Prágai Magyar Hirlap, 1927. július (6. évfolyam, 148-173 / 1482-1507. szám)

1927-07-22 / 165. (1499.) szám

2 1927 julius 22, péntek Zoch püspök és a földosztás A csehszlovák félhivatalos sajté aifonhailiatia Rothermere lord- nak Beneshez intézett válaszát A német keresztényszodalista ko^másiySap felveti Saint- Germa'm kérdését is — A ¥enkov aszal vádolja Rother- meret, az angol kapitalizmus érdekeit szolgálja Az Evangélikus Lap reflexiója Koczor Gyula nyílt levelére Léva, julius 21. (Sajót tudósítónktól.) Az Evangélikus Lap legfrissebb száma foglalkozik Zoch evan­gélikus püspöknek a csehszlovák agrárpárt lévai gyűlésén elmondott beszédével. A cikk utal Koczor Gyula nemzetgyűlési képviselő­nek a P. M. H.-ban Zoch püspök*’címére ad- resszált nyílt levére s ezzel kapcsolatban azt mondja, hogyha Koczor Gyula nyílt levele a nemzetgyűlési képviselőhöz szólott volna, ak­kor legfeljebb átolvassák és egyszerűen tu­domásul veszik azt, de a nyílt levél Zochhoz, mint püspökhöz Szól és azt állítja, hogy a püspök olyan szerepet vállalt, ami „méltán csodálkozóba ejt“. Egy politikus számára kétségtelenül nagy siker —• mondja az Evangélikus Lap —- ha ügyes sakkhuzással összefog egy tábort, mely máskülönben másutt helyezkedne el. De nagy feladat is, hogy azt a materialista alapon együttlevő csoportot kielégítse, melyet semmi más nem tart össze, mint az, hogy földet akar kapni. E megállapítás után kategorikusan azt kérdezi a cikk a püspöktől, hogy tud-e nekik földet adni? Ha nem tud földet adni, akkor a püspök-képviselőben támadjon föl a próféta és menydörögje nekik oda, hogy földet kaphat minden tisztességes állam­polgár, nyelvre, nemzetiségre és vitásra taló tekintet nélkül, akinek a törvény alapján arra joga van. Azt kellene neki mondani, hogy ha csupán azért találkoztak a különféle nemzetiségű földművesek a csehszlovák agrárpártban, mert földéhesek, akkor inkább maradtak volna ott­hon! De ebben az esetben nem kérdezte volna egy szlovák atyafi a lévai gyűlésen: —• Miért mondja a gyűlés elnöke, hogy most Zoch evangélikus püspök, képviselő fog beszélni? Minek azt hangsúlyozni, hogy ő püspök is, — mondotta a Szlovák földmű­ves, — mikor mint képviselő jól beszélt, de mi azt hittük, hogy Zoch, a püspök, mást fog mondani! Zoch püspök emelkedő szerepe a cseh­szlovák agrárpártban, mely Hódosa nagy el­foglaltsága következtében adódik, a jelek szerint igen élénken foglalkoztatja az evan­gélikus. közvéleményt. Milyen idő várható? Az idöjarulás, amely nyugat felől közeledik, már középső Morvaországot érte el. — Szerdán a leg­magasabb hőmérséklet Ungvárott (23.15) és Loson­con (22, 13 fok) volt. — Pénteken váltakozva felhős égbolt, többnyire száraz idő, további felmelegedés, délnyugati 6zél. Prága, julius 21. (:) Rothermere lordnak Beneshez intézett válasza Európa szerte óriási feltűnést keltett. Prágában a félhivatalos saj­tó egyáltalában tudomást sem akar szerezni Rothermere súlyos leveléről s csupán a német lapok, valamint a Lidové Noviny, a Venkov és a Tribuna közük a válasz tartalmát. Kommen­tárt csak három lap fűz Rotheraieire lord fele­leteihez. PRAGER TAGBLATT A Prager Tagblatt kommentárja a követ­kező: Rothermere Magyarország iránti szim­pátiája kétségtelenül kevésbé a trianoni szer­ződés áldozatainak, mint inkább a bolsevizmus elleni „Boüwerknek“ szól. Ellenséges érzü­lete Csehszlovákiával szemben nem annyira a csehek nemzetiségi politikájára vezethető vissza, mint inkább arra, hogy ez a konzerva­tív ember Masaryk köztársaságát a Magyaror­szággal való összehasonlításban nagyon szo­cialista Ízűnek nézi. Mindamellett nehéz volna Rothermere lordot hallgatással mellőzni, vagy pedig a világ színe előtt a cseh sajtóban meg­indítandó szidalmazás! koncerttel elintézni. Rothermere az elhunyt lord Northeliffe testvére és utódja, a Daily Mirror és a Daily Mail vezére, az összes angol lapok közül a legnagyobb olvasótáborral rendel­kezik. Emlékezetes, hogy Nortcliffe harca a hatalmas Németország ellen nagyban hozzájárult a német ügy morális gyengí­téséhez és az antantnak sok barátot szer­zett. Rothermere levele nem tartalmaz sok újat. Nem annyira a tartalma jellegzetes, mint in­kább az a tény, hogy egy ilyen népszerűségire éhes politikus, mint Rothermere, az időpontot kedvezőnek ta­lálja arra, hogy Csehszlovákia elleni kam­pányát megkezdje. DEUTSCHE PRESSE Nem kis feltűnést kelt az a tény, hogy a német, kormánypárti Deutsche Presse, amely Mayr-Harting igazságügyminiszter lapja, ugyancsak teljes egészében leközli lord Ro­thermere táviratát és ehhez 'ezt a kétsoros jel­lemző megjegyzést fűzi: „Amit lord Rothermere a trianoni szer­ződésről mond, vájjon nem vonatkozik ez teljes egészében a saint-germaini szerző­désre is?“ VENKOV Svehla miniszterelnök lapja, a Venkov két hasábos cikkben foglalkozik lord Rother­mere Csehszlovákia ellenes támadásával, ame­lyet merésznek nevez el. Többek között eze­ket írja: Már megemlékeztünk arról, hogy a ma­gyarok külföldi propagandájukat Szent István napjáig tetőpontra akarják juttatni, amikor is a külföldi sajtéban számos magyarbarát cikket akarnak elhelyezni s amely napra Budapestre számos híres külföldit akarnak hozni, hogy azokat agitáld sulikai megd olgozzák. Term é­szetes, hogy ebben a munkában segítségükre van angol szövetségesük, lord Rothermere is. Ez az ur táviratot küldött Benesnek, ahogy ezt az Az Est átlátja és abban polemizál Benesnek a szenátus külügyi bizottságában mondott be­szédével és azzal fényit! meg az államot, hogy ha Csehszlovákia továbbra is igy fogja elnyomni a kisebbségeket, úgy elveszti az angolok szimpátiáját. A merész magyarofil azonban önmagát disz- kreditálja, amikor levelében azzal vádolja meg az utódállamokat, hogy elnyomják a ma­gyarokat, mert hogyan állíthatja ezt a Cseh­szlovákiában élő magyarokról? Az államban 740.000 magyar él és ezek részére 824 elemi és polgári iskolát 1482 osztállyal, öt magyar középiskolát 99 osztállyal, 9 magyar kereske­delmi iskolát 16 osztállyal, 12 magyar iparis­kolát 56 osztállyal szerveztünk meg (A Venkov tudatos ferdítését mi sem bizonyítja jobban, mint adatainak csalárdsága. Kilenc magyar kereskedelmi iskolát említ, holott a magya­roknak egyetlen kereskedelmi iskolájuk van s 12 magyar ipariskoláról tud, amikor a kas­sai ipariskola magyar tagozatán kívül egyetlen ipari szakiskolánk sincs. Kit akar félrevezetni a Venkov? — Szerk.) A magyar kisebbség­nek a parlamentben 12 képviselője ül, azonkí­vül 8 magyar napilap és 18 magyar politikai hetilap áll szolgálatában. Hol lehet itt szó el­nyomásról? (Hontalanok tízezrei, kidobott magyaT tisztviselők, éhező nyugdíjasok, a föld­reformból kisemmizett magyar földmunkások, a munkanélküli magyar munkások légiója, a magyar nyelv jogainak gúzsbakötése, a bezárt magyar iskolák, a megnyom onto tt magyar szí­nészet, a működésükben megbénított magyar kulturegyesületek — íme egy csokor a ma­5ZRHTÓ BYQR5Y mfiTR HRRI RE6ÉMY ,4) — A német tengeralattjárók, — dadogta Van dér Huysen. Átjöttek a csatornán. Az egyiknek a periszkópja itt suhant el. De ho­gyan lehetséges ez? — Nyolcszázötven embernek vége, — mondta aztán az örvényre meredve. A torpedórombolök ágyúi megdördültek. A tenger keményen pattogva verte vissza a hangot, a csatahajók roppant pánoéltomyai oldalra fordultak és két iker ágyújuk felemelte n egy ve ncentiméteres torkát. — Hiába, itt nem használnak a gránátok. Legfeljebb mi kaphatunk belőlük. És vlaóban, a hajónak meg kellett állnia, mert mindenfelé fehér vizoszlopok szöktek a magasba a lecsapódó gránátok helyén. Mata Hari elnézte a halál szökőkútait. Mint fehér virágok szirma, úgy nyílt ki a szél­ben a vizoszlopok teteje és szivárványszinek- ben tündökölve zuhant vissza a felkorbácsolt sötét habokba. — Mi volt ez a tüzoszlop és milyen vizvi- rágok ezek itt? — kérdezte Van dér Huysent elcsodálkozó tekintettel. A férfi levette binokliját szürke szemei­ről, amint a vállán érezte a hosszai, keskeny- üijju kezet. — Ez, — mondotta tétovázva, — ez há­ború. De látta a csodálkozva felcsillanó fekete szemekből, hogy a leány nem érti, mi rejlik e szó mögött. — A tenger alatt nagy acélhalak úsznak, belsejükben haláltszóró emberekkel. Ezek a hajók meg akarják ölni a halakat. Ahol egy vizivirág kinyitja a mélységet, ott csap le a halál. És az a tüzoszlop nyolcszázötven ember élet ét... E pillanatban az egyik hajó a magasba emelkedett. A hajó orra b öle szúrta magát a mélységbe. Olyan közel van, hogy hallani az árbocok recsegéséit, az elszabadult drótköteleik durrogását és pattogását, az emberek haláil- orditását, a percekig visszahalló pánoé'lalkat- részek loccsanását. Az utasok a rettegéstől elváltozott hangon kiáltoznak. — Meneküljünk! A németek nem méltá­nyolják a semlegességet! A holland lobogót! A hajó újra nekivág a haboknak, a ha- láltánenak. A hadihajók sora távolodik, az ágyudörgés zaja elhal, az utasok arcába vis­szatér az önuralom; hazug maszkja, az élet nyi­korogva megindul, de mindenki sajátmagára gondol és ezerötszáz élelminussza! most nem tud törődni. Csak Mata Hari fekete szemei kutatnak a távolban, keresik a semmit: a halált. A mí­nuszt. A torpedó tüzoszlopában, a gránátok gyöngyöző tüzvirágaiban, a mélységek örvé­nyeiben. — Háború, — cseng még a szó fülében. Rejtett összefüggések jönnek. Látta a tig­rist, amikor az elefántagyar végighasifja fehér szügyiét, aztán rátipor feketecsikos, aranysár­ga testére, a nagy szürke állat rettenetes tal­pa, hogy összereccsentse a hordáit. Látta a teknőshékáít, amint órákon át remeg, fejét és kurta lábacskáit páncélja alá huzva, míg vég­re mégis kilesi a kigyó, mikor fojthatja meg gyűrűivel. Látta a tarajos gvikot, amint ketté­harapja a holdszarvu bogár kemény szárnyát, látta a kettéiharapott mókust a vadimacska szájában, a papagály tarfka tolláit repdesni, amikor az ölyv cibálja. És nagyapját is látta, felravatalozva és mindannyiszor azt kó dezte, hova illan az élet? De csak óriásdenevérek cikkáztak az estében, kunyhójuk körül és egy­szer az erdőszélen egy fekete pillangó telepe­dett a kezefejére, aminőt még sohasem látott. Erre a fekete pillangóra kellett most gon­dolnia, amint a távolba nézett. Talán a füst- foltok juttatták eszébe. Van dér Huysen megijedt Mata Hari te­kintetétől. A fénytelen, fekete szemekben mélységek tátongtak, ahogy a szálldosó füst- foszlányok útját követte tekintetük. 4. Aden kikötője már opálos kékségbe bu­kott, amikor a Batávia befutott a Bab el Man- deb szorosba. Csak a holt vulkán kráterének peremén ragyogott még a lebukó nap rőt szí­niében egy hosszan elhúzódó zegzugos sáv, a földkerekség egyik leghatalmasabb erődítése. — Az egyik fióküzlet, — mondta Dyxha- ven doktor, akinek kissé kesernyés humora volt. Jól vannak beosztva: Sanghai, Hónk mg, Singapore, Bombay, Aden, Port-Said, Malla, Gibraltár, Portsmouth. — És mit árulnak ezekben az üzletekben ? — kérdezte Mata Hari. A doktor elnézte a leányt. Az alkony re­flexeiben világított arcának világos bronza és felcsillámlott hajának sötétvörös bronza. Csair a fekete szemek sötétítettek, mint egyetlen sötétség ezen a napleányon. — Mit árulnak? Ott azok a kis vonalak a lő réseken beszélhetnének róla. Tizöles ágyu- csöveioskék. Halált árulnak. — Halált? Kinek? Miért? — Hagyja, doktor. Mata Harinak nem belli tudni a halálról, — vágott közbe Van dér Huysen. És ki tudná megmagyarázni, mi rejlik e sziklákra vont beton falak, pán céltor­nyok mögött? — Üzlet az egész, — mondta a doktor ma­kacsul, — üzlet. Elhallgatott. Lementek az étkezőibe. Az utasok teljes számban együtt voltak, néhány amerikai kivételével mindannyinak Amsterdam volt a végcélja. gyarságot ért jogtalanságokról, amelyeket a Venkov hipokrita szemforgatással nem .kar észrevenni. — Szerk.) A magyarok szövetsé­geseinek további merészsége odáig fajul, hogy azzal támadja meg a nagyhatalmak képvise­lőit, hogy a trianoni szerződést anélkül, alkot­ták meg, hogy informálva lettek volna az el­csatolt területek nemzetiségi viszonyairól, pe­dig ismeretes, hogy a szakemberek milyen tá­borával dolgoztak a nagyhatalmak képviselői a békekonferencián. (Amikor a Temesvárról hozott határozat után Lloyd George maga is érdeklődött, hol fekszik az a bizonyos Temes­vár. — Szerk.) Hasonló merész és alaptalan támadásokat tartalmaz a lord levelének lobbi része is. Fölösleges volna erre reagálni, mert hiszen ez felfújt dolog, csak rá akarunk mu­tatni Rothermere céltalan munkájára. A lord úgy látszik egyedül az etnográfiai viszonyokat veszi tekintetbe és egyáltalán nem tekint a föld­rajzi, forgalmi és gazdasági viszonyokra. Rothermere a felelős államférfin szerepét ját- sza és túlbecsüli üjságkoncernjének a hatal­mát. Mit akar ezzel elérni? Talán az angol kapitalizmusnak a szószólója, amely kivetette, hálóját a magyar államvasutakra, melynek ve­zérigazgatója, Kelety dr. inkább viszaiépett, semhogy megengedje, hogy idegen tőke ke­zére játszók a vasutat. Reméljük, hogy a leg­közelebbi jövő leleplezi a magyarok legújabb protektorának gyanús fanatizmusát. TRIBUNA A Tribuna ezeket írja: Lord Rothermere yálaszol Benes miniszternek és megcáfolja azt, hogy ő háborús uszító volna, de újból leszö­gezi, hogy meg van győződve a béke tartha­tatlanságáról. Bárha nem kételkedünk lord Rotherír jóhi­szeműségében, mégis kételkedünk abban, hogy a már szám­talanszor megcáfolt argumentumai az európai békének és maguknak a magyaroknak is hasz­nálnának. Ha a világ olyan egyszerű beren­dezésű volna, hogy az államoknak gazdasági és stratégiai szükségességből nem volna szük­ségük kisebbségi területre, talán igaza volna lord Rothermerenek, A világ azonban — saj­nos — nem ilyen egyszerű. Meg kell álla­pitanunk, hogy nálunk nincs is olyan sok magyar, hogy zárt területen nem laknak magyar töme­gek és sem kulturális, sem gazdasági té­ren nem nyomják el őket és teljesen meg­elégedettek helyzetükkel, sőt a magyar nép nagy rétegének minálunk sokkal na­gyobb lehetőséget adtak az önkormány­zatra, a kulturális és gazdasági fejlődés­re, mint a feudális Magyarországon. A Tribuna udvarias akar lenni és ezért ka­cagtató naivitást árul el. Úgy látszik, a prágai redakcióbán egyáltalán nem ismerik a szlo- venszkói helyzetet s azért beszélnek igy. — Bizony, — mondta az egyik amerikai kereskedőház diszponense, — a németek na­gyon elsózták az életüket ezekkel az. U-hajók- kal. Nézze csak, mister. És hatalmas adagokat tüntetve el pilla­natok alatt az előételből, félkézzel a Newyórk Times egyik számát teregette ki és lobogtatta meg. A lap a Lusitania megtorpedózásáról, szá­molt be részletesen és uszított a hunok ellen, ahogy a németeket nevezte. — Kétezer egyszáztizenhét amerikai pol­gár halála nem maradhat megtorlatlanul. Raj­ta, Uncle Sam! Fiaid készen vannak az indu­lásra! Ez volt az egyik cikk címe. És a lap kéz- ről-kézre járt, miközben fogyott az előétel, utáni tízféle halat szolgáltak fel a zsonglőr- ügyes ségü stewardök, az asztal »alatt pedig va­dásztak a férfiak egy gömbölyű női térdre, feszes combhoz simulásra. Ezen az éjszakán sokat kérdezett Mata Hari a háborúról, de Van dér Huysen nem minden kérdésre tudott felelni. Hiszen maga is katona volt. A vámvizsgálat megtörténte után hajnal­ban nagy volt a sürgés-forgás. A hajó meg­kezdte a szénkészlet kiegészítését és csak al- konyattájban készült útját folytatni. Az utasok legnagyobb része partra szállít, hogy a napot szárazon töltse. A révkapitányság minden partraszálló okmányait átvizsgálta, német ké­met gyanítva meg a potirohos ültetvényesekben is. Aztán előz ön lőtték az arab csónakok az öb­löt és úgy rajzoltak a hajó szürke teste körül, mint kis halacskák egy csónakot körül úsz­kálva. Mr. Gross, a bostoni Gand ház diszponen­se húgával egyetemben a doktorhoz és Van dter Huysenhez csatlakozott, miután mindkett ten beszélitek angolul. Sokáig kószáltak a szik lába vágott szer­pentineken, nem véve igénybe a tolakodva ajánlkozó öszvérfogatokat. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents