Prágai Magyar Hirlap, 1927. június (6. évfolyam, 125-147 / 1459-1481. szám)

1927-06-12 / 134. (1468.) szám

JVlNt k Nal uámmk 16 oldal évf. 134. (1468) srám a Vasárnap * 1927 junius 12 Előfizetési ár: évente 300, félévre 130, negyedévre 76, havonta 26 Kő; külföldre: évente 400, félévre 200, negyedévre 100, havonta 34 Ke. Egyes szám ára 1*20 Ké A szlovenszkói es ruszinszkói ellenzéki pártok Főszerkesztő: polltikdi napilapja Felelős szerkesztő: DZURANYI LÁSZLÓ FORGACH GÉZA Sxezlnsxtöségs Prága IL, Panská ulice 12, 1L emelet. Telefon : 30311 — Kiadó- hivatal: Prága fl., Panská ni 12/111- — Te­lefon: 30311.—Sürgönyeim: Hírlap, Praha Moszkva „erkölcsi presztízse" Masaryk manifesztuma nagy szerepet játszott az elmúlt hetek lázas külpolitikai eseményeiben. A szovjet vala­hogy úgy állította be az angol-orosz szakítás előzményeit és következményeit, mintha Nagy-Brittánia bősz és kegyetlen aknamun­kájával Szemben a szovjetcsillag már nem is vörös volna, hanem fehér és Szovjetorosz- ország erkölcsi makulátlansága az egeket ostromolná. London fur-farag, semmibe sem veszi a diplomáciai szokásokat, melyeket a polgári társadalom berendezkedéseit lerom­boló szovjet fétisként tisztel, semmibe sem veszi a pekingi orosz propagandaközpont extern tor iális jogait, nem tiszteli a londoni Arcos-ház sötét pincéjének misztikus szent­ségét. — bombáié dicfcu — kiutasít orosz ál- lampülgárokat és komor arccal útlevelet nyújt át Rosengoltznak, 6, ekkora romlott­ság, ilyen gálád, kegyetlenség! Még nem is olyan régen a népbiztosok egyike Európa progresszív elemeihez folyamodott, akik bi­zonyára a nyugodt orosz defenzíva mellett fognak lándzsát tömi és hideg undorral for­dulnak el az angol imperializmus erőszakos­kodásaitól. „Mellettünk Európa rokonszenve, nemcsak a proletároké, hanem a haladó pol­gárságé is", — így hangzott a moszkvai jel­szó. De mintha az orosz fővárosban elfelej­tették volna, hogy ennek a európai progresz- sziv elemnek bizonyos, , különös előítéletei vannak a kivégzések, különösen az indoko­latlan és játszi kivégziésekkel szemben, ame­lyekék pedig annyi szép példáját éppen a szovjetftörténelemiben láthatja. Hol itt az arány? Angol részről egykét házikutatás, esetleg letartóztatás és kiutasítás, erre fölzu- dul a szovjet, orosz részről pedig egyszerre husz tudatos kivégzés és egy nagy garral publikált bejelentés, hogy ez semmi, ez csak Ízelítő, az „erély" telje még jönni fog. Nem Szólnánk, hia a tegnapelőtti szovjetiki végzések rendes bírói eljárás szomoru következményei lettek volna. Elvégre minden államhatalom­nak jogában áll saját konszolidációját meg­őrizni és a közrend meg?, a var óit eitávolita- ni, de az orosz kivégzésnél nem ez volt az eset. Értsük meg jól: a husz elleni orra dal­ra árt játékból lőtték főbe. Lehet, hogy an­nak idején tényleg tettek valamit a szovjet ellen és el is ítélték őket, de ha a szovjet urai már másfél év óta elegendőnek találták számukra a börtönt, milyen logika alapján történt, hogy most hirtelen felráncigálták ezeket a grófokat, nemeseket és tábornokokat kemény priceseikről és egy szeszélyes kény- uri mozdulattal golyót küldtek a fejükbe az első hajnalon? Csak úgy ízelítőül, példát sta­tuálva kivégeztek husz olyan embert, akik számára eddig elegendőnek találták a bör­tönt is. Hol itt az erkölcsi fölény? Egy-két ház­kutatás csak nem egyenértékű husz- játékból történt kivégzéssel. A házkutatás egy aggódó és óvatos nemzet