Prágai Magyar Hirlap, 1927. augusztus (6. évfolyam, 174-198 / 1508-1532. szám)
1927-08-13 / 184. (1518.) szám
1927 augusztus 13, szombat. Munkanélküliek véres tüntetése Lengyelországban Varsó, augusztus 12. A Lodz melletti Pabiani- ceben tegnap a munkanélküliek tüntetést rendeztek, amely zavargásokkal végződött. A munkanélküliek a városházára akartak behatolni, de a rendőrség ebben megakadályozta őket. Tüntetők és rendőrség között összeütközésre került a sor, amelynél több ember megsebesült. A vezetőket letartóztatták. Szállítómunkások sztrájkja Becsben Becs, augusztus 12. A lapok jelentése szerint a Nordbahnhof szénmunkásainak sztrájkjában nincs változás. A sztrájkolók a munkát nem hajlandók felvenni. A pályaudvaron már 400 vagon szén gyűlt össze, amelyet nem tudnak elraktározni. Egyes nagyobb széncógekkel tárgyalnak a munka elvégzéséről. Bismarck jóslata a franciák nagy bosszújáról Negyven évvel ezelőtt Bismarck kancellár a német katonai javaslatok tárgyalásánál nagy beszédet mondott, amelyben többek között ezek az érdekes részletek olvashatók: — Mi Franciaországot sohasem támadjuk meg. Ha a, franciák addig maradnak velünk békében, amíg mi őket megtámadjuk, akkor a béke örökre biztosítva volna-. — Bízom, a jelenlegi francia kormány békés szándékaiban, de nem bízunk abban, hogy a francia kormánynak és a francia nép nagy részének hosszabb időre békés szándékai lesznek. Ha a mainál más francia kormánynak akármilyen oka van is azt hinni, hogy Franciaország erősebb nálunk, hogy megverhet bennünket, akkor azt hiszem, készen lesz a háború. — Uraim, önök nem becsülik eléggé Franciaország hatalmát. Franciaország nagy és hatalmas ország, és olyan hatalmas, mint mi; harcias népe, bátor népe van és mindig jó hadvezérei voltak: csak véletlen volt, hogy legyőztük. El sem tudom gondolni, milyen következményei volnának annak, ha mi szenvednénk vereséget. Hogyha a győztes ellenség Berlinben lesz, mint ahogy voltunk mi Parisban; hogyha kénytelenek volnánk békefeltételeit elfogadni: akkor uraim, mik volnának e feltételek? A pénz kérdéséről még csak nem is szólok, habár a franciák nem fognának oly kíméletesen bánni velünk, mint ahogy mi bántunk velük. Ugyanazokkal a franciákkal volna dolgunk, akiknek uralma alatt éltünk 1808-tól 1815-ig, akik kifacsarták a vérünket, mint ahogy ők mondják: „saigner en blanc44, valakinek úgy venni a vérét, hogy abból egy csepp se maradjon neki, hogy a levert ellenség ne tudjon megint talpra állni és a legközelebbi 30 évben ne is gondolhasson visszatorlásra. — Ezt mi is megtehettük volna, ha mint a franciák, csak az állam érdekeit tartanók szem előtt. Ha önök meghallgatnák az öreg emberek elbeszéléseit: ha önök, mint én gyermekkoromban, hallanák a parasztokat, a földművelőket, a földbirtosokat mesélni, hogy az idegen uralom milyen szenvedésekét okozott, azt hiszem, egy pillanatig sem haboznának megadni azt, amit kérünk. Lehetetlen nekünk azt tudni, hogy a győztes mit fog határozni. Hiszen ha kénytelenek volnánk Franciaországgal most újra háborút folytatni: ha meggyőződnénk arról, hogy békében semmi körülmények között sem maradhatunk: ha megint győztesen vonulnánk be Párisba: körülbelül úgy járnák el. Iparkodnánk Francia- országot oly helyzetbe hozni, hogy