Prágai Magyar Hirlap, 1927. június (6. évfolyam, 125-147 / 1459-1481. szám)
1927-06-22 / 141. (1475.) szám
4 /i Felfedezték a világ legcsodálatosabb médiumát Amerikában A vándorló festmény, a harminchét nyelven iró!médium, a levegőbe emelkedő karosszék és szellemjelenések nappali világosságban — ötszázötvenöt orvos, tanár, tudós ellenőrzésével történtek a kísérletek — A P. M. H. munkatársától — mondta azután a jelenség —, most el kell mennem. A szellemalak nem oszlott semmivé, hanem mindig kisebbre zsugorodott, mig végre az egész alak csak 30 centiméter leit, azután eltűnt. E csodálatos jelenségek után nem maradt más hátra Mirabellinek, mint hogy magát is eltüntesse, dematerializálja ilyen módon. Erős bőrszíjakkal nehéz karosszékbe kötözték. Egyszerre csak eltűnt a nézők élők Hoszszu keresés után egy kívülről bezárt ezlo- bában találták meg, ahol a díványon feküdi és cigarettázott. Mirabellit most Európába akarják hozni, Schrenck-Nofzing és a párisi Metapszichikai intézet egyaránt azon fáradozik, hogy ezeket a csodálatos jelenségeket Európában az itteni tudósok is megtekinthessék és megvizsgálhassák. Newyork, junius közepén. Hacsak egvrésze is igaznak bizonyul ama csodálatos tüneményeknek, melyeket amerikai jelentés szerint Mirabelli, a 3S éves brazíliai médium körül tapasztaltak, akkor kétségtelenül ő a legérdekesebb és a legerősebb médium mindazok között, akikkel a tudományos kutatás eddig foglalkozott. Mirabelli Olaszországban született, de szüleivel már gyermekkorában kivándorolt Braziliába. Médiumitását a világháború alatt fedezték fel. 1919-ben már Brazília legkiválóbb természetbúvárai bizottságot alakítottak hogy kritikailag megvizsgálják, mi igaz azokból a hírekből, amelyek Mirabellivel kapcsolatban elterjedtek. E tudósok legnagyobbrészt azzal a meggyőződéssel fogtak a vizsgálathoz, hogy csalásról van szó. A Rio de Janeiroban pszichikai kutatásokat végző Cesare Lombroso-Akadémia vette kezébe a médium megvizsgálását. Körülbelül nyolc évig kísérleteztek szigorú ellenőrzés és megfigyelés mellett Mirabellivel. püspök ornátusban állt a terem közepén. Mosolyogva beszélt a jelenlévőkkel és megengedte, hogy szívműködését megvizsgálják és hogy egy fogorvos a szájába pillanthasson. — Most vigyázzatok, kedves testvéreim — guriga Sebői a négyéfetü ember Rusz Viktor mulat ~ „Semmit, ami olasz, nem szeretek1 — Inkább elitéltette magát, de hallgatott becsületből ~~ A pokolgépes dráma titka Irta LAUSCHMANN OTTÓ (Kassa) ^ Befejező közlemény — A jelentést 555 orvos, tanév, filozófus, technikus és tnás inielleklüel irta (Alá, akik egyöntetűen áMifjik, hogy a jelenségek valódiak. A legérdekesebb, hogy Mirabelli körül a jelenségek nem sötétben, nem félhomályos szobád bán, hanem nappali világosságban történnek. A médiumnak nincsen szüksége sötét kamrára, sem vörös világításra. Mirabelli médiumitását is egészen különös esemény kapcsán fedezték fel, úgyhogy Mirabelli akaratára barátja házából egy festmény, egy attól egy kilómé fér- nyíre álló másik hasba vándorolt át magától. Ez a tünemény, amelyet az okkult kutatás apport jelenségnek nevez, világos nappal, több tanú szemeláttára történt. Az 6gész néhány perc alatt ment végbe. A festmény magától leakasztódott a falról, eltűnt é3 felderitbetetlen módon a kilométernyire lévő ház egyik asztalára került, amint azt Mirabelli előre megmondta. A jelenség valóságáról