szorongatottságában tör­tént, egy rettenetes jövendő megakadályozá­sára, viszont a gyilkos golyó olyanokat tett ártalmatlanná, akik már amúgy is ártalmatla­nok voltak. Ha minden egyébtől eltekintünk, annyi kétségtelen, hogy a szovjet makulát­lanságának legendája ezzel a terrorcseiekedet- tel egyszersmindenkorra megdőlt. Talán • akadtak európai nemzetek, amelyek szimpá-j liával, fordultak Moszkva felé és elítélték Anglia túlbuzgó erélyét, de most ennek a .szimpátiának előfeltételei megszűntek. A német sajtóban máris érezhető a pálfordu- lás. A londoni konzervatív kormánynak va­lóban kapóra jött ez a kivégzés, ez a eseka tempó, mert egyrészt a szovjet kapkodását, nyugtalanságát, idegességéi és bizonytalansá­„A demokrácia minden erőszak, a vallási, politikai, nemzetiségi, gazdasági és szociális privilégiumok végét Jelenti” — Az elnök súlyos szavakkal elítéli a kaüandorpofitikusc kát Prága, junius 11. A köztársasági elnök j meghívására ma délelőtt a Hradzsin fogadó- | termében megjelentek a nemzetgyülés két | házának elnökei és alelnökei. Masaryk el­nök pontban féltizenegykor lépett a terem­be Svehla miniszterelnök, Samal kancellár 1 és Schiesl, az elnöki kabinetiroda politikai osztályfőnökének kíséretében. Masaryk az üdvözlő formaságok megtörténte után hozzá­kezdett a nagy terjedelmű kiáltvány fölolva­sásához, melyet újból való megválasztása al­kalmából Csehszlovákia népeihez intéz. — Fogadalmam értelmében. melyet megválasztásom után a nemzetgyűlésnek tettem. — kezdte az elnök —- tiszteletben kell tartanom valamennyi törvényt s gondos­kodnom kell a köztársaság és népének jólé­téről. A köztársaság inkább a forma, a tarta­lom pedig a nép. A nép ad életet az állam­nak s egyúttal lelket is; de a forma és a tar­talom mégis egység. Ha a törvényhozó a „nép“ szót említi, úgy ennek demokratikus jelentése van. Köztársaságunknak nép által való s népért való népkormánya van. Az alkotmány és a többi kodifikált törvény kö­rülírja. mit kell betartani, de a jólét fogalma nincs meghatározva bennük, mintha ez ma­gától értetődő dolog lenne, mégis számos pártvélemény és irányzat van. melyek épp e követelmény meghatározása tekintetében! eltérnek egymástól. Mert valamennyi politi­kai diskusszió, viszály és harc nálunk akörül is folyik, hogy tulajdonképpen miben is rej­lik a köztársaság meg a nép jóléte, mi az iga­zi jólét, mi 9 kezessége a társadalmi élet teliességének, mi van ártalmára, mi ássa azt alá és viszi romlásba. Azonkívül az elnöki fo­gadalom formája is nemcsak ünnepi, hanem rendkívüli is. Az alkotmánv megállapítja a képviselő, a miniszter és az elnök fogadalmá­nak formáját; a képviselő a koTmányelnök- nek és a Háznak, a miniszter az elnöknek teszi le a fogadalmat, az elnök azonban a nemzefgvülés előtt a népnek, melyet a képvi­selők és szenátorok képviselnek, ők a tanúi a fogadalomnak, mely nézetem szerint őket is köti. Az elnök ezután külföldi utjának benyo­másaira mutat rá, utal a régi kultúrák el­pusztulásának tanulságaira, vázolja az uj ál­lamok föladatait és kiemeli a demokrácia jelentőségét, mely az intenzív áliamkormánv- zás érdekében az összes egészséges erők föl­használását; lehetővé teszi. Az alkotmányié­ról szerint az államhatalom egyedüli forrása a nép. Akceptálja ezt az alapelvet, habár tudja, hogy a demokráciának lényeges hiá­nyai is vannak. Mindamellett ellentmond an­nak a véleménynek, hogy a demokrácia és a parlamentarizmus hukófélhen volna. Más alkotmánvformáknak is vannak hasonló hi­bái. pedig a történelem bizonyítja, hogy a demokrácia a fejlődésnek még csak a kez- dőstádiumában van, holott a többi állam­forma már ezeréves múltra tekint vissza. A mai periódus az államformák átmeneti kora. A parlamentarizmus hiányai kiküszöböl­hetők. A modern demokrácia arra törek­szik. hogy emelje a hivatalnoki kar, a nép- képviselők és a nép politikai képzettségét, mert éppen ebben rejlik a demokrácia ga­ranciája, mikoris nem a ravaszság és az ököl, hanem az ész argumentuma érvényesül. A demokrácia minden erőszak, a vallási, politi­kai. nemzetiségi, gazdasági és szociális pri­vilégiumok végét jelenti. A politika és a hiúság Az elnök tudja, hogy a politikai életben nagy szerepet játszik a hiúság és a hafa- lomravágyás. hogy egyesek a politika révén előnyöket, akarnak biztosítani maguknak. Ő sem áll kívüle a világ folyásának, s ezért megérti ezeket az erőket, melyek bizonyos mértékben az összesség javát is szolgálhat­ják. ö azonban hirdeti, hogy az állam és a nép jóléte megköveteli, hogy a lakosság kép­zett és kölcsönösen megértő legyen. A csehszlovák politika világpolitika Jegyen! A demokráciának azonban nemcsak be­felé, hanem kifelé is érvényre kell .jutnia. Az érveknek a külpolitikából is ki kell szo­rítaniuk az erőszakot és a hazugságot. A vi­lág centralizálóöik, amint ez* már Palaeky is fölismerte, egyetlen állam sem létezhet megértés, és a szomszéd és a többi államok­kal összeniüködés nélkül. A kis államok föld­rajzi fekvésüknél fogva főleg Csehszlovákia nem bírhatnak biztos léttel a többi államok szimpátiája nélkül. A mi raison d'efre-ünket a világnak el kell ismernie és respektálnia. A csehszlovák politika világpolitika legyen. Ránk különös feladatok hárulnak. — úgymond. — különösen azért, mert álla­munkat újonnan építjük. Azt hiszi, hogy a csehszlovák politika helyes utón halad. Ezt úgy a belföld, mint a külföld gondolkodói elismerik. Demokratikus belső berendezkedés Az alapokat lefektettük, hátra van még a belső gyakorlati berendezkedés. A demo­kratikus köztársaságnak harmonikusan egye­sítenie kell valamennyi polgárát- Habár val­lási és világnézeti különbségek választanak is el bennünket egymástól, habár különböző nemzetek és pártok tagjai vagyunk is, vala­mennyiünknek egyesülnünk kell a közös munkában. A demokratikus állam létjogo­sultsága éppen abban rejlik, hogy a saját polgárai elismerik és minden tisztességes és öntudatos polgár akarja létét. Apellálás a polgárokhoz Az e'lnöik kieimeili, hogy a háború utáni viszo­nyok gyakran gyors munkáit követelitek s ezért etl a munka sokszor hiihás is voílt. De a politikáiban is lehet okulni a hibákból. A födOlog, amint mt Komemslky is mondja, hogy „a vágy emberei 1 le­gyünk". A demokrácia kereted közit a polgárnak nem szabad a közélet iránt) közönnyel viseltetnie. A pofliiitiikai teremte erő Utáni vágy, a nép igazi jóléte iránti törekvés, személyes és pértviszályo- kat, valamint; kisebb harcokat néni küszöbölheti ki magából, mert hiszen „a sas is látja a legye1!, nemcsak a denevér". A demokrácia a. polgártól magas felelősségérzetet káván. A demokrácia nem­csak együttes kormányzást jelent, hanem ailáreu- delteéget és engedelmességet is. A nemzetgyűlés újbóli megválasztásommal nehéz hivatalomat meghosszabbította, de köteles­ségeimet a vele való egyetértéssel és együttmű­ködéssel lehetséges lesz teljesítenem, A politikai' munka a dlemoklrádiában