Prágai Magyar Hirlap, 1927. július (6. évfolyam, 148-173 / 1482-1507. szám)
1927-07-22 / 165. (1499.) szám
2 1927 julius 22, péntek Zoch püspök és a földosztás A csehszlovák félhivatalos sajté aifonhailiatia Rothermere lord- nak Beneshez intézett válaszát A német keresztényszodalista ko^másiySap felveti Saint- Germa'm kérdését is — A ¥enkov aszal vádolja Rother- meret, az angol kapitalizmus érdekeit szolgálja Az Evangélikus Lap reflexiója Koczor Gyula nyílt levelére Léva, julius 21. (Sajót tudósítónktól.) Az Evangélikus Lap legfrissebb száma foglalkozik Zoch evangélikus püspöknek a csehszlovák agrárpárt lévai gyűlésén elmondott beszédével. A cikk utal Koczor Gyula nemzetgyűlési képviselőnek a P. M. H.-ban Zoch püspök*’címére ad- resszált nyílt levére s ezzel kapcsolatban azt mondja, hogyha Koczor Gyula nyílt levele a nemzetgyűlési képviselőhöz szólott volna, akkor legfeljebb átolvassák és egyszerűen tudomásul veszik azt, de a nyílt levél Zochhoz, mint püspökhöz Szól és azt állítja, hogy a püspök olyan szerepet vállalt, ami „méltán csodálkozóba ejt“. Egy politikus számára kétségtelenül nagy siker —• mondja az Evangélikus Lap —- ha ügyes sakkhuzással összefog egy tábort, mely máskülönben másutt helyezkedne el. De nagy feladat is, hogy azt a materialista alapon együttlevő csoportot kielégítse, melyet semmi más nem tart össze, mint az, hogy földet akar kapni. E megállapítás után kategorikusan azt kérdezi a cikk a püspöktől, hogy tud-e nekik földet adni? Ha nem tud földet adni, akkor a püspök-képviselőben támadjon föl a próféta és menydörögje nekik oda, hogy földet kaphat minden tisztességes állampolgár, nyelvre, nemzetiségre és vitásra taló tekintet nélkül, akinek a törvény alapján arra joga van. Azt kellene neki mondani, hogy ha csupán azért találkoztak a különféle nemzetiségű földművesek a csehszlovák agrárpártban, mert földéhesek, akkor inkább maradtak volna otthon! De ebben az esetben nem kérdezte volna egy szlovák atyafi a lévai gyűlésen: —• Miért mondja a gyűlés elnöke, hogy most Zoch evangélikus püspök, képviselő fog beszélni? Minek azt hangsúlyozni, hogy ő püspök is, — mondotta a Szlovák földműves, — mikor mint képviselő jól beszélt, de mi azt hittük, hogy Zoch, a püspök, mást fog mondani! Zoch püspök emelkedő szerepe a csehszlovák agrárpártban, mely Hódosa nagy elfoglaltsága következtében adódik, a jelek szerint igen élénken foglalkoztatja az evangélikus. közvéleményt. Milyen idő várható? Az idöjarulás, amely nyugat felől közeledik, már középső Morvaországot érte el. — Szerdán a legmagasabb hőmérséklet Ungvárott (23.15) és Losoncon (22, 13 fok) volt. — Pénteken váltakozva felhős égbolt, többnyire száraz idő, további felmelegedés, délnyugati 6zél. Prága, julius 21. (:) Rothermere lordnak Beneshez intézett válasza Európa szerte óriási feltűnést keltett. Prágában a félhivatalos sajtó egyáltalában tudomást sem akar szerezni Rothermere súlyos leveléről s csupán a német lapok, valamint a Lidové Noviny, a Venkov és a Tribuna közük a válasz tartalmát. Kommentárt csak három lap fűz Rotheraieire lord feleleteihez. PRAGER TAGBLATT A Prager Tagblatt kommentárja a következő: Rothermere Magyarország iránti szimpátiája kétségtelenül kevésbé a trianoni szerződés áldozatainak, mint inkább a bolsevizmus elleni „Boüwerknek“ szól. Ellenséges érzülete Csehszlovákiával szemben nem annyira a csehek nemzetiségi politikájára vezethető vissza, mint inkább arra, hogy ez a konzervatív ember Masaryk köztársaságát a Magyarországgal való összehasonlításban nagyon szocialista Ízűnek nézi. Mindamellett nehéz volna Rothermere lordot hallgatással mellőzni, vagy pedig a világ színe előtt a cseh sajtóban megindítandó szidalmazás! koncerttel elintézni. Rothermere az elhunyt lord Northeliffe testvére és utódja, a Daily Mirror és a Daily Mail vezére, az összes angol lapok közül a legnagyobb olvasótáborral rendelkezik. Emlékezetes, hogy Nortcliffe harca a hatalmas Németország ellen nagyban hozzájárult a német ügy morális gyengítéséhez és az antantnak sok barátot szerzett. Rothermere levele nem tartalmaz sok újat. Nem annyira a tartalma jellegzetes, mint inkább az a tény, hogy egy ilyen népszerűségire éhes politikus, mint Rothermere, az időpontot kedvezőnek találja arra, hogy Csehszlovákia elleni kampányát megkezdje. DEUTSCHE PRESSE Nem kis feltűnést kelt az a tény, hogy a német, kormánypárti Deutsche Presse, amely Mayr-Harting igazságügyminiszter lapja, ugyancsak teljes egészében leközli lord Rothermere táviratát és ehhez 'ezt a kétsoros jellemző megjegyzést fűzi: „Amit lord Rothermere a trianoni szerződésről mond, vájjon nem vonatkozik ez teljes egészében a saint-germaini szerződésre is?“ VENKOV Svehla miniszterelnök lapja, a Venkov két hasábos cikkben foglalkozik lord Rothermere Csehszlovákia ellenes támadásával, amelyet merésznek nevez el. Többek között ezeket írja: Már megemlékeztünk arról, hogy a magyarok külföldi propagandájukat Szent István napjáig tetőpontra akarják juttatni, amikor is a külföldi sajtéban számos magyarbarát cikket akarnak elhelyezni s amely napra Budapestre számos híres külföldit akarnak hozni, hogy azokat agitáld sulikai megd olgozzák. Term észetes, hogy ebben a munkában segítségükre van angol szövetségesük, lord Rothermere is. Ez az ur táviratot küldött Benesnek, ahogy ezt az Az Est átlátja és abban polemizál Benesnek a szenátus külügyi bizottságában mondott beszédével és azzal fényit! meg az államot, hogy ha Csehszlovákia továbbra is igy fogja elnyomni a kisebbségeket, úgy elveszti az angolok szimpátiáját. A merész magyarofil azonban önmagát disz- kreditálja, amikor levelében azzal vádolja meg az utódállamokat, hogy elnyomják a magyarokat, mert hogyan állíthatja ezt a Csehszlovákiában élő magyarokról? Az államban 740.000 magyar él és ezek részére 824 elemi és polgári iskolát 1482 osztállyal, öt magyar középiskolát 99 osztállyal, 9 magyar kereskedelmi iskolát 16 osztállyal, 12 magyar ipariskolát 56 osztállyal szerveztünk meg (A Venkov tudatos ferdítését mi sem bizonyítja jobban, mint adatainak csalárdsága. Kilenc magyar kereskedelmi iskolát említ, holott a magyaroknak egyetlen kereskedelmi iskolájuk van s 12 magyar ipariskoláról tud, amikor a kassai ipariskola magyar tagozatán kívül egyetlen ipari szakiskolánk sincs. Kit akar félrevezetni a Venkov? — Szerk.) A magyar kisebbségnek a parlamentben 12 képviselője ül, azonkívül 8 magyar napilap és 18 magyar politikai hetilap áll szolgálatában. Hol lehet itt szó elnyomásról? (Hontalanok tízezrei, kidobott magyaT tisztviselők, éhező nyugdíjasok, a földreformból kisemmizett magyar földmunkások, a munkanélküli magyar munkások légiója, a magyar nyelv jogainak gúzsbakötése, a bezárt magyar iskolák, a megnyom onto tt magyar színészet, a működésükben megbénított magyar kulturegyesületek — íme egy csokor a ma5ZRHTÓ BYQR5Y mfiTR HRRI RE6ÉMY ,4) — A német tengeralattjárók, — dadogta Van dér Huysen. Átjöttek a csatornán. Az egyiknek a periszkópja itt suhant el. De hogyan lehetséges ez? — Nyolcszázötven embernek vége, — mondta aztán az örvényre meredve. A torpedórombolök ágyúi megdördültek. A tenger keményen pattogva verte vissza a hangot, a csatahajók roppant pánoéltomyai oldalra fordultak és két iker ágyújuk felemelte n egy ve ncentiméteres torkát. — Hiába, itt nem használnak a gránátok. Legfeljebb mi kaphatunk belőlük. És vlaóban, a hajónak meg kellett állnia, mert mindenfelé fehér vizoszlopok szöktek a magasba a lecsapódó gránátok helyén. Mata Hari elnézte a halál szökőkútait. Mint fehér virágok szirma, úgy nyílt ki a szélben a vizoszlopok teteje és szivárványszinek- ben tündökölve zuhant vissza a felkorbácsolt sötét habokba. — Mi volt ez a tüzoszlop és milyen vizvi- rágok ezek itt? — kérdezte Van dér Huysent elcsodálkozó tekintettel. A férfi levette binokliját szürke szemeiről, amint a vállán érezte a hosszai, keskeny- üijju kezet. — Ez, — mondotta tétovázva, — ez háború. De látta a csodálkozva felcsillanó fekete szemekből, hogy a leány nem érti, mi rejlik e szó mögött. — A tenger alatt nagy acélhalak úsznak, belsejükben haláltszóró emberekkel. Ezek a hajók meg akarják ölni a halakat. Ahol egy vizivirág kinyitja a mélységet, ott csap le a halál. És az a tüzoszlop nyolcszázötven ember élet ét... E pillanatban az egyik hajó a magasba emelkedett. A hajó orra b öle szúrta magát a mélységbe. Olyan közel van, hogy hallani az árbocok recsegéséit, az elszabadult drótköteleik durrogását és pattogását, az emberek haláil- orditását, a percekig visszahalló pánoé'lalkat- részek loccsanását. Az utasok a rettegéstől elváltozott hangon kiáltoznak. — Meneküljünk! A németek nem méltányolják a semlegességet! A holland lobogót! A hajó újra nekivág a haboknak, a ha- láltánenak. A hadihajók sora távolodik, az ágyudörgés zaja elhal, az utasok arcába visszatér az önuralom; hazug maszkja, az élet nyikorogva megindul, de mindenki sajátmagára gondol és ezerötszáz élelminussza! most nem tud törődni. Csak Mata Hari fekete szemei kutatnak a távolban, keresik a semmit: a halált. A mínuszt. A torpedó tüzoszlopában, a gránátok gyöngyöző tüzvirágaiban, a mélységek örvényeiben. — Háború, — cseng még a szó fülében. Rejtett összefüggések jönnek. Látta a tigrist, amikor az elefántagyar végighasifja fehér szügyiét, aztán rátipor feketecsikos, aranysárga testére, a nagy szürke állat rettenetes talpa, hogy összereccsentse a hordáit. Látta a teknőshékáít, amint órákon át remeg, fejét és kurta lábacskáit páncélja alá huzva, míg végre mégis kilesi a kigyó, mikor fojthatja meg gyűrűivel. Látta a tarajos gvikot, amint kettéharapja a holdszarvu bogár kemény szárnyát, látta a kettéiharapott mókust a vadimacska szájában, a papagály tarfka tolláit repdesni, amikor az ölyv cibálja. És nagyapját is látta, felravatalozva és mindannyiszor azt kó dezte, hova illan az élet? De csak óriásdenevérek cikkáztak az estében, kunyhójuk körül és egyszer az erdőszélen egy fekete pillangó telepedett a kezefejére, aminőt még sohasem látott. Erre a fekete pillangóra kellett most gondolnia, amint a távolba nézett. Talán a füst- foltok juttatták eszébe. Van dér Huysen megijedt Mata Hari tekintetétől. A fénytelen, fekete szemekben mélységek tátongtak, ahogy a szálldosó füst- foszlányok útját követte tekintetük. 4. Aden kikötője már opálos kékségbe bukott, amikor a Batávia befutott a Bab el Man- deb szorosba. Csak a holt vulkán kráterének peremén ragyogott még a lebukó nap rőt színiében egy hosszan elhúzódó zegzugos sáv, a földkerekség egyik leghatalmasabb erődítése. — Az egyik fióküzlet, — mondta Dyxha- ven doktor, akinek kissé kesernyés humora volt. Jól vannak beosztva: Sanghai, Hónk mg, Singapore, Bombay, Aden, Port-Said, Malla, Gibraltár, Portsmouth. — És mit árulnak ezekben az üzletekben ? — kérdezte Mata Hari. A doktor elnézte a leányt. Az alkony reflexeiben világított arcának világos bronza és felcsillámlott hajának sötétvörös bronza. Csair a fekete szemek sötétítettek, mint egyetlen sötétség ezen a napleányon. — Mit árulnak? Ott azok a kis vonalak a lő réseken beszélhetnének róla. Tizöles ágyu- csöveioskék. Halált árulnak. — Halált? Kinek? Miért? — Hagyja, doktor. Mata Harinak nem belli tudni a halálról, — vágott közbe Van dér Huysen. És ki tudná megmagyarázni, mi rejlik e sziklákra vont beton falak, pán céltornyok mögött? — Üzlet az egész, — mondta a doktor makacsul, — üzlet. Elhallgatott. Lementek az étkezőibe. Az utasok teljes számban együtt voltak, néhány amerikai kivételével mindannyinak Amsterdam volt a végcélja. gyarságot ért jogtalanságokról, amelyeket a Venkov hipokrita szemforgatással nem .kar észrevenni. — Szerk.) A magyarok szövetségeseinek további merészsége odáig fajul, hogy azzal támadja meg a nagyhatalmak képviselőit, hogy a trianoni szerződést anélkül, alkották meg, hogy informálva lettek volna az elcsatolt területek nemzetiségi viszonyairól, pedig ismeretes, hogy a szakemberek milyen táborával dolgoztak a nagyhatalmak képviselői a békekonferencián. (Amikor a Temesvárról hozott határozat után Lloyd George maga is érdeklődött, hol fekszik az a bizonyos Temesvár. — Szerk.) Hasonló merész és alaptalan támadásokat tartalmaz a lord levelének lobbi része is. Fölösleges volna erre reagálni, mert hiszen ez felfújt dolog, csak rá akarunk mutatni Rothermere céltalan munkájára. A lord úgy látszik egyedül az etnográfiai viszonyokat veszi tekintetbe és egyáltalán nem tekint a földrajzi, forgalmi és gazdasági viszonyokra. Rothermere a felelős államférfin szerepét ját- sza és túlbecsüli üjságkoncernjének a hatalmát. Mit akar ezzel elérni? Talán az angol kapitalizmusnak a szószólója, amely kivetette, hálóját a magyar államvasutakra, melynek vezérigazgatója, Kelety dr. inkább viszaiépett, semhogy megengedje, hogy idegen tőke kezére játszók a vasutat. Reméljük, hogy a legközelebbi jövő leleplezi a magyarok legújabb protektorának gyanús fanatizmusát. TRIBUNA A Tribuna ezeket írja: Lord Rothermere yálaszol Benes miniszternek és megcáfolja azt, hogy ő háborús uszító volna, de újból leszögezi, hogy meg van győződve a béke tarthatatlanságáról. Bárha nem kételkedünk lord Rotherír jóhiszeműségében, mégis kételkedünk abban, hogy a már számtalanszor megcáfolt argumentumai az európai békének és maguknak a magyaroknak is használnának. Ha a világ olyan egyszerű berendezésű volna, hogy az államoknak gazdasági és stratégiai szükségességből nem volna szükségük kisebbségi területre, talán igaza volna lord Rothermerenek, A világ azonban — sajnos — nem ilyen egyszerű. Meg kell állapitanunk, hogy nálunk nincs is olyan sok magyar, hogy zárt területen nem laknak magyar tömegek és sem kulturális, sem gazdasági téren nem nyomják el őket és teljesen megelégedettek helyzetükkel, sőt a magyar nép nagy rétegének minálunk sokkal nagyobb lehetőséget adtak az önkormányzatra, a kulturális és gazdasági fejlődésre, mint a feudális Magyarországon. A Tribuna udvarias akar lenni és ezért kacagtató naivitást árul el. Úgy látszik, a prágai redakcióbán egyáltalán nem ismerik a szlo- venszkói helyzetet s azért beszélnek igy. — Bizony, — mondta az egyik amerikai kereskedőház diszponense, — a németek nagyon elsózták az életüket ezekkel az. U-hajók- kal. Nézze csak, mister. És hatalmas adagokat tüntetve el pillanatok alatt az előételből, félkézzel a Newyórk Times egyik számát teregette ki és lobogtatta meg. A lap a Lusitania megtorpedózásáról, számolt be részletesen és uszított a hunok ellen, ahogy a németeket nevezte. — Kétezer egyszáztizenhét amerikai polgár halála nem maradhat megtorlatlanul. Rajta, Uncle Sam! Fiaid készen vannak az indulásra! Ez volt az egyik cikk címe. És a lap kéz- ről-kézre járt, miközben fogyott az előétel, utáni tízféle halat szolgáltak fel a zsonglőr- ügyes ségü stewardök, az asztal »alatt pedig vadásztak a férfiak egy gömbölyű női térdre, feszes combhoz simulásra. Ezen az éjszakán sokat kérdezett Mata Hari a háborúról, de Van dér Huysen nem minden kérdésre tudott felelni. Hiszen maga is katona volt. A vámvizsgálat megtörténte után hajnalban nagy volt a sürgés-forgás. A hajó megkezdte a szénkészlet kiegészítését és csak al- konyattájban készült útját folytatni. Az utasok legnagyobb része partra szállít, hogy a napot szárazon töltse. A révkapitányság minden partraszálló okmányait átvizsgálta, német kémet gyanítva meg a potirohos ültetvényesekben is. Aztán előz ön lőtték az arab csónakok az öblöt és úgy rajzoltak a hajó szürke teste körül, mint kis halacskák egy csónakot körül úszkálva. Mr. Gross, a bostoni Gand ház diszponense húgával egyetemben a doktorhoz és Van dter Huysenhez csatlakozott, miután mindkett ten beszélitek angolul. Sokáig kószáltak a szik lába vágott szerpentineken, nem véve igénybe a tolakodva ajánlkozó öszvérfogatokat. (Folytatjuk.)
