Prágai Magyar Hirlap, 1927. június (6. évfolyam, 125-147 / 1459-1481. szám)

1927-06-23 / 142. (1476.) szám

2 halasztással állunk szem,ben a trianoni szer­ződés világos intézkedései ellenére. Amikor a Ruhr-megszállás idején a németek vissza­vonták a francia-német vegyes bíróságból bi rajukat, a népszövetség francia kívánságra automatikusan jelölte ki a semleges bírót. Emögött a mostani halasztás mögött nem félreértések, hanem politikai konsziderációk állanak. Bizonyos, hogy egy üserii bírói ügyet politikai szempontok szerint kívánnak vezet­ni. Kérdés, hogy belemehet-e ebbe a magyar kormány. Mi a trianoni szerződésbe szerel­mesek nem vagyunk. Magunk volnánk az utolsók, akik annak betiiszcrinti betartásáért imádkoznánk. De szakaszainak megváltozta­tására igenis hajlandók vagyunk, azonban két feltétellel: Az egyik az, hogy nem egy­oldalúan Magyarország rovására történjék ez a változás, a másik az, hogy azok az állam­polgárok, akiknek jogai ezzel megrövidittet- nek, kárpótlást nyerjenek. Érzem, hogy kö­zéig az az idő, amikor a müveit nyugat álla­mai és polgárai belátják, hogy a trianoni szerződésben olyan igazságtalanságok van­nak, amelyek jóvátételére mielőbb alkalmat kell adni. Utal ezután a Daily Mail ismert legutóbbi cikkére, majd igy folytatja: A helyzet komoly, de az ügyet veszettnek nem kell azért látnunk. Elhibázottnak tartanám, ha Magyarország most a népszövetségből ki­lépne, mert ez a harci terület föladását jelen­temé. A magyar kormánynak azonban meg kell fontolnia, ne függessze-e föl az eddigi ítéletek végrehajtását az egész vonalon, mert különben félő, hogy amig az egyik oldalon magyar állampolgárok fizetnek, a másik ol­dalon elütik őket az igazságtól. Bejelenthe­tem, hogy a népszövetség szeptemberi ülés­szakán követelni fogjuk a népszövetségtől, hogy a trianoni szerződésben foglalt kötele­zettségeinek teljes mértékben eleget tegyen. A Ház hosszantartó tapssal ünnepelte Bethlen miniszterelnököt és az interpelláció­ra adott válaszát tudomásul vette. így fiatalít Így fiatalít és szépít a t CoralI-créme COFall-puder Corali -szappan FSlenhat » t, S. R. réoe&re: Vörös Rák gyógytár, Bratislava. jlKomáromi 3ános ^Reménytelen szerelem ÉReaéw (31) — ön bizonyára gondolhatott reá, mi­csoda címen jön hozzá egy Vaczulik, hogy megbolygassa a magyar történelmet. Ilyen névvel! Oly tőrőlmetszett szlovák, hogy a Teremtő se köpött ki testhezállóbbat! Lehet, lehet, azonban föl te szem. hogy mért ne le­hetne ez puszta látszat? Elvégre ki biztosit engemet, hogy a Vaczulik valódi tót eredet? Ki merészel megcáfolni engem, ha azt átlá­tom, hogy a honfoglaló lovasok sorában is le­hetett egy Vaczulik-familia? Elő az ellen­érvekkel! Tessék kiállni a placcra! — Ebben abszolút igaza van Vaczulik urnák, —. nyugtattam meg komolyan. Vaczulik másodszor is feltartotta a mu­tatóujját: — Most pedig, uram, rátérek érdemben magára a tényre ... De nem tudta folytatni, mert Lóránt jött értem: — Egész éjszaka nem lát az ember. Gyere azonnal, mert táncolni akar veled mindakét házikisasszony. Kedves Vaczulik mester, meg fog engedni, — fordult megvesz- tegetőn az Árpád-kutatóhoz, — de a hölgyek óhaja parancs nekünk... — Muszáj? — néztem rá kissé kelletle­nül. Barátom már vitt is: — Hogy kérdezhetsz ilyet? Én már szét­rugdostam a lábaimat, Béni bácsi pedig épp most lötyögtet hasat... A harmadik szobában csakugyan táncol­ták. Én odaát' Vaezulikkal mélyed vén el az arheológiába, nem vettem észre, hogy jó­ideje hegyeset játszik a cigány s nem kis meglepetésemre láttam, hogy Béni bácsi csakugyan rakja a frisset a nacyobbik lány­nyal, miközben sűrűn türölgeti a nyakát. A tóslgaigatási reform csali 1928 julius 1-én lép életbe Tapaszra hasaszilált el a Járási és országos képviselőtestületi választásokat — Módosnak a reform keretén belül az aktiv válaszlöjog előfeltételeit Prága, junius 22. A közigazgatási re­formjavaslatot, amint már tegnap jelentettük, az alkotmányjogi bizottság kedden letár­gyalta. A záradéknál Kramár főelőadó azt a módosítást terjesztette elő, hogy az uj 'közigazgatási törvény az eredeti­leg tervezett 1928 január elseji határ­idő helyett csak 1928 julius elsején lépjen érvénybe. A bizottság a mai nap folyamán meg­kezdte az országos és járási képviselőtestüle­tek választási rendjéről szóló törvényjavaslat, tárgyalását. Az eddigi híradások szerint a koalíció ezen a javaslaton is némi módosítá­sokat eszközölt. Az aktiv választójoghoz megkívánt 24 éves korhatár megmarad, de az egy helyben való tartózkodás idejét egy évről három hónapra szállítják lé. A járási képviselőtestületek választásánál sz&- j yazati joggal bírhatnak mindazok, akik az elő­irt feltételeknek megfelelnek és bizonyítani tudják, hogy legalább egy év óta az illető járás terüle­tén laknak. A koalíció többi módosításait majd a tárgya­lások kapcsán részletesen közölni fogjuk. Minthogy a közigazgatási reform törvé­nyének életbeléptetését egy fél évvel eltol­ták, most már biztosra vehető, hogy az országos és járási képviselőtestületi választásokat ugyancsak a jövő tavaszra halasztják el. A koalíció ugyanis arra a meggyőződésre ju­tott, hogy a közigagatási reform életbelépte­téséig elsősorban a megyék ügyvitelét kell rendezni, vagyis meg kell osztani az agendákat az országos hivatal és a járási hivatalok között. Miután ez az előkészítő munka eltart ez év j végéig, igy a választásokra oask tavasszal kerülhet a sor. UJ törvénnyel erősitik a csehszlovákiai csendőr-rezsimet A csendőrök fegyverhasználat! jogát lényegesen kibővítik — Uj törvényjavaslat kényszermunkatelepek létesítéséről csavargók és betörők részére Prága, junius 22. A kormány a közbiz­tonság érdekében újabb törvényjavaslatokat dolgozott ki s most a kóbor cigányok, vala­mint utonállók elleni óvintézkedésekre vonat­kozó törvényjavaslaton kívül két újabb tör­vényjavaslatot terjesztett be a szenátusnak. Az egyik törvényjavaslat a csendőrség fegyverhasználatára vonatkozó uj rendelkezé­seket tartalmazza. A kormány indokolásában rámutat arra, hogy a prevrat óta 45 csendőrt öltek meg Szol­gálatának teljesítése közben. Az eddigi előírások szerint a csendőr csakis akkor használhatja fegyverét, ha az ellene intézett támadást kell visszavernie. Ez azon­ban nem volt kielégítő. A mai fegyverek mel­lett, amilyeneket a betörők és utonállók hasz­nálnak, a puszta védelem illuzorius a csendőr részéről. Az uj rendelkezések szerint a csend­őr a következő esetekben használhatja majd fegyverét: Önvédelem esetében, hogy egy ellene irányuló erőszakos támadást visszaverjen, ha közvetlenül őt, vagy egy másik Sze­mélyt életveszedelem fenyegeti, ha egy veszedelmes betörő a csendőr felszólítá­sára meg nem adja magát, vagy búvóhe­lyét nem árulja el és végül ha egy ve­szedelmes betörő meneJAílését és szöké­sét másképen nem tudja megakadályozni, Tömeges csődületek esetén a zárt kötelékben, és parancsnok vezetés© alatt álló csendőrség fegyveres beavatkozására vonatkozólag ugyanazon előírások érvényesek, mint a ka­tonaságnál. Egy másik törvényjavaslat a kényszer- munkatelepek fölállítására vonatkozik. Ez a javaslat tulajdonképpen a kényszermunkain­Játszva verte ki a csárdás figuráit s minden toppantásnál egyet kiáltott: „hej-haij!“ Te­remtőm-Uram, látta volna osak ezt Lenke- mama!... A fiatalabb leányt az utbiztos for­gatta kényesen, a barna legények élénken cifráztak, az urak pedig csoportokban disku- rálgattak vagy elfajult vitában ütögették az asztalt. Lóránt megsúgta idejében, hogy mi ketten a fiatalabb korosztályhoz számítván, illő lenne, ha megtáncoltatnók a házik isasz- szonyokat. Hát táncoltunk! Később hallgató-nótába kezdtek a morék s mi megpihenhettünk keveset. A prímás fitogtatni próbálván a művészetét, minden­áron be akarta bizonyítani, hogy tud ,,üveg- hang“-ot is kifogni a húrból, mint a brilliro- zás legtetejét. Azonban minden erőfeszítése dacára gikszerbe nyak-lőtt el a nyavalyás. Erre abbahagyta, némi fejosóváilás közt. Jó­magam sok ideje nem táncoltam már és igy fáradt lettem, de percig nem maradt nyug­tom. Minden pillanatban félrehivott valame­lyik ur s különösen felhívta a figyelmemet, hogy óvatosan válogassam meg a kifejezést s ne nyilatkozzam könnyelműen ezek előtt a fejhólintó-jánosok előtt, akik oly huligánok egytől-egyig, hogy a felsőbbség minden hülye rendeletére csak hajlongani tudnak. Néme­lyikük olyan karikába görbül, mint egy pe­rec. Puhány valamennyi. Az ipartestületi tit­kár például, aki félpercre sem rejtette véka alá, hogy rokonszenvez az ébredő-magyarok­kal, elpanaszolta, hogy amikor átmeneti ne­hézségekkel küzdött az intranzigens keresz­tény front lapja s bizalmasan na túrái iákat próbáltak gyűjteni a szerkesztőség fölsegé­lyezésére, éppen azok nem adtak egy vasat sem, akikben — végszükség esetén — leg­több bizalmukat akarták elhelyezni. „Nya­kaiul persze tudnak, uram!“ A Tisztviselő- Bank ellenőre ezzel szemben amiatt fakadt ki, hogy évek hosszú sorára lőttek itt minden kulturális megmozdulásnak, ahol. fajvédelem címén minden héten rúgnak egyet a társada­lom keservesen kiépített harmőnikus együtt­működésébe. Az ellenőr kijelentette nyíltan, hogy ma is szabadelvű ember és mivel min­den alkalommal az üldözöttek mellé állt, ez­úttal is perhorreszkálja, hogy nacionalista jelszavak mögé megbújt bizonyos kilengő elemek elsinkőfálták s mind e mai napig bi­torolva tartják a szabadkőművesek szék- házát ... Később a megyei alügyész fogott karon s aziránt érdeklődött, nem lehetne-é egy-két alapos cikkben megkérdezni az or­szág lakosságától, mért nem jár nemzeti vi­seletben? Kénytelen voltam igazat adni az alügyész urnák, aki a legdelibb termetű egyéniség volt az egész társaságban. Lóránt megsúgta idejében, hogy éppen deli alkatára való tekintettel az alügyész ur szokta kép­viselni a vármegyét az összes nemzeti ünne­peken. De mert saját díszruhája nincsen, olyan diszmagyar viszont nem akad a megye területén, amely pontosan passzolna reá, a szomszédos megyék földjén pedig, már csak presztízskérdés miatt is, nem rekvirálhatnak, — az alügyész urra való parádés-öltönyt da- rabonfcint szokták összeadni. A kucsmát az alispán kölcsönzi (lévén a fejbőségük azo­nos), a mente a polgármester szekrényéből kerül ki, a fringiát a közeli kollégiumi város­ka régiséggyüjteménye szolgáltatja, a sárga­csizmát viszont a megyei-hajdú lábáról szo­kás lehúzni olyankor... Ha aztán kiöltözkö­dik az alügyész ur s végigcsörömpöl a város­ka főutcáján: mintha Ooskay László dandár- nok menne ottan végig, audienciára indul­ván Rákóczi ő szent felségéhez... E fejszéditő névestén puhítani igyekezett a gimnáziumi tornatanár is, aki az első percben leszedett a lábamról. A királyi trón betöltéséről volt szó természetesen. A torna­tanár ur, aki kijelentette nyomban, hogy eszményképe a lengyel-magyar véd- és dac­szövetség, biztosított, hogy neki teljesen egy­kutya, ki lesz az eljövendő magyar király: Habsburg-ivadék-e, avagy valami'macedón fölkelővezér? Egyért remeg csupán és imád­kozik minden estén: hogy a leendő uralko­1927 junius 23, csütörtök. tózményekről szóló törvény rendelkezéseinek kibővítését jelenti abban az irányban, hogy a csavargókon munkakerülőkön kívül a kényszermunkaintézetekbe olyan betörő­ket is el lehessen helyezni, akik munka­kerülésből, aljas indokokból, vagy aljas nyerészkedési vágyból köveitek el betö­rést és az utolsó öt évben ilyen cseleke­detért már többször büntetve voltak. Ezeket a Személyeket büntetésük letelte után minimálisan egy s maximálisan öt évre ilyen kényszermunkaintézetbe helyezhetik el. A te­lepek fölállításával az állam támogatásának biztosításával az országos hivatalokat bízzák meg. „N“ betűt mutatott a titokzatos kanadai fényjelzés Párig, június 22. Quobecből jelentik a Newyonk Héráidnak: Az Ujbraiinsehwei^ban lévő Beöle ls- Lmd Creek egy lakosa cíite/sitetts a éarfccxmányi kormányt, hogv aiz a fényjelzés, amelyet nyolc nappal ezelőtt a St. Johns-tó környékén láttuk, a nemzetközi jelkódex szerint .,N“ betűt mutatott. A fényjelzés sárga volt és két percig tartott. Re­pülőgépeket küldtek ki, azonban kutatásuk meddő miatnadt. IjÓiJEÖÍI RaKQ/v *A*6eMeRSKA;TOVARt,.AK ^UM;AtlKeRy.UŐ.,s * 6ÖMÖRIBUM-eS|UKORGyÁR.to •ROZNAVA­Mandarin . Cacao - Dló-Créme - Cherry Triple-Sec — Curacao — Karlsbadi Keserű „Késmárki kiállításon arany éremmel kitüntetve" ,,A Nemzetközi Dunakiállitáson arany éremmel kitüntetve” dót a Rákos mezején válasszuk közfelkiáltás­sal és lóhátról. Csengett a fülem, amikor végül előka­pott Lóránt: — No, mit szólsz az urakhoz? — Érdekes emberek. Barátom, aki akkor már fölbevült álla­potban volt, két váltamra tette a kezét: — Ugye, egymást tették le előtted? Tu­dom, mert ismerem csaknem valamennyiö- ket. De ne hidd, hogy komisz emberek ta­lán. Látod, máris abbahagyták s ezidőszerint a haza állapotján keseregnek. Sok-mindent kiegyenlít a bor. Csak negyedóra még s ölel­kezni fognak. És megállapítják újból, hogy nincs párja a magyar embernek. Leültünk kettesben s koccintottunk. És Lórántnak igaza lett. Mert amikor olyan volt a füst, hogy lapáttal lehetett volna hányni az ablakon ,s egyes alakok összebu- kott fejjel ültek szerte, avagy egymás vállát karolva álltak a szobákban, egyszerre csak kiegyenesedett a középen Csecsotka utbiz­tos, a fasiszta s ujjúval csöndet intve a prí­másnak, ünnepi komolysággal igy szólt: — Urak, barátaim! Bevett szokásaink értelmében kezdjük a régi nótával! S intvén a cigánynak, hogy most már lehet, kiengedte bölömbika-hangját: Nagy Bercsényi Miklós Sírd agái magába ... Torkától didergés futott végig a falakon. A tornatanár nyomban átvette a prímet, Va­czulik mester fisztulába vágott föl, a deli ter­metű alügyész baritonban kezdett kontrázni, mialatt az utbiztos basszusban morgott. A többiek is harsogtak: ki .keserű elszántság­gal, ki maga elé nézve fojtogató bujában. A hangászok teljes odaadással vitték s itt-olt felvisitott a klarinét... Zugott-zengetf a ke­sergő, melyben — a kéz,'-márki szét fütyülése közt — hazájától búcsúzik a dühös generális s aközben nagy könnyek esnek ki a szemé­ből. Mert minden legénye elfogyott már az öregnek.

Next

/
Thumbnails
Contents