Prágai Magyar Hirlap, 1927. július (6. évfolyam, 148-173 / 1482-1507. szám)
1927-07-29 / 171. (1505.) szám
Jj^ Mai számunk IC oldal ^’ ^V^' szám * Péntek 21927 juiius 29 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ke ; külföldre: évente 400, félévre 200, negyedévre 100, havonta 34 Ke. Egyes szám ára 1*20 Ke A szlovenszkói es ruszinszkói ellenzéki pártok Főszerkesztő: politikai nCipilcipia Felelős szerkesztő: DZVRANY1 LÁSZLÓ FORGACH GÉZA Szerkesztőség: Prága II., Panská ulice 12, ü« emelet. Telefon: 30311 — Kiadó- hivatal: PrágalI., Panská ul 12/III.—Telefon: 30311. — Sürgönyeim: Hírlap, Praha Róma a revízió mellett - Paris a revízió ellen A francia lapok háborús veszélyt látnak a csatlakozásban és Trianon revíziójában — Benes megszólaltatta a nagy ágyukat Pesten- megalakult a revíziós bizottság Uj világpolitikai konjunktúra Irta: Franciscy Lajos (Ír. szenátor. Köztudomású, hogy Angodország sohasem folytatott és ma sem fotóval érzelmi politikát. Államférfiéi amily mosszeiátó, épp olyan gyakorlati érzékkel bíró politikusok, akiknek minden egyes húzása a politikai sakktáblán mindig szoros vonatkozásban van a brit birodalom terveivel vaev nyilvánvaló érdekeivel. A trianoni békeszerződés revíziójára irányuló akciónak is. melyet Rothermere lord kezdeményezett, angol birodalmi érdekek képezik a tulajdonképpeni célját. Nagyon felületesen gondolkodnak és teljes külpolitikai tájékozatlanságról tesznek bizonyságot azok, akik azt biiszik. hogy Rothermere lord akciójának egyedüli rugója a Magyarország iránti rokonszenv és az egyik vagy másik utódállam iránti ellenszenv. A szimpátiák és az ellenszenvek nem látszanak szerepet az angol politikában. Még egves angol politikusok sem indulnak el soha az érzelmek nyomán. annál kevésbé az angol közvélemény, vagy az angol nemzet. Amit Rothermere megmozgatott, azt magáiévá tette az egész angol közvélemény. Azért küldött ki a parlament mindkét, háza közös bizottságot mindjén párt kétpvisélőiből a trianoni békeszerződés által teremtett, viszonyok tanulmányo- eására. Középéurópát Üli előleg két cél foglal helyet. Angolország külpolitikai terveiben, melyeknek körvonalai most már annyira kezdenek kibontakozni, hogy azokat a titkos diplomáciai' szövevényeibe be nem avatott közönség is láthatja. Angol ország mindenekelőtt előbástyát akar emelni Középeurópában a bo’lsevizmus ellen. Erre a célra legalkalmasabbnak. tárttá Magyarországot, melynek népe és vezető politikusai konze.rvat.iv érzé- süek és arisztokratikus hajlamokkal bírnak, mint az angol nép. Olyan tulajdonsúgok ezek, melyek nem ellenkeznek az igazi demokratizmussal. amit éppen Anglia példája bizonyít, ahol a népjoeok tisztelete és uralma olyan magas fokon áll. mint talán az egy Svájcot, kivéve sehol Európában. Hogy a konzervatív Magyarország egy ál ven előbást.ya lehessen a társadalom felforgatására törő irányok ellen, azt az angol közfelfogás ugv véli elérhetőnek, ha az országot megerősítik, vagyis megszüntetik azokat az okokat, melyek Magyarország mai gyengeségét okozták. Amióta Angol ország megszakította Szov.ietoroszországgal a viszonyt, minden törekvése arra irányul, hogy ezt a bolsevista kolosszust izolálja Európától úgy gazdaságilag, mint politikailag is. Ez azonban nehéz feladat. Az Európa keleti részein lakó szlávság mindig fogékony volt és lesz is az orosz befolyás iránt, azért itt Középenrópá- ban kell gondoskodni olyan biokról, mely ennek a befolyásnak áramló erejét megtörheti. Ennek a bioknak gerincét Magyarország alkotná. Ez az egyik célja ezidőszeriint az angol külpolitikának, amennyiben annak közép- európai vonatkozásai vannak. A másik, speciális angol szempontból fontosabb és mesz- szemenőbb célja ennek a politikának, a vezérlő befolyás megszerzése Középeurópa felett. E tekintetben Angliának veté'l vtársá támadt a Mussolini által vezetett. Oliaiszor.szagban. Miindakét ország erős gyökeret, akar verni Középeurópában. hogy innét a Balkánt is befolyása alá vonhassa. így keres Anglia bázist középtengeri uralmának megerősítésére és biztosítására. Olaszorország pedig jgv akarja lerakni középtengeri uralmának alapjait,. Nyilvánvaló, hogy a 'két ország politikája között érdekellentét forog fenn és ez már eddig is. elbidegülésre vezetett a két, hatalom között, de Arigolországaiak ezen érdekellentét megszüntetésére is van receptje. Olaszország a középeurópai hegemóniáról való lemondásért, kárpótlást kaphat Albániában. esetleg a gvarmatbirtoltok valamely tePrágu, július 28. A legutóbbi bécsi események és a Rothermere—Benes levélváltás újból teljes erővel a | középeurópai problémákra hívta fel a francia ■ politikai közvélemény figyelmét- Ennek kevet- i kéziében — mint a francia sajtóban külpoliti- í kai szempontból általában megszokott eset —■ ; egységes erővel lép fel a sajtó annak az ál- I láspontnak hirdetésére és támogatására, amely e kérdésekben a francia kormány hivatalos álláspontja is. Érdekes tünet azonban, hogy a lord Rothermere és Benes-féle levélváltás csak a kulisszák mögött játszott nagy szerepet s a Rothermere-levelet egyetlen jelentős francia lap sem volt hajlandó lekn-ö7"' Benes válaszát azonban már több lap közölte, — kivéve az úgynevezett „journaus d‘ infor- mation“-okat (Le Matin, Petit Párisién, Le Journal), — viszont a Le Temps a tegnapi számunkban közölt ,Jíözépeu répái problémák" cimü vezércikkében foglal állást a revízió ellen, bár elismeri Rothermere jószándékait a trianoni béke revíziója érdekében kifejtett munkássága körül. Franciaország vezérpublicistái a középeurópai kérdésről Nagyon érdekes Jaques Seyioux cikke, amely a Petit Pari zenben jelent meg. A cikk l írója nemcsak a francia külügyminisztérium nemrégiben nyugalmazott magasrangu tisztviselője, hanem a külpolitikai újságírás egyik legismertebb értéke is Franciaországban. Cikkében, amelynek „A csatlakozás lehetetlensége" cimet adott, azt próbálja fejtegetni, hogy a csatlakozás megvalósítása sem Ausztria, sem Németorizág érdekeit nem szolgálná gazdasági szempontból. E két ország s általában * a mai középeur.államok nehézségein csak egy módon lehet segíteni s ez a vámtételek általános, egyértelmű, kölcsönös leszállítása, mint azt a nép követség különben már 1925- ben is ajánlotta volt De politikai szempontból egyenesen veszélyes volna az „Auschluss" megvalósítása, mert Németország Középeurópa, Bulgária s Törökországon keresztül a szlávsággal kerülrületón is. melyre Angolországnak a befolyása kiterjed. A régi angol világ,p oltóikának és a kezdő olasz világpolitikának ezen az utján Magyar- ország csak az egyik állomás. További állomások: Ausztria. Horvátország. Szlovénország. Románia. Ezek egészítenék ki a középeurópai bástyát, illetőleg ennek oldalpillé- reit alkotnák. Hogy miért kezdik az említett nagyhatalmak s elsősorban most már Anglia i Középeurópa újjáépítésiét éppen Magyarországgal. az azért van. mert ott. legjobban van előkészítve a talaj az újjáépítő munkára. Ott megvan a királyság intézménye, van ott. szilárd állami rend. tekintély tisztelet, meg vannak az angol világpolitika megértésének feltételed: a nyugati civilizációhoz való ragaszkodás. az alkotmányos szabadság és a gazdasági függetlenség szükségességének áitér- zése. ne összeütközésbe s a rég óhajtóit ,-Óraiig nach Osten"-mozgalom újból feléledne. Ettől eltekintve sem Olaszország, sem Románia nem nézhetné tétlenül a mozgalmat, sőt Anglia sem, így ha Németország önkényes mozgalommal valósítana meg egy Ausclüusst, ez véres általános háborút jelentene. Csak egyetlen egy módja van a probléma megoldásának, konkludál Sercloux, s ez a tárgyalás, gazdasági szerződések kötése, a kereskedelmi forgalom fellendítése s igy a középeurópai államok egymáshoz való közeledésének elősegítése. Juies Sauerwein a Matinéén, amelynek kapcsolatai az utóbbi időben a francia kormánnyal újból intimebbekké váltak, „Veszedelemben a béke" cimü nagy vezércikkében javasolja az általános locarnizálódását a balkáni és középeurópai hatalmaknak. .— Egyáltalán nem uralkodik béke Európában — hangoztatja Sauerwein — s tele vagyunk háborús veszélyekkel, amelyek közül legveszélyesebb az Auschluss körül robbanhat ki. Ennek megvalósulása általános európai háborút okozna s ennek e pillanatban egy ellenszere van. Össze kell ülni valamennyi középeurópai és balkáni országnak valahol, Genfen kívül, egy tanácskozásra, amelyen meg kell beszélni közös jóakarattal: mit lehetne tenni a fenyegető háborús veszélyek eliminálására. Csak a három legjelentősebb francia lapot idéztük, de velük egyhangúak egyelőre a francia lapok a tekintetben, hogy ellenezzék az „Auscbluss“-t s Trianon revízióját és mindkét akcióban háborús veszélyt lássanak. Francia hang Trianon igazságtalanságai ellen A francia lapok a kormány hivatalos álláspontját tükrözik vissza, azonban Francia- országban is egyre növekszik a szellemi élet kitűnőségeiből az a gárda, amely Európa gyógyulásának útját a békeszerződések kiáltó igazságtalanságainak megszüntetésében látja. Magyarország belejutott, a világesemények ui konjunktúrájának központjába. A háború után is Magyarország egv konjunkturális helyzetnek a központijában állott. Akkor a konjunktúra, a világpolitika iránya nem kedvezett az országnak, ma kedvez. Ilyen a világpolitika általában. Annak terveiben mindig uiabb és uiabb fordulatok lendítik az események kerekét és ezek a fordulatok egyes nemzeteket emelnek, másokat lenyomnak. egyes népek sorsát, előbbre viszik, másokét hátrább tolják. A legnagyobb oktalanság vagv rosszindulat. a világpolitika ezen legújabb fordulatáért az elcsatolt részeken élő nemzeti kisebbségeket okozni, mint azt a csehszlovák újságok teszik, melyeik az itteni mag varsa g bűnéül r ói iák fel a Trianon revíziójára irányuló mozgalmakat. Pedig mi nem csináltunk mást. osak éppen, hogy panaszkodtunk, Behatóan ismertettük Jules Romains nagyszerű cikkét s újabban rá akarunk mutatni arra a jelentős politikai iratra, amely nemrégiben látott napvilágot Paris bari. A könyvet Arrdré Ott irta s már cime is rendkívül jellemző: ,,A pokoli zűrzavar". A híres francia publicista lesújtó kritikában részesíti a trianoni, de a többi békeparancsot is. — Franciaország azt hiszi, hogy érdekeit azzal védi meg leghatbatósabban, ha Középeurópa mai rendjét fentartja — kezdi megállításait André Ott. A békeszerződAsek pokollá változtatták a? életet Középeurópában, a népeket gazdaságilag és pénzügyileg legyöngiteüék. A francia nemzet is a-ért van nyakig az adósságokban, mert a békeszerződesek következtében egész Európa tönkrement. Középeurópában niegállapitbatók mindazok a kóros jelenségek, dekadens tünetek, amelyek a felbomlás előtti társadalmakat jellemzik. A győzelmes Csehszlovákiából, amelynek vehetői azzal kérkednek, hogy megalapították a béke, rend és a munka hazáját, 1 eueköl denki, aki csak teheti. De igy van ez Romániában, Jugoszláviában és Lengyelországban is. — A külföldi cseh sajtópropaganda a/t hirdeti, hogy Csehszlovákia a legeszményibb jogok hazája, ahol nemzeti elnyomásnak, társadalmi igazságtalanságnak hire sincs. A valóságban azonban üldöznek minden nemzetiséget, különösen a magyart. A szerző külön fejezetben pontos számadatokkal igazolja, mint üldözték ki a szinmagyar vidékekről azokat, akiket politikailag megbízhatatlanoknak tartottak, mint csukták be az iskolákat és tiltották el a magyar tanárokat s tanítók százait hivatásuk gyakorlásától. — Franciaországban van egy nagy és érdemes társaság, az „Emberi Jogok Ligája". A liga gyakran tiltakozik oly eljárás ellen, amely ellenkezik az emberiesség elvével. De még sohasem tiltakozott a magyar kisebbségeket ért igazságtalanságok ellen. Ez az oka annak, hogy Franciaországban senki sem tudja, hogy milyenek az állapotok Középeurópában. Az intelligens rétegek, a munkások, a hogy pedig panaszkodnunk kellett, arról igazán nem tehetünk. Nem tehetünk róla, hogy minket itt kezdettől fogva gyűlöltek és ellenségként kezeltek, nvelvtörvényekkel, iskolai intézkedésekkel, földbittokrefonnuial. refcvirálásókkal, adóterhekkel megnyomorítottak. kulturális elsorvadásra és koldussorsra ítéltek. Emiatt csak kellett panaszkodnunk, hiszen más jogunk nem volt és nincs is. mint a paniaszkodás. Ennek a jognak különben valami nagy áttörő ereje nem volt és nem is lehetett. A világnak most más baia és'gondja van. mint elnyomott kis nemzetek panaszaival törődni. De éppen azok a más bajok és gondok azok. melyek nekünk használtak és fognak is használni. Es erről mi szintén nem tehetünk.
