Prágai Magyar Hirlap, 1927. június (6. évfolyam, 125-147 / 1459-1481. szám)
1927-06-21 / 140. (1474.) szám
2 bontakozott ki, a Ruhr-megszállás véres- szájú politikusa, aki a hétről-hétre esedékes szoborleleplezési beszédekben mást sem tett, csak Németországot becsmérelte. Poinearé régi módszere szerint bírálta a háború utáni német politikát, amely szerinte még mindig tele van rosszakarattal. A francia miniszterelnök még a német flotta lisszaboni látogatásában is háborús csirát lát és kinyilvánítja, hogy a németek ma épp úgy készülnek a háborúra, mint készültek 1913-ban. A Lisszabonba ellátogató német hadihajó neve „Elsass" volt s már ez a megtartott név is szimbóluma lehet annak, hogy a birodalom sohasem mond le Elzász-Lotharingiáről. — Lemondhat-e Németország Elzász- Lotharingiáról? — kérdi Poinearé. — Csak ■akkor, ha a nagykövetek konferenciájának február 10-iki határozata értelmében végre leifegyverzi rendőrségét, föloszlatja katonai szervezeteit, lerombolja kaszárnyáit s a földdel egyenlővé teszi erődjeit. A bizalmatlanság még nem oszlott el és semmi sincs, ami a német-francia közeledést elősegítené. A beszéd végén Poinearé úgy lát szik kötelességének tartotta, hogy egy-két szép mondatban letompitsa mondatainak élét. Patétikus hangon hitvallást tett a béke politikája mellett, kijelentette, hogy Franciaország nem szomjazik bosszúra, — de ezek a szép szavak éppen az előbb mondottak után sehol sem találnak hitelre. A francia sajtó sincs megelégedve Paris, junius 20. Poinearé lunevillei háborús beszélte érthető módon heves ellentmondásra talált a francia baloldali sajtóban. A Volonté például igy ír: „Sok háborús szobor . leleplezése van még hátra? Nyolc évvel a háború után a béke érdekében azt reméljük, hogy nem. Ha az ember Poinearé lunevillei beszédét olvassa, azt hiszi, hogy az idő kereke visszafelé fut és Németország belépése a népszövetségbe, a locarnói szerződés, Briand külpolitikája csak álmok voltak. Poinearé Briand politikájának kerékkötője. Az ilyen uszító beszédek nem múlhatnak el kellemetlen következmények nélkül. Poin- caré külpolitikai uszításai a nemzetközi fórumokon bizalmatlanságot keltenek Franciaország .iránt." A szocialista Populaire néhány irónikus szóval intézi el Poincarét: „A tegnapi nap mást sem hozott, csak katasztrófákat: viharokat, tüzeket, autószerencsétlenségeket és Poinearé beszédét, amely a legborzalmasabb villámcsapásokhoz hasonlatos." — Ezekkel a pesszimista hangokkal szemben a szélsőséges jobboldal sajtója megelégedetten veszi tudomásul „a régi bátorság ujjáéledéfKomáromi ciános Reménytelen szerelem Segény (29) Nadrágja ezúttal is lötyögött a fenék- részen s széles pecekkel jött, ami az abszolút lelkiharmónia jele volt nála. Pillanatnyilag tehát semmi baj sem lehetet a kerületben. Jött, teljes-talpra hágva és somolygott a savó- bajusz alatt: — Szervusztok, szervusztok, lelkes barátim ! Mindenfelől igyekeztek minélhamarabb kezet szorítani vele. Máduró otthonosan fényelgettt a régi ismerősök között, csak akkor lepődött meg némileg, amikor Béni bácsival került szembe. Az öregur ugyanis igy kezdte: —■ Ugyan képviselő ur, hogy nem restell kormánypártinak lenni! — Kérem, kérem, — hebegett Máduró, — nekem meggyőződésem, hogy a konszolidációt csakis e módszer révén valósíthatjuk meg. Béni bácsi sajnálkozva csóváJlgatita a fejét, hogy kár egy ilyen egészséges emberért. Máduró viszont rövidesen összeszedte a hidegvért s azzal a méltósággal próbált véleményt leadni, amely kell, hogy mindén körülmények között sajátja legyen egy képviselőnek. Mielőtt még vacsorához ültünk volna, észrevettem, hogy Lóránt egy vékonydongváju emberrel áll vitában, akinek úgy pattogott keze-lába, mintha rugóra járt volna vala1927 junius 21, kedd. sét“. Az Avenir szerint Poinearé hivatalosan megállapitotta, hogy a német-francia közeledés nem hozott semmit s értékét veszítette. Régóta fontos volt, hogy ezt valaki francia részről megállapitsa A német parlament Poinearé ellen Berlin, junius 20. Beavatott körök szerint a német nemzeti párt a birodalmi gyűlés pénteken kezdődő külpolitikai vitáján nem Stresemann külügyminisztert támadja meg, hanem Franciaországot, elsősorban Poincarét, lunevillei beszéde miatt. Azt, hogy a külügyminiszter újabb engedményeket tett Franciaországnak a keleti erődök lerombolása tekintetében, a nemzeti párt elfelejti, mert sokkal súlyosabb a Poinearé nyilatkozata következtében támadt külpolitikai helyzet. A Berliner Lokalanzeiger szerint a francia miniszterelnök a Legf éktelen ebbül uszít s ezt az utiszéli hangot a megerősödött Németország nem viselheti el. Stresemanmt annál inkább nem éri bántódás, mert beavatott körök szerint elutazása előtt megegyezett Westa.rp gróffal az engedmények kérdésében. Komoly krízis most a külpolitikai vitában nem keletkezhet, csak később a vámkérdésben, amikor a jobboldal és a baloldal ismét élesen ellentétbe kerül. Briand betegsége Páris, junius 20. Ma reggel hivatalos bulletint adtak ki Briand egészségi állapotáról. Az orvosok szerint a gyulladás normális lefolyást vett, de a beteg még néhány napig föltétlenül nyugalmat kíván. A pápai nuncius ősszel visszatér Prágába A cseh sajtó megegyező híradásai a Vatikánnal folyó tárgyalások kedvező alakulásáról /— Az állam fönntartja tulajdon- jogigényét az egyházi birtokokra, de elismeri az egyház csorhstatian haszonélvezeti jogát — Ezzel a megállapodással elesik az egyházi birtokok parcellázásának kérdés© Prága, junius 10. Megírtuk, hogy a Lido- meit elsősorban a felekezeti iskolák föntar- vé Noviny értesülése szerint a Vatikán és a tására fogják fordítani. Ez annyit jelent — csehszlovák kormány közötti tárgyalások rövidesen eredményesen befejeződnek. A Re- forma most azt írja, hogy a tárgyalások még mindig a szlovenszkói érsekség fölállítása és a magyar hercegprímás szlovenszkói birtokainak felosztása körül forognak. Az eszmecsere azonban még mindig nem lépte túl az előkészítési stádiumot. Mértékadó helyen kijelentették, hogy mindkét részről megvan a jóakarat az egyezség megkötésére, úgy hogy az egyházpolitikai kérdéseknél az egyezmény rövidesen mégis létre fog jönni. Kaháuek dr. a Pondélni Listyben ezzel kapcsolatosan sajnálattal állapítja meg, hogy Csehszlovákia haladó irányú politikája az elmúlt két évben lényegesen visszaesett. A most folyó tárgyalások szerinte kettős vonat- kozásuak: belpolitikaiak és nemzetköziek. A legnehezebb föladat az egyházi birtokok kérdése. Az egyházi földbirtokok tulajdonjogára nézve mindkét fél teljesen ellentétes jogi álláspontot foglal el. Most úgy hírlik, hogy az egyházi birtokok az állam tulajdonát fogják ugyan képezni, de a használati jog csorbítatlanul az egyházé marad. Ez gyakorlatilag az egyházi birtokok parcellázásának a végét jelenti. Ezzel összefüggésben van a felekezeti iskolák kérdése is. Az egyházi birtokok jövedelfejtegeti tovább Kaliánek —, hogy ezzel a tanítóknak az egyházi tényezőktől való függését növelik és az állami felügyeletet csökkentik. Ami az egyházi kerületek határait illeti, ezt mindkét fél békésen kívánja elintézni. A püspökök kinevezése a jövőben csak a kormány beleegyezésével történik. A szlovenszkói érsekség fölállítására az egyháznak van szüksége. A Húsz-ünnepélyt illetőleg a Vatikánnak nincsenek már nagyobb követelései, mert hiszen a kormány, éppen úgy, mint tavaly, ez évben sem fog hivatalosan résztvenni a Husz-ünnepélyen. Az egyezmény formai részét illetően ma már bizonyos az, hogy csehszlovák részről ezt nem akarják konkordátumnak nevezni, azonban a tárgyalások szövege és tartalma ugyanaz, mint a konkordátumoké, Az egyezményt diplomáciai jegyzékkel fogják megerősiteqj, amivel az állam és a Vatikán kölcsönösen elismerik egymást államhatalomnak. A végleges megegyezés őszre meglesz s ugyanakkor kinevezik a követeket, vagyis Prágába két év múltán ismét visszaköltözik a pápai nuncius. Ezzel meghiúsul Benesnek az az ígérete, hogy Prága nem lát többé nunciust — fejezi be Kahánek — és a diplomáciai kar doyenje újból a pápai nuncius lesz. A magyarság négy képviselőre számit a jugoszláviai választásokon Belgrád. junius 20. A jugoszláviai magyar párt a választásokon, mint ismeretes, a Vuki- csevics miniszterelnök vezetése alatt, álló úgynevezett. jogszerű radikális párt listáján vesz részt. A masrvarsásr ugvanis ettől a pártfrakciótól várja sérelmeinek orvoslását és igényeinek kielégítését. A magyar párt és a miniszterelnök között lefolvt. tárgyalások eredményeképpen valószinü. hogv a jugoszláviai magyarságnak legalább négy képviselője fog bejutni az uj parlamentbe. Erre a négy legbiztosabbnak látszó helyre a magyarság vezetői közül Varadi Imre dr. nagvbecskereki ügyvédet, volt Justh-párti képviselőt. Sztreliczkv Dénes dr. szabadkai ügyvédet és lapszerkesztőt. Deák Leó dr. zombori ügyvédet és Gráber László dr. pan- csovai ügyvédet jelölték. A miniszterelnök és a magyar párt vezetői között folyt, tárgyal ások óriási feltűnést keltettek Belgrádban s különösen Pribicse- vics. a demokrata párt vezére támadja élesen a miniszterelnököt és a magyarságot, a tárgyalások miatt. Pribicsevics lapja, a Rjecs mai számában „Vukicsevios és a magyarok" címen hosszabb cikket közöl, amelv ugyancsak támadó rohamot intéz a magyarság és a miniszterelnök ellen a megkötött paktum miatt. Ismét összeomlott egy „nagy kémkedési affér" Prága, junius 20. Néhány héttel ezelőtt jelentettük, • hogy Északcsehorszagban több német nemzeti szocialista pártembert letartóztattak kémkedés gyanúja miatt. A Montags- blatt értesülése szerint most az egyik letartóztatottat, Mülier Rudolf tanitót Szabadlábra helyezték, mert a vád minden alapot nélkülözött. A többi letartóztatottak szabadlábrahe- lyezése megtörténik. A letartóztatások egy Berlinből érkezett denuncációra vezethetők vissza. Ezzel tehát ismét egy „nagy kémkedési affér" zsugorogott össze rémlátomássá. A kommunista párt züllése Prága, junius 20. Az elégedetlenség a kommunista pártban Skála dr., Prága város alpolgármesterének a pártból való kizárása miatt egyre nő. A pártvezetőség kénytelen volt a fölzúdulás élnémitása végett egyes szervezeteket feloszlatni. Számos renitens párttagot kizártak. Skála dr. maga köré gyűjti az elégedetleneket s fölveszi a harcot a pártvezetőség ellen. Eddigi kijelentései szerint azonban uj pártot nem alakit. Skála dr.; különben továbbra is működik a polgármesteri hivatalban. mennyi tagja. Nagy hév és sok elszántság látszott ezen a tökm ag-emberen. Meg szemügyre se vehettem alaposabban, amikor beliéimkarolt valaki a társaságból s félrehúzott. Újból megunondiba a nevét. Az egykori polgármester volt, ki még a tényleges királyság napjaiban állt a város télén. Mivel az uj rezsim az első negyedórában nyugdíjba küldte, föltettem róla, hogy legitimista lesz. Kiderült, hogy csalódtam. Emberem őszintén beszélt: — Remiélem, szerkesztő ur, mi kelten legaláb egy politikai nézetet vallunk ... — Az már attól függ, hogy mitől, — feleltem némi zavarral. A nyugdíjba csapott polgár mester egy mélyet sóhajtott: — Én tudniillik, hosszas megfontolás után, rájöttem, hogy csak összinonarhisita lehetek. A legitimizmus ugyanis semmitsem mond, fából-vaskardka állam szemlélet s nem is őszinte mai formájában. Én nyíltan beszélek. Mi bajunk volt nekünk a Habsburgok jogara alatt, szerkesztő ur? Urak voltunk, a jóléttől lötyögött a hasunk s emiatt zsörtölődtünk szakadatlanul. Más itt a baj, szerkeszd ur! Nem lévén uralkodóház, nincs kit 'ócsárolni. Csakhogy nem talál itt egyetlen karaktert, aki ezt meg is merné vallani férfiasán. Továbbmegyek, uraim s kijelentem (mert nekem nincs takargatni-valóm), hogy némely szépséghibáktól eltekintve, még Haynaut is vállalom. Öntsünk végül tiszta bort a pohárba: vagy-vagy! Térjünk vissza őseink gravá- m in ál is módszeréhez, a Habsburg-Loflha- ningdai-Házzal persze, avagy élő azzal a nyílt diktatúrával! Bee suli ni az országgyűlést, de akkor aztán minden pofa befogva! Mit szól hozzá, szerkesztő ur? De áperte kivágni a véleményt! — Mindenesetre eredeti felfogás, — próbáltam elülni a dolgot. Emberem rámráintofta a szemöldökét: — Többet mondok: becsületes felfogás. Ezzel szemben nézzen csak körül ebben az úgynevezett elit-körben, szerkesztő uir, mely a középosztály krémjének is nevezhető bátran: ahány alak, annyi világnézet, minden gyökér nélkül. Csupán egyben ért egyet a többség: hogy a befagyott Dunáról akair királyt kikiáltani. Remek kis társaság! Hogy ne tartsam vissza hosszasan, mindössze any- nyiit még, hogy az intézményes királyság idejében arcátlan vakoló volt minden második firma -a páholyokban. Ma a kurzus támaszai. Ha holnapután visszatérne váratlanul a fiatal király, egymást taposnák agyon, hogy melyik akasszon föl több svarcgelb-szal- lagot. A Gotterhaltét fújnák lelkes karban s szemtelen besúgó lenne valamennyi. Csak ennyit akartam, kiérem ... Mosolyogtam: — Talán mégsem ... — Szerkesztő ur, — s felrántotta a szemöldökét, — csak egytől nem győzöm óvni eléggé: legyen elővigyázatos és ne kockáztasson meg véleményt. Nem ismeri ezeket a cseszliett alakokat! Az egész vonalon nem talál itt egy gerincet! Abban a pillanatban másodszor szólítottak már vacsorához. Vagy harmincán foglaltunk helyet a hosszú asztalnál, az asztalifőn — szorosan egymás mellett — Máduró és Béni bácsi, akik, szemlátomást, szokatlanul összemelegedtek. Szemközt velem Lóránt ült s intett a szemével. Megértettem, mire céloz: hogy nézzek körül kissé a társaságon! Akik ottvoltak, a ne mzetfön tartó réteg elemei valamennyiem, a mai estére a még-megmaradit egyetlen-szál tartósabb ruhájukat öltötték fel. Könyökben fényes, hátban fényes, térdben a nadrág előreugró, mintha felhorkanva e szörnyű pénztelenségen le akart volna szökni a gazdájáról. A két házi kisasszony nem ült le, bármennyire udvariaskodták is a vendégek: ők ketten a felszolgálásnál ügyeskedtek. Kánya szerkesztő az asztal végében ült jókedvűen, a ruha csaknem repedt a hasán, ő valóban elmondhatta magáról, hogy meglett napjaira tisztelet és megbecsülés környezi. Bal r ól -mellettiem egy idősebb és szőtlan ur evett. Rossz hangulatban ült ott, legalább is úgy láttam. Mint később kiderült szóközben, iktató volt a városban, olvasta Carlyle-t és Macautay-t s mellesleg az ország egyik tekintélyes po.mológusa volt. Mivel illett, hogy valamivel megkezdjem a társalgást, ártatlanul azit kérdeztem tőle: — Mi újság a városban? Fölszegte erre a fejét s ugv nézett rám, mintha hátbavágta volna valaki: —■ Hát város ez, kérem? Timbuktu ez! Értetlenül ülhettem mellette. A pornoló- gus ugyanis olyan dühben tört ki, hogy a bajusza is beleborzolódott: — Timbuktuban ugyanis több kultúra van, mint ezen az alpári vidéken! I! él a nemzet” !! Maaysr saöíifck, masv^r l»k©8á&»a írassál®Bt g*erets©S*ei4®&s«£ * — as ®Bvan»elveEí szerzett tusSás «a!3fCk 2&vttt« <6íeírevalösösiotl
