Prágai Magyar Hirlap, 1927. június (6. évfolyam, 125-147 / 1459-1481. szám)
1927-06-08 / 130. (1464.) szám
. 2 , ——H—Ilii III—IBM' .IliUTÓI--ITT——■ —»« 19 27 junius 8, szerda. hogy a cél Boriin lasa. A francia sajtó volt az egyedüli, aimdy Fánis közvéleimónye előlit titkolni igyekeaett Chaimlbeilin mtjámaik igwzi célját. mert tudta, hogy a francia nép nem szívesen osztja meg a népietekkel az óceáni repülés dicsőségét!A féüiéifcenytked'éiseik dacéra a franciák neon • voapk Itóélfságtoe, hogy a nváisodilk repülés jelentősége ie nagy. A franciák beismerik, hogy az amerikai motorok jobbak, mint az európaiak iA francia köoviétLemiényl eieöscvrbnn a két repülés tecfcndikad oldala érdiekül. A mérnökeik {elvetik a kérdést: miiért sikerült kétszer egymásután az amieriikiaáak repülése, míg a francia próbálkozások kétszer egymásután csőddel. végjáték ? Padár (Lévé hadügyminiszter maga is‘rámutatott arra, hogy a francia repülés sokat tanult a két óceáni ut eredirröényéibőh. A Petit Journal igy 'összegezi a. Párisban kikr'istiálycsodoft álMsponiínt: „Csodáljuk ■Lindibergh és öhiaimiberlin ügyességét és bátorságát, de még inkább csőd áljuk azokat a nagyszerű gépeket, amelyek az utakat lehetővé tették. Mindig az anyag győz az ilyesféle repüléseknél. Franciaországban elég sok -jó repülőnk van. * Ebben nem maradunk el Amerika mögött. De nincsenek megfelelő gépeink! A hivatalos üdvözléseknél nem szabad többé üres frázisokat pufíogitatmink, hanem komolyan arra kell gondolnunk, hagy rep'iilőgépipiarr.nkat megfelelően segítsük, megújítsuk, hogy ugyanolyan gépeket ' állít hassunk elő, mint Amerikában." Az Echo de Paris szerint az amerikai motorok tö-. Itiéletiesiségiét Frandaorszáigfban meg sem tudják közeli fend. „E gépek biztonsága a csodával határos és a - kandia -saalkértűk csak a legnagyobb .b ám ulab ital nyilatkozhatnak róluk." Az Exceléior számos nyilatkozatot gyBp’Wt, amelyek közül talán a legérdekesebb Pinsar ezredesié. A kiváló katona beismeri, hogy a francia gépeket kizárólag csak háborús célokra gyakorolják be s így hiányzik belőlük a másfajta tökéletesség. Míg az amerikaiak közönséges és célszerű pastaireipiilőgépekksl röpködnek, addig a fran- tiá fekordgépeket a konstruktőrök kénytelenek páncélos tankokká átallákitami, ami persze lehetetlenné teszi az amerikainkhoz hasonló eredmények elérését. Az amerikai mo- .torok könnyebbek és gyengébbek, tehát ke-* vesebb anyagot fogyasztanak. Jó volma. ha Francia ország vieszatiérme a régi ÍNietiport-modeülixez, amely formájában és tariós- sájgábam nagyon hasonlít az amerikai gépekhez. Annak idején a negyvennyolc Idea-ős motorok 1125 ikfilamét-er óránkénti sebességet értek el, miig m-oet a francia gépek sokkal nagyobb lóerőezámpál sem tudják elérnf ’ezf. a- Se'bééségct. Yoimrag őrnagyi a párisi amerikai . nág-jtkovetiséíg légügyi' 'referense, ’igy nyilatkozott: „Ghamberlin eredménye nem jelent többé meglepetést a repülés számára. Ez az eredmény nem a szerencse kérdése már, hanem [ kiszámított és biztos. Ha az előkészületek megfelelők, az eredmény ’ sem mainadhiat el. A jövőben az óceánóntuli repüléseik a miagátólér- tetődö dolgok közé fognak tartozni. A retndes -légi közlekedés Newyork és Európa között ma, már nem ábránd.. Diujdjbergih és CfciambeT- 'Üin b.Sibdzioiayifo-k{áik, hogy az Óceán átír épülésé nem bolondság és nem sporjrekord “ Chamberlinné és Levinné Európába iuditUak Newyork, junius 7. A lapok egyhangúlag rneg- állapöjáik, hogy Chamberlain sikere bebizonyitettia a traaoaóceáni repülések' íe-áhniikai ké re sziiüüvi he tőségét. A New York Telegrapli szerdalt a valóság beérte a fantáziát. Az uj világ 'olyan eredményeket ért el, amilyenekről a régi világ nem is mert ál- .miodnii. Az emberiséget nemcsak a drót, repülőgép és rádióhullám köti össze, hanem az a lélek is, amely ezeket az összekötő eszközöket megtte- remtefíte. Meg vagyunk győződve arról, hogy Lindbeo-gh és Ohamihorlui tettei a békéi szolgálják. Amerika lelkesedése Chamberlain sikerére ugyan- olyian, mint Lindbergh sikerie, aiKkiabnával vollt. Kiüliöncse-n Jowa állam, am'&lynek területéről Chiamberlin származik, tombol a leKkesediést/őü. A detreiii kereskedelmi kamara, amely az óceáni repülés főpropagútora volt, tegnap a brocklini városházán tartott első ünnepélye® egy tizenötezerdolMros csekkéit nyújtott át ajándékképpen Obamiberiin feleségének. Levine asszony, akiinek férj© a kereskedelmi kamara tagja, egy gyémántokkal ékileft karkötőt kapott. Malí-zan német nagyköveit melegen üdvözölte a két asszonyt, akik ma a Berlin német gőzösön Európába indulnak. Jowa állam kormányzója a legnagyobb Míünitetésre ajiámflotta Ohiam- berlint. , A legközelebbi óceánátrepiiilés Detroiiitiból indul ki. Az ottani keresked-elmii kacnana úgy amis egy detroit—londoni nonsitopnejpüléist tervez. Cliaimiberliuné és Le vinné éjfélkor hagyták el Amerikát a. Berlin gőzösön. Elutazásuk a lka Imával sok ezer néző gyűlt a kii- • kötőbe s a rendőrség csuk nagy üiggyel-bajjal tudta femtartanii a rendet. — Amerikai tengerészeti körökben' különösen azért örülnek Ghnmberlin si- kiermek, mert az ő gépe is léghűtéses motor volt, ami beibizonyitja, hogy az amerikai • tengerészet helyesen gondolkozott, amikor a hadsereggel el- i'eiatéitb'en, repülőgép elit mind léghűtéses motorral szerelt© fel. Amierikai mérnöki körök a repülőgép- motorok gyártásának forradalmát várják- Lind- bergh és Ühiamberlin eredményeitől. ChaimberU nfogadtatása valószínűleg nagy nehézségekbe fog ütközni. Lindbergh fogódíaiíá- sánák programja óriási és Chamberlint. sem lehet kevesebb lelkesedéssel, vagy felkészültséggel várni. Jowa államban különben is rendkívül heves vérmérsékletű nép lakik s a köz- társaságiak mindeddig nem tudtak gyökeret verni ezen a vidéken. Ha most a jowai „nagy fiú" fogadtatását Lindborgh-el szemben elhanyagolják, akkor Jowaban egyezer s mindenkorra meggyülöük a washingtoni kormányt. Ohamlberlint Cooliidge valószinüüeg black-Mllisi nyári -lakásában -.fogja fogadni és -ugyanazzal a kitüntetéssel ékesíti, útónt Lindberghet. A ma délelőtti cottbusi ünnepségek Cotibus, junius 7. Ma délelőtt 10 órakor megtartották a cottbusi városi tanács ünnepélyes ülését, amelyen Chamberlin és Levinét a város díszpolgáraivá választották. A két repülő arcképét a városháza dísztermében örök időkre kifüggesztik. Chamberlin és Levine a harangok zugá- sa közben vonult a Szállodából a virággal behintett utcákon a városházára.A rendőrség alig tudta visszatartani a közönséget, hogy lelkesedésében meg ne rohamozza a két pilótát. A városházán a repülők mindenekelőtt beírták neveiket a város aranykönyvébe, majd beléptek a díszterembe, ahol az ötszáz összegyűlt vendég percekig tartó Hoch kiáltással üdvözölte őket. Ezután a főpolgármester emelkedett szólásra, hogy tolmácsolja a lakosság sze- rencsekivánatait. Ez az ut Szorosabbá fonta a barátságot Amerika és Németország között. — mondotta. — Cottbns város bol/og, hogy Chamberlin és Levinét falai között üdvözölheti. Ezek után átadták a díszpolgárságrói szóló okiratokat. A két repülő könnyekig meghatva hallgatta a beszédet, ámbár egyetlen szót sem értett belőle. A polgármester után Pools, a berlini amerikai nagykövetség tanácsosa válaszolt német nyelven és megköszönte a meleg fogadtatást a két ünnepelt nevében. Az amerikai nép soha el nem felejti ezt a szeretetek — A város polgárai sok ezer márka értékű ajándékokkal halmozták el a repülőket. Az éjjel folyamán kijavították Chamberlein gépét. Véletlenül volt Berlinben egy Wright- Wilde motorral fölszerelt katonai repülőgép és ennek a gépnek légcsavarét szállították Cottbusba, Délelőtt megérkezett a Jowa állambeli Delison, Chamberlin szülővárosának üdvözlete is. A város polgármestere: táviratában kijelenti, hogy Chamberlin - fogadtatása mindent felül fog múlni. „Bizonyogj hogy De- nisont a legszebb várossá varázsolják előtted." Amerikai é-s angol filmtársaságoktól már jönnek az ajánlatok- Európa minden részének városai, hatóságai és újságai meghívásokat intéznek a repülőhöz. Különösen Lengyelország és Magyarország akarják, hogy Chamberlin és Levine gépiikkel Varsóba, illetve Budapestre is eMtogassomkBécset, Párisi és Londont valószínűleg érinteni fogja a két repülő. A délutáni próbarepiilés A város báli ünnepély után Chamberlin és Lenin© Peo-ls amerikai köveísógi tanácsos autóján a KiH-ng© falu közelében lévő géphez utazott. A repülők autóját szűnni nem aikaró autókaraváin követte. Időközben a kijavított Mi«s Columbiát ká- vontaitták a mocsárból és egy. közeli dombra állították. Anniikor Cbamb eriin megérkezett, megtették az első kísérletet a propeller megindítására. A repülőgép mágnesével baj volt " a gép kezdetben nem aíkairt megindulni, de amikor az egyik autó mobi l mo tor mágneséin ek áramát átvezették, a légcsavar a közönség nagy hurrá zása közben forogni kezdett. A cottbusi rendőrség nagy Ívben elzárta a mezőt, úgy, hogy a start háromnegyedegy órakor akadálytalanul megiörtéidxc'iteit't. Mielőtt Chamberlin Berlinbe száll, előbb még kiköt a coit- busi repülőtéren, ahol Levine szintén helyet foglal a gépben. Chamberlin kijelentette, hogy az elterjedt hírek dacára, útját vissza Amerikába nem teszi meg .repülőgépein. Most néhány napig Berlinben marad, majd körutat tesz Európa nagyobb városaiba, valószínű lég Parisba is éllé tagat, de B ácsbe és Londonba okvetlenül elmegy. A repülés hosszú tartamát Chamberlin miinderaekolőtt a nagy viharoklral magyarázza. Anglia partiad fölött a gép többször hatezer méter magasságig emelkedett és ott is százhuszkilométeres tempóban repült. A hideg oly nagy volt, hegy a pilóta attól félt. hogy a keze lefagy. Berlinben! Ccttbus, 16 óra 15 perc. Chamberlin ás Lévámé felszálltak. Berlin. 17 óra 30 perc. Chamberlin anyja felhívta Berlint, hogy a Columbia megérkezése után azonnal beszélhessen telefonon fiával. 17 óra 45 perc. A Lufthansa repiüőgéposztaga föltűnt a légi kikötő fölött. Chamberlin repülő gépe a 14 gép között van és arról ismerhető fel, hogy egyfedelű és alsó része sárgám van festve. Mielőtt leszállttá, Chamberlin három kört ir le Berlin fölött. 17 óra 55 perc. Chamberlin a közönség leirha- tatlan öröippivalgása között löj/cleá .ért ,^^.,,. ...Mint ismerete?, Ch^mbertón. elutazása , előtt, kije leóiteitte, hogy amint Berlinbe ér, egy pohár pil- seni sört ürít ki Newyortí tiszteletére. Chvaílkovsky berlini csehszlovák követ ma délután 50 üveg valódi pdleeni sört küldött a tempelhofi repülőtérre, hogy a szükséges sör azonnal kéznél legyen. '3-^iáromi ciános ^Reménytelen szerelem Szegény (19) — Próbáld meg egyszter kifaggatni, irántad úgyis határtalan a bizalma. Tereld a szót úgy, hogy észrevétlen kezdjen beszélni- Talán elárulja majd, mi bántja olykor hetekig... Velem szemben, úgy látom, mintha félénk lenne. Ha ugyan számot tud adni magának is gyakori szorongásairól. Néha csaknem szerencsétlennek érzem magamat. Felálltam, megszorítottam a kezét: — Megtehetem. Ámbár nem lehetetlen, hogy az ellenkezőjét fogjuk elérni. — Csak próbáld meg, — s hálásan pillantott reám. — Hiszen mindent megtennék érte, csak ne látnám szomorúnak. Vannak órák, amikor kétségbe©jt. Sok gond gyötör emiatt s mégsem panaszkodom. Mert szeretem, reménytelenül. Ez is. boldogság, ha fáj is . ... Visszaültem. Először koccintottunk, utána eIhallgattnnk hosszan. Barátom a tüzbe anérült el, én figyelni kezdtem a csöndet. Akkor egyszerre ütni kezdett a falióra és zen- gétt-zengett a halálos némaságban. Éjfél VOlt. * Azután tavaszfcözepe lett. Hajnal önki nt arra riadtam fel az ágyban, hogy bánatos hang remeg végig a sikem, me.sz- sziről. Olyan volt az, mintha egy földöntúli iulköt fújt volna meg valaki nagy magabusultában. Minden virradatkor fölneszeltem rá s mielőtt ismét elaludtam volna, arra kellett gondolnom, hogy innét is el fogok menni egyszer s talán soha többé vissza nem jövök. Mikor egyizben a barátomhoz fordultam, mosolyogva világosított föl, hogy nem a föld alól jön az a titokzatos tülökhang, hanem a berceli szivattyútelep kürtje zug. ők is föl szoktak ébredni olyankor, de mert igen jókor van még, összenéznek kissé álmos .szemmel s szén kis álmot kívánva egymásnak, vissza- hajlják fejüket a vánkosraÚgy vettem észre akaratlanul, hogy a fiatalpár fokonkint mintha közeledni kezdenie egymáshoz. Egy estén egyedül maradtam Hedvig-asszonnyat s késő éjszakáig hallgattam, amint kitárta előttem a szivét. Úgy láttam, megkönnyebbült a vallomása után, amely — minek tagadnám? — meghatott. Ez azonban valamivel később történt. A fiatalasszony abban az időben türelmetlenül leste a napot, amelyen vendégségbe érkezik Béni bácsi és a felesége. Egyszer- kétszer célozni próbáltam rá, hogy ideje lenne talán hazafelé is készülődnöm, de az asszonyka olyankor befogta a fülét s megborzongva tiltakozott még a föltevés ellen is: — Csak ezt ne halljam! Haragszom! Haragszom ! Ilyen esetben úgy büntetett, hogy csakugyan nem szólt hozzám egyideig. Azzal erű geszteltém meg rendszerint, hogy maradok még. Mindenesetre megvárom Szabó Béni bácsiékat, akik harmadszori határidőt tűztek ki már a megérkezésre s föltétlenül át kell mennem Lóráuttal Kánya szerkesztőhöz is György-napra, lévén ez az ő nevenapja. Kánya máris üzent Hedvig asszonynak, hogj- azon az estén okvetlenül számit reám- Az én jelenlétem ugyanis, mint mosolyogva jegyezte meg Hedvig-asszony, döntő (jelentőségű Kányára nézve, mert az itteni társadalom előtt még jobban megszilárdítaná morális helyzetét. — Miért? — kérdeztem a fiatalasszonyt. Nekiihelyezkedett a karosszékben s akkor igy kezdte, kedves izgalommal: — Először is el kell mondanom magának, milyen előzmények után csöppent bele a mai jómódba. Hiszen láthatta, hogy széthizta már a ruháját... — Láttam, láttam. Mióta van itt voltaképpen? — Csak kis türelmet, — mosolygott fel, — sorrendet kell tartanom. Igaz-e, hogy sohasem volt szerkesztő? — IgazHusvét előtt volt ez közvetlenül, amikor szóbakerült Kánya. Barátom mindjárt ebéd után a gazdasági udvar felé nézett el azzal, hogy rövidesen itt lesz. De vagy félórája késett már. Az ablak nyitva volt s vakítón vágott be az áprilisi nap. Miessze, a hegyek iránt két felhőcske álldogálót magánosán. A nyárs- fám-túlról bánatos nóta jött idáig: valamelyik igáslegényke dúdolhatta él magát reménytelen sóvárgásában egy bizonyos kisleány után. Mielőtt, belefogott volna Hedvig-asszony, cigarettával kínáltam meg. Kedvesen húzta el a száját: — Lóránt megharagudnék . •. S beszélni kezdett Kányáról. Egyszerre éles képben állt előttem a szerkesztő ur jelenlegi társadalmi elhelyezkedése. Történt eszerint, hogy Kánya, miután már korosodni kezdett s Magyarország területén nem akadt még vidéki lap sem, amelynél legalább a „Vízállás" rovatvezetői állását sikerült volna elnyernie, gondolt egyet s a végső kietlenségben könyvügynöknek csapott fel. Persze ezúttal sem volt szerencséje. Ö maga egyelőre azzal nyugtatta meg magát e mindmáig obskúrus, körvonalú foglalkozással ^szemben, hogy elvégre igy is kultúrát terjeszt. Ha nem tehette tollal, megcselekszi tal- palás révén. Ámde eredményt nem tudott felmutatni. Mert — híven megrögzött szokásához — ahelyett, hogy az írókat ajánlotta volna megvesztegető fogásokkal, mindenesetben irodalmi vitát. provokált a kiszemelt áldozatokkal s a legtöbb helyen kilökték- Odacsapta hát ezt az állást is, de ugyanakkor meg kellett volna állnia az eszének, mihez kezdjen most? És abban a pillanatban, negyvenhárom esztendővel a háta megett, végül akadt egy ötlete, amely kifizetődött. Ráeszmélt ugyanis valami módon, hogy lakik a Ti- szaháton egy ispán-nagybátyja, akit aprógyerekkora óta nem látott. A többi rokonok ugyanis vacogni kezdtek, ha a nevét hallották: valamennyit meginterjúvolta immár kölcsönök irányában, persze becsületszóra, amelyeket azonban sohasem egyenlített ki. De a becsületszó azért érvényben maradt... Minek nyújtani a szót? Kánya hét évvel ezelőtt, egy augusztusi alkonyaton, csak beállított a nagybátyjához. Zsakettben, egyetlen táskával. (Folytatjuk.) Erelisiesies®€iés, nearasthénia Csísí Jód-Bróm Fürdő golyva, mirigy-, csont-, izületi-baloknál, angolkór, vérszegény- Nyitva május 1-től szeptember 30-ig. ség, tildéteknél az anyagcsere fogalom zavarainál, tehát mind- Felvilágosítást nyújt és prospektust küld a azon bajoknál ajánlva, hol a Jod-Brom-SosíUrdok indikálták. ö ' r , FURDOIGAZGATÓSAG €áW©S,Bm@MefeS8lÉ! SS9®CÍfÍK8Sml __________ CSIZFÜRDŐN (Cizkúpele, z. XVIII.) Il ié- és ©tCBi&mi kúrák.