többek között W. SilVeira egyetemi orvos- professzor és Cameiro Maya orvos kezeskednek. Mirabelli iró médium, azaz transzban, úgynevezett automatikus Írással ir, amikor láthatatlan eíő vezeti a kezét. Ilyen állapotban harminchét különböző nyelven ir elvont disszertációkat ttz asztronómia ét a filozófia legnehezebb kérdéséiről, az izlám kérdéseiről és bármiről. A perzsa nyelvtől és a legkülönfélébb hindu táj szólásoktól egészen a cseh és a sziriai nyelvig és a görög nyelvtől a szanszkrittig — minden nyelv a birtokában van. De csak transzállapotban, ébren csupán portugálul1 és spanyolul tud. Médiumitásának legnagyobb ereje azonban a fizikai jelenségek előidézésében van. E tekintetben sokkal hatalmasabb tünemények történnek körülötte, mint a híres Douglas Home, Eusapia Paladino, Éva C., Willy Schneider médiumokkal. Mirabelli leül egy karosszékbe. Szijjakkal gondosan lekötözik. Körülötte állnak az ellenőrzők. Hirtelen tőle távol fölemelkedik egy szék és két méter magasan a levegőben lebeg. A bizottság tagjai átmennek azon a helyen, ahol azelőtt az a szék állott, a szék felettük van a levegőben. Ez a tünemény, melyet az okkultizmus levitációnak nevez, számtalanszor előfordul Mirabelli körül. San Paulóban Mirabelli a bizottság tagjaival beszélgetett. Közöttük volt egy szenátor is. Mirabelli egyszerre csak azt mondotta, hogy látja hogy egy tárgy, amely a szenátor lakásán a szekrénybe volt zárva, a levegőn kersztül már feléje közeledik. A következő percben a tárgy a médium lába előtt a padlóra esett. A pszichikai kutatás céljait szolgáló fentebb említett akadémia laboratóriumában gyakran fordult elő materializáció Mirabelli körül. Előzetes vizsgálat után, szigorú ellenőrzés mellett nagyszámú tudós jelenlétében délelőtt 9 órakor kezdődik az ülés. Egyszerre az asztal lapjából kopogó hangok hallatszanak. Majd egy hang lesz hallható. amelyben G. Sousa orvos elhunyt leányának hangjára ismer. Erre azt mondhatná még valaki: hallucináció. De a következő pillanatban a tudósok körében megjelenik maga az elhunyt leány is. Még pedig nem elmosódó látomás, hanem teljes testi valóság gyanánt. Az onos odamegy hozzá; megöleli. Megismeri ruháját, az van rajta, amelyet halála előtt hordott és amelyben eltemették. Két másik orvos is hozzá közeledik, megfogják a kezét, érverését számlálják, szivének dobogását hallgatják. Sousa kérdéseket intéz a jelenséghez, amire az válaszol és rendes beszélgetés fejlődik ki. A szellemet lefényképezik. Húsz felvételt készítenek el. A szel lem jelenés 36 percig tart. Ekkor a jelenség feloldódik, eltűnik, amint szak- kifejezéssel mondják: dematerizálódik. Mindez 20 orvot és 7 egyetemi tanár szémeWlára és megfigyelése mellett történik. Egy más alkalommal ugyanennek az egyetemnek a laboratóriumában, ugyanez előtt a társaság előtt JoSé de Camargobarros püspök szelleme jelent meg, aki röviddel azelőtt vizbefult. A (Az utánnyomást osatk a szerző engedheti meg.) A Hotel Spondinisrhez értünk. Hatalmas, kétemeletes épület. Már külsejére is fejedelmi kastély. Belül pedisr békehanerulaf. Gyönyörű ebédlőterem s a háztartáshos szükséges helyiségek a földszinten; neszfogók a falakon. a folyosókon; tapétáé ajtók; légfűtés langyos melegje terjengett már, hogy egyensúlyozza a hideget,, amely együtt nőtt oda- kiint az éjszakával. Az étterembe tértünk. A tulajdonos: udvarias. dolgos német, szívesen üdvözölt. Két