Prágai Magyar Hirlap, 1927. június (6. évfolyam, 125-147 / 1459-1481. szám)

1927-06-22 / 141. (1475.) szám

4 /i Felfedezték a világ legcsodálatosabb médiumát Amerikában A vándorló festmény, a harminchét nyelven iró!médium, a levegőbe emelkedő karosszék és szellemjelenések nappali világosságban — ötszázötvenöt orvos, tanár, tudós ellenőrzésével történtek a kísérletek — A P. M. H. munkatársától — mondta azután a jelenség —, most el kell mennem. A szellemalak nem oszlott semmivé, hanem mindig kisebbre zsugorodott, mig végre az egész alak csak 30 centiméter leit, azután eltűnt. E csodálatos jelenségek után nem maradt más hátra Mirabellinek, mint hogy magát is el­tüntesse, dematerializálja ilyen módon. Erős bőr­szíjakkal nehéz karosszékbe kötözték. Egyszerre csak eltűnt a nézők élők Hosz­szu keresés után egy kívülről bezárt ezlo- bában találták meg, ahol a díványon feküdi és cigarettázott. Mirabellit most Európába akarják hozni, Schrenck-Nofzing és a párisi Metapszichikai inté­zet egyaránt azon fáradozik, hogy ezeket a csodá­latos jelenségeket Európában az itteni tudósok is megtekinthessék és megvizsgálhassák. Newyork, junius közepén. Hacsak egvrésze is igaznak bizonyul ama csodálatos tüneményeknek, melyeket amerikai jelentés szerint Mirabelli, a 3S éves brazíliai médium körül tapasztaltak, akkor kétségtelenül ő a legérdekesebb és a legerősebb médium mindazok között, akikkel a tudományos kutatás eddig foglalkozott. Mirabelli Olaszországban szü­letett, de szüleivel már gyermekkorában kiván­dorolt Braziliába. Médiumitását a világháború alatt fedezték fel. 1919-ben már Brazília leg­kiválóbb természetbúvárai bizottságot alakítottak hogy kritikailag megvizsgálják, mi igaz azokból a hírekből, amelyek Mirabellivel kapcsolatban elterjedtek. E tudósok legnagyobbrészt azzal a meggyőződéssel fogtak a vizsgálathoz, hogy csa­lásról van szó. A Rio de Janeiroban pszichikai kutatásokat végző Cesare Lombroso-Akadémia vette kezébe a médium megvizsgálását. Körül­belül nyolc évig kísérleteztek szigorú ellenőrzés és megfigyelés mellett Mirabellivel. püspök ornátusban állt a terem közepén. Mo­solyogva beszélt a jelenlévőkkel és megengedte, hogy szívműködését megvizsgálják és hogy egy fogorvos a szájába pillanthasson. — Most vigyázzatok, kedves testvéreim — guriga Sebői a négyéfetü ember Rusz Viktor mulat ~ „Semmit, ami olasz, nem szeretek1 — Inkább elitéltette magát, de hallgatott becsületből ~~ A pokolgépes dráma titka Irta LAUSCHMANN OTTÓ (Kassa) ^ Befejező közlemény — A jelentést 555 orvos, tanév, filozófus, technikus és tnás inielleklüel irta (Alá, akik egyöntetűen áMifjik, hogy a jelen­ségek valódiak. A legérdekesebb, hogy Mirabelli körül a jelenségek nem sötétben, nem félhomályos szobád bán, hanem nappali világosságban történnek. A médiumnak nincsen szüksége sötét kamrára, sem vörös világításra. Mirabelli médiumitását is egészen különös esemény kapcsán fedezték fel, úgyhogy Mirabelli akaratára barátja házából egy festmény, egy attól egy kilómé fér- nyíre álló másik hasba vándorolt át magától. Ez a tünemény, amelyet az okkult kutatás apport jelenségnek nevez, világos nappal, több tanú szemeláttára történt. Az 6gész néhány perc alatt ment végbe. A festmény magától leakasztódott a falról, eltűnt é3 felderitbetetlen módon a kilo­méternyire lévő ház egyik asztalára került, amint azt Mirabelli előre megmondta. A jelenség való­ságáról többek között