Prágai Magyar Hirlap, 1927. július (6. évfolyam, 148-173 / 1482-1507. szám)
1927-07-03 / 150. (1484.) szám
8 T>KSGAI*V V tAfií¥AR-M I RiiAÜ július 3. vasárnap. V ’Büszke vagyok, ha komédiásnak neveznek’, mondja Csortos Gyula, aki lemondott a sztárgázsiról, csakhogy klasszikusokban játszhasson — A P. M. H. kiküldött tudósát ójától Budapest, június vége. A júniusi kánikula már magában hordozta a nyári vihar energiáit. A hőhiulámolk igazi hu Hámoknak érződtek az emberek melegtől fáradt tüdején. S amire beesteledett, a hőhullámokból záporfelhők lettek, a sötétség hirtelen ráborult a fáradt, ene-rvádt városra s hatalma? csöppekben esni kezdett. Valóságos pánik keletkezett, menekülő emberek pánikja. Engem a Magyar Színháznál fogott el a zápor s jobb menedékhelyet nem találhattam volna. Az Oroszországot adták. Végignéztem s két élmény hagyott bennem emléket. A forgósain pad, ami különös volt s mégsem igazán drámaias és Csortos Gyula alakit ás a. Csortos Gyula régi szinész, jelentős Színéi s‘ pályája mégsem volt még soha olyan nagy lendülettél felfelé Ívelő, mint az utóbbi hónapokban. Néhány nagy szerep s ma igen nagy azoknak a Száma Budapesten, akik benne látják a maii Budapest legnagyobb színészét. Ennek tulajdonképpen nincsen is nagy jelentősége, legfeljebb Csortos számára, a hiúságon kivüi annyiban, hogy igazi nagy „sztár-' lett s a leggazdagabban megfizetett színészek egyike. ... Horribilis fellépti dija hat kap. Sztár- gázsif. • S ezt azért tartom érdemesnek most megegyez11!; hogy annál jobban kiemelhessem Csortos tiszteletet keltő, emberi s művészi szempontból egyaránt imponáló gesztusának nagyvonalúságát, amidőn boldogan mond le a SpJ ár gázsiról, csakhogy a Nemzeti Színházban játszhasson . . . Amikor pályájának a csúcsára jutott fel csaknem, akkor elfogadta a Nemzeti Színháznak anyagilag összehasoulithatatlanu 1 kedvezőtlenebb ajánlatát s leszerződött a Nemzeti Színházhoz^ De egyelőre az Oroszországban játszik, mert ennek a különös drámának, klasszikus figurákat mozgüitó- mégsem klasszikus drámának olyan sikere van a Magyar Színházban, hegy a forró napok alatt is en sülte megy telt házak előtti r A mikor befejeződött az előadás, felmentem ■Csortos öltözőjébe. Piciny kis előszobája van s az előszobából kétfelé nyílik az ajtó. Az egyik Törzs Jenő öltözőjébe, a másik Csortos Gyuláéba. Kopogok— Meztelen vagyok még! — hangzik a válasz- S csak pár perc múlva nyílik még az idegen előtt az ajtó s Csortos felborzolt hajjal, ingujjban- még vizes arccal fogadott. Valami különös tartózkodás van a modorában.- Erről híres. Nem barátkozó. Kollégái között sem Vagy 25 esztendő óta vau a pályán. De azért ö mindenkinek Csortos Gyula ur, vagy Művész ur. Most azonban minden tartózkodása mellett sem idegenkedő. Az utóbbi időben megszokta az újságírókat, hamarosan, szaporán beszél hihetetlenül kiművelt száraz hangján, aminek épp a nyersességében van a melegsége. Egyhangúan mondja a szavakat, nem niian- sziro-z s mégis minden hangsúly él a maga különös szinességében. — Igen, leszerződtem a Nemzeti Színházhoz s hosszu színészi pályámnak nincsen s nem volt soha nagyobb eseménye. Az életem nagy vágya beteljesedett . . . — Kedves Művész ur, nagyon imponálóan hangzik ez az őszinteség, hogy Ön boldog, hogy bejuthatott a Nemzeti Színházhoz, de valahogy mégis furcsa ez. Égy Csortos' Gyulának művészileg megvan minden lehetősége a magánszínházakban is. Testhez Szabott Szerepek, pazarabb keret, nagyszerű partnerek s mindehhez nagy gázsi is . . . Valami más okának kell lennie ennek a nagy lelkesedésnek ?! • •. —- Nem kérem, másképpen áll a dolog, — mondotta kissé keresett ünnepélyességgel, — a háború, a gazdasági válságok sok mindent átalakították- A Színházakat is. A