legalább egy emberélet hosszára ártalmatlan legyen. Az 1870-iki háború csak gyerekjáték lesz az 1890-ikihéz képest. Mindegyik fél iparkodni fogé „saigner en blanc“. Nem tudom elgondolni, hogy az esetleges vereségért ki vállalhatná a felelősséget. Hogaf szöktetnék meg a fogház&ól Zagorski lengyel áborfiokot Nagy riadalom a lengyel sajtóban a tábornok nyomtalan eltűnése miatt Varsó, augusztus 12. Zagorski tábornoki nyomtalan támadásával kapcsolatosau a mai varsói lapok azt a hirt koiportálják, hogy a tábornokot a vilnai fogházból nem a katonai hatóságok parancsára bocsátották szabadon, hanem szabadulása csaláson alapult. E híradások értelmében három tiszt a vilnai fogház parancsnokának a varsói katonai ügyészség hamisított írását mulatták fel, amely a nemzetvédelmi minisztérium pecsétjével volt ellátva. Ez az irás elrendeli a tábornok azonnali sza- badonbocsátását. A fogház katonai parancsnoka nem kételkedett a szabadsági parancs valódiságában, azonnal elrendelte Zagorski generális szabadonbocsátását és a tábornokot a három tiszt vette át hivatalos formák között. Hir szerint a katonai államügyészség parancsára a fogbázparancsnokot és a vilnai katonai fogház ügyeletes tisztjét letartóztatták. A tábornok tartózkodási helyét eddig nem sikerült kikutatni. Varsó, augusztus 12. A jobboldal hallat lan radikális támadása Pilsudsky ellen igen gyorsan összeomlott. Az az autó, amely a jobboldal áliiiása szerint Zagorskit Pilsuds kyék beivederei kastélyából elszállította, nem tűnt el. Ez az állítás, amelyet tegnap ezernyi különkiadás viiággákürtölt, ma Jéljesen alaptalannak bizonyult. Az autó a lengyel hadgyakorlatokon vesz részt. Az a Pilsudsky ezredes, akit a tábornagy eltűnésével hoznak kapcsolatba, szintén résztvesz a hadgyakorlatokon. Az egész támadás a jobboldal visszavonulását palástolja, mert a jobboldalnak igen kellemetlen hősének eltűnése. Most már csak azt lehet feltételezni, hogy Zagorski megszökött. Egy csomó körülmény emellett is bizonyít. A Pilsudsky-sajtő ma már szökevénynek állítja oda és rámutat arra, hogy a tábornokot már az osztrákok is kémszakértőnek használták fel. Biztosan nagy tapasztalatai vannak a kémkedés terén. A kolportált híreket nem lehet ellenőrizni. Tovább terjed a budapesti sztrájk Az egyeztetési kísérletek eredménytelenek maradtak — A fegyvergyár és a Ganz-vaggongyár munkásai is csatlakoztak a sztrájkhoz — A munkásság Vass minisztert kéri fel közvetítésre } jrawaMMBM——iBK.V lium, Ll JA^ ? Ilyen gyerekes politikai kritikával a mi ki nem alakult viszonyaink közölt még sokáig számolnunk muszáj. K ipák tú l tani Pesten annyit, hogy a.z igen kétértelmű ..ideiglenes" párisi diszpozíció ellenére a magyar csapatok kivonultak Szia ven - szkóról arra a vonalra, amely ai ideig kellett, hogy érvényben maradjon (s érvényben is maradt). mig Parisból meg nem érkezik a szaba- tosabb diszpozíció, úgy, ahogy azt kértem. Ez csak 1918 karácsonya tájára érkezőit meg. Jó, hogy nemi vártuk meg!“ Kinek van igaza? A kél különböző beállításból látjuk, hogy-, mig Hodzsa legtöbb érdeméül azt tartja, hogy a Káro- lyi-kormánvt önkéntes csapahvisszavonásra bírta és időt nyert a csehszlovák honvédelem megszervezésére, ezzel szemben Dér érék azt vetik Hodzsa szemére, hogy majdnem olyan határban alkudott meg „szerencsétlen*4 pesti tárgyalásain a magyarokkal, amely úgy a párisi, mint a saintgermain— trianoni határnál is hátrányosabb és szerényebb volt s veszedelmesen hasonlít a Rothermere-pro- pagálta ajánlathoz. Ennek az ellet tétnek a megoldását akarja adni a Národtii Politika vezető helyén Edvard Havlák cseh publiciezta, amikor — mindkét félnek igazat ad. Hodzsa hárítja el a népszavazás „veszedelmét4* „A vörös-zöld koalíció forradalomutáni kedvezőtlen tendenciája volt oka annak — kezdi Hav- lák —, hogy a mai napig nincs leszögezve a nyilvánosság előtt, hogy a köztársaság a magyarok támadó magatartása és a saját rosszul értelmezett pacifizmusa következtében mindjárt megalakulása után háborút volt. kénytelen viselni. S ezt a Szlovénekéért folytatott háborút katonailag kétszer elvesztettük. Szlovenszkó megszállásának első kísérlete a Károlyi-kormány idejében, 1918-ban, Turánnál, Szu- csánynál, Ruttkán ás Zsolna megszállásánál vereségünkkel végződött. Ezeregyszáz föd nem fegyverzett s rosszul fölszerelt csali szlovák katona önfeláldozó vitézsége dacára sem győzhette le egész Budapest, augusztus 12. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése). A budapesti vasipari munkások sztrájkjában Andréka főkapitányhelyettes napok óta folytatja a békéltető tárgyalásokat, de ezek mindeddig nem vezettek eredményre. Sőt a sztrájkhelyzet minden várakozás ellenére még elmérgesedett. Tegnap a fegyvergyár 600 munkása csatlakozott a sztrájkhoz, mert az igazgatóság a béremelésre vonatkozó kívánságokat nem honorálta, ma délelőtt félkilenckor meg a kőbányai Ganz vagongyár 3000 munkása szüntette be a munkát. Előzőleg tegnap csak néhány crára szüntették be h munkát, mialatt egy küldőt1 ség memorandumban nyújtotta át a munkások követeléseit a gyár igazgatóságának. Az igazgatóság felkérte a munkásokat, hogy a válaszig, amelyet ma reggel fognak kikézbesiteni, ne zavarják meg a munkarendet, mire a munkások továbbfolytatták munkájukat. A válasz ma reggel valóban meg is érkezett, amelyben azonban az igazgatóság a munkásság követeléseit teljes egészében visszautasította. A munkásság körében különösen nagy izgalmat keltett az igazgatóság válaszának azon passzusa, amelyben a munkásokat felhívják, hogy ha jövedelmüket fokozni akarják, akkor ne nyolc, hanem tiz órát dolgozzanak naponta. Erre bekövetkezett a sztrájk s ma délben a gyárnak már minden gépe pihent. Az Egyesült Izzó és a Vagongyár munkásai elhatározták, hogy küldöttségileg felkeresik Vass József miniszterelnökhelyettest s az ő támogatását kérik. Budapest, augusztus 12. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) Ma délután váratlan fordulat következett be a sztrájkmozgalomban. Andréka főkapitányhelyettes egyeztető tárgyalásai ugyanis a kora délutáni órákban meghozták első eredményüket. Ekkor ugyanis a munkások és munkaadók képviselni aláírták a kisvasszerkezeti gyárakra nézv-i a megegyezésről szóló megállapodást. Eszerint 550 vasipari munkás összesen hat gyárba’ megkapván a béremelést, még ma délután fel is vette újból a munkát. magyar divíziók nyomását, melyek tisztek vezetése alatt ós teljes rendben s komplett fölszereléssé! jöttek a Piávétól. Akkor Hodzsa d.r. mostani miniszternek, aki mául