Prágai Magyar Hirlap, 1927. július (6. évfolyam, 148-173 / 1482-1507. szám)

1927-07-22 / 165. (1499.) szám

3 fejm5M’2^\iss^g^Tamam 1927 július 22, péntek' — Nagy kommunista összeesküvés Holland* Kelet Indiában. Hágából jelentik: Hivatalos (helyről közük, hogy a gyannatügyi miniszter táviratot kapott Iíolland-Kelotindia főkormányzójától, aki megerősíti azokat a jelentéseket, amelyek szerint az oltani hatóságok kiterjedt kommunista összees­küvésnek jutottak nyomára, amelyben katonák is részesek. A felkelők azt tervezték, hogy a táviró- és távbeszélőállomásokat, a börtönöket, valamint a fegyver- és lőszerraktárakat megszáll­ják. A hatóság intézkedései következtében azon­ban eddig csak itt-ott került komolyabb összeüt­közésekre sor. Újabb jelentések a következő részletekről számolnak be: Különböző bennszü­lött osapattesteknól élénk kommunista propa­ganda volt észlelhető. Több helyőrségben, külö­nösen Bandoenghban és Soloban már tegnap­előtt letartóztattak több katonát. Ma reggel Ban- doenghhan bennszülött szökevények üldözése közben tűzharc támadt; az egyik katonaszöke­vény súlyosan megsebesült. Waidoengban a köz­ségi üzemek egyik európai alkalmazottjánál ház­kutatást tartottak és fontos kommunista anyagot találtak. Biztos hírek szerint az volt a terv, hogy ma délelőtt félt Ízkor lázadó elemek különféle helyeken tiizjelet adnak, mely azután az általá­nos felkelésre adta volna meg a jelet. Ilyen jel­adás Meester Cornelisban tényleg történt. A ké­szenlétben álló katonai és tengerészeti csapatok­kal a felkelés kísérletét csirájában elfojtották. — Fiüinternáíus Ko-sice, Komenskeho 6. Kívánatra prospektust küld! 6907 — Bombamerénylet Jugoszláviában, Belgrád- hól jelentik; Kosáne városban bombamerénylet történt, amelynek következtében egy ember meg­halt, hat súlyosan és tiz könnyen megsebesült. Vasárnap este 9 órakor ugyanis ismeretlen tet­tes a Balkán kávéház terraszán ülök közé bom­bát dobott, amely azonnal exptodált. Azt hiszik, hogy a tettes Stoji Mirovies kerületi főnököt és a társaságában levő rendőrtiszteket akarta el­pusztítani. A Politika szerint a bomba darabjai­ból megállapították, hogy az bolgár gyártmány volt és valószínűnek tartják, hogy a merénylő Bulgáriából jött át. A tettes kézrekeritésére a vizsgál a t o t m egindiio 11 ák. — Ne sírj, Edesem! Szeplőid és arcodat csú­fító foltocskák azonnal eltűnnek, ha dr. Pótlék - féle Mary Cremet használsz! — Hol vegyem? Kinél kaphatom? — Bármely gyógyszertárban, drogériában, vagy parfümériában, csak vigyázz, hogy valódi le­gyen! Megrendelheted dr. Pollák gyógyszertárá­ból, Piesfany-ból. — Famunkás sztrájk készül Magyarországon. Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: A famunkások szövetsége juüus elején beadvány- nyal fordm a gyáriparosok országos szövetségé­hez és beadványában a drágaságra és a folyton emelkedő lakbérekre való hivatkozással a famun­kások számára 20 filéres órabérjavitást kért. A gyáriparosok országos szövetsége az érdekelt munkaadókat értekezletre hivta össze, a tanács­kozások azonban eredménytelenül végződtek, mert a munkaadók elutasították a munkások kö­veteléseit Erre a famunkások elhatározták, hogy minden munkaadónál külön fogják érvényesíte­ni kívánságaikat. A tárgyalások azonban igy is nehezem mentek és a győri faipari gyár 240 mun­kása a napokban abbahagyta a munkát. A győri gyár azonban nem akarta elszalasztani az építke­zések folytán most kínálkozó konjunktúrát és megadta a munkásoknak a kért béremelést. Ez­zel a győri sztrájk meg is szűnt. Tegnap reggel a budapesti Thék bútorgyár és a Magyar-Ameri­kai R.-T. munkásai léptek sztrájkba. Amennyiben, a munkaadók nem adják meg a famunkások ál­lal kívánt béremelést, nincsen kizárva, hogy a hét végén hétezer famunkás fog sztrájkolni Bu­dapesten. — Utolsó 700 éves jubileumi zarándoklat As­sisibe. Szeptember 18-án indul Bratislavából az utolsó jubileumi zarándoklat Assisibe, visszaér­kezés szeptember 30-án Brntislavába. Útirány: Bécs, Tr^viso, VeleDC's Velejében a zarándokok 1 és fél napig időznek, onnan Porcinkula Assisi­be mennek, ott 2 napot töltenek, majd Rómába, hói 1 napig és Páduában 1 napig időznek. Nápoly­ba ki-ki saját költségén kirándulhat. Útiköltség, teljes ellátás, lakás, élelem, autók és hajók be­számítva 1400 korona. Jelentkezni lehet 1927 augusztus 20-ig a ferencrendi zárdában Braiisla- va. A jelentkezésnél pontosan be 1 11 küldeni az ada mát: nevet, teljes színété i aiatokat, lakást, illetőséget, foglalkozást, á 200 kor., a többi au­gusztus 20-ig fizetendő. A közös útlevélről és ví­zumról a vezetőség gondoskodik. Ferencrendi zárda, n rali.-tava. Utazunk a cseh szí. köztársasági kocsikban. Vasutasok saját igazolványuk alapján utazhatnak, a koszt és lakásdij fizetése mel­lett. 0017 %X „Gyilkolni senkinek sincs joga” — irta a cári család kérvényére ÍI. Miklós A nagyhercegek palotaforradalommal fenyegetőznek, ha kutatni merik Raszputin gyilkosát „A Romanovok fénykora és bukása" Irta; A. A. Vyrubova 21. Raszputin meggyilkoltatásának hire az egész fővárosban nagy örömet keltett, — az emberek egymást üdvözölték s az volt a közkeletű jelszó: — Eltiporták a kígyót. Az asszonyok hisztérikus állapotban vonag- lofták a gyönyörűségtől. Protopopov mindé tetszésnyilvánítások kö­zepette azt kérdésié telefonon a császárnétól: hol temessék el a holtlé&tei? Az volt a kívánsága, hogy a holttestet Szibé­riába szállítsák, de közben elállt ettől a kíván­ságtól, mert attól félt, hogy útközben kényelmet­len jelenetek történtek. Végül az lett a meg­állapodás, hogy a holttestet ideiglenesen Carsz- koje-Szeloban földelik el s majd tavasszal átszál­lítják Raszputin szülőföldjére. A ravatalozási szertartás a Csemenszki-inenhelyben történt és reggel kilenc órakor — azt hiszem, december 21-én — egy irgalmas nővér átkisérte Raszputin földi maradványait Carszkoje-Szeloba s ott ónnak « parknak a közelében, ahol egy rokkantoühont szereltem volna beren­dezni, letették a földbe. Csak a császári pár volt jelen a nagyherceg­nőkkel s rajtam kívül még két-három személy, és Nikolaj Mihajlovics nagyhercegeket, valamint Juszupov Felixet a császár pcarancsára kiutasították Petersburgból. Az enyhe büntetés dacára is viharos föl- háborodás volt a nagyhercegek között. A császár egy, a császári család valamennyi tagja által aláirt kérvényt kapott, hogy a gyöngélkedő Dimitrij Pavlovicsnak engedje meg a Peters- burgban való tartózkodást. A kérvény szélére csak annyit irt a császár: — Gyilkolni senkinek sincs joga! A nagyherceg előzőleg Juszupov példáját követve, egy levélben esküvel állította, hogy a gyilkosságban semmi része sem volt. A császár ezekben a napokban sápadtan, földult lélekkel került minden társalgást, mi pedig kerültünk mindent, amivel még jobban fölizgathattuk volna. Néhány nappal a most Teirt események után a császár átadott feleségének egy, a belügyminisztérium által elfogott levelet, amelyet Juszupov her­cegnő Xénia Alexandrovna nagyherceg­nőhöz intézett. A levél tartalma nagyjában ez volt: A nagyhercegnők a cárné „lakat alá juttatásáról* leveleznek Ő (Juszupovné) természetesen sajnálja, mint anya, fiának helyzetét, de Sandro (Alexander Mihajlovics nagyherceg) beavatkozásával sokat mentett a helyzetén. Csak azt sajnálja, hogy akkor végig nem vitték müvüket és az egész tár­saságot, amint illett volna, jégre nem tettét Most már csak az van hátra, hagy „ő“ (a császár­né) is lakat mögé jusson. A vizsgálat befejezésével Nikolaskát és Stanát (Nikolaj Nikolajevics nagyherceget és Stana Nikolajanát) bizonyára persinói birtokuk­ra száműzik... Milyen esztelen dolog volt, hogy a szegény Nikolaj Mihajlovicsot kiutasították! A császár hozzátette, hogy ez az egész ügy olyan aljas, hitvány, hogy nem tud foglalkozni vele. A császárné azonban mindent megértett. Halálsápadtan ült helyén és tágra nyílt szemmel meredt maga elé... Kevéssel azután két sür­gönyt hoztak, amelyek őfelségéiknek voltak cí­mezve. Egyik legközelebbi rokonuk „megáldotta“ Juseupovot hazafias cselekedetéért. Ez a szégyenletes viselkedés teljesen lesúj­totta a császárnét: hangosan, szivetrázóan sirt és hiába igyekeztem megvigasztalni. Mindennap piszkolódó névtelen leveleket kaptam, amelyek kertelés nélkül halállal fenyegettek. A császárné, aki mindnyájunknál jobban belelátott a hálózatba, rámparancsolt, hogy azon­nal költözzek át a palotába és én szomorú szív­vel hagytam el kis házamat, amelybe többé vissza sem térhettem. Őfelségéik parancsára ettől a nap­tól kezdve minden lépésemet őrizték. Kórház­látogatásaimon mindig egy szanitéc kisért. Még a palotában sem mozoglmRani őrizet nélkül s őfelségéik még azt sem te. ották kívánatosnak, hogy egyetlen fivérem esküvőjén megjelenjek. Raszputin temetése Mire mi odaértünk, a koporsó már a föld­ben volt. Az udvari pap rövid misét mondott, aztán behantolták a sirt. Hideg, ködös reggel volt, amely még jobban hangsúlyozta az egész ünnepség komorságát, — hiszen a holttestet még csak nem is temetőben temették el. Raszputin leányai, akik apjuknak csak a ravatalozásánál voltak jelen, a koporsó lezárása előtt apjuk mel­lére tették azt a kis szentképet, amelyet a csá­szárné Novgorodból hozott magával. Ez az igazság Raszputin temetéséről, amelyről annyit írlak és beszéllek. A császárné nem sirt órákhosszat holttesté­nél, mint ahogy Írták és beszélték. Az sem igaz, hogy egyik női tisztelője virrasztóit koporsójánál. A cár szakit családjával Rémület és undor lidércnyomása feküdt őfelségéik szivén. A császár december 20-án visszaérkezett a főhadiszállásról Pete/rsburgba és folyton azt ismételte: — Szégyenlem Oroszország színe előtt, hogy rokonaim ennek a parasztnak a vérével szennyezték be kezüket. Ez a gyáva cselekedet mélységesen elkeserí­tette őfelségéiket, s ha eddig bizonyos idegen­kedés volt közöttük és a nagyhercegek között hajlamaik és felfogásuk különbözése miatt, most egyszerűen megszakadt közöttük minden érintkezés. Őfelségéik teljesen visszavonultak, érthetően megmutatva, hogy a nagyhercegeket^ sem látni, sem hallani nem akarják. A nagyhercegeket kiutasítják Petersburgból A Juszupovok és barátaik még nem fejezték be dolgaikat. Most, hogy mindenki az egekig emelte őket, hősöknek érezték magukat. Alexander Mihajlovics nagyherceg elment Dobrovolszkij igazságügyminiszterhez és a nagy­hercegek nevében goromba hangon követelte, hogy a Raszputin meggyilkolása ügyében in­dított vizsgálatot azonnal szüntessék be. Aznap, mikor a császár Carszkoje-Szeloba érkezett, a nagyherceg legidősebb fiával meg­jelent a palotában és fiát a várószobában hagy­va, belépett a császár dolgozószobájába és ott is a nyomozás megszüntetését követelte családja nevében. Ellenkező esetre palotaforradalommal fenyegetőzött. Olyan hangosan kiabált, hogy szavait mások is meghallották. A fogadőszobából nyiló ajtót nem is tartotta szükségesnek becsukni. A császár később elmon­dotta, hogy a nagyherceg viselkedése lelke mélyéig fölizgatta és íölháboritotta, de azért né­mán engedte, hogy beszéljen. Dimitrij Pavlovics MAGYAR MEZŐGAZDASÁG!, IPARI KÉPVISELETI KIÁLLÍTÁS 1S27. KOMÁROM Aug. 14-21 1 ____ Eg y „Grandi Hotel” kulisszatitkaiból Hogyan lesz a „londiner”-ből szállodavezérigazgató? London, július 20. Amint a hallban megjelenik, a csokoládébar­na „londiner" hirtelen lekapja előtte a sapkát, bár mindkét kezében egy-egy hatalmas útitáska ... egyik a Lidóról, a másik Gasteinből... A rózsás- arcú, gömbölyű kis „liítboy" haptákba merevedik s a portás, aki elegáns kecskeszakállán kívül a karrierjéhez szükséges csalhatatlan emberismeret­tel is rendelkezik, ezúttal kétségkívül szolgálat­készebb arcot vág, mint az előbb, amikor az egyik vendég, a negyedik emelet nyolcból az iránt érdek­lődött, vájjon megérkezett-e már a távirati pénzes utalványa... A nyakig érő feketeselyembe öltözött „direc- trice de couloir" szorosan befont galambszürke fürtéivel alázatosan bólint feléje s a ,chef de re­ception", aki valószínűleg szintén nem csikós sza­lonnadrágban és csillogó lakkcipőben jött a világ­ra, báreonysima hangon siet őt üdvözölni... A hódolat és tisztelet tökéletes megnyilvánu­lása minden arcon. Nem hinném, hogy egy aktív minisztert, vagy akár egy inkognitóban, utazó ma­haradzsát is oly megkülönböztetett reverendával fogadnának, mint ezt a hirtelen feltűnt elegáns urat, aki egy negyedmásodperc alatt egyetlen te­kintettel mindent pontosan szemügyre venni lát­szott s akinek rózsaszínűre borotvált diplomata ar­cáról egyetlen pillanatra sem tűnik el a leköte­lező mosoly. S aki elsőemeleti irodájából most mindjárt le fog telefonálni, vájjon hogyan történ­hetik meg az egy elsőrangú „üzletiben", hogy a „liitboy No. 2“ balkeze kisujjának a körme — gyászolni látszik... A kitűnő férfiúnál már tegnap bejelentettem magam. Csak egy kis magánbeszélgetést szeretnék vele folytatni. S miután elövigyázatból este tizen­egy órára kértem a „kihallgatást" minden remé­nyem megvolt hozzá, hogy azonnal fogadni fog. Majdnem igy is történt. Csak még néhány szót váltott a „chef de ouisine“-nel, a konyhafő- nökkel, az iránt érdeklődve, vájjon mi oka volt annak, hogy a délben kiszolgált háromszáz porció „pommes #nites“-ből tiz-tizenkét szelet kissé ,J>runett“-re sikerült. — íEgy elsőrangú hotelben — szól vészes nyá­jassággal — a „pommes frites" épp olyan hydro- gén szuperoxid-sZőfke, mint a nagy opera príma­ballerinája ... Azt hiszem, tisztelt konyhafőnök ur, ilyen dolgokról először és — üt óljára beszél­tünk ... A konyhaifőnök alázatosan hajlongva távozik... Most aztán bizonyára rám kerül a sor... De nem. Itt jön még a ,dire©tnjce de couloir", akit odahaza nálunk csak a sóikkal kevésbé tetszetős „szoba- asszony" címmel szoktak illetni. Már itt is van s fekete selyemruhája élsuhog mellettem ... Arca gond terhes, komor. De nem is csoda, annyi a dolga, annyit kell bosszankodnia. Tizenöt szoba- leány felett rendelkezik 6 közütök az egyiket ma délután négy óra busz perckor az egyik szobapin­cér nyakában fedezte föl a folyosó végén a vezér- igazgató ur ... S a szobapincér — szinte hihetetlen — még csak nem is arról az emeletről való... Persze, még nem is mondtam: a világhírű hotel vezérigazgatójánál vagyunk, akitől arra néz­ve szerettem volna felvilágosítást kapni, miként leisz valaki egv elsőrangú hotel igazgatójává? — Öli, rögtön, uram! —• szól szeretetremál­lóan mosolyogva. Szinte kizártnak gondolom, hogy másképp is tudjon viselkedni, mint szeretetre­j méltóan. (Azért, tudja Isten, valahogy még sem szeretnék annak a pincérnek a bőrében lenni, aki m!a délután a szobaleánnyal tárgyalt.) — Tüstént!... Azonnal! — szól újra és seb­tiben négy-öt rövid levelet diktál le. Még csak éjjel féltizenkettő, a gépirónő ilyenkor még javá­ban dolgozik. A levelek után azonban hirtelen eszébe jut valami és felemeli a telefonkagylót. — Halló! ... Kérem a „hármas táncest"... Pár pillanat múlva feltűnő elegáns, monoklis ifjú lép be. Amikor azonban a vezérigazgató előtt meghajol, a monokli már nincs a szemén. — No igen — kezdi a vezérigazgató —, csak az iránt érdeklődöm, vájjon mi oka lehetett annak, hogy délután az az erősen púderezett arcú hölgy... ott ült a „texrasz négyen balra"... teljes húsz per­cig várakozni volt kénytelen, míg egy charleslon- hoz jutott?... Aztán anélkül, hogy a mentegető válaszra ki­váncsi lett volna, nyájasan hozzátette: — Remélem, ilyesmi igazán nem fog többé előfordulni!... A táncos ifjú kifogástalanul szabott frakkjá­ban ijedten hajlongva távozik. Az igazgató az órára tekint és egy palack francia pezsgőt kéret, majd még röviden egy interurban telefoníelhivás- ra válaszol. S barátságos mosolya még a kagyló ©lőtt sem hagyja el egy pillanatra sem. Nos, ezzel aztán végre csakugyan elintézte az elintézendőket. Most már végleg szabad és lekötelezőén moso­lyogva, pezsgővel kinál. — Qh.... hogy hogyan lesz valakiből szálloda­igazgató? ... De hát ez nem valami különös bo­szorkányság! ... Nyelvismeret, uram, nyelvtehet­ség ... Ez az alapja az egésznek. Annak, aki a „szállodai pályára" készül, már kora ifjúságában el kell kezdenie ... Minél előbb ki külföldre ... Kezdheti, mondjuk, a cipőtisztításon, aztán mint londiener, vagy pincér folytathatja tovább ... Per­sze, eleinte nem szabad, hogy :géiiyei legyenek, meg kell elégednie azzal, hogy a nyevet tökéTe*©- éjen megtanulja és megismeri az ilie.ő nép szo­kásait ... — Atm! engem illet, én például néhány hó­napi „p'kkcló-praxis" után CeoT-hez kerültem. Parisban, a Ritz-beh még mindig csak „Sommeiier de Sall'e" voltam s abban találtam legfőbb ambíció­mat, hogy ij termek parkettái lükdrfinyesek legye­nek. A tahi1© dlxote után a vizespa acokaí métáin tisztára apróra vágott burgonyával, vagy kifő t tealevelekkel, hetenkint egyszer a tükröket, ab­lakokat és Ívsz tereket tettem ragyogóvá.. A genfi Baau Rivageban már a „d’ner"-t szervíroz­tam s ha éjjel szép holdvilágos volt az idő, én ve­zettem a Sa.éve-re a kirándulókat... Persze, ihat órakor réggé, már újra talpon \ V/.eb lennem, hogy két hatalmas tálcán a „petit dejeuner“-t hordjam a korán kelő vendégeknek emeletről emeletre... — Innen Velencébe kerültem Bauer és Griin waldkoz, mint „Commis d‘étage‘. Az i:t, meg a római ,,QuirináI"-ban töltött idő elég volt arra, hogy a nyelvet tökéletesen megtanulva, elfog el­hassam kairói állásomat. — Nos, mindezek után elérkeztünk ahhoz a kritikus időponthoz, amikor elválik, megvannak-e valakiben a szükséges képességek ahhoz, hogy a száll ódat isztviseloi karba léphessen elő. Fekete ezalonkHibáiban, sötét, csikós nadrágban, tü nélküli fekete nyakkendőben, óralánc és eyilrü nélkül. r

Next

/
Thumbnails
Contents