Prágai Magyar Hirlap, 1927. június (6. évfolyam, 125-147 / 1459-1481. szám)
1927-06-02 / 126. (1460.) szám
lirei’í jiLmUS 2, A gyémánt bukása előtt? Az 1927-es esztendő nagy bányafelfedezései megingatták a gyémánt hatalmi pozícióját? A párisi ékszerészek optimisták és bíznak a Big Four Trust hatalmában Paris, junius 1. A világháború óta hozzászoktunk már ahoz, hogy a legbiztosabb éri ékeket meginogni lássuk. Minden ország valutája vesztett háboruelőtti értékéből és az egykor legbiztosabb érlékek, mint például a franciák orosz köleseméi, alig érnek valamivel többet a semminek A vesztes országok legbiztosabb papírjai és valutái hihetetlen gyor- sassággal zuhantak lefelé, magukkal rántva a győztesek megingathatatlannak hitt értékeit is. Az a ház, mely háború előtt 100.000 aranykoronát ért, a háború, után még az ötödéért is nehezen cserélt gazdát. Ebben a hihetetlen felfordulásban még az arany is veszített értékéből és csak egyedül a gyémánt tartotta magát változatlan biztossággal, szolidabban, mint az angol font és a világban szerte dúló gazdasági krízissel mit sem törődve, egyre emelkedett az értéke évről-évréA piszkos üvegkavics Most azonban egész váratlanul ez az utolsó bálvány is veszélybe került. Hogy ez a veszély milyen nagy, azt csak a jövő fogja eldönteni. Mindenesetre azok a hírek, melyek nemrég érkeztek Transvaalból, eddig soha nem látott erejű támadást jelentenek a Gyémánt-Isten megingathatatlan trónusa ellen. Ezek a hírek hihetetlen kiterjedésű gyémántbányák felfedezéséről beszélnek. A tizenhetedik századig csak hindu gyémántokat ismert a világ. Ezek közül a leghíresebbek a Sancy, a Grand Mogul, Orloff és a Koh-y-Noor voltak. Az indiai gyémántbányák azonban a századok fo’/amán egyre kevesebbet termeltek és az igazán gazdag telepek helyei pedig a hindu maharadzsák örök titkai maradtak, melyet az angol hódítóknak nagyon ritkán sikerült kikutatniok. Szerencsére az indiai gyémánt eltűnése nem okozott különös db zavarokat a gyémántkereskedelemben, mert a piacon már megjelent a brazíliai konkurrens. Két évszázadon át csaknem teljesen Brazília fedezte a világ gyémántszükségletét. Egészen addig, mig egy júniusi reggelen 1868-ban, egy transvaal-i burvadász a Vaal River folyó partján egy piszkos üvegdarabhoz hasonló kis kavicsot nem talált. A vadásznak megtetszett a kavics, zseJbretteíit© és niem gondolt többet vele. Két hónappal később az egyik johannesburgi kocsma gazdája megvásárolta tőle a követ — 80 font- steTlingért. így találták az első capföldi kékgyémántot. És még ugyanazon a napon 400 kar landor indult el dél felé gyémántot keresni. A véres drágakő A gyémánthajsza szörnyűbb volt még az aranyláznál is. Port-Natalban naponta ezrével hajózták ki a világ minden részéből özönlő szerencsekeresőket és a Vaal River kietlen vidéke hamarosan hullákkal telt meg. Ha valakinek szerencséje volt és talált gyémántot, nem sokáig örülhetett kincseinek. Jöttek a rablók, elvették a gyémántjait és ráadásul meggyilkolták, .nehogy később az idők folyamán kellemetlenséget okozhasson nekik. Két esztendőn keresztül csak a folyópart kavicsai között találtak gyémántot és csak 1870-ben fedezték fel az első gyémántbányát. De szinte evvel a felfedezéssel egyidőben, Kimberleyben, Dutoitspanban, Bultfonteinban és Wesseltonban is találtak bányákat. A harc a ,.claim“-ekért olyan heves lett és annyi vér folyt, hogy a gyémántkeresők belátták végre, hogy nem elég megszerezni a kincset, meg is kellene tartani A gazdagabb „claimek“ tulajdonosai összeálltak hát és közös munkával aknáztak ki lelőhelyeket és munkájuk gyümölcsét közösen vitték be a városokba eladni. Később ezek a főként a rablók elleni védekezésre alakult együttműködések átváltoztak részvénytársaságokká. Rengeteg ilyen apróbb társaság alakult, melyek eleinte ellenségesen állottak szemben egymással, de később valamennyien közösen dolgoztak. A túlságosan apró és nem elég tiszta brazíliai gyémánt nem jelentett már komoly konkurenciát a transváli gyémántnak. Harminc éven át ez a most már teljesen egységes délafrikai társaság teljesen monopolizálta a gyémántpiacot. 