Prágai Magyar Hirlap, 1927. június (6. évfolyam, 125-147 / 1459-1481. szám)

1927-06-01 / 125. (1459.) szám

6

1927 junius 1, szerda.

UJ KÖNYVEK

írja: EGRI VIKTOR

Reflexiók egy szlovenszkói könyvhöz

I.

A könyv szerzője: Bán L. Ottó. Címe: Tergeniev hadnagy éjszakája.

Alkalmasint nem a széppróza müflajadlban való tájékozatlanság, hanem anyagi szempont hozza magával, hogy ezt a háborús történetet, ezt a tipikus novellát regénynek nevezi az inó. Félreértések elkerülése végett: nem a könyv terjedelme magyarázza ezt a lényeges .kifogást, de mélyebb okok: elvégre egy éjszakáról van sző, melyben emberi sorsok halvány összefüggésben felvillannak ugyan, hogy aztán szinte nyomtalanul elsikkadjanak szemünk elől és nem életekről, vagy egy teljes sorsról. Benső struktúráját, benső formáját tekintve, 'tipikus novella ez, annak minden hibájával és erényével ás ha ebből a szempontból értékeljük Bán könyvét, egyben-másban talán örvendeíesebbek lehetnek megállapításaink.

TI.

A háború legelején játszik a történet. A Galícia sarában előnyannuló orosz csapatok egy lengyel arisztokrata kastélyát érintik. A lakók: a gróf — a közös hadsereg 'tisztje — és felesége bennrekednek kastélyukban; ahogy az asszony mondja, hogy a (testvér orosztól megmentse kincseit és ahogy a gróf öntudatlanul érzi, hogy megvédje asszonyát. Nem firtatjuk: lehetséges ez? A háború észbontó lehetetlenségeket is indokolt, de a 'történet elindítása különben sem nélkülöz bizonyos élményalapot. Ennek a két, eleve pusztulásra ítélt embernek életébe játszik bele Tergeniev hadnagy fellépése. Hogy ki ez a Tergeniev hadnagy, azt az író — novelláról lévén eró — elég (kurtán adja tudtunkra. A vázílatszem -jellemzés: tartalékos tiszt, tanárem- iber, a roman-tika minden nimbuszától övezve, hangéul yozotian ember, akiben a vérontás utálata él, mégis ráismerő katona, könnyen lágyuló, asz- szonyra, családra, puhán vetett ágyra emlékező ember, mégis megbocsát magának, hogy vér tapad a kezéhez és igy tovább: visszás jellemzés, benső ellentétek, melyeknek mélységét, az író szavával élve: tehetetlensége magyaráz. Nos, Tergeniev hadnagy, egy bűbájos, álomasongitó romantikának késői lovagja, valami néma hódoló szerelemre gyullad a grófné iránt és minden törekvése arra irányul — nem tudatosan-, hanem a cselekmény rohanásának kényszere alatt, ami az írás legdi- cséretesebb része —, hogy a nőt és férgét, az ellenségét -megmentse. Nemes szándéka csak féléik erre! jár, amennyiben a félj, aki az ő ruhájában kísérli meg a szökést, fogságba kerül, — a haláltól megint Tergeniev hadnagy fellépése menti meg, ezúttal (teljesein motiválatlanul, — csak az asszonyt segíti át. az előőrsökön é6 ő maga egy vakmerő játéknak, egy feledhetetlen éjszakának emlékével marad magára felébresztett és kielégítetlen férfiusá-gával.

Teljesen moziszeriien pereg le ez a cselekmény és ha a mozi fehér silóján látnám ezeket az embersémákat ágálni, egy Pola Negri forró vitalitásával, talán sodortatni tudnám magam frappáns rohanásával. Mert tagadhatatlan: Bán L. Ottónak van érzéke az izgalma s mese szövéséhez, van képzelete és lendülete, amely (Páradat]an a helyzetek leleményes kiaknázásában, olyan előnyök, melyek elsőrangú filmíróvá predesztinálnák. Bátran kijelentjük: a hasonló szüzséjü amerikai háborús történetek szentimentális kicsengésükkel korántsem érák el Bán történetének a romantika rózsáitól övezett nívóját

X>e ugyanitt, a könyv filmszerűségével bukik el Bán, irodalmát adni akaró nemesebb szándékaival.

in.

Mert a szerzőnek ez volt a -törekvése: irodalmat adni. Ahol ez a cél hangsúlyozott, mint a két bevezető fejezetben, ott erőszakolt és hamis lesz a könyvnek máskülönben friss hangja. Pedig Bán elég 'szerencsésen kezeli a nyelvet, státusa könnyed és világos, bár az ilyen olcsó és üres fordulatokat kerülnie kell': „Az éj áthaflan sötétje, mint testetlen gát gördült eléjük. Csak a gondolatnak nem volt akadálya." A m-iljőrajzban pedig óvatosabban kell bánni az intellektuális ismeretekkel: Verescsa- gin az oroszok leghíresebb táj- és ceataképfestőj-e volt, Galida főúri kastélyai nem igen őrzik „Madonnáit".

Ami alak Tergeniev körül mozog, azt unásig ismerjük már abból a háborús magyar irodalomból, melynek csúcsát a Lyon Lea és a Hotel Drapéria! jelentik.- De -ne f-dedjük, ezek a könyvek a maguk idejében láttak napvilágot és hogy ma, az Urnák 1927. esztendejében kapunk hasonló izü írást éppen szlovenszkói Írótól, ez több fontos kérdés felvetésére késztet bennünket.

Mi célja van ennek a könyvnek, valamint azoknak a háborús munkáknak, melyeknek megjelenő-! sét az iró könyve végén hirdeti? Ha tisztán szóraMost jelent meg! Most jelent meg! PAPINI GIOVANNI:

Élő halott

\ Krisztus története világhírű írójának megragadó vallomná-sai.

(vgy nyugtalan élet és nyugtalan lélek | regénye. .

Ara 33.80 K

I

koztatni akarnak, már tárgyuk miatt kél! kifogást emelnünk és még inkább azért, mert szlovenszkói könyvről van szó, melynek nem éppen titkolt célja: belekapcsolódni sarjadó irodalmi életűnkbe. A könyv 500Ó példányban jelent meg, úgy tudom, njab'b 5000 kerül rövidesen sajtó alá, ez a közönségsiker elégtétel lehet. írójának, nekem mégis tiltakoznom kell, ha ez a temérdek olvasó a mi men- ■ tamásunkra és a szlovenszkói irodalom nívójára következtetne belőle. És értsük meg -egymást a továbbiakban, a legfontosabb an í-s, kedves Bán L. Ottó: nemcsak a mi feltörekvő és első értékeit bontogató irodalmunknak, de minden más mában élő irodalomnak nem kell ez a háborús könyv és a továbbra hirdetett háborús regények sem, bár színesek, elevenek, szórakoztatók és érdekesek. Sőt, éppen, mert színesek, elevenek, szórakoztatók és érdekesek, azért reagálunk ilyen hangsúlyozottan és tiltakozunk: nem. nem és nem! A háború sem színes, sem eleven, sem szórakoztató, sem érdekes, de ha az is volna, akkor az élő emberi lelki ismeret csak úgy emlékezhet rá. mint valami rak botorkálásra és embertelen bűnre. Azt hiszem, jogom van tovább menni, talán kötelességem is, aki magam ris szívesen választom témául az embertgyuró, szemeket nyittató háborút: ki mutasson rá, ha nem mi fiatalok, akin átvádoltak véres és ostoba lencsések, hogy a háború sivár, vigasztalan és unalmas. Csak igy: sivár, vigasztalan és unalmas és ne hal- latszék hang, amely színesnek, izgatéan érdekesnek tüntesse fel és szórakoztatásra alkalmas fordulatos, érdekes momentumokra találjon henne. író, aki közel egy év-tizeddel a vér őrület példátlan fintorai után a Hotel Drapériái, a Toprini -nász és más régen él porladt holtak fcisérteteit idézi, aki egy viltgégés döbbentő kataklizmájából egy mozidrá- mára való cselekményt fog marokra és azzal fenyeget, hogy háborús élményéinek további izgató hangulataival gazdagítja irodalmunkat, vessen magára, ha a tiltakozás belelép művészete mellett emberi mivoltéba.

Eljárt felettünk a háború, a vakmerő regényesek kora, bátor útépítők és útmutatók kellenek: az építés esztendeit követeljük! Egri Viktor.

A csehszlovák iskolapolitika keresztmetszete

Szlovenszkó és Ruszinszkó iskolai!gye a Prágai Magyar Hirlap hasábjain — Legfontosabb iskolaügyi problémáinkról ankétet rendezünk

Egy jeles szlovenszkói magyar pedagógus cikksorozata a legfontosabb iskolaügyi problémáinkról

Vessünk most már egy rövid pillantást a többi bárom pobocskára. És itt egy igen meglepő dolgot vehetünk észre. Beregszászon, Losoncon több diák jár a magyar po- bocskába, mint a törzsintézetbe: Amott a

diákok összes Számár 1329, emitt csak 890. Különösen feltűnő ez Beregszászon és Érsekújvárod. Ejnye, ejnye, ezt csakugyan nem hittük volna! Hát ez a kilenc év ngv elmúlik, hogy ezeket a nyakas magyarokat be nem lehetett törni a szlovák föintézetbe! Sőt ha jobban megnézzük, hát ez igazán botrány. Beregszászon 1922—23-tól 1925—26-ig 64-el, Érsekújvárod 32-vel, Losoncon 63-al még növekedett is a magyar diákok száma. Nem fogyott, de növekedett! Hát ez bizony baj. Itt nem igen lehet érvelni tovább a pobocskák mellett. Valahogy nem akarnak ezek minden hivatalos jóakarat mellett sem elsorvadni. Bizony, bizony nincs4 mást tenni: fel kell itt is, ezeken a helyeken az önálló gimnáziumokat állítani. De nemcsak itt!

Végül szój-unk pár szót a fokozatosan megszűnő, vagy mér megszűnt iskolákról is. Nem az államfordulat, utáni első évekből közlök róluk statisztikát. Hiszen valaki azt mondhatná, hogy ez természetesen kedvező reánk nézve, mert a magyar világ akkor még erős volt. Habár — tudjuk — a terror ezekben az első ©vekben volt a legerősebb, mégis helyesebb lesz, ha csak a közbeeső három év statisztikáját mutatom be. íme, tessék ezt figyelmesen átnézni:- Eperjes Kassa Léva Rozsnyó ! Ungrár

Tanév Jegyzet

;; v. vi. |vir~v?n v. vi. viü v. vl-' vh vin v, j-.vi. vtr.jyut| ív. j v. vt. vii vn;

1922/13 61 39 49 SÓ 39 24 40 30 36 23 S2 | 30 26 36 j 21 58 | 54 51 31 ti Az osztályok

1923/24 - 51 39 46 — 24 18 — 30 28 22 — 24 27 1 34 — I 51 34 50 27

kok illetve

\924/25 — — 48 37 — — 26 •— — 30 23 !) — — 24 | 30 — j — 50 32 50 ruszinok

Ugyebár, ezek a halálra szánt magyar iskolák végvonaglásutban is igazolják, hogy volt annyi tanulójuk, amennyi szükséges egy iskola fennmaradásához. Hiszien voltak és

vannak iskolák, amelyeknek fönnmaradását senki kétségbe nem vonja, amelyek nem népesebbek a fentieknél. Néhány példával szolgálunk:

Eperjesi , BrimmUI-ik Chrndúni áll. LytomÜ* I Munkácsi áll. j

Tanév 4“' lUí “■ "" <*-««-• '"j'fSl f Jgt. !

v. vi. Ivii. v. vi. vu. vul v. vi. vií. vnr v. vr. Ivn.ívmj

_ _____ . .... -I- 11 .. .. _____ -__- I -d I , - . - _

192

4/25 20 21 11 15 33 30 16 22 36 15 21 21 24 18 17 33 23 20 10 - Mindezek teljes

j III gymnasimnok

Hogy a magyarból csehszlovákká lett iskoláknak első osztályai ma már túl népesek, ez megint természetes. Hova adja a szegény magyar szülő gyermekét? Nincsen rendelkezésemre statisztika, hogy a csehszlovák iskolákba hány magyar gyermek jár. De nem is vagyok erre kiváncsi, hiszen tapasztalatból tudjuk, hogy sok magyar szülő, érdekből: ha hivatalnok, főnöke befolyására; iparos, kereskedő, más szabad pályán levő, félelemből, hogy elveszíti összeköttetéseit, gyermekét szlovák nemzetiségűnek jelenti be a iskolába. Ilymó- don némely iskolából nyomtalanul eltűnnek a magyar tanulók. Sőt tudunk független, jó módú embereket, akik a magyar társadalomból gazdagodtak meg, ügyvédeket, orvosokat, akik tulajdonképpen ma is magyar kliensek és paciensekből élnek, — és mégis gyermekeiket, habár van helyben magyar iskola, szlovák iskolába járatják s még jó, ha önmagukat továbbra is magyarnak vallják- Bizony, bizony nem lehet ezt itt keserűség nélkül felemlíteni. A kormányhatalom nyílt, erőszakos szlovákositása nem fáj úgy nekünk, mint e gyászmagyaroknak árulása. Tulajdonképpen le kellene velük számolni, épp úgy, mint az egyház, amely kizárja kebeléből azt, aki hitét eladta, elárulta.

E nemzetárulók száma azonban nem oly nagy, hogy e miatt kétségbe kellene esnünk. Épp az úgynevezett zárt szlovák és ruszin felületeken tapasztaljuk, mily rajongó szeretettel ragaszkodnak ezrek és tízezrek édes Vnyanyelvükhöz, hogy milyen mindenféle utón és módon igyekeznek a magyar kultúrát ápolni, a hivatalos hatóságok nem tudták megakadályozni a műkedvelői előadásokat, a

helyeken sem. S az egészben az az érdekes és egyszersmind felemelő, hogy ez a magyarság eddig kulturális téren meg sincsen szervezve; már csak azért sem, mert ezt eddig felülről nem engedélyezték- Minderre megindulás nélkül nem gondolhat egy igaz magyar ember sem. De épp azért bűn volna azoktól, akik ma itt a magyarság vezérei, ha nem törekednének e magára hagyott s a szlovák tengerben szétszórtan élő magyarságot törvényben biztosított jogaihoz juttatni. A középiskolai képzés terén a minimum az, amit a régi Ausztria szives készséggel megadott nemzetiségeinek. Mindenütt, hol magyarság él, a csehszlovák iskolákban a magyar nyelvet és irodalmat, mint kötelező tantárgyat a magyar anyanyelvű tanulók számára be kell vezetni s követelni kell, hogy ott, ahol egy osztályban legalább is 25 magyar ajkú tanuló jár, ezek külön párhuzamos osztályban magyar nyelvű nevelésben részesüljenek, ha a szülők ezt igy kívánják. így jöjjünk segítségére azoknak a magyar szülőknek, akik a viszonyok kényszerítő hatása alatt kénytelenek gyermekeiket nem magyar tanítási nyelvű iskolába járatni.

A mindenkori kormány pedig az állam érdekét akkor szolgálja, ha az állampolgárok kultúráját védi és ápolja.

A magyarság kulturális nívója, főképpen pedig statisztikailag is igazolt kulturszükség- lete figyelmeztesse a kormányt, hogy a régi fegyvereket, amelyek úgyis csütörtököt mondtak, tegye a lomtárba. A lélekrablás ideje — mondotta Hodzsa miniszter elmúlt és t>e kell következnie a jogos kívánalmak kielégi lésének- |

magyar szó és Erodálom ápolását ezeken a

I TUNGSRAM-WESTERN

Tiszta, zavartalan, erős vételt biztosit.

A szlovenszkói gyógyszerészek súlyos helyzete

Irta: Smeringai Lajos

I.

Ipolynyék, május végén.

VaiamiKor, a regi jó világban aranybányáknak nevezték a gyógyszertárakat, s a laikus közönség körében az volt a valósággal tradicionális fölfogás, hogy a gyógyszerész 300 százalékos haszonnal d Igozik, s úgy látom, hogy ez a laikus, a pálya megnemértésón alapuló hit ma is tartja magát. Pedig nem szabad azt elfelejteni, hogy a gyógyszerészi pálya nem uniformizálható. A gyógyszerész nem kereskedő, nem hivatalnok és nem iparos, nem is olyan önálló, mint sokan gondolják, hanem tudományosan képzett közegészségügyi faktor oly nagyfokú felelősséggel megterhelve, amellyel egyedül áll a sok más pálya között.

Ahhoz, hogy valaki önállóan vezethessen egy gyógyszertárt, szüksége van érettségire, két évi gyakornoki időre, gyakornoki vizsgára, négy szemeszter egyetemi tanulmányra és öt évi úgynevezett segéd-időre. Összesen tehát az érettségitől számított kilenc évi tanulmányi időre van szüksége, amíg teljesen önállóan vezethet egy patikát. Mindezek után két módo •. önállósíthatja magát. Vagy jognyerés utján, vagy már meglévő gyógyszertár megvétele utján. Jogot bizony nagyon gyéren osztogatnak s igy az erre való vár rakozás az oklevelek kilencven százalékánál teljesen kilátástalan. Marad a -étel, ehhez pedig jelentékeny összeg szükséges. Békevilágban ez az összeg a forgalom három-négyszerese volt, de kedvező feltételű hitel utján meg tudta szerezni és bírta törleszteni.

A gyógyszerész tehát egyrészt jelentékeny tőkét fektet be gyógyszertárába, s annak kamatot kell hoznia, másrészt pedig tudását és munkáját adja akkor, amikor egy-egy gyógyszert elkészít, s még valamit, ami a legfontosabb, igazi felelősség terheli a kiadott gyógyszer helyességéért. Semmilyen más pálya nem jár ilyen súlyos felelősséggel. Ha a gyógyszerész egy hibásan ];” hl ott vényre kiad egy gyógyszert s nem veszi észre, hogy azon tízszeres adag van tévedésből fölirva, s a beteg súlyosan megbetegszik, vagy el is pusztul, gondatlanságból okozott súlyos testi sértés vagy halálokozás elmén veszi elő a törvény s úgy leültetik néhány évre, mint annak a rendje, s örülhet, ha a diplomáját is el nem veszti.

E mellett a gyógyszerésznek nyugta nem lehet soha, éjjel csak úgy, mint nappal a szenvedő emberek segítségére kell, hogy legyen. Ezek mind olyan tényezők, amelyeket senkitől, ingyen kö-' vetelni nem lehet. Ha tehát egy gyógyszertárban egy receptre gyógyszert, csináltatnak, akkor nem csak az abban előirt szereket és edényeket fizetjük, hanem azt a munkát és tudást is honoráljuk, amelyet a gyógyszer elkészítése igényel. Ha egy orvos megvizsgál egy beteget, vagy egy ügyvéd valamilyen ügyünkben beadványt koszit, akkor egyrészt tudását, másrészt fáradságát honoráljuk, s nem jut senkinek eszébe azt számlta- tani, hány százalékot nyert azon a darab papiroson, amit a markunkba nyomott; csak a gyógyszerésznél, mert az történetesen tudásán és felelősségteljes munkáján kívül gyógyszert is adott, százalékban akarjuk keresetét megállapítani?! Ez teljesen hibás éj nem igazságos álláspont!

A gyógyszertár forgalma, különösen ott, ahol csak egy van. igen kötött keretek között bonyolódik le. Az árakat a minisztérium szabja meg, abba beleszólása nincs. Személyi érvényesülésnek legföljebb tudományos téren volna helye, itt azonban nehéz a tudást és munkát kenyérré változtatni. Bibliája a gyógyszerkönyv, amely pontosan előírja az egyes készentartott gyógyszerek készitését. A beszerzett anyagot meg is kell vizsgálnia és pedig úgy identitásra, mint a megkövetelt vegyfisztaságra., vagyis az-e az a gyógyszer, amit a fölirata mond és nincs-e fertőzve idegen anyagokkal, esetleg mérgező sókkal, ami a nem tökéletes gyártásnál gyakran előfordul. A nagydroguista nem felel az áruért, annak ellenőrzése a gyógyszerész kötelessége, ő felel érte. Ez is anyag, idő és tudás. Az egyes határaikat vesztett anyagokat frissekkel kell felcserélni, a régieket kidobni, ez is anyagi veszteség. Ne gondoljuk tehát, hogy a. gyógyszertár csak amolyan veszek és eladok intézmény.

Békevilágban a gyógyszertár amolyan irigyelt, kissé misztikus aranybánya volt a laikusok szemében, pedig kevés gyógyszerész tett szert nagy vagyonra. Az emberek szeme elolt csak a nagyvárosi gyógyszertárak nagy forgalma s a. 300 százalékos jövedelmi kulcs szerint megsejtett jövedelme lebegett és lebeg ma is, de elfelejtkezz nek azokról a szegény kulturmunkásokról, akik elhagyott falvakban, néha igazán az Isten -háta mögött páratlanul nehéz viszonyok közölt teljesi- tik nehéz feladatukat.

Ezeken a helyeken a jó békevilágban is csak Úgy tudott a. gyógyszerész néhány garast félre- team, ha nagyon szerényen éW. kűrrt) j

ccinyni

Jk