Prágai Magyar Hirlap, 1927. június (6. évfolyam, 125-147 / 1459-1481. szám)
1927-06-05 / 129. (1463.) szám
1WI Janim 5, rmbmup. íBraha //., Jindrisská 76 szállítja önnek az igazi kézzel varrott budapesti cipőt. Thury Mátyás uramnak túrván hiába zörgettek. Aludt, mint a közmotndásbeli bunda. Nem.is csoda. Thury Mátyás uram, mint Munkács város fosadott kovácsmestere, jókor reggeltől késő estig a pálinkás bütyköst fogdosta. Mondhatni nagy szakértelemmel, nemesemberhez azonban egyáltalán nem illőn. Az este is rogyásig ázott az italtól. Azon mód ruhástól dőlt az ágyra, melynek szögletében ott sumnitott a kifogyhatatlan bütykös. Az éjszaka csendesen ölelte, körül a várost. Mintha a természet ás érezte volna a nagy idők gyászának terhét, ami a legjobban nyomta a nagyságos fejedelem vállait, aki miáT akkor Lengyelország felé igyekezett Előtte utíalan utak. felperzselt. falvak, utána életére törő kémek éis portváző orvgyilkosok. Az éjszaka volt, egyetlen jó barátja a nagyságos fejedelemnek. Az az éjszaka, amely milliárdnyi csillagszemével látta a kuruc seregek tábortüzét és beitta a bns tárogatók panaszos hangját... Thury 'Mátyás uram azonban ezekről még csak nem is álmodhatott. Az ital feneketlen mámorba ringatta. Hiába verte odakint egy ismeretlen, sötét aTcu ember az ólomkéretes ablakot, belülről csak egyenletes horkolás felelt ki rá. Az ismeretién férfi bosszúsan toppantott. A hátam egeit. kantáron feszülve két izmos szüsra paripa kaparta türelmetlenül a Latorcából hordott kavicsot. — Thury nemzetos Uram! Hallja-e. hogy zörgetek? Dehogy hallotta. Inkább felfigyelt rá a szomszéd szobában alvó Thury Márta. Tizenkilenc eszendeiének minden szépsége ott virított az arcán, de csakhamar ijedtségbe sápadt. Kiugrott forró nyoszojálvából és az ablakhoz sietett. Hamvas keblén összehúzta a hálóköntöst és igy figyelt ki a. rémséges éjszakába. A másik ablaknál felfedezte az ismeretlen emben. akt ugyancsak zörgetett. A csiliagfénynél hozzászokott: kissé a szeme a tolvajt takargató éjszakához és ahogy a lovakat tartó férfi egv pillanatra felszegte a fejét, Thurv Márta megismerte. Aggódó szemébe az öröm hajnala derengett fel. Két sima karja alá kapta kebleit és ugv uiiongot magában: — Jézus egv Is terem! Hiszen ez Máté! Az én Mátém! Ugyan hogy kerül ez ide? Már rohant is az édesapja szobájába és lármázni kezdett.: — Édesapám! Keljen fel! A nagyságos fejedelem csatlósa van itt! Kelmédet keresi, apámuram! Ugyan mi jó hírrel jön? Thurv Mátyás uram felemelkedett az ágyban. Alig tudta álomtól íeólmosodott szemét felnyitni. Nehezen krákogva kérdezte: — Mi bajod van édes egv lányom? — Semmi, édes apám uram, csak ... Nézzen kelmed az ablakra és látni fogja, hogy a nagyságos fejedelem csatlósa. Ku- czadv Máté van odakünn ... kezén két ló ficánkol ... K elmedet hívogatja ... Ugyan mit, akarhat ilyen késő éjszakán? Thury Mátyás uram feltápaszkodott az* ágyról. Mikor talpra állott, akkor érezte, hogy még mindig igen is bódul. OdatántoTgott, az ablakhoz és félrehúzta a reteszt. — Ki emberfia zavar engem éjnek idején békességes házamban? — Én vagyok, Thury nemzetes uram!.. Kuczadv Máté vagyok, a nagyságos fejedelem csatlósa ... Ezt a két lovat kívánja a nagyságos fejedelem, uram gazdám, kelméddel megjavíthatni... — Ml baja annak a két lónak? — Nincs ennek bája. csakhogy a huszti kovács rosszul verte rá a patkót... Thurv Mátyás uramban ezekre a szavakra felülkerekedett a mesterségére való büszkeség! Mert hát akárhogyan szerette is az italt, mégis csak első ember volt ő a munkácsi kovács céhben. Vezető férfiú volt, akinek hat legény verte a vasat műhelyében. — Bizony, kár volt azpkat, a nemes állatokat a huszti kovácsra bízni, mikor ötöt,, van nemes Thury Mátyás, Munkács fejedelmi város hites kovácsmestere, akinél senkise veri fel jobban a patkót... Már nyitotta is az ajtót. A' két. nemes vérű paripa nyihogni kezdett a torzonborz ember láttán s csak akkor nyugodt, meg kissé. amikor az magára ruhát, kapott, Thury Márta selymes keze megsimogatta egyiknek is. másiknak is ideges, finom orrát. Kuczadv Máté hozzáhajolt a leányhoz. A sötétségen át, összesziporkázott a szerelmük. Az a régi. éves szerelmük, aminek nem engedtek kielégülést, a háborús időik, a vesztett csatiák... A Márta pillája alá könny gyűlt, a nem várt viszőni látás örömétől. Mikor az öreg Thurv Mátyás a műhely ajtaia felé ment. hogy azt felnyissa. Márta hirtelen mozdulattal átkapta meleg karjával a Máié izmos nyakát és csókra-esókot halmozott. Aztán mikor már nem bírta tovább, ráesett feje a vitéz fejtéi dóímíánvára és zokogás vihar zott ki belőle: — Máté. Máté! Hogy ón milyen boldog vagyok, hogy ismét láthatlak. A Kuczady Máté feje is lebillent. Szomorúan simogatta meg a Márta szőke fejét és vallomásba kezdett: — Pedig ismét, csak él kell válnunk... A nagyságos fejedelemmel Lengyelországba ügetünk. Menekülünk... — Hangja vészt- ioslóan suftogóvá vált és az utolsó mássalhangzót, ismét csókba fullasztotta.... Thury Mátyás uram pedig kiszólt a műhelyből. — Jöhetsz Máté fiam! Hadd lássam, mit kell azokon a patkókon igazítani... A két szerelmes megszorította 'egymás kezét, aztán megindultak a műhely felé. A sötétben csak egy olajmécses világéit. Kuczadv Máté a korlát elé állította az egyik lovat, — Vegye le mesteruram mind a négy patkóját ennek a lónak. Rosszul van felverve. Sérti a ló lábát, nem tudunk ügetni... Thury Mátyás megvakarta a füle tövét. , — Hogy a dögvész egye le a kezét, az olyan kovácsnak, aki még a nagyságos fejedelem lovára se tudja felverni rendesen a patkót!... ^ . . Szerszámokat vett elő. A nagy harapófogóval leszedte a ló lábáról a patkóikat, aztán mint aki nagy cselekedetet visz véghez. amennyire bódult fejétől és karikáző szemétől tellett megveregette a csengő üllőn. — Pedig hát ió vasból van — állapította meg szakértőén. Kuczadv Máté ekkorra már elengedte a Márta kezét. Szomorúan mosolygott rá, ahogy térdére kanta ismét a ló egyik lábát, azzal, mint akit. bánt a keservesen pislákoló olaj- mécses fénye, hátat fordított neki. — Majd én tartom a patáját, csak üsse fel mester uram! Thurv Mátyás megforgatta néhányszor a patkót, a ló patáján. Hlegelte erre, illeged te arra. de sehogvsem tetszett neki. Mindenképpen jobban szerette volna felverni rá. mint ahogy a huszti kovács verte. Kuczady Máté azonban kivette a kezéből és ráigazitotta: — A nagyságos fejedelem ugv szereti, ha igy van rajta... Thurv Mátyás előbb mind a két szemével erőlködött. Majd a félszemét, behunyta és ugv nézte a patkót. Végül hozzáhajolt és tapogatni kezdte. — Sehogy sincsen ez igy jól! — állapított,a meg bizonytalanul és dörzsölni kezdte a fejét, hogy a mámor egv kissé kimenjen belőle. A csatlós azonban közbevágott,: — Bízza csak rám Thury mester uram! Én jobban tudom, hogv miként, szereti a nagyságos fejedelem... Én felelek érte, ha nem lesz ió,... nem kelmed... Thury Mátyás uramat, kifárasztotta az a szokatlan munka. mert. egyébként sonase dolgozott, annyi legény mellett,. Ráhagyta hát. Kuczady Mátéra: — Ha a nagyságos fejedelemnek így jó, én felverem, jobban, mint, senki más... Mikor máT minden szeget belevert, Márta ijedten kiáltott M: — Az Isten szerelmére! Mit cselekedett, édesapám? A kovács felocsúdva nézett a leány ijedt arcára. — Mi bajod van vélem? A csatlós azonban fürgébb volt. Elengedte a ló lábát és megragadta a leánv kezét,. Szeméből nagy ráparancsolás viUámlott ki. ahogy kituszkolta a műhelyből; — Márta! Nem láttál semmit? Esküdj meg. hogy nem láttál semmit... — suttogta lihegve a felindulástól. A leány feje a mellére billent. Nem értette. de asszon vi szivével megértette, hogy nagy veszedelmek halálmadaral röpködnek körülöttük az éjszakai fekete levegőben. Hirtelen hideg futott végig érintetlen selymes teátén és menekülőn igyekezett a házaitőig. Csak onnan fordult vissza, hogy mégegyszeT belenézzen a mécsvilágos műhelybe, ahol édesapja a visszatérő mámortól félig bódultán sorra verte fel a nagyságos fejedelem és hü csatlós lovára a patkót... * Már a hajnal piros sugárajjal nyuJkál- tak fel az égre, hogy leszedjék a csillagokat róla, mikor a kovácsulestér elkészült, a munkájával. * Borvirágos orrát egy kicsit] meg is fogta a hideg.. Márta az ablakból figyelt© a két árnyékaink titokzatos munkáját: és foga meg-megvacogott. Nem tudta mit jelent az, ami odabent, történik, de nem is kereste az értelmiét. Dobogó szivéből valami ellenállhatatlan vágy nyújtózott a lovak körül foglalatoskodó legény felé. Szerette volna még- egyszer. talán utoljára, kebléhez ölelni annak bozontos fejét és belesirni a csókjaiba minden sejtelmes érzését. A kovács tántorogva botorkált, b© az ajtón. Máría kitárta az ablakot és hajnali hűvösben felnyúlt a Máté nyakáig. A ló nesztelenül állott meg az ablak előtt,. Állati agyában valami visszaderengett az elmúlt évek homályából, amikor éiielemkmt ugyanígy állott. oldalával a falhoz simulva, ez előtt az ablak előtt. Máté akkor is. most is. lehajolt a lóról és magához fonta a leányt. — Isten véled Márta? Mi most elmegyünk messzire! Lengyelországba!.... Ha lehet,, visszajövök még érted... Csókra csók halmozódott- Márta pihe- gőn nyelte vissza sírását, és ugv vigasztalta a saját szivét: — Ugy-e, visszajösz értem, Máté? Ugy-e, el nem feledsz? Várni fogok rád! Várni... Sokáig, a hervadásomig,... a síromig... Mátéban már megint kesesüségek fakadtak fel. de egv közeli kakasszó felriasztotta kötél essiégéTzésé t. Sietve pecsételt még néhány csókot, a leánv ajkára, aztán kezét esküre emelve suttogta le a lóról: — Aztán Márta!... Nem láttál semmit!? Esküdi meg. hogy nem láttál semmit... A leány ajka esküre nyílt, de Máté belevágta sarkantyúját a lóba ... Az állat nagyot ágaskodott. Máté még visszafordult a nyeregből. Szemében bújó érzések sírtak. Érezte, hogy nem bír megválni ettől a leánytól. Azért hát visszaszólt, neki. mintha mentőkötelet, dobna a szerelmük felé: — Ha látni akarsz még ma Teggel. jöjj ki titokban a osernekhegyi erdő alá ... Aztán elvágta tett, Márta sokáig nézett utána. Egészen addig, amig a piactéren el nem nyelte a hajnali szürkület, A szive nagyon fáit. Fülében még ott csengett az utolsó hivó szó: — Ha látni akarsz még ma reggel, jöjj ki titokban a csernpkhegvi erdő alá ... Benézett a szobába. Thury Mátyás már ismét, horkolt. Az éjjeli titokzatos munkától elfáradt. Visszafekvés elölt még kihúzta a bütykös utolsó tartalmát. Ágyúval se lehetett, volna felkölteni. MáTta kendőt kapott gömbölyű vállára, bezárta a ház ajtaját és keresztül a Lator- czán. a csernekhegvi erdők felé tartott. A nap már a szolwai havasok csúcsát cirógatta. Az erdő zenélt. Valahonnan egy patak csacsogott, valami csábos mesét, a parton futkáTozó zöld háta gyíkoknak. Thury Márta megborzadt a nagy magánytól. Egv bokor mögé bújva leste az utat, melyet az esti zápor felöntözött. De nem sokáig várt, A kanyarulat felől lódobogást hallott. Pár pillanat, múlva feltűnt Rákóczi Ferenc fejedelmi alakja. Nyomában Kuczadv. Máté hü csatlósa ügetett, Márta nem mert a fejedelem előtt, mutatkozni. Csak mikor Rákóczi előrehaladt, akkor bujt elő a bokor mögül és tárt, karokkal rohant a csatlós ölelő kanjaiba. Rövid. néma. buosuzás volt.. . — A Jézus áldjon meg. szerelmem! Szivükbe zúgott a szárak s mire a fejedelem visszanézett, már Kuczadv Máté. ismét délcegen ült a lovon, mig a Márta kendője búcsút, integetve röpdösött... * Thury Márta elmélyedve bandukolt visz- szafelé az erdei utón. Á osernekhegyi kolostor fatornyában imára csilingelt, a haTang. Márta megállóit és imádkozni kezdett. Előbb Mátéért,, azután a nagyságos fejedelemén. . Szinte nem is vette észre, hogy két rossz külsejű lovasember közeledik. Az egyik le is ugrott lováról és Márta elé állott. —■ Mondd, leányzó, mit bolyongsz itt, ezen a vidéken, ilyen jókor reggel, egyedül? Mártában elakadt a szó a nagy ijedtségtől. Vére mind a szivébe szaladt, úgy. hogy lesápadt arcában csak két riadt szeme égett— Haza megyek. Munkácsra... — re- begt.e félig ájultam Ekkorra már a másik lovas is leugrott a lóról és megragadta a Thury Márta csuklóiét: — És hol voltál az éjszaka, hogy ilyen ennyire megijedtél férfiemberek láttán? Márta nem tudott felélni. Ajka remegett a félelemtől és esze minden gondolatával azon volt, hogy menekülhessen a két, fenyegető férfi keze közül. Az egyik azonban felnevette magát: — Nem mondanád-e meg. te ismeretlen leányzó az igazat? Áruld el nekünk, hogy a nagyságos fejedelem kíséretéhez tartozik a szived pária, akitől talán éppen az imént, búcsúztál ... . Thury Mártában e szavakra felburján- zot.t a szörnyű sejtés. — Ezek a nagyságos fejedelem életére törnek — gondolta magában és már nem fejt, Már kész lett, volna meghalni a ÚtZPetrogalli-emlékmiivet Petrogalli Oszkárnak, a szlovenszkái és ruszin- sakói magyarság dicső emlékű, nagy vezéralakjának temetésekor a magyar közélet vezéred spontán elhatározással gyűjtést indítottak a Petrogalli-sir- emlékre, amely hivatva lesz méltó módon megörökíteni PetrogalK Oszkár éledének és munkájának nemzeti értékét s hivatva lesz maradandó módon kifejezésre juttatni a kisebbségi magyarság élő kegyeletét. A gyűjtési akcióval a magyarság széles rétegei azonosították magukat s rövid néhány hónap alatt közel félszázezer korona gyűlt egybe. Az akciót azonban a megalakított emlékmiibizottság még nem zárhatta le g a kivitelre elfogadott monumentális emíékmütervet sem valósíthatta meg, miután a kivitelhez még közel 20.000 korona hiányzik. Hogy a gyűjtés a célnak megfelelő eredménynyel zárulhasson, az emlékmiibizottság az utóbbi hónapokban újabb gyüjtőiveket küldött szét a magyar pártszervezetek utján s a gyűjtés mielőbbi sikeres befejezése érdekében a bizottság most ezúton fordul Szlovenszkó és Ruszinszkó magyar társadalmához azzal * kéréssel, hogy a még hiányzó néhány ezer koronát jnniu* hó végéig hozza össze. A kérés elsősorban azoknak szól, okik még nem szerepelnek eddig az adakozók névsorában és ajjoíknak, akiknek kezeihez már eljutott egy-egy gyiijtőiv. Az emlékmiiíbjzottságnak az a terve, hogy a besztercebányai Petrogailli-emlékműret, még ez év nyarán felállittatja, úgy. hogy októberben, amikor Petrogalli Oszkár születésének ötvenedik évfordulója lesz. az emlékmű ünnepélyes felavatására sor kerüljön. Abban a biztos reményben, hogy az emlékmű- bizottság terve méltó visszhangra fog találni, felkérjük mindazokat, akiknél gyüjtöiv van, hogy azt a gyűjtött összeggel együtt mielőbb juttassák el á bizottság elnökéhez. Bothár Sándor dr. ügyvédhez (címe: Besztercebánya—Banská. Bystriea). Mindazok is. akik a gyűjtésben még hajlandók aktíva is részt venni és nincs kezükben gyüjtöiv. gyiijtő- ivérf forduljanak ugyancsak Bothár Sándor dr.-hoz, Egyes adományok a Prágai Magyar Hírlap kiadóhivatala címére is beküldhetők. káért- Dacosan vetette fel fejét és a két em-__ bér szemébe nézett... — Rossz utón jár az eszetek, Sa azt hiszitek rólam, hogv a szeretőm után jártam .., De már nem is folytathatta volna tovább. mert a két ismeretlen elkapta a kezét. és hátracsavarta. Thurv Márta felsikoltott a szörnyű fájdalomtól. Ropogó csontjai halálos rémületet hajszoltak fel a lelkében. Térdrerogvott az utszélen és szép feje majd a földet súrolta. Ekkor az egyik a fülébe harsogta a fenyegető kérdést: — Merre ment Rákóczi? Thurv Márta felnyitotta szemét, Az esti- eső tői felázott ut sarában ott. látta a fejedelem lova patkójának nvomát,... Már ismét, ott volt. lelki szeme előtt, az átvirrasztott éjszaka ... a patkó... ab egv azt Kuczadv Máté, a hü csatlós, megfordítva verette fel a félig részeg kováccsal... És már felujjongott, belül a szive... Csordultig telt- mámoros örömmel, ahogv ráeszmélt, a döntő valóságra... A patkók észak felé vitték a fejedelmét. mig a nyomuk dél felé mutat... és visszacsengett fülébe a Máté eskü szói a: Esküdi meg. Márta, hogv nem láttál semmit... A leánv félig őrjöngve kacagott fel. A' • két férfi borzadva engedte el a kezét. Márta talpra ugrott. Szemében vadul lobogott az indulat,, mig torkát fojtogatta a titok. Nekifordult. a két martaidénak és vijjogó nevetéssel mutatott le a sáros földre: — Hát, nem ismeritek a nagyságos fejedelem lova címeres patkójának a nyomát? .. Mért, kérdezitek tőlem, hogv merre ügetett? ... Nézzétek meg a földet, és elárulja nektek.. Erre ment,... erre. és vele ment az én leendő párom is... Nem halljátok lovaik dobogását?... A munkácsi vár falai verik vissza, dél felől... A két, lovas tekintete bahonázva tapadt a natkónvomokra... Elszégvelték magukat az őrjöngve kacagó leányzó előtt. Megfordították lovukat és szó nélkül vágtattak el dél felé... A munkácsi katolikus templom főoltárának Szent Mártont, ábrázoló képe előtt, azon a napon egv leánv térdelt. Akik ismerték, egymástól kérdezték: — Mi lelte Thurv Mátyás uram szépséges leányát? * Feleletet azonban nem tudott rá adni senki se. Thnry Márta pedig két karját a fehér lovon ülő szent képe felé nraitva. félig hab kan ismételgette: — Esküszöm, hogv semmit, sem láttami Esküszöm, hogy semmit sem láttám.*# M A PATKÓ Irta: Ráoz Pál