a csehszlovák katonai misszió feje volt kiküldetésbein Budapesten, sikerült elhárítania az újonnan megszállt szlovák területeken a népszavazás fenyegető veszedelmét, amit a magyar ceendőrség szuronyainak és bika- csekjeinek terrora mellett hajtottak volna végre. A legkritikusabb pillanatban Hodzsa diplomáciai talentuma .rávette a magyarokat arra, hogy Szővén szkót önként kiürítsék és viszsavonultak a demarkációs vonalra, mely 1918 karácsonyáig érvényben maradt, mikor a békekonferencia Miskolciéi a nógrádi hegyeken át ránk nézve szíratégiailag rendkivül kedvező vidéken vonta meg a határt. A Hodzsa-féle és a párisi demarkációs határ közötti területről a magyarok kivonultak és ezt aztán fegyveres antantosztagok szállották meg, miket, a nyugati hatalmak tisztjeinek vezetésével a mi csendörs egünkből alkottak meg. Srobár megismétli Hodzsa diplomáciai sakklépés A ,-Eivesztett fiadra é% diplomáciai gifüzelewT A 19-es cse8?sz&o*rák-ntagyar há&erut Bfedzsa győzelme nyelte meg Csehszlovákia — Srobár erőszakolta ki Szlovenszkó megszállását — Hodzsa „szerény" demarkációs vonala (—) Prága, augusztus 12. A Národini Politika tegnapi „Elvesztett háború és diplomáciai győzelem44 ciimái vezércikkében bennünket, magyarokat, igen közelről érdeklő tárggyal: a tizenkilences „csehszlovák—magyar háború44 tanulságaival foglalkozott. A cikk megírására az szolgáltatott közvetlen indítékot, hogy Srobár 60 éves születésnapja alkalmából Hodzsa a Slovemstky Dennikben, Dérer a Robotnické Novinyben nemcsak különbözőképpen, hanem egyenesen ellentmondóan tüntették fel Srobár működésének jelentőségét. Hodzsa (joggal!) magának tulajdonítja, hogy a válságos időikben az eseményeket budapesti diplomáciai közbelépésével kedvező irányba terelte, Dérer épp ebben lát szerencsétlen lépést és kizárólag Srobár érdeméül tudja be, hogy a csehszlovák csapatok alkalmas időpontban szállották meg Szlovénekét. Dérer szerint Srobár a honfoglaló — Azon a nézeten vagyok — irta Dérer —, hogy ha Srobár nem erőszakolja ezt ki s Szloven- szkót nem szállják meg, akkor ma Szlovenszkó nem lenne a köztársaság része, hanem Rothermere-, vagy Bethlen-féle határnál rendelkeznénk. Vegyük tekintetbe, milyen földalatti agiitációt folytatott az államfordiuilat után Szlovenezkón a katolikus egyház. Hogyan támogatta a magyarok törekvését, hogy népszavazás legyen. JeMieska és Hliinka a párisi békekonferencián jártak s ugyancsak az úgynevezett pl eb lsei túra mellett dolgoztak. (Jellemző, bőgj,- ezt épp egy szociáldemokrata róvja föl, aki szociáldemokrata |U'Ogramjánál fogva elvi híve kell, hogy legyen a népíönség, a nép megkérdezése elvének: a népszavazásnak!) — Mi történt volna — folytatja Dózer —, ha Srobár nem hajtja keresztül okkupációs álláspontját? A magyarok Szlovenszkó t katonailag birtok oltók volna, ami őket erkölcsileg is mérhetetlenül megerősíti és biztosan a bolsevizanust is elkerülték volna. Kétségkívül népszavazásra került volna a dolog, főleg a szerencsétlen budapesti tárgyalások után az úgynevezett demarkációs vonalért, mely veszedelmesen hasonlít Rotliermere és Bethlen határvonalához... Srobár megakadályozta a népszavazást a magyar csendőrséggel és katonasággal megszállott 6zlo- venszkón. Ez az ő történelmi érdeme. Hodzsa diplomáciai küldetése az „extra44 határvonalon D'érer fölfogásával szemben Hodzsa (még Dérer cikke előtt) a következően adja elő a maga szereplését: „SzUovenszkő területéből — mondja Hodzsa — csak igen keskeny sáv volt. birtokunkban Váguj- helynél. Nagyszombatnál és Szakokénál. Ezerszáz katonánk volt, — a magyarok pedig mind újabb és újabb, harctérről hazatérő csapatokat, küldtek ellenünk. Egyszóval mindenekelőtt arról kell ett gondoskodnunk, hogy a magyar csapatok, békésen, vagy erőszakkal, Szlovenszkóról kivonuljanak, s csak azután lehetett gondolni a közigazgatásra. Azt a rendkívüli feladatot kaptam, hogy a sriovenszkói magyar ka,tornai rémuralomnak diplomáciai utón vessek véget... — Az öttagú „katonai misszióval44 másnap Budapesten voltam. Akkori budapesti ténykedésemről a csehszlovák politika berkeiben olyan pikantériákról mesélnek, hogy a magyarokkal extráira tárokban paktáltam le. Mintán Hodzsa a reménytelen helyzetben diplomáciai győzelmet ért el Budapesten, Srobár Prágában rendületlenül követelte az itthoni hadsereg reorganizálását, a francia és olasz légiók haza szállítását és a magyaroktól ld űri tett Szlovenszkó katonai biztosítását. Eljárása ugyancsak teljesen • államférfim bőlcsességünek bizonyo- sult, bármennyire naivnak tüntették fel azt egyes „szint én-politikusok44. Mikor 1919 tavaszán Pesten kitört a bolsevizmus és a vörös-zöld koalíció teljesen a községi választásokkal volt elfoglalva, a magyarok újból megtámadták Szlovenszkót. Ez alkalommal is vereséget, szenvedtünk. Csak az olasz misszió félreállitása és a francia, parancsnokok kinevezése zavarta meg a magyarok előnyomulását. Ekkor Sröbár, Szlovenszkó első minisztere, kénytelen volt utánozni Hodzsa példáját s Pozsonyban fegyverszünetet kötött a magyarokkal. „Katonai vereségeink következtében .. .** — Demarkációs vonalként a Clemenceau-ha- tárt tették meg, mely körülbelül a Hodzsa-féle és a párisi között középtáj ra esik s ezt, bár reánk nézve katonailag és forgalmi szempontból rendkivül hátrányos, végeredményében katonai vereségeink következtében a saintgermaini béke végleges államhatárnak szabta meg. Ilyen drágán fizettünk az első csehszlovák—magyar háborúban szenvedett két katonai vereségünkért...“ Ebből az érdekes vitából sok történelmi tanulságot vonhatunk le. Most sül ki, milyen nagy erőlködést fejtettek ki akkoriban a csehszlórák hatalmi tényezők, hogy az akkor vitás területeken minden áron elhárítsák a népszavazás „veszedelmét44. Hogy pedig ilyen népszavazás a tulliangoz- tatott wilsoni önrendelkezés alapján nagyon U időszerű volt, azt a Hodzsa-féle és a párisi demarkációs vonalak nagy ingadozása mutatja. Más oldalról Hodzsának a katonai kudarcok dacára aratott kétségtelen diplomáciai győzelme még seté- tebb színben tünteti föl azt a nagy fejetlenséget, mely a Károlyi-kormány idején Budapesten uralkodott. Erről a korról különben Srobár memoárokat ir két hatalmas 'kötetben. A memoár érdekességét az is fokozza, hogy bér.,a - S-~ m~ névsort ad a prevratelőtti szlovák .intekjen. iáról. Mindenha ismeri ezt a I műkét 55 éves lapaszta at pallérokban és i ingekben jj A „PATENT FEIGL“ leézelös ingeket egyedüli joggol készítjük bU*marnm w.Minmw i nmufliViWfffPirFTHWi '<i i i mini !■■■■<! ni' ■!ru 3
