Prágai Magyar Hirlap, 1927. július (6. évfolyam, 148-173 / 1482-1507. szám)

1927-07-09 / 154. (1488.) szám

4 1927 jnlius 9, szombat. „BYRD? KI AZ?...” Paris, juiius 3. (Elkésve érkezett). Most már, hogy megesett és ilyen szerencsé­sen esett meg, nem érdektelen, megtudni, hogy tulajdonképpen miért esett le? Néhány hivatalos francia helyen kezdik már sejteni, hogy mi tör­tént? Vai’ószinüleg a repülők is tudják, de ők egyenlőre csak szűkszavúan nyilatkoznak. Biz­tos az, hogy esőben, ellenszélben, vastag ködben, el tudtak jönni a géppel Newyorkból Franciaor­szág fölé, hiba nélkül, menetrendszerű pontos­sággal, helyesebben egy olyan pontossággal, ami­hez egyelőre még hiányzik a menetrend. Min­den órában tudtak érintkezni a külvilággal, amíg az óceán felett repültek. Mikor a köd fojtogatta őket a tenger fölött, megértette még a szavukat a világ. Mire Brest fölé értek, nem értette már őket többé senki. Páris fölé odataláltak, Le •Bourget fölé, ami tiz kilométer onnan, már nem. A publikum, a laikus publikum, főként az amerikai publikum nehezen fogja ezt megér­teni. Nehéz is megérteni, hogy egy vállalkozás, amit olyan aprólékos gondossággal, olyan hozzá­értéssel és feltétlen szakismerettel hajtanak vég­be, mint Bvrd és három társának a repülése, pon­tosan és programszerűen sikerül egészen a program utolsó pontjáig, a leszállásig, akkor, mikor már elérkeznek a repülőterep közelébe... ez az, amit senki nem ért meg. Igen, az eső zu­hogott. De zuhogó esőben nap-nap mellett szál­lanák le éjszaka a londoni, a brüsszeli, a prá­gai utasgépek a Le Bourget-i repülőtéren. S Byrd gépe nem csak úgy az égből pottyant, mint Lind- berghé, ez a gép egy nagy hajó szabályos hala^ dúsával jelentette érkezését óráról-órára, percre ki lehetett számítani az útvonalát s azt, hogy mi­kor érkezik. S percre meg is érkezett. Csak ép­pen leszállani nem tudott. Miért? * A feleletet nem mi adjuk meg, hanem a franciák. A párisi lapok közül három napilapnak volt összesen bátorsága megírni az igazat, — azt, hogy Byrdet nem várták úgy, ahogy az a francia hivatalos aviatikának a legelemibb nemzetközi kódex értelmében kötelessége lett volna. Hárman merték csak megírni, hogy Páris elhanyagilta Byrdet. A világosság Byrd körük — az a világos­ság, amire olyan nagy szüksége lett volna, — az, hogy egyszerűen nem világítottak neki úgy, ahogy kellett volna. A kényszerleszállás reggelen Pierre Audiat adott először hangot ennek a föl- háborodásnak a „Paris Midi"-bán. De ennél a kézenfekvő és laikus fölháborodá9ttál sokkal ér­dekesebb a „Paris Mattnál" riportja, július 2-áről. A riport címe ez: „IV cm történt semmi elövigyátykts- sági intézkedés Frtmciacmszágban ar- rta, hogy segítsenek Byrdnek megta­lálni a leszállás helyét". Alcím: ,yA légügyi Hivatal hanyagsága Má­gikus kc/nzekvenciákat vonhatott vál­na maga után". Ez végre tiszta beszéd. Hagyjuk tovább is beszél­ni a francia cikket, ahogy következik: „A nyugtalanság éjszakája után, amikor, sz esőben, a bizonytalanságban, az egymásnak el­lentmondó információk között elszorult szivvel vártuk Byrd parancsnoknak és társainak érke­zését, kétségkívül szabad most levonni ennek az éjszakának a konklúzióit. Ezek a konklúziók nem szolgálnak valami különös dicsőségére a francia légügyi szolgálatnak, aminek kötelessége éppen olyan világos volt, mint fontos, s ami nem tudta kötelességeit a szükséges pontossággal és precizitással teljesíteni". „-----amíg az „Amerika" az óceán fölött rö­pült a ködben, pontosan és szabályosan értesül tünk utjának minden mozzanatáról. Megenged­hetetlen és elfogadhatatlan az a föltevés, hogy csak abban a pillanatban mondott csődöt a repü­lőgép leadóállomása, mikor Byrd francia terület fölött kezdett repülni". Tovább: „Brest é3 Páris között a repülőket nem irá­nyította egyetlen repülőterep sem. Etainpes és Chartes egyetlen lámpát sem gyújtottak meg, mikor Byrd fölöttük bolyongott és „S. 0. S." vész­jeleket adott le". „Reggel egy óra felé a Le Bourget-i telefon­állomás irodájában vagy negyven újságíró tar­tózkodhatott, mikor a szolgálatot teljesítő hiva­talnok parancsot kapott, hogy utasítást adjon Etampes és Chartes repülőtelepeinek a reflek­torok meggyújtására és világító rakéták röppen- tésére, mert Byrd eltévedett a ködben". „Chartesban, hosszas hívás után, végre csak­ugyan jelentkezett egy álmos és bizonytalan hang. A következő diskurzus folyt le: — Halló, Chartes, — mondta Le Bourget, — azonnal gyújtsák meg a reflektorokat és ~öp- pentsenek rakétákat. Byrd parancsnok eltévedt és keresi az utat. Mire Chartes: — Bi/rd parancsnok? Ki az? Nem ismerem. (így) — Nem ismeri Byrd parancsnokot, aki ezek­ben az órákban repülte át az óceánt? — Nungcssert megtalálták már?... (igy.) — Nem, Byrd parancsnokról van sző, az amerikai repülőről. Gyújtsák meg a fároszokat és a rakétákat, s mindezt azonnal. — Először keresek egy papirost és ceruzát. — Most nem az a fontos, hanem adja át azonnal a parancsot egy tisztnek. — Remélem, hogy lesz itt valaki... Az etampesi repülőteleppel teljesen azonos hangnemben folyt le a társalgás..." „Mindazok, írja tovább a francia lap, akik e felejthetetlen órákat a bourgeti repülőtelepen töltötték, tanúi lehettek anna’ , hogy Ranvoisé ur (az igazgató) nem gyújthatta meg teljes kör­letben azokat a hatalmas fároszokat a repülőtér körül, amik különben az éjszakai leszállások alkalmával mindig üzemben vannak ... Ranvoisé ur attól félt, hogy a 20.000 gyertyafény erősségű reflektorok még hamarább kiégnek, mintsem a repülők megérkezhetnek... De ezenfelül is meg kell kérdezni, hogy a Páris körül fekvő ösz- szes repülőtereket, igy elsősorban Issy-les-Mou- lineaux-t miért nem - tágították meg legalább annyira, mint Le Bourget-t, ahol peddig, amint tanul voltunk, már minimális volt a világítás?... Villacoubfíay, Orly és Vincennes miért maradtak egész éjszaka a homályban?... S ha szerencsét­lenebbül végződött volna ez a nagy utazás, mint ahogy történt, milyen felelősség háromlott volna a francia aviatikára? .. Ezt egy párisi lap Írja és kérdezi, a riportot szószerint fordítottuk. * De az „Oeuvre" már vezércikkben kérdezi meg, hogy mi történt a nevezetes éjszakán Le Bourget-ban? „Mert igaz", — irja a nagy fran­cia lap, — „ahogy a szakértők biztosítanak róla, hogy ha csütörtök éjjel csak egy goniométre akadt volna Borget-ban, könnyűszerrel irányí­tani, vezetni lehetett volna Byrd kapitány gépét, s nem kellett volna bolyongania az esőben és a szélben, míg, benzin fogytán, lezuhant a tenger­parton. Egy nagy hajó biztonságával lehetett vol­na kikötőbe vezetni a gépet..." S megint a „Paris Midi": „Néhány hót leforgása alatt harmadszor re­pülik át az amerikaiak az óceánt. A francia avia­tika megbukott a világ előtt. Az amerikai és utóbbi időben a német aviatika, aminek titokza­tos kezek megadták a módot és az engedélyt a repüléshez, ma már messze előttünk