Prágai Magyar Hirlap, 1927. július (6. évfolyam, 148-173 / 1482-1507. szám)
1927-07-08 / 153. (1487.) szám
Alti * 1927 juiius 8, péntek. A cári udvarban külön „gyógymódja^ volt Rasputinnak, a nagyhercegnőknek. az orvostanároknak A hires pétervári vasúti katasztrófa — „Amikor mindenki elveszettnek tartott, akkor sem bocsátották meg a cári család látogatását" „A Romanovok fénykora és Irta: A. A. Vymbova iparban, amellyel sok községben teremtett jövedelmező féli foglalkozást- (Hol vannak ma ezek a kosárfonók? A fűz megy ki vagonszámra Csehországba. Morvába.) A gyürnlölosf nteny ész! ésre szintén vándorhamtók oktatták a népet. A gyiQ- mölrefával beültetett területek tíz évi adómentességet kaptak. A törpebirtokosok adóját elengedte. Az öt holdnál kisebb gazdák 5 évi adó- mentességet kaptak. ínséges segélyeket osztatott ki á nyomorgó nép között. Sokan emlékeznék még a ruszin nép fiai közül a vagonszámra küldött tengerire és burgonyára, egyéb élelmiszerre. A pénzuzsora ellen hitelszövetkezeteket létesített. Aki kötelezte magát, hogy öt éven át hetenként 20 fillért fizet, az kaphatott 100 korona kölcsönt. Volt olyan is, aki 800 korona kölcsönt kapott. Az ina megfelel, vásárló erejét tekintve, 8000 koronának. Az áruuzsora ellen áruraktárakat létesített és szövetkezeti boltokat állíttatott fel, hogy jó és olcsó portékával lássa el a ruszin népet. A hitelszövetkezeteknek már az első évben 1867 tagjuk volt . s abból 1639 kapott összesen 146.036 koronát. A szövetkezeti boltok első évi bevétele 250.948 korona volt). tiszta nyeresége 3646 korona. E rendszeres, jól átgondolt munkával emelte a nép jólétét, teherviselő képességét. Elősegítette jobb táplálkozását, fokozta ingat lan vásárlási kedvét. Munkaalkalmak teremtéséről is gondoskodott a magyar kormány. Felhívta az alföldi megyék alispánjait, hogy a nyári munkák végzésére, hacsak lehet, alkalmazzanak felvidéki munkásokat. Nem jól emlékszik a kormányzó ur főleg arra, hogv pár száz munkás kapott foglalkozást az alföldön. mert az akció megindulásakor 600—800 ember ment le. csak Mezőhegyesre, később pedig •egyedül ott 2500 — 3000 szlovák és ruszin munkás kapott • foglalkozást. (Soknak gyermekei is ott születtek, egyiknek-másiknak baja is van az állampolgársággal, mert anyja véletlenül ott szülte meg.) De uradalmakba is sokan mentek munkára. Ha minden ember csak néhány métermázsa terményt hozott haza, a potentát s egyéb élelmiszert s még egy kis pénzt is, vígan nézelt a most szomorú t.él elé. Télen utakat készíttetett a kormány. Bizonyítják a háború által erősen megrongált állapotban lévő utak is. amelyeknél ma is látható, hogy jól megalapozottak és sokkal jobbak voltak, mint az alföld utjai. Nagy értékű objektumokkal. hidakkal, átereszekkel stb. látta el az utakat. Különösen jó közlekedési utakat teremtett Szabolccsal, Szatmárral, amelyekkel legélénkebb volt az összeköttetés. Jórészt onnan hozta élelmiszerét s odavitte fáját s más eladni valóját. Mindezeknek folytatásába mint a ménkő csapott bele a háború. Ez akadályozta meg az egységes tervek szerint végrehajtandó folyószabályozást is. Ez törte meg az előző évtizedekben megindult céltudatos munkát. A nép nevelésén is sokat fáradozott a magyar kormány. Az áruboltok melleit olvasóegyletek felállítása volt tervezve. Évről-évre több iskolát állíttatott fel, de maga is csak 1067 után foghatott hozzá az erőteljesebb kulturmunkához, bent az ország szivében sem tudta végrehajtani a beiskolázást. Az alfölden a tanyai lakosság beiskolázása csak most főijük intenziven. A hegyvidéki gyerekek iskoláztatására intemátusokat létesített a magj-ar uralom, hol a téli hónapokban a gyermekek együtt voltak s nem kellett nekik hóban, fagyban, viharban a távoli iskolákat látogatni. Jól tudja a kormányzó ur, hogy a hegyi szállásokon lakó ruszin nép gyermekének a beiskolázása nem könnyű dolog. Gyárakat létesített Magyarország a ruszin- iák ta vidékem, igy a munkácsi dohánygyárat, ahonnan ina kidobálják lassan a magyar munkásokat. Rábírta az uradalmat is, hogy gyárakat létesítsen, a podheringi sörgyár is ennek szülöttje. A paszikai és szolyvai telepek is az ő buzdításának eredményei, de még inkább a beregszentmik- lósi gyufagyár. A bocskói gyárat is szubvencionálta megindulásakor, ahol békében legalább 5000 ember kapott jó kenyeret, ma alig lézeng néhány ember. A kábólapolyáuai vasgyárat is jelenteié segítséggel támogatta. Röviden munkaalkalmat teremtett a népnek. A kormánjrző ur úgy szerepelteti Egánt, mintha akciója magánvállalkozás lett volna. Egy szóval sem emlifi, hogy Egan a magyar földmive- léei minisztérium teljhatalmú megbízottja volt. Ezt még ma is tudják a Verchovina legtávolabbi zugában lakó Írástudatlan ruszinok is. Jellemző Egán korlátlan cselekvési szabadsága is, aki helyszíni szemle alapján, a leggyorsabban oldotta meg a legnehezebb kérdéseket, ha azoknak szükségét látta s intézkedéseit utólag referálta el a földmivelési minisztériumnak. Itt beleiül minden a papirosba és paragrafusba, s elposványosodik, mire a minisztériumból leér a falvakig. Ezalatt az idő alatt az elefánt egérré zsugorodik. A magyar kormány nem rendeztefett oly ádáz csatákat, mint a minap Ungvóron a szövetkezeti válasz! ásokon, mert nem az volt fontos, hogy ilyen párt vagy olyan párt csinálta. Fontos volt, hogy a kormány teremtette meg s hajtotta végre. Megcsinálta csendben, hűhó nélkül, valamennyi intézményét s a nép érezte áldásos kezét. •Ha Egán Ede ma élne! Itt járna közöttünk. Csak egy embernek kellene személyét a kormányzóválasztásba vinni s ha úgy választanák a kormányzót, mint Amerikában, népszavazással, a ruszinok csaknem egyhangúlag reá szavaznának. Sajnos. ily döntő bizonyítékot nem adhatunk többé, meri. a magyar kormány itt végzett értékes munkájának koronatanúja már halott. Meg kell elégednem az itt felsorolt bizony Bókokkal. De a kormányzó ur is meg lehetne elégedve s a ruszin nép is. ha a jelenlegi kormány oly tényekre és intézményekre hivatkozhatna, mint a régi magyar kormányok 14. ) 1915 január másodikén emlékezetes vasúti azerencs étien ség volt. Délután négy órakor elhagytam a császárnét és a város felé haladó vonatba ültem. A mozdony mögött levő elsőosztályu kocsiban foglaltam helyet. Szemben velem egy vértestiszt ismerősöm nővére ült... A kocsi tele volt utasokkal. Pétervártói hat versztnyire nagy recsegés-ropogás hallatszott. Leestem ülőhelyemtől és pedig eszméletlen állapotban éreztem, hogy fejjel a padlózat felé fekszem. Lábaim valamibe beleakadtak — valószínűen a fűtőtest csövei közé szorultak és — ezt még egészen pontosan éreztem — több helyütt eltörtek. Rövidesen elvesztettem eszméletemet. Mikor ismét magamhoz tértem, néma csönd és sötétség volt körülöttem. Azután egy-egy hangos kiáltás, kétség- beesett jajgatás hallatszott a vonat roncsai közé szorult sebesültek és haldoklók ajkáról. Jómagam egyetlen tagomat sem tudtam mozdítani, fejem valami salyos vtaslía^ab atatt volt és éreztem, hogy számból ömlik a vér. Könyörögtem Istenhez, engedjen meghalni, mert fájdalmaim elviselhetetlenek voltak. Bizonyos idő múlva. — nekem egy egész örökkévalóságnak tetszett — elhengeritebték fejemről a vasdarabot és egy hang azt kérdezte: — Ki fekszik itt? Megmondtam a nevemet, mire izgatott kiáltásokat hallottam. Kiderült, hogy Lihacsev katona volt az, aki rámtaláilt és kiszabadított. Egy baj társa segítségével óvatosan kiszabadította lábamat a szorongató csövek közül s mikor ez megtörtént, mind a két lábam erőtlenül leesett, mintha nem is tartozna a testemhez. Végheteilenül szenvedtem és elkezdtem hangosan kiál tűzni A legerősebb fájdalmakat a hátamban éreztem. Megmentőim kötelet hoztak, mellemre hurkolták és megnyugtató szavakat mondva, kihúztak a szétroncsolt kocsi alól, ráfektettek egy ajtóra — amelyet hirtelen letörtek a kocsiról — és elvittek egy pályaőr házikójába, nem messze a szerencsétlenség színhelyétől. A meglehetősen szűk szobacska már tele volt sebesültekkel és haldoklókkal. Nekem az egyetlen szabad hely jutott az egyik sarokban. Ön meg fog halni Megkértem Lihacsevet, értesítse telefonon szüléimét és a császárnét helyzetemről. Négy teljes óra hosszat feküdtem egészen magamra- hagyatva a puszta padlón, míg végre megjelent egy orvos, odalépett hozzám és egy pillantást vetve rám, azt mondotta: — Ön meg fog ha$ni, semmi érijeimé sem volna edszáUitámttak! A katona, aki megmenlett, leült mellém a padlóra, tört lábamat térdére fektette és betakarta köpenyével (odakünn húsz fokos hideg volt). Bundám szét volt rongyolva.. Lihacsev megtisztította arcomat, mert karomat meg sem tudtam mozdítani és számból folyton ömlött a vér. Két óra múlva végre megjelent Hedroic hercegnő. Orlov hercegnő kíséretében. A két hölgy megjelenése nagy megnyugvás volt számomra, mert meg voltam győződve, hogy most már rögtön rendben lesz minden. Hozzám léptek * miközben Orlov hercegnő lorgnonján át szemlélt, Hedroic hercegnő megtapogatta tőrt. lábamat és hátrafordulva igy szólt: — Meg fog halni Erre kimentek. „A császárné térdére vette a fejemet" Teljesen egyedül, elhagyatva feküdtem a rideg szobácskábán, mert a többi sebesültet közben elszállították. Imádkoztam, hogy a Mindenható adjon érőt és türelmet fájdalmam elviselésére. Este tiz óra lett, amikor néhány reanitéc egy fűlött vasúti kocsiba vitt Rastzin tábornok kívánságára, aki Carszkoje-Szelóból jött. A kocsiban Dzsunkovszki tábornok fogadott s miután lefektetettek, szüleim is megjelentek, akiket a szerencsétlenség színhelyére hivattak. Hedroic hercegnő konyakot töltött nekem és hangosan a fülembe kiáltotta: — Önnek, élnie kell! Erőm azonban a kiállott gyötrelmek kövel- kezlében kezdett elhagyni. A kocsiban való rázkódás kimondhatatlan kínokat okozott és mély ájulatba estem, amelyből csak akkor tériem j magamhoz, amikor1 kivittek Carszkoje Szelóba, ! emberek sorfala közt, amelyben olt láttam a | császárnét: és a nagyhercegnőket. Betegszállító gépkocsira tettek s mikor puhán, kényelmesen elhelyezve ott feküdtem. beszállt hozzám a császárné is, fejemet térdévé vette és vigasztaló sMvakcd intézett hozzám. Én nem tudtam egyebet, csak néhány szót suttogni arról, hogy meg kell halnom. A kórházba való megérkezésünk után Hedroic kereegnő .kámforinjekciót adott s a jelenlevőket arra kérte, hagyjanak magamra. Agyba fektettek s nyomban mély álomba merültem. Mikor fölébredtem, megpillantottam a császárnét, aki fölém hajolva kérdezte, nem kivánom-e a császárt látni? Igenlő fejmozdulatomra az tödénl, hogy a császár néhány perc múlva belépett a nagyhercegnek kíséretében. Kérésemre papért küldtek, aki a császári család jelenlétében az úrvacsorában részesített, azután Hedroic hercegnő odasugta a jelenlevőknek, búcsúzzanak el tőlem, mei-t a reggelt már nem érem meg. Emlékszem, hogy igyekeztem atyámat vigaszaim, hogy a császár megfogta kezemet és azt mondta a többieknek, hogy kézszoritásomban még van erő ....... hogy Raszputin be lépett és rámpillantva, igy szólt: — Megél, de egész életébe nyomorék Msz. Föltűnt nekem, hogy azon az éjszakán sem A császárné, a nagyhercegnők és szüleim mindennap meglátogattak. Az első napokban a császárt Is gyakran láttam ágyam mellett. Ezek miatt a látogatások miatt a többi betegek, a sze- mélyezettel együtt irigykedtek rám. Mikor már mindenki elveszettnek to-rtott, akkor sem bocsátoiták meg nekem a császári család lábolcfatAsát... A császár, hogy lecsöndesitse a derék embereket, azontúl mindig a többi szobát látogatta meg először, végigjárta a. sebesültek sorait és hozzám nyitott be utolsónak. Több jó barátom is meglátogatott, hasonlóképpen nővérem is, aki •férje mellől sietett hozzám Lembergből, továbbá a bátyám, aki szabadságot kért és kapott, hogy engem láthasson. Raszputin is jelentkezett nálam. Emlékszem, hogy haragosan rátámadtam, miért nem imádkozott Istenhez fájdalmaim enyhüléséért. A császárné mindennap behozta reggelimet, amelyet szinte érintetlenül hagytam, mert nagyon nehezemre esett a nyelés. Ö is, lányai is néha félhalkan énekelgettek nekem, s olyankor min- j den fájdalmamat el tudtam felejteni rövid pilla- j natokra. Könnyek tódultak szemembe és egész j bensőm fölindult. ! Prága, juiius 7. A pénzügyminisztérium feldolgozott egy törvényjavaslatot, amely a régi nyugdíjasok illetményeire vonatkozik. A parlament a javaslatot őszi ülésszakán fogja tárgyalni. * E javaslat szerint az illetményeket általánosságban húsz százalékkal fölemelik. A javallat tulajdonképpen már tavasszal el- készíült, de tárgyalását folytonosan elhalasz- Wtiták a magasabb nyugdíj illetmények fedezetének hiányában. Vlaszák dr. a pénzügyminiszter megbízásából a nyugdíjasok központi egyesületének küldöttsége előtt kijelentette, hogy a kormány a javaslatot ősszel egész biztosan a parlament elé terjeszti. A pénzügyminisztérium nyugdíj osztályának elnöke pedig bejelentette, hogy a törvény 1927 január elsejével visszamenőleg lép hatályba. A régi nyugdíjasok nyugdijilletményeinek rendezése már évek óta húzódik és a nyugdíjasok saját hibájukon kívül évek óta a koldusfillérekkel a legnagyobb nyomorban élnek. Azonban a mostani javaslat nem sokat bukása” meg nem mostak, sem be nem kötöztek. A vér szüntelenül szivárgott a számból. Édesanyám ■apró jégdarabokat nyeletett velem. És — életben maradtam. Másnap reggel kilenc órakor kloroformoztak és a császárné jelenlétében megkaptam az első kötést. Mikor a műtőasztalra helyeztek, fájdalmaim annyira fokozódtak, hogy fölébredtem a narkózisból s újra el kellett altaíniok. Hátam több helyütt föl volt duzzadva, legjobban azon- : bán szétroncsolt lábam és fejein fájt. Bal lábam, mely két helyen volt eltörve, csak kevés fájdalmat okozott. Néhány nap múlva kétoldali tüdőgyulladást kaptam. Hedroic hercegnő és Botkin doktor fölváltva virraszíottak mellettem a kórházban. A betegápolónők fiatalok és tapasztalatlanok voltak, úgy, hogy többnyire orvosnövendékek ápoltak. Tiz keserves nap után anyám Krasszajev asszonyt, a tapasztalt ápolónőt küldte hozzám és hogy életben maradtam, azt legfőképpen az ő figyelmességének és önfeláldozó ápolásának köszönhetem. Hedroic hercegnőt gyűlölte. Feodo- rov tanárnak sem engedte meg, hogy engem kezeljen és emiatt izgalmas jelenete volt a császárnéval. Két hónap múlva szüleim és Karasszajev asszony követelték, hogy engedjenek engem haza. Otthon barátaim sürgető kérésére Hageu- torn tanár megvizsgált és kijelentette, hogy ha nem alkalmaznak rögtön gipszkötést csípőmre, elvesztem lábamat. Két hónapig volt a lábam •kinyújtott helyzetben és csak a sincs ont ómra tettek gipszkötést. Tört csipőmet párnákkal támasztották alá. Hagentorn elhivatta Feodorov tanárt és ez — hogy csak kellemessé tegye magát Hedroic hercegnő előtt, aki ismét visszanyerte a császárné teljes bizalmát — kijelentette, hogy nem akar beavatkozni a hercegnő gyógymódjába. Hagentorn nem tett lakatot a szájára és heves szemrehányást tett Feödorovnak. Végül aztán a két tanár, a császárné jelenlétében, kis ebédló'szobámban, gipszkötésbe telt. Nagy fájdalmat szenvedtem, mert nem adtak kloroformot. A császárné a két orvostanár eljárását bizalmatlan- sági szavazatnak tekintette Hedroic hercegnő ellen és hosszú idő eltelt, míg ezen túltette magát. A hercegnőnek ettől kezdve semmi dolga nem volt az én gyógykezelésemmel, amit egyetlen pillanatig sem sajnáltam. fog segíteni rajtuk. A legnagyobb igazságtalanság az, hogy nem számítják be nekik a szolgálati éveket. Mindazon állami hivatalnokoknak ugyanis, akiket 1919 november elsején aktív szolgálatba átvettek, beszámították a szolgálati éveket és ennek folytán minden hivatalnok legalább is egy szolgálati osztállyal előbbre jutott. Azonban azon állami alkalmazottak, akik 1919 november elseje előtt nyugdíjba mentek, nem részesültek ebben a kedvezményben. A kormány képviselőink e tárgyú interpellációira minden alkalommal vissz au tasitó választ adott arra hivatkozva, hogy a beszámítás háromszáz millió korona többletkiadást jelentene, amire a kormánynak nincs födö- zete. Vlaszák ígérgetéseiből nem tűnik ki, hogy a kormány e téren meg akarja-e változtatni eddigi igazságtalan álláspontját. Törvényhozóink mindenesetre karckészen várják a javaslat parlamenti tárgyalását, hogy a csehszlovák állam legmostohábban kezelt páriáinak, a régi nyugdíjasoknak jogos követeléseit kiharcolják. A cárné és leányai félhalkan énekelgettek. • • Ősszel húsz százalékkal emelik a régi nyugdíjasok illetményeit A pénzügyminisztérium elkészitette a sokat sürgetett Javaslatot — BeszáraéSJák-e a nyugdíjasok szolgásat! éveit? — * _________
