Prágai Magyar Hirlap, 1927. július (6. évfolyam, 148-173 / 1482-1507. szám)

1927-07-19 / 162. (1496.) szám

SeiSpsi marad,

a szocialisták is résztvesznek

a hatalom gyakorlásában

Berlin, julius 19. Német hivatalos körökben hozzávetőlegesen iffv Ítélik meg a bécsi helyzetet::. A szociáldemokraták már nem tartanak ki eredeti követeléseik mellett és nem követelik, hogy Seinel azonnal lemondjon. A koncentrációs kabinetbe se akarnak belépni. Ellenben azt szeretnék, ha a kormányban való részvétel nélkül mégis helyet kapnának a politikai irányításban, még pedig olyképpen, hogy a szövetségi tanács főbizottságának politikai hatáskörét némiképpen ki terjesztik, amire Ausztriában volt már precedens: a szanálás első napjaiban. A szociáldemokraták azt követelik, hogy ezt a kedvezményt azonnal kapják meg. mig Seipel csak akkor hajlandó beleegyezni e megoldásba, ha előbb a forgalmi sztrájk megszűnik. Ha a képviselők nem utazhatnak Becsbe, akkor az egész megoldás úgyis csak illuzórikus. Beavatott körök szerint a szocialisták a kancellárnak ezt az érvelését hajlandók elfogadni és már holnap visszavonják a sztrájkjelszót. Ma, legkésőbb holnap a kormány és a szociáldemokrata párt végleg megegyezik s a rendes állapot visszatér.

Páris:

páisgsrmáis álom!

Páris. július 18. A bécsi eseményeket, Parisban állandó fisrveleimimel kísérik, mert nagyon iól Indiáik. hogy a békeszerződések minden vívmánya kockán forog. A látszólagos nyugialom dacára a helyzet, még nincs megoldva és az osztrák fővárosban még minden felfordulhat.

Kitűnik, hogy Parisban tegnap és tegnapelőtt komolyan féltek a szomszédos államok intervenciójától. Úgy vélték, hogy Magyarország és Olaszország okvetlenül felhasználják a kedvező alkalmat és bevonulnak Ausztriába. Máig ez a veszedelem elmúlt, ami nagy megkönynyebbiiiést jelent Franciaországban.

Mindennek dacára a lapok nem tagadták, hogy a aaizdasági krízis továbbra is akut maradit s a népszövetségnek komoly erőfeszítést kell tennie az osztrák kérdés végérvényes mesoMáisáira. A szanálást a nagyhatalmak és a kisantant komoly feladatává kell teami. A csatlakozástól még a baloldali sajtó is fél s a Volonté meg az Éré Nouvelle egyhangúan elutasítja ezt az eszmét.

Ha Németország hatalmát Erdélyig és Belgrádig kiterjeszti, akkor ott ül a Balkán kapuja előtt és megvalósul az az álom, amelyről Berlin csak a világháború legborzalmasabb na,piaiban mert gondolni. A csatlakozás vasgyürübe szorítaná Csehszlovákiát, összeroppantaná a kisan- tantot és nyomban megteremtené a középeurópai blokot. a pangermanisták örök vízióját. A csatlakozás helyett a francia lapok nyomatékkal a gazdasági

Duna-konföderáció megteremtését ajánlják.

Ezzel a megoldással Becs elfoglalná régi tekintélyes helyét, Kőzépenrópában és meg- ■ szűnne az a hisztéria, amely a péntekihez hasonló eseményekhez vezet.

Megállapítható. hogy a francia sajtó épp oly határozottam, mint a csatlakozás gondolatát. elutasítja az olasz beavatkozás tervét is. E téren ia baloldali sajtó vezet, amelv szerint ■az olasz beavatkozás éppoly európai katasztrófát, jelentenie, mint a csatlakozás.

London

nagyobb erélyt követel

London, julius 18. Az angol lapok oldal- számra foglalkoznak a bécsi élőlényekkel és leszögezik, bogv az egész, európai béke az osztrák krízis szerencsés megoldásától függ. A konzervatív sajtó mindenért, a kommunistákat teszi felelőssé és hibáztatja, hogy Seipel prelátns egyáltalában tárgyal a baloldallal, ahelyett, hogy kérlelhetetlenül legázolná a nyugtalan elemeket. Becsben most, megbosszulta magát az. hogy az osztrák főváros sohasem védekezett kellő eréllvel a kommunista befolyás ellen.

Becs minden baloldali politikai kalandor aziluma volt és nem csoda, ha ilven körülmények között a kommunisták elsősorban Ausztria rendjét boritolták fel.

Ha Ausztria helyzete továbbra is megoldatlan marad, akkor könnyen sor kerülhet külföldi intervencióra, ami felborítaná az európai bókét. Pillantnyilag ugv látszik. hogv ennek az intervenciónak' réme egyelőre elmúlt. Ha azonban mégis szükség mutatkozna a beavatkozásra, akkor nem történhetik másként, mint a népszövetség parancsára és a népszövetség felügyelete alatt.

Moszkva ujjong'

Moszkva, július 18. A bécsi események Moszkvában nagy örömet okoztak. A lapok ugv állítják be a helyzetet, hogy az osztrák proletariátus fellázadt a fáséista reakció e- 11 en. A Pravda súlyosan hibáztatja az osztrák szociáldemokratákat, akik a tömegre lőnek és a mozgalmat nyugodt parlamenti mederbe akarják terelni. Ez nem vezet célra s egyediül a forradalom a megfelelő harci eszköz. A lap arra tüzeli a bécsi proletariátust, hogy használja ki a pillanatot és alapítsa meg a szovjetet. Csak Lenin módszere megfelelő. Az Isves- tia a bécsi eseményekben a forradalom győzelmét látja. Az osztrák főváros megmutatta, hogy a forradalom él és előrenyomul.

Róma

az idtrademckrácia ellen

Róma, julius 18. A lapok osak tartózkodással írnak a bécsi eseményekről. A Gior- nale dTtalia szerint nemcsak Moszkva okozta a katasztrófát, hanem az a sok ultrademokrata iránv is, amely Becsben minden erőt és átütőképességet megbénít. A forradalmi gondolatokkal szemben tanúsított tőle-1

randa most megtermetté gyümölcséit s meggyilkolt néhány száz bécsi polgárt.

Az osztrák-magyar határon minden csendes

Páris. julius 18. A berlini szociáldemokrata parlamenti szövetség olv híreket terjeszt. hogy a magyar kormány az osztrák határon újonnan felszerelt ezredet csoportosít s az irreguláris csapatok készen állanak az osztrák területre való benvomoilásra. A híreket a Miatin és az Excelsior is átvette. Illetékes magyar helyekről ezt a felelőtlen hirt, ma megcáfolják.

*

Hétfőn vihar előtti szélcsend

Becs, julius 18. A fekete péntek után aránylag nyugodt szombat következett, majd csendes vasárnap és bizonytalan hangulatú hétfő. A látszat szerint a bécsi forradalmi hangulat az utcai harcokról inkább a politikára terelődött, s a politikai tárgyalások eredményétől függ, vájjon a munkások és a felfegyverzett rendőrök békésen hazam ennek-e, vagy a harc újra felujul.

Pillanatnyilag Seipel ura a helyzetnek s nem szándékozik engedni. Magatartását állítólag a külföldről sugalmazzák.

Anglia kérlelhetetlen erélyt követel a bol- sevizmus ellen s már azt is rosszalja, hogy Seipel a szociáldemokratákkal tárgyal. Olaszország ugyanezt az álláspontot foglalja el, Franciaország szívesen látná Seipel kompromisszum nélküli győzelmét, sőt még Hindenburg Németországa sem szeretné — egyrészt kül-, másrészt belpolitikai okokból, — ha Seipel tekintélyét csorba érné.

így hát a kancellár, akit a vidék is támogat s akinek segítségére már szombat este — hajón, mert a vonatok nem közlekedtek — a kremsi, linzi, st. pölteni helyőrségekből körülbelül 5000 főnyi pompásan fölszerelt, megbízható katonaság érkezett, ma teljes határozottsággal valósíthatja meg 'Szándékait.

A kormány helyzete megjavult

Vasárnap a miniszterek a késő esti órákig tanácskoztak. Estig bizonyossá vált, hogy a kormány helyzete péntekhez viszonyítva, tetemesen megjavult. Seipel kor- I

I

Csizi Jód-Bróm gyógyfürdő

Ajánlva: érelmeszesedés-, ideg-, csont-, bőr-, mirigy- és izületi bajoknál golyva, izzadmányok, hüdések, angolkór, görvély- kór és vérszegénységnél stb. Jódfürdők. hidegvizkurák, fénykezelés.

Otthoni ivó- és fürdökurák

Prospektust küld a „ Fürdőigazgatóság Csízfürdő—Cizkúpele

mánya nem hajlandó a szociáldemokraták kívánságát elfogadni és nem mond le,

ellenben minden jogos és méltányos elégtételt megad a Szociáldemokrata pártnak és az elesettek hozzátartozóinak. A kormány egyúttal megállapítja, hogy a rendőrséggel való összeütközést kizárólag felelőtlen elemek provokálták, ezek adták le az első lövéseket is, úgy hogy a kormányt nem terheli a felelősség.

Seipel és Seiíz felhívásai

Seipel dr. kancellár vasárnap felhívást intézett Rács város lakosságához, amelyben elitéli a pénteki eseményeket és bejelenti, hogy a rendőrség ezentúl minden csoportosulást erélyesen és szigorúan meg fog akadályozni. Végül a kancellár Becs lakóihoz folyamodik s kéri, hogy igyekezzenek méltó magatartásukkal megóvni az osztrák főváros jchir-ét. A szociáldemokrata „Mitteiiungblatt“, amely ma egyedül pótolja az újságokat, közli Seitz polgármester felhívását, melyben a rend és nyugalom megőrzésére szólítja föl a lakosságot.

Összeütközések

a vasárnapi éjszakában

Az utcai harcok elcsitultak ugyan, de itt-ott még történtek véres összeütközések. A hangulat puskaporral van teli s a legcsekélyebb ok azonnal robbanást okoz. A felhívások dacára

vasárnap éjjel számos kerületben a munkások mégis tűi ettek, a rendőrség pedig ilyen alkalmakkor nem sokat csititgatofct, hanem azonnal használta, fegyverét.

Éjjel egy órakor ellenőrizhetetlen jelentések szerint az egyik külső kerületben heves ösz- szüíközés támadt, melynek során négy munkás meghalt, többen pedig megsebesültek.

Hernaii külvárosban vérei harcok

folynak

Pozsonyba menekült külföldi újságírók szerint Récs teljesen kihalt. Vasárnap délelőtt a. rendet semmi sem zavarta meg, de délután az izgalom ismét növekedett. A legidegesebb kerület Harnals, ahol a munkások

már pénteken megostromoltak egy rendőrőrszobát,

három rendőrt levetkőztettek, majd bestiális módon agyonvertek és fölismerhe- tetlen húscafatokká tapostak. Vasárnap

5ZRMTQ GYÖRGY

rnoiR MÓRI

RB6ÉHY

Worfoiandi van dér Huysen a cél szürke szemei itták a fényt. És a fény zuhogott, pazarul, ki apa dlha lattanul, vég nélkül, mintha egy szerelmes isten hullatta volna le arany- zuliatagát Danae ölébe, Jáva szigetére.

A bungalow terraszáról messzire lehetett látni. És a fehér vászonnal bevont pa- ralfa-sisak ellenzője alól mégegyszer kifutott a két szürke szem tekintete, hogy a távolságok kincseit a pupillák kis, fekete pontjának végtelen mélységeibe rántsa.

A csatornácskák egymást metsző egyenesei óriási sakktáblához tették hasonlatossá a fensik rizsföldjeit. A vízzel elöntött kockák ezüst és gyémántcsillogásban verték vissza a trópusi nap sugarait. Jobbról a falu bam- busznádlháziai égtek elszórt narancsvörös foltokban, amelyek fokozatosan vesztek el a pálma-erdő kékeszöldjében. Balról dombsorba hiillámzott a sík, a lankán gyapotültetvények fehér sávjai villogtak és indigáültetvények sötét foltjaival váltakoztak a téglavörös kosnilltelepek. Túl a dombokon európai szemnek hihetetlen, szinte fájó színekben tüzeltek a hegyhátak. Cinóbervörös ment át a citromsárgába, karmin változott violán és lilán át a legsötétebb feketébe, tintaszinek olvadtak ultramarin'ba és halványodtak kobaltba. És mindezekben a harsogó fokozásokban a legvatiószinütlenebb zöldek küzdöttek az uralomért. Tereket hasogató méregzöld, bronzba átcsapó pávazöld, okkerbe és földbarnába halkuló tompazöldek. És mindenben. az égbolt izzó rém síjének vakító reflexei viliództak, mint a szinszim-fónia végső fel- fokozása, minden árnyalat arany aláfestése.

Van dér Huysen álimélkodött, mintha nem is látta volna őt esztendő minden reggelén Denae napverte ölét, Jáva szigetének m e s e sze rü szinb i r odalm-át.

A vonalak harcoltak, hogy ebben a túlzsúfolt színházi dekorációban legyőzzék a színék változatosságát. A rizsiföldiek vibráló sakktábláinak egyenesei karcsú ivekbe szöktek a domblaukákon. Majd merész ferdékbe és görbékbe ugrottak a hegyhátak fantasztikus kő alakulata in. A pálmaligetek csipkézett körvonalai hullámvonalba egyszerűsödtek, ott, ahol erdők kapaszkodtak fel a hegyhátakra, az alo-ebozót keskeny ékjei nagy tövisekként furódltak bele a színfoltokba', a fakúszók és kaktuszok legömbölyített körvonalai között. A pálmák ég felé terpesztették kinyújtott ágkarjaik végén kinyitott levélteaiye- reiket, karcsú leányok voltak, hajladozó derékkal, suhogva, zizegve fogadták nyitott tenyerükbe napvőlegényük ragyogó ajándékát.

Túl mindeneken, homoruoldalu, csonka- begyfü kúpok, örökre megdermedt gigászok: vulkánok csatarendje. Ők szürkén, dermed- ten állanak a színek és vonalak életorgiája fölött, ők ezredévekről hallgatnak és nem veszik észre a nyüzsgést.

Ők a föld mélyének követei, nem tartoznak a felülethez. És amikor uruk, a mélység szava rajtuk keresztül fel menny dörög, akkor pusztul a felület, a színek és vonalaik. És a gigászi kőtölcsérek hirt adnak elmúlt ezredévekről, amikor a káosz salakba vajudta önmagát. Hogy a rideg salakból sziklák, a sziklákból görgeteg, hegyhátak, domboldalak és végül humusz, földanya legyen. Hogy a zuzmókból, mohokból, zsurlókból, páfrányokból, moszatokból, algákból bozótok, cserjék, bokrok és fáik, rizs, gabona: élet lett.

A mélység itt régen nem hallatta hangját. Régen? Néhány ezredév nem idő a mély- s égek lélek zetvételében.

Némelyik tölcsér ön rombolta torkában tavaik állanak. Van dér Huysen nem egyszer hatolt fel e tavakig a rinoceroszcsarpiágokon,

j eltűnődve, miért törtet fel ez az ittfelejtett ősáilat a halál birodalmába. A kráterek tavai kerek tükör!apókként terültek a hároim- ' ezerméternyi magasban az égbolt alá, hide- ■ gén, mozdulatlan fényességben, minden pa- ! a’ányi felhőcskét visszatükrözve. És az orrszarvú talán ettől a tükörtől akart választ kapni arra, hogy miért felejtették itt évezredek, őt, a lassú életűt, itt az egyre gyorsuló életütemben. Legalább Van dér Huysen igy gondolta. És sohasem lőtt robbanóg-olyóval töltött fegyveréből az ősállatra, amelyben az ittifelejt-ettség, a végtelen egyedüllét tragikumát tisztelte.

Más kráterekben még morgott a gőzölgő dágvány. Vagy örvényekbe mélyült, vagy fel- puffadt és kicsordult a kráterek szóién és füstölve rohant le a homorú hegyháton. De nem érte el az életet-, mert hamar salakba jegeoesedett. A motetták és gaizirok beszéltek csak a mélység háborgásairól, a nyugtalanul szunnyadó erőikről.

Van dér Huysen most arra pontra nézett, ahol a tűzhányók sora megszakadt. Aranylila vonal úszott ott a légben, csak olyan lehellet- szerü, mint álom kezdete: a tenger.

Ez eszébe juttatta, hogy holnap mennie

kei.

Már nem látta a fényözönt. A haarlemi köd imbolygóit most előtte, a semmibefoszló, lomha, alaktalan árrfyékök, amelyekben még a tulipánok ragyogó szinei is elszürkülnek. Feketebarna, vagy vörösbarna, penésizszagai, mohos kőházak a dohos csatornák mentién, rozzant, álmodó bárkáik, foltoktól őlomsulyu, sötétkét vitorlákkal, kísér te tkarjaikkal han- dabandlázó szélmalmok és maga a tomlia, buta szél, amely úgy aránylik az örökös izgalmat adó monsszunihoz, mint a tehenekkel, facipőkkel és vajjal telt álmos anyaország ehhez a meseszigethez.

Aztán a szürke szemek újból nekivágtattak a távolságoknak. Nem, ez lehetetlen. Hát. nem rendelkezik ő az életével? Azért, mert]

a királyné tengerészgyalogságának kapitánya?

A sziget öt boldog évvel ajándékozta meg és Van dér Huysen fellázadt tengerészkapitányi rangja ellen. Most, hogy visszarántották az északi ködök, most tudta, hogy miért szürke a szeme, miért lett kapitány a tengerészgyalogsági különítményben, miért volt az élete vizenyős, unalmas semmi, mielőtt ide érkezett, a fény őshazájába.

Úgy érezte, itt kellett volna születnie, hogy ember lehessen és ne tengerészgyalogsági különitrnényparancsnok. És beleélte magát egy kínai, selyemárus, egy japán kardnyelő., egy maláj földműves, egy tamil zsebtolvaj, egy hindu fakir, egy arab müezzin életébe, amely elébevágott Batávia kikötőjének zsivajában, vagy a szomszédos Madura brahmán templomainak titokzatos, sötét labirintusaiban.

— Itt élni, itt élni! — gondolta és tekintete görcsösen kapaszkodott a távolságok legrejt etttebb zugaiba.

Egy pillanatra végigvillant agyán, hogy leveti a három arainykarsávval disziteit fehér vászon-egyenruhát. Ültetvényes lesz, vagy kereskedő, vagy talán valami hivatalban szerezne állást, hogy itt maradhasson. De nyomban érezte, hogy ehhez agyberendezését kellene megváltoztatnia, ahogy mondják: uj életet kezdeni. Nem tudta, mi akadályozza meg ebben. Ősei vérének nehézkessége, a sárgaláz ener- giatolvajlása, szőke fürtjeibe belopakodott ezüstszálacskái, kalandoktól való idegenkedése, alá és fölérendeltségének önállótlansága. Miaidegy. Az akadály jelen volt, és Van dér Huysen tudta, hogy sorsa holnap ellenállhatatlanul felkapja és hazaröpiti, mint a forgószél a porszemet. Már látta magát Holland van Ho-eck kikötőjében, a parti erőd garnizonjának tölgyf aburkolatu, fajanszkan daliás tisztikaszi- nótenuében üldögélni, likőröket szürcsölve és kisfejü, liosszuszáru pipából pöfékelve, vagy egy ócska iskolahajón, amint tengerésznö vendéivel* felesleges árbóctornáil és vitorláimanŐ- vereit vezényli unottan. v (Folytatjuk.}