tartanak. Néhány hónap még, s Hamburgból rendszeres légi autóbuszok járnák majd Newyorkba. Nálunk az aviatika teljesen a katonák kezébe került. Hiányzik az iniciativa, a vezetés, s a francia bi- plán-teória teljesen megbukott". Mindezt francia lapok Írják. Igazat írnak. A francia aviatika, néhány éve még a legelső a világon, szerencsétlen szériába került. S hogy Byrd mégis megérkezett, azt önmagának köszön­hette, nem a franciák segítségének. Páris hatá­rozottan elhanyagolta B;"'det. (m. s.) Görögország is rolenszefiwwel fogadja a magyar kereskedelmi hajózás újjászületését bilién a tengeri Sgeroskedolsin számára a kedvezményeket biztosítja a görög kikötökben — & budapesti görög követ csGdáíJa a magyar újjáépítés Budapest, július 8. (Budapesti szerkesz­tőségünk teleionjelentése.) Delmusotte bu­dapesti görög követ ma a sajtó előtt nyilat­kozott a magyar-görög viszonyról s nyilatko­zatában többek kiűzött a következő érdekes kijelentéseket tette: — A magyar kormánynak az a terve, hogy újjászervezi Magyarország kereskedel­mi hajózását, élénk visszhangra talált Gö­rögországban. Az athéni kormány a legnagyobb ked­vezményt biztosítja kölcsönös szerződés alapján s készséggel kíván arra módot nyújtani, hogy Macedónia, Kiázsia és a közeli Kelet államai felé vezető ut meg­nyíljék a magyar kereskedelem számára. Görögország szabad forgalmat kíván biztosí­taná a magyar kereskedelmi flotta hajói szá­mára Szalonikiben s a belgrádi kormánnyal folytatott tárgyalások kedvező befejezése után minden bizonnyal nemcsak Szaloniki, hanem Pyreus kikötőjét is megnyitja Görög­ország a magyar hajók előtt. — őszintén csodálom a magyar faj bá­mulatos erejét, hogy alig pár esztendő alatt kiheverte a háború utáni összeomlás sors­csapásait s ezért a legnagyobb elismerés illeti meg Beth­len István gróf miniszterelnök szemé­lyét, aki a romokból újjáépítette Ma­gyarországot. Tudomásom szerint a magyar mezőgazdasági iparnak jó piaca van Görögországban, Mace­dóniában és Kisázsiában s én arra fogok tö­rekedni, hogy a szoros gazdasági és kereske­delmi kapcsolat Óikat baráti viszonnyal erő­sítsem meg Magyarország és Görögország között. Az első magyar lobogós hajó a tengeren Alexandria, julius 8. Menasse Alfonz báró alexandriai magyar konzul a napokban megvásárolta és magyar lobogó alatt járatja Vilmos excsászár fejedelmi pompájú Meteor nevii jachtját. Ezen a hajón fogadta 1912-ben a német császár akkori szövetségestársát, Viktor Emánuel olasz királyt. Ma ez az egyetlen gőzös, amely magyar trikolór alatt járja a tengert. Hurbán és a bécsi rendőrminisztérium Levéltári adalékok, miként szította és pénzelte a bécsi ossz- monarchia! politika a magyarellenes nemzetiségi akciókat Irta: Steier Lajos IX. Knaur Antal volt konfidens. a „Nord- bahn“ alkalmazottja 1871-ben is szánalmas szegénységben élt,. A volt rendőr miniszté­rium osztályfőnökéhez intézett kérő levelei­nek nem volt hatásuk. Erre elhatározta magát, hogy az 1860—61-iki Húr bán-akció szereplőit f elkeresi és őket, tanúság tételre szólítja fel, bizonyítékait pedig illetékes he­lyen előterjeszti és ha kell, nyilvánosságra hozza. Az osztrák-magyar kiegyezés által megváltozott helyzetben ez igen kellemetlen lett volna a bécsi körök részére. Knaur első útja Podhradszkv Mihályhoz vezetett, aki sza- kolcai gimnáziumi rendes tanár volt és mint magyar királyi állami tisztviselő megijedt Knaur szándékai miatt. A nyilatkozatot, me­lyet