Prágai Magyar Hirlap, 1927. június (6. évfolyam, 125-147 / 1459-1481. szám)

1927-06-29 / 147. (1481.) szám

tatgák s mindig a demokráciát. Az én f'efo­gásom szerint a demokrácia az, amikor a születésre mié tekintet nélkül mindenki részese lehet az állam életének, ha erre kvalitá­sai vannak. De nem demokrácia az, ami itt van ebben az országban, amely csak a társadalomnak bizonyos köreit és az itt lévő lakosságnak csak bizonyos faját akarja a hatalomban részesíteni. Épp úgy, mint ahogy megérti azt Kramár előadó ur, hogy nem demokrácia az, ahol csak a plebe­jusok uralkodnak. Ünnepélyesen vissza kell utasítanom azt az inszinuációt, mint hogyha a magyar állam csak azért szedett volna kevesebb adót an­nak idején, hogy Ausztria magasabb kvótát fizessen a Monarchiának s vissza kell utasítanom azt a gondolatot is, hogy ebben az országban a jó szom­szédi viszony helyett sértegetésekkel illessék azt, aki ma fegyvertelen és gyenge! A nobilis demokrácia szempontjából, amit én akarom hinni, hogy hirdet Kramár kép­viselő ur, nem illő és nem méltó igy akarni megbélyegezni egy országot, amellyel ke- resve-kereste azt. hogy kereskedelmi szer­ződéssel a normális viszonyt helyreállítsa. Köszönet Rotfiermere lordnak Általában azt hiszem, hogy az a szellem.; amely ebben az előadói jelentésben elénk! tárult, az, amely ellen nekünk a szavunkat i fel kell emelnünk s amellyel szemben fel- j emelte szavát immár a leghatalmasabb té­nyezők egyike, az angol nemzetnek köivéle-j ménye s ennek a, közvéleménynek egyik ki-! fejezője, lord Rothermere. Én nem teszek; soha egyebet, mint állok a törvény alapján, sohasem tagadom azt, de hiszem, hogy qni jure suo utitur, nemini fáéit iniuriam! Ne­kem, mint nemzeti kisebbségi képviselőnek, jogom van a nemzeti kisebbségi jogokkal él­nem, s jogom van, ha igazságtalanság tör­tént azzal szemben, az orvoslást megkeres­nem! Itt a csehszlovák parlament színe előtt akarom megköszönni azt, hogy immár a má jogos törekvéseink támogatásra talál­nak, itt akarom megköszönni Anglia egyik hatalmas tényezőjének, lord Rothermerenek, hogy felemelte szavát s ezzel igazolta, hogy a* a gondolatvilág, amely Kramár előadó ur tendenciáit takarja, a világban már elévült. A fogainkból nem engedünk! Mi, itt lévő magyarok kötelességeinknek mindenben tisztességesen eleget tettünk. A törvény útjáról soha le nem tértünk, se le­térni nem fogunk, de jogainkból nem enge­dünk s azokat megóvjuk! Mi hisszük azt és át vagyunk hatva annak a tudatától, hogy a mi képességeink arra valók, hogy részt tud­junk venni annak a területnek a közigazga­tásában, amely területnek a közigazgatása lassankint a mi befolyásunk alól kiesik. A mi befolyásunk, a mi politikai érettségünk s a népnek az érdekei már a nagyzsuparend- szer idejében sérelmeket szenvedtek, ezeket a sérelmeket még erősebbé teszi ez a tör­vény s ezért azt annak a pártnak nevében, amelyhez tartozni szerencsém van, el nem fogadom és annak törvényerőre való válásá­hoz hozzá nem járulok! Hogyan csinál propagandát a vasutügyi minisztérium Szlovenszkő fürdőinek ? A Tátrát ismertető propagandaffííaseteb, amelyebben nincsen benne O- és Uf-Tátraíüred, Tátraszéplak és Matlárbáza UjtátraJiired, junius 28. (Saját tud óéi tónktól.) A vasutügyi m iníszíé- ríiuon nemrégiben framoia, német és cseh nyelvű, mélynyomásai képekkel ékesített, a Tátrát, irner- teíő pro-pagandaíüzeteket indított útnak, sziét- kiildte őket mindenfelé Európában, nyilván azért, hogy a külföld figyelmét a Tátrára irányítsa. A Tátra valóban olyan fenséges, hogy érde­mes hozzá eljönni messzi mérföldekről is, csodá­latos és páratlan, de nagyszerűségét az említett propagandafüzetek legkevésbé sem közvetítik. Tá­volról eem jók arra, hogy a Tátrába csalogassák az idegent, mert semmi kedvre hangoló nincsen bennük. A mélynyomásu képok, ha még olyan gonddal Í6 vannak kidolgozva, összesen néhány kopár hegycsúcsot ábrázolnak és Tátrain ma icon. a Cs orbiatón kívül csak néhány jelentéktelen falucska szerepel a propaganda- célt szolgáló füzetekben. Lonvnic és a többi kisefüb fürdőcskiék természete­sen állami kezelésben vannak, valószínűiéig a hegycsúcsok is. Meg kell említeni, hogy a propa­ganda füzetekkel egyidejűleg, ugyancsak a vasut­ügyi minisztérium kiadásában, megjelentek plaká­tok is, ott díszelegnek minden nagyobb vasúti ál­lomás várótermében, de ezek a színes plakátok semmi-vei sem mondanak többet a Tátráról, útónt a füzetek. Ezeken is csak a hegycsúcsokat tartot- iák érdemesnek megörökíteni. A hegycsúcsok, a Csorbatő és Lomnic termé­szeti szépsége semmi eset re sem tagadható le, de ha már a Tátráról szemléltető, igaz, a Tálra min­den pompázatoseágát visszatiikröztető képet kell adni, akkor ebből a képből talán még Mm lehet kifelejteni Ó- és üjíáiraiiimlet. Szépiáiról és Mathirházát sem. Hogy ne is beszélnek másról, egy tátrai beszámo­lóból, ha vonzó akar lenni, nehéz kihagyni például az ujtátraifüredi Palaee-szanat.óriumot, amelynél különb, a legmesszebb menő igényeket is kielégítő szanatórium nem igen akad Európában, szintúgy Guhr főorvos európai viszonylatban is első helyen álló széplaki gyógyintézményeit. Igaz viszont, hogy Ó- és Ujtótrafüred, Széplak, Madárháza, valamint' a Palace-szana’tórium nincsenek állami kezelésben. Tájékoztatásul még csak annyit, hogy senki sem tud arról, hogy az állami fürdők adót fizetnének és a postaügyi minisztérium 53.992—VII. sz. 1926 II. 19-én ki’bocsájtott rendelete értelmében 50 %- os portókedvezményben részesülnek. Ilyen .egyen­lőt lenek az állami és nem állami fürdők életfelté­telei a köztársaság területén. Önkéntelenül felve­tődik a kérdés, mi volna, ha az állam nemcsak a fürdőket sajátítaná ki, hanem más iparágakra is rátenne a kezét, például szahótmüihelyeket létesí­tene és azoknak verné a dobot, rovására az állami kezelésen ki vili álló saaibómühelyeknek? Mert itt sincs egyébről szó, mint hogy az állaim saját állampolgárainak csinál kon- kurreuciái A nem állami fürdőkkel lefiaeóte- tik a nehéz adót és azután, ahel lehet, még versenyképességüket is csökkentik. A külföldi filrdőző közönséget úgy invitálják Szlo- venszkóra, hogy Szlovenszkő legérdemesebb he­lyeit egyszerűen letagadják. A vasutügyi minisztérium tátrai propagandát szolgáló füzetei ártanak a célnak, nem jók a kül­földi forgalom megindítására, amely az elevenen lüktető tátrai életbe még több szint és még több elevenséget hozna. A vasutügyi minisztérium e tekintetben bát­ran példát vehetett volna Svájctól, amelynek egy­séges, okos, célravezető, mintaszerű fürdőpropa­gandája megszivieléet érdemel. Sz. E. Hurbán és a bécsi rendőrminisztérium Levéltári adalékok, miként szította és pénzelte a bécsi össz- monarchiai politika a magyarellenes nemzetiségi akciókat Irta: Steier Lajos. III. Hazavitték Slowacki lengyelköltő hamvait Varsó, junius 28. Tegnap indult el a vonat Slowacki költő hamvaival Varsóból Krakkóba. Végig a vo­nat mentén, az összes állomásokon, sőt még a nyílt pályatesten is nagy tömegek gyülekez­tek és virágokkal borították a vonatot. Zawi- e re ében a perónon több ezer munkás vonult föl zászlók alatt a pályaudvarra. A vonat éjjel fél tizenegy órakor érke­zett meg a krakói pályaudvarra. Az állomás épülete előtt a kormánynak, a szejmnek és szenátusnak, a diplomáciai testületnek kép­viselői, a városi hatóságok, a főiskolák kül­döttségei és a tisztikar kiküldöttei várakoz­tak a koporsóra. Az állomás előtti téren óriási embertömeg gyűlt össze. Sapihea hercegér­sek beszentelte a hamvakat és ezután az ün­nepélyes beszédek hangzottak el. A koporsót ünnepélyes menetben szállították a Barbakám- ba, Krakkó egykori régi erődítményébe. A menet élén egy ulánus-svadrón és egy disz- Század haladt. A koporsót kedden délelőtt a Wawel-vár- ba szállították át Copyright by P. iM. H. 1861. március 18-ikán indult meg Budapesten a szlovák politika szolgálatában álló „Pest- budinské Vedomosti“ című napilap. A lapot Franciscy, Daxner, Pauliny irányították, akik a Bach éra idején osztrák hivatali állásokat töltöttek be és 1860-ban diszponibiliiásba helyez­tettek. Daxner, aki az 1848—49-iki szlovák moz­galomban vezető szerepet játszott, a magyar nem­zettel való megegyezés lehetőségét kereste mindig és higgadt okosságával ellentéte volt az impulziv és túlzó Hurbánnak, aki Sturral együtt már 1848- ban háttérbe tudta szorítani Daxner István Már­kust. Franciscy János a Bach korszakban hely­tartósági tanácsos, Daxner István Márkus nagy- kállói járásbiró, Pauliny Tóth Vilmos pedig kecs­keméti megyebiztos volt. Az állásokat a szlovák felkelésben való részvételükért kapták, míg Hurbán, Stur, Ilodzsa kéréseit állami állások elnyeréséért ad acta tették, sőt a három vezért rendőri felügyelet alá helyezte a bécsi kormány. Minden más szlovák vezető részére talált a kor­mány megfelelő elhelyezést, Kuzmá.ny és Kollár Becsben tanári széket kaptak, Lichárd Dániel és Radlinszky András szerkesztői állásokat, Baku­im y szolgabiróságot, né hányán tanfeUigyelőséget és egyéb állásokat, Hlavács János magas állami hivatalt stb. Mikor 1859. szeptember 1-én meg­jelent a Kuzmány által előkészített protestáns pátens, a bécsi kormány ismét igyekezett meg­nyerni Hurbánt és Hodzsát. A többi szlovák poli­tikus amugyis császári hivatalnok volt. Az októberi diplomában csillogtatott összbirodalmi terv, mely a szlovák vezetőket abba a balhitbe ringatta, hogy a császár föderatív államszerveze­tet akar létesíteni, az 1848—49-ben bécsi célokat szolgált szlovák politikusok tetszésével találkozott. És dacára annak, hogy az 1861. február 26-ikán kelt pátens az összbirodalmi tervet német hege­mónia alatt akarta megvalósítani, a szlovák poli­tikusok egy része, igy különösen Hurbán, tovább­ra is a bécsi tervek szolgálatában maradt. Ez érthető is, mert meg volt fizetve, viszont a disz- ponibilitásba helyezett szlovák politikusok bécsi I szolgálataikért ismét reaktiválást reméltek, ami ja Schmerlingi éra idején be is következett. A j magyar-szlovák megegyezés lehetőségeit károsan ; befolyásolta Moyses püspök is, aki már zágrábi j cenzor korában a bécsi rendőrminisztérium i részére fontos szolgálatokat teljesített (éveken \ keresztül hivatása® politikai konfiSens dali) és aki épen e szolgálatai elismeróseképen kapta a besztercebányai püspökséget. Mint püspök tovább­ra is a legnagyobb odaadással szolgálta a.r. össz- bírodalmi bécsi politikát. A magyar közvélemény, az egész magyar nemzet, az egész szlovák nemzet a béke és testvéri megegyezés politikáját val­lotta ebben az időben, viszont a szlovákságnak aktív vezetői a bécsi kormánytól függő helyzetben voltak, Bécset szolgálták, neki udvaroltak és az ő parancsára cselekedtek. Bécsnek érdekében állott a magyarságot megfélemlíteni. Ezt azzal is igyekezett elérni, hogy nemzetiségi enunciáciők- kal akart nyomást gyakorolni a magyar politiká­ra. A protestáns pátens által keletkezett moz­galmat is szlovák nemzetiségi akciókkal igyeke­zett ellensúlyozni. Hurbán ismét grata persona lett, mert ágitátori tehetségére szükség volt. Felsőnyitrában vezette a pátens melletti szlovák tüntető akciót. Ámbár rendkívül agilis volt, csa­kis Illuboka, Ótura és Csácsov községeket tudta a pátens részére tartósan megnyerni. Mint klu­bokéi szenior állandó harcban és vitában állt a szomszédos pátensellenes széniorokkal. így Klsak János- és Tesak Sámuellel, akik szintén szlovák evangélikus lelkészek voltak Szenicen és Szobo- liston. A pátens melletti propagandát Bécsből Kuzmány Károly pateneiális püspök mellett iFj. Szeberinyi János evangélikus lelkész vezette, aki a kormánynak tanácsadója is volt és Hurbin- nal is állandó levelezésben állott. Nemcsak Knaur koníidens, hanem Szeberinyi is volt Hurbán szó­szólója és protektora a bécsi kormánynál és a rendőrminiszternél. Hurbán leveleit Szeberinyi ide továbbította. Az 1860-iki december 28-ikr rendőrminisztériumbeli titkos látogatás előtt Iíurbán Szeberinyinek is irt. E levél a protestáns pátens körüli mozgalommal foglalkozik és kir derül belőle, hogy Hurbán gyakran járt ez idő­ben Bécsben, ahol eddig csak ígéreteket kapott és Szeberinyi utján állandó összeköttetésben állott a kormánnyal. E siránkozó irás bevallja, hogy a szlovák nép nem hallgat a bécsi politika szolgálatában álló politikusokra, hanem azok felé tekint, akik a magyarokkal való egyetértést hir­detik. így megemlíti, hogy Radlinszky András, a bécsi kormány szlovák lapjának volt szerkesz­tője is magyarbarát politikát hirdet. Hurbánnak Szeberinyihez intézett levele igy hangzik: „Kedves drága Barátom! Fenyegető leveleket kapok, az idő hatalma­san sürget, a nép, — mely hü maradt, — azon hely felé tekint, amelyről a korviszonyok által visszaszorittattam, — és ime e helyiségbe szám­űzettem a vigasztalan nyomor mai viszonyai közé! Alig tudtam mostanáig a „CirkeXné Novmy'kfa előfizetni. A Bűznél e hó 8-ika óta. gfrermtetkem negyedévi ellátásáért kellett volna pvYmnm&rdl- nom és ime, odahaza többi gyepmekem. részébe még ruhára valóm, sincsen, ez olyan helyzet, melyben Isten igéje nélkül a kétségbeesés lenne a legdrágább barát, én azonban csak benne lelek vigaszt. Már sokkal rosszabb körülmények között voltam és megváltóm csodásán megmentett és bármi is történjék, semmilyen megpróbáltatások között mentő varamat el nem hagyom. Az utolsó fenyegető levelet, melyet ajánlottan csak tegnap kézbesítettek nekem, ámbár ez már december 15-ikén Szeniczre megérkezett, mint ezt a posta- bélyegző mutatja, — mellékelem; más körül­mények között az ilyen in sps hóhért ki lehetne nyomozni: ebben a vigasztalan helyzetben azon­ban, melyben ma a hivatalok törvényes ellátása Magyarországon leledzik, minden kutatás haszta­lan és minden bizonnyal siker nélküli lenne. Különben az egész fenyegető levél egy az 1848-iíc évből való szamárnak gon-osz álma, legfeljebb politikusaink torzképét lehet belőle kiolvasni. Nagyon is félnek attól, hogy én agy vajda méltó­ságáért fogok küzdeni (VojwodemcüVtíe!) és hogy kedvemet ettől elvegyék, — akasztóját helyeznek számomra kilátásba! Lári-fári! A sza­már nem tud az általain 1848-ban előidézett eseményekből valamit is felemlíteni, amiből e rongy jeléhték’t&lm zégére köret kéz! etek. Ennek az újonnan installált szabadságnak Szlovénekén gyakorolt első benyomásait nem szabad negligálni, sokat lehetne csinálni, azonban a népnek hóna alá kellene nyúlni. É? ha mind­járt nem történik valami, Sz'.ovenszkót elveszt­hetjük. Lapjaink ve gutáinak. A magyarok ecfhis szlovák patriótákul megdolgoznak, hogy ügyük részére megnyerjék őket és erre a tálra c szlovák nyelvet használják; nem engedhetjük meg, hogy őzen a téren burjánozzanak. Ila m:, — te tudo k hogy kit értek, — fellépnénk, v.gy az. eddigi ingadozások rendezett fo.’.mU nyomár. :k, az cV- tameUenes törekvések kik üszőm! telnének és a nép levonhatná a következtetéseket. Md't ellen­ben mindenki a szegényes Badli.hsvky felé tekint, aki szegény szlovák népünket arra tűni'ja, hogy a magyaroktól reméljen. Azonban honnan, vegyük az eszközöket? Nincsenek mecénása ak. 1848-ban fárad őzé. mimmal megtaláltam azokat. Sz'ovcnszkón kívül, a nép azonban aludt, azért olyan kicsinyek az eredmények, melyek a kor­mány ölébe hulllak és ez-ekef sem tudták eléggé kihasználni. Érettebb-e 1861-ben a nép? Tatán túlérett!!! Van-e azonban egy férfiunk az állam­ban, aki Szlovenszkő jelen’egi állapotát meg­értené és kihasználni tudná? Puszta Ígéretekkel nem lehet semmit sem csinálni; a magyarok határozott jel’emek részére akasztófát fognak építeni és a több kíséret száját be fogják tömni. Mert ők agitátorok, ez tiszta dolog. Hogy a dolgok közvetlen környezetemben miként állanak, arról néhány sor is felvilágosít­hat. A szemezi Tesák már régóta lázltja falum népét; végre e hó 6-ikán megérkezett a konvenk Két ■ suhanc merészkedett engem, — az egyik sze­mélyesen, — 1848-ért felelősségre vonni, a másik egyenesen a császári pátenst szidta, mondván: „Bizony abban csupa pletyka van összeírva!” — A falu autoritása, a biró a két lump mellé állt és ez a három Icöveteli a pátens visszautasítását. A konvent azonban bátran viselkedett és a szer­vezet melletti kitartást mondta ki. A suhancok most házről-házra szaladgálnak, ijesztik, fenyege­tik, rábeszélik az együgyeket aláírásra. Ezek, hogy megszabaduljanak tőlük, aláíratják a nevü­ket, ez által a község tagjainak bizonyos számát próbálják összehozni, hogy azután Tesáktől egy küldöttség szervezését kieszközöljék, mert az ilyen rekvizició alapján konventemnél eljárhatna és községemet en gros haranguirozhatná. Ezt Tesák nekik megígérte. Én azonban a betyárokat, — ha ezt megtennék, — kiseprüztetném. De ezután mi lesz? Nem tudom, hogy mit kell azzal a lumppal csinálnom, aki Ö Felségét is szidalmazni meré­szelte? PrasiákiHter megbüntettem, ő (tömbéin megismételte még ejgsz&r „hagy a .császár pletykákat irt a pátensbe”; ugyanaz fenyegető leveled is küldőit nekem, amelyet hetykén alá is irt. Omnia jam fuint, fi éri quae por se negáltam. Rendkívül szükséges lenne, ha tanácskoz­nánk, nemrég nem találtalak otthon és hallottam, hogy nemsokára ismét el kell utaznod. Ha lehetséges, arra kérlek, szó'.i be a Ritzhez és vagy fizess Bozsenámért 40 o. é. forintot az ellátásáért, vagy pedig kérem őt, hogy ne vegye zokon, miszerint a fite1 őssel eddig még nem tud­tam jelentkezni. Isten Veled. Leveledet küldj ed ajánlottan. Hü testvéred Hurbán de. m. p. • A legnagyobb sietségben.“ Ez a levél, eltekintve attól, hogy kénytelen a szlovákság magyarofiiizmusát bevallani, fontos történelmi dokumentum arra nézve, hóim Hurbán 1861-ben még mindig 1848149 eseményeinek bécsi mentalitásában élt és felkelésről dtm&ndo- zott. A pátens melletti agitációja. mely mögött a régi Felsőm agyarország lakossága joggal a bécsi kormányt látta, az evangélikus szlovákság és magyarság haragját hívta ki és innen erednek a fenyegető levelek. Azt nem felejthette el a magyar és magyarbarát szlovák lakosság, hogy Hurbán, Stur, Hod/.sa stb. a ^forradalom le\eve- tése után Hayn.au megbízatásából körutat tettek a régi Felsőmagyarországon, melynek célja a szlovák nemzet visszatérítése, a megbízhatatla­nok leleplezése volt. A Lewartovszky báró veze­tése alatti szlovák dobrovolnik csapatok nyomá­ban az elhurcolt és császári fogságba vet ért ma­gyarok és szlovákok családjainak sírása Kilőtte be a városokat. Sokan éveken keresztül szenved­tek császári börtönökben ezen hurbanista akciók nyomán. Ezf nem lehetett elfelejteni. Innen ered az ellene és társai ellen irányuló harag. fPólyáatjuk)---------------- i ■ i ■ --------------------­Né met repülő rekordja Moszkvába Moszkva, junius 28. A „D 1137“ német repülőgép megérkezelt Moszkvába. A q.‘t> a/, 1940 kilométert lytevő utat 9 óra -3 perc alatt tette meg. 1927 junius 29, szerda. 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents