Prágai Magyar Hirlap, 1927. május (6. évfolyam, 100-124 / 1434-1458. szám)
1927-05-08 / 106. (1440.) szám
8 1^<^‘MA<&MteTTOaR 1937 májú g 8, vasójrft&p. A SASFIÓK IHKA „HARMADOSZTÁLYÚ TEMETÉS A halál elvégezte feladatát. A sor most a fő- ndvarmerteri hivatalra került, amely kezelésébe vette a szerencsétlen herceg élettelen testét. A bécsi Házi, Udvari és Állami levéltárban krí lön dossziét őriznek a következő címmel: „A főméltóságu Reichskidti herceg, Sehön- brmni elhalálozás." A temetés Régi tradíció szerirrt 3 Habsbarg-ház tagjait ötszáz év óta három részben, három különböző helyen temetik el. Az ősi szokás szerint először mindig a szivet helyezik el elzárt ezüst kéhelyben a* Augusztinusok templomának loretfói kápolnájában. A belső szervek rézüstben a Szent István- dóm udvari sírboltjába kerülnek, irtíg a. bebalzsamozott testet a Kapucinusoknál lévő Habsburg- esaládi sirboltjában helyezik őrök nyugalomra. Az udvari ceremónia-jegyzőkönyv a következőkben számol be a szertartásról: „A belső szervek kivétele és a bebalzsamozás elvégzése után a herceg holttestét az udvari lakájok katonai egyenruhába öltözve, a már készen álló (piros bársonnyal bevont, felül fehér selyemkereszttel és bronz fogókkal ékített) koporsóba helyezték. A koporsót a Yieux—laeque—cabinet- ben (» halottasszoba mellett) fekete posztóval bevont emelvényre állították. A ravatal köré magas tartókban 12 égő gyertyát helyeztek, a négy sarokban lábhoz tett fegyverrel rtégy Burg-zsandár állott őrséget A holttest, lábánál két égő gyertya között feszület állott. Balra a szivet farlalmazö ezüst kehely, jobbra a belső részeket tartalmazó rézüst volt elhelyezve. 'Mindkettőt fekete k/falával kelteti váfna bevonni. azonban a bécsi udvari buloáraktéri igazgatóság elfelejtette est elküldeni. Ezzel szemben a holttestet derékig fehér se- Ivemtakarőval takarták le. A koporsó ezüst szövette] volt bibéiéivé.0 „A kabinet egyik sarkában (a lábtól balra) két térdeplő zsámoly volt felállítva. Az elsőn egy lelkes®, a hátú lsén két hercegi kamarás ájtatos- feodtak." „Este hét őrára elkészüli a ravatalos szoba elrendezése és most egyes kivételes személyeknek és a kastély lakóinak megengedték a belépést. (A szoba a nagy nyilvánosságnak nem nyittatott meg.) A tolongó nagyközönséget a Burg-zsandárok és gránátosok tartották vissza. Este tiz órakor ő császári Fensége, Ferenc főherceg jelenlétében az udvari plébános besseniél- le a holttestet. A koporsót lezárták. Ezután a viaszgyertyákat vivő klérus után a koporsót (mivel a herceg szolgaszemélyzete nem volt elég nagy) es. k. udvari lakájok a ceremóniatermen, a galérián és főlépcsőn keresztül a nagy kaetélyudva- ron már várakozó hintóba vitték. A klérus mindenütt égő viaszgyertyákkal nyitotta meg a menetet. A hintóbán a koporsót közönséges farudakra szegezett lapos deszkát adóra helyezték. A koporsót fekete bársonytakaróval letakarták és a menet megindult. Elől két udvari lovász lovagolt égő lámpásokkal." „Ezután egy udvari futár következett lovon, utána az udvari butorraktár két alkalmazottja és két kamarai tálta, Ezek előtt is két udvari lovász lámpásokkal, utána a hintók (néhány istálló alkalmazottól gyalogláb kisérve), utána ismét bét udvari lovász jölt égő lámpásokkal. A menetet egy udvari és egy hercegi fogat zárták be. Az udvari fogatban Hartmann gróf és Staudeisky, a hérceg- hes beosztott kapitány ültek. A menetet mint avant és arriére garde néhány huszár eszkor- tálta. Ezek előtt is két udvari lovász lovagolt égő lámpásokkal. A belső szerveket tartalmazó -rézüst és a szivet tartalmazó ezüst kehely Hartmann gróf kocsijában volt elhelyezve. Á hercegi kocsiban a visszamaradt kamarai szolgák ültek. A Hofburgba való megérkezés után es. k. udvari lakájok a koporsót .felvitték az udvari kápolnába. Az udvari plébános szokásos segédlettel beszentelte a halottat, amire * a koporsót az udvari kápolnában már előkészített katafaikra állították." Keddlen, julius 24-én reggel 8 órakor a testei másodszor is beszerrtelték és nyilvános szemlére tették ki. A nágyközönség- rrek megenged letett a templomba való belépés. Egész délelőtt minden oltárnál misét olvastak, valamint a es. k. és a hercegi kamarai szolgák, ezenfelül a es. k. ajtónállók ájlatoskodtak. A kalifáiknál testőrök állottak diszőrséget. A testőrök felállítása, valamint a nagyközönség elvonulásának. szabályozása ugyanúgy történt, mint a múlt évben, amikor Rudolf főherceg kardinális holtteste tétetett közszemlére." „Délután két órakor a szivet az Augusztimisok lorettói kápolnájába vitték át, s közvetlenül utána a belső részeket a Szent István-dőm sírboltjába szállították. Mindez ugyanazzal a ceremóniával történt, amint az 1831. évi udvari jegyzőkönyv 55Vi—57. lapjai-ig meg van irva.“ „Hartmann gróf tábornoki díszben jelent meg (mint a főudvarmester képviselője)- Moll báró távollétében Staudeisky kapitány volt jelen.- A Szent István Bazilikába vezető ufón a menetet gránátosok nyitották meg, akik egyúttal az üst kivételénél visszaszorították * közönséget." „Közvetlenül a szív átszállítása előtt az udvari kápolnát elzárták a nagyközönség elől. Miután azonban a menet az üsttel eltávozott, a nagyközönséget ismét beboesátották." „Délután öt órakor végleg elzárták a kápolnát A holttestet betagiitelt^, a ^opjgrt-ót leeár** ták, majd azt a es. k. és hercegi udvari lakájok a Schweitzer Hofbau várakozó halottaskocsihoz vitték. A koporsót Hartmann gróf vezérőrnagy, Moll báró kamarás és Staudensky kapitány kiférték. A koporsót újólagos be,szentelés után a gyász- kocsira emelték és a menet a- Joserfsplatzon és Spitalplatzon át a kapucinusok rendházához vonult." „A temetés agvanuigy folyt le. mint Rudolf főherceg kardinálisé az elmúlt évben, az elrendezés a kapucinusok templomában szintén ugyanilyen volt. Itten csak a következőket kell feljegyezni: A holttestet a kapucinusoknál a* udvari plébános szentelte be." „Mindkét királyi felség számára fekete bársonnyal bevont karosszéket állítottak fel, mivel azonban a legmagasabb uraságok nem voltak közvetlen gyászolók, a karosszékek egy sorban állottak a többi főméltóságos személyek székeivel és imazsámolyaival." „Őfelsége Mária Lujza főhercegnőnek, mint a legmagasabb elhunyt édesanyjának, a sor előtt állitoédak volna fel ka-rgnszékei éf imácsámatyl- A felséges asszony azonban ném jelent, meg a temetésen,, hanem már ma reggel Pr'ősenbeugba utazóét Őfelségéhez." „A temetési menetben a hatfogatu diszhíntó- ban Hartmann gróf tilt a főülésen, — Moll báró és Staudeisky vele szemben ültek. Ezek szerint csak egy ilyen hintóra volt szükség." t7A es. k. fövdvarmeslerü hivatal elnézése mia.fi elmaradlak az udvari, livrék. (A kettesével felálliloü udvari lakájok.)" „A herceg személyzetének kis szánra miatt a koporsó szállításához stb. a szokottnál több es. k. udvari lakájt kellett kirendelni" „Az elhunyt Reichstadti herceg utáni udvari gyász megfelelően az Őfelsége unokájának járó harmadik osztálynak a temetés napjától számított időtartamra (négy hétig mély és két hétig félgyász) rend ejt etett el. Szerda, julius 25. Délután öt órakor Vigíliát tartottak. Csütörtökön, julius 26-án délelőtt 11 órakor az udvari plébáni-femplombau a felállított katáfalk előtt a szokásos ünnepélyességgel engesztelő szentmiseáldozatot tartottak, ő királyi Felsége és a többi íőméltóságu uraság az oratóriumban k'sörét nélkül jelentek meg. A Karthnertori udvari színház a temetés és a vigília napján zárva. volt. A Burgtbeaferben júliusban szünet van és egyáltalán nem tartanak előadást. Más esetben az említett két estén ez’a színház is zárva maradt volnaA csehszlovák iskolapolitika keresztmetszete Szlovensihó és Raszinszkó iskolattgye a Prágai Magyar Hírlap hasábjain — Legfontosabb iskolaügyi problémáinkról ankétet rendezünk Egy jeles szlovenszkói magyar pedagógus cikksorozata a legfontosabb iskolaügyi problémáinkról Prága, május 6. A magyar kultúra * a magyar iskola ügye mindig legdédelgetettebb, legfontosabb problémánk volt. Ez hivatásunk, kötelességünk természetszerű következménye, nem. dicsekszünk vele, de büszke önérzettel mondhatjuk, hogy eszméket termeltünk s eszméket segítettünk megvalósulásra. Hűséges olvasóinknak bizonyára élénk emlékezetében van múlt évű nagy ankétünk, amelyet a pályaválasztás ügyében tartottunk, s melynek során a magyar közélet legjelentékenyebb tényezőit szólaltattuk meg. A tanév vége következik, egyúttal azonban az iskolapolitika (erén korszakalkotó fejlemények előtt, állunk. Az iskola gyökeres reformja .késiül, amelynek feladata aá nj idők nj követelményéihez j hozzáalkalmazni az élet. előkészítőjét, az iskolát. A I nemzetiségek iskolai autonómiája, á középiskolák | reformja,, a magyar tanítóképző megszervezésé azok a nagy feladatok, amelyeket az iskolai kormányzásnak meg kell oldania. Éppen azért nem végezhetünk közhasznubb munkát annál, mint amikor hasábjainkat megnyitjuk a magyar iskola nagy problémáinak. Ankétünkön újból a legkiválóbb szakembereket, a pedagógia legkiválóbb elméleti és gyakorlati szakértőit szólaltatjuk meg. Most megkezdett cikksorozatunk kilenc év tapasztalatainak leszűrt eredményéit foglalja össze, egyik legkiválóbb pedagógusunk nagyért,ékü munkája s hisszük, hogy közlésével nagy szolgálatot teszünk a magyar kultúrának. A tanügyi politika kudarca Szlovenszkón A csehszlovák köztársaság eddig meg nem oldott problémái között előkelő helyet foglalnak el a tanügyi problémák. Amikor az államfordulat bekövetkezett, önkéntelenül is felmerült a kérdés, mi lesz az iskolákkal. A tanügy. a kultúra mindenkor érzékeny valami volt. A győző nagyhatalmak például azzal okolták meg Magyarország fel- darabolását, hogy a magyar kultur- és iskola- politika a nemzetiségek kulturális érvényesülését megakadályozta. Nos hát épp ezért ország és világ joggal elvárhatta, hogy az uj állaim egy csapásra megoldja a nemzetiségi kérdést s egészséges, demokratikus kultúrpolitikájával irányt ád majd Középeurópa népeinek. A forradalmi esrvháJppolitika De hát e jogos várakozásokat,, nagy reménységeket keserű csalódás követte, A forradalmi láz és a paroxiznmsba lendülő nacionalizmus sok olyat produkált, ami egyenesen akadályozza az állam , konszolidációját. E kilendülések közül nem az utolsó helyet foglalja el a kormány egyházi politikája, • A* egy húrnak az államtól való szétválasztását ugyan még a forradalmi nemzetgyűlés sem merte pToklamálni; mert hiszen mindenki tudta, hogy ezzel a vallásos szlovák és ruszin népet, amely tömegeiben e forradalom aktív részese úgysem volt, állam felforgató elemmé teszik. Miután tehát e nagy dolgot ilyen gyökeresen megoldani nem lehetett, azt hitték , sorsunk intézői, hogy megérlel'ése két utón (esz •lehetséges: az egyik ut a tömegeknek elidegenítése n történelmi egyházaktól, a másik pedig az iskoláknak állam oeifása. Bl a* egyháztól! A cseh népből tömegek lesznek feleke- zetnélkülivé. Emlékezzünk csak vissza, hogy a pozitív vallásokkal szemben ellenséges érzületű pártok valóságos tatárjárást rendeztek népünk lelkivilágának átformálására és céljukat pillanatnyilag el is érték: a sok Ígérettől elhódított népet sikerült, röyid időre egyházéi lenessé tenni. A kiábrándhlás azonban mihamar bekövetkezett • és a magát becsapottnak érző tömegek egyszerre a másik szélsőségbe estek (Hlinka választási diadala). Hát bizony a felséges népet, a minden hatalom forrását) egyszerre éretlen, buta és neveletlen tömegnek kezdték Prágában titu- lálgatni. Az iskolák államosítása A másik ut mái- célravezetőbbnek bizonyult. A kir. kát. és szerzetesiskolák erőszakos államosítása máról-holnapra megtörtént. A fentartó egyház ez ellen tiltakozott, persze eredménytelenül. Ugyanez a sors jutott osztályrészéül a protestáns középiskoláknak is, azzal a. lényeges különbséggel, hogy az evangélikus egyház vezetöférfiai — egy-kettő kivételével — ezt az államosító politikát nemcsak hosv nem ellenezték, de iskoláiknak átvételéhez hozzájárultak. (Úgy vagyok informálva, hogy 1923-ban ezt a kormány képviselőinek jelenlétében Írásba is foglalták.) Ez a fényes siker csakhamar megérlelté a felekezeti elemi és polgári iskolák államosításának gondolatát is. Botor módon nem vették észre, hogy ez a tanügyi politika mily-elkeseredést váltott, ki a lakosságban. Elárasztották Szlovenezkót tanárokkal és tanítókkal, akik a nép lelkét, melynek apostolaivá csaptak fél, egyáltalán nem ismeritek és . akik a társada.1 ómban és katedrán, szóval mindenütt, ahol szóhoz jutottak, gyaJázták az egyházat s hirdet- , . ték elveiket. Miüködésüknek ig>7 aztán épp az ellenkező eredménye lett, mint amit elvártak tőlük. A kultúra anmígazációja Egv ezeréves .ország test ebei] egész országrészeket szakítottak ki s azokat egész más történeti fejlődésü és más kultúrájú országokkal házasították össze! Ha már ezt a magasabb, hatalmasságok így intézték, hát azok, akiknek, az uj államban kezükbe került a hatalom, nem helyesebben tették volna-e épp azzal megnyugtatni az uj helyzetbe különben is nehezen•■ beilleszkedő tömegeket, hogy .. ■ ; , • v ha miud&zofcat az intézményeket, «me- Jyekhei az őslakosság érzelmi világa raV. gaszk adott, nem bántják? Kellett-e komplikálni, nehezebbé tenni a helyzetet az ilyen kísérletezésekkel, amikor az átalakulással járó megrázkódtatások különben is pehéz megpróbáltatások elé , állították a világháborútól kimerüli őslakosságot? Most úgy kilenc év távlatából megállapíthatjuk, hogy : ■ a sokat hangoztAtati konszolidációt semmivel sem lehetett inkább hátráltatni, mint oly kérdesék felvetésével, amelyek a tömegeket állandó izgalomban tartják. De hát. hogyan is remélhették ezek az urak, hogy ez a még gyerekbetegségekkel küzdő fiatal állam képes lesz az egyházpolitikai problémákat máról-holnapra megoldani. Hiszen a hatalmas Németország is virágzásának tetőpontján, Bismarck lángeszű vezetése alatt a Vatikánnal folytatótt kultúrharcból vesztesként került ki, A szlovákok háború utáni mentalitása De hát azok a szlovákok, akik a nemzeí- fentartó pártokban vezető szerepet töltöttek be, miért támogatták e kudarccal végződött politikát? Hiszeu ők ismerték a szlovenszkói viszonyokat s tuduiok kellett, hogy Szí ovenszk ónak egész más a mentalitása, mint a történelmi országoké. Nos hát, ha e politikát magukévá tették, úgy ennek megvolt a nagy oka. Talán kezdetben ellenezték is e mélyreható változtatásokat, de aztán megnyugodtak abban, hogy mindez az állam nemzeti leli egének megmentése érdekében történik, mert az államhatalom csak igy képes e felekezeti iskolákból a magyar kultúrát kiirtani. Igen, a magyar kultúra tervszerű üldözése benne volt a kormány programjában. Az a felfogás lett úrrá, hogy a szlovák