Prágai Magyar Hirlap, 1927. július (6. évfolyam, 148-173 / 1482-1507. szám)
1927-07-15 / 159. (1493.) szám
Mai ssSüstHalt f© ®?«Ss&8 VI. évf. 159. (1493) szám - Pé»f©ES - 1927 julius 15 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ké; külföldre: évente 400, félévre 200, negyedévre 100, havonta 34 Ke. Egyes szám ára 1*20 Ke A szlovenszkói es ruszinszkói ellenzéki pártok Főszerkesztő: polÍtÍk(lÍ nCLpilcipiCL Felelős szerkesztő: DZURANYI LÁSZLÓ FORGÁOU GÉZA Szerkesztőség: Prága II., Panská uííce 12, II. emelet Telefon: 30311 — Kiadó- hivatal: Prága II., Panská ul 12/IH. — Telefon: 30311. — Sürgönyeim: Hírlap, Pralia Revízió Irta: Groó Géza dx. Lord Rothermere ismeretes cikke a trianoni szerződés revíziójáról diskutabilissá tette a köztársaság keretem belül eleddig száműzött gondolatot és fogalmat: Trianon revízióját. Persze nincs még szó érdemi vitákról, j annál kevésbé az idáig is eljutott gondolat jo- j gosságának elismeréséről s bár több jut ki ; az „előlkelő idegen*‘-nek a tárgyilagosság né1-- j küli, ócsárlásig fokozódó kritikából, — mégis ; meg van tűrve e gondolatról való szó és be- j tü, mert a kívülről jövő hullám ezúttal erő- j sebb volt, semhogy a határokon feltartóztatható lett volna. „A demokrácia: diskussió" elvének hazájában ugyan természetes lett volna már régen diskiissió tárgyává tenni e gondolatot is, ámde, hogy lehetett volna erre gondolni is akkor, amidőn a Szent fájdalom kipillantotta ártatlan feljajdulás, vagy sóhaj is elegendő volt ahhoz, hogy kiláp is zolandó irredentának minősítsék a sóhajtozó ábráudozót. Pedig a revízió gondolata nem más, mint az igazság gondolatával való foglalkozás. Ezt nem utasíthatja el magától Húsnak, Masaryknak népe sem, az a nép, melyet ezen vezetői az igazság elpu'sztithatlan erejébe vetett hittel vezettek a „keresd az igazságot, szeresd az igazságot" jelszótól a „győz az igazság" jelszaváig. Aki szereti az igazságot, az nem fél az igazságtól, s különösen nincs oka félnie annak, kinek száz percentes igazsága van. Ámde, ha nincs meg a száz percent, úgy a hiányzó Százalékot haraggal, gyűlölettel kitölteni nem lehet, hanem kivetve minden, az igazságot felhígító hamisságot, gáncs nélküli száz Százalékos igazsággá kell sűríteni azt. Trianonba a kontradiktorius eljárás nélkül hozott halálos ítélet kihirdetéséhez hívták meg a magyar nemzetet. A bírák azok voltak, akik még csak az imént karddal a kezükben nyílt harcban ellenségként állottak szemben ezzel a nemzettel s alig hullott ki a kard ennek a kezéből, már Ítélkezéshez ültek azok, kiknek látását még akadályozta a szemek vér- beborulá9a, kiknek szivét még a lihegő indulat dobogtatta. Az ítélet meghozatott, azt csak elfogadni volt szabad. Ez volt a trianoni „szerződés", a paragrafusokba öntött „Vae victis!" Az ember legnagyobb fogyatékossága, — melyből az emberiség legsúlyosabb tragédiái folynak — hogy az igazságot még akkor is ritkán találja meg, amikor keresi azt. És vájjon Trianonban keresték azt? Most, hogy idők múltával a szemek ütött kitisztultak, a szivek megnyugodtak, mintha látni kezdené a bírák egynémelyike maga is azt a nagy sebet, melyet Trianonban az igazság testén ütöttek s mintha füléhez engedné az elitéltnek akkor torkára forrasztott, de most már ki-ki törő védekezéséi- Ennek következményeként mintha tulajdonképpen csak most indulna meg a nagy per, melynek az Ítélethirdetést kellett volna megelőznie s mint a nagy jogszolgáltatási botlásoknál most is akadnak, akik a tehetetlenségre kárhoztatott elitéit igazát magukévá teszik s felvonultatják az érveket, melyek az Ítélet revideálását az igazság követelményének minősitik. Bizonyos, hogy a súlyos ítélet révén gazdagodó s az ítélet létesítette állapottal megelégedő felek a beati possidentes elfogult álláspontjából kifolyókig is védekeznek a revízió gondolata ellen s az ítéletet, mint százados sérelmeket jóvátevő igazságtételt fogják fel, rnely ítélet revideálásta csak sérelmükkel volna eszközölhető. De, ha ez az álláspont — az objektivitás minden hiányának ellenére — az emberi gyengeségekkel menthető, de sőt •— hehelyezkedve az ő álláspontjukba — még talán érthető is, úgy hasonlóképpen érthetőPoinearé csorbifiatfan tekintéliy @1 feleshette be a francia kamara nyári ülésszakét A szersátas is s^siíideíRfeeBí RedvéSsen járt a raiSR8Szferetec5>kBí©k — Ms yteSsé vaisar a pariamenfifisen — Etekanovszki és Polrasaré összecsapása Paris, julius 14. A parlament nyári időszakát ma éjjel programszerűen befejezték. Poinearé miniszterelnök éjjel két órakor föl- olvasta a kamarában a szokásos elbocsátó okiratot. A szenátusban ugyanezt a nyilatkozatot Barikon igazságügyminiszter olvasta föl. Miután a hivatalnokok fizetése körül támadt ve szed lelnie s vita szerencsésen elmúlt és a kormánykrizis tárgytalanná vált, a kamara nehézség nélkül láthatott hozzá az utolsó munkához. Az ülésszak gyors befejezése ezután már csak a szenátustól függött s a szenátus valóban kitűnő jóakaratot mutatott, amennyiben gyors munkával egyetlen nap alatt két kényes törvényt fogadott él. A hivatalnokok fizetésére szánt hitelt vita nélkül 265 szavazattal egyhangúan megszavazta és magáévá tette a választási reform törvényjavaslatát is, amely a kamarában oly súlyos küzdelmet okozott. Ez utóbbi törvényjavaslatot a szenátus 216 szavazattal 67 ellenében fogadta el. A hivatalnokok fizetésére szánt hitei tárgyalásának egyedül Cherini, a pénzügyi bizottság előadója fejezte ki aggodalmát, mert szerinte az 1927. évi költségvetés nem viselheti el ezt a túl nagy megterhelést, A szenátus utolsó óráinak békés lefolyásával szemben ,a kamara éjjeli ülése mozgalmas volt és bizonyára veszedelmes helyzetet teremtett volna, ha a képviselők nem gondoltak volna már a hazameneteire. Boka- novszkí kereskedelemügyi miniszter az utolsó ülésen teljhatalmat kért a német-francia kereskedelmi szerződés vagy kereskedelmi provizórium megkötésére. A kamara ugyan belátta e teljhatalom szükségességét, mégis hibáztatta a kereskedelemügyi minisztert, hogy a helyzetet elmérgesitette. A teljhatalmat a kamara 480 szavazattal 20-szal szemben, azaz jóformán egyhangúan, megadta, de egy-két ellenzéki képviselő ennek ellenére élesen megtámadta Bokanovszkit. Nogaro radikális szónok kifogásolta, hogy Németországgal mindeddig nem kötöttek kereskedelmi szerződést és a szerződés nélküli helyzettel nagy károkat okoztak a francia közgazdaságnak. A helyzet annyira elmérgesedett, hogy a kamara most kénytelen lemondani jogairól és teljhatalmat adui a kormánynak. Nogaro nyilatkozatát az általános elégedetlenség kifejezései követték. Poinearé miniszterelnök elvesztette türelmét, idegesen fölugrott és a terembe kiáltotta: — Ha a vita ily hangnemben folytatódik. nek, de sőt objektív igazsággal jogosnak kell elfogadni a másik fél azon álláspontját, hogy mindaddig nem mond le a róla-nélküle hozott ítélet revideálásának gondolatáról, mig a végeken