Prágai Magyar Hirlap, 1927. május (6. évfolyam, 100-124 / 1434-1458. szám)
1927-05-07 / 105. (1439.) szám
W27 május 7, szombat 3 Jabloniczky és Nitsch sikraszálltak a sziovenszkól őslakosság érdekeiért az adóreform-vitában Az adóreform büntető rendelkezései Metternich rendszerét elevenítik meg — A büntető rendelkezések illuzóriussá tesznek minden könnyítést, elhaladást ‘ — Képviselőink módosító javaslatokat nyújtottak be — | cselekvésekről mondották ki büntethetőségüket, hanem hallatlan büntetéseket is statuáltak és a kriminalitás mégis növekedett. Hamis álláspont tehát az, ha az embereket magas büntetések által akarjuk az adóvétségektől visszatartani. A helyes ut az volna, ha a gazdasági viszonyokat megjavítanák, hogy az emberek tényleg számolhatnának a polgári haszonnal. Az adónivót úgy kellene megállapítani, hogy az adófizetőnek még maradjon annyi haszna, hogy takarékoskodva megfelelő életstandardja legyen. Prága, május 6. A képviselőházban ma folytatták az adó r efo r m j a v a sl a tok részletes vitáját, amelynek első részét befejezték s áttértek a második és a harmadik rész vitájára. A vitát még szombaton egész nap folytatják, majd az eddigi diszpozíciók szerint a plénum csak kedden ül ismét, össze, amikor is minden valószínűség szerint megkezdik a javaslatok feletti szavazást. A mai részletes vita folyamán felszólaltak s általános figyelem közepette teljes szaktudással bírálták a javaslatokat s soroltáik fel Szlovenszkó őslakosságának panaszait Jabloniczkv János dr. és Nifsch Andor nemzetgyűlési képviselőink. Stivin alelnök délelőtt féltiz órakor nyitotta meg a mai plenáris üléstKlein cseh szociáldemokrata volt a vita első szónoka. Az adóreform egyes sérelmes részleteit bírálja s a létminimumnak 7000 koronára való megállapítását kifogásolja. Ez az összeg nem felel meg a mai drágasági viszonyoknak. Követeli, hogy a minimumot 16.000 koronára emeljék fel. A javaslatot nem fogadja el. Dől ez sál cseh agrárius a szőlő mívesek és a mezőgazdák nevében beszél. Örömmel üdvözli a javaslatot, amely az egyenes adózás terén javulást jelent. Kéri azonban, hogy a bortermelők érdekeit is tartsák szem előtt s a bor forgalmi adóját 40 fillérről 15 fillérre szállítsák le, hogy ezáltal belföldi bortermelőinket a külföldi konkurreneia ellen megvédjék. A javaslatot elfogadja. Gáti kommunista és Simm német nemzeti szocialista felszólalásai után Jabloniczky János dr., az országos keresztényszocialista párt képviselője emelkedett szólásra, akinek beszédét annak nagy fontosságára való tekintettel teljes egészében közöljük. JabSoniczky János dr. beszéde Mindenki saját keserű tapasztalatából ismeri azokat a kaotikus állapotokat, amelyek a csehszlovák köztársaságban egyebek között az adóügy terén is hosszú idő óta uralkodnak. Ezeknek az állapotoknak megreformálása már kényszerítő szükséggé vált. különben úgy az egyeseknek, mint az államnak gazdasági helyzete teljesen elpusztulna. Milyennek kell lennie a modern adóreformnak ? A szlovén szkói országos keresztényszocialista párt álláspontja, amelynek nevében az adóreformhoz hozzászólok, összhangban van a tudományos követelményekkel, amikor azt állítja, hogy egy adórendszert csak akkor nevezhetünk lónak, ha az észszerű határok között mozog, tehát messzemenő tekintettel van a népesség teljesítőképességére, a töke képződését nem akadályozza, másrészt pedig az adók behajtáséban és a végrehajtásban egyszerű, áttekinthető és minden adófizetőnek könnyen érthető. Ehhez olyan tisztviselői szervezetre van szükség, amely jól iskolázott, értelmes, sovinizmustól mentes, igazságosan gondolkodó tisztviselőkből áll, akik meg tudják érteni, hogy nemcsak az állam, hanem a lakosság érdekében is kell hivatásukat teljesíteniük és a kétféle érdeket össze tudják egyeztetni. Az adórendszer egységesítése A beterjesztett adóreform az előrébocsá- tott szempontból csak annyiban jelent elő- haladást, hogy alkalmasnak látszik arra. hogv az adóügybe bizonyos formális rendet vigyen. A reform megszünteti a köztársaság egyes jogi területein kialakult adótörvények különbségét. Valóban nagy előny az, ha egységes rendszer uralkodik az egész országban. Ez az egység különösen Szlovenszkó lakosságának érdeke, mert alkalmas arra, hogy az ottani iparvállalatoknak kedvezőbb adóterületekre való költözését, ami idáig gyakori eset yolt. csökkentse. A reform nem jelent előhal adást ■' Á modern adóreform egyéb követelményeivel szemben ez a törvényjavaslat nem jelent tulajdonképpeni fejlődést s — amit különösképpen ki kell emelnünk — semmiféle könnyebbitést sem az adók magasságában. igy tehát nem teljesiti azt a követelményt. hogy a lakosság gazdasági élő- haladását előmozdítsa és a végrehajtásra meg az adókihágások büntethetőségére vonatkozólag olyan intézkedéseket tartalmaz, amelyek nemcsak a sokat emlegetett demokratikus szellem szempontjából ébreszthetnek meggondolásokat, hanem az állami szervek rendőri teljhatalmát fogják eredményezni olyan szervezett kémrendszerrel és a zaklatások annyiféle fajtájával súlyosbítva, hogy az adóreformmal bevezetendő helyzet a mostanival szemben még rosszabbodást, visszafejlődést jelentene. A modern adórendszer első követelménye, hogy a megadóztatás magának az adóalanynak minél hathatósabb közreműködésével történjék, tehát mintegy autonómiszti- kusan működjék. A laikus elemet szerephez kell juttatni! A lakosság, főként a városi lakosság intelligens, fegyelmezett és törvénytisztelő s a múltban az adóbizottságokban az államnak aliruisztikusan, tisztára a kö t el esség telj esi- tés egyszerű elvénél fogva jó szolgálatokat tett, igy tehát az a követelmény, hogy a laikus elem az adókivetésnél vezető szerephez jusson. mindenképpen igazolt. Ez volna az állam igazi érdeke is, mert csak azok, akik a viszonyokat a gazdasági életben való szerepük folytán ismerik és intakt, valamint független emberek, felelhetnék még amá követelményeknek, amelyeket az adóid vetésnél fel kell állítani. A /törvényjavaslat ama határozimányai, amelyeknél fogva az adóbizottságokban állami hivatalnokot bíznak meg az elnökléssel, a pártatlanság érvényesülése érdekében határozottan visszautasitandók. A hivatalnok sohasem lehet független, ha függetlenségét nem védelmezik külön törvények és ez ebben az esetben nem áll. Már csak annak a lehetőségére való utalás, hogy egy hivatalnokot, kinek működése a hatalom birtokosainak nem tetszik, büntetésből áthelyezhetnek, elegendő arra, hogy ezt a határazmányt megszüntessék. A bürokratizmus tultengése ellen Különösen mi, kisebbségek kel, hogy az állami hivatalnokrendszer tultengése ellen foglaljunk állást, mert a kormányhivatainokok nagy részének mentalitása a kisebbségek ellen irányul, a helyzetet különben sem ismerik és ebből a kettős okból besúgókra hallgatnak és igy igazságtalan megterhelések forrásaivá válnak, amely megterheléseket csak igen nagy áldozatok árán lehet jóvá tenni, ha korrektúra egyáltalában lehetséges. A javaslat útvesztő labirintus A törvényjavaslat nagy hibája, hogy túlságosan nagy terjedelmű és komplikált struktúrája következtében a legtöbb adófizető számára szinte áthidalhatatlan megterhelést jeleni A reform a maga 404 paragrafusával, amelyből sok paragrafus igen széleskörű, az adófizetők legnagyobb részére hét lakattal lezárt könyv lesz. Legtöbben a törvényt a legnagyobb jóakarat mellett sem fogják tudni megtanulni. A törvény speciális tanulmány tárgya lesz, adóspeciaListák fognak keletkezni. Ez a körülmény az adóalanyoknak kategorikus imperativusként azt fogja majd parancsolni, hogy adókérdésekben a specialistákhoz forduljanak, aminek az lesz a következménye, hogy ebből igen magas költségek fognak előállni, még pedig periodikusan, évenként, úgy hogy az adókulccsal történt megtakarítást a védekezés költségei fel fogják emészteni. Az országos keresztényszocialista párt kötelességének tekinti, hogy erre a körülményre éppen a kisemberek és exisztenciák szempontjából rámutasson, mert éppen ezek számára rejt veszélyt a törvényjavaslat. Tekintettel arra, hogy a kisexisztenciák az adóreform labirintusának paragrafusaiban nem fogják magukat kiismerni és viszont a specialisták igénybevételével létrejövő magas költségeket nem fogják tudni viselni, épp ezek a kisexisztenciák lesznek az állami pénzügyi hatóságok önkényének védtelenül kitéve. Ebből az a logikai konzekvencia származik, hogyha a keresztülviteli rendelet előtt, nem történik meg a kisexisztenciák védelme, a törvénvnovella a praxisban mint a leg- antidemokratikusabb és antiszociálisabb intézmény nyilvánul meg. A fellebbezésnek nincs halasztó ereje A javaslat egy rikitó, csakis az egyoldalú kormányszempontból származó határoz- mánya, hogy az adókivetés elleni fellebbezés alkalmával a fellebbezésnek nincs halasztó ereje. Ha itt olyan adókivetésről lenne szó, amelyet már a második instancia is jóváhagyott, senki sem szólhatna ellene, hogy a további fellebbezésnek ne legyen halasztó ereje. Tekintettel arra a többéves tapasztalatra, hogyha a fellebbezésnek nincsen halasztó ereje, úgy az állami hivatalnokok — az elintézés nem lévén érdekük — a jogos és megokolt fellebbezéseket is csak lassan és későn intézik el, ezért azoknak az exisztenciáknak, akiket az elsőfokú hatóság jogtalanul terhelt meg, tönkre kell menniök. Ez a határozmány egyike a legkiméletlenebbeknek. Könnyen lehetne korrektúrát találni, ha a határoz- mányt oly módon változtatnák meg, hogy a fellebbezésnek csak akkor nincsen halasztó ereje, ha a kivetés már egy előzőleg joghatállyal bíró adókivetés keretén belül történt. Ez demokratikus volna. A létminimumot túlságosan alacsonyra szabták meg Á létminimumot túlságosan alacsonynak tartjuk. A csehszlovák korona zürichi árfolyama nem reális kifejezője a korona vásárlási erejének. Mig a korona valutaértéke a svájci aranyfrankhoz körülbelül 15:63 arányban áll, tehát körülbelül valamivel többet tesz ki a svájci aranyfrank két hatodánál, vásárlási ereje a régi aranykoronának csak egy tizedét teszi ki, tehát a svájci aranyfrank egy tizenegyedét. Ha tehát egy évben átlag 300 munkanapot veszünk alapul, akkor napi 22 korona kereset az az összeg, amely . a létminimum tervezett keretébe esik, azaz alig lesz az országban egyetlen kereső ember, aki a létminimum előnyeit élvezhetné. A kis exisztenciák érdekét szolgálná, ha a hatalom birtokosai szociális okokból 1 a létminimuméi 12.000 koronában hatá- 1 roznák i eg. Különben az a gyanú merülne fel a polgárok lelkében, hogy a pénzügvminiszter azt a /bevételi hiányt, amely az állampénztárban az adókulcs szerény mérséklésével létrejön, a kis exisztenciákra való áthárítás révén, még pedig a létminimum alacsony nívón való tartásának kerülőjével akarja behozni. Adómorál és büntető határozmányok! Azonban a javaslat büntető határozmány alt kell elsősorban a legszigorúbb kritika alá vonnunk és ezek közül főleg azokat a határ ozmán vókat, amelyek szerint financiális vétségek fölött a bíráskodást az állami pénzügyi hivatalnokok kezébe adják. Több száz éves tapasztalat mutatja, hogy a magas büntetések egymagákban sohasem voltak képesek a vétséget, vagy a bűntettet megakadályozni. A világháború előtt a kriminalitás Európaszerte sokkal kisebb volt, mint most. A háború után a büntetéseket nem mérsékelték, sőt, mint ezt például a köztársaság védelmére készült törvény szemmeldáthatólag illusztrálja, nemcsak uj Ez volna az adómorálra nevelés helyes útja, nem pedig a nagy büntetések. Ha valaki arra a meggyőződésre jut, hogy nem célszerű az adók letagadása, mert tisztességes utón is kereshet és az állam észszerű határok között mozgó adót követel tőle, az adómorál önmagától fog kialakulni és az államnak ezt a morált csalt gyöngén kell ellenőriznie. Mi fog azonban történni, ha a javaslat törvényerőre emelkedik? A kis adóletagadókat meg fogják csípni, a nagyokat azonban az ügyes és befolyásos specialisták a kemény büntetések hálójából ki fogják szabadítani, különösen, ha ezek a nagy halak az államalkotó elemekhez tartoznak, nem pedig a kisebbségekhez. Az adómorálnak kétoldalúnak kell lennie. Hamis alapelv az adóalanytól morált követelni és a pénzügyi hivatalnokoknak megengedni, hogy besúgó bemondása alapján dolgozzanak az adóalany ellen. És hogy egyezhető össze az adómorállal az az intézkedés, hogy a kormánynak joga legyen 10%-os késedelmi kamatokat kivetni? A pénzügyi hatóságoknak arra kellene törekedniük, hogy stabilitást és normális rendet hozzanak létre, nem pedig hogy az adóviselők terhére a kamatkonjunkturában résztvegyenek és ezzel rossz példát mutassanak. A múltból tudjuk, hogy a pénzügyi hatóságok a kamatlábat igen könnyen felemelik és hogy a magas kamatláb még sokáig megmarad az esetben is, ha a pénzpiac helyzete már régen megváltozott. Metternich rendszere nyilvánul meg a büntető határozni ány okban A javaslatnak az adóügyekben való bi- ráskodási határozmány a ival nem tudunk megbarátkozni. Megnyugtató csak az volna, hogy ha adóügyekben a bíráskodást önálló adóbíróságoknak, még pedig első- és másodfokú adóbíróságoknak adnák át és harmadik fokon a közigazgatási bíróság ítélkezne. Csak a bírói függetlenség tudja különösképpen a nemzeti kisebbségeknek a büntető határozmányok legpontosabb alkalmazását biztosítani és elméleti szempontból az ellen sem lehetne semmit sem szólni, hogy ezek a bíróságok mint vegyes bíróságok laikus elemekkel együttműködjenek és a pénzügyi hatóságok az államügyész szerepét játsszák az adóügyi büntető tárgyalásokban. Természetes, hogy ezek előtt a bíróságok előtt az eljárás csak kontradiktórikus lehet. Az azonban, hogy a javaslat elgondolta büntető szenátusban bennülő pénzügyi hivatalnoknak jogában álljon a szenátus ítéletével szemben a felehbezés jogával élni, megfosztja ezt a határozmányt minden komolyságától és jogi viccé sülyeszti le. Ehhez hasonló dolog Metternich rendőrállamában volt lehetséges, de egy demokratikus köztársaságban, a tervbevett nagy büntetéseket tekintve, az ilyen határozmány nem más, mint jogi eltévelyedés. A felebbezési szenátusban azután a teljes pénzügyi, rendőri mindenhatóság van megtestesítve, mert úgy az elnök, mint a másik két tag pénzügyi hivatalnok, akik mellett egyetlen laikus bíró van, aki csak a pictus masculus szerepét játszhatja. A bírói berendezéseknek és a modern 'bíráskodási eljárás szabályainak ellentmond, hogy a felebbezési fórum a felebbező hátrányára dönthessen abban az esetben is, hogyha csak ő maga apellált, mint ahogy ezt a 337. § statuálja. A pénzügyminiszter a 209. §-ban széles hátsóajtót biztosit magának azzal a joggal, hogy egy büntetőeljárást megszüntethet, vagy a szabadságvesztés büntetését pénz- büntetéssé változtathatja át. Ez a határozmány is az adómorál fejezetéhez tartoznék? Mi azért fordulunk az adójavaslat hatá- rozmányaival szembe, mert azok az objektív bírálatot nem bírják el. Ellene vagyunk annak, hogv az állam karját, amely a pénz lebélyegzésével, a va-