W. SilVeira egyetemi orvos- professzor és Cameiro Maya orvos kezeskednek. Mirabelli iró médium, azaz transzban, úgy­nevezett automatikus Írással ir, amikor láthatat­lan eíő vezeti a kezét. Ilyen állapotban harminchét különböző nyelven ir elvont disszertációkat ttz asz­tronómia ét a filozófia legnehezebb kér­déséiről, az izlám kérdéseiről és bármiről. A perzsa nyelvtől és a legkülönfélébb hindu táj szólásoktól egészen a cseh és a sziriai nyelvig és a görög nyelvtől a szanszkrittig — minden nyelv a birtokában van. De csak transzállapotban, ébren csupán portugálul1 és spanyolul tud. Médiumitásának legnagyobb ereje azonban a fizikai jelenségek előidézésében van. E tekin­tetben sokkal hatalmasabb tünemények történnek körülötte, mint a híres Douglas Home, Eusapia Paladino, Éva C., Willy Schneider médiumokkal. Mirabelli leül egy karosszékbe. Szijjakkal gondo­san lekötözik. Körülötte állnak az ellenőrzők. Hirtelen tőle távol fölemelkedik egy szék és két méter magasan a levegőben lebeg. A bizottság tagjai átmennek azon a helyen, ahol azelőtt az a szék állott, a szék felettük van a levegőben. Ez a tünemény, melyet az okkultizmus levitációnak nevez, számtalanszor előfordul Mirabelli körül. San Paulóban Mirabelli a bizottság tagjaival beszélgetett. Közöttük volt egy szenátor is. Mira­belli egyszerre csak azt mondotta, hogy látja hogy egy tárgy, amely a szenátor lakásán a szek­rénybe volt zárva, a levegőn kersztül már feléje közeledik. A következő percben a tárgy a médium lába előtt a padlóra esett. A pszichikai kutatás céljait szolgáló fentebb említett akadémia laboratóriumában gyakran for­dult elő materializáció Mirabelli körül. Előzetes vizsgálat után, szigorú ellenőrzés mellett nagy­számú tudós jelenlétében délelőtt 9 órakor kez­dődik az ülés. Egyszerre az asztal lapjából kopogó hangok hallatszanak. Majd egy hang lesz hall­ható. amelyben G. Sousa orvos elhunyt leányának hangjára ismer. Erre azt mondhatná még valaki: hallucináció. De a következő pillanatban a tudó­sok körében megjelenik maga az elhunyt leány is. Még pedig nem elmosódó látomás, hanem teljes testi valóság gyanánt. Az onos odamegy hozzá; megöleli. Meg­ismeri ruháját, az van rajta, amelyet ha­lála előtt hordott és amelyben eltemették. Két másik orvos is hozzá közeledik, megfogják a kezét, érverését számlálják, szivének dobogását hallgatják. Sousa kérdéseket intéz a jelenséghez, amire az válaszol és rendes beszélgetés fejlődik ki. A szellemet lefényképezik. Húsz felvételt készítenek el. A szel lem jelenés 36 percig tart. Ekkor a jelenség feloldódik, eltűnik, amint szak- kifejezéssel mondják: dematerizálódik. Mindez 20 orvot és 7 egyetemi tanár szémeWlára és megfigyelése mellett történik. Egy más alkalommal ugyanennek az egye­temnek a laboratóriumában, ugyanez előtt a tár­saság előtt JoSé de Camargobarros püspök szelle­me jelent meg, aki röviddel azelőtt vizbefult. A (Az utánnyomást osatk a szerző engedheti meg.) A Hotel Spondinisrhez értünk. Hatalmas, kétemeletes épület. Már külsejére is fejedel­mi kastély. Belül pedisr békehanerulaf. Gyö­nyörű ebédlőterem s a háztartáshos szüksé­ges helyiségek a földszinten; neszfogók a fa­lakon. a folyosókon; tapétáé ajtók; légfűtés langyos melegje terjengett már, hogy egyen­súlyozza a hideget,, amely együtt nőtt oda- kiint az éjszakával. Az étterembe tértünk. A tulajdonos: ud­varias. dolgos német, szívesen üdvözölt. Két világosba öltözött csinos leány hosszú asz­talt, terített és virágokkal díszítette. — Valami készül itt — mondta Rusz. — És hölgyek is lesznek. — A lányaim — világosított, fél készsé­gesen a német,. — Mióta háború van. ma­gunk dolgozunk. Más nem iár erre. csak tisz­tek. A második emeletet, egv gazdasági hiva­tal kommaindóia foglalja el Ehhez az idegen­forgalomhoz pedig elegen vagyunk ma­gunk is. Rusz hozzám fordult: — Ugylátszik, azok fognak lakó mázni. Nem leszünk egyedül — Ezt az asztalt, azonban mégis nekünk terítik. Kedvetlenül mondta: — És annyinak térítenek? összeesküvés. — Dehogy. De szó nélkül nem jöhettem el. Inkább megmondtam, hogv talán te is itt leszel. Ha láttad volna, őrnagy ur. azt a fel­buzdulást. Rusz. Rusz. Rusz, hangzott minden szálból, ott. leszünk mi is. mindnyájan. En­gem pedig majdnem összeverték, hogy csak az utolsó percben szóltam nekik. — Sokan vagytok? — Elegen. De mind magyar. Tudod, az ilyen hadseregtartalék, mint most mi va­gyunk. mindig vezet egv kis gazdaságot. Vet­tünk három disznót, és a kincstár terhére ki­hizlaltuk. Aztán hirtelen jött, az offenziva-pa- rancs. Nem tudhattuk, melyik percben kell mernünk. Három hizót meg csali úgy. gyor­san nem lehet, megenni. Eladtuk tehát, őket hétszáz koronáért. Most meg uira itt, marad­tunk. S mert, a disznó vásárt, már nem lehet, visszacsinálni és hogv a pénzen ne kelljen osztozkodni, mert, az mégis csak tulreális, mondhatnám: furcsa lenne, elhatároztuk, hogv inkább urasan elköltiük. Ránk fér úgyis, hogy itt,-ott egv kicsit, uraskodiunk. Erre pe­dig soha iobb alkalom nem lett. volna, mint ma. amikor te is körünkben lehetsz. — Más szóval, kész meghívással lepsz meg. — Sőt már el is fogadtad. Kint egymásután érkező kocsik zaja. Aztán már tódultak be a fiuk. Örömrivalgás- sal estek Rusznak. majd szétszedték. Pillanat alatt olyan meleg, benső, baráti atmoszféra támadt, amilvénről, aki a háború alatt nem élt át hasonlót, képtelen fogalmat, alkotni magának. A vendéglős velünk örvendett, bár nem érthette lelkesültségünk okát. Persze, aztán a leányok kerültek sorra. A barna Ka- the és a szőke Máry. A szőke alacsonyabb, de mindkettő egyformán telt íormáiu. ked­ves. mosolygó és huncut szemű. Egyszeriben pajtásokká váltak. A Irkoma: a kárpáti tálakon elképzelhe­tetlen nagyságú öreg pisztrángok, eültek, szárnyas a legkülönbözőbb hozzávalóval, torták, krém. zselé, fagylalt, gyümölcs, stb. Bor: Sainte Julienne. Békeidők óta pókháló­sodéit, a pincében. Francia származását, egy­általában nem vettük rossz néven. Fekete és tea szakadatlanul váltakoztak. Nem csoda, hogv az alapjában emelkedett hangulat gyor­san tulfütöttre vált,. Zene is került. A vendéglős egv ismerős tiroli őrvezet,óért küldött. Citerával iött. Min­den oldalon másfél arasznyi szekrénykére a hurok légiója volt, feszítve. Művész volt a hangszerén. Egyszer a velencei lagúnák^ éj­szakai szerenád-hangulatának fehér és rózsa - és narancsszinü csipkékkel telehintett finom, kék selymébe burkolt, maid melódi'kus német, keringőket játszott, teljesen zenekarszerüen. Aztán uira moll-ba csapott át. Epedő-Mgyan csendült, fel. mint a szerelem örök imádsága, melv később sikoltó. jajgató, féltő panaszba tör ki: a Vorrei morire. Oly világosan érez­tem: ugv hat ez a dal. mint, a tőr. amelynek hegyére, amikor a halálos döfést mérik vele, piros rózsát tűznek. Meg voltunk mind babo­názva. Belül valami felborzolódott. mint. visz- szafeJé simított bársony. Ruszra pillantottam. Tán könnyet, láttam rajta? Gyorsan lesütöt­tem a szemem. Taps-extázisba törtünk ki. Rusz meghat­va szólt a távolihoz: — Ha a rangot, zenével mérnék, bizto­san tábornok lenne. Azt, hiszem, egyetlen nő se tud nem-et mondani, ha ezt a játékot hallia. Maid hozzánk fordult: — Jól érzem magam köztetek. És hálás vagyok, hogy ezt, az estét lehetővé tettétek. Au. kapitány, losonci 25-ös, akinek zse­bében volt (meüesleg mondva) a hízók elköl­tendő ára, megbökött: — Tulajdonkeppen neked köszönhetjük. — De azt is, ha a pénztárnak fuoos lesz. — Fene bánta. Akár még hétszázzal meg- toldjuk! Nótázni kezdtünk. Citera és nótaszó volt a repertoir. Ha nem is nagyon változatos, de minket téliesen kielégitett. Rangjához képest idős. ős zb eve gyűlt tiszt lépett a terembe. Szerényen letilt egv magá­nyos asztalhoz. A vendéglős mindjárt közölte, hogy a szállóból az egvik élelmezési tiszt. Erről a bramohe-ról. — csak ugv. mint a huszárokról — nem sokat, tartottunk. Nagyon sokat nélkülöztünk a háború évei alatt, több­ször igen, mint nem. azt pedig tudtuk, hogy a front, mögött, ennek dacára minden van és mindenki iól él. Pláne az élelmezésiek, akik nem is a húsos fazék mellett vannak állan­dóan, hanem ők maguk a — husos fazék. Ezért az ellenszenvüket — ha ez nem is volt minden egyes esetben egészem indokolt — meg leheltett érteni. Bizony, ezt, az öregedő bácsit, is egv pillanatig gyilkos szemekkel méregettük, aztán azt gondoltuk: lássa, hogy iimik,kai van dolga. Meginvitáltuk, ami alap­iában véve ösztönszerü cselekedet volt, azért, hogv a saját jókedvünket megőrizzük. Mert tüske lett volna abban a hangulatban, ha lát­juk. hogv valaki mellettünk, de nem köztünk ül és valószínűleg nem érzi olyan iól magát, mint magunk. Jól táplált, mosolygó ur volt,. Csak néme­tül beszélt. Bevallotta őszintén, hogv nagy megtiszteltetésnek veszi a meghívást, örül, hogy valódi katonák között lehet Neki ahnung-ia sincs, mit csinálnak az ellenségek egymással. Igaz. nem is kiváncsi rá. Már éppen alváshoz készült,. Aztán hallotta a nó- tázást. amelynek nyelvét nem értette. Hívta társait, is. Azok azt, mondták: magvarok és nem jöttek, ő azonban itt van. Ez a közvetlen megnyilatkozása rögtön rokonszenvessé tette. Borral kínál tűk. Ivott. Nem kellett sokáig magyarázni, hogy mi t„for“-ban vagyunk, amit neki most, már il­lik behozni. Csak ugv öntöttük az italt be- léie. Maid egv meglehetősen egyhangú, nem éppen szellemes nótával üdvözöltük egymást. Abban a hangulatban mégis pompásan tet­szett. Mindenkire ráénekelítük egv-egv szó megfelelő változtatásával. A vége az, liogv a „megtiszteht“-nek ex-et kell innia. Az öreg trónt igv köszöntött,ük: 1927 junius 32, werda. Éljen csempész bácsi. Éljen csempész bácsi. Éljen csempész bácsi. Éljen csempész, csempész, csempész bácsi, Éljen csempész bácsi! Ebben benne élt minden megvetésünk a trón iránt,. De most mégis jóindulatú éle volt. Akinek szólt, nem értette, hát németül is el kellett fuini: Éljen Schmuggler bácsi... és igv* tovább. Na^-^n meg volt. elégedve, szé­lesen mosolygott. Persze, a kétszeri üdvöz­lésre két, ex-szel kellett, pecsétet tennie. Az­tán már ő is hibátlanul nótázott velünk. A Sainté Julienne elfogyott, — Százötven üveg volt — mondta men­tegetőzve a vendéglős. — Hozhatok olasz bort és pezsgőt? — Nem iszom olasz bort. Soha — mond­ta tiltakozva. — Miért? — Semmit, ami olasz, nem szeretek. Az volt é^en a tragédiám, hogv olasz.... A többit, csak én hallhattam. Súgta és senki más nem figyelt oda. Rusznak kitárult a sziye. Valamit elbe­szélt. amitől egyszerre világossá vált előttem minden. A dráma, melyben Junga tulajdon­képpen feláldozta magát. Amit tett. becsület­ből tette és inkább elitéltette magát, de hall­gatott — becsületből. Ebben a pillanatban nagyon sajnáltam és nagyon megszerettem. Később a vendégkönyvbe irtuk be a ne­vünket. A könyv előző lapjai teli voltak nagy nevekkel, amelyeknek viselői mind erTe jár­tak egyszer. Az utolsó oldalakon csupa tiszt. Minden rangból. Egyetlen nevet meg kellett jegyeznem: Károly Ferenc főherceg. Amikor kint. már pirkadni kezdett. Rusz felállít. Hiába tartóztattuk, elbúcsúzott. Kér­te, hogv csak én kísérjem el. Ott, ahol a mai­si ut a pradival keresztez, megállt és kezet, adott: — Most, már tudod. — Tisztellek és becsüllek, őrnagy ur. — Meni innen vissza. — Igen. Nem mennél inkább kocsin? Azonnal szólok egvnek. — Ne bántsd. A magamét elküldtem. Má­sét nem használom. Aztán ez nekem vasárnap volt. Most máT uira hétköznapok Jönnek. És ugv illik, hogv vasárnapból a hétköznapba gvalogszerrel menjek. Levette sapkáját: — De fedetlen fejjel. — Meghűlsz. Mégegyszer erős kézszoritással búcsú­zott: — Szerencse fel! Ment. Szilárdan lépett. Ott. álltam a hi­deg virradásban, amig csak láttam. Nem né* zett vissza. Soha többé nem találkoztam vele. A harmadik élet Ezt, nem ismerem. Azt is csak akkor tud­tam meg. amikor már eltemették, hogv háború végeztével a Rusz Viktor névnek is el kellett tűnnie örökre. Az Endrődi nevet vette fel és a híres első „3türmer“ országos hírű. de csendes, visszavonult életet élő templomkép restaurátor lett. Aztán meghalt. És ez az ő negyedik élete. Amelyben nincsenek már hétköznapok, csupán örök vasárnap. A bányásztársládákat beolvasztják az áltaiánas szociális biztosításba Prága, junius 21. A bányamunkások biz­tosítását a köztársaság területén 1924 októ­ber 1. óta a társládák prágai központja esz­közli. Jóllehet minden bányamunkás az ille­tékre havonta 87 koronát fizet be, a befolyt összeg mégsem volt elég az 160 millió koro­na tápilletmény kifizetésére. A hiányzó össze­get a társládák központja kénytelen volt ér­tékpapírjainak lombardi rovásával megszerez­ni, minek következtében adóssága 30 millió koronával növekedett. A közmunkaügyi mi­nisztérium most a társládák szanálását tör­vényjavaslattal rendezi. A szanálásnak alap­elvei a következők: A bányamunkások bizto­sítását az álatlános szociális munkásbiztosi- tással egyesitik. A csatlakozást 192S január elsején hajtják végre. A bányamunkás bizto­sításba belépő uj tagokat a szociális biztosí­tás elvei szerint fogják biztosítani, viszont a társládák régi tagjainak meghagyják az ed­digi biztosítási előnyöket. A 30 millió koronás deficit fedezését az állam vállalja. A jövő év­re 120 millió koronában megállapított jára­dékokat a munkaadók járulékaiból és az ál­lam hozzájárulásából, részint pedig rendkí­vüli Széntermelési illetékből fedezik- Ez az illeték az első két évben 15 fillér lesz méter- mázsánként, amiből évenként harminc millió korona bevételt irányoznak elő. Tiz éven be­lül az illetéket ismét beszüntetik. A bánya­munkások külön illetéket fognak még fizet­ni, amely első öl évben körülbelül 7 millió koronát fog kitenni. Ezzel a régi megállapított járadékok kifizetését biztosítják. %

Next

/
Thumbnails
Contents