felsír a fájdalmas SOS., mig a magyarságnak a határokon túlra szorult csoportjait az elnemzetlenités veszélye fenyegeti. A két álláspont össze nem egyeztetett volta visszafésüli a nehezen nyugvó idegeket, s akadálya a sokat emlegetett lelki konszolidációnak, a tartós megnyugvásnak. Itt válik a vita, helyesebben,. egyelőre az érdekelt felek álláspontja európailag közérdekűvé s túlnő az igazságszeretet, az igazság keresésének kérdésén. Mert — hogy a meghatározást köznépünk ajkáról vett mondás szerint formálegyszeriien fölolvasom az elbocsátó okiratot s azután mehetnek! Általános elképedés követte ezeket a szavakat. A kommunisták és a szocialisták vadul tiltakoztak. Poinearé idegei fölmondták a szolgálatot, kezét zsebre vágta és fölszaladt a szónoki emelvényre: — Utoljára szólok. Felolvasom az elbocsátó okiratot és mindennek vége lesz. — Majd rövid szünet után szárazon hozzáfűzte: — Különben bevallom, egyáltalán nem vágyóik megelégedve kereskedelmi miniszterem eljárásával! Ez a nyilatkozat óriási feltűnést keltett. Boikanovszki vérvörösen és felháborodva hátat fordított a miniszterelnöknek. A padokban a képviselők mindenütt izgatott, de a miniszterelnök személye iránti tiszteletből halk vitát folytattak, mig végre nyugalom állott be, de a légkör továbbra is villamos feszültséggel volt telítve. Szerencsére áz idő előrehaladt és kitörésre nem került sor. A teljhatalmat megszavazták egy-két többnyire mezőgazdasági jellegű korlátozással, majd Poinearé a tribünre ment és nyugodtan fölolvashatta a bucsunyilatkózatot, amely megköszöni a kamarának eddigi munkásságát. Pomcaré kormányának egy évi mérlege Poinearé tehát ismét megúszta az utóbbi napok veszedelmét. A nemzeti koncentráció, amely most egy éve a frankpánik demoralizáló hatása alatt a kormány élére állítatta az erőskezii, de a baloldali kartell választási győzelme után félretoltnak látszó Poincarét, továbbra is uralmon marad, hiába kifogásolják ezt a szocialisták és a szélsőséges radikálisak. Tagadhatatlan, hogy Poinearé bel politikailag óriási munkát végzett. Első dolga az ország szanálása volt, amit bámulatra méltó ügyességgel oldott meg. A frank stabilizálódott, a külföldi hitel helyreállt, anélkül, hogy a defláció réme hosszabb ideig kísértett volna Franciaországban. A frank értékét Zürichben olyannyira felhajtották, hogy a francia állam még keresett is a besszen. Viszont a kereskedelem, az ipar és a kisemberek nem csinálták végig azt a haláltáncot, amelyen a középeurópai államok közgazdasága a szanálás ideje alatt végigment. Az ipari és kereskedelmi konjunktúra nem romlott s Franciaország közgazdasága ma ismét egészséges. A szanálás után számos más belpolitikai problémát intézett el az agilis miniszter- elnök. Feltűnő, hogy belpolitikai téren a mijam, mely úgy tudja, hogy az igazság olyan, amilyennek az urak csinálják — a politika terén viszont olyan, amilyennek a hatalmasok csinálják. Ezt a fajtájú igazságot egyszer már megcsinálták Trianonban, melyről részben maguk állapítják meg, illetve kezdik megálla- pitani, hogy: nem igazság. Úgy látszik, hogy a hatalmasoknak ezúttal a tényleges igazsággal egybeeső igazságra van szükségük, szükségük van az újonnan keresett igazsággal járó lelki megbékülés re s ez a szükségesség az, mely tápot ad a revízió gondolatának. Ez a gondolat egyrészt az igazság feszitő erejénél fogva, másrészt a hatalmasok akaratából a felszínre bukkant, talán nagyobb erővel,' mint várható volt s most már megoldást kíván. niszterelnök nem követte előbbi reakciós magatartását s gyakran a jobboldal határozott kívánsága ellenére hajszolta keresztül mindenképpen liberális és haladó szellemű reformjait. így a vámtörvényeknél több ízben ellentétbe került a nagykapitalizmussal és kétségtelenül a kis exisztenciák oldalán harcolt. A tegnap megszavazott választási reformban szintén a baloldal pártján állott és ő volt az, aki visszaverte a jobboldal obstruk- eióját. A hivatalnokok fizetéskérdésében kezdetben tanúsított kéri élhetetlenségéből ugyancsak engedett és magáévá tette a baloldal kívánságait. Mindez nagyban emelte népszerűségét és Franciaországban ma egyetlen politikus sincs, akinek erkölcsi súlya és tekintélye oly nagy lenne, mint Poinearéé. Még párthívei is félnek tőle s tudják, hogy a miniszterelnök energiájával, szívósságával Ó3 talpraesettségével mindent keresztülhajszol, amit csak akar. Ha a kamara legviharosabb napjaiban a tomboló zajban fölkelt Poinearé és kis alakjával, energiát sugárzó arcával, éles szemével a képviselőkre nézett, nyomban elcsitult a zaj s a miniszterelnöknek máris nyert ügye volt. Egyedül a külpolitika az, ahol Poinearé a régi maradt. Németországgal szemben sohasem engedett, sőt minden vonalon igyekezett leépíteni Locarno következményeit. Á francia nép e téren készséggel követte vevő- rét, már csak azért is, mert közben Németországban jobboldali kormány került uralomra, amelynek jószándékábán Paris néni bízott többé. Poinearé luneyillei beszédével visszavetette a nemzetközi megbékülés munkáját és Németország rosszakaratúnak folytonos hangoztatásával újra feszült légkört teremtett a két ország között. Ez a külpolitikai | magatartás azonban csöppet sem befolyásolja a rrsiniszerelnök belpolitikai sikereit. Csak a külpolitikával van baf 1 Paris, julius 14. A Volonté kifogásolja, hogy a kamara a nyári szünet megkezdése elő't nemi foglalkozott kellőképpen a külpolitikai problémákkal és elmulasztotta a locarnói kérdés megtárgyalását. A közeljövőben Franciaország kénytelen lesz a Locarnőval szemben követendő álláspontot precizirozni, mert Németország is erre fog törekedni. Poinearé szemmel láthatólag mellőzi ezt a kérdést, holott Franciaország életszükséglete lenne a német—francia ellenfé'ek végérvényes kiküszöbölése. Chamberlain dicséri a népszövetséget London, julius 14. A Cár pánt, e-r Comp. egyik ünnepi ebédjén Chamberlain külügyminiszter beszédében kifejezte a népszövetség iránti bizalmát. Aki a tizenharmadik és tizennegyedik népszövetségi ülésszakot végigcsinálta. tudja, hogv a népszövetség bölcs vezetés ;alatt mindinkább hatalmas faktorrá vélik a világpolitika ügyednek, intézésében. Azalatt a három év alatt, amelyben Chamberlain is résztvesz a genfi tárgyalásokon, a népszövetség tekintélye határozottan emelkedett. Ha a genfi gyülekezet gyakran r. m is tudja megvalósítani összes terveit, tekintetbe kell venni, hogv először csupa szuverén jogú és.meg nem köthető .állam,.ülésezik ott. másodszor a népszövetség feladata a békét fentartani és nem összeveszéseket provokálni, harmadszor' pedig a népszövetség-' nek kínosan vigyáznia kell a szociális te gazdasági haladásra. Chamberlain Berlinbe itei London, julius 14. A Westminster Ct;\ zette értesülése szerint Sir Ausíeu ( ú r .Vr- Iain inog ezridén meglátogatja. Berlint Kz a hivatalos és nagyjelentőségű látogató-; közvetlenül a népszövetség szeptemberi ülésszaka előtt történik meg.