1898-ban egy Schuller nevű johannesburgi órás egy északnyugatpretóriai kirándulásból magával hozott néhány higany tartalmú követ. Higany után kezdtek hát kutatni és higany helyett két újabb kis gyémántbányát találtak és egy kiszáradt folyó medrében pedig nagykiteíjedésü gyémánttelepet. A kutatók azonban a higanyt is meg akarták találni és végigkutatták az egész folyópartot. így jutottak el az elondsfontei síkra és id felfedezték a világ legnagyobb gyémántbányáját. A nagy konkurens Ebből a bányából bányászták a Cullinont, mely 3042 karátos, tehát huszonkilencszer akkora, mint a Koh-y-Noor és amelynek olyan nagy volt az értéke, hogy még egy nemzeti gyűjtés sem volt elegendő ahoz, hogy az angol királynak megvásárolhassák. Ez az 1902-ben megnyitott uj bánya rövidesen éreztetni kezdte hatását a gyé- mántpiacon. A régi társaság egyeduralma veszélyben forgott. Megkezdődött hát a harc a gyémánt világmonopóliumáérf a régi és az uj társaság között. A kisebb társaságok rövidesen belepusz- fblfak ebbe a küzdelembe és a gyémánt krach már elkerülhetetlennek iát szolt. íto ekkor a két társaság harcába beavatkozott a Bank of England. Mégpedig úgy, hogy egy sok millió fontos kölcsönt adott a — régi társaságnak. Evvel azonban a küzdelem nem dőlt el. Az uj társaság már elég gazdag volt ahoz. hogyha keli még a Bank of Egland ellen is felvegye a harcot. De a Bank nem azért avatkozott be, hogy a pénzét kockáztassa. Kibékítette hát a két ellenfelet és a két társaság összeolvadt és megszületett a Big Four Trust. A Trust magábafoglalta az összes bányák tulajdo asait. Senki se bányászhatott többé gyémántot a Trust engedélye nélkül. És ha mégis akadt vakmerő, aki nem hitt a Trust mindenható voltában, akkor a Trust parancsot adott és a gyémántköszörüsök nem vállalták a lázadó bányatulajdonos gyémántjait. 27.000 gyémánt^ereső A világháború alatt és közvetlenül utána a hadigazdagok hihetetlen mennyiségű gyémántot vásároltak. Ez volt a gyémánt — aranykora. De a háború után a kutatások ujult erővel kezdődtek el. Egyre több foglalkozásnélku t ember adta fejét gyémántkeresésre és egymásután fedeztek fel újabb bányákat. A belga Kongóban, Nyugat- Afrikában, Angélában és az angol Guyanában találtak gyémántbányákat. De ezek az újabb felfedezések már nem veszélyeztették a Trust világuralmát Nyugodtan felvásárolt minden uj bányát. De az újabb felfedezések egyre gyakoribbá váltak. A lichtenburgi (Dél-Afrika) versenyfutásról nemrég számoltak be az újságok, 27.000 gyémánt- kereső versenyezett itt a claimek birtokáért. Ez a gyémántterület állítólag olyan gazdag, hogy alig kezdték el a feltárását, máris annyi gyémántot találtak, hogy például egy nemrég 7 font sterlinget érő gyémánt ára két és fél fontra esett. De Borneóbói is riasztó hírek érkeznek. Ott meg a hírek szerint, megtalálták a M .rtapulra nyugati és délnyugati vidékén azokat a gyémántmezőket, ahonnan valaha a tizedik században, mikor a sziget a hinduk birtoka volt még, a híres kékgyéA középiskolák reformjának egyik lényeges alkotórésze a jó tanterv készítése, mely megfelel a kor szükségletéinek és amellett számol a serdülő gyermek lelkivilágával. Nehéz feladat ez, melynek helyes megvalósítása hosszas tanulmányt és előkészületet, kiváló pedagógiai érzéket, nagy tudást és széles látókört kíván. Magának a tantervnek a megszerkesztése lehetetlen addig, amig teljesen tisztába nem jöttünk a középiskola céljával és feladataival. Arra a kérdésre, hogy mi az az általános műveltség, amelyre a középiskola volna hivatva a tanulóifjúságot nevelni, minden kor másképpen felel. A mi korunk pedig annyira átmeneti jellegű, forrongó, vajúdó kor, maga az európai lélek egysége is oly veszedelemben forog, hogy ma nincsen ember, aki a mi kérdésünkre közmegnyugvást keltő feletet tudna adni. Hát ha még arról van Szó, hogy tisztázzuk, mi'volna annak a középiskolának a feladata, mely egy kulturforrásaitól elszakított nép fiait volna hivatva az „általános" műveltség magaslataira elvezetni. A középiskoláknak kell lenni azoknak az üdítő, éltető forrásoknak, ahol ifjúságunk a hamisítatlan magyar műveltséget magába szívja. Le kell tehát küldenünk mzökat a nehézségeket, amelyek egy jó magyar középiskolai tanterv készítésénél felmerülnek. Ne várja azért az itt élő magyarság, hogy majd Prágában elkészül a magyar középiskolák uj tantervé. Ezt másokra nem bízhatjuk; nem olyanokra, akik lelkünket, műveltségűnket nem ismerik, akik — ha rosszindulatuak — legfeljebb azon törik fejüket, miként lehetne müveit ifjúságunkat a magyar iskola révén is magyar véreitől, kultúrájától elidegeníteni Ismét itt van tehát egy szempont, mely bennünket komolyan figyelmeztet, hogy törődjünk azzal, mán! okát bányászták. 1925-ben egyedül a Cote d'Or 300.000 karátot exportált. A Capföld északi részén Port-Nolloth- ban egyetlen társaság két hónap alatt 12.300 karátot bányászott ki, = végül a Vaal River, ahol az első délafrikai gyémántot találták, ismét 'beszéltet magé."ól; Egy gigászi gáttal elfordították a folyó irányát, hogy szárazzá tegyék a Longlands- Pools tárnát, mely a folyó egy kanyarodásában fekszik. A folyó ezen a helyen egy 1600 méter hosszúságú mélyedést vájt magának és itt halmozta fel gyémáníkincseit. Itt annyit találtak, hogy a délafrikai kormány kénytelen volt megtiltani a brit korona területén a további kutatásokat, mert különben a rettegett krach megakadá- lyozhaíatlanná válna. A világ évenként csak 12 millió fontsterling értékű gyémántot vásárol, mondják a gyémántkereskedők és a transvaali, kongói, angelai gyémántmezők 16 milliónyit produkálnak évenként. És ha a kínálat egyre növekszik még, vájjon a Trust meg tudja-e akadályozni a gyémántárak zuhanását és nem érkezik-e el az idő, amikor a valódi gyémánt nem ér majd többet* az imitációnál? A tröszt hatalma Megkérdeztünk egy nagy párisi drágakőkereskedőt, mi a véleménye a gyémántkrizisről? — Nem hiszek ilyen krízisben — válaszolta. — Mindenesetre szörnyű lenne, mert hiszen a gyémánt állandó stabil értéket jelent. Egy krízis következményei tehát tragikusak lennének az egész világra. De szerencsére ettől nem kell félnünk. Egyrészt, mert a Big Four Trust elég hatalmas és elég gazdag. Meg fogja vásárolni az uj bányákat is és tovább is ő fogja diktálni a gyémántárakat. Ha a baj nagyon nagy lenne és a Trust halalma csekélynek bizonyulna, akkor egész biztos, hogy az angol kormány ép úgy beavatkozna, mint a kaucsuk-krach idején tette és egy gyémánt Stefensen-billel megakadályozná a tulprodukcióf. Minderre, persze csak akkor kerülne a sor, ha a veszély nagyon megnövekednék. De erről szó sincs. Az uj folyammedri gyémánttelepek nagyon vékonyak és egy-kettőre kimerülnek majd. A gyémántárak nem esnek és ezek a hirek csak arra jók, hogy a kis mindinettek szeme felcsillanjon, mikor a Rue de la Paix pompás ékszerkirtkatait bámulják és arra gondolhassanak, hogy talán egyszer mégis!... (a. I.) ami az iskolai reform terén történik. Mily megalázó e mellett, hogy ha e kérdésben is rólunk, nélkülünk intézkednek. Néma gyermeknek anyja se érti a szavát. Bátran ezt vághatják szemünkre, hogy ha közönyösen, apa- tikusan fogadjuk mindaz!, ami Prágától jön. Lehetséges az is, hogy egyes cseh pedagógusok, kik közöttt sok kiváló tanférfiu van, őszintén óhajtják Szlovenszkó tanügyi problémáit megoldani és közölük nem egyet nem a csehesités gondolata, de tisztán a pedagógiai szempontok, a tanügy előbbrevitele befolyásolnak. Nos hát ezeknek tőlünk kell irányítást kapni és nekünk kell őket megnyerni azoknak az ideáknak, amelyekről középiskoláink felvirágzását várjuk. De a mi kötelességünk követelni azt is, hogy mindaz, ami középiskoláink reformja ügyében történik, a legnagyobb nyilvánosság előtt történjék. Az iskolai reform kéll, hogy mindnyájunkat érdekeljen. Br. WLassics Gyula, amikor 1899-ben mint közoktatásügyi miniszter a módosított magyar középiskolai tantervet életbeléptette, a kisérő rendeletben a következő figyelemre méltó kijelentést teszi: „Tudva, hogy a tudományok megmérhetetlen fejlődése és rendkívüli elágazása, de egyúttal világnézetünk átalakulása a művelődési kérdéseik megoldását manapság mily nehézzé teszi g mily nagy óvatosságra és tapintatra van szükség a csak némileg is megnyugtató tantervi megállapodások létrehozásában, semmiféle vélemény elől sem zárkóztam el; meghallgattam az orsz. közoktatási tanácsot, a tanári testületeket és tanári köröket, a Szak- férfiakat és általában azokat, kiktől illetékes véleményt várhattam és tárgyalás alá bocsátottam minden idevágó kérdést. Meg voltam győződve, hogy az eszmék mérkőzése csak ja„Brusno44 gyógyfürdő, a „Szlovák Karlsbad“ a Zvolen, Szllici, Barské-Bysfis’tcai vonalon — 4 erősen rAdióaküv, szénsavas, gfaubersés forrással, csodás gyógyhatású moortelcpekkel, mindenféle gyomor-, máj-, vege-, cukor- és női bajoknál, mchgyulladós, sterilitás, menstruációs zavaroknál { Mérsékeli Araik, Kérlcn arosaeklust. A csehszlovák iskolapolitika keresztmetszete Szlovenszkó és Ruszinszkó iskolaügye a Prágai Magyar Hírlap hasábjain — Legfontosabb iskoiaiigyi problémáinkról ankétet rendezünk Egy jeles szlovenszkói magyar pedagógus cikksorozata a legfontosabb iskolaügyi problémáinkról Tanterv. Tantervi utasítások. vára fog válni nemzeti műveltségűnk ügyén nek; és ebben nem is csalatkoztam, mert a; tanügyi szakkörök a legnagyobb odaadással támogattak nehéz feladatomban, amiért én e helyütt is ügy buzgó munkásságukért hálás köszönetét mondok s biztosítom úgy a tanügyi szakköröket, mint a gyermekeik sorsán aggódó szülőket, hogy soha egyetlen lényegbe vágó tanügyi reformot a gyakorlati megvalósítás terére addig nem viszek, mig a legszélesebb körök megvitatására alkalmat néni adok; mert a tanügyi reformok csak akkor sikeresek-. ha a nemzet értelmiségének megnyugvó ítélete kiféri azokat.“ Vájjon, a mi demokratikus államunkban adnak-e alkalmat a nemzetiségi kisebbségeknek, hogy az iskolareformhoz hozzászólhassanak, vagy pláne annak megalkotásában aktive részt is vehessenek? A tanterv készítésénél többek között különös tekintettel kell lennünk a tanulók teherbíró képességére. A túlterhelés többféle lehet. így nálunk a most érvényben levő tanterv a nyelvek tanításával okoz túlterhelést. Pld. a gimnáziumban a szegény kis diák a Ill-ik osztályban tanul magyar, csehszlovák, latin, görög nyelvet, vagy ez utóbbi helyett a reálgimnáziumban francia nyelvet. Ezenkívül mint nem kötelező" tárgy szerepel sok helyütt a német nyelv is. Hát ez szörnyűség. Igazán érthetetlen, hogy kilenc éve tűrik ezt az intéző körök- Tantervből eredő tulerheltség a magas óraszám is. Mig a régi magy^ gimnáziumban és reáliskolában a kötelező óraszám 232 volt (az I—IV osztályokban 28—28, az V—VIII osztályokban 30—30), addig a mai gimnáziumban 258 (I—II oszt.