Prágai Magyar Hirlap, 1927. július (6. évfolyam, 148-173 / 1482-1507. szám)

1927-07-14 / 158. (1492.) szám

' * j^Jű^ niKiUAk 1«n~i ja-ias iMj 1<Om« Befejeződött kecskeméti nemzetközi sakkverseny Aljechin fél ponttal előzte meg a magyar Steinert és Niemzowitsot — Uj magyar nagymester Kecskemét, julius 13. Tudósítónk távirati je­lentése. A kecskeméti sakkverseny döntő for­dulóját már kedden lebonyolíthatták, amennyiben a függőben lévő két játszmát további küzdelem nélkül remisre adták. Steiner kissé jobban álló hadállását nem tudta volna győzelemre vinni Al- jechin ellen, Vajda dr. pedig annak ellenére, hogy huszárja és két összekötött gyalogja volt el­lenfelének puszta futárja ellen, a félbeszakítás előtt olyan elemi hibát követett el, hogy a hadál­lás elméletileg már nem volt nyerhető. így hoz­zákezdtek az utolsó forduló lebonyolításához. Al- jechin gyalogost nyert a berlini Ahues ellen, miután azonban a remis elegendő volt az elsőség­hez, nem nagyon erőltette meg magát és a játsz­mát remisre adta. Pedig ezzel csaknem elsőségét veszélyeztette, mert Steiner közben a bécsi Kmoch ellen élénken vezetett spanyol játszmájában elő­nyösebb hadállást ért el. á döntő pillanatban azonban időzavarban nem találta meg a nyerő­folytatást és igy makacs küzdelem után a 70. lé­pésben szintén döntetlenre kellett adnia játszmá­ját. Gilget Niemzowics a szicíliai megnyitásu játszmában érdekes elméleti újítással lepte meg és már a 20. lépésben leteritette. A helyezésekre nem fontos Asztalos—Vajda játszmát a 19. lépés­ben remisre adták. leni dönt & játszmájában mindvégig jobban állott és csak rutinhiány akadályozta meg a győzelem­ben és az első dij világra szóló dicsőségének el­nyerésében. Ami a legbiztatóbb Steiner kariér- jének kialakulásában, az a körülmény, hogy kitűnő eredményeit nem annyim elméleti képzett­ségének, mint inkább kombináló képességének tulajdoníthatjuk. A sakkversenyzéshez éppen ez a kombináló erő kívántatik meg, amely Lasker- ben, Aljechinben és Breyerben érte el idáig leg­tökéletesebb kifejeződését. A másik Örvendetes tény, amit meg kell á1la- pitanunk az, hogy a többi magyar versenyző is igen magas sakkullurát reprezentál. A Jugor/lá- viában működő Asztalos Lajos dr. múlt évi bárt- fai harmadik dijának realitását mostani ered­ményével igazolta. Vajda is bejutott a döntő cso­portba és az a tény, hogy három magyar mester, ! Steiner, Asztalos és Vajda a döntőben küzdheUek és kiszoríthatták a második csoportba Tartako­wer és Grünfeld nagymestereket, a legbiztatóbb perspektívákat rejti a magyar sakkozásra. A ne­gyedik magyar mester, Takács, a B-csoportban ért el elég respektábilis eredményt és bizonyára még kiválóbbat is produkál, ha idegein úrrá tud lenni. A kecskeméti erőpróba után bizalommal né­zünk a nemsokára Londonban megkezdődő or­szágok közti világbajnokíiági mérkőzés elé, amelyre tizenhat nemzet négyes csoportjaival vo­nul fel. A párisi első sakkolimpíászon a magyar csapat második lett a csehszlovák csapat mögött, ez alkalommal azonban kilátásai sokkal erőseb­bek, mert a magyar gárdát olyan mederek alkot­ják, mint Maróczy Géza, Nagy Géza. dr., Steiner Lajos és Vajda Árpád dr. A magyar csapat egész bizonyosan a három első hely egyikén fog vé­gezni. Legveszélyesebb konkurrens Jugoszlávia, amelynek csapatában Vidmar Milán dr. nagy­mester, Kosztics Boriszláv nagymester, Asztalos Lajos dr. és Vukovics Károly küzdenek. Csehszlo­vákia szintén erős csapatot állít, melynek tagjai Réti Richárd nagymesteren kívül Gilg, Hromádka és Prokes mesterek. London elé tehát érthető érdeklődéssel tekint a sakkvilág. Vécsey Zoltán dr. Ellenforradalmi lélekkel a magyar vörös hadsereg élén Miért ürítették ki a vörös csapatok Szlovenszkót? — Julier alezredes érdekes feljegyzései Szlovenszkó mozgalmas napjaiból A győztes csoport végeredménye igy a kö­vetkező: Aljechin 12 (800 pengő), Steiner és Niemzowics 1134 (550—550 pengő, Asztalos 934 (400 pengő), Ahues, Kmoch és Vajda 834 (300—300 pengő), Gilg 8 (200 pengő). A második csoportban Tartakower remizett Takáccsal, Grünfeld Coliéval, Brinckmann nagy elnézés következtében vesztett Yatesszel, mig Vu­kovics átlépte az időt és igy elvesztette játszmá­ját Berndtson ellen. Ennek a csoportnak végeredménye: Tarta­koicer 914 (200 p), Grünfeld 834 (150 p), Takács és Yates 8 (90—90 p), Berndtson 7, Brinckmann, Colle és Vukovics 6. A kecskeméti nemzetközi sakkverseny a sakk történelmében nem éri ugyan el az elmúlt nagy versenyeknek jelentőségét, mert hiszen a nagy- mesteri gárdából mindössze Aljechin, Niatmao- wics, Grünfeld é3 Tartakower indultak, annál nagyobb jelentősége van ácsomban a magyaror­szági sakkozás fejlődésének szempontjából, mert alkalmat adott a magyar mester játékosoknak ar­ra, hogy tehetségüket és erejüket a nemzetközi mestemer senyeken kipróbált gárdával össze­mérjék. A magyar sakkozás terén az utolsó öt eszten­dőben kétségtelenül visszaesést lehetett megál­lapítani. Maróczy Géza nagymesterünk ugyan annak ellenére, hogy már erősen közeledik hat­vanadik életévéhez, még mindig méltóan repre­zentálja külföldi viszonylatban is a magyar szí­neket, azonban éppen magas kora és tréneri el­foglaltsága következtében már csak ritkán vesz részt igazi nagy küzdelmekben. A magyar sak­kozásnak legnagyobb reménysége a meteorszerü pályafutásu Breyer Gyula volt, aki a háború után a berlini mesíerverseny első dijának megnyeré­sével egyszerre a nagymesterek gárdájába küz­dötte magát, sajnos azonban, hogy ez a magyar zseni rettentő súlyos nélkülözések közepette 28 éves korában Pozsonyban elpusztult. Rétit nem számíthatjuk a magyar mesterek gárdájába, mert a Bazinban született kiváló sakkzseni nem ma­gyar kultúrájú és nem Í3 beszél magyarul. Az uj generációban sok ideig senki sem mwtatWizott olyannak, aki méltóan töltse be Mcn'óczinak, Charouseknak, Forgáchnak és BYeyernek örökét. Már szinte belenyugodtunk abba • a sajnálatos ténybe, hogy a magyar sakkozásra sohasem vir­rad fel az 1895—1910. évek dicső korszaka, ami­kor egymásután magyar nagymesterek hozták ha­za a nemzetközi versenyek dijait. Annál nagyobb örömmel kell megállapítanunk, hogy a kecskeméti mesterveisenyen megszüle­tett az uj magyar nagymester Bteiner Lajos sze­mélyében. Ez a huszonnégyéves fiatalember, aki gépészmérnöki tanulmányait csak nemrégiben abszolválta Mittweidaban, olyan családból szüle­tett, amelyben a sakkozás tradíció. Édesatyja, Steiner Bemát budapesti tanár az elmúlt évtize­dekben szorgalmas résztvevője volt a magyar- országi versenyeknek és a külföldi főtomáknak és ötletes támadó játékmodorával igen veszélyes ellenfélnek bizonyult. Idősebbik fia, Steiner Endre szintén képzett és erős sakkozó, aki nem­zetközi viszonylatban is jelentékeny szerepet ját­szott, igy például a pöstyéni B. mesterverseny első diját 1922-ben ő vitte el a pozsonyi Walter előtt. Steiner Endre talentumában azonban nem biztunk annyira, hogy a nagymesteri konkurren- ciában megállhassa helyét, öccse, Lajos azon­ban mostani szereplésével kiérdemelte a büszke címet. Már a szász sakkszövetség idei versenyén feltűnt, amikor Samisch és Mieses német meste­rek előtt elvitte az első dijat, egyéb kisebb ver­senyeken is mindig sikerrel állta meg a helyét, mostani szereplésérvel azonban képesítette magát arra, hogy ezentúl a világ összes nagymester- versenyeire meghívót loapjon. Félegységgel ma­radi csupán a világ legjobb aldiv versenyjáté­kosa, Aljechin mögött és együtt végzett Nieiazo- wiccsal, aki Capablancának Aljechin után leg­veszélyesebb riválisa és szintén erélyesen készü­lődik a vi légbajnok sági küzdelemre*. Steiner eredménye annál impozánsabb, mert Aljechin el­Prága, julius 13. Tegnapi számunkban érdekes részletet közöl­tünk Julier alezredesnek, az 1919-ben Keletszlo- venszkón operáló vörös hadsereg vezérkari fő­nökének visszaemlékezéséből Mai számunkban Kassa kiürítéseinek részleteit ismertetjük. Visszavonulás . a cseh frontról A szándékolt visszavonulás hírére telefonon hívtam fel a hadseregparancsnokot és a III. had­test hangulatának ismertetése mellett kértem, hogy adjon ki parancsot, melyben cáfolja meg az antanttal való tárgyalásokat és rendül­je el a netmeliszinü zászló kitűzése mel­leit a támadás folytatásál. Azt a választ kaptam, hogy én nem tekinthetem át a politikai helyzetet úgy, mint ő, azonban te- lefonice nem közölhet velem többet, de jöjjek azonnal Gödöllőre, ahol részletesen tájékoztat. A III. hadtestparancsnokság ekkor Kassától délre, Hernádcsányon volt. Gödöllőn megtudtam, hogy a visszavonu­lás gondolatát az érlelte, mag, hogy a hadsereg balszárnyán balsikerü harcok folytak le és hogy az antanttól egy, a cse­hek katonai helyzete által diktált sür­göny érkezett, melynek tartalmából a ta­nácskormány az elismerés lehetőségét vélte 'kiolvashatni. E sürgönyben ugyanis az állott, hogy az antant a kormánnyal csak akkor hajlandó tárgyalni, ha a cseheknek békét hagyunk. A hadseregparancsnokság különben elvben elfogadta a hadműveletek fólyta- társa és a nemzeti zászló kitűzésért tett javaslatot azzal, hogy ezt a tanácskormánynak fogja indít­ványozni és hogy a hadműveletek továbbvezeté­sére Landlert fogja ajánlani. Tény, hogy e javaslatom következtében a tanácskormány aznap kora délután ülést tartott. Ennek az ülésnek részletes lefolyásáról az alábbi adataim vannak: Junius 24-én délután valamennyi népbiztos Garbai elnöklete alatt egy, az Andrássy-ut 4. szám alatt levő klubhelyiségben gyűlt össze. Az ülés megnyitása után Bölim kijelentette, hogy ő fáradt, beteg, a hadműveletek vezetését Land­lernek akarja átadni annál is inkább, mert Land­ler bízik a hadműveletek sikerében, mig ő (Böhm) pesszimisztikusan ítéli meg a helyzetet. Erre Kun Béla szólalt fel, aki a hadművele­tek folytatása mellett érvelt, de egyben felkérte Böhmöt, hogy maradjon továbbra is helyén, mert rossz vért szülne a munkásságban, ha Böhm, mint a munkásságból származó ember, visszar lépne. Ezután Landler vetet át a szót, ki csatlar kozott Kun Béla előadásához és hozzáfűzte, hogy a katonai helyzet á III. hadtestnél ró­zsás, a hadműveletek újabb sikereket fognak hozni, de szükséges, hogy azokat Böhm vezesse, mert Landler, mint intellektuel, a munkásság szemé­ben nem oly népszerű, mint Böhm. Böhm erre lemondását visszavonta. Ezután vita indult meg, melyben többen a katonai kalandok ellen szólaltak fel és a lé­nyeget abban látták, hogy a tanácsrendszer minden katonai kocká­zat nélkül iparkodjék fenmiaradni és be­lül konszolidálódni, amire a helyzet különösen kedvezővé válik, ha az ántánt nyomásának engedve, az offenziva a cse­hek ellen megszűnik. Az ülést végül azzal a többségi határozattal fejeztek be, hogy az offenzivát mégis folytatják, de egyelőre az ánlánltól követelnek garanciákat a Tiszántúl beígért kiürítésére, emiatt kérik a fegyverszünetnek néhány napi meghosszabbítás sáf, mely idő alatt ipi általános mozgósítást elren­delik, miközben a hadsereg kipihenheti magát és a támadás folytatásához átcsoportosulhat. Ezen az ülésen a piros-fehér-zöld színről szó sem volt. Böhm talán szégyelte magát, hogy erről be­széljen s elvtársai előtt elvmegtagadásnak tűn­jék fel és Landler is hallgatott. Midőn az ülés lefolyásáról értesülve, emiatt Landlernek szemrehányást tettem, azt a választ adta: — Kérem, majd megcsináljuk saját hatás­körben. Különös figyelmet érdemelnek az ülésen el­hangzott vélemények közül azok, melyek az of­fenziva folytatása ellen érveltek. Ezekből azt le­hetett kiolvasni, hogy a népbiztosok egy része a rendszer kiépítését és konszolidálását fontosabb­nak látja, mint a katonai sikereket. Nyilvánvalóan azért, mert a győzelmes sereg ugyanolyan ve­szélyt jelent a Rendszerre, mint a balsikerü had­művelet. Hogy ez a nézet a népbiztosok között álta­lánossá válik, akkor a célok látszólagos közös­sége: az elszakított területek visszaszerzése, mely közösség a célban idáig a tisztikar és a rendszer között fennállott, megszűnik. A tisztikar csak addig szolgálhat, rrdg tá­madó hadműveletek folynak. Junius 24-én úgy látszott, hogy ez az eset még fennáll. Ezután — junius 24-én délután — vissza­utaztam a III. hadtesthez, abban a reményben, hogy az offenziva folytatása lesz közbelépé­sem eredménye. Útközben Miskolcon értesültem arról, hogy Budapesten — sajnos! — sikertelen ellenforra­dalmi kísérlet történt. Visszaérkezve, kiadtam a parancsot a támadás folytatá­sának előkészítésére Igló—Poprád felé azzal, hogy az előnyomulás a fegyverszünet le­járta után azonnal megkezdendő. A fegyverszünet junius 29-éig tartót és nem előnvomulással, hanem vigszavonulással vég­ződött. Miért rendelték el a visszavonulást? Hogy mi volt az oka a visszavonulásnak, da­cára a hadsereg-vezérkari főnök ellenkező szán­dékának, azt nem tudom, csak sejtem. A népbiztosoknak mindennél fontosabb volt a tanácsvtenászer. Az ellenséggel való harc kockázatos dolog és ve­reséggel is végződhetik, mely esetben a rend­szer bukik. A támadó hadműveletek beszüntetése esetén a tanácsrendszer száméra veszé­lyes piros-fehér-zöld-mozgalmat meg le­hetett szüntetni. A kormányzat úgy vélte uralmát megszilárdítani, ha a hadműveletek által leikötött hadsereget a feladat alól felszabadítja, hogy ez az ország bel­sejében esetleg még fellángoló ellenforradalmi kísérlet letörésére kéznél legyen. Kétségtelen, hogy a junius 24-iJci ellenforradalom a tanács- kormányt éberségre intette. Végül a hadsereg-vezérkari főnök — katonai si­kerei révén — kezdett veszedelmes versenytárs lenni. A tanácsrendszer rájött, hogy az általa kisajátított mililatriizmm kezd ellene for­dád ni. Hadsereget szervezett, hogy ezzel uralmát bizto­sítsa, azonban elkövette azt a hibát, hogy a had­sereg vezetését a régi tisztikarra bízta, mely a rendszer ellensége voll. Ezt a hibát is lehetett korrigálni, ha a hadsereg a nyugvót állapotába jut. Ehhez járult az antant említett sürgönye, Kőnigsegg Lajos gróf: Szolimán Ben Darja Egy afrikai magyar gyarmat története. Egy temesvári magyar fiú Afrikába kerül és egy kalandos vállalkozásba kezd, magyar gyarmatot alapit. Renge­teg viszontagságos kalan on nu„. > resztül és bár éveken át irányította e kalandoslelkü magyar fiú a szomáli nép politikáját, terve mégis elbukik a nagyhatalmak irigységén. Ára 26.— Kés. nemkülönben az a lehetőség, hogy a hadsereg rövidesen nyiltan a tanácskormány ellen fordul. A hadsereget az ellenforradalom ellen csoportosítják át ■“Ez a kérdés is megérdemel néhány gon­dolatot. A III. hadtest katonai helyzete még a visz- szavonulás gondolatának lehetőségét is kizárta. A szemben levő csehek már egészen megtörtek. Még egy lökés és a III. hadtest a Vág völ­gyét eléri. A III. hadtest azonban a visszavomddtsi parancs teljesítését nem tagadhatta meg, mert a hadtest vezérkara a legénység előtt nem volt népszerű. A hadsereg-vezérkari főnök Stromfeld ezredes e tekintetben más helyzetben volt. ő kezdemé­nyezte és hajtotta végre a szép eredményeket hozott hadműveleteket Övé volt a felelősség, övé volt a siker. Ez népszerűvé tette őt a tisz­tek előtt, kik bíztak — jogosan — az ő erélyében és katonai tudásában. Rendkívül ügyes magatar­tása megszerezte neki a legénység ragaszkodá­sát is. Neve azokban az időkben fogalommá vált. Tőle várta mindenki, hogy az elhatározó lépést megtegye. Azonban julius végén már oly ellenőrzés alatt állt, hogy bizonyára nem vélte lehetségesnek a nyílt szembéhelyezkedést. A visszavonulás tehát megtörtént s ezzel az egyeilen lehetősége annak, hogy az országra néz­ve kedvező fordulat álljon be, örökre eltűnt. Kassától fájó szívvel vettünk búcsút. Magam is szolgáltam a világháború előtt Kassán, a felvi­déki "magyarságnak e gyönyörű központjában, ahol annyi minden emlékeztet bennünket dicső fejedelmünkre, Rákóczi Ferencre. Az itt lakó magyar tisztek és legénység be­vonulásunk után tömegesen vonultak a zászlók alá, úgy, hogy két uj zászlóaljat állítottunk feL Most, hogy a várost ki kellett ürítenünk, tartani lehetett attól, hogy az újra bevonuló cse­hek a Kassán megnyilatkozott nefltteti érzés miatt a lakosságon bosszút állanak. Eltávozásunk előtt a város parancsnokságát egy kiváló magyar huszártábomoknak, Hegedűs­nek adtuk át, akivel a világháború alatt együtt szolgáltam, s akit felkértünk, hogy a csehek be­vonulásáig tartó interregnum alatt a rendet fen- tartsa. A visszavonulás programszerű lefolyását el­lenőrzendő, a III. hadtestnél három amerikai tiszt (2 ezredes, 1 százados) jelent meg, akikkel volt alkalmunk bizalmasan beszélgetni. Úgy lát­tuk, hogy rokonszenveznek velünk, sajnálták a hadsereget, hogy sikerei da­cára hátrálnia kell, teljesen méltányolták a tisztikar nehéz helyze­tét és megértették, hogy az miért harcol. A visszavonulás alatt a hadsereg oly csoportosítást vett fel, moly inkább ctc ellenforradalom, mint az ellenség el­len irányult. Különösen emlitést érdemel egy hadosz­tálynak a Dunántúlra való eltolása, egy munkás­hadosztálynak pedig Budapest közvetlen köze­lébe való elhelyezése. A tanácskormány minden támadó hadművelet gondolatát elejtette és nyuga­lomra számított. A visszavonulás befejezése után az eddigi hadsereg-vezérkari főnök állásától megvált. (Folyatatjuk) — IJjabb kémkedési pör Kassán. Kassá­ról jelentik: A kassai törvényszék tegnap tár* gyalía Merni János budapesti 20 éves szabó segéd kémkedési ügyét. Meinl állítólag Milo- tay István dr.-nak, a Magyarság főszerkesztő­jének megbízásából jött Szlovenszkóra, bőgj a határok katonai erősítéseit, továbbá a ha­tárőrség Számát és a szlovemszkói magyarság hangulatát kikémlelje s arról jelentést tegyen megbízójának. Merni .Szlovenszkóra érkezése után Kassán jelentkezett, mint magyar kato­naszökevény, de Állítólagos titkos szándékát hamarosan leleplezték és mint kémet letartóz­tatták. A törvényszék Merni ügyében zárt tár* gyalust rendelt el, amelyen a budapesti sza­bósegédet bűnösnek mondották ki az ellene emelt vádban é® őt három évi fegyházbünte­tésre, ennek letöltése után pedig a köztársaság területéről való kiutasításra ítélte. xx 100 oldalon, csodás illusztrációkkal tarkítva, finom kiállításban, kötve jelent meg a Tapsifüles nyuszika és egyéb csodatörténj- tek, ára csak 12 korona. Megrendelhető la­punk könyvosztályában. *a£

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents