Prágai Magyar Hirlap, 1927. május (6. évfolyam, 100-124 / 1434-1458. szám)
1927-05-06 / 104. (1438.) szám
1 1927 május 6, péntek. A nemzeti kisebbségek eredményei az osztrák választásokon Bécs, május 5. (A P. M. H. bécsi tudósitójától). Az osztrák nemzetgyűlésbe a nemzeti kisebbségek egyetlen képviselőjüket sem tudták beválasztani, noha a karintiai szlovének és a bécsi cionista zsidók önálló listákkal bocsátkoztak a választási harcba. Az osztrák köztársaságban a következő helyeken élnek nagyobb tömegekben nemzeti kisebbségek: Karintiában szlovének, Becsben és Alsó- ausztriában csehek, a Morvaországtól elszakított Burgenlandban magyarok és horvátok. Végül a bécsi zsidók cionista alapon álló része szintén nemzeti kisebbségeknek vallja magát. Ezek közül a csehek nem állítottak föl külön listákat, hanem a bécsi községtanácsi választásokra paktumot kötöttek a szociáldemokratákkal. Ennek eredményeként a községtanácsba három cseh szociáldemokrata, illetőleg nemzeti szocialista került be az osztrák szociáldemokrata párt listáján, még pedig Machat, Vavrousek és Saha- nek városatyák. A burgenlandi magyarok még mindig teljesen szervezetlenek és így a tartomány- gyűlési választásokon sem veit-ek részt. A horvátok pártja, a Hrvatska Strana Seipel kancellár egységes listájához csatlakozott és ezen a horvátok részéről Karai dr., a Hrvatska Strana elnöke és Krues képviselő kerültek be a tarto- mánygyülésbe. A szociáldemokraták listáján szintén két horvátot, Tomisch és Probst képviselőket választották be a burgenlandi tartomány- gyűlésbe. így a horvátoknak a tartománygyülé- sen most négy képviselőjük lesz az előző tarto- mánygyülés öt képviselőjével szemben. A karintiai szlovének a nemzetgyűlési választásokra is külön listát adtak ki, azonban csak a tartománygyülésbe sikerült újra beválasztanak két régi képviselőjüket, Petec dr.-t és Poljanec plébánost. Érdekes, hogy a szlovén listára ez alkalommal csak 9556 szavazat esett, holott 1923- ban a szlovén lista 9868 szavazatot kapott. A bécsi cionista zsidók úgy a nemzetgyűlésből, mint a bécsi községtanácsból kibuktak. A községtanácsban elvesztették egyetlen mandátumukat, amelyet az elmúlt szesszióban Plaschkes dr. töltött be. Ezekkel az eredményekkel jártak a most megtartott osztrák választások az ausztriai nemzeti kisebbségekre Batu Kán Irta Sssombathy Viktor — Mindenkinek! — kiáