Prágai Magyar Hirlap, 1927. június (6. évfolyam, 125-147 / 1459-1481. szám)

1927-06-24 / 143. (1477.) szám

8 1927 junius 24, péntek. „A cárevics sorsa a legtragikusabbak egyike volt a fejedelmi házak történetében* O volt a cári család legszebb gyermeke és meleg részvét élt benne minden szenvedő iránt ~ A kis trónörökös méltó büntetést kért atyjától Rasputin gyilkosaira „A Romanovok fénykora és bukása” Irta: A. A. Vyrubova 8. Szüleimtől havonta négyszáz rubelt kaptáin, — villámért évente kétezer rubelt fizettek. Ma­gam fizettem cselédségemet s amellett a magain költségére kellett az udvari díszhez méltóan ruLáz- kodnom, úgy hogy sokszor minden pénzből ki­fogytam. A császárné udvarhölgyei a teljes ellá­táson kívül évente négyezer rubelt kaptak, ruház­kodásukról sem nekik kellett gondoskodniok. Emlékszem, hogy a császárné bátyja, a hesszeni nagyherceg, felvetette a császárné előtt, hogy ne­kem is juttasson hivatalos állást az udvarnál, akkor minden gonosz pletyka elnémul s nekem is kevesebb sértést kell elviselnem. A császárné azonban elutasította és azt mondotta: — Csakugyan nincs joga az óvhass csá­szárnénak ahhoz, hogy barátnőt tartson maga mellett? Hiszen az anyacsászárné­nak is volt barátnője: Obol'enszki hercegnő. Később Fredericks gróf udvari miniszter fogta pántomat és elmondta a császárnénak, milyen súlyos anyagi helyzetben vagyok. Ennek az lett a következménye, hogy a császárné né­hány öltözet ruhát és fehérneműt ajándékozott nekem. Végül egyszer magához hivatott és azt mondta, meg akarja velem beszélni anyagi hely­zetemet. Kikérdezett, hogy mennyit költők egy hónap alatt. Pontos összeget azonban nem tudtam mondani. Erre papirt és irónt .vett elő és elkezdte föl jegy ezni kiadásaimat: cselédbért, konyhát, petróleumot és igy tovább. Végeredményben két­százhetven rubelt számítottunk össze. Őfelsége irt Fredericks grófnak, hogy utalja ki ezt az összeget az udvari minisztériumból s azontúl minden hó­nap elsején maga a császárné adta át nekem. A forradalom után egy házkutatás alkalmával meg­találták a levé’boritékokat ezzel a fölirással: „Kétszázhetven rubel", továbbá huszonöt rubelt készpénzben. A rólam terjesztett hírek után ez a fölfedezés a legnagyobb mértékben meglepte a vizsgálóbizottságot. Minden bankban utánakutattak a vagyon­nak, de nem találtak semmit. Az utolsó években kétezer rubelt kaptam a császárnétól villám bérletére. Egyetlen készpénz- tőkém, amellyel rendelkeztem, az a czázezer rubel volt. amelyet egy vasú'.' balesetem után kaptam. Ezt a pénzt később egy lázáréit alapítá­sára fordítottam. Mindenütt az a hir járta, hogy jómódú vagyok, — de bármennyire nehezemre esett és bármily forró könnyeimbe került is, hogy a folyton jelentkező segélykérőket el kellett utasítanom, senki sem akarta elhinni, hogy való­ban nem volt semmi vagyonom. A cár gyermekei lángolóan szerették hazájukat Az 1913. esztendő, amely a trónörökös súlyos megbetegedésével végződött, íelhőtelen politikai égboltozat alatt kezdődött. A császár szokott napi teendőit végezte, a császárné gyermekeinek szen­telte idejét. A nagyhercegnök és a trónörökös lán­golóan szerették, hazájukat, valósággal imádták Oroszországot és mindazt, ami orosz volt, Az idegen nyelveket nagyon hiányosan be­szélték. Az idősebb lányok elég jól beszélték az angol nyelvet, a kisebbekkel azonban csak oroszul beszélt a császárné. A császári gyermekek első tanítója bizonyos P. Petrov volt. Kivüle még Mister Gibbs nevii angol és Monsieur Gillard nevű francia fungált később. A gyermekek első nevelőnője Schneider kisasszony volt, Jelizaveta Feodorovna nagyher- cegnő régebbi neve’.őnője. „Trine" — mint a császárné nevezte — nem volt éppen könnyű ter­mészet, de határtalanul tisztelte a császári csalá­dot és később Szibériába is követte. A császári gyermekek valamennyi oktatójuk közül M. Gil- lardot szívlelték legjobban, a nagyhercegnök francia nyelvmesterét és Alexej Nikolajevics trónörökös későbbi udvarmesterét. Gillard a csá­szári palotában lakott és őfelségéik teljes biza­lommal voltak iránta. o Mr. Gibbset szintén nagyon szerették a gyer­mekek. Ő is, Gillard is követte a császári családot Szibériába, mindaketten hűségesen kitartottak a család melleit, amíg a bolsevikik el nem választották tőle. Gillardtól franciául tanultak a nagyherceg­nők, még pedig — mint nekem egyszer irta — szép sikerrel. „Trine“ a néniét nyelvben oktatta őket, de a nagyhercegnők soha nem beszéltek maguk között németül. Őfelségéik, ha maguk közölt voltak, rendszerint angolul beszélgettek. A császárné szüleinek és bátyjának, a nagyherceg­nek is ez volt a szokása A gyermekek mindenek- fölött az orosz nyelvet kedvelték. Csak a trón­örökös — aki sokat volt együtt Gillard úrral — beszélt, utóbbi időkben legtöbbször franciául. Tatjána nagy hercegnő blúzokat varr A császárné naponta órákhosszat volt a tanulószobában és felügyelt gyermekei munkájá­ra. Legszorgalmasabb volt közliik Tatjána Niko- lajevna nagyhercegnő. Rendkívül ügyes keze volt, * blúzokat varrt magának és idősebb nővérének, a komorna távoliétében pedig anyja öltözködésé­nél és fésülködésénél segédkezett. A gyermekek tágas, világos termekben aludtak, tábori ágyakon, könnyed 1 akarók alatt, minden derekaij nélkül. Minden reggel hideg fürdő várta őket, esfén- kint pedig meleg fürdő. A nagyhercegnők egy­szerű, szeretetreméltó fiatal leányokká serdültek és másokkal való érintkezésükben soha sem éreztették magas méltóságukat. Mikor már fel­növekedtek, édesanyjuk nehezen találta bele ma­gát ebbe az uj helyzetbe. Olga Nikolajevha 1912- ben betöltötte tizennyolcadik életévét. Tatjána Nikolajevna ugyanaban az esztendőben a tizen­hatodikat. A császárné idősebb lányait mindig úgy emlegette: „a nagyok", a fiatalabbakat úgy, hogy: „a kicsik". A nagyokat alyjuk többször magával vitte a színházba, a kicsiket csali a legritkább esetben. A nagy­hercegnőkre csak fájó érzéssel és bensőséges szeretettel tudok visszagondolni. Szüleinek legkedvesebb gyermeke: Tatjána Nikolajevna Olga és Mária Nikolajevna külsőleg nagyon emlékeztettek édesatyjukra, mindkettőjükön volt valami jellegzetesen orosz vonás. Olga Nikolajev­na éles, átható értelemmel volt megáldva, s igy a tanulás igazán nem esett nehezére. Jellegzetes volt erős akarata, meg nem vesztegethető becsü­letessége és egyénessége, amellyel kiváltképpen édesanyjára hasonlított. Ezek a kiváló tulajdonságai megvoltak már gyermekkorában is, de eleinte nem egyszer enge­detlen és indulatos tudott lenni. Idővel aztán megtanult uralkodni magán. Pompás szőke haja volt, nagy kék szeme és elragadó arcszine. Könnyedén benyomott orra apai örökség volt. Mária és Anasztázia nagyhercegnök szintén sző­kék voltak. Mária Nikolajevnának feltűnően fény­lő szeme volt, szépségnek lehetett volna nevezni, ha kissé fölvetett ajka nem lett volna. Nagyon lágyszívű volt és mindenkép szeretetreméltó ter­mészetű. M márkámon nagyhercegnő igen ellenen volt ifjúságéiban és minden huncutságán kapható. Ebben a közvetlenségükben igazi Románotok Voltak. Tatjána magas, karcsú termetével édes­anyjára emlékeztetett. Tréfákhoz ritkán volt. kedve, tartózkodásában és nyugodt viselkedésé­ben is édesanyjára hasonlított. Mindig azon igye­kezett, hogy testvéreit mérsékelje, hogy édes­anyjuk intelmeit idézze emlékezetükbe, — test­vérei ezért elnevezték „guvernant“-nak. Nekem az volt a benyomásom, hogy szülei őt kedvelték legjobban. A császár azt mondotta egyszer ne­kem, hogy Tatjána Nikolajevna a császárnéra * emlékezteti. Sötét haja volt és sötétszürke szeme. Minden­ki szerette: a cselédség is, a nevelők is, a kór­házak betegei is. Nagyon közvetlen volt és hamar kötött barátságot. A császárné azonban féltette a nagyvilági hölgyek rossz befolyásától és nem szívesen látta, ha a gyermekek unokahugukkal, Irina Alekszandrovnával barátkoztak. Unalomra egyébként nem volt okuk a gyermekeknek. Nyá­ron tenniszeztek, sétáltak, a jacht, vagy a palota- őrség tisztjeivel piknikeket és kirándulásokat rendeztek. Ezeket az ártatla.n, gyermeki szóra­kozásokat mosolyogva nézték a szülők, akik gyakran tréfálkoztak miattuk leányaikkal. Olga. Álekszandrovna nagyhercegnő néha a fiatal nagy­hercegnők tiszteletére ifjúsági társasestélyeket rendezett, amelyeken teáztak és táncoltak. Alekszej Nikolajevics sorsa egyike volt a lecjtragikvzsábbaknak, amelyeket a feje­delmi házak története ismer. Festeni valóan szép, szeretetreméltó fiú volt, — a császári gyermekek közt kétségtelenül a lég­BENŐIT PIERRE: Az áruló .................. 39.— Kcs A fellobbanó parázs 31.20 Kcs Az Atlantisz .................. 29.— 3 kiváló regénye a legnépszerűbb francia szerzőnek. A könnyű francia stílussal megirt regények annyira le­nyűgözik az olvasót, hogy nem teszi le addig a könyvet, mig azt végig nem olvassa. szebb. Szülei és öreg dajkája, Visnyakov asszony kiskorától kezdve elkényeztették és minden szeszélyét teljesítették. Ez egészen természetes is volt, hiszen a gyermek folytonos szenvedéseinek tál- tára igyekeztek örömet szerezni neki és könnyen megfeledkeztek az egyéb szempont­ról. Mihelyt fejével vagy karjával nekiütődött egy széknek, vagy egy asztalnak, pillanat aia4t hatalmas kék daganata támadt, amely vérömlés- re vallott és erős fájdalmakat okozott neki. Miért nem vagyok én is olyan, mint a többi gyermek ? Mikor öUhat esztendős lett, férfikézre bizták; átadták Derevenko ápolónak, aki nem kényez­tette annyira, de határtalanul szerelte és nagy türelemmel volt iránta. Még most is hallom a beteg trónörökös finom hangját: — Emeld föl a karomat! —• Igazítsd meg a lábamat! — Melegítsd meg a kezemet! ... és közben Derevenko megnyugtató hang­ját. Mikor nagyobb lett, szülei megmagyarázták neki betegségének természetét és kérlék, hogy legyen óvafos. De a trónörökös rendkívül virgonc hajlamú volt és — mint minden gyermek — sze­retett ugrándozni, játszani és néha nem lehetett visszatartani. — Vegyél nekem kerékpárt! — kérte egy­szer édesanyját. — Alekszej, hiszen tudod, hogy az nem neked való. — Szeretnék megtanulni tenniszezui, mint a testvérem! — Tudod, hogy nem szabad játszanod. Néha sirvafakadt, úgy panaszkodott: — Miért nem vagyok én is olyan, mint a többi gyermek? A gyakóri belegeskedés, a 'kénytelen le­mondás annyi mindenről, ami egészséges gyer­mekeknek kénye-kedvére állt, meleg részvétéi nevelt Alekszej Nikolaje­vics szivében mindlen szenvedő iránt és határtalan tiszteletet édesanyja s általában minden felnőtt iránt. Nagy részvétet mutatott olyankor is, ha va- lamelyik cselédnek valami bujabánata volt. őfel­ségének a császárnak is részvevő szive volt, de ezt sohasem fejezte ki cselekedetekben. A trónörökös nem nyugodott addig, amíg részvéte tárgyán nem segítettek. Emlékszem, hogy egyszer valamilyen okból fölmondták egyik udvari kuktának. A trónörökös valahogyan megtudta ezt és addig nem hagyott békét szüleinek, amíg a. parancsot vissza nem vonták. Azokat, akiket szeretett, minden telhető erejével védelmezte. Még emlékezem rá, hogy Raszputin meggyilkolása után őfelségéik nem tudták rászánni magukat, hagy fiuk­kal nyomban közöljék a tényállást, egész v terjedelmében. Mikor aztán lassankint megtudta az egész valóságot, eltakarta arcát és sírva fakadt. Azutáu odafordult atyjához és haragosan fölkiá'totí. — Bizonyára méltó büntetésben részesíted a tetteseket, papa? Sztolipin gyilkosát fölakasz­tó4’ák! A császár nem felelt. A cárevics meggyógyult volna Én tanúja voltam ennek a jelenetnek.' Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a trónörökös súlyos betegségei idején Rászputin jelenléte nem egyszer megenyhitette fájdalmai4. Raszpulin biz tositotta őfelségéiket, hogy a trónörökös tizenkét esztendős korában gyógyulni kezd és később teljesen kigyógyul. Valóban, Alexej Nikolajevics tizedik élet­éve után egyre ritkábban betegedett meg és 1917- ben már erős, egészséges ifjúnak látszott. (Folytatjuk) Magyar, román utlevélviziunok megszer­zését, valamint idegen állampolgárok le­járé útleveleinek meghosszabbítását t. elő­fizetőink és olvasóink részére a rendes költségek megtérítése ellenében készséggel eszközli a Prágai Magyar Hirlap kiadóhivatala így fiatalít és szépít a Gorái! -eremé Ooraíl-puder Gorall -szappan V'ÍIerMtnl t t. S. R. Ti'*»♦/#! Vörös Rák gyógytár, Bratislava. A munkások rokkantegyesületének kassai kongresszusa Kaptáik a következő levelet: T. Szerkesztős ég! Kérem az alábbi nyilatkozat közléséit: A P. M. H. juntáié 8-dllsi számában tudósítás jelenít mteg a csehszlovák köztársasági Munkások tRokkanjtöegélyző és Nyugdij-egyletfenek junius hő 15-tén K assám megtart ott évi rendes küMöftközgyüJ léséről. Ebben a tudósitásban több állítás helyre­igazításra szorul, mert nem felel meg a valóságé tnak, hogy a kongresszusom kidomborodott a szh>c.j Idem, jelleg. Igaz az, hogy a Gutenberg-dalkar a* ,Aíumk!áshimi(Usz"-.sza[l nyitotta meg a közgyűlést', lámáért a vendéglátó városnak az egylet köszemet- ttel tartozik. Ezt a himnuszt a közgyűlés állva! Oaialkgaibba meg és tapssal jutalmazta. Anni termié* , szeles is, lévén a közgyűlés munkások gyüle- ikeaeie. ...V Nem felel meg a valóságnak, hogy Magyaror­szágot a referensek támadták. Ellenben igaz az, thogy a veit anya egyesület ellen kifaka dósok vol­tak, amiért a 24 millió közös vagyonból az itteni legyletet illető részt a mai napig nem bocsájtotba1 rendelkezésünkre. Igaz az, hogy a magyar kor- tai'ány a mai napig nem térítette meg a magyar­országi egyletinek a 24 millió közös vagyonból kölcsön adott 17 millió badákölcsönéfc és 5,600.000 (korona névértékű koronájára dékát. Igaz az, hogy lezt a magyarországi egylet az 1027 május 8-án (Budapesten megtartott küldöttközgyűlésen a ma­gyar népjóléti miniszterből beadványban kérte. A kifaliadósok mégis a volt anya egyesületet ér- fjék, amely pont úgy szenvedi kölcsönadott pénzt* [hiányát, mint mi. Igaz az, hogy a szóban lévő egylet kötelessé i Igeikkel, és jogokkal vette át a tagokat azzal, hogy la közös vagyon Budapesten maradt részét meg­kapja. Igaz az, hogy az átvett tagok eddlig közel 1700.000 korona befizetett tagsági dij ellenében 6 (millió 800 ezer koronát, (kaptak segély dánén* (Nem igaz az, hogy a tagdíjakat elndnriuisztráltálki ta'ert a biszitviselők fizetésére a bevétel 8%-át fi­zet tóik, miig segélyeikre a bevétel 69%-át és a töb­bit tartalékolták. Nem igaz az, hogy azért állít fel a szövetség négy expoziturat, mert szoc.-dem. vezéreket akar lelhelyeznii, igaz azonban, hogy éppen az admi­nisztrációt alkarja ezzel is olcsóbbá (enni. Nem­iigaz, hogy az iparosok szervezeteit akarja befce- belezruí, hanem igaz az, hogy az iparosok életkép- felen egyesületei közül több beolvadt az egyle­tünkbe, hogy tagjai érdekeit megvédje. Igaz az, (hogy ezek és az utóbbi években ezreivel csatla­kozó uj tagok érdekeinek védi elméért kell azon tagok segélyét leépíteni, amelyek 700 ezer koro­náért közel 7 millió korona segélyben részesültek leddig és még igy is, leépítve, újabb 6 milliót meg­haladó terhet vállal magára a leépítettek további 'segélyezésével az egylet. A Prágai Magyar Hirlap nagyon helyesen ed­dig jóakarattal kezelte az egyletet és meggondo­landó, hogy lelkiismeretlen tudósítás miatt 'ellen­ségévé váljon egy olyan intézménynek, amelynek tagjai között különféle politikai meggyőződésű -egyént találni, de eddig sikerült minden pártpo­litikai harcitól megkímélni az ügyletét. Nem volna üdvös, há a P. M. H. politikai ádáz harc tárgyává fenné az egyletet ilyen tendenciózus tudóeíf-á- Isaiival. ^ Fehér Ferenc, a csehszlovák köztársasági Munkások R'Oflikantsegéfytzö és Nyugdijegyfet'ének I >\ (átkára. — Olcsóbb lett a kotnyér — Budiajpestetn. Bu­da pesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: A ke- nyér ára mMól kezdve darabonkint két fillérrel olcsóbbodott. Ugyanakkor a zsemlyék súlyát meg­nagyobbítják az eddigi árak mellett.

Next

/
Thumbnails
Contents