Prágai Magyar Hirlap, 1927. július (6. évfolyam, 148-173 / 1482-1507. szám)

1927-07-10 / 155. (1489.) szám

1927 juliua 10, vasárnap.

Meteoresőbe kerül a Föld!

400.000 meteoresés óránkint — Földünk újabb meteorhullás zónájában — 38 éves periódus megismétlődése

A laikus előtt talán hihetetlennek tűnik fel, hogy a Föld vonzókörét óránként 400.000 meteor- kő érinti. Ez 24 óra alatt 10,000.000 meteort jelent! Ezzel látszólag ellentétben áll Newton, a hires kutató számítása, hogy a Földünkön ismert meteorkövek száma kb. csak egy félmilliói tesz ki. Az előbb említett tíz millió meteorkő csak a szemmel látható kozmikus vándorokat jelenti, mert hogyha a távcsővel láthatókat is hozzá lehetne számítani, akkor ezek száma még sokszorosan nagyobb lenne. Ritkán olvassa csak az ember az újságokban, hogy egy meteor a földet érte. Hogy meteorhullás nagy ritkaság, ennek több oka van. Tekintetbe kell venni elsősorban azt, hogy a földünk legnagyobb része tengerboritotta. Egy meteorhullás csak ott tűnik fel, ahol lakott területek vannak és akkor is csak, hogyha ez a jelenség fényes és hangtünemények között játszódik le. Azok a kövek és vasdarabok ame’yek vagy történelem előtti időben, vagy olyan . helykre hullottak, a'hol nincsenek emberek, a tudomány számára nagyrészt elvesztetteknek tekinthetők. Ennek dacára évente több száz kőhullásról érkeznek jelentések.

A lehullott meteorkövek súly és nagyság szerint igen változnak. Apró néhány grammos daraboktól kezdve több tonnás vasdarabokig, minden nagyság képviselve van. Anyagukat tekintve, két nagy csoportba oszthatók. Vannak u. n. meteorkövek, melyek anyaga rendesen vulkáni eredetű, szilikátos kőzetekből áll, másik csoportja pedig súlyos nickeltartalmu vastó1 tevődik össze. Hullásukat, amennyiben elérik a föld felületét, gyakran hang- és fénytünemények kisérik. Ez nem is csodálható, mert a lehűl’ó me- téorkő óriási sebessége folytán izzó állapotba jut és benne levő esetleges gázok a borzasztó nyomás következtében a kő szétrobbanását eredményezik. A föld aránylag vas’ag légburka oka annak, hogy ezek a veszedelmes kozmikus lövegek közül csak nagyon kevesen érnek földre. Az atmoszféra mintegy pneumatikus páncél védi az élőlényeket a világűr bombái ellen és égeti porrá őket, mielőtt kárt tehetnének öreg földünk állat- és növényvilágában. Néha azonban előfordul, hogy az erős páncél dacára, hatalmas darabok érik a talajt.

A legnagyobb eddig ismert meteor Argentiniából került elő. Súlya 15.000 kg. volt. Utána következik egy brazíliai meteorvas 8600 kg. suly- lyal. Arizonában a Canyon Diablonál történelem előtti időben lejátszódó meíéörhullás lehetett talán a legnagyobb méretű. A lehullás’pillanatában azonban ez a meteorvas szétrobbanhatott, mert csak apró darabokat tudtak belőle megtalálni. Ezek súlya azonban több tonnát nyomott, jeléül annak, hogy az eredeti kő nagysága, mintegy kétszáz tonna lehetett. Erre utal az a körülmény is, hogy a meteor becsapódása következtében keletkezett kráterszerü tölcsér szélessége egy kilométert is meghalad.

Híres meteorhullások

A Kniahingán 1866 junius 9-én hehullott meteorit súlya 284 kilogramm volt. 1884-ben Ausztráliában is figyeltek meg egy meteorhullást. A kő súlya 900 kg. volt, az esés fény- és hang- jelenségek között játszódott le. Érdekes volt egy meteorhullás, mely 1164-ben Meissenben történt. Az egykori krónikás feljegyzése szerint „az istennyila egy fekete gyorsan leszálló felhőből indult ki, hatalmas dörgés és villámlás közben." A régi krónikások gondosan feljegyezték a ritka természeti jelenségeket. Kőhullásnak nevezik őket. Ugyanis gyakran nem egy, hanem egy egész kőeső hullik a földre. így történt ez 82cPban Szász- országban, mikor a megrémült lakosok a világ végét látták közeledni. Újabb időben is vannak feljegyzések ilyen kőhullásokról. így 1803-ban Aigle-ben Franciaorsv gban 3000 darabból álló kőe3Ő hullt. A kövek közölt 9 kg-os kövek is hullottak. A kövek egy gyorsan leereszkedő fekete felhőből hullottak, hatalmas robbanás közepette. Öt évvel később, 1808-ban Tirolban is volt egv ilyen kőeső. Egyes házak tetejét is átütötték a lehulló kövek.

A madridi bánik

A legérdekesebb kőhullás 1896 február 10-én történt Madridban. Erről a kőhullásról egy sor megfigyelés van és a sajtó is bőven foglalkozott vele. Délelőtt 10 órakor derűsen sütött a nap, mikor az égen hirtelen kékes fény keletkezett, mely olyan erős volt, hogy a napfényt is túlragyogta. Az emberek ijedten álltak meg az utcán és nem tudták mire vélni a különös jelenséget. Pár pillanattal később irtózatos robaj támadt, minthogyha ezer ágyút sütöttek volna el egyszerre. A detonáció olyan erős volt, hogy Madrid környékén egyetlenegy ablaktábla sem maradt épen. A házakon repedések mutatkoztak, bútorok borultak fel és emberek estek el az utcáu. A lar kosságot óriási pánik fogta el. A rendkívül intenzív robbanás dacára csak nagyou kevés kődarab érte a földet. Egy férfinak, aki a Castellána-kor- zóe újságot olvasott, egy kő átütötte az újságját és földre hullva, 40 méterre gurult. A kő vas- czulfülhól állott, súlya 150 gr. volt Egy másik réláló homlokát könnyen megsebesítette egy lehulló kőszilánk.

Annak dacára, hogy kézzelfogható az a körülmény, hogy ezek a feliéről lehulló kő- és vas- tömegek a világűrből szármáznák, sokáig tartott, míg' a tudó-ok. ennek kozmikus őrületéről meggyőződtek. 1791-ben adta, ki Cohiadni munkáját,

%%

amelyben elsőizben hangoztatta azt, hogy ezeknek a tömegeknek földöntúli eredetük van. Később ki lehetett mutatni azt is, hogy a meteorkövek üstökösszerű csoportokban kóborolnak naprendszerünk között, ahol azután a föld vonzókörébe jutva, arra lehullanak. Az u. n. meteoráramok periodikus időközökben szelik a föld pályáját. Minden 38 egynegyed évben jutunk egy ilyen meteorcsoportba. Ennek maximumát 1930-íban fogjuk elérni, de már most mutatkoznak jelek arra, hogy ez a periódus közeledik. Az utóbbi években megint feltűnően szaporodnak a meteorhullások. így 1926 december 18-ról 19-re virradó éjjel Brémen közelében hullott le egy hatalmas meteorvns, néhány nappal később pedig Bernben történt hason’ó eset. A Bern melletti Vogelsberg- ben lejátszódó meteorhullás szép fénytüuemények között ment végbe. A kő egész meredeken, zöldes fénybe burkolva esett le egy szántóföldre, szikracsőt hagyva maga után. Három héttel később ugyancsak Bern közelében Ulmitznál figyelnek meg egy kőhullást. Reggel 7 órakor hirtelen nappali fényesség támadt és mennydörgésszerűi robaj kíséretében tüzes golyó hullott a földre. A legnagyobb darab egy ház mellett fúródott a talajba. A benn’évő lakók tisztán hallották a kő sistergését. 1927 januárjában a .podoliai Mohi- lewben esik le egy nagy meteorkő. A lakosság körében hiheíetleu pánik keletkezik. A város túlnyomórészt zsidó lakossága riadtan menekült szerteszét és azt gondolta, itt a világ vége. Az

Alapítva 1833. Telefon 33.

X) S >'

V ' <

diszmS

üveg, porcelSán nagykeresk eúéae. q

KOSIGE, F fü»as t c & 19*

Nagy választék. Jutányos ás-ak.

,.f .... . , . ..... ———..r.,.... .h.,xr^jwzmi^amrnswmrxani ■■ ■

em

berek az utcákon letérdeltek, imádkoz’ak. A meteor azonban szerencsésen a városon kívül csapódod le a földbe. Ezekből az adatokból kitűnik, hogy Földünk a gyakori meteorhullások periódusába került. Akik a csillagos eget figyelik, azt tapasztalhatják, hogy a meteoritok hullása fokozott mértékben látható az idén. Tudósaink kiszámították azt, hogy a földet érő meteorkövek és az a rengeteg por, amely elégésükből származik, a föld súlyát mindjobban növelni fogja olyannyira, hogy ez a túl szaporulat nem maradhat el következmények nélkül. Az évszázezredek alatt ránkhulló kozmikus eredetű anyagszaporulat, a föld tengelykörüli forgási sebességét megváltoztatja, ami idővel a nap és éjjel hosszúságának növekedését fogja maga után vonni. Igv keletkeznek kis okokból nagy hatások.

Kapy Miklós,

az angol király rokona és pesti pezsgöügynök

A köztudat, amely jelentősebb a go thai pLmanachnái, azt mondja, hogy Festetich Ta- sziló hercegen -kívül nincs más eleven atyafia az angol királyi háznak Magyarországon — és a herceg ur is csupán a felesége, született Hamdlton hercegnő révén rokona az indiai császároknak. — Ámde a Század vége felé bujkált Pesten egy fantasztikus legenda, vendéglőről vendéglőre hordták őt, mint a csem- csegve elmondható pletykaságokat, amely mende-monda szerint él még egy rokona Pesten az angol királyi háznak, aki családi származási tábláján kimutatja az atyafiságot . . .

Ó, ezek a családi származási táblák, amelyeket egérrágta okiratokból, pókhálós levelekből, a Nagy Ivánok, Püspöky Gráciá- no-k és mások segítségével áll Ugattunk össze a régi Magyarországon, — amelyekből az év- tL-dekre terjedő familiáris porok, fantasztikus hitelműveletek és nemzedékekről nemzedékekre szálló legendák keletkeztek! Mily bőséges irnivalókkal szolgálnak a magyar íróknak és mennyi mesemondásra adtak alkuimat az öregeknek! (Sajnos, manapság nincsenek már Éghiy Mihályok, akik a Károlyiak történetét, sem Zarándy A. Gáspárok, aki az egész életét azzal töltötte, hogy a Szemeré- ék származását kibogozza. Meg kell elégednünk a legendákkal, amint készen kapjuk a múlt időkből.)

*

Kapy Miklós huszárkapitány volt. Ama régi honvédhuszártisztek fajtájából, akik álommá, magyar mesemondásokká, nótává lettek a háború és Limanova után.

Ki tudná manapság megmondani, hogy a honvédhuszárság egyik legszemrevalóbb tisztje: miért veté le egy napon az angyalbőrt, hogy aztán élete végéig jólszabott civilruhában mutatkozzon a pesti Belvárosban. Sok mindenféle oka lehetett annak, ha egy régi katonatiszt odahagyta pályáját, nem mindig vált be Kállay János nyugalmazott svalizsér- tiszt mondása, aki váltig hangoztatta, hogy ebben a hadseregben csak a kpitányságig érdemes vinni.

Csk annyi bizonyos, hogy Kapy Miklós, akit jóformán mindenki ismert a régi Pesten: egy napon civilruhában mutatkozott a megszokott vendéglőkben, mulatóhelyeken és nagy megértéssel, tüntető barátsággal, meleg rokonszenwel kezdett bélongatni ama vendégek felé, akik az eddig divatozó francia pezsgők helyett magyar gyártmányú pezsgőket merészeltek felbontatni, anélkül, hogy törődtek volna vele, hogy csorba esik kaszinói tagságukon. Miklósunk, bár kapifénykorában maga is többre értékelte a francia dombok napsütéses borát, civil életében a magyar pezsgőknek lett a barátja. (Holott emlékezetem szerint nem volt olyan nagy differencia a francia és a magyar pezsgő ára között, hogy a-z árkülönbség a mulatozó kedveket korlátozhatta volna. Négy-öt forint volt egy magyar származású búiéira, nyolc-tiz forint egy francia palack.)

Miklósunk, más megélhetés hiányában, egy magyar pezsgőgyárosnak lett az ügynöke. *

Pezsgöügynök!

ügy csengett ez a szó a régi világban, mint valamely Strausz-valcer, amelyben reggeltől estig és estétől reggelig az élet Öröm- teljes komédiáit fújják- A pezsgőügynök körülbelül mindig frakkban vagy szmokingban volt, ingplasztronja a legfehérebb a városban, a frizőrnek több dolga volt a bajszával, oldalszakállával, mint bármely más gavalléréival a városban, ugyanazért volt néha világosság a Kishid-utcai fodrászatban még kilenc óra felé isi Ragyogva jár-kel vala ő mindenütt, anol az élet gyöngyözik. Mosolygós tisztelettel bó lintgaínak felé a legtekintélyesebb cigányprímások a pesti éttermekben, ahol az uraság voltaképpen a vidéki főispánságnál kezdődik-, — a kövér íőpincérek, akiknek megjelenésében volt valamely étványgerjeszt) < mintha már maguk végigetlik volna a speizcetlit, mielőtt vendégeiknek ajánlatot tennének a vacsorához, megértő tisztelettel jelölték ki a „iegíobh asztalt4* * a pezsgöügynök részére; — a pincének, akik minden pezsgőüveg dugójának a felmutatása után külön borravalóban, úgynevezett „dugópénzben** részesültek- Kettőzött figyelemmel és buzgalommal hordozzák vala a harmatos fémvedreket, amelyekben a nagyvilágiasság felé haladó Budapest bora hül . . . Ó mit tudtok ti a múlt időkről, szegény utódaink, akik Pest úgynevezett fénykoráról legfeljebb annyit tudtok, mint Moszkváról, amikor az Anyegin Eugén cimü költe- ményes könyvet levelezitek! — Ebben a zenéléstől csengő, életörömtől mosolygó, nagyreményű ábrándokban és a rózsaszínű holnap reggeleket mindig bizakodással váró városban, a régi Pesten: — természetszerűleg a legnépszerűbb ember volt az, aki kehelyben kínálja mindenfelé bufelejtő italát, francia vincellérek közreműködésével készült magyar pezsgőjét - - - Igv, Kapy Miklós, a nyugállományba vonult huszárkapitány egyik legnépszerűbb embere lett Budapestnek, amikor a félénk, rosziszagu vigécek, valamint az ecetvirág színű, de uriatlau borkereskedők után kezébe vette a magyar bornak „méltó elhelyezését**, mint az akkori kereskedelmi nyelven mondták- Legfeljebb Ihász, a Vendéglősök Lapjának szerkesztője haragudott a váratlan konkurrenoia miatt, miután odáig borügynökséggel egyedül ő foglalkozott az ismert pesti úriemberek között. No, de Ihásznak megmaradtak továbbra is a maga ferencvárosi kiskocsmái.

Ha egyszer valaki Budapest igazi történetét megírja az elmúlt negyedszázadról: nem mehet el közömbösen eme Kapy Miklós alakja mellett, aki egykoron éppen olyan nevezetessége volt a városnak, mint akár azok a múlt századbeli fiaink, akikről az anekdotakincsekben olvasunk. Valamely képzelembeli atyafiság kötötte össze őt mindazokkal a régi magyar alakokkal, akik apáink idejében a magyar kalendáriumok jókedvét jelentették, akikről meséket mondogatnak a vidéki filagó- riákban . . . Nem messzire esett ő ama Bizayíól, akit a „nemzet bárójának** neveznek vala, holott az egész életében nem tett egyebet, mint a kártyaasztalok mellett ácsorgóit, vagy pedig a Váci-utca sarkán éijenezíe szemtől-szembe a nevezetesebb hazafiakat. Elképzelhető alakja a Szűcs „pátri“-é mellé is, aki valaha minden ,-nadrágos embernek** földije volt Pesten, mert a gyors megbarát- kozásban, a jó találkozások kiválogatásában éppen olyan mester volt a nyugalmazott kapitány, mint akár ama régi pesti alakok, akik a Beaui Ivate-ban, vagy a régi Ferenc-kávé- ház’oan várták a vidéki jövevényeket . . Rokonságban van ama hatvani-utcai lebzselő gavallérokkal, akik miatt ezt az utcarészt „mafla-saroknak** is nevezték vala a század elején (mintha valami Balsac-regényt olvasnánk a régi Parisról), amely sarkon „csau“ megszólítással szokták egymást üdvözölni a mindennapi látogatóik, mig a műveltebbek már emig.y felelnek a megszokott szervusz helyett:

— Csauli!

Igen, ennek a hatvani-utcai Pestnek a légköréből nőtt ki Kapy Miklós. Amikor hirtelen elhatározással uj kenyérkereső pályát választott magának a régi gyöngyére 1 helyett, borkereskedő lett, azaz pezsgőügynök, aki s-c mé lye s sz e retetrem éltóságával, ellenállni lattan urimodorával, gavalléros segédletével igyekezett azon, hogy a városban tartózkodó ösz- szes barátai, még távollétében is, annak a pezsgőgyárnak a produktumát fogyasszák, amelyet ő „képviselt** . . . (Sajnos, hogy ez úgy hangzik, mint egy kereskedelmi levél.) — És valóban itták is a magyarok a Kapy kapitány által „képviselt** pezsgőt, meglehetős szorgalmatossággal, mert az egykori gárdatiszt elmésség dolgában is egyike volt Pest legmu- 1-atságosabb embereinek. Ö tudta minden kaszinótagnak a „spitnáméját**, aki a Széputca és Kossuth Lajos-utca sarkán lévő helyiségben megfordult: ez pedig legalább is felért annyi tudománnyal, mintha valaki a got- hai almanachot betéve tudná. (Ilyen úriember is volt Pesten; — szemközt ama úriemberrel, aki például a nevezetesebb, módosabb izraelita családok leszármazási táblázatát tudta fejből lemondani az éjjeli kávéházban.) Miért hívják Duginak Dégenfeldet, miért gúnyolják Traktárovics néven Szemerét, miért emlegetik hölgyi körökben Szép Sáriinak Hadik Sándort és miért tudja az egész Magyar- ország, hogy Elemér néven csak egy urat hívnak Magyarországon és ez gróf Batthyányi?

Ö szedte fel járáskelésébeu azokat a pesti kifejezéseket, amelyek későbben országszerte elterjedtek. Emlékeznek még az urak, akik egykor színes gigerli övét viseltek a derekukon, hogy valamikor minden kérdésre, lejelentésre vagy mondanivalóra ezzel az egy szóval feleltek:

— Közép!

És manapság csak messziről érzem, hogy mit is jelentett ez a stupid szó . . . talán ugyanannyit, magyar felfogás szerinti mint a Poé Edgár hollójának a szava, vagy pedig ama „minden mindegy**, amely a Byronok világiájdalmns életszemléletét felváltotta .. . Közép! — mondták és csendesen legyintettek. És a pincér ujább üvegnek tekerte ki a nyakát ama pezsgőgyár termékéből, amely a Ca- siuóról volt elnevezve.

Ö. ennek a korszaknak, ennek a fülledt, szeparéhangbeli korszaknak, amikor az egész világ úgy érezte a bekövetkező változásokat, mint a csuzos ember az időjárás fór6

A XlX-ikszázad

Irta: 3(rúdu Cuula