kultúra terjedésének legnagyobb akadálya a magyar kultúra. Szinte fanatikus dühhel törtek le itt mindent, ami a magyar kultúrára csak emlékeztetett is. Ezekben az időkben ezekkel az emberekkel ezekről a kérdésekről beszélni sem lehetett Voltak olyanok, akik megfogadták, hogy többet magyar szót nem vesznek ajkukra s ha mégis kénytelenek lennének magyarul beszélni, utána szájukat kimossák. Ennek a „kulturpolifiká.nak“ csatlósai intézetről intézetre járva — valóságos diadalmenetben — foglalták el léniartó&klói a középiskolákat. Nagyszerűen felszerelt a pedagógiai követelményeknek megfelelő, modern épületekben elhelyezett iskolák vol- i tak ezek, amelyekben a nevelés-oktatás igazi | európai színvonalon folyt A hunok, a bet váll'ok nomád népe — mint ahogy akkor elö- | szeretettél névpzgéttek bennünket — ebből | a’’ szempontból meglepetésben részesítette a cseli tanár urakat, akik itt a nyugati kultúra és civilizáció hős bajnokaiként akartak volna fellépni. A szlovenszkói kultúra legázolása Ezt a kulturmunkát csakugyan tatárjárásnak lehet nevezni, amely Szlovenszkó léikívilágát. máról-holnapra legázolta. Lehet-e ilyen szörnyűséget elkövetni, anélkül, hogy annak reakciója ne támadna azoknak leikében, akiket e letiport intézményekhez századok tradíciói fűznek? S akik est elkövették, menthetik-e sovinizmusukkal cselekedetükét? Hájlünk beszélni; fehérhecn-j csatáról. Apponyi nyelvremdeletéről, bosszúról, retorzióról stb. Jó, jó, tudjuk; a jelszó a magyar' kultúra letiprása volt! De hát nem veszik-e észre még a legelfogultabbak is, hogy ez a kulturhadjár&t magát a kultúrát bénította meg igy fejlődésében? Ugyan kérdezzük: a meglévő virágzó iskolák helyett mit kaptak a szlovenszkóiak? Vagy kérdezzék meg e kulturharcosok magukat a szlovák szülőket, azokat, akik a régi iskolákban nőttek fel, mit szólnak gyermekeik mai iskolai neveléséhez? Rossz a szellem! Mi erre a kérdésre nem úgy felelünk, mint e sziülők, akiknek nyolcvan százaléka a cseh tanárokban keresi a bajok okait. Tudjuk ugyanis, hogy ezek között a tanárok között is vannak jók és vannak rosszak. Hiszen a cseh tanárképzés jó s a tanárok átlagban hivatásuk magaslatán állanak. De rossz a szellem, amelynek a tanárok csak szánalmas eszközei. Szlovenszkónak más a mentalitása, mint. a történelmi országoknak. Ami jó ott, az itt lehet rossz! Az osztrák bürokratikus és a csehszlovák túlfűtött nacionalista szellembe® látom én iskoláink mai csődjének okozóját. Máról holnapra mindent meg nem lehet csinálni. Eddig is, de következő cikkeimben épp azt bizonyítgatom, hogy a tanügy terén minden gyorsaság megbosszulja magát. Tényként .megállapíthatjuk azonban, hogy a csehszlovák államférfiak olyan kedvező helyzetben, amelyhez hasonló helyzetben kevés államférfiunák volt alkalma áldásosán egy' ország boldog jövőjét előkészíteni, hibát, hibára követtek el, amikor 'elfogult sovinizmusuktól vezettetve a szlovenszkói tahügyet égy a szlovenszkói néplélektől idegen szellemnek szolgáltatták ki. . , Bizony, bizony kár volt azért, az erőkifejtésért, , amelyet ez iskolapolitika érdekében elpazaroltak. Szlovenszkó őslakossága tiltakozott a kormány erőszakos iskolapolitikája ellen s az utolsó nemzetgyűlési választások óta az újonnan alakult polgári blokk e téren is ujj helyzetet teremtett. A kormány támogató pártok ma már az iskolák további ■ államosítását nem forszírozzak, sőt. a Hlinka-párttal folytatott tárgyalásokból az tűnik ki, hogy egves katolikus középiskolák visszaáll i iá fát nem ellenzik. Maga Hodza iskolaügyi miniszter pedig hivatalosan bejelenti: a., középiskolák reformját és ezeu helül a nemzeti kisebbségek sérelmeinek orvoslását.
