Prágai Magyar Hirlap, 1927. augusztus (6. évfolyam, 174-198 / 1508-1532. szám)
1927-08-03 / 175. (1509.) szám
1927 augusztus B, szer dia. Perdinánd román királynál I. A sors furcsa játéka, különös véletlenek sora, hogy ennek a sokat szerepelt, egész Európában, sőt Amerikában évek óta emlegetett királyi famíliának minden egyes tagját személyesen nyílott alkalom megismernem, velük több ízben különféle helyen hosz- szasan beszélgetnem. S ami fő, nem sablonos, rövid, rideg audienciákon, minden alkalommal különös kiküldetésben, speciális ok és célból találkozhattam, tárgyalhattam velük. A világháború legforróbb, legkritikusabb idejében Romániába vonult győzedelmes német és osztrák-magyar csapatok elől Moldvába menetűit királyi család hűséges barátja, Stirbey herceg, a „szovátai Raspu- íin“ bycasi vadászkastélyában fogadott 1918 nyarán a szépséges Mária királyné. Érdekes audienciám részleteiről e lap múlt év novemberi számainak hasábjain részletesen beszámoltam. Károly királyi herceg. Románia detroni- zált trónörököse, ugyanakkor, ugyanott, öcs- cse, Miklós királyi herceg társaságában fo?ra- dott. A királyné főudvarmesterével és Stirbey herceggel történt előzetes megbeszélés alapján, a királyné határozott kívánságára, nehogy a trónörökös távolfekvő katonai állomáshelyére kelljen utaznom, a herceg érkezett gépkocsiján Bvcasba s a királynénál kapott több mint egy óráig tartó audienciám után, egy kis kerti pavilonban berendezett kétszobás lakosztályába kéretett. Úgy hiszem, hogy a száműzött trónörökös személye rövid időn belül a mainál is aktuálisabb lesz, audienciámról s Károly királyi herceg (a párisi nyilatkozat szerint: király) személyéről ez aktualitás biztosra várható közeli bekövetkezése idején fogok részletesen beszámolni. Ferdinánd királlyal a következő év, 1919 októberében tárgyaltam hosszasan. A magyar vöröskereszt igazgatósága felkért, hogy negyven magyar anyának kérvé- • nyét, akiknek fiai még egy évvel a háború « befejezése után is román hadifogságban sínylődtek, juttassam a román király elé s úgy e negyven magyar katona, valamint a szintén fogva tartott Apor bárónő, magyar vöröskereszt-ápolónő szabadonbocsáttatását jj eszközöljem ki Ferdinánd királynál. A román megszálló csapatok még Ma- j gyár országon ültek, a budapesti Gell'ért- ; szállóban székelt a román vezérkar: nem- ( hogy Bukarestbe, még Erdélybe is végtelen ] nehéz volt beutazási engedélyt szerezni, több ( heti utánjárás után sikerült csak megfelelő lS útlevelet, illetve a szükséges román vízumot ' megkapnom s Erdélyen keresztül Romám'á- -\ ba utaznom. ] Bukarestben kellemetlen meglepetés i ért. A királyi kabinetirodában- arról értesi- 1 tettek, hogy a király nem tartózkodik a fővá- : rosban, egészségi okokból késő őszig Sinajá- 1 bán marad s jelenleg magánaudiencián alig s fogad valakit. Hangsúlyoztam, hogy a vörös- i kereszt nevében s tisztán emberbaráti célból s jelentkezem s felkérem a kabinetirodát, hogy audienciára való feliratkozásomról s az ] audiencia céljáról a királyt sürgősen értesi- * teni szíveskedjenek. Szállodai lakásom pon- ] tos címét s telefonszámát feljegyeztettem s ; kértem értesítésemet. ] — Elintézetlenül nem fogom visszavinni ] a szerencsétlen anyák kérvényét, addig ma- 1 radok Bukarestben, amig kedvező válaszd 1 kapok — jegyeztem meg a kabinetirodában. ] Két napig teljesen válasz nélkül hagytak. Harmadnap arról értesítettek, hogy a királyi palotában kell naponkint jelentkeznem, mert esetleges telefonüzenetre rögtön útnak kell indulnom. Ezt már jó jelnek tar- ] tottam s így előirás szerint másnap déli egy * órakor is jelentkeztem. A palotában egy ve- ,j zérkari tiszt értesített, hogy őfelsége ma dél- < után 5 órakor fog Sinajában a Pelles-kastély- j bán m agánk i 'ha Ugat ásón fogadni. ^ Rögtön kiállították részemre a királyi i meghívót s rövidesen csak annyit jegyeztek l meg, hogy vasúton már nem utazhatom, mert : a legközelebbi vonat csak este indul Buka- ’ restből Sinayába s igy, ha idejekorán akarok a királyi audienciára megérkezni, autóval kell sietnem. Ők szívesen bocsátanának rendelkezésemre gépkocsit, de az udvari autók Sinayában vannak s az iroda kocsiját egy egész délutánra nem nélkülözhetik. Nem volt sok időm a gondolkodásra. Délután kettő felé járt az idő, be kellett csomagolnom, irataimat rendbeszednem, autót szereznem, — a hegyeknek vezető ut Sinayáig legalább másfél óra, — Sinayáhan még át kell öltöznöm, egy percnyi vesztegetni való időm sincsen, ha nem akarok az audienciáról lekésni. Autótaxi kevés volt még akkoron Bukarestben. A román főváros specialitása sokáig az orosz trapperíogat volt. Különben is a kevés lóerejü autótaxik nem bírtak volna Sinayába felvinni. Honnan szerezzek hát megfelelő autót? Mintegy gondviselés szerűen az amerikai vöröskeresztmisszió háza ellőtt vezetett a királyi palotából távoztamkor utam. Beléptem, elmondtam a helyzetet s megkértem az amerikaiakat, bocsássanak rendelkezésemre megfelelő autót. — A legnagyobb készséggel — felelték. — Fél óra múlva szállodája elé küldjük a kocsit. Három óra 15 perckor csakugyan ott , pöfékelt a pompás Lincoln-jármü. Utrakészen vártam. Csodaszép ut vezet Bukarestből Sinayába. Hegy, völgy, sziklák, csörgedező patakok mentén. Az első kettőt megbámultaim s élveztem, a sziklák é9 csörgedező patakok azonban két kilométernyire Sinayától dupla pneuszakadást idéztek elő, huszonöt perc hiányzott már csak az öttől, leugrottam a kocsiról s teljes erővel segítettem a gummifelrakásnál a soffőrnek. Parasztszekér döcögött el mellettünk. — Halló! Állj! — kiáltottam feléje. Öt órára lehetetlen lett volna már az audienciára beérkeznem, megkértem a kocsi gazdáját, hogy lovát kifogva vágtatva siessen s jelentse a király szárnysegédjének, hogy előre nem látott baleset folytán félórát késni fogok s kérem az audiencia elhalasztásának kieszközlését. S csakugyan, mire mindennel elkészültünk s a pellesi kastély udvarán befordultunk, 5 óra 15 percet jelzett az óramutató! Október végén délután fél hat órakor már sötét van, amikor a király szárny segédje s egy komornyik szobámba vezettek, a kastély összes lámpái égtek. (Folytatjuk.) Hungaricus Viador. Miért nincs Magyarországon szlovák gimnázium? A csehszlovák retorziós szellemű iskola- politikának egyik legkedveltebb vesszőparipája az, hogy a magyarországi szlovákságnak nincs saját középiskolája. Persze ismét csak a legnagyobb blöff-érvelés: egyenlő mértéket követelni két ilyen teljesen különböző erejű, különböző földrajzi helyzetű és különböző gazdasági kulturális körülmények között élő nemzeti kisebbségnek. Mondtuk, hogy a magyarországi szlovákság megközelítőleg a csehszlovákiai zsidóság erejével és elhelyezkedésével volna valamelyest párhuzamba hozható. Es vájjon a zsidóságnak van-e Csehszlovákiában középiskolája és mint több nyelvet beszélő kisebbség egyáltalában kivánja-e ezeket az iskolákat? Nem, éppen úgy nem, mint a magyarországi szlovákság, melynek az egynyelvű kultúrához való ragaszkodás kész elszigetelést, gazdasági és társadalmi hátrányt jelentene s ezért ezt önként igyekszik elkerülni. A csehszlovákiai magyarság másfélszer akkora lélekszámú, mint a ruszinság, melynek pedig önálló nemzeti létet biztosított a versaillesi szerződés. S a magyarság a ruszinokhoz viszonyítva is zártabb területen él, fejlettebb városi kultúrával bir, tehát számához és gazdasági helyzetéhez mérten nagyobb intelligens osztályra van szüksége. A magyar- országi szlovákság minden lehet, csak nem egy egységes gazdasági test, mely saját kultúrájával elszigetelten szlovák nyelven képzett és kvalifikált intelligenciát eltarthasson. A szlovákság elutasító álláspontja a szlovák tannyelv ellen Ha a magyar kormány rájuk oktrojálná a kizárólagos és kötelező szlovák iskolázást és folytatólagosan a középiskolát: maguk a szlovákok kisebbségi sérelmet látnának a dologban, hogy gyermekeiket kizárják a magyarnyelvű oktatásból s ezért elvből idegenkednek a szlovák tannyelvű gimnázium ellem Két város van, ahol szlovák középiskolának lehetne és kellene lennie: Szarvas és Békéscsaba. Miért nincs itt mégsem ilyen intézet? Talán a magyar kormány nem akarja? Ó nem: Szarvas és Békéscsaba nem akarja. A magyar kormány fölajánlotta mindkét város legilletékesebb szlovák testületének, a legsúlyosabb szavú erkölcsi testületeknek: az evangélikus egyházaknak és ezek — visszautasították. Ez történelmi tény. Erről legközelebb. Futballisták halálos autószerencsétlensége Orosháza közelében Orosháza, augusztus 2. Halálos autószerencsétlenség történt vasárnap este kilenc órakor a Tótkomlós és Orosháza közt az országúton. Az Orosházai Munkás Testedző Kör játékosai és vezetői vasárnap autóval Makóra mentek, hogy a Makói Tornaklubbal futballmérkőzést játszanak. Autóval jöttek vissza; este 9 órakor Orosházától mintegy négy kilométerre, az úgynevezett „Bogárzi6-csárda“ közelében, a játékosokat és a vezelőket hozó első autó karburátora és kipuffogója szikrázni kezdett. Váry Szabó Bálint, az autón ülő egyik futballjátékos, attól tartva, hogy az autó felrobban kiugrott a robogó autóból, nekiesett egy akácfának és eszméletlenül terült el a földön. Amikor a soffőr ezt észrevette, lelassította a motort. Az első utót követő másik nagy kocsinak már nem volt ideje fékezni és ezért balra elébe került az első lelassított autónak. Az első kocsiban ülő Pusztay Imre, az Orosházai Munkás Testedző Kör főtitkára, az általános Takarékpénztár főtisztviselője, aki szintén attól tartott, ogy a kocsi felrobban, ebben a pillanatban szintén kiugrott és a második kocsi alá került, amely keresztül ment rajta. A két súlyos sebesültet azonnal Orosházára szállították, az egyik mütőorvos rendelőjébe. Pusztay Imre banktisztviselő már a műtőasztalon meghalt. Váry Szabó Bálintot innen az orosházai kórházba vitték. Megállapították, hogy súlyos agyrázkódást szenvedett. Állapota életveszélyes, óletbenmaradá- sához alig van remény. A magyarországi szlovák kisebbség helyzete az igazság tükrében A magyar és szlovák kisebbség kulturális igényei nem mérhetők ugyanazzal a mértékkel — Magyarországon két tanítóképző nevel szlovák tanítókat s újabb harmadik tanfolyamot állítanak föl — Miért nincs szlovák gimnázium Szarvason és Békéscsabán (—) Prága, augusztus 2. A kisebbségi népiskola szempontjából életbevágó kérdés a tanítóképzés biztosítása. A középiskolának ez a fajtája az, amelytől a kisebbségi népoktatás sikere és egyáltalán a lehetősége függ. A szlovenszkői magyarság végtelenül szomorú tapasztalatokkal bir már ezen a téren. A két kisebbség erőviszonyai A középiskolák témájának fölvetésénél a Slovák néhány nappal ezelőtt fölállította a követelést, hogy a magyarországi szlovákságnak legalább egyhairm ad annyi szlovák középiskolát adjanak, mint amennyi magyar (párhuzamos) középiskola Szlovenszkón van. Nem tudjuk, honnan veszi ezt az arányt a cseh és szlovák sajtó. A hivatalos csehszlovák statisztika szerint az itteni magyar kisebbség 745 ezer lelket számlál, Magyarország statisztikája szerint pedig az ottani szlovákság lélekszámúi 142 ezer. Az arány tehát nem három az egyhez, hanem öt az egyhez. Azonban valamennyi cseh és szlovák lap kórusban azt zúgja, hogy a valóságos helyzet eltér a statisztikától és a magyarországi szlovák kisebbség a hozzáértők becslése szerint nem másfélszázezerre, hanem legalább három- százezerre tehető. Nem vagyunk jogosultak egy másik állam statisztikájának védelmére kelni, ez az érdekelt állaim szerveinek dolga, bennünket pillanatnyilag az érem másik oldala lep meg: az, hogy a csehszlovák lapok egyöntetűen háromszor olyan erősnek becsülnek minket, mint amilyen az odaáti szlovák kisebbség. Háromszor háromszázezer: az kilencszázezer. Ez a számhecslés azért értékes reánk nézve, mert ez az első beismerése a csehszlovák sajtóorgánumok részéről annak, hogy a magyarság lélekszáma nagyobb a hivatalosan kimutatott 745 ezernél. Engedjék meg azonban a csehszlovák laptársak, minden okunk megvan arra, hogy a magyar statisztikának hitelt adjunk, viszont a csehszlovák propaganda adatait kétellyel fogadjuk. Csak egy esetre utalunk. A külföldi propaganda, mikor még a monarchia fönnállóit, mindig azzal vádolta a magyar statisztikát, hogy hamis, mert a szlovákság össz^ száma nem 1,700.000, hanem három millió. A legszerényebb „becslők“ szerint is két és fél milliónak „keMett“ lenniük. Nos hát, most itt a csehszlovák hivatalos statisztika, amely igazán nagyítóval igyekezett fölfedezni Szlo- venazkó és Ruszinszkó területén minden szlovák lelket: hol találta meg a három milliót? Csali két milliót talált a csehekkel és a szlávnyelvü magyarokkal együtt. A magyar statisztika nem hazudott. A magyarországi szlovák tanítóképzés Ezen ránkkénysze rátett kitérés után térjünk vissza a tanítóképzés ügyére. A mai kis Magyarországon két íanitó- képzőintéz etben képeznek ki szlovák néptanítókat s egy harmadik intézetben épp előkészítésben van a szlovák tanfolyam bevezetése.. Ezt Magyarország Trianon után a múlt folytatásaképpen az első perctől nyújtotta a szlovák kisebbségnek, anélkül, hogy ezért alulról a szlovákságnak harcolnia kellett volna. A harmadik intézetbeli szlovák tanfolyamot ugyancsak spontán rendelte el a magyar kőzr oktatásügyi kormány. Saint Genmain óta kilenc esztendő telt el és mi itt Csehszlovákiában csak a kilencedik évben jutottunk el odáig, hogy a hivatalosan is háromnegyedmilliósnak taksált tömegeink részére egy egyetlen párhuzamos tanítóképzői osztályt tudtunk kiverekedni. Hogy is mondja a Slovák: nekünk háromannyi jár, mint a magyarországi szlovákságnak. Tessék nekünk megadni a háromszorosát az ottani szlovák kisebbségi tanitóképzőtanfolyam oknak. Nyolc esztendeig egyetlenegy magyar tanítóképzőnk sem volt! Csak azért, hogy ne legyen tanitó-szukkresz- cencia s legyen ürügy a magyar tanítók helyének elözönlésére csehekkel vagy szlovákokkal tamitóhiány címén, „szükségből". Csak néhány nappal ezelőtt irtuk meg az ürményi esetet, amikor a tanító maga beismerte tanítása tökéletes csődjét: ^nem értette meg magyar tanítványait, ők épedig nem értették meg az ő egynyelvű szláv tanítását. Valamennyi tanítóképző elszlávositása mellett egyetlenegy tanítóképzőnk maradt: a pozsonyi róm. katolikus zárda tulajdonában. Bk s&ossostwi magyar királyi konzulátus (Pozsony* Ferenciek-fore 5$ golyó évi augusztus i€»-án kezdi meg mttkddését. Ez Időponttól kezdve a Szlovenszkó és RuszinszkőSsan lakó egyének kizárólag e Hivatalnál, — tehát nem a prágai magyar klr. követségnél — nyújthatják be vizűm* magyar útlevél! elnyerése, valamint egyéb konzuli hatáskörbe tartozó eljárások iránti kérelmüket. A köztársaság! többi részén lakó közönség hasonló kérelmeit azonban a konzulátus elintézni nem fogja, mert ezekre vonatkozólag továbbra Is a prágai magyar királyi követség ille£ékes. m 4 ■nnen lju yr^sBü^KiLnaazMaBiaiiMaQBaKuam—naaaBiaigMBaMmHHMHi