együttműködést jelent- Éppen ezért appellálok valamennyi föMtágoso- do'tit polgártársamhoz. Kalandorpolitika Érthető, hogy a súlyos háborús szenvedések, a mélyreható politikai és szociális fordulatok a politikailag éretlen embereikben utópizmust és képzelgést gyújtottak feh Felbukkant számos gaz­dasági és politikai kalandor. Felléptek egyesek, akik zabolátlan becsvágyuknak az állam érdekeit is feláldozzák. Meg vagyak győződve arról, hogy a polgárság többségét az állam komoly pillanatá- bah a józan ész fogja vezérelni és nem engedik magukat Mlreveaettetni a még oly hazafiasaknak feltüntetett jelszavakkal sem. Tisztelem — ahogy elnevezték — a „szent" elégedetlenségei, de visz- szauitasátom a krdtákátlan és egyenesen utópiszti­kus, sőt kalandor elégedetlenséget, amely oly em­berek részéről jelentkezett, akik az uj rend révén, csak nyertek és akik most — mindenesetre j os­tyámé — még többet akarnak nyerni. A mi ese­tünkben az urnám necessarLum: értelmes és be­csületes politika, rend és munka. Végül reagálnom lehetne, sőt kellene is az elnökválasztás egyes mozzanataira1, de inkább kö­vetem Jézus tanácsát: Ki a kezét az ekére lelte, az ne nézzen hátra. Malypetr válaszol Masaryk elnök kiáltványának föl olvasá­sa után Malypetr képviselőházi elnök a kö­vetkező szavakkal válaszolt: — Elnök Ur! Engedje meg, hogy őszinte örömömet fejezzem ki afölött, hogy n&gyra- becsiilt és mélyértelmü eszméit meghallgat­hattuk. Azt a forró kívánságot fejezem ki, hogy ön egész elnökségi periódusa alatt egészségben és ereje teljében dolgozhassák velünk együtt azon eszmék és célok meg­gát dokumentálja, másrészt a legjobb enyv a szovjetetlenes európai blolc össze ragasztá­sára. Európa most világosan lát A szovjet ed­dig egyszer sem vette tudomásul az angol provokációt. „Mi tudjuk, hogy szörnyű dolog az, amit Anglia cselekszik — úgymond — de bennünket nem lehet provokálni és nem hagyjuk magunkat belesodorni a háborúba, mert morális öntudatunk óriási." Ez kétségte­lenül szép elhatározás, méltó a rokonszenvre, ámde most kitűnik, hogy a provokációk kike­rülését csak a gyengeség sugalmazta, -mert a mély, belső erkőícsiség nincs meg. Hiszen már az is furcsa volt, hogy Szovjeioroszor­szág az ex territoriális jogok megsértéséből levonta az első polgári következtetést: a föl- háboTodást és a miéltatlankodáist, de a mási­kat nem: a jogok megőrzésének és nyomaté­kos védelmének szándékát. A szovjet gyen­ge és ideges, ennyi bizonyos. Husz játékból történt és tudatos kivégzés után erkölcsi fö­lényről nem beszélhet többé* Ez a terrorcse­lekedet mindennél jobban igazolta Angliát. A másfél éves orosz álkonszolidáció elmúlt, a szovjetben rengeteg az elégedetlenek, az ellenforradalmárok száma és a vezetők kö­zött még mindig azok az urak, akik a szov- jetosillag vörösségét vérnek értelmezik. A szovjet és Európa rangban nem egyformák, hiába hangsúlyozták a moszkvai diplomaták a teljes azonosságot. Mert jó társadalmi be­rendezésben és életfelfogásban valóban nincs különbség- A hadseregre egyformán pén/t költenek, a légi flotta egyforma, a gáz is, az ágyuk is, a szegények és a gazdagok megosz­lása is, az ipar is, a kereskedelem is, a pénzügy is, egyformán vannak urak és el­nyomottak, börtönök és nyári paloták, szen­zációk és tömegnyomorok, van font és van lent, egyre megy. A különbség csak ez a ki- végzési mánia. De ha csak ez a különbség, akkor minek az egész?

Next

/
Thumbnails
Contents