bemutattam, ugyan nem tagadta meg tőle, hanem a komplottnak más tendenciát igyekezett benne adni. Rábeszélésére Knaur az ügyet, egyelőre Hirsch tanácsos kezeibe helyezte, akihez Podhradszky 1871 julius 14-én a következő levelet intézte ebben az ügyben: „Méltóságé® Uram! Hízelgő reám nézve, hogy Méltóságodat Knaur ur közvetítése révén az 1860—61-ik évből ismerem. Méltóságod kegye és leeresz­kedése, mellyel a magyar állapotokra vonat­kozó jelentéseimet meghallgatni kegyeske­dett. arra bátorítanak, hogv Méltóságodat e néhány sorral háborgassam. Minthogy Knaur ur a közelii Petrein für­dőhelyről engem meglátogatott, nem kerül­hettem el azt, hogv érdemes működését az 1860—61-ik évből, szánalmas helyzetére való tekintettel neki ne igazoljam, minthogy ere­detileg az a szándéka volt, hogy érdemeinek teljes bizonyítékait, előterjessze, amire abban az esetben nem lett, volna szüksége, ha Mél­tóságod még az előbbi állását elfoglalná. Nézetem szerint, Knaur ur céljainak a Hurbán. Kukiis, Varga és más személyek ál­tali teljes bizonyítás használhatna, azonban rábeszélésemre tisztán a delikát ügy miatt, mely örök hallgatást'parancsol. Knaur ur ezen szándékától elállott és elhatározta, hogy ezt az egész ügyet bizalommal Méltóságod kezeibe helyezi. Számomra ez az ut. melyet KnauT ur választott, azért előnyös, mert meg vagyok győződve, hogv Méltóságod ta­núskodásomat. valamint mindenki másét szükségtelennek fogja tartani és azt saját magas és személyes közbenjárásával, a biro­dalmi kancellár ur ő Exoellenciájához inté­zett néhány sorral pótolni fog méJitóztatni, miáltal Knaur ur eléggé méltónak fog bizo­nyulni jutalmazásra és tekintetbevételre. Ellenkező esetben Knaur urnák forma szerinti eljárásától a bizonyítás céljából na­gyon is félnem kell, mert a magyar állam szolgálatában állóik és a legkisebb árulásért is állásom elvesztésével kellene bűnhődnöm. Bátorkodom magamat Méltóságod ke­gyeibe ajánlani és vagyok mély nagyrabecsü­léssel Méltóságod iránti odaadással Szakolca, 1871 julius 14. Podhradszkv Mihály m. p. gimnáziumi rendes tanár Magyar Szakolcán. Podhradiszkvnak megjegyzése, mely sze­rint, a legkisebb árulást is állásával kellene megfizetnie, cáfolja egyúttal Podhradszkynak eme ferdítő állítását, hogy tulaj doniképpen a magvar-szlovák viszály elsimításáról volt szó, ami nemcsak hogv nem árulás, hanem ér­dem lett volna, holott Podhradszkv e levelé­ben árulásról beszélt és méltán volt oka fél­ni, mert vaj volt a fején. Az egész ügynek befejezést adott ezután Hirsch nyugdíjazott miniszteri tanácsosnak levele a külügymi­nisztérium információs osztályának főnöké­hez, Wohlfarth tanácsoshoz, melyben az osz­trák bürokrata rutul cserbenhagyta Hurbánt és csak magát igyekszik menteni. Azt han­goztatta, hogy a Hurbán és társaival való érintkezésben soha át nem lépte a kellő ha­tárt és hogy a kormánynak nem állhat érde­kében őket különösképpen kímélnie. Ez volt a köszönet. Lovag Hirsch udvari tanácsos urat egyszerre elhagyta az emlékezőtehetsé­ge. Leveléből idézem a következő részt: „Az ügyre magára nem akarok egy szót is vesztegetni. Engem személyesen semmi­képpen sem érint, mert Hurbán doktorral és Consortes-sel való érintkezésemben a helyes vonalat soha el nem hagytam. Knaurról fel lehet tételezni, hogy őt ott elégségesen is­merik. Podhradszkv aggodalmai azonban mindenesetre nem alaptalanok. A kormány­nak viszont a mai, annyira lényegesen meg­változott politikai helyzetben, nem lehet ér­deke. hogy az említett szlovák vezetők irá­nyában különös tekintettel, vagy legalább is kímélettel legyen. Azt, hiszem azonban, hogy hivatali utódaim részére kívánatos lehet, ha Knaur szándékairól és követeléseiről előre is tudomást szereznek és ezért bátorkodom Excelienciadnak a hozzzám intézett iratokat becses rendelkezésére átnyújtani. Mély tisztelettel Exoellenciád alázatos szolgája 1«71 julius 19. Hirsch m. p. cs. k. miniszteri tanácsos." A külügyminisztérium azonban nem kö­vette Hirsch ur tanácsát. Volt benne annyi belátás és gavaiíérság. hogy az ilyen csúnya ügyeket no engedje kiterebélyesedni és egy Knaurnak nyújtott kis segély kiutalásával befejezte az ügyet. Hurbán pedig tovább kap­ta a szubvenciót. Az egész összeköttetés rajza világosan mutatja azt a módszert, melyet az abszolutiz­mus korában az ausztriai politika hatalmasai követtek. ígéretek, pénzelés, lázitás. rut cserbenhagyó® ennek a politikai módszernek fázisai. Hurbán 1848—49-ben végigjárta, ezt az utat és 1860-ban elég botorul ismét, reá­tévedt. ami azonban szlovák nemzeti nagy szerepét korántsem gyengíti; ezek a közle­mények nem azért kerültek nyilvánosságra, mintha Hurbán jelentőségét, személyét a?!acso- nyitani akarnám, tisztán ahhoz akartam bizo­nyító és megdönthetetlen adatokat szolgál­tatni, hogy a magyar nemzet ellen irányuló nemzetiségi mozgalmak szitásában az ausz­triai kormánypolitikának nagy része volt. (Vége.) Lemondott a román vezérkar főnöke Bukarest, julius 8. Lupescu tábornoka * vezérkar főnöke lemondott állásáról. Egyelő r® még veheti az ügyeket, de julius 15.-én vég* lég megválik tisztjétől. A lemondás oka ez? ideig ismeretlen. Felépitik az uj Nemzeti Színházat Budapest, julius 8. (Budapesti szerkesz­tőségünk telefonjelentése.) A kultuszminisz­ter knlturprogramjának megvalósításában a legközelebbi lépés jól értesült körökből nyert értesülés szerint, a párisi magyar intézet fel­állítása lesz, miután a külföldi magyar inté­zetek közül a berlini, a bécsi, müncheni és római Collegium Hungaricum már elké­szült s felszerelésük is csaknem teljes már. A párisi magyar intézet felépítése után hozzá­fognak az uj Nemzeti Színház alapjainak le­tételéhez. Ennek a monumentális építkezés­nek munkálatait egy-két éven belül meg is fogják kezdeni. A kecskeméti sakkversenyen Aljechin eldöntetlenül mérkő­zött Asztalossal Kecskemét, julius 8. A győztes csoport teg­napi fordulóján Aljechin a iagyar favorit Asztalossal került szembe. A spanyol játékban keresztülvitt parti érdekes küzdelem után remis­vei végződött. Ugyancsak eldöntetlen maradt a iGílg és Kmoch 6, Ahues 5.5 pont. — A mester- felett győzedelmeskedett. — A nagy érdeklődés­sel várt Vajda—Steiner találkozás remisvei vég­ződött. Az I. csoport állása: Aljechin 9.5, Niem- zovits és Steiner 8.5, Asztalos 7.5, Vajda 6.5, Gilg és Kmoch, 6. Ahues 5.5 pont. — A mester- versenyben Tartakover győzött Vukovics, Takács Colle, Yates pedig Berndston ellen. A Grünfeld— Brinckmann játszma remis-vei végződött. Az élre igy Grünfeld és Tartakover kerültek 6—6 pont­tal, Colle és Takács 5.5, Yates 5, Brinckmann 4, Befndston és Vukovics 3.5 pontot értek el. — A főlomuiu a prágai Rejfirs eldöntetlenül mérkő­zött Heimmel. A főtorna állása: Négyes és Regéczy 3.5, Absehenek és Friedman 8, Heim 2.5. Jakab 2 (1), Pickler és Rejfirs 2, Grob 1.5 és Szabó 0.5 (1). / /

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents