Prágai Magyar Hirlap, 1927. július (6. évfolyam, 148-173 / 1482-1507. szám)
1927-07-21 / 164. (1498.) szám
^RK<m-.AlAfikARHIIUiAE 1927 julius 21, csütörtök SHmwunosa&aes Pozsony és a véres bécsi napok Cottfous után Pozsony jutott világhírnévre — Pozsony volt a lázas napokban a nemzetközi hírszolgálat központja Pozsony, julius 20. >A jámbor pozsonyiak egyik napról a -másik napra arra ébredtek, hogy városuk világhírű je- leniőségre tett sz-ert. A jó öreg koronázó város néhány napig a világ nemzetközi hírszolgálatának központja volt. Innen küldték jelentéseiket lapjaiknak a Chicago Tribüné, a Times és a Corriere della Sera munkatársai, az UlLstein is Pozsonyba irányította munkatársát és Göndör Imre nevű magyar rajzolóját, a bécsi lapok külföldi tudóéitól Pozsonyiba tették át székhelyüket és Budapest is küldött néhány újságírót az egykori magyar székvárosba. Pozsony még sohasean látott annyi külföldi újságírót egy rakáson, minit ezekben a napokban. Azaz Pozsony nem is látta, csak szerette volna látni őket, mert egész napjukat valamelyik pozsonyi redakcióbán, vagy a postahivataliban töltötték. Autón rohantak Bécsibe a friss anyagért, hogy azt néhány ór múlva Pozsonyból a világba röpítsék. Nem ültek le a kávéháziban egy feketére, Pozsony nevezetességeire sem voltak kiváncsiak és mindössze csak a postaépület érdekelte őket. Normák: időkben ha -csak egy is elvetődik közütök Pozsony ba, polgárm-esierfogadiatáis és nagy cécó várja őket, diszszónoktat a két nemzet kölcsönös megértéséről és nagy -evés-ivás. Most ezek a szegény külföldi újságírók éppen csak, hogy le tudták nyelni falatjukat, azt is két telefonbeszélgetés közölt és úgy elbújtak, hogy még a polgármester sem tudná megtalálni őket. iDe azért ne hagyjuk, hogy a Savoy-kávéház- ból erre a néhány napra nem csináltak nemzetközi ujiágiró-föhadiszállást. Kél-három állásnélküli újságíró szaruk-eretes szemüvegét és nagy képet öltött magára és a kávéházi asztalon nagy mennyiségben elszórt kézira tpapirosra lázasan irta a „táviratokat", amelyekre a Westminster Gazette ég a Daily -Héráid adott nekik megbízást. Telefonálni nem látta ugyan őket senki, még a kávé- házból elmenni sem, de annál inkább sürögtek- forogtak az asztalok közt és báimultatták magukat a jámbor pozsonyiakkal, akik igyekeztek ellesni minden szavukat, hogy hátha többet tudnak meg a szenzációból. Nem is (fukarkodtak a -szenzációval. Hangos szóval kiabáltak át az egyik asztaltól a -másikhoz: e — Kolléga ur, önnél csak (nyolcszáz halott van? Mert én már -ezer halottról tudok. Ezek azonban mégsem voltak külföldi újság- ár ók, csak állásnélküli magyar újságírók, akiket úgy ismernek, mint a rossz pénzt. A jó pressburg-er kicsit dohogott ás magában, hogy ő a délutáni uzsonnakávéja -mellé még csak néhány külföldi újság Írót sem kap. A kávéházban és az utcán is a külföldi újságírók után szaglászott. A Royal-szálló előtt nagy tömeg csoportosult., A szálloda halijában hat-hét utisapkás fiatalember mozgott, akik kis angol pipából pöfékeltek. Ezek az amerikai újságírók mondotta a tömeg. Csak később derült (ki, hogy egy most érkezett jazziband, amely az -egyik előkelő lokálban -fog éjszaka muzsikálni. Pozsonyon különben a bécsi sorsdöntő napok képe nem igen látszott meg. Legfeljebb annyiban, hogy a Cárit on előtt egy csomó poros bécsi autó állott. Az étteremben epy tucatnyi Bécsiből idemenekült polgár igyekezett dús vacsorával -megnyugvást keresni az idegeire, mialatt a sotffőr kinn az utcán hajmeresztő történeteket -mesélt a szájtátva hallgató publikumnak. A város maga nem reagált különösebben a bécsi eseményeikre. Három uj-ság különkiadással próbálkozott, csak mérsékelten vették. Neim döbbent meg, nem hült m-eg ereiben a vér, inkább csak csodálkozott, hogy Böcsben, ebben a gyönyörű, pompázó városban ilyesmi is megtörténhetik. A pozsonyi polgár leginkább azt sajnálta az egészben, hogy bécsi lapjait most nélkülözni kénytelen. Az egyetlen, akit lázas izgalomba hoztak az események, a pozsonyi kommunista párt volt. Hogy a halvérü pozsonyiakat egy kis forradalmi lendületre indítsa, tüntetőgyülést hiv-ott össze hétfő este 6 órára a Hal-térre. A gyűlés kimondott célja az volt, hogy állást foglaljanak a bécsi' v<res események ügyében, de de a városban arról beszélitek, hogy a tömeg ki fogja szabadítani Singar Jenőt és Vercsik Gyulát, a két bebörtönzött kommunista vezért és ha másképp nem megy, felgyújtják a törvényszéket. Délután a város minden pontját óriási rendőrkészültségek szállták meg, a kereskedők sietve lehúzták üzletük redőnyeit. A polgárság egy kicsit megijedt. Nem lehessen tudni, mondotta magában, ha Becsben az ilyesmi megtörténhetett... De n-em történt semmi. A rendőrség a gyűlést nem engedélyezte és a Hal-téren összegyűlt tömeget szétszórta. A bécsi véres lázadásnak Pozsonyban nem voltak véres következményei. Még csak nagy izgalmai sem. Min-t külön érdekességet jegyezzük m-eg, hogy a pozsonyi posta Becs foromgó napjainak idején valóságos rekordforgalmat jegyzett föl. A főpo-stán egészen az éjféli órákig tartottak szolgálatot. A íőposia bevétele a három nap alatt táviró- dip.kból 90,000 korona, tclefo-nbcszéligetések- bői 100.000 korona, expressz- és ajánlott levelekből 30.000 korona volt. A vaeulfonialom is felíokoződotl. inért valamennyi % * nemzetközi vonatot, amelyet rendesen Becsen irá- nyitanak át, most Pozsonyon keresztül vittek és igy a csehszlovák állam-vasutak is jelentékeny he- vételtöbbletre tettek szert az osztrák vasutassztrájk idején. A Pozsonyból éjjel háromne-gyedketiőkor Prága felé induló gyors, amely közvetlenül Budapestről jön, az összes 'déleurópai országokból NéEz a cikkünk, amelyet hétfőn hozott a bukaresti posta, különös aktualitást nyer azzal, hogy lapunk mai számában jelenik meg, amelyben Ferdinán-d román király haláláról számolunk be. A cikk a román királykérdés legintimebb kulisszatitkaiba nyújt beható tekintést és Igy nagyban hozzásegíti az olvasót a király halálával előállott romániai -politikai helyzet helyes -m égi i él éséhez. Bukarest, julius 18. (A P. M. H. alkalmi tudósítójától). Távol Nyugaton, hazájától messze, fényes palotájának kényelmesen berendezett lakosztályában gondat- ! fanul éli napjait Károly herceg, a lemondott román trónörökös. Villája előtt gyanús emberek ólálkodnak, mindenkit megnéznek, aki a palotájába bemegy, vagy onnan távozik és ha valakit gyanúsnak tálának, addig kisérik, amíg kilétéről pontos adatokat szereznek. A román titkos rendőrség maffiakezének ujjai szigorúan belemarkol- nak az alig harminchárom éves hercegnek máskülönben v:g és mulatós életébe és lesik azt a pillanatot, amikor a herceg otthonából- távozik. Ismeretlen emberek ?-urő pillantásai belenéznek gondolataiba és a titkosirásos sürgönyök minden órában jelentik a bukaresti oabinet noir-nak, mit evett, kivel beszélt, hol töltötte perceit az „egyén". Most Károly már nem herceg. Egy „individ", — egyén, — akiről rendes nyilvántartást vezetnek a Romulus Voinescu anyakönyveiben, mint ahogy megteszik ezt Bukarest összes politikusaival. Hogy mibe kerül ma Romániának a volt trónörökös, azt csak Vintila Bratianu pénzügy- miniszter mondhatná meg, akinél ilyesmire mindig van pénz, mig az erdélyi magyar iskolák felsegélyezésére egy fillért sem ad. Miért detronizálták a trónörököst? Egy lemondott herceg magánélete rendszerint senkit sem érdekel, ha a herceg lemondásának okai nem volnának ol-yan hét pecsét alá zárva, mint a Károly herceg eseténél. Bratianun, a királyon és a királynén kívül még ma sem tudja senki, mi volt annak az igazi oka, hogy a herceg oly váratlanul és m egl epetássz erű en szökött ki hazájából Milanóba, ahOnrian minden kibéküési kísérlet után sem volt hajlan- dó viszatérni a liberális páninak dli- garchikus országába. Egy szép, hóboritott délelőttön, 1926. január 4-én, Ferdinánd király a képviselők és szenátorok elé állott azzal, hogy fiának lemondását iktassák törvénybe. Senki sem mert ellenszegülni a királyi akaratnak, csak az öreg tö-rténettudős Jorga, aki térdein dédelgette gyermekkorában, a fiatal herceget és aki szemébe mondta a királynak, hogy a detronizáció és a régensség N agyromá- nia bukását jelenti. Már aznap délután elfelejtették az ügyet, jobban mondva, mindenki úgy tett, mintha elfelejtette volna, mert azóta külön titkosrendőrök figyelték az embereket és aki január éréről beszélt, kíméletlenül ' eltűnt Jilava várbörtön földalatti celláiban. Másfél évig hallgatott az ország. A lapok részére megszűnt már az azelőtt annyira dédelgetett herceg. A terror kíméletlenül megfojtott minden hangot, mindaddig, amíg májusban a román király egészségi állapota most az egyszer tényleg kritikussá vált. A miniszterek és a politikusok Kotrocenibe siettek, hogy a haldokló király ágya mellet töltsék az éjszakát. Csak két ember hiányzott: Bratianu és Averescu. Az utóbbi pár percet töltött királya mellett, azután autóba ült és Bratianuhoz hajtatott. Egész éjszaka folyt a tanácskozás Bratianu — Románia tényleges ura — és Avarescu — akkoriban miniszterelnök — között. Mi lesz, ha meghal }a király? Avarescu végre azt merészelte proponálni, hogy jő volna, ha Károly herceget pro forma vissza- liÍvnák és elvesztett jogaiba iktatnák. Ha a király újra egészséges lenne, akor újból detroni- zálnák a száműzött herceget. Braiianu mereven nézett az ősz tábornok szemébe, majd hirtelen feiéhez kaoott és kétség- beeitő hamron mondta: metországba igyekvő utasokat magával hozta és a vonatok annyira zsúfolva voltak, hogy első osztá lyu jegyekkel sem kaptak ülőhelyet a Pozsonyban felszállók. A folyosókon koffereken, ládákon töltötte az éjszakát a nemzetközi utazóközönség. A határmenti Rerg állomás feljegyzése szerint a zendülés napjaiban soha nem tapaszialt autóforgalom volt a csehszlovák—osztrák határon. Pénteken estig 690, szombaton estig 800, vasárnap estig 1000, hétfőn estig újból 600 autó, a négy nap alatt tehát összesen 3000 autó ment át a határon. A forgalom azóta természetesen csökkent. M. — Hegy is gondolhat ilyesmire, tábornok ur! Azután sarkon fordult és magára hagyta Románia miniszterelnökét, saját vendégét. A tábornok is eltávozott, a király egészségi állapota javult és amilyen hirtelen és érthetetlenül történt 1.026 január 4-én a detronizáció, éppgn olyan hirtelen és éríhsfletlenül bukott meg 1907 június 4-én az Avarescu- kormány. A szovátaá Rasputin És ekkor az jött, akire senki sem várt. 1922-ben S’ovátán bizonyos botrányok történtek a királynéval, melyeket a németbarát politikusnak, Margkilomannak lapja „Szovátai Rasputin" cim alatt burkoltan kommentált. A lapot elkobozták, Marghiloman pedig örökre visszavonull a politikától. Nemsokára meghalt és pártja feloszlott. A „Szovátai Rasputin" azonban tovább élt és az Averescu kormány bukása után levetve álarcát, mint „Stirbey herceg" miniszterelnöki minőségben a politikai porondra lépett. A fekete herceg mindent megígért a” országnak: szabadságot, jogot, egyenlőséget. A cenzivra alatt Roskadozó sajtó hirtelen felszabadult és utat engedett a nép hangulatának megnyi ivá n utds ára. Január 4. — detronizáció — napirendre tűzetett és kitűnt, hogy az erdélyi nemzeti és a régi királysági parasztpártokból alakult nemzeti- parasztpárt titokban állandóan amellett foglalt állást, hogy a volt trónörököst vissza kell hívni. A király nem érezte magát biztonságban, félt a belső forradalomtól és megbízta a fekete herceget, hogy a nemZeti-paraszt- párt bevonásával ohjfin kormányt alakítson, amelyik a detranizációs aktust biztosítani tudja. A fekete herceg nem azért Rasputin, hogy ne értsen a politikához. Szabadságot ígért és a király akaratának tüntette fel azt. A mit sem sejtő nemzeti-parasztpártiak beugrottak a mézes szavaknak és helyet foglaltak az uj kabinetben. Jorga azonban rosszat sejtve, visszautasította a fekete herceg tárca.ajárdatát. Az uj kormány megalakult a liberális, a nemzeti-paraszt és a parasztpárt koncentrációjából. Első teendője egy kiáltvány kibocsátása volt, melyben a három párt, tehát a nemzeti-parasztpár1- is kifejezetten biztosítja a detronizáció végérvényességét. A mór megtette kötelességét, a mór mehet. Másnap Bratianu az alatt az ürügy alatt, hogy a választási mandátumok felett nem tud megegyezésre jutni a nemzeti-parasztpárttal, vissz.avonatla minisztereit a Sfirbey-babi- netből, aki emiatt beadta lemondását. / Ahol „egy egész nemzetet kínoznak" Az események rohamosan követték egymást. A király csak Bratianunak engedelmeskedik, részére csak ez az ember létezik. Románia népeinek akaratát nem ismeri és nem is akarja ismerni. Bratianu követelte a kormányt és biztosította a királyt, hogy már nincs deíronizáciős kérdés, mert a nemzeti-parasztpártot a Stirbey- féle deklaráció köti. A király engedelmeskedett és a kftma- rilía győzött: Brptianu, miniszterelnök lett, pártja átvetne a hatalmat. Egyben azonban tévedett Románia ura: a deklaráció kötelezettségében, mert pár nap múlva Vajda, aki a nemzeti-parasítpárt nevében irta alá Károly herceg lemondatásának véglegességét, a lapokban közölte* az ország népével, „hogy a nemzeti-parasztpárt azt a deklarációt csak egy papiros-rongynak tekinti." Vajd't-Voevod, a brutális igazságok embere, minden kertelés nélkül kifejezi gondolatait: „a január 4-iki aktus ugyancsak egy papírdarab... és abban a pillanatban, amikor Jorga nyíltan zászlajára írja ezen aktus revízióját, egyetlen egy csapással Románia legnépszerűbb embere lesz." Nemsokára megjelentek Romanatii megyében a nemzeti-parasztpárt választási felhívásai, melyekben a lemondott trónörökös visszahívását követelik, akiről azt állítják, hogy beiratkozott a neinzeti-parasztpártba. A munkásság nagy tömegben vonult fel a bukaresti „Tomis" terembe. TÍt már a Szónokok nyíltan a lemondod trónörökös mellett foglaltak A detronizált Károly trónörökös árnyéka kísért Romániában Bratianu diktatúrájának legfőbb célja, hogy Károly ne juthasson soha a trónra — A romániai ellenzék féktelen elkeseredése — A királykérdés áll minden belpolitikai küzdelem fölött Magyar, román utlevélvizumok megszerzését, valamint idegen állampolgárok lejáró útleveleinek meghosszabbítását t, előfizetőink és olvasóink részére a rendes költségek megtérítése ellenében készséggel eszközli a Prágai Magyar Hírlap kiadóhivatala állást, azután egy határozatot szavazlak meg, melyben kijelentik, hogy „ha a január 4-iki aktus a Bratianu-dinasztia érdekeit fogja szolgálni, a munkásnép megszázszorozza erejét és szembeszáll vele." Jorga is megmozdult és híveit gyűlésre hivia Bukarestbe. Ami itt történt, az cenzúra alá került. A lapok csak annyit közöltek, hogy a szónokok erélyesen kikeltek a detronizáció elleu és a trónörökös visszahívását követelték. Egyedül a Cuvantul cimü ellenzéki lap menthette meg a cenzúra óllója alól alábbi sorait: „Rekapituláljuk az eseményeket. Egyedül csak. Bratianu volt a január 4-iki aktus szerzője? Nem. Jorgát kivéve, az összes pártok szolidaritást vállaltak ezzel az aktussal, ami többé- kevésbbá az összes pártok közös megegyezéséből eredt. Ma az összes pártok, mínusz a liberális párt, megegyeznek abban, hogy a január 4-iki aktust revízió alá kell venni, vagyis jobban mondva abban, hogy Károly herceget vissza kell helyezni azokba a jogokba, amelyekről lemondott.11 Az Averescu-párínak Indreptarea cimü lapját, amelyben a tilalom ellenére mégis hosszú cikk jelent meg a trónörökösről, a titkos rendőrség elkoboztatfa, a kormány pedig újra bevezette a terrort. Választásokat hirdetett, melyeknek halottjai és sebesültjei, letartóztatott és megbotozott képviselőjelöltjei voltak. A trónörököspártiak majdnem miiül kibuktak a parlamentből és velük dfityvH bukoft meg az eddigi vezérkar}önök S?, akinek helyébe Braiianu egyik rokonát nevezték ki. Romániában soha sem volt ilyen terror. A letartóztatások, kínzások, verések egymást érik. A régi tisztviselőket menesztették, helyükbe mind liberális korteseket ültettek. Annyira nagy az elkeseredés, hogy Dobrescu D., a bukaresti ügyvédi kamara elnöke nyilt levelet intézett a királyhoz, melyben többek között a következőket Írja: — Nézze meg Felséged, hogy a Kárpátok utjain egy egész nemzetet kínoznak és hogy az Isten nagyon magasan van ahhoz, hogy mindezeket meglássa és segítsen a népen. Mi alázatos és utolsó kérésünket intézzük Felségedhez, kérjük Felségedet, vegye tudomásul, hogy lemondunk az alkotmányban és törvényeinkben részünkre biztosított jogainkról, melyek csak csapást jelentettek a népre: eddig semmiben sem váltak hasznunkra és nem hoztak részünkre mást, csak verést, kínzást és letartóztatást. Csak azt kérjük: mielőbb vegyék tudomásul, hogy mi, Románia összes polgárai lemondunk a szabad választásokról és többi jogainkról, mert valószínű, hogy jogok nélkül jobb helyzetünk lesz. Bizonytalan utakon A fekete herceg bukása után Bratianu tárgyalásokba bocsátkozott Maniu-val, a nemzeti párt vezetőjével, egy koncentrációs kormány megalakítására. A tárgyalások nem vezettek eredményre, mert Maniu oldalán egy hatalmas és népszerű ellenfél állott Braíianuval szemben: Mihalache, a tanítóból lett paraszt-vezér. Ha valaki gyűlöli a Bratianu-családot, ha létezik emberi akarat megfeszítve azért, mert ennek a csat Iádnak kíméletlen kiirtására törekszik, a ci\ £<- Mihalache lehet. Bratianu mindenkivel kibékülhet, még a nemzeti paraszt párttal ?s közreműködhet, de soha sem olthatja el annak a gyűlöletnek a lángját, mely Mihalache lelkében él, aki tud várni é\s ha kell, magával sírba vinni a gyűlöletet. A harc folyik; első ütközete a választások mezején történt, amelyeknek erőszakossága Bratianu jellemzője. A parlament nemsokára megnyílik, és már előre sejthető a nemzeti paraszt- párt magatartása, melynek kebelében Mihalache végtelen gyűlölete erjed. Mindent kihasználni, ami a kamarilla megbuktatására szolgálhat és ennek a „mindennek" legerősebb pontjaként Károly herceg delranizációja fog szerepelni. Jorga is felveszi a harcot, nem a parlamentben, mert onnan kibuktatták, hanem a katedrán. Averescu Goga demagógiáját küldi a csatába és a január 4-iki aktus, amelynek egyetlen védője Bratianu, bizonytalan utakra tereli a román politika sorsát. így fiafalit Vörös Rák gyó és szépít a Cflrall-créme Gorall-puder í!@FOlt-szappaii Főlerakni a C. S. R. róacéjy?: 'tár, Braflslava. 4
