Prágai Magyar Hirlap, 1927. július (6. évfolyam, 148-173 / 1482-1507. szám)
1927-07-05 / 151. (1485.) szám
1»27 jülius 5, kedd. A felhivatalos információjára már előre közölhetjük, hoev teljesen térés és - rossahisa&emü beállítás az, hogy * magyar nemzeti párt mésr választási elszámolásokkal tartoznék a Bund dér Landwirfe-nek. amikor a magyar nemzeti párt s a szepsii német párt közös választási blokkot alakított a Bund dér Landwirte-vel és a német iparospárttal. közösen megegyeztek abban, hogy a választási költségeket a történelmi országokban a Bund dér Landwirte fedezi. Szlovenszkón pedig a magyar nemzeti párt és a szepesi német párt. S ez tényleg igy is történt. A Bund dér Landwirte a választások folyamán felajánlotta ugyan a magyar nemzeti pártnak a pénzügyi támogatást, a magyar pártrezetősóg azonban ezt a támogatást nem vette igénybe. Windinsch képviselő, a közös parlamenti klub elnöke közös klubülésf hivott, össze péntekre s ezen az ülésen teljesen tisztázódni fog a helyzet. A magyar nemzeti párt a félhivatalos Prager Presse-nek meg fogja adni a maga méltó válaszát. A német keresztényszocialista orgánum kacsája Érthető, hogy a német kormánykörökben a hangulat a magyar nemzeti párt és Mayenéik magatartása következtében pesszi- misztikus. Az eszközök, amelyekhez most, a német kormánypártok nyúlnak, hogy félrevezessék a közvéleményt és saját választóikat, nagyon ős szomorúak. Mayerék eljárása, ugylátszik, teljesen kihozta őket, sodrukból, mert csak ezzel indokolható a német keresztényszocialista Deutsche Presse meséje egy komplettről, amely a német kormánypártok ellen irányult. Mayr-Harting igazságügyminiszter pártlapja, a Deutsche Presse első oldalon azt a hiTt hozza, hogy egy volt német törvényhozó prágai lakásán titkos összejövetel volt, amelyen megjelent a magyar nemzeti párt egyik tagja, egy zsidó kommunista (?). egy német szociáldemokrata szenátor, egy német nemzeti szenátor és Mayer. Hahnreich. valamint Ecker képviselők. Ezen a megbeszélésen állítólag arról tanakodtak. hogy miképpen lehetne a német aktivista pártoknak a közigazgatási reformmal kapcsolatosan nehézségeket, okozni. Ennek a csoportnak a leeszőtfogadóbb eszköze Mayer József képviselő volt. S Mayer cikkét ■ is éppen a vendéglátó prágai volt, törvényhozó sugalmazta. _ r A Deutsche Pressének meséje természetesen minden alapot nélkülöz. A lap a volt prágai törvényhozóban valószínűleg Kafka Bmno tanárra gondolt. Kafka azonban máris < kijelentette, hogy amennyiben ez a célzás ő ] -eá vonatkozna, ugv annak egyetlen szava ( sem igaz. Lakásában semmiféle megbeszélés ] nem volt, Mayer és Hahnredch képviselőkkel már hónapok óta nem találkozott és Eokert ‘ képviselőt, alig isméd. Ezzel el is esik a kombinációja annak, hogy ilyesféle konven- J tikuiumban a magyar nemzeti párt egyik tagja is részt, vett volna. A német keresztény- szocialisták hátba akarják támadni az orsz. kér. szoc pártot A német keresztényszocialista párt különben Szlovenszkón át akarja venni a cseh néppárt szerepét és arra törekszik, hogy az országos keresztényszocialista párt pozícióját a szlovenszkói németek között gyöngítse. Már hetek óta figyeltük a német, keresztényszocialisták sajtóorgánumait, és láttuk, hogy a Szlovenszkónak szentelt sorozatos cikkeikkel arra törekszenek, hogy Szlovenszkón megvessék pártszervezeteiket. Ezen eljárás is azt, bizonyltja, hogy a német, kormánypártok teljesen felrúgják a nemzeti kisebbségi elvet s hátba akarják támadni azokat a nemzeti kisebbségi pártokat, amelyek az őslakosok önkormányzati jogáért, s egyáltalán a létéért az ellenzéki táborban harcolnak. A német kormánypárti sajtó fegyvertársra talált Pozsonyban a kormány magyarnyelvű lapjában. A lap ui vezércikkírója már hetek óta sorozatosan támadja pártjaink vezéreit s informálatlanságáhan nagy örömmel közli, hogy Mayeir és Hahnreich képviselőt, pártja kizárta. A cikkíró megállapítja, hogy a közigazgatási reformmal ui politikai éra indult meg, amelyet „joggal nevezhetünk a csehszlovákiai igazi polgári demokrácia megtisztulásának s egy hatalmas politikai tényezővé való előlépésnek". A kormány- lap frissen sült vezércikkirója, ugylátszik, megfeledkezett arról, hogy a laphoz egyébként igen közelálló Dérer képviselő a köz- igazgatási reformjavaslatot a demokrácia elleni. legreaikciósabb támadásnak minősítette. A magyar-csehszlovák kereskedelmi szerződés rövidesen élefbelép Ratifikáció még e héten — Elkészült a csehszlovák gyakorlati végrehajtási rendelet Prága, julius 4. A csehszlovák pénzügyminisztériumban ma délelőtt tanácskozások folytak a csehszlovák—magyar kereskedelmi szerződés gyakorlati végrehajtásáról g megbeszélték azokat az instrukciókat, amelyeket a vámhivataloknak fognak kiadni. Úgy a csehszlovák, mint a magyar parlament csütörtökön tárgyalja a kereskedelmi szerződést. amelyet valószínűleg mindkét törvényhozó testület rövidesen ratifikálni is fog. Tekintettel arra, hogy a szerződés felhatalmazza mindkét országot, hogy a ratifikáció után a megegyezés provizórikusán életbeléphet. valószínűnek tartják, hogy mindkét állam ezt a feltételt igénybe is veszi és a parlamenti tárgyalások után a szerződést ki is hirdetik. (L. P.) Miért késik a régi pestatakaréiifeetétek kifizetése? A pénzügyminiszter szerint Lengyelország halogatja az egyezmény ratifikálását — Fedor képviselő wjsfeb akciója — Miért nem interveniál Benes Varsóban az ügy elintézése érdekében? Fedor Miklósnak, az országos keresztényszocialista párt nemzetgyűlési képviselőjének a régi postatakarékpénztári betétek meg.áritését sürgető interpellációjára a pénzügyminiszter most adta meg válaszát. A válasz lényege a következő: Ebben az ügyben 1922 november 7-ikén az összes utódállamok között egyezség jött létre, amelyet a csehszlovák törvényhozás a 147 és 148-1924 számú törvényekkel ratifikált. Ez az egyezmény akkor lép érvénybe s a szóba nlevő betétek kifizetése akkor kezdődhetik meg, amikor már az Összes érdekelt államok részéről megtörtént a ratifikálás. Mihelyt Lengyelország is ratifikálja ax egyezményt, nem lesz semmi akadálya az egyezmény, illetőleg a törvény végrehajtásának. A csehszlovák állam addig is a 166-1925 számú törvénnyel már elrendelte az előzetes Összeírást. Megjegyzi a miniszter végül, hogy az egész anyag részletes összeírása és a magyarországi nyilvántartásokkal való öszeegyeztetése meglehetősen nagy munka lesz s igy az ügy végleges elintézéséig még sok idő fog eltelni. Fedor Miklós képviselő természetesen nem tekinthette kielégítőnek ezt a választ s a pénzügyminiszterhez újabb beadvánnyal fordult. Beadványában hangoztatja, hogy a közűitekbe belenyugodni nem tud, miután Szlovenszkón többezer kisember türelmetlenül várja az ügy mielőbbi elintézését. „Végtelen nagy szegénységére vall a mi külügyi politikánknak — úgymond —, hogy a külügyminiszter ur 1922 óta nem talált rá módot, hogy Lengyelországot az egyezmény ratifikálására rászorítsa. Hiszen a mi külügyminiszterünk annyit utazgatott egyik országból a másikba és a végén nincs annyi ereje, hogy Szlovensz- kó szegény lakosságának ezt a végtelenül fontos kérdését elintézze.44 Felkéri végül a pénzügyminisztert, hogy hívja fel Benes minisztertársa figyelmét ezen ügyre. Fedor Miklós hasonló értelmű átiratot intézett a külügyminiszterhez is Német szakértő az iskolaügyi minisztériumban Prága, jul. 4. Goorg August Wagner dr.d, & prágtaii néniét egy ©teán ezüliészeti és nőgyógyászati tanárját az iskolaiigyi minisztériumban a német lelsőiskolák ügyének szakreferenséül nevezték ki. Pozsonyi Fedéllemez, Facement, Aszfalt, Elszigetelőlemez gyár K. C. MENZEL BRATISLAVA Telefon 19 ét 2308 Postaüók 78 K O S I C E Telelőn Kazinczy-*. 14 Kátránydesztillációs termékek: Benzol, karból, mosóolaj, tetőlakk, vaslakk, facement, faiizoláló-massza, csatornacső-massza, keményszurok, kovácsszurok, hajószurok, brikettszurok stb. Tetőlemez: homokos és homoknélküli, kátránymentes, szagtalan, különleges „RUGANYIT" (név törv. védve) aszfaltizolálólemezek angol nemezbetéttel, homokozott bitumenpapir „ASBI" (név törv. védve) teljesen kátránymentes stb. Aszfalttermékek s aszfaltmastix utak és járdákra, faliaszfalt, járda- kiöntőanyag, agyagcsőgitt, aszfaltpor, bitumen. Festéktermékek: rozsdavédőlakk, RUGANYIT-festékek, karbolinium minden színben. Építési osztály: izolálások, nedvesség és talajvíz ellen, fedőmunkák kátrány és aszfalt fedőlemezzel. Modern útépítés: aszfaít-országutak, hangerelési, dögönyölt és kiöntési kivitelben. Kátránymakadám. jSKomároml Qános , ^Reménytelen szerelem ®aaéW (40) Mi annál nagyobbat nevettünk. Béni bácsi pedig minden második szóbagnál taktusban csapott a térdére: — De kulturfölény az vau! Hogy ennék meg az eszüket! Mivel a vonat legalább háromnegyed óráig szivattyúzott az árokból, jó késéssel döcögtünk be a diákvároskába, valamennyien emelkedett hangulatban. Akkorára Béni bácsi is letett a pattogásról, sőt jókedvet igyekezett mutatni. Késő-déielőtt volt már, amikor kisaede- lözködtünk az ócska kocsiból. Béni bácsi nyomban indítványozta, hogy tekintsük meg az ódon kisvárost: az óbangulatok iránt mély vonzalmat érzett mindenkor. Bejártuk hát a négyszázado* kollégium boltozott folyosóit, melyeken sokszor végigment egykor ama mélázó zempléni jurátus, kinek katonái a király őfelségét is ugyancsak megporolták- Felhágtunk később a várba, melynek omlatag bástyátokról ujjongva néztünk el a vidék fűlött, mint nézett valamikor a bánatos szem- pilláju fejedelem, amikor hulladozni kezdtek serege maradványai. Sok bu epesztette akkor, mielőtt a lengyel végekre vehető útnak adta volna meggát szegény... Ezek az emlékek szivenütöttek mindnyájunkat g szótlanul merengtünk el a meredek alatt ballagd áló Bodrogon . . . Meridegél-mcndegél olyan fáradtan, mintha hosszú lett volna idáig is az ut a Nagyerdőtől, pedig azért folydogál oly nehezen, mert nem akar elszakadni a tájtól . . . Hedvig asszony rajongó vággyal tekintett el a begyele irányába, amelyek egész közel kapaszkodtak az egymás válla fölé ágaskodva. Hirtelen mintha megszédült volna a mélység fölött, mert az ura keze után kapott. A hegyek felé néztem magam is és azt mondtam neki: — Még ma ott leszünk) nagyságos asz- szony . . . Béni bácsi hallgatag volt nagyon. A roskatag bástyákról, melyek között bagoly huhog éjjelente, talán az élet közeledő vége juthatott eszébe. Egyszer igy szólt az öregur, de inkább csak magának: — Nincs itt talpain ttnyi tér, amely alatt ne vitéz elődeink csontjai pihennének. Gye- rünt tovább, gyerekek, mert mindjárt elsírom magamat, a teremtésit ennek a konszolidációs mai mentalitásnak! Végighaladtunk az ősi kert görbe utjain, amelyek mindéin fordulója romfalak repké- nye között vélsz el. Áhátatos hangulatban, szinte lábujjhegyen húzódtunk tovább, hogy meg ne zavarjuk a régi harcosok tulvilági álmát. Bért bizonyos, hogy páriának itt is, amint utolszor dőltek el a néhai falaknál, kemény buzogányosapáfeokat osztogatván. Végigsiet- tünk később a vadonszerü kollégiumkerten: szálfái alatt száz-szá^ diák ült a padokon, vagy járkált elmerülve a kanyargó ösvényeken s fenhangon tanult valamennyi. Mert táltoslábakon repültek feléjük az aratási vizsga forró napjai. Amire feleszméltünk volna, már a város- k-. határában jártunk. Hedvig asszonyra néztem, ahogy éppen fölemelte az arcát. Le- vertnek láttam: — No mi az, ifjuasszony? — A régi dolgoktól mindig Szomorú leszek, — mondta halkan. — Maga túlságosan érzékeny, Hedvig asszony — néztem rá kis szemrehányással — ezt már többször meg akartam mondani magánakA fejét csóválta: < — ö2 nem. Legfeljebb arról lehetne szó, [ t hogy az ilyen pusztuló dolgok a magunk éle . tét juttatják eszembe. Már felelni akartaim neki s ezúttal azzal < kemény szándékkal, megieokézítefcem kissé amíg meg nem hallja a® ura. Lóránt ugyani a7, élen haladt, mint vehető. De akkor közbe avatkozott Béni bácsi, aki mindig kéznél vol a kelő pillanatban: — Gsak semmi filozofálás, kislányom mert ki találsz kapni a te legszeretetremél tóbb bátyádtól.’ Félre a témákkal, jöjjenek í dalok! Mindjárt ró is gyújtunk egy turista in dulóra . . . Egyelőre azoban megmarkolni ( botot, mert itt van már a kapaszkodó! Nekivágtunk az első hegyoldalnak. S ebédidőre fentálltunk az ormon. Bánya fehérlett már messziről a tetőn: a csúcs le volt hasítva félig. De most senki- sem robbantott sokmázsás köveket, templomi csend Ült a bánya fölött. Lábunk alatt az elhagyott síkság, amelynek búcsút intettünk, visszanézve mégegyszer a bércekről. Mivel dél volt már, leheveredtünk a tölgyesben e ebédhez láttunk. A hangulat csak most kezr dett megjönni. Hedvig-asszony kipirulva ült le a sátorlapra s egyik felől az urának, másik felől nekem mutatott helyet maga mellett. Jókedvű volt: — Ugye, örül maga is, kedves vendégünk? * — örülök, Hedvig-asszony, hogy ilyennek látom. Különben az első kulacs-bort a Béni bácsi egészségére isszuk majd, mert az övé volt a kirándulás ötlete. Béni bácsi éppen egy savanyuvizes- üveget próbált felbontani. Sajót dicséretét hallván, gallérjába eresztette a tokáját, any- nyira jólesett neki: — Béni bácsira mindenki nyugodtan rábízhatja magát. Ugye, feleség? S ahogy ezt mondta, nem minden önérzet nélkül nézett le az apró ^asszonyra. Lenke-mama mosolyogva pillantott fel az- öregurra, de abban a pillanatban álmélkod- va csapta össze a kezét: i — Ember! Ember! Hát a nyakkendőd , hova lett? 5 — A nyakkendőm? — kérdezte Béni- bácsi. — Azt bizony otthonhagytam, hogy t őszinte legyek. De most úgyis erdőben vagyunk. A múlt hónapban egy érdekes el, mefuttatást olvastam, hogy az angol turisták- rég elvetették már ezt a fölösleges öltöny- l pótlékot... Ám [Lenke-mamát nem lehetett lábáról : leszedni az angolokkal: — Ember! Emberi Dehiszen délelőtt még a nyakadban volt! Biztosan elvesztetted, te ember! — Az lehetséges, — védekezett békülé- keny hangon az öregur. —- .Semmisein lehetetlen a világon. Ez volt a legvalószínűbb föltevés. Béni bácsi ugyanis kész-nyakkendőt viselt, amelyet csak rá kellett huzni a gallérra. Úgy látszik, kicsúszott útközben s ezt nem vette észre az öregur. Alighanem abban a pillanatban is valami magyarázattal volt elfoglalva. Lóránt szótlanul mosolygott, a fiatal- asszony is. A dolgot hamar elfelejtettük, mert volt miről beszélgetni. Az első korty bort csakugyan az öregre köszöntöttem, ami jólesett neki. Aztán lefelé vágtunk, a hegyek közé szoruló völgynek. Csodálatos tájakon jártunk. Az öregur nem is késett sokáig, hanem kiosztván négyünk között a négy alaphangot, belecsapott a régi gyalogvándorok dalába: Mi zengi túl a bérceket? Csapongó kedvben követtük: ki terőben társulva a Béni bácsi basszusához, ki nyolc hanggal feljebb vitte. S szállt-szállt az ének a csúcsok felé s az erdők fölfigyeltek rá sokáig... (F olytatjuk.) 2 ____