világosba öltözött csinos leány hosszú asztalt, terített és virágokkal díszítette. — Valami készül itt — mondta Rusz. — És hölgyek is lesznek. — A lányaim — világosított, fél készségesen a német,. — Mióta háború van. magunk dolgozunk. Más nem iár erre. csak tisztek. A második emeletet, egv gazdasági hivatal kommaindóia foglalja el Ehhez az idegenforgalomhoz pedig elegen vagyunk magunk is. Rusz hozzám fordult: — Ugylátszik, azok fognak lakó mázni. Nem leszünk egyedül — Ezt az asztalt, azonban mégis nekünk terítik. Kedvetlenül mondta: — És annyinak térítenek? összeesküvés. — Dehogy. De szó nélkül nem jöhettem el. Inkább megmondtam, hogv talán te is itt leszel. Ha láttad volna, őrnagy ur. azt a felbuzdulást. Rusz. Rusz. Rusz, hangzott minden szálból, ott. leszünk mi is. mindnyájan. Engem pedig majdnem összeverték, hogy csak az utolsó percben szóltam nekik. — Sokan vagytok? — Elegen. De mind magyar. Tudod, az ilyen hadseregtartalék, mint most mi vagyunk. mindig vezet egv kis gazdaságot. Vettünk három disznót, és a kincstár terhére kihizlaltuk. Aztán hirtelen jött, az offenziva-pa- rancs. Nem tudhattuk, melyik percben kell mernünk. Három hizót meg csali úgy. gyorsan nem lehet, megenni. Eladtuk tehát, őket hétszáz koronáért. Most meg uira itt, maradtunk. S mert, a disznó vásárt, már nem lehet, visszacsinálni és hogv a pénzen ne kelljen osztozkodni, mert, az mégis csak tulreális, mondhatnám: furcsa lenne, elhatároztuk, hogv inkább urasan elköltiük. Ránk fér úgyis, hogy itt,-ott egv kicsit, uraskodiunk. Erre pedig soha iobb alkalom nem lett. volna, mint ma. amikor te is körünkben lehetsz. — Más szóval, kész meghívással lepsz meg. — Sőt már el is fogadtad. Kint egymásután érkező kocsik zaja. Aztán már tódultak be a fiuk. Örömrivalgás- sal estek Rusznak. majd szétszedték. Pillanat alatt olyan meleg, benső, baráti atmoszféra támadt, amilvénről, aki a háború alatt nem élt át hasonlót, képtelen fogalmat, alkotni magának. A vendéglős velünk örvendett, bár nem érthette lelkesültségünk okát. Persze, aztán a leányok kerültek sorra. A barna Ka- the és a szőke Máry. A szőke alacsonyabb, de mindkettő egyformán telt íormáiu. kedves. mosolygó és huncut szemű. Egyszeriben pajtásokká váltak. A Irkoma: a kárpáti tálakon elképzelhetetlen nagyságú öreg pisztrángok, eültek, szárnyas a legkülönbözőbb hozzávalóval, torták, krém. zselé, fagylalt, gyümölcs, stb. Bor: Sainte Julienne. Békeidők óta pókhálósodéit, a pincében. Francia származását, egyáltalában nem vettük rossz néven. Fekete és tea szakadatlanul váltakoztak. Nem csoda, hogv az alapjában emelkedett hangulat gyorsan tulfütöttre vált,. Zene is került. A vendéglős egv ismerős tiroli őrvezet,óért küldött. Citerával iött. Minden oldalon másfél arasznyi szekrénykére a hurok légiója volt, feszítve. Művész volt a hangszerén. Egyszer a velencei lagúnák^ éjszakai szerenád-hangulatának fehér és rózsa - és narancsszinü csipkékkel telehintett finom, kék selymébe burkolt, maid melódi'kus német, keringőket játszott, teljesen zenekarszerüen. Aztán uira moll-ba csapott át. Epedő-Mgyan csendült, fel. mint a szerelem örök imádsága, melv később sikoltó. jajgató, féltő panaszba tör ki: a Vorrei morire. Oly világosan éreztem: ugv hat ez a dal. mint, a tőr. amelynek hegyére, amikor a halálos döfést mérik vele, piros rózsát tűznek. Meg voltunk mind babonázva. Belül valami felborzolódott. mint. visz- szafeJé simított bársony. Ruszra pillantottam. Tán könnyet, láttam rajta? Gyorsan lesütöttem a szemem. Taps-extázisba törtünk ki. Rusz meghatva szólt a távolihoz: — Ha a rangot, zenével mérnék, biztosan tábornok lenne. Azt, hiszem, egyetlen nő se tud nem-et mondani, ha ezt a játékot hallia. Maid hozzánk fordult: — Jól érzem magam köztetek. És hálás vagyok, hogy ezt, az estét lehetővé tettétek. Au. kapitány, losonci 25-ös, akinek zsebében volt (meüesleg mondva) a hízók elköltendő ára, megbökött: — Tulajdonkeppen neked köszönhetjük. — De azt is, ha a pénztárnak fuoos lesz. — Fene bánta. Akár még hétszázzal meg- toldjuk! Nótázni kezdtünk. Citera és nótaszó volt a repertoir. Ha nem is nagyon változatos, de minket téliesen kielégitett. Rangjához képest idős. ős zb eve gyűlt tiszt lépett a terembe. Szerényen letilt egv magányos asztalhoz. A vendéglős mindjárt közölte, hogy a szállóból az egvik élelmezési tiszt. Erről a bramohe-ról. — csak ugv. mint a huszárokról — nem sokat, tartottunk. Nagyon sokat nélkülöztünk a háború évei alatt, többször igen, mint nem. azt pedig tudtuk, hogy a front, mögött, ennek dacára minden van és mindenki iól él. Pláne az élelmezésiek, akik nem is a húsos fazék mellett vannak állandóan, hanem ők maguk a — husos fazék. Ezért az ellenszenvüket — ha ez nem is volt minden egyes esetben egészem indokolt — meg leheltett érteni. Bizony, ezt, az öregedő bácsit, is egv pillanatig gyilkos szemekkel méregettük, aztán azt gondoltuk: lássa, hogy iimik,kai van dolga. Meginvitáltuk, ami alapiában véve ösztönszerü cselekedet volt, azért, hogv a saját jókedvünket megőrizzük. Mert tüske lett volna abban a hangulatban, ha látjuk. hogv valaki mellettünk, de nem köztünk ül és valószínűleg nem érzi olyan iól magát, mint magunk. Jól táplált, mosolygó ur volt,. Csak németül beszélt. Bevallotta őszintén, hogv nagy megtiszteltetésnek veszi a meghívást, örül, hogy valódi katonák között lehet Neki ahnung-ia sincs, mit csinálnak az ellenségek egymással. Igaz. nem is kiváncsi rá. Már éppen alváshoz készült,. Aztán hallotta a nó- tázást. amelynek nyelvét nem értette. Hívta társait, is. Azok azt, mondták: magvarok és nem jöttek, ő azonban itt van. Ez a közvetlen megnyilatkozása rögtön rokonszenvessé tette. Borral kínál tűk. Ivott. Nem kellett sokáig magyarázni, hogy mi t„for“-ban vagyunk, amit neki most, már illik behozni. Csak ugv öntöttük az italt be- léie. Maid egv meglehetősen egyhangú, nem éppen szellemes nótával üdvözöltük egymást. Abban a hangulatban mégis pompásan tetszett. Mindenkire ráénekelítük egv-egv szó megfelelő változtatásával. A vége az, liogv a „megtiszteht“-nek ex-et kell innia. Az öreg trónt igv köszöntött,ük: 1927 junius 32, werda. Éljen csempész bácsi. Éljen csempész bácsi. Éljen csempész bácsi. Éljen csempész, csempész, csempész bácsi, Éljen csempész bácsi! Ebben benne élt minden megvetésünk a trón iránt,. De most mégis jóindulatú éle volt. Akinek szólt, nem értette, hát németül is el kellett fuini: Éljen Schmuggler bácsi... és igv* tovább. Na^-^n meg volt. elégedve, szélesen mosolygott. Persze, a kétszeri üdvözlésre két, ex-szel kellett, pecsétet tennie. Aztán már ő is hibátlanul nótázott velünk. A Sainté Julienne elfogyott, — Százötven üveg volt — mondta mentegetőzve a vendéglős. — Hozhatok olasz bort és pezsgőt? — Nem iszom olasz bort. Soha — mondta tiltakozva. — Miért? — Semmit, ami olasz, nem szeretek. Az volt é^en a tragédiám, hogv olasz.... A többit, csak én hallhattam. Súgta és senki más nem figyelt oda. Rusznak kitárult a sziye. Valamit elbeszélt. amitől egyszerre világossá vált előttem minden. A dráma, melyben Junga tulajdonképpen feláldozta magát. Amit tett. becsületből tette és inkább elitéltette magát, de hallgatott — becsületből. Ebben a pillanatban nagyon sajnáltam és nagyon megszerettem. Később a vendégkönyvbe irtuk be a nevünket. A könyv előző lapjai teli voltak nagy nevekkel, amelyeknek viselői mind erTe jártak egyszer. Az utolsó oldalakon csupa tiszt. Minden rangból. Egyetlen nevet meg kellett jegyeznem: Károly Ferenc főherceg. Amikor kint. már pirkadni kezdett. Rusz felállít. Hiába tartóztattuk, elbúcsúzott. Kérte, hogv csak én kísérjem el. Ott, ahol a maisi ut a pradival keresztez, megállt és kezet, adott: — Most, már tudod. — Tisztellek és becsüllek, őrnagy ur. — Meni innen vissza. — Igen. Nem mennél inkább kocsin? Azonnal szólok egvnek. — Ne bántsd. A magamét elküldtem. Másét nem használom. Aztán ez nekem vasárnap volt. Most máT uira hétköznapok Jönnek. És ugv illik, hogv vasárnapból a hétköznapba gvalogszerrel menjek. Levette sapkáját: — De fedetlen fejjel. — Meghűlsz. Mégegyszer erős kézszoritással búcsúzott: — Szerencse fel! Ment. Szilárdan lépett. Ott. álltam a hideg virradásban, amig csak láttam. Nem né* zett vissza. Soha többé nem találkoztam vele. A harmadik élet Ezt, nem ismerem. Azt is csak akkor tudtam meg. amikor már eltemették, hogv háború végeztével a Rusz Viktor névnek is el kellett tűnnie örökre. Az Endrődi nevet vette fel és a híres első „3türmer“ országos hírű. de csendes, visszavonult életet élő templomkép restaurátor lett. Aztán meghalt. És ez az ő negyedik élete. Amelyben nincsenek már hétköznapok, csupán örök vasárnap. A bányásztársládákat beolvasztják az áltaiánas szociális biztosításba Prága, junius 21. A bányamunkások biztosítását a köztársaság területén 1924 október 1. óta a társládák prágai központja eszközli. Jóllehet minden bányamunkás az illetékre havonta 87 koronát fizet be, a befolyt összeg mégsem volt elég az 160 millió korona tápilletmény kifizetésére. A hiányzó összeget a társládák központja kénytelen volt értékpapírjainak lombardi rovásával megszerezni, minek következtében adóssága 30 millió koronával növekedett. A közmunkaügyi minisztérium most a társládák szanálását törvényjavaslattal rendezi. A szanálásnak alapelvei a következők: A bányamunkások biztosítását az álatlános szociális munkásbiztosi- tással egyesitik. A csatlakozást 192S január elsején hajtják végre. A bányamunkás biztosításba belépő uj tagokat a szociális biztosítás elvei szerint fogják biztosítani, viszont a társládák régi tagjainak meghagyják az eddigi biztosítási előnyöket. A 30 millió koronás deficit fedezését az állam vállalja. A jövő évre 120 millió koronában megállapított járadékokat a munkaadók járulékaiból és az állam hozzájárulásából, részint pedig rendkívüli Széntermelési illetékből fedezik- Ez az illeték az első két évben 15 fillér lesz méter- mázsánként, amiből évenként harminc millió korona bevételt irányoznak elő. Tiz éven belül az illetéket ismét beszüntetik. A bányamunkások külön illetéket fognak még fizetni, amely első öl évben körülbelül 7 millió koronát fog kitenni. Ezzel a régi megállapított járadékok kifizetését biztosítják. %
