Prágai Magyar Hirlap, 1927. július (6. évfolyam, 148-173 / 1482-1507. szám)
1927-07-31 / 173. (1507.) szám
■PmfiAli V iA'GtéAR-HIRMS 1927 julius 91, vasárnap 5ERTE5TENYE5ZTE5 Irta: (TIÓRICZ ZSISmOOD més/etnelv bármilyen más rendeletét és iuPusztupó, juiius. A ser lésólak téglából épültek, beton és 'téglapadozattal. Oly tiszták, mint a szalon. — Jöjjön csak Geszti, eressze ki a kanokat, — szólt az intéző s a kondás, aki ócska zakót visel é-s köcsögkalapot, udvariasan siet előre. Két darab hatalmas állat jön ki. Fehérek és rózsaszínűek. Az intéző örömmel legelteti ra jtuk a szemét. — Most vettem a tenyészállatvásáron. Mert keverni kell a vért. Soká nézegeti a formáját, mozgását, a remek kanok frissek és jókedvnek. — Ezzel már készen lesz a konstans állandó tenyé'Szanyagom. Gyerünk nézzük meg az a ny álcát. Egy távolabbi ólban kieresztik az alko- ■ nyatban a nehéz, óriási emséket, hosszú orrukkal fehéren, szaglászva mozognak elő, mint a vízilovak. — Hát nézd kérlek. Itt vannak a legnemesebb yorkshirei anyasertések. Amott viszont, láttad, a legszebben díjazott apaállatokat. Most az a cél, hogy ezekből a mi viszonyainkhoz való magyar yorskhíréit állítsunk elő. Ezek, igy, nem valók nekünk. Nem bírják a rai hideg-meleg éghajlatunkat. Télen fűtött is- tálóra van szüségük, nyáron eltikkadnak. De ha télen felgőzölnek s kimennek szellőzni a| 16 fokos hidegbe, mingyárt kész a tud ügyül-! ladás. Vannak, akik egy-egy télen egész ser-j tésállonianyukat elvesztik. — No és hogy csináljátok? — Itt vannak a mi művészeink ... — s szól a kondásnak, — ereszd ki a mangalica-kanokat. A következő ólban tizenkét darab szörnyűséges ősállat, izmos és félelmes fenevadak tódulnak elő, de inár ezek ki a szabadba. Szinte meghökkenve nézi őket az ember. Mint a vaddisznók. — A cél az, — magyaráz az intéző, mint egy professzor — hogy minél tisztább faj legyen. A yorkshirei fajtának vannak olyan jó tulajdonságaik, amik a mangalicában hiányoznak. Húsa több, évente kétszeri fialást könnyen bir s tiz fiat vet. A mangalica csak két évben tud háromszor fialni, már itt hiányzik nekem egy fialás. És egy fialása 5—6 malac, itt is meg vagyok rövidítve. Fejét csóválja, nem helyesli a dolgot. — De viszont megvan az ősi vad magyar természete, télen-nyáron Szabadban éh Igénytelen. Hát ezt be kell vinni nekem a yorskhi- reibe. Eldobja cigarettája végét s magyaráz. — Nos. Tizenhét óta foglalkozom a keresztezéssel. ITa tiszta angolt tiszta magyarral párosítok, az ivadékban van circa 50 % yorki s 50% manga vér. Már ez az első ivadék is erőteljes. Ha ez újra tisztafaju yorkit kap, a második ivadékban már van 75% yorki s 25% manga. Újra tiszta yorkshirei kant kap. A harmadik generációban már 87% a yorki és a negyedikben circa 93% ... Ez a negyedik ivadék tökéletes, állandó, príma, tiszta faj állat. Ez mind a két fajnak minden jótulajdonságát birja. Ez már télen-nyáron szabadban van, góré alatt. Ott is fialtatom, hogy az ivadék edzett legyen. Megvan az évenkénti két Szaporulat és a tiz malac. Húsa elsőrangú. Sonka malacnak jobb, mint a yorki, mert nálunk jobban Szereti az ember a kissé zsírosabb, szaftosabb sonkát. Amellett megvan a jellege: rövid fül, sima apró szőr. A rózsaszínű bőr. Tehát az összes külső és belső nemes tulajdonság. S eléri ugyanazt a súlyt, mint az eredeti yorki. Itt vannak az én kedveseim. Átmentünk a másik ólba és ott egy tömeg fiatal süldőt eresztettek ki. — Negyvenhárom darab, már öt példány van közte, amelyik törzskönyvezve van ... Itt van például egy részletkérdés. A yorlcinak hosszú orra van, pedig ez vágásnál kész veszteség. Én tehát beszüntetem a nagy fejet, mert a hentes a fejet féláron veszi. Keresztezem az anyagomat mopszlifejüvel, ezzel elérem, hogy rövid orra lesz. Megjegyzem, hogy például a pisze fej nálunk nem hasznos, mert nem alkalmas túrásra, nem tud legelni. Én tehát előállítok olyan fejet, amely rövid, de szerkezetileg a mi alföldi pusztai viszonyainknak is meg-! felel. Mint egy hadvezér, vagy tudós áll az ered-i menyei felett. i — Négy generáció alatt tökéletes faj jön,; ne nálam már két generáció alatt kész az el-! adásra szánt, teljesen egyöntetű keresett faj- j ta. A választott malacainknak olyan kire van,i annyi az előjegyzés, hogy nem győzzük ellátni a publikumot. — Mit jövedelmez a disznó? — Az én disznóim? Belekerül a tartása katmétermázsa abrakba. Ez egy és félmillió. Most vegyük a mellékeseket, tőkekamatvesz- teség, orvosság, pásztor, dézsa, istálló, rizikó, ez másik félmillió, összesen hárommillió egy sertés egy évben. Ezzel szemben hoz évente húsz malacot. De veszteségre Számítva tiz percentet, tizennyolc választott malac, 12—13 kilójával, jelent hét milliót. Tehát egy ilyen akiima ti zált yorkshirei hoz tisztán évi négymilliót. S szerelmesen nézte a következő karámban a malacokat. Kinéztem a karámon túl. Alkonyat volt, a rétről idecsapott a szénarendek illata. Az ólak között a nagy réten, a roppant trágya- domb körül 80—100 summás lány, asszony főzte a vacsoráját, apró tűzhelyeken, kis vaskantam rá, ma délelőtt. Különben régi ismerősöm, pár év előtt az áliatkertben is volt belőle néhány darab, nem tudom, megvan-e még. Kinai táncoló egér a hivatalos neve. Ezek az állatfurcsaságok, félszemü halak és kétfejű teknősbókák, többnyire kinai eredetűek, — ott állítólag évezredeken át tenyésztik ki az effélét, valami sajátságos makacssággal, amit mégis nagy onts emberinek érzek, éppen, mert természetellenes. De hiszen éppen ez az. A táncoló egér táncát ne tessék Imonlat- nak, vagy kölcsönzött megjelölésnek képzelni. Ez a kis állat, egyébként a rendes fehér egértől semmivel sem különböző külső megjelenésévé-,1 a szó szoros értelmében táncol, - nem úgy, hogy tánc-szerű mozdulatai vannak, vagy életszükségleteinek elvégzése táncra emlékeztető ugrálásokkal történik. A lepke tánca nem igazi tánc, azok igy keresik egymást és a virágot, számunkra a legegyszerűbb és legpraktikusabb és legcélravezetőbb életfentaríási érdek, ami számunkba gyönyörködtető játék. Az én egeremet, ha két pecig figyeled, rájössz, hogy nála nem erről van szó. Az én egerem tánca a legöncé'Iubb tánc a világon, az emberi táncnál is érdektelenebb művészet. Az emberek mégiscsak azért táncolnak, hogy egymásnak tessenek, vagy szórakozzanak, erőgyűjtés céljából. Az én egerem, hogy úgy mondjam, nem mulatságból táncol, de nem is meggyőződésből, mint a dervisek, akiknek vallási szertartásuk a tánc. — Vallási etikáról nem hinném, hogy szó lehet az én egeremnél, aki egyébként, ismétlem, ugyanolyan egér, mint a többi. Megpróbálom leírni ezt a táncot. Egerem, mondjuk, a kuckóban ülve észrevesz egy bu- zaszemet. Felfigyel, fülét hegyezi) orrát mozgatja, aztán egyenesen megindul a buzaszem felé. Ám mielőtt odaérne, a félúton, váratlanul, de mindig megismétlődőő gépies egyformasággal, kicsit felemelkedik hátsó lábain, villámgyorsan megpördül háromszor a tengelye körül, aztán nyugodtan folytatja útját a buzaszem felé. Gyorsan megelőzöm a misztikus természetbölcselő közbeszólását, aki olyasfélét rebesgetne, hogy talán a buzaszem és a tánc közt valami ismeretlen összefüggés van. Nincs semedényekben. Fantasztikusan, sután és hangtalanul mozogtak hosszú slafr okszerű ruháikban. Az intéző üde, büszke hangja zavar föl: — A mangalica fele hasznot se ad . . . Nézd, milyen remekek ezek a malacok , . Nézd, milyen sonkákat lehet ebből kivágni.,. Hogy az az örök Gazda nem talál ki ilyen egyszerű tenyésztési módozatokat, hogy Szép és boldog és megelégedett kövér embereket termeljen ki . . . amilyen szépek, bol- clcgak és megelégedettek és hasasok ezek a sertések . . . Úgy látszik, nem nézi őket ilyen gyönyörködve. Nem gusatál a sonkájukra. mi összefüggés. Ez nem táplálkozási tánc cs nem szerelmi illegés, mint a madaraké. Egerem egyedül is ezt a táncot táncolja és olyankor is, mikor nem éhes. Egerem egyszerűen nem tud meglenni e nélkül a tánc nélkül, ám örömében táncol és nem bánatában és nem indulatában és nem gerjedelmében — magától értetődően táncol, minden negyedik-ötödik lépése után háromszor villámgyorsan megpördül a tengelye körül, aztán megy tovább, dolgára. Ha két perc helyett négy percig figyeled, ellenálhatatlanul az az érzésed van, mintha azok közül a bizonyos jux-automata-já- tékok közül látnál egyet, amiknek ferdére faragott kerék, vagy speciálisan beállított rugó lévén a hasában, természetes mozdulataik közt váratlanul egy nemodavaló, komikus mozdulatot tesznek. Egerem is automatikusan és minden érzés nélkül csinálja ezt a pörgést, mint valami nyilván számára is kellemetlen és terhes, beteges kényszer hatása alatt, mint mikor az ember köhög például. — Láfcnivaiőan terhére van a saját tánca, akadályozza őt Szabad mozgásában, sokszor lekési miatta kitűzött célját, idegesen legyint, mint a köhögő ember, hogy ne zavarják — tánc után pihegve csóválja a fejét, hm, megfojt az az átkozott tánc, aszongya. Dehát akkor miért táncol, az Istenért? Ösztönből? Az iskolában azt tanultam, hogy az ösztön létfentartó intelligenciája a létért versengő fajnak, mindig valami életérdek irányában. Nahát, ezzel a tánccal nem sokra viszi egerem ebben a versenyben. Sőt ellenkezően, — más, rendes egér elkapja előle a magot, mig ő táncol. Azt mondhatnám, soha ekkora marhaságot nem láttam, mint eza tánc, ha nem félnék, hogy megsértem a derék, egészséges marhákat, akiknek igazán nem jutna eszükbe ilyesmi. Viszont hová tegyem a természet bölcsességéről szóló darwini világszemléletemet, tisztesség ne essék Szólván, ha faji értelemben normális dolognak veszem ezt a táncot? Mert ha csak holmi egyéni betegség volna ez a rendes egerek között, hát rendben van, — végre, kerge birkák is vannak, de azért a birka mégis okos állat, aki tudja, mit kell tennie, hogy neki minél több gyapja és husR legyen, az ember számára. Itt azonban, egy egész fajta vau megkergiive: — a kölykök kergén születnek és továbbadják a kergesóget, mint a bölcs tér-1 tózlvedését. Egyébként pedig az efféle furcsaság nem elszigetelt eset a fajták világában. Ismerünk egy galambfélét, az is folyion táncol és hozzá olyan furcsán huzza vissza a fejét hátrafelé, hogy minden percben elveszti az egyensúlyát emiatt s felbukik. Maeterlinck a termeszekről szóló könyvében megemlít egy hangyafajtát, amelyik olyan őrült gyorsasággal száguld előre, hogy rendesen tulszalad azon a célon, ahová indult. Ha, mondjuk, cukrot tesziiek elébe és ő megérzi, úgy nekiiramlik, hogy aztán nem tud megáliani, átszalad a cukron, aztán iedlen és fejfesztetten, szédítő iramban Szaladgál összevissza, nem tudja többé megtalálni és ugyanabban a tempóban szégyenszemre hazaszalad. Évmilliók óta él ez a hangyafajta, a legkeservesebb körülmények között, évmilliók óta a legnagyobb kellemetlenségei és hátrányai vannak emiatt a veszekedett, hebehurgya viselkedése miatt s még mindig nem jött rá, hogy egy kicsit fegyelmeznie kellene magát. Nem, ő csak száguld, mint a ve=zetí fene, — meg van őrülve! Igenis, meg van őrülve!! De nemcsak ez a fajta. Még nagyon, nagyon sok fajtája az élőknek. Talán . . . talán a legtöbb. Sőt lehet, hogy mind. Nekem ez régi gyanúm, csak nem mertem soha beszélni róla, féltem, hogy engem tartanak majd bolondnak, mint a bolondházba került épeszűt a bentlakók. Régi gyanúm, hogy az élők világa, a -,boles természettel együtt, meg van keveredve. Nem lehet tudni, mibe bolondult bele, talán éppon a „létért való küzdelembe44, amit meg lehet érteni, ha a természettudósok nem próbálnák folyton azt bizonyítani, hogy ettől a küzdelemtől szükségképpen kiélesedett az esze és ösztöne a élőknek. Holott épp olyan logikusan azt is lehetne mondani, hogy beleőrültek ebbe a küzdelembe, mint ahogy a tulsoká tartó és túlfeszített harcba az egyén is belehülyülhet. Éppenannyi bizonyítékom van erre, mint az ellenkezőjére. A termeszekről és m éhekről és hangyákról nem győznek áradozni a tudósok, hogy milyen tökéletes és harmonikus „tárasadalmi életük44 van, milyen remek össz- játékával az ösztönnek támogatja bennük minden egyén a fajtát, hogy életben maradjon. De arról senki se beszél hogy milyen gyalázatos és háborodott és értelmetlen és oktalan és kegyetlen, mániákus szadizmussal öldösi és kínozza az egyént a fajta ezekben a társadalmakban egészen fölöslegesen is, tönk rétévé a keserves kínnal előkészített boldogság egyetlen pillanatát, mániákus mohóságban, hogy minél gyorsabban uj egyéneket termeljen, uj kínszenvedésekre — a fajta érdekében. Még- csak azzal sem lehet észszerűvé mentegetni ezt a módszert, hogy a régi generáció boldogságát az uj generáció tökéletesebb boldogsága kedvéért áldozza fel, — hiszen a fajta megháborodott „géniusz44 falanszteri fegyelmévé azt is megakadályozza, hogy legalább a gyermekek mások legyenek, mint a Szülők voltak. Fejlődésről beszélnek, — de ki mondja meg, hogy egyén és társadalom ellentétes érdekei közül melyik az, aminek érvényesülése jelenti ezt a fejlődést? Vájjon az agyondicsért térmesztársadalom nem végső foka-e, szemléltető képben, mint ad abszurdum bizonyíték azoknak a lehetőségeknek, amik várnak ránk, ba „társadalmi életünk44 tökéletesen kifejlődik? Hiszen a termeszek sok millió évvel idősebbek mináluuk. A pozsonyi magyar Király! konzulátus (Poisony, Fereiicieh-tere 5} folyó év8 augusztus kesdS me© működését™ Ez időponttól kezdve a izlovenssteó és Ruszinszkóbon lakó egyének kizárólag e hivatalnál, — tehát nem a prágai magyar klr. követségnél — nyújthatják be vSzum* nassgyar istievéi elnyerése* valamint egyéb konzuSi hatáskörbe tartozó eljárások iránti kérelmüket. köztársaság többi részén lakó közönség hasonló kérelmeit azonban a konzulátus elintézni nem fogja* mert ezekre vonatkozólag továbbra Is a prágai magyar királyi követség illetékes. NHPLOfn írja; KRRIHTHY FR1SYES — fű táncoló cgérröi — 1927 július 28. Belvárosi álTtkeresKedés kirakatában bukAlapiíva 1833. Telefon 33. \J S > > < dísz mű üveg, parcellán b fjy nagykereskedése. ^ KOSICE, F 5 - ti f c & 19Nagy választék. Jutányos árak.
