Prágai Magyar Hirlap, 1927. július (6. évfolyam, 148-173 / 1482-1507. szám)
1927-07-30 / 172. (1506.) szám
2 ^927 julius 30, szombat szkot, mint a renubliika legkeletibb részét, elcsehesitse. Ez a osehesitéai föl vámár jelenleg a legnagyobb mértékben tombol, usy hogy még pár esztendő és a maerv áilflamipolá- tikai bölcsességgel kigondolt cseh „bararpó- fogó“ lassan, de biztosan össze fogja rop sántán i a Ivözbülrekedt szlovákságot is. Most. hogy Rothermere lord akciója ismét aktuálissá tette a magyarság sorsát Ru- szinszkóban. a megnyilatkozó ruszin noliti- kusok elárulták, miszerint a csehesitésre Hélt ruszinoknak végtelen nagy szükségük van a magyarságra, mert a magyar nép ellenállása az egyedüli vár, amely a cseh centralista politika csehesitési akcióját még késleltetni képes. Egy közismert ruszin politikus úgy magyarázza ezt. hogy ha a ruszin nép magára marad és nem lesz többé alkalma a nmgvar- ságra támaszkodnia, ugv végtelen szegénységéin éil fogva, valamint szláv testvéreivel szemben meggyöngült ellenállása miatt nem lesz képes a cseh esi'lésnek gátat vetni és pár évtized alatt eltűnik nemzeti jellege a Kárpátok aljáról. A ruszi nszkói ruszinoknak ezek szerint tehát szükségük van a magyarokra mint nem szláv elemekre, akik részéről sohasem fenyegette őket oly beolvasztási kísérlet, mint 0 cseh testvérek részéről. Egv másik ruszin politikus elmélete szerint. a ruszinoknak gazdasági szempontból van szükségük a magyarokra, mint földművelő népre, akiknek gazdasági függetlenségét mindig fel tudják haisznállni az autonómia kivívásának bázisául, tekintettel arra, hogy a ruszinszkói magyarság szintén az autonómia elvének alapián áll. Összevetve a kettőt, a ruszinok nemcsak ösztönszerüen. az évszázadok óta való együttélés, a közös történelem és hagyományok alapján ragaszkodnak a magyarokhoz, de jelenleg a magvarok ellenállására építik a saját szerencsétlenül vezetett önvédelmi harcukat is. Nagy magyar küldöttség készül Londonba Budapest, julius 29. Budapesti szerkeszr tőségünk jelenti: A magyar revíziós mozgalom mind szélesebb arányokban hömpölyög tovább. A társadalmi mozgalom vezetői értesülésünk szerint elhatározták azt is, hogy hatalmas magyar küldöttség indul ki Londonba, hogy tolmácsolja a magyarság sze- retetét, üdvözletét és ragaszkodását Rothermere lord iránt. Osztrák és német lap vélemények Rothermere akciója mellett Az osztrák és német sajtó is intenziven résztvesz a revízió problémájának megvitatásában, amelyet Rothermere akciója váltott ki. A N. W. Tagblatt hosszabb cikkében megemlíti, hogy a Trianon körül felmerült vita Ausztriában is élénk érdeklődést ébreszt. Azok a sebek, amelyeket a trianoni szerződés igazságtalanságai ütöttek, könnyeb, ben begyógyultak volna, ha a fiatal államok, amelyeket a demokrácia nevében alapítottak, nemzetiségi politikájában Svájc példáját követik. Ezt azonban nem tették. Ámbár kimondottan nemzetiségi államok, nemzeti államokká nyilvánították magukat, amelyben egy nemzet és nyelv az uralkodó, a többi kulturnép és nyelv pedig hódoljon be neki. A trianoni szerződés megteremtői először közönyösen és lehetetlenül viselkedtek s csak most támad fel az az érzés, hogy a párisi szerzödések lehetetlen állapotokat teremtettek. Rothermere lord akciója ennek az érzésátalakulásnak a jele. A nemzetiségi bajokhoz hasonló a gazdasági romlás is s Londonban meg Párisban most már ennek kiküszöböléséről is gondoskodni akarnak. A bécsi véres események azt a meggyőződést ébresztették, hogy Középeurópa gazdasági viszonyai tarthatatlanok. A Rothermere-epizód kétségtelenül elmúlik, de a kisantant államaiban is felébreszti azt a meggyőződést, hogy a békeszerzödések sértetlenségéről felállított dogmában a nagy világ ma már nem hisz. A Szociáldemokraták lapja, az Arbeiter Zeitung utal a Daily Mail, az Illustration (Ju- les Romain) és a Forthnightly Review cikkeire, amelyek egy sajtóhadjárat jelei. Csehszlovákiában a három és fél millió német bizonyára éppen annyit, vagy még többet szenved, mint a milliót sem kitevő magyarság. A katonai diktatúrában nyögő Jugoszláviában s a bojárok Romániájában még sokkal rosszabbak az állapotok, mint Csehszlovákiában. A támadás azonban főleg azon Szláv állam ellen irányul, amelyről tudják, hogy soha nem vesz részt egy oroszellenes blokkban. Rothermere lord Ghurchillnak s a konzervatív pártnak sisakjában harcol, Magyarország pedig sakkfigura ebben a világpolitikai játszmában. Az akció figyelmeztető lehet az utódállamok nemzetiségi politikájára. A berlini Taegliche Rundschau hosszabb cikkben foglalkozik Rothermere lord akciója vak A lap többi között a következőket írja: Rothermere akciója mind érdekesebbé válik. A lord olyan hangon beszél, mintha az angol kormány állana a háta mögött, mig a cseh sajtó teljesen befolyásnélküli, a magyar propaganda által megfizetett embernek iparkodik feltüntetmi a lordot, akinek fecsegése egyetlen politikust sem zökkenthet ki nyugalmából. Valójában azonban Prágában a hangulat igen nyomott, mert Rothermere mind határozottabban formulázza meg követeléseit. Igen figyelemreméltó az a válasz, melyet Rothermere a korábbi elnyomások tekintetében adott. Annyi bizonyos, hogy a régi Ausztriában a csehek nemcsak, hogy nem Szenvedtek elnyomás alatt, hanem ellenkezőleg, ők nyomtak el másokat. Ma úgy viselkednek, mint győzők és noha német miniszterek foglalnak helyet a kormányban, mégis eltapossák a kisebbségeket. Hlinkának Rothermere lorddal Szemben elfoglalt álláspontjáról a lap a következőket Írja: Úgy látszik, hogy Hlinka páter elvetette a sulykot. Szlovenszkón nagy területek vannak, — elsősorban a Csallóköz, Komárom, Érsekújvár, Léva, Eperjes, Losonc, Fülek, Rimaszombat, Kassa, Ungvár vidéke, ahol a lakosság vagy tisztán, vagy túlnyomó Számban magyar. Ezeket a zárt magyar nyelvterületeket — minden önrendelkezési jog figyelmenkivül hagyásával — „stratégiai okokból" juttatták Csehszlovákiának. „Franciaország számára is ietefséges volna a probléma felvetése” Prága, julius 29. Fribourgh francia radikális szocialista képviselő a párisi kamara külügyi bizottságának tagja, a párisi egyetemen a történelem professzora, aki speciális stúdiumként Csehország történetével foglalkozik, most tanulmány- i utón van Prágában. A professzor Denisnek tanítványa és igy érthető az az álláspontja, amelyet a csehszlovák problémával szemben elfoglal. Csütörtökön délelőtt Benes külügyminiszter fogadta Fribourgot, fogadtatása után a képviselő a sajtónak adott nyilatkozatot. Utazásának céljául azt jelöPe meg, hogy Középeurópa államaiban tanulmányozni akarja, hogy mennyig haladt előre a pacifista mozgalom. A Rothermere-akcióról a következő nyilatkozatot tette: — A magyarok azok közé a nemzetek közé tartoznak, amelyek könnyen túllőnek a célon. Mi franciák a szerződésekkel szemben patologikus tisztelettel viseltetünk. A frankfurti békeszerződést is hűen teljesítettük, bármilyen nehéz volt is az. A békeszarződé- sek megtartása a legfontosabb feltétele a dfemze- tek közötti békés viszonynak. Ha Magyarország ezzel a kijelentéssel jönne: Nem akarunk nehézségeket okozni, hanem lojálisán dolgozni akarnánk a béke érdekében, akkor Franciaország számára is lehetséges volna. — ha Csehszlovákia beleegyezését mint előfeltételt biztosítani lehet — a probléma felvetése. Fribourg reméli, hogy az affért hamar el lehet simítani, mert számit a magyar hivatalos politika belátására. Középeurőpában nem lát békét, tehát világbéke uralkodik béke nélkül. Fixa ideája, hogyha a közelben háború tör ki. annak gyökere és eredete Középeurőpában lesz. Ezért lépett a francia kamara külügyi bizottságába, hogy azokat a feltételeket tanulmányozza, amelyekkel a feszültséget enyhíteni és a nagyobb ellentéteket megelőzni lehet. A Balkán kisebbségi , problémája Szófia, julius 29. A hivatalos „Demokrati- sevski Sgewe" Benes és Rothermere lord táviratváltását felhasználja arra, hogy újból rámutasson a kisebbségi probléma megoldásának szükségességére a Balkánon. A lap kijelenti, hogyha Rothermere lord akcióját saját kezdeményezéséből is tette meg, mégis fel kell tételezni, hogy az angol közvélemény nagy része az ő álláspontját fogadja el. Európa délkeleti része elég okot ad a nyugtalanságra. Azok, akik fanatikus szívóssággal védelmezik a békeszerződések teremtette állapotok érinthetetlenségét, nagyban hozzájárulnak álláspontjuk biztosításához, ha el- határozottan lépnének fel a békeszerződések azon , pontjainak érvényesítéséért, amelyet 1919-ben mint a legyőzőitekkel szemben alkalmazott igazságtalanságok korrektivumát gondolták ki. Egy ilyen pont a nemzeti önrendelkezés és a kisebbségek fejlődésén ok biztosítása. Ennek a problémának kielégítő megoldása a békétlenségnek, bizalmatlanságnak, kríziseknek és konfliktusoknak legnagyobb forrását dugaszolná el. Minden irányiadé európai tényezőnek egybe kell fognia, akik a status quo sérthetetlenségét szent dogmával merevítették. A cseh néppárti sajtó a földreform igazságáért Prága, julius 29. A cseh sajtó továbbra is a legrészletesebben foglalkozik Rothermere lord akciójával. Érdekes, hogy a cseh néppárti sajtó, ugv a Lidové Lisíy. mint a Cecil egy öntetűen helyeslik a földreformot és azzal védekeznek, hogy a földreform nemcsak a magyar, hanem a cseh és német mágnásokat is érintette, a legérzékenyebben pedig a katolikus egyházat sújtotta. A földreform igazságosságát hangoztatják, de természe'esen elhallgatják a szlo- venszkói földosztás kiáltó igazságtalanságait. A magyar nagybirtokosoktól elvett földeket protekciós emberek kapják, törvényhozók, párttitkárok és egyéb protekciós egyének kapnak földet, csak éppen nem a magyar és szlovák földműves nép. Csak a muH héten hangzott fel a panasz a szlovák néppárt nyitrai népgyülésén a földreform végrehajtása ellen. Amig r, szlovák néppárt ellenzékben volt, addig nap-nap mellett támadta az agrárpártot, hogy Szlovenszkón csakis csehek között osztják ki a földreform alá eső birtokokat. A földreformtól különben a külföldnek is meg van a véleménye, hiszen egy hónappal ezelőtt foglalkozott a legfelsőbb közigazgatási bíróság két svájci állampolgárnak a felebbezésével s ez alkalommal a svájci állampolgárok ügyvédjének súlyos kritikájával szemben volt kénytelen a legfelsőbb bíróság az államot védelembe venni. A földreform tehát az a sarkalatos pont, amely a legsúlyosabb igazságtar lanságokat idézte elő a köztársaságban élő nemzeti kisebbségekkel szemben s ezt frázisokkal eltüntetni nem lehet, mert a tények és statisztikai adatok a magyarság panaszát száz százalékban alátámasztják. A lord Rothermere akciójával kapcsolatos cseh sajtóvisszhang a mai nap folyamán a következő: Lidové Listy: Nem kételkedik abban, hogy lord Rothermere személyiségének nincsen nagy súlya, de sajnálattal állapítja meg, hogy lóra A színész lefordította angolra a távirat SZP1MTÓ 6Y0R5Y mniR Hó rí RE6ÉHY (11) Kis nádrpálciMját ujjai között pörgette és fütvür ész ve ment be a barka. A kora délutáni órákban üres volt a helyiség. — Zizi, eigy kis folyékony smaragdot. A barleány tudta, hogy az abszintet nevezi igy. Abbahagyta az üvegek törölgetését és egy légiesen finom kristálypohárba töltött a csillogóan, zöld méregből. A komikus elnézte a leány gyönyörű fehér kezecskéinek kecsesen'iveié vonalait. Aztán feltépte a táviratot. „Murice Noirville elesett. Ajkán az ön nevével halt meg. Gaston Detours hadnagy." A komikus az olajbarna képű selyem- fiúra gondolt és nevetségesnek találta ezt a szentimentális táviratot. — Vájjon mi rejlik e mögött? Sorsok? Tragikomédia? Humbug? Már a negyedik pohár abszintot ürítette. Erei kidagadtak a homlokán. Látta őket, ahogy rohamra mennek. Arr ásnál, vagy Reimsnél, a Sommenál, a Máménál, Ypern- nél vagy Verdun alatt. A kinoban, az illusztrált lapok képeiben, a hadvezetőség jelentéseiben most felvöröslött a vérpatak, áttörve a képek és jelentések eddigi szürkeségét. Ők rohantak elére, acél- és tüzzuh a tagban a chas- senr d'Aírique, zuáv és spahi, ohasseur de tíheval, dragon és egyéb nevekbe szorított em- berbullámok, a szürke porluk végtelen tömegei és amint illik, egy-egy névvel az ajkukon hailnak meg. Némelyiknek talán ez az utolsó lehelte te: — Vive la Francé! Vive la Republic! És a nagyorru komikus keserűen felkacagott. Valamelyik folyosó sokáig visszhangozta: — Hahaha, hah ah a! — Ez alaposan becsipett szegény. Rossz napjai vannak, mióta az a vad’leány itt van — súgta a kövér toilettnénike a szépkezü bar- tündérnek. —• Szép kezed van, te kis büdös, — mondta a színész és átnyúlva a desken, magához vonta a két kezét. — Olyanok itt a félhomályban, mint két repdeső sirály, — mondta a kómikus és nyalogatta a puha tenyereket. Egyszer feljöhetnél hozzám. A leány boldogan nézte a faunpofát, egészen belepirult a nagy kitüntetésbe. A színész fizetett és kissé bizonytalan léptekkel vágott neki a lépcsőh áznak. — Nevével az ajkán halt meg, nevével az ajkán halt meg, — dúdolta egy ab szint szül te dallamra, de kint a ragyogó májusi délutánban hirtelen kijózanodott és elhatározta, hogy érzelmes kis chansont csinál ezzel a refrénnel. Ez most a legjobb bolt. Taxiba dobta magát. — Rue die Rivoli 62. Végigdöoögtek a boulevardon. Autóbuszok, villamoskocsik, autósorok végnélküli hullámokban, egymás hegyen-hátán. Patéfci- kus rendőrök tábornoki mozdulatokkal, ordítozó rikkancsok, dominálva a bouleyard zaját. — Visszafoglaltuk a Vaux-erődötü! A bocheok menekülve hátrálnak! Az afrikai vadászok szenzációs rohama!!! A vén cigányasszony éppen a kártyavetés titkaiba avatta be úrnőjét, amikor a színész becsengetett. Sarkatlan cipőiben kislattyo- gott, hogy ajtót nyisson. Nem mert okoskodni, látta, hogy az uborkaorru be van szeszelve és tudta, hogy ilyenkor nem jó az útjába kerülni. — Ne félj vén szipirtyő, csak ötperces látogatásra jöttem. Frédéric urnák nem lesz ellene kifogása és hogy te se ugass, fogd ezt. Egy százfrankost nyomott az undorító, ráncos kézbe, amelynek karvalyujjai mindig 'be voltak görbülve. A színész ismerte ezt a négyszobás, sablonos pompájú lakást, nem az első nőt tartotta benne Frédéric ur bezárva, amig elérkezett az igazi eset. A szoba ablakai a Louxembourg-kertre és a Concorde-térre nyíltak, a téren túl a Szajna fénylett, hidak iveitől átszelve. Mata Hari alig észrevehető mosollyal üdvözölte első látogatóját. Ösztönösen megérezte az uborkaorru iránta táplált gyűlöletét, de mint a legtöbb dolog mellett, e gyűlölet mellett is közönyösen siklott el. A színész megfigyelte ezt a közönyt, amely áthatolhatatlan páncél gyanánt burkolja e vadleányt. Kajánul várta, rést üt-e a távirat ezen a páncélon. — Elnézését kérem, hogy magányában háborgatom. A portásfülkében valamit találtam, ami önre nézve fontos lehet és nem akartam, hogy ezt is elsikkasszák a többi postájával együtt. Kegyetlenül törte az angolt, mert tudta, hogy a vadll'eány még alig beszél néhány szót : franciául. Mata Hari soká bámult a táviratra. ' Végül megszólalt: ' — Nem értem. Magyarázza meg kérem. • szövegét. — Maurioe Noirville, Maurice Noirville — ismételte Mata Hari eltűnődve és a színész látta, hogy nem tudja, ki rejlik e név mögött. — Arról a vadászhadnagyról van szó, aki önt idehozta, kedvesem. Csend volt. A tizenhatodik Lajos stilusu bútorok tompa fényű aranyozása felragyogott egy betévedt napsugár reflexében, a borvörös brokáthuzatok fojtottan tüzeltek. — ő volt hát — mondta mély zengő hangján Mata Hari. — Igen, csakis az ő neve lehet, hiszen más katonát nem ismerek. Bronzarca nem mozdult, amikor visszaemlékezett erre a forróvérű, erőszakos emberre, de most mégis megismerte a fájdalmat. Nem, szerelmes nem volt ebbe a durva fickóba és Mata Hari nem is tudta, mi a szerelem. De ez az ember mégis előhívta öleléseivel azt, ami a legbensejében szunnya- dott. Ha csak néhány percre is, de feltörte érinthetetlenségének zárt pszichéjét, megsejtette vele a jövőben rejletten várakozó forró- ságokat. — Látni akarom — mondotta monoton mély hangján. — Ő kedves volt nekem és nálunk, a mi törzsünknél az a hit, hogy ha egy kedvesünktől nem búcsúzunk el a föld felett, a föld alá visz magával. Mata Hari felállt sajátságos guggoló üléséből és a színész megdöbbenve nézte magas termetének ijesztően szép csodáját. A ragyogó anilin színekkel batikolt nehéz kínai selyem felfelé keményedé melleitől térdig takarta, tökéletes, cipőtől meg nem rontott lábai mezítelenek voltak. (Folytatjuk.) r