színházakban is volt egy kis átcsoportosítás, a művészetet illetőleg. Minden becsület a magánszínházaknak. Ma is egyikében működöm, de mégis azt mondom, normális viszonyok között az ország első színházának a Nemzeti, Színháznak kell lennie s az ország legjobb színészeinek ott van a, helyük. fen ezzel a Szemmel nézem a Nemzeti Színházat ina is ós ezért tartom megtiszteltetésnek s kitüntetésnek, ha ennek a színháznak tagja lehetek . . . És más is. fin színész vagyok. Értse meg kérem, nem szeretem ezt a szót, hogy „művész'1... Színész,, vagyok, vagy még inkább, még öntudatosabban komédiás ... — Előfordult, hogy kritikusan jellemzett valaki engem úgy, hogy komédiás vagyok- Büszke voltam, és büszke vagyok, hogy annak tartanak, mert magam is annak tartom magam. — Komód iázni, ez a színész hivatása. Elolvadni abban az alakításban, kihozni belőle, ha komikum, minden komikumát, ha tragédia, .minden tragikumát s rávinni azokra a halott s mégis világot jelentő deszkákra azt a nagy, zavaros, jókedvű s siralmas komédiát, amit — életnek neveznek . . . — Játszani akarok, nagy dolgokat akarok produkálni... Nem lehet mindent megtalálni a ma irodalmában, nem lehet mindent kivárni a .jövőtől... Hiába, nagyon kellenek a nagy klasszikusok, nagyon kellenek nekem Shakespeare, Moliére, Rostand és mások... A piciny öltöző kicsiny ennek a temperamentumnak a befogadására. Elindulunk a színházból, a folyósokon még mindig nagy az élénkség, a színészek sorban elkészülnek s mindenki rohan el. Csortos sétálni invitál. Jó az eső utáni enyhe estében kószálni egy kicsit, de csak csendes, sötét mellékutcákon. Ahol nem köszönnek az embernek túlságosan sökan s nem gratulálnak túlságosan sokan... S beszél tovább. Továbbra is csendes, rekedtes, mono tón hangján s mégis tele van temperamentummal minden gesztusa. — Tudja-e, hogy gyermekkoromban, amikor a többiek, a társaim, játszópajtásaim hancuroztak s métát játszottak, addig én Romeo és Júliát és a Szent iv árny éji- álmot dek- lamáltam. S ez nem olyan link interjú adat, ez igy volt. Színész akartam lenni, bárhogy igyekezett jó apám kiverni belőlem ezt az ambíciót. — • Színész akartam lenni, kedves barátom, talán semmi másért, csakhogy Shat-es- pearet játszhassam ... És megnőttem és színész lettem s lettem valaki és észcevétettem magam és „beérkeztem" és amióta Színpadra léptem, ég és éget bennem ez a vágy: klasz- Syikusokat játszani. Nem adatott meg. Küz- ködtem és bajlódtam és harcoltam s föltörtem és letörtem, bizony többször is és sok keserűséget nyeltem, most ismét szeretnek,'ismét komolyan vesznek. Hát én véget akarok vetni az • átmeneteknek, ahogy mostanában mondani szokás, „valorizálom" magam s. az ország első színházában klasszikus szerepeket akarok játszani • ■ . — Fogok is, készülök rá nagyon . . . i (s. cl.) Magyar, román utlevélvmunok megszerzését, valamint idegen állampolgárok lejáró utleveleinek meghosszabbítását t. előfizetőink és olvasóink részére a rendes költségek megtérítése ellenében készséggel eszközli a Prágai Magyar Hírlap kiadóhivatala Hurbán és a bécsi rendőrminisztérium Levéltári adalékok, miként szította és pénzelte a bécsi össz- monarchiai politika a magyarellenes nemzetiségi akciókat Irta: Sfeier Lajos. Copyright by P. M. H. V. Hurbán 1861 február 9-én. Ilirsch lovag osztálytanácsosnak a következő memorandumot, mely a szlovák kérdéssel foglalkozik, nyújtotta át: ,yA szlovákok Magyarország őslaköi, azonban a magyarok által az önálló politikai élet szinteréről ieszorittatlak, arisztokráciájukat általuk elveszítették és mint a boszniai arisztokrácia törökké, éppen úgy lett, a szlovák magyarrá. A magyar teljésén török-bég módjára uralkodott a szlovákok felett, vagy nevében a szlovák renegát; '.ügy • látszik.- -hogy. -a -szlovák- jiép- utolsó órája ütött- Nyelve az iskolából, a közéi étiből, de még -a- jobb társaságból is kiszorít lat ott. A tudósok — akiknek száma azonban kicsiny volt, — mert mártír mindenkor csak kevés szokott lenni — szóval és Írással erősítették a népet életmódjában, énekében és hagyományaiban, magukban egv-jobb jövő m agyát táplálták, Az 1848—-19-es évek napvilágra hozták a szlovák tudósok annyira üldözött magántanulmánrai- nak és törekvéseinek gyümölcseit; mert mindenütt, ahol a nép ezekkel érintkezésbe került, tömegesen felkelt saját nemzetiségéért és az ausztriai állam egységéért. Ez a felkelés sokkal szélesebb lelt volna, ha az osztrák államférfiak hajlandók lettek volna ezeknek a szlovák tudósoknak legalább is egy évtized óta hónuk alá nyúlni. 1. A terület stratégiailag fontos. A nép tulajdonságai: szorgalom és munkakedv, vallásosság és ragaszkodás erkölcsi és népi hagyományaihoz, ami egy keresztény-állami kultúráiét iránt fogékonnyá teszi, mindez kezeskedik arról, hogy ennek a népnek emelése az egységes ausztriai államot a magyar elkülönülési törekvésekkel szemben csak erősítené. Az Ausztria segítsége iránti bizalom ugyan 1850—60.- decenniuma révén jelentékenyen meg lett ingatva, amiért egyesek visszavonulnak, ne- bogy a magyar arisztokrácia által agyonuyomássanak, mások pedig jó arcot vágnak a gonosz játékhoz és a magyarokkal fraternizáltfak, tudniillik velük együtt szidják Ausztriát, mert csak igv tudja magát a gyönge a viz színén tartani, ha a magyar agitátorokkal együtt komolyan szitkozódik. Ennek véget kell vetni, ha egy nagy szerencsétlenséget meg akarunk hiúsítani. Nézetem szerint az osztrák kormány legsürgősebb feladata október 20-át fenta/rtani és ha a magyarok egv forradalom karjaiba vetnék magukat, a szlovák területre való befolyásukat örök időkre el kell tőlük venni. Ha a diploma megvalósul, akkor a szlovákok ugyan jobban járnak, mint 1848 előtt, de még mindig arisztokráciájuk karmai között lévén, a régi harcot újra kellene kezdeniük, az életfeltételért való harcot. A kormány által ebbein erőteljesen támogatva, a magyarok elkülönülési törekvései ellen jelentős erőd- sánc ot alko piának. Ha a magyarok azonban fellázadnának, akkor szerény véleményeim szerint csakis Szlovenszkó alakítása képezné a labirintusból a .szerencsés kivezető utat. A magyarok befolyását, melyet a szlovák területre gyakorolnak, határozottan földre kell sújtani. i 2. A szlovák arisztokrácia, belátván azt, hogy működési köre saját népén belül határozott vonásokban elő van írva és meg van szabva, talán magáihoz tér és mindazokat' az utópiákat feláldozná, melyek őt a magyarság sorsához kötötték. Ha nem, — akkor fel kell áldozni és Szlovems/ikót azon szlovák férfiakra bízni, akik eddig népük iránti, szeret ebükkel és a császári ház iránti hűségükkel és. ragaszkodásukkal kitüntették magúkat és megbízhatóknak bizonyultak. Ha azonban ezek az erők elegendők nem volnának, úgy vannak cseh és morva törzsből való rokonok, akik. a népnél minden bizonnyal végtelenül kedvesebbek és szívesebben látottak lennének, • mint a hatalom magyar birtokosai, kiket, mint elnyomókat: és zsarnokokat ismer és megvet. 1. A szlovák nép egy körülhatárolt kompakt, területen lakik; ez a föld legyen tehát a sajátja. E terület ismert elnevezése: „Sloven- sko‘‘p még a magyarok is „Tótországhak“ nevezik; \ ' ‘ 2.' Ez árt.ölovens'ko"' Végleg- és'-leljesen a magyaroktól etkülünittessék-s közvetlenül az egységes ausztriai államba kebelezi essék be. A magyar faj euclave-jai Szlovenszkón paritásos alapon kezeltetnének, úgy, mint a szlovák encla- ve-ok a magyar területeken. 3. öröniteljes szivvel üdvözük az engedélyezett alkotmányt, de semmilyen feltétel alatt sem akarnak a magyarokkal együtt egy tarto- mánygyülésben részt venni, külön tartomány- gyűlésük küldjön ki képviselőket a Reichsr áthoz, vagy a Reichsratba. 4. Tartományi központi kormányi az ausztriai államkormány alá való közvetlen rendeléssel . 5. Restaurált népoktatásügy és egy egyetem alapítása Szlövenszkón. 6. Az ág. ev. egyház önálló országos egyházzá alakittassék. • 7. A nép nyelvét minden tekintetben rehabilitálni és jogaiba visszahelyezni. Ezekért az engedményekért a szlovák nép a halálba is rohanna, legjobb erőit a császárnak rendelkezésére bocsátana cs örök időkre egy for- radaílimat Magyarországon lehetetlenné tenne. Bécs, 1861 február 9. Hurbán J. M. dr. m. p. {.A memorandum külzetéu az osztálytanácsos a következő megjegyzést irta: Egy memoir összeállít,ásáira f elhasználta töt t, mely politikái szempontból kiegészít egy nyomtatott műre vonatkozó tanácskozást. A munka az evangélikus—lutheránus egyház harcáról szól a reformált magyarok üldözése ellen.) Ez a megjegyzés Hurbánnak 1861-ben megjelent munkájára vonatkozik, melynek címe: „Az evangélikus—lutheránus egyház belső elemei és harcai különös tekintettel a szlovák nemzetre, mely ebben az egyházban megváltását keresi." Hurbán fenti memoranduma, mely a bécsi centralizáló kormány szájaize szerint készüli, az egységes ausztriai összíbirodalmat tekinti főcélnak. A memorandum a Hirsch-sel való tanácskozás után készült, tehát, mintegy visszhangja a kormány intencióinak. A magyarság erősen az emigráció propagandájának hatása alatt állt. Az Ausztriától való elkülönülési vágy ebben az időben erős volt- ,Az emigráció konföderációs tervei mélyen éreztették hatásukat és ennek ellensúlyozására született az októberi diploma, mely egy szinlegeis foe- deráoiót a germanizáló centralizmus eszközévé igyekezett tenni. A szlovákság többsége a magyar alkotmányküzdelém mellé állt. Hurbán ab ovo ellene foglalt állást és ezen lulzó osztrákba rá,t. cept- ralisztiiküs állásfoglalásával károsan befolyásol a a turócszemtmártoní nemzetgyűlést is, mely 1861 június 6—7-iikén folyt le. Több, mint bizonyos, hogy i Moyee® -ifi támogatta a .Hurbán -császári idealizmu- | sál. Daxner István Márkus, a turócszentraártoni gyűlés előkészitőja, feltétlenül és határozottan. Magyarország integritásának alapján állt, azonban követelte, hogy ennek az integritásnak keretein belül mindazon nemzetek egyénisége elismertessék, akik ezt az integritást alkotják. Daxner magyar országi komfoederációt akart és nem ausztriai egységes ötsszbirodalmat. A túr ócszentmá r telni gyűlésen Hurbán is hatalmas beszédet tartott, melyben különösen a nemességet aposztrofálta és segítségüket kérte. A gyűlésen jelen is volt: Rali ovszky Iván, Révay Simon, Szentiványi Márton, Justh József, Nemessányi János stib., akik szívvel és lélekkel a magyar—szlovák megegyezés és egyetértés céljait akarták szolgálni és ilyen értelmű konciliáns, sőt lelkes nyilatkozatokat is tettek. Mindez azonban hiábavaló volt, mert az állandó bizottmányban, melynek tagja Hurbán is volt, ennek túlzó nézetei győztek és a szerkesztett memorandumban a Hurbán és Daxner-féle elvek kompromisszumát találhatjuk. A magyarsággal való testvériség és az ország integritásának hangoztatása mellett követeli a szlovák „Okoiie" (kerület) ■szervezését Liptó-^ Szepes-, Zólyom-. Nyitna-, Trencséü-, Turócmegyékből, valamint Pozsony-, Bars-, Hont-. Gönrcr-. Abaujtorna-, Zemplénme- gyé'k részeiből. Az ,.Okoiie" inkább közigazgatási autonómiát jelentett, volna, mint nemzetit és politikait. „Mi, akik hazánk nemzeteinek ezen közös múltjában Istennek kezét látjuk, mely közös jövendőjük felé mutat, akik érezzük és tudatában vagyunk annak: hogy az általunk lakott Felscm-a- gyarerszágnak teriiletrajzi sajátsága, hogy a mindennapi váltakozó anyagi és lelki érdekek és mindennapi kölcsönös kereskedelem, sőt maguk a családi és vérbeli kötelékek magyar testvéreinkkel egv szaros közösségbe egyesítenek bennünket; mi nem lehetünk hazánk egységének és integritásának ellenesei. Tehát a szlovák nemzetünket jelképező ,,()k«lic"-ben ne lásson senki egyebet, mint art, ami tulajdonképpen, azaz a nemzeti egyenjogúságnak félreérthetetlen feltételét, amelyik viszont hazánk egységének sarokköve." Ez a határozott -hitvallomás a legélesebb ellentétben áll Hurbán összibir odaírni és császári enthuziasmu- sával. A magyar politikai világ vezetői azonban az „Okolie"-ben csak a bécsi kéz aknáját látták, aminek valóban készült is, mert az „Okoiie" tulajdonképpen a Hurbán által a fenti memorandumban említett „Slovénszkó" redukciója volt. A redukálás Daxner és híveinek hatása alatt történt- Sajnos, a magyar politikai világ nem tudott akkor eléggé disztingválni és a szlovák politikusok között nem eszközölt előzetesen megfelelő diplomáciai, kiválasztást. A főszempont a Bécs elleni harc.,volt .és a politikában szereplők majdnem valamennyien Világos után az osztrák várbörtönök lakói voltak. Ez a generáció még nem felejthetett és ezért még olyan megértő és konciliáns férfiak is, mint Eötvös és Deák, a turócszentmártoni memorandumban sokkal nagyobb veszedelmet láttak, mint amilyen tényleg volt. Ök a teljes nemzetiségi egyenjogúsítás alapján álltak ugyan, azonban kerületekről. elhatárolásról hallani sem akartak. Ez abban is leli magyarázatát, hogy a rémuralom distriktekre szakította szét az országot, melyet más tekintetben is megcsonkított Schwarzenberg és Bach. Viszont tekintetbe veendő az is, hogy a turócszentmártoni memorandum zászlóvivőivé a higgadt Daxner mellé olyan férfiak sorakoztak, akik iránt császári érzelműk miatt (Franciscy, Hurbán, Moyses, Závodnik, Keller, Kuzmány stb) a magyarság nem lehetett, bizalommal, Ez a csoport Dajcnerrel szemben már ab ovo az ellen foglalt állást, hogy a memorandum a magyar országgyűlésnek adassék át, mert ők csakis a császárnak akarták átnyújtani. A memorandumot mégis Budapesten átnyújtották Tisza Kálmán képviselőházi alelnöknek és tisztelegtek Deáknál és Eötvösnél is. .Maga az .országgyűlés a memorandummal nem foglalkozott, mert, mint tudvalévő, csakhamar, feloszlattatok. Végzetesen sajnálatos volt az, hogy Te- leky László gróf már nem élt akkor, midőn a szlovák küldöttség Pesten járt. Teleky László gróf ugyanis Kállay Ödön közvetítése utján Daxner politikai programiját megismerte és megüzente Daxnernek, hogy ezt a programot a magyar országgyűlés pártolni fogja. Teleky, aki 1849-ben a Rieger Lászlóval való párisi tárgyalásaiban a foederációs programot elfogadta, Hurbán és Moyses császári politikáját háttérbe tudta volna szorítani. A magyar országgyűlés feloszlatása után a Hurbán—Moyses-p öli tika előtérbe került ismét- A küldöttségben, mely Bécsibe vitte a császárhoz a memorandum programját, Daxner nem vett részt. Moyses volt a küldöttség vezetőije és szónoka. 'Ragjai voltak: Cerven Tamás kanonok, Hurbán József ev. lelkész. Országit János ardhidiakon, Kuzmány Károly patent iái is super intendáns, Franciscy János helytartósági tanácsos, Paulimy Tóth Vilmos megyebiztos, Bfahó Ferenc ügyvéd. Ezek valamennyien az egységes Gesaimmtsfaat lekötelezettjei voltak. Hurbán akciója tehát aranyiban sikerült, hogy a magyar—szlovák megegyezés nem jött létre, de Bécs sem teljesítette Ígéreteit. Mindeneseire különös az. hogy Hurbán ennek darára sem szakított Béccsel. Syfiüdologe Dr. Kolb ezelőtt a prágai, frankfurti és berlini bérkllnikák tanársegédié és másodorvosa I *»«r*íks8«n 1E. VocEadEJteovai 31. szám. VCassormann vizsgálat! \