-ban 30—30, III oszt. 32, IV, V, VI VIII oszt 33, VII oszt. 34), a reál- gimnáziumban 258 (I oszt. 29, II 30, III 32, IV V VI 33, VII VIII 34). Ha másért nem, ezért a hallatlan heti óraszámért el kellene tüntetni ezt a tantervet a föld színéről — de mindjárt! A Prágai Magyar Hírlapban olvasom, hogy a pozsonyi referens már intézkedett, hogy a jövő iskolai évben ez a rikító hibája a középiskolai tan terv nek megszűnjék- (Folytatjuk.) A pozsonyi keresztényszocialisták hatalmas zarándoklata Máriavölgybe Pozsony, junius 1. Hagyományos szokás a keresztényszocialista párt pozsonyi katolikus tagjai körében, hogy minden év májusában Szűz Mária tiszteletére zarándoklatot rendez Máriavölgybe. Az idén május 29- én zajlott le a zarándoklat, olyan nagy részvétel mellett, hogy hasonló tömegmegmozdulásra már régen nem volt példa. Az esős idő ellenére már a kora hajnali órákban gyülekeztek a résztvevők, nemcsak Pozsonyból, hanem a távoli vidékről is, főleg Csallóköz, Szene és Galánta környékéről. A résztvevők reggel fél öt órakor széni misét hallgattak a Kapucinus-templomban, majd a templom előtti téren menetbe sorakozva a Stefániámon át vonultak ki a városból. Lamacson és Besztercén keresztülhaladva, délelőtt 10 órakor érkeztek Máriavölgybe Gregorovits Lipót jókai plébános, nemzetgyűlési képviselő vezetésével, ahol a zarándokokat Czaikowski Evarist kanonok, helybeli plébános ünnepélyesfogadtatásban részesítette. A templom előti téren Gregorovits Lipót nemzetgyűlési képviselj rendkívül mély hatású, izzó, érzéstől hevitett szent beszédet intézett a jelenlevőkhöz. Beszédjében kitért Máriavölgynek a magyar történelemmel kapcsolatos gazdag hagyományaira és főleg a vallásukhoz és magyarságukhoz való ragaszkodásra hívta fel a megjelentek figyelmét. A szlovák szentbeszédet Páter Bernadin mondotta, majd pedig a hívek ünnepélyes nagymisét hallgattak, melyet (br.) Jeszenák Gábor kanonok celebrált a templomban. Litániával és stációjárással fejeződött be a zarándoklat sorrendje Máriavölgyben. Délután fél háromkor ismét felsorakozott a menet és az országúton át tért vissza Pozsonyba a Mély-uti kápolnához, ahol a hívek ezrei várták már a zarándokokat. A katolikus egyesületek zászlókkal vonultak fel fogadtatásukra, a helybeli papság élén (br.) Jeszenák Gábor kanonok üdvözölte a zarándokokat, akikhez csatlakoztak az országos keresztényszocialista párt funkcionáriusai, többek között Grosschmid Géza dr. szenátor is. A résztvevők bevonulása a városba rendkívüli ünnepélyes keretek között történt. A ’Mélyut lejtős oldala sürü tömegtől feketéllett, mely megbiivölve nézte a fáklyákkal, gyertyákkal és zászlókkal felvonuló menetet. Elől a keresztényszocialista zászlót vitték a hívek, közepén a Szűz Mária szobrát vivő leányok csoportja haladt, majd a kivilágító!t kereszt következett és a vezető papság. Percekig tartott, amig a zarándokok csoportja végigvonult a Sfefánia-uton, ahol ezalatt az idő alatt szünetelt a forgalom. A hivek sorfala között az egyre növekvő sereg a Kapucinus templomba tért vissza, ahol áldásosztás után véget ért az ünnepség. A zarándoklat íendezésének fáradságos munkáját elsősorban Böhm Rudolf országos főtitkár, Kreibich Károly, Nagy Dezső, LászlóCfy Ferenc, Vircsik Károly és Kollavik Jenő látta e\ akiket odaadó támogatásban részesített a harmadrend és a többi katolikus egyesületeknek a vezetősége.
