Prágai Magyar Hirlap, 1927. július (6. évfolyam, 148-173 / 1482-1507. szám)

1927-07-20 / 163. (1497.) szám

Franciaország francia égisz alatt Indító jányosni akarta Cjehiitováhia, Ausstría és Hagyarorsság „alkalmi ss3vet$és«i” Mit határozlak Pá?!$ban Ausztriának Németországhoz való csatEakosása elleni — A P. M. H. párisi tudósítójától — Pálús, julius 19. Nagytant oeságu s a szó komoly értelmében szenzációs értés üléseket van módomban alább közölni. A Duna medencéjében elterülő közép európai államok sorsát figyelemmel kísérőknek bizonyára feltűnt az a rendkívül heves támadás, amellyel a francia sajtó legutóbb két Ízben is illette Ausztriá­nak Németországhoz való csatlakozási mozgalmát. Először a francia külügyminisztérium lapja, a Le Te mips, azután a Liberté hasábjain Bainville tör­ténetíró kelt ki éles hangon Ausztriának Német­országhoz való csatlakozási szándéka ellen. Franciaországban már hónapok óta élénk fi­gyelemmel kisérik Ausztria csatlakozási mozgal­mát, az egyre szaporodó gyűléseket, az egyre sű­rűbben megjelenő újságcikkeket és főleg azt a kö­rülményi, hogy olyan előkelő polgári körök is ér­deklődést mutatnak a Németországhoz való csat­lakozás iránt, amelyek eddig ettől a mozgalomtól feltűnően távolt ártották magukat. Junius végén a francia külügyminisztérium állítólag rendkívül élesbangu reklamációk kíséretében Párisba hívta Ohamibmm grófot, Franciaország bécsi követét. A francia követ el is utazott Párisba, miután a fran­cia külügyminisztérium értesítette, hogy valaminek történnie kell, valamit tenni kell Ausztria csatlakozási vágyának a lehűtésére. A francia követnek ugyan egész sereg kitűnő vas­úti összeköttetés állt volna a rendelkezésére' Bées- ből Párisba, ő azonban ezt az utat egy csodálatos kerülővel — Prágán át kívánta megtenni, ahol hosszú tanácskozást folytatott Benss külügyminiszterrel. Párisba érkezve, a francia külügyiminiszté­riumban megtartott tanácskozások arra az ered­ményre jutottak, hogy Franciaországnak okvetlenül bele kell avat­koznia, hogy a középeurópai nemzetközi egyen­súlyt (már amennyire azt St. 0ermainban helyreállították) fent airtsák. Már ennek a tanácskozásnak volt az eredmé­nye, hogy a Csehszlovákia és Ausztria között folyó kereskedelmi szerződés megkötésére vonatkozó tárgyalások, amelyek rendkívül vontatottan és csak nagy akadályok leküzdése mellett haladtuk előre, egyszerre szaporább tempót vettek, hogy Oseih- szlorákia egyszerre hajlandónak mutatkozott bizonyos lényeges engedmények teljesítésére, amelyeknek következtében Ausztria is sokkal en­gedékenyebbnek bizonyult, úgy, hogy a tárgyalá­sokat egy-kettőre befejezték s a kereskedelmi szer­ződések tervezete nemsokára a csehszlovák par­lament és az osztrák nemzetgyűlés elé kerül. Franciaország tudatta óhajait Csehszlovákiával és ennek az intervenciónak nem is maradt el a kellő eredménye. De ez még csak az első lépés volt. Most következtek azok a feltűnést keltő lap- itámadások, amelyekben a francia kormány a leg­határozottabban tudatja, hogy sohasem fog beleegyezni abba, hogy Ausztria Németországhoz csatlakozzék. A legfontosabb lépés azonban csak ezután követ­kezik : Igen jó forrásból, abszolút megbízható hely­ről kapjuk azt az értesülést, hogy a francia kormány a nyár végén felhívást fog intézni Csehszlovákiához, Ausztriához és Ma­gyarországhoz, hogy „alkalmi szövetségre” ahogy informátorunk mondta: „Zweckver­band“) lépjenek egymással, vagyis olyan gazdasági államalakulatot alkossa­nak, melynek tagjai kölcsönösen vámmentességet élveznek, vagy a legjobb esetben is egymás kö­zött. preferenciális vámok rendszerét vezetik be. Ez az alkalmi szövetség nagy ünnepélyességgel ala­kulna meg és nyíltan Franciaország égisze alatt működnék. Ennek az államalakulatnak az előké- szitcsévél hozzák összeköttetésbe azt a hírt, hogy Seiipel Ignác dr. osztrák kancellár, aki Karlsbadba megy kúrát tartani, onnan Prágába utazik, ahol nemcsak Benes külügyminiszterrel, hanem Maea- ryk köztársasági elnökkel is fog tanácskozni. Franciaország tervei szerint ehhez a középeurópai államalakulathoz rövid időn belül csatlakozni fog Jugoszlávia, Romá­nia és Lengyelország is. A terv, amelyet — ismételjük — igen jól ér­tesült és megbízható helyről kaptunk, több szem­pontból méltó a legnagyobb figyelemre. Kétség­telen, hogy Franciaország minden követ megmoz­dít Ausztriának Németországhoz való csatlakozása ellen és akciói között talán a leghatásosabb az az ötlet, amely szerint francia protektorátus alatt du­nai konföderáció létesüljön, vagy más szóval: francia felügyelet alatt álljon helyre az egy­kori osztrák-magyar monarchia, melyet Fran­ciaország vert széjjel. Kétségtelen, hogy ennek a tervnek a megvaló­sításába még bele fognak szólni azok az országok is, amelyeknek sorsáról Párisban így határoztak és hele fog szólni Németország is, ha e terv valóra válnék, keleti és délkeleti határán egy olyan ha­talmas gazdasági szervezettel találná magát szem­ben, amely ipari szükségletét eddig túlnyomórészt tőle fedezte és amely a neki nyújtott gazdasági l kedvezmények révén a jövőben nem venné igény­be a német termelést. Ez a terv azonban még egy szempontból érde­mel figyelmet: Május 13-tól 15-ig ülésezett Joabhimsíhalban a kisantant külügyminisztereinek legutolsó konfe­renciája, amely szakított eddigi politikájával Ma­gyarországgal szemben és úgy határozott, hogy nemcsak nem viselkedik ellenségesen, hanem igye­Prága, julius 19. A cseh és német szo- ciáldem okra táji, mint ismeretes, a bécsi ese­ményekkel kapcsolatban közös maniíesztá- cióra hívták össze ma délutánra Prága város munkásságát. A kommunisták is felajánlkoz- tak? hogy közös demonstrációt rendeznek a munkássággal, ezt azonban a szociáldemokra­ták kereken vissza utasították. A ma este félhat órára hirdetett közös szociáldemokrata népgyülésre több ezer em­ber jelent meg a cseh szociáldemokraták prá­gai házában, a Hybernska-utcai Lidovy Dum udvarán. A kommunisták is nagy számban gyülekeztek, de őket nem engedték be a ház kapuján. így azután az utcán rekedt Jilek és Stern kommunista képviselő, valamint Tou- zsil és Ohlumecky kommunista Szenátor is a gyűlés helyéről kizárt kommunista munkások tömegében. A kommunista munkások között, de még a gyűlésre tolongó szociáldemokraták között is ingyen osztogatták a kommunista Rudé Právo ma „délutáni rendkívüli kiadását, amelyben bajtársaknak szólítják a szo­ciáldemokrata munkásokat s kijelentik, hogy nem akarják a népgyülést szétverni, nem akarják a munkásságunk im­pozáns tüntetését lehetetlenné tenni, csak együttesen akarnak manifesztálni az osztrák munkásság mozgalmával érzett szolidaritás kifejezésére. Fél hat óra tájban kavarodás, majd nagy lárma támadt a /apu előtt. Az egyik Szociálde­mokrata rendező, aki a kapuban szigorúan le- igazoltatja az udvaron' tartandó népgyülésre igyekvőket, kiragadja az egyik kommunista rikkancs kezéből a Rudé Právo rendkívüli kiadását és arcul üti az illetőt. Már-már izzó a helyzet, parázs verekedés ké­szül kitörni, de a mérsékeltebb elemek köz­bevetik magukat, megakadályozzák a nagyobb botrányt. A Masaryk pályaudvar előtti utca olyan, mintha hadi állapot volna: gyalogos rendőrök sűrű sorfala állja kö- I rül a szociáldemokraták munkás házát a kérni fog a kisantant államai és Magyarország kö­zött gazdasági téren közeledést létrehozni -6 Ma­gyarországot szorosabb gazdasági együttműködés­re fogja felhívni. A kisantaninak ez az állásfogla­lása akkor hivatalosan nem került nyilvánosságra, de minden beavatott politikus informálva volt róla. Tudott róla természetesen Chambvun gróf, a bécsi francia követ is, aki épp azért vette útját Rérsből Párisba Prá­gán át. hogy ott részleteiben is informálódjék arról az állásfoglalásról, amely a középen ró pa.i államok gazdasági együttműködését lehelsé- gessé tenné. A kisantant nemcsak Magyarországgal szem­ben kívánja meg változtatni politikáját, hanem gaz­dasági közeledést óhajt létesíteni Ausztriával cs Lengyelországgal is. Ez a terv most ősszel valóra fog válni :a kisantant kezdeményezte, de megva­lósulását Franciaország veszi a kezébe, mert ezen az utón akarja megakadályozni, hogy Ausztria vele szomszédos házak is több száz gyalo­gos rendőrt rejtenek magukban. Néhány lépéssel odébb, az utca másik végién álló vámhivatal épületnek hatalmas udvarán a lovasrend őrség áll készenlétben. Hat órakor elzárták a Lidovy Dum kapu­ját, mert több ember már nem fért be. Meg­közelítő becslés szerint háromezer ember to­longott a szociáldemokrata rnunkásház udva­rán és kertjében, úgyhogy két részletben tar­tották meg a népgyülést. Az egyiket a kertben, ez volt a nagyobbik gyűlés, a másikat az ud­varon. A kerti nagygyűlést Dundr cseh szoci­áldemokrata szenátor, pártfőtitkár nyitotta meg. Megnyitó szavaiban kihangsúlyozta an­nak jelentőségét., hogy ez az első eset, hogy a cseh és német szociáldemokrata munkássán Prágában együttesen demonstrál s együttesen tiltakozik nemcsak azon esemé­nyek miatt, amelyek a bécsi véres pénteket előidézték, hanem az itteni reakció és fasciz- mus ellen is, amely napról-napra szemtele­nebb. Ezután javasolja a gyűlés elnökségének megválasztását cseh és német szociáldemokra­ta ve zéríórf lakiból. Dundr szavai köziben a tömegből éles kiáltás haitik: — Mi van a kommunistákkal? A tömegen moraj vonul végig, de a rendező­ség hamarosan kiemeli a közbekiállót és kiteszik őt az udvaron keresztül a kapun kívülre. Kiderül, hogy a kertbe néhány kommunista is befurako­dott, de ezek egyelőre még csöndesem viselkednek. Dundr után Sykora, a bécsi cseh munkáslap szerkesztője emelkedik szólásra. Frázisokkal telt beszédében azzal igyekszik indokolni a legutóbbi bécsi szomorú eseményeket, hogy a választások folyamán az osztrák reakció nagy mértékben erő­södött. A belföldiek közül Soukup cseh szociáldemok­rata és Niesner német szociáldemokrata szenátor fog még fölszólalni. Az udvarban Brodecky beszél a néphez. Az utca képe hat óra után teljesen megvál­tozott. A 6Ürü rendőrkordon a mellékutcákba szorí­totta a Lidovy Dum elő! a tömeget, a munkás- házat teljesen körülzárta, oda be nem léphet senki. h."hjii rrmwi—r—en—M—i Az üzletek redőnyeit lehúzták. A közeli Havli- csek-térem pedig újabb lovasrendőrszakasz vonult fel, hogy minden eehelöségre készen legyen. Lapzártáig nem fordult elő nagyobb rendza­varás. > Mekkora a legnagyobb tengermélység ? A német „Éviden" cirkáló 10.Í50 métert mért — Óceánárkok és azok keletkezése — Az eddig is­mer! legnagyobb melységek — Visszhangmód- szerrel történt a mérés Németország a világháború óta kutaió tevé­kenységét nem tudja abban a mértékben kifejteni, mint annake'őtte. Ennek természetes oka fő­képpen abban rejlik, hogy gyarmatait elvesztette és ezért nem képes arra, hogy tudósait a tropikus égöv ismeretlen országaiba küldje. Az is ki van zárva, hogy német tudósok az antant-hatalmak birtokain végezzenek kutatást, igy tehát nem ma­rad más hátra mint az Óceán végtelen birodalmát felkutalni, ahol még rendkívül sok probléma vár megoldásra. A háború óta Németorrszág teljes erővel az oceáncngCafia területére vetette mayát és már eddig több expedíciót küldött ki. Leg­újabban a „Meteor” kutatóhajó járta be az Atlanti Óceánt Délamerika és Afrika között és kutatta át tengertani szempontból az Óceán e részét. Az erősen megcsappant német hadi'enge- részet sem marad mögötte civil kollégáinak, hanem erejéhez mérten ő is igyekszik a tudo­mány szolgálatában eredményeket felmutatni. Csak nemrég sikerült a német haditengerészei „Emden” nevű cirkálójának olyan tudományos eredményt bemutatni, amely méltó feltűnést .kel­tett az egész müveit világ előtt. Idén tavasszal a Csendes-Óceánon végzett kutató útja alkalmá­val Macassar kikötőjéből elindulva, Nakasaki felé való utjábau, Kiushiu szigete mellett tenger­mélységet fedezett fel, mely párját ritkítja az eddig ismeretes tengermélységek között. Az uj visszhang-mélységmérési módszer segítségével az Óceán jenekét ezen a ponton Í0A50 méterrel mérték. A Csendes-Óceán, sőt a világ legnagyobb tenger- mélysége egy árokalaku tengermélyedésben fek­szik, amely a Filipi-szigetektől keletre 1200 km. hosszúságban húzódik északdéli irányban. Hogy a Csendes Óceán több helyén vannak ilyen „árkok”, arról már régóta van tudomásuk az oceánografusoknak. Eddig hat ilyen haMtm/as árokról tudnak, amelyek mélysége 8000 méternél nagyobb. Az első nagy oceánikus depressziót 1874-ben fedezték fel, amikor egy amerikai hajó, a „Tuscarora” 8514 métert mért. A hajó neve után elnevezett „Tuscaroramélység” évekig a leg­nagyobb tengermélységnek számított. Japántól keletre fekszik ez az árkos depresszió. Néhány évvel később a Pala-szigetek mellett mértek 8138 méter mélységet, 1899-ben újból egy amerikai hajó, a „Néró” volt olyan szerencsés, hogy a Marianoktől délkeletre, Guam-sziget közvetlen közelében 9635 métert mért. A „Neromélység” legmélyebb pontja a félköralaku Guam-ároknak. A Bismarck szigetcsoporttól délre szintén van egy negyedik félköralaku árokszerü beszakadás, melynek legnagyobb mélysége 9140 méter. A leg­nagyobb óceán-depresszió- Ujzeeland szigeténél kezdődik és majdnem a Samua-csoportig terjed. Hossza 2700 km., több maximális mélységgel, melyek között a legnagyobb 9424 méter. 1912-ig ezek voltak a legnagyobb ismeretes tenger­mélységek, amikor ennek az évnek júniusában egy német hajó, a „Plánét” Mindanao-szigetétői keletre 9788 méterre találta a tenger fenekét. Ettől a ponttól 10 tengeri mérföldre délkeletre fekszik a legújabb Emdenmélység 10.450 mé­terrel. Az előbb felsorott oceándepressziók rend­kívül jellegzetes talajformái a mélytengernek. Geológiai szempontból keskeny árkos töréseknek tekinthetők, melyek keletkezése aránylag fiatal, mert a terciér-kor végére tehetők. Paradoxnak hangzik, hogy ezek a nagy tengermélységek nem aa Óceán messzeségeiben találhatók, hanem partok közelében lépnek' fel. Majdnem kivétel nélkül vulkánikus szigetcsoportok keleti oldalán fordulnak elő. Ez a rendkívül jellegzetes dolog a Csendes Óceán keleti szigetcsoportjainak geoló­giai felépítésével van szerves kapcsolatban. A szigetcsoportok genetikai kapcsolatban vannak ugyanis ezekkel a nagy törésvonalakkal, amelyek mentén vulkáni erők léptek fel és építették év- százezredek alatt azokat a szigetcsoportokat, amelyek mellett megtalálhatók a nagy tenger­mélységek. , A nemrég olyan katasztrofális lefolyású japán földrengések közölt és az előbb említett nagy óceáni törésvonalak között szoros kapcsolat áll fenn, ami azt mutatja., hogy a geológiai erők koránt­sem nyugszanak és az oceánteknők képződése még tovább tart. — A Csehszlovákiai Magyar Újságírók Szindikátusának prágai kerülete csütörtö­kön, julius 21-én este 8 órakor a prágai Conti- ’nental-kávé'ház különtermében rendes ülést tart, amelynek tárgysorozatán a szindikátus legutóbbi pozsonyi végrebajtóbizottsági ülé­séről való beszámoló és a kollektív szerződés ügye szerepel. Tekintettel a tárgysorozat fon­tosságára, a tagok pontos megjelenése köte­lezd csatlakozzék N é me tor szaghoz. JlisiesriBcai katonák wérfnrdüt rendeltek 8$ika?a@üiÉ&an Több mint háromszáz benssüEötfiet felkoncoltak — Elkeseredés Kőzépamerskában — Őrlési felháborodás az Egyesült Államok liberális köreiben Newyork. julius 19. Nika.raguában az egyik amerikai megszálló hadoszlop harcba keveredett Dávid Sandino nikaraguai liberális felkelővezér csapataival. Az ameriakiák heves gépfegyvertiizzel verték vissza a nikaraguaiak támadását. Az ütközetnek több mint 200 benszülött áldozata van. míg az Egyesült Államok részéről egy tengerészka­tona meghalt, háTom pedig könnyebben megsebesült. Newyork. julius 19. Az amerikai tení?e részkatonák nikaraguai harcáról s arról a vérfürdőről, amelyet az amerikaiak jóformán ok nélkül a beuszülöttek között rendeztek, számos kimerítő jelentés érkezett az Egyesült Államokba. A legújabb hírek hivatalo­san 327 halottról tudnak. Az Unió liberális köreiben nagv felháborodást okoz az ameri­kai megszálló katonák kegyetlensége. A kongresszus téli ülésszakán a demokrata képvi­selők feltétlenül szóvá teszik a nikaraguai eseményeket. Az incidens összeesik az ötödik amerikai munkáskongresszussal, ami még iobban elmérgesiti a helyzetet. A nikaraguai szakszervezetek küldöttsége Washingtonban bejelentette tiltakozását és keserű szavakkal panaszolja el az amerikaiak hallatlan brutalitását. E nyilatkozat szerint, ha a washingtoni kormány nem vonja vissza a megszálló csapatokat, akkor ezek mindaddig nem teremte­nek rendet Nikaragnában, amíg az utolsó lakost le nem mészárolták. Az államdepartemént az ocotali ütközettel nem igen akar törődni. Kellogg államtit­kár szerint Sandino tábornok közönséges kalandor és rablóvezér, aki mindenkitől pénzt akar zsarolni. Az amerikai parancsnok felszólította őt. hogv tegye le a fegyvert, de ehe­lyett megtámadta az amerikai helyőrséget. Erre a katonaság nem felelhetett másként, mint gépfegyvertüzzel. Sandino nem tartozik sem a nikaraguai liberálisokhoz, sem a kon­zervatívokhoz. — Ezzel ellentétben az amerikai sajtó liberális része ismét riadót fuj az amerikai imperializmus ellen. M prágai munkásság mai tüntetése A szociáldemokraták gyűlésére a kommunisták Is felvonultak — A kommunistákat nem engedték be a munkásházba — Hatalmas rendőr! készenlét IPZ7 jnnus au, szerm. 3

Next

/
Thumbnails
Contents