Prágai Magyar Hirlap, 1927. június (6. évfolyam, 125-147 / 1459-1481. szám)
1927-06-11 / 133. (1467.) szám
1927 junius 11, szombat I i t • • • Ahol van magyar iskola, ne hagyjátok elsenyvedni gyermek híján III Ahol nincs — bár szükség van rá — hangos szóval követeljétek ■ ■ • Vadászati autonómia Vajúdnak a szlovenszkói politika hegyei! Egy uj, ismeretlen alkotás megvalósulásának reményében tegnap épült paloták és régi kúriák már is romba dőlnek. Vájjon mit hoz a jövendő? Mi lesz az uj jövevény: életképes, erős hajtás, avagy torzszülött? Ki tudná ezt biztosan ma megmondani?! Ma csak ígért és kialakulandó eszmének a Körvonalait látjuk, ma még nem tudjuk megítélni, hogy milyen lesz maga az alak, mert azt határozottan maguk a tervezők sem tudják. Ebben a várakozás teljes, gyötrelmes levegőben kötelességünk a szlovenszkói vadászat, vadvédelem és vadászati érdekeltség álláspontját leszögeznünk. Mert ha tisztában vagyaink önlielyzefünk- kel, kívánalmainkkal, könnyű lesz a változó idők sodrában helyünket megállnunk, ha szükséges, az esetleges v' leimet megszerezni, hogy váratlanul meglepetések ne érjenek. A szlovenszkói vadásztársadalom óriási többségében ott él a sz’ovenszkói vadászat teljes füg- getlenitésének gondolata: vagyis a teljes vadászati aufonómia eszméje. Ennek az alapja pedig nem lehet más, mint a Szlovenszkóra vonatkozó, teljesen uj, Szlovenszkó adott viszonyain felépített és jellegzetes faunájának figyelembe vételével megalkotott vadászati törvény és speciális vadvédelem. A brünni cseh vadász-szövetség által kidolgozott és hivatalos jelleggel biró vadászati törvény- tervezet ellen az elmúlt év folyamán Szlovenszkón szinte késhegyig folyt a harc. E küzdelem igen érdekes tanúságokat szolgáltatott, amelyekre ma is- métlések elkerülése végett nem terjeszthetünk ki. E vadászati törvénytervezet általános karakter;sz- tikuma: a centralizáló jelleg. Olyanféle az, mint a tímár csizmája: belefér abba a kis és nagy láb egyformán, a magasiorkunak nem szűk, sőt ellenlábasa is elcsoszog benne. Ebben az idomtalan csizmában elfér a cseh- és mcrvaországi, a szlovenszkói és ruszinszkói vadászat ügye, így vélik a tervezők. Mert nem az a fontos, hogy e vidékek vadászatának jellegzetessége teljesen elvész benne: az unifikáció a fő! Miért nem férhetne meg a tátrai zerge, a kárpáti szarvas, a gömöri medve, a morva fogoly és a csehországi nyúl egy köpeny alatt? Ne feledjük el, hogy minden ország vadászatának: már a háború előtt is megvolt a maga jellegzetessége. Amily híres volt a morva fogoly és a csehorszgi nyúl és azokat vérfelfrissitésre minden országban nagyon szívesen megvették, úgy Szlovenszkó különleges alpin faunájának, erős szarvasának, medvéinek csodás hegyeinek, erdeinek is megvolt a nagy híre. Ezek mágneses erővel évről-évre idevonzották a tőkeerős nimródokat. A hivatalos törvénytervezetben van sok felesleges paragrafus, de a vadászati különleges karakt erisztikumok megőrzésére, fejlesztésére semmi sincs, pedig ezek egy-egy külön földrajzi egységből kiforrt értékes kincsek és szépségek. A szlovenszkói vadászati érdekeltség elsősorban is ezen unifikáló, a régi, hírneves jelleget megsemmisítő keret ellen fordult és tiltakozik ellene ma is! Az emberi társadalom összes intézményei, alkotásai évtizedes, évszázados, sőt évezredes evolúció szülöttjei. Az egyszerű igazság az, hogy a természetes fejlődéssel ellentétes hatások nem alkotók, hanem rombolók. Amint a nép egyszerű fialánya vad elszántsággal tiltakozik a legmodernebb báli ruhában való megjelenés ellen, mivel idegen- sége sérti szeméremérzetét, olyan természetes a szlovenszkói vadászati társadalomnak a hivatalos törvénytervezet ellen irányuló ellenszenve, mert mindenki érzi, hogy arra a vadászatra, amely az idők folyamán mint e föld járuléka, az itteni rögből nagyra nőtt: valami idegen, hozzá nem illő és lealacsonyító gúnyát akarnak ráerőszakolni! Az okos törvényalkotó mindig az adott viszonyokat veszi figyelembe és az adott kívánalmakhoz alkalmazkodva építi a maga müvét. Ezt az alapigazságot az uj, hivatalos jelleggel biró vadászati törvénytervezetben nem találjuk meg és ez szülőanyja sok-sok fölösleges izgalomnak és jogos elkeseredésnek. Ma még nem tudjuk, nem látjuk, hogy a vajúdás mit hoz Sz’ovenszkónak: egeret, avagy erős növendéket? Bármi is legyen a jövevény, mi e helyt leszögezzük egy külön szlovenszkói vadászati törvény alkotásának szükségességét! Ez jövendő vadászati autonómiánk alapfeltétele! A régi Ausztriának egy tucat és egy tartománya volt, azok vadászatát még az abszolutisztikus hajlamú Habsburgok sem unifikálták, hanem minden ország megalkotta a maga adott viszonyainak megfelelő vadásztörvényét. Az eredmény az volt, hogy minden tartomány, de végeredményében a monarchia vadászata világhírű lett, mert természetes fejlődését nem korfátozták erőszakos és ellentétes törvények. Ezt a gyakorlati igazságot ajánljuk törvényhozóink jóindulatú figyelméig. Köztársaságunkban meghonosul az országos rendszer. Szlovákország gazdasági ügyeit Németországhoz hasonlóan valószínűleg külön gazdasági ta-" nács fogja irányítani. Mi nemcsak a szlovenszkói speciális vadászati viszonyokon felépített vadásztörvényt kérjük, hanem másik kívánságunk, amely a vadászati autonómia alapgondolatából folyik, az, hogy az esetleg megalakulandó szlovákofszági köz- gazdasági tanácsban vadvédelmünk és vadászatunk, mint közgazdaságunk egyik fontos tényezője, a többi szakképviselet mellett ott is megkapja a maga külön képviseletét. Az erdőbirtokosok pöstyéni kongresszusán az egyik cseh mérnök előadó nyomatékkel kiemelte a szlovenszkói erdőviszonyok speciális jellegét s ezeknek a cseh- és morvaországiaktól eltérő, különleges és az itteni viszonyoknak megfelelő kezelését javasolta. Mi ezt az igazságot kiegészítjük avval, hogy a speciálisan szlovenszkói erdőkben speciálisan szlovenszkói a vadászat már évszázadok óta, e speciális karakteriíztikum adta meg neki a inul óin is. ma is a nagy hírét s e speciális jelleg eltörlése ellen ezer és ezer szlovenszkói vadász a nagy nyilvánosság előtt fölemeli tiltakozó szavát! Erre e helyen nyomatékkai fölhívjuk az ösz- szes szlovenszkói törvényhozók figyelmét! A Szlovenszkói Vadászati Védegylet múlt év nyarán Poprádon tárgyalta a törvénytervezetet, e közgyűlésen jelen voltak a brünni cseh vadászszövetség képviselői is. A tervezet fölött magas színvonalú vita folyt, a csehek csökönyösen véd'ék az eredeti tervet, a szlovenszkói képviselők, kivált Klimkó Gyula szenátor és Okályi Géza dr. törvényszéki elnök nyomatékkai a szlovenszkói érdekeltségért kardoskodtak s ez végül azt eredméFdimorülhet a kérdés, hová kerülnek, milyen pályáira lépnek a mi fiaink a középiskola elvégzése után? Sajnos, erről sem lehet teljes képet adnunk- Hiszen tudjuk, hogy az érettségizett tanulók közül még mindig igen sokan mennek a magyarországi egyetemekre. Helyesen cselekszenek-e ? Véleményem szerint semmiképpen sem. Az ott szerzett diplomákat — legalább egyideig — semmibe sem veszik; maga a nasztrifikálás tulajdonképpen uj diploma megszerzését jelenti Számukra. Ha Magyarországon maradnak, csak nyűgére vannak az ottaniaknak s ha protekcióval álláshoz is jutnak, mástól veszik el a kenyeret. Emellett azonban mi is veszteséget szenvedünk: távozásuk a mi intelligens társadalmunk kárát jelenti. Igaz, hogy nálunk a megélhetési lehetőségek csaknem a minimumra redukálódtak. Sok diplomás magyar fiú van itt kenyér nélkül és pedig többek között azért, mert állami tisztviselőnek magyar nemzetiségű embert nem igen alkalmaznak. Be kell következni aznban a kedvező fordulatnak s bekövetkezik akkor üa mi magunk is rajta vagyunk ezen. Ha önként félreállunk, szökünk az itteni nehé leégek elől Magyarországba, természetesen nem vesznek rólunk tudomást. Nekünk kell szembeszállni balsorsunkkal s kiverekedni exisztenciánkat. És ha a7Jt halljuk, hogy valamelyik pályán hiány van, készüljön ifjúságunk arra. Elsősorban kifogástalanul sajátítsa el az államaiyelvet. A mai ifjúság szellemi fölényével, becsületes munkájával, nem pedig protekciók liajhászá- sávail igyekezzék jövőjét megteremteni. S ha igazán szereti faját, itthon marad és igyekszik abban a körben, ahová kerül, magának és ezzel közvetve nemzetének tisztességet, jó hirnevet szerezni. A nemzeti becsület dolga tehát, hogy intelligens ifjúságunk itt igyekezzék elhelyezkedni. Az itthon maradt ifjúságot ezért úgy kell tekintenünk- mint magyar jövendőnk zálogát Vegyük őket körül minden szerefetünkkel, kísérjük figyelemmel előretörekvésüket, támogassuk céljhiík elérésében. Szociális gondoskodásunk ifjúságunkról még. csecsemőkorát éli. Ami eddig történt, inkább magának az ifjúságnak érdeme. A magyar társadalomnak fel kell ébrednie letargiájából. Vegyük é'&zre azt is, hogy eddig az állami stipendiumokat, a külföldi egyetemeken való iskolázás költségeit talán egyetlen magyar diák sem élvezi- Pedig az államnak kötelessége a mi diákjóléti intézményeinket is szubvencionálni; támogatni abíhan, hogy például Pozsonyban magyar internátus létesüljön stb. Hiszen a kormány Százezreket, sőt talán milliókat költ idegen diákokra. A nagyoroszoknak, ukránoknak külön főiskolájuk, két középiskolájuk s mindenféle stipendiumaik vannak a mi adófiüé- reinlkből. A Balkánról jövő szláv diákok vadónyezte, hogy a sérelmet tartalmazó paragrafusokhoz. szépségílastromot ragasztottak e fölirattal: „Szlovenszkó kivétel." Közgyűlés után a megjelentek ai I. szlovenszkói vadászati kiállítás megtekintésére indultak. A Kárpálmuzeum nagytermében, ahol a szlovenszkói vadászat méltó trófeái ámulatba ejtették a belépőt, az egyik szakbíró kezeivel a falakra mutatja, a Jednota képviselőihez fordult: — Ez Szlovenszkó vadászata! Ezt nézzék meg az urak és megértik, hogy miért nagy nálunk az ellenszenv és elkeseredés a vadászati törvénytervezet ellen! És a cseh vadászszövetség jelenvolt képviselői: Horacsek elnök és Zsalman szakelőadó, ott a nyilvánosság előtt kijelentették: — Belátjuk és elismerjük, hogy az uraknak igazuk van! A szépségflastrom helyébe a szlovenszkói vadászati autonómia eszméjét, mint ezer és ezer szlovenszkói vadász jogos kívánalmát, a vajúdás pillanatában ma szárnyra eresztjük. Hisszük, hogy. e sorok vadásztársaink szivében visszhangot keltenek és kívánjuk, hogy e gondolatok nemcsak a | törvényhozók között, hanem társadalmunkban is 'barátságos fogadtatásra találjanak! Orosz Sándor. szinüleg szintén állami támogatásban részesülnek. Nekünk legalább is a léiekszám arányában jogunk van erre az állami támogatájs- ra s -ezjt meg ne szűnjünk a kormánytól követelni. Végül nézzük,- milyen ifjúságunknak pályaválasztása ? Az 1925—26. iskolai év téli szemeszterében: 1. A négy tudományegyetemre beiratkozott összesen 14.810 hallgató (közöttük 2352 nő). Ezek közül csehszlovák anyanyelvű 9112, orosz, ukrán, ruszin: 1094; német 2775; magyar 448; lengyel 96; zsidó 1050; más 235. Vallás szerint: rám. kaith. 7933; gör. kath. 429; csehtestvérek 330; evangélikus 495; református 100; egyéb 8; pravoszláv 750; csehszlovák: 425; zsidó 2212; egyéb: 34; ieleke- zetnélküli 2094. A 448 magyar hallgató közül a theológiai fakultáson volt 1; a jo:\rn 156, az orvosin 183; a bölcsésaetin: 31; a gyógy&zerészetin 59; a természettudományin 18. 2. A négy műegyetemre beiratkozott 11.206 (közöttük 321 nő). Ezek közül oeshszlo- vák anyanyelvű 4952; orosz, ukrán, ruszin 2096; német 2470; magyar 319; lengyel 44; zsidó 860; egyéb 465. Vallás szerint róm. kát. 5309; gör. kát 231; csehtestvérek 232; evangélikus 357; református 52; pravoszláv 1963; csehszlovák 369; zsidó 1267; egyéb 49; feleke- zetnélküli 1377. 3. A hittanintézetekre beiratkozott 1004 hallgató. Ezek közül magyar anyanyelvű volt róm. kát. 47; evangélikus 7; zsidó 18. 4. A gazdasági, bányászati, erdészeti és állatorvosi főiskolákra beiratkozott 1270 hallgató; ezek közül magyar anyanyelvű csak 12 volt. 5. A zenei (szinészeti) főiskolákra beiratkozott 921 hallgató; ezek közül magyar volt 7. 6. A képzőművészeti főiskolákra és igen sok speciális szakiskolára, amilyen például a levéltárosi és könytárosá iskola, egy magyar tanuló sem iratkozott be. Ezek szerint a csehszlovákiai főiskolák összes évfolyamain magyar hallgató mindösz- sze csak 858 volt. Elképesztően csekély e szám. De ha meggondoljuk, hogy például az 1924—25. iskolai évben 476 magyar tanuló tett Csehszlovákiában érettségi vizsgálatot, úgy megállapíthatjuk, hogy középiskolát, végzett magyar ifjúságunk tekintélyes része vagy hivatalnoki pályára lépett (ami azonban mostani viszonyaink között nem valószínű), vagy pedig külföldön folytatja tanulmányait és igy azon az utón van, hogy szülőföldjétől végleg elszakadjon. Hogy ez milyen kárral jár a magyarságra nézve, erről már szólottám. Most legfeljebb a statisztika megvilágításánál még jobban beigazo iódik ez állításom. Sőt e statisztika megdöbbentő megvilágítása mellett merem állítani, hogy nemzete ellen bűnt követ el az a magyar ifjú, aki könnyelműen, a könnyebb elhelyezkedés reményében itt hágy bennünket. De bár- mint volt, egyet nem türünk a jövőben; azt, hogy az ilyen bennünket cserbenhagyott ifjú verje a mellét, hogy amit tett, azt magyar szivének sugallatára tette. Hideg önzésével nyűge lesz ő a kis Magyarországnak is. Nekünk ifjúinkra itthon van szükségünk. S ami sors jutott a magyarnak itt osztályrészéül, ez alól a sors alól ne igyekezzék senki magát kivonni; pláne az, aki magasabb miveltségénél fogva el van kötelezve arra, hogy a magyar kultúra istápolója, támogatója, sőt talán irányítója, vezére legyen. A főiskolai hallgatókon kívül a különböző (kereskedelmi, ipari, gazdasági stb.) szakiskolákban 4400 tanuló járt az 1925—26. iskolai évben. Mindenesetre ez a szám reánk nézve már kedvezőbb. S tulajdonképpen helyes is, ha a gyakorlati pályán próbál ifjúságunk boldogulni. Hiszen ezek az Jga/j produktív pályák és ez az igazi útja a nemzet vagyoni gyarapodásánakMegállapíthatjuk egyébként azt is, hogy éppen azért, mert a magyarság létszámához képest a főiskolákból és szakiskolákból kikerülő ifjúság száma csekély, — hogy a magyar ifjúságnak érvényesülése ebből a szempontból aggodalomra nem ád okot és ha bennünket, magyarokat egyenrangú állampolgárokként fognak kezelni s az eddig elzárt pályákat megnyitják gyermekeink előtt: remélhetjük, hogy ifjóságunk elhelyezkedése több akadályba nem fog ütközni, mint a más nemzetiségű ifjúságé. Ha tehát tulprodukcióról, szellemi proletariátusról beszélnek nálunk, és pedig joggal, ez nem vonatkozik a magyarságra. Egyenesen feltűnő például az orosz, ukrán és hozzájuk csatolt ruszin főiskolai és egyéb hallgatóknak aránytalan nagy száma. Ha tehát Hodzsa miniszter a szellemi proletárokra való hivatkozással bejelenti a középiskolák számának csökkentését, ezt nem érthetjük a magyar iskolákra, mert először is nincsen elegendő iskolánk, másodszor a pályára kikerülő tanulók szánva aránytalanul csekély a többi nem- zetőségekhez képest. . (Vége.) Marienbadi fiirdő!evél Marienbad. juniu; eleje. A marienbadi előidénv. melv hivatalosan többé-kevésbé május végével záródik le, a hozzífüződc várakozásoknak teljesen eleget tett. A múlt héten már 600 vendéggel több volt. mint a múlt év ugyanezen időpontjában. A vendégek nagv része Németországból érkezett, de Amerika és Angclország is nagy számban van képviselve. Meghosszabbította tartózkodását, Mária jugoszláv királvnő is, ugvhogv a pálvaudvaron veszteglő udvari vonatát további három hétig fogják látni az érkezők. Nagv népszerűségnek örvend Ar- mour csikágói huskirálv is. aki az általa szállított hússal tűi táplált vevőinek sorsában osztozik. A belföldi osztrák és magyar vendégeket csak júliusra várják. A város ezidén is szinte ragvog a tisztaságtól és a tanács elhatározta, hogv az utakat. rövidesen aszfalttal önteti ki, hogv a várost a portól vétgleg megszabadítsa. Ezzel egvidejüleg folynak a munkálatok a Tepl-apáts'ágnál is. amelynek a marien- badi forrásterület teljes kiaknázását és a szükséges ivó- és fürdőviztömeg biztosítását célozzák. A Helmer apát utasítására Winter mérnök forráshivatali igazgató által végzett fúrásokat nagv siker koronázta, ugvhogv a fürdőhely most, gazdag sóstartalmu ivóvíz és szénsavfartalmu fürdővíz fölött rendelkezik. Azonkívül hatalmas viztar tál ékokra bukkantak. amelyeket egyelőre a Patakba folyatnak le. miután nem tudják ezidőszerint használatukat venni. Szükség esetén azonban ezeket a viz tartalékokat azonnal fel lehet használni. A fürdőélet, minden rendszeressége mellett nagyon változatos képet nyuft,. Derűs napokon a sétaterek és a magasabban fekvő restaurációk igen népesek, esténként pedig a városi színház elsőrangú előadásai, valamint neves művészek hangversenyei nagv közönséget vonzanak. A második nagv fürdővárossal. Karlsbaddpl egv motorkocsi tartja fenn az összeköttetést., melv napjában háromszor mérsékelt gyors von a ti sebességgel közlekedik a két. fürdő között. Az ut.’ ezáltal igen kellemes és az utast nem fenvegeti az a veszély, hogv kéményseprő képében ér célhoz. xx Rendelje meg kiadóhivatalunknál a magyar irodalom kincsestárát, az Ifjúsági Könyvtár már megjelent 2. kötetét is. A Kis Pythagoras V’\ korona. A csehszlovák iskolapolitika keresztmetszete Szlovenszkó és Ruszinszkó iskolaügye a Prágai Magyar ' Hírlap hasábjain — Legfontosabb iskolaügyi problémáinkról ankétet rendezünk Egy jeles szlovenszkói magyar pedagógus cikksorozata a legfontosabb iskolaügyi problémáinkról 16. A pályaválasztás problémája 4 'PR
