- [ létbe helyeztek. - Néhány kommunista tüntetőt le- í tartóztattak. 9

Next

/
Thumbnails
Contents