Prágai Magyar Hirlap, 1927. július (6. évfolyam, 148-173 / 1482-1507. szám)
1927-07-22 / 165. (1499.) szám
3 fejm5M’2^\iss^g^Tamam 1927 július 22, péntek' — Nagy kommunista összeesküvés Holland* Kelet Indiában. Hágából jelentik: Hivatalos (helyről közük, hogy a gyannatügyi miniszter táviratot kapott Iíolland-Kelotindia főkormányzójától, aki megerősíti azokat a jelentéseket, amelyek szerint az oltani hatóságok kiterjedt kommunista összeesküvésnek jutottak nyomára, amelyben katonák is részesek. A felkelők azt tervezték, hogy a táviró- és távbeszélőállomásokat, a börtönöket, valamint a fegyver- és lőszerraktárakat megszállják. A hatóság intézkedései következtében azonban eddig csak itt-ott került komolyabb összeütközésekre sor. Újabb jelentések a következő részletekről számolnak be: Különböző bennszülött osapattesteknól élénk kommunista propaganda volt észlelhető. Több helyőrségben, különösen Bandoenghban és Soloban már tegnapelőtt letartóztattak több katonát. Ma reggel Ban- doenghhan bennszülött szökevények üldözése közben tűzharc támadt; az egyik katonaszökevény súlyosan megsebesült. Waidoengban a községi üzemek egyik európai alkalmazottjánál házkutatást tartottak és fontos kommunista anyagot találtak. Biztos hírek szerint az volt a terv, hogy ma délelőtt félt Ízkor lázadó elemek különféle helyeken tiizjelet adnak, mely azután az általános felkelésre adta volna meg a jelet. Ilyen jeladás Meester Cornelisban tényleg történt. A készenlétben álló katonai és tengerészeti csapatokkal a felkelés kísérletét csirájában elfojtották. — Fiüinternáíus Ko-sice, Komenskeho 6. Kívánatra prospektust küld! 6907 — Bombamerénylet Jugoszláviában, Belgrád- hól jelentik; Kosáne városban bombamerénylet történt, amelynek következtében egy ember meghalt, hat súlyosan és tiz könnyen megsebesült. Vasárnap este 9 órakor ugyanis ismeretlen tettes a Balkán kávéház terraszán ülök közé bombát dobott, amely azonnal exptodált. Azt hiszik, hogy a tettes Stoji Mirovies kerületi főnököt és a társaságában levő rendőrtiszteket akarta elpusztítani. A Politika szerint a bomba darabjaiból megállapították, hogy az bolgár gyártmány volt és valószínűnek tartják, hogy a merénylő Bulgáriából jött át. A tettes kézrekeritésére a vizsgál a t o t m egindiio 11 ák. — Ne sírj, Edesem! Szeplőid és arcodat csúfító foltocskák azonnal eltűnnek, ha dr. Pótlék - féle Mary Cremet használsz! — Hol vegyem? Kinél kaphatom? — Bármely gyógyszertárban, drogériában, vagy parfümériában, csak vigyázz, hogy valódi legyen! Megrendelheted dr. Pollák gyógyszertárából, Piesfany-ból. — Famunkás sztrájk készül Magyarországon. Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: A famunkások szövetsége juüus elején beadvány- nyal fordm a gyáriparosok országos szövetségéhez és beadványában a drágaságra és a folyton emelkedő lakbérekre való hivatkozással a famunkások számára 20 filéres órabérjavitást kért. A gyáriparosok országos szövetsége az érdekelt munkaadókat értekezletre hivta össze, a tanácskozások azonban eredménytelenül végződtek, mert a munkaadók elutasították a munkások követeléseit Erre a famunkások elhatározták, hogy minden munkaadónál külön fogják érvényesíteni kívánságaikat. A tárgyalások azonban igy is nehezem mentek és a győri faipari gyár 240 munkása a napokban abbahagyta a munkát. A győri gyár azonban nem akarta elszalasztani az építkezések folytán most kínálkozó konjunktúrát és megadta a munkásoknak a kért béremelést. Ezzel a győri sztrájk meg is szűnt. Tegnap reggel a budapesti Thék bútorgyár és a Magyar-Amerikai R.-T. munkásai léptek sztrájkba. Amennyiben, a munkaadók nem adják meg a famunkások állal kívánt béremelést, nincsen kizárva, hogy a hét végén hétezer famunkás fog sztrájkolni Budapesten. — Utolsó 700 éves jubileumi zarándoklat Assisibe. Szeptember 18-án indul Bratislavából az utolsó jubileumi zarándoklat Assisibe, visszaérkezés szeptember 30-án Brntislavába. Útirány: Bécs, Tr^viso, VeleDC's Velejében a zarándokok 1 és fél napig időznek, onnan Porcinkula Assisibe mennek, ott 2 napot töltenek, majd Rómába, hói 1 napig és Páduában 1 napig időznek. Nápolyba ki-ki saját költségén kirándulhat. Útiköltség, teljes ellátás, lakás, élelem, autók és hajók beszámítva 1400 korona. Jelentkezni lehet 1927 augusztus 20-ig a ferencrendi zárdában Braiisla- va. A jelentkezésnél pontosan be 1 11 küldeni az ada mát: nevet, teljes színété i aiatokat, lakást, illetőséget, foglalkozást, á 200 kor., a többi augusztus 20-ig fizetendő. A közös útlevélről és vízumról a vezetőség gondoskodik. Ferencrendi zárda, n rali.-tava. Utazunk a cseh szí. köztársasági kocsikban. Vasutasok saját igazolványuk alapján utazhatnak, a koszt és lakásdij fizetése mellett. 0017 %X „Gyilkolni senkinek sincs joga” — irta a cári család kérvényére ÍI. Miklós A nagyhercegek palotaforradalommal fenyegetőznek, ha kutatni merik Raszputin gyilkosát „A Romanovok fénykora és bukása" Irta; A. A. Vyrubova 21. Raszputin meggyilkoltatásának hire az egész fővárosban nagy örömet keltett, — az emberek egymást üdvözölték s az volt a közkeletű jelszó: — Eltiporták a kígyót. Az asszonyok hisztérikus állapotban vonag- lofták a gyönyörűségtől. Protopopov mindé tetszésnyilvánítások közepette azt kérdésié telefonon a császárnétól: hol temessék el a holtlé&tei? Az volt a kívánsága, hogy a holttestet Szibériába szállítsák, de közben elállt ettől a kívánságtól, mert attól félt, hogy útközben kényelmetlen jelenetek történtek. Végül az lett a megállapodás, hogy a holttestet ideiglenesen Carsz- koje-Szeloban földelik el s majd tavasszal átszállítják Raszputin szülőföldjére. A ravatalozási szertartás a Csemenszki-inenhelyben történt és reggel kilenc órakor — azt hiszem, december 21-én — egy irgalmas nővér átkisérte Raszputin földi maradványait Carszkoje-Szeloba s ott ónnak « parknak a közelében, ahol egy rokkantoühont szereltem volna berendezni, letették a földbe. Csak a császári pár volt jelen a nagyhercegnőkkel s rajtam kívül még két-három személy, és Nikolaj Mihajlovics nagyhercegeket, valamint Juszupov Felixet a császár pcarancsára kiutasították Petersburgból. Az enyhe büntetés dacára is viharos föl- háborodás volt a nagyhercegek között. A császár egy, a császári család valamennyi tagja által aláirt kérvényt kapott, hogy a gyöngélkedő Dimitrij Pavlovicsnak engedje meg a Peters- burgban való tartózkodást. A kérvény szélére csak annyit irt a császár: — Gyilkolni senkinek sincs joga! A nagyherceg előzőleg Juszupov példáját követve, egy levélben esküvel állította, hogy a gyilkosságban semmi része sem volt. A császár ezekben a napokban sápadtan, földult lélekkel került minden társalgást, mi pedig kerültünk mindent, amivel még jobban fölizgathattuk volna. Néhány nappal a most Teirt események után a császár átadott feleségének egy, a belügyminisztérium által elfogott levelet, amelyet Juszupov hercegnő Xénia Alexandrovna nagyhercegnőhöz intézett. A levél tartalma nagyjában ez volt: A nagyhercegnők a cárné „lakat alá juttatásáról* leveleznek Ő (Juszupovné) természetesen sajnálja, mint anya, fiának helyzetét, de Sandro (Alexander Mihajlovics nagyherceg) beavatkozásával sokat mentett a helyzetén. Csak azt sajnálja, hogy akkor végig nem vitték müvüket és az egész társaságot, amint illett volna, jégre nem tettét Most már csak az van hátra, hagy „ő“ (a császárné) is lakat mögé jusson. A vizsgálat befejezésével Nikolaskát és Stanát (Nikolaj Nikolajevics nagyherceget és Stana Nikolajanát) bizonyára persinói birtokukra száműzik... Milyen esztelen dolog volt, hogy a szegény Nikolaj Mihajlovicsot kiutasították! A császár hozzátette, hogy ez az egész ügy olyan aljas, hitvány, hogy nem tud foglalkozni vele. A császárné azonban mindent megértett. Halálsápadtan ült helyén és tágra nyílt szemmel meredt maga elé... Kevéssel azután két sürgönyt hoztak, amelyek őfelségéiknek voltak címezve. Egyik legközelebbi rokonuk „megáldotta“ Juseupovot hazafias cselekedetéért. Ez a szégyenletes viselkedés teljesen lesújtotta a császárnét: hangosan, szivetrázóan sirt és hiába igyekeztem megvigasztalni. Mindennap piszkolódó névtelen leveleket kaptam, amelyek kertelés nélkül halállal fenyegettek. A császárné, aki mindnyájunknál jobban belelátott a hálózatba, rámparancsolt, hogy azonnal költözzek át a palotába és én szomorú szívvel hagytam el kis házamat, amelybe többé vissza sem térhettem. Őfelségéik parancsára ettől a naptól kezdve minden lépésemet őrizték. Kórházlátogatásaimon mindig egy szanitéc kisért. Még a palotában sem mozoglmRani őrizet nélkül s őfelségéik még azt sem te. ották kívánatosnak, hogy egyetlen fivérem esküvőjén megjelenjek. Raszputin temetése Mire mi odaértünk, a koporsó már a földben volt. Az udvari pap rövid misét mondott, aztán behantolták a sirt. Hideg, ködös reggel volt, amely még jobban hangsúlyozta az egész ünnepség komorságát, — hiszen a holttestet még csak nem is temetőben temették el. Raszputin leányai, akik apjuknak csak a ravatalozásánál voltak jelen, a koporsó lezárása előtt apjuk mellére tették azt a kis szentképet, amelyet a császárné Novgorodból hozott magával. Ez az igazság Raszputin temetéséről, amelyről annyit írlak és beszéllek. A császárné nem sirt órákhosszat holttesténél, mint ahogy Írták és beszélték. Az sem igaz, hogy egyik női tisztelője virrasztóit koporsójánál. A cár szakit családjával Rémület és undor lidércnyomása feküdt őfelségéik szivén. A császár december 20-án visszaérkezett a főhadiszállásról Pete/rsburgba és folyton azt ismételte: — Szégyenlem Oroszország színe előtt, hogy rokonaim ennek a parasztnak a vérével szennyezték be kezüket. Ez a gyáva cselekedet mélységesen elkeserítette őfelségéiket, s ha eddig bizonyos idegenkedés volt közöttük és a nagyhercegek között hajlamaik és felfogásuk különbözése miatt, most egyszerűen megszakadt közöttük minden érintkezés. Őfelségéik teljesen visszavonultak, érthetően megmutatva, hogy a nagyhercegeket^ sem látni, sem hallani nem akarják. A nagyhercegeket kiutasítják Petersburgból A Juszupovok és barátaik még nem fejezték be dolgaikat. Most, hogy mindenki az egekig emelte őket, hősöknek érezték magukat. Alexander Mihajlovics nagyherceg elment Dobrovolszkij igazságügyminiszterhez és a nagyhercegek nevében goromba hangon követelte, hogy a Raszputin meggyilkolása ügyében indított vizsgálatot azonnal szüntessék be. Aznap, mikor a császár Carszkoje-Szeloba érkezett, a nagyherceg legidősebb fiával megjelent a palotában és fiát a várószobában hagyva, belépett a császár dolgozószobájába és ott is a nyomozás megszüntetését követelte családja nevében. Ellenkező esetre palotaforradalommal fenyegetőzött. Olyan hangosan kiabált, hogy szavait mások is meghallották. A fogadőszobából nyiló ajtót nem is tartotta szükségesnek becsukni. A császár később elmondotta, hogy a nagyherceg viselkedése lelke mélyéig fölizgatta és íölháboritotta, de azért némán engedte, hogy beszéljen. Dimitrij Pavlovics MAGYAR MEZŐGAZDASÁG!, IPARI KÉPVISELETI KIÁLLÍTÁS 1S27. KOMÁROM Aug. 14-21 1 ____ Eg y „Grandi Hotel” kulisszatitkaiból Hogyan lesz a „londiner”-ből szállodavezérigazgató? London, július 20. Amint a hallban megjelenik, a csokoládébarna „londiner" hirtelen lekapja előtte a sapkát, bár mindkét kezében egy-egy hatalmas útitáska ... egyik a Lidóról, a másik Gasteinből... A rózsás- arcú, gömbölyű kis „liítboy" haptákba merevedik s a portás, aki elegáns kecskeszakállán kívül a karrierjéhez szükséges csalhatatlan emberismerettel is rendelkezik, ezúttal kétségkívül szolgálatkészebb arcot vág, mint az előbb, amikor az egyik vendég, a negyedik emelet nyolcból az iránt érdeklődött, vájjon megérkezett-e már a távirati pénzes utalványa... A nyakig érő feketeselyembe öltözött „direc- trice de couloir" szorosan befont galambszürke fürtéivel alázatosan bólint feléje s a ,chef de reception", aki valószínűleg szintén nem csikós szalonnadrágban és csillogó lakkcipőben jött a világra, báreonysima hangon siet őt üdvözölni... A hódolat és tisztelet tökéletes megnyilvánulása minden arcon. Nem hinném, hogy egy aktív minisztert, vagy akár egy inkognitóban, utazó maharadzsát is oly megkülönböztetett reverendával fogadnának, mint ezt a hirtelen feltűnt elegáns urat, aki egy negyedmásodperc alatt egyetlen tekintettel mindent pontosan szemügyre venni látszott s akinek rózsaszínűre borotvált diplomata arcáról egyetlen pillanatra sem tűnik el a lekötelező mosoly. S aki elsőemeleti irodájából most mindjárt le fog telefonálni, vájjon hogyan történhetik meg az egy elsőrangú „üzletiben", hogy a „liitboy No. 2“ balkeze kisujjának a körme — gyászolni látszik... A kitűnő férfiúnál már tegnap bejelentettem magam. Csak egy kis magánbeszélgetést szeretnék vele folytatni. S miután elövigyázatból este tizenegy órára kértem a „kihallgatást" minden reményem megvolt hozzá, hogy azonnal fogadni fog. Majdnem igy is történt. Csak még néhány szót váltott a „chef de ouisine“-nel, a konyhafő- nökkel, az iránt érdeklődve, vájjon mi oka volt annak, hogy a délben kiszolgált háromszáz porció „pommes #nites“-ből tiz-tizenkét szelet kissé ,J>runett“-re sikerült. — íEgy elsőrangú hotelben — szól vészes nyájassággal — a „pommes frites" épp olyan hydro- gén szuperoxid-sZőfke, mint a nagy opera prímaballerinája ... Azt hiszem, tisztelt konyhafőnök ur, ilyen dolgokról először és — üt óljára beszéltünk ... A konyhaifőnök alázatosan hajlongva távozik... Most aztán bizonyára rám kerül a sor... De nem. Itt jön még a ,dire©tnjce de couloir", akit odahaza nálunk csak a sóikkal kevésbé tetszetős „szoba- asszony" címmel szoktak illetni. Már itt is van s fekete selyemruhája élsuhog mellettem ... Arca gond terhes, komor. De nem is csoda, annyi a dolga, annyit kell bosszankodnia. Tizenöt szoba- leány felett rendelkezik 6 közütök az egyiket ma délután négy óra busz perckor az egyik szobapincér nyakában fedezte föl a folyosó végén a vezér- igazgató ur ... S a szobapincér — szinte hihetetlen — még csak nem is arról az emeletről való... Persze, még nem is mondtam: a világhírű hotel vezérigazgatójánál vagyunk, akitől arra nézve szerettem volna felvilágosítást kapni, miként leisz valaki egv elsőrangú hotel igazgatójává? — Öli, rögtön, uram! —• szól szeretetremállóan mosolyogva. Szinte kizártnak gondolom, hogy másképp is tudjon viselkedni, mint szeretetrej méltóan. (Azért, tudja Isten, valahogy még sem szeretnék annak a pincérnek a bőrében lenni, aki m!a délután a szobaleánnyal tárgyalt.) — Tüstént!... Azonnal! — szól újra és sebtiben négy-öt rövid levelet diktál le. Még csak éjjel féltizenkettő, a gépirónő ilyenkor még javában dolgozik. A levelek után azonban hirtelen eszébe jut valami és felemeli a telefonkagylót. — Halló! ... Kérem a „hármas táncest"... Pár pillanat múlva feltűnő elegáns, monoklis ifjú lép be. Amikor azonban a vezérigazgató előtt meghajol, a monokli már nincs a szemén. — No igen — kezdi a vezérigazgató —, csak az iránt érdeklődöm, vájjon mi oka lehetett annak, hogy délután az az erősen púderezett arcú hölgy... ott ült a „texrasz négyen balra"... teljes húsz percig várakozni volt kénytelen, míg egy charleslon- hoz jutott?... Aztán anélkül, hogy a mentegető válaszra kiváncsi lett volna, nyájasan hozzátette: — Remélem, ilyesmi igazán nem fog többé előfordulni!... A táncos ifjú kifogástalanul szabott frakkjában ijedten hajlongva távozik. Az igazgató az órára tekint és egy palack francia pezsgőt kéret, majd még röviden egy interurban telefoníelhivás- ra válaszol. S barátságos mosolya még a kagyló ©lőtt sem hagyja el egy pillanatra sem. Nos, ezzel aztán végre csakugyan elintézte az elintézendőket. Most már végleg szabad és lekötelezőén mosolyogva, pezsgővel kinál. — Qh.... hogy hogyan lesz valakiből szállodaigazgató? ... De hát ez nem valami különös boszorkányság! ... Nyelvismeret, uram, nyelvtehetség ... Ez az alapja az egésznek. Annak, aki a „szállodai pályára" készül, már kora ifjúságában el kell kezdenie ... Minél előbb ki külföldre ... Kezdheti, mondjuk, a cipőtisztításon, aztán mint londiener, vagy pincér folytathatja tovább ... Persze, eleinte nem szabad, hogy :géiiyei legyenek, meg kell elégednie azzal, hogy a nyevet tökéTe*©- éjen megtanulja és megismeri az ilie.ő nép szokásait ... — Atm! engem illet, én például néhány hónapi „p'kkcló-praxis" után CeoT-hez kerültem. Parisban, a Ritz-beh még mindig csak „Sommeiier de Sall'e" voltam s abban találtam legfőbb ambíciómat, hogy ij termek parkettái lükdrfinyesek legyenek. A tahi1© dlxote után a vizespa acokaí métáin tisztára apróra vágott burgonyával, vagy kifő t tealevelekkel, hetenkint egyszer a tükröket, ablakokat és Ívsz tereket tettem ragyogóvá.. A genfi Baau Rivageban már a „d’ner"-t szervíroztam s ha éjjel szép holdvilágos volt az idő, én vezettem a Sa.éve-re a kirándulókat... Persze, ihat órakor réggé, már újra talpon \ V/.eb lennem, hogy két hatalmas tálcán a „petit dejeuner“-t hordjam a korán kelő vendégeknek emeletről emeletre... — Innen Velencébe kerültem Bauer és Griin waldkoz, mint „Commis d‘étage‘. Az i:t, meg a római ,,QuirináI"-ban töltött idő elég volt arra, hogy a nyelvet tökéletesen megtanulva, elfog elhassam kairói állásomat. — Nos, mindezek után elérkeztünk ahhoz a kritikus időponthoz, amikor elválik, megvannak-e valakiben a szükséges képességek ahhoz, hogy a száll ódat isztviseloi karba léphessen elő. Fekete ezalonkHibáiban, sötét, csikós nadrágban, tü nélküli fekete nyakkendőben, óralánc és eyilrü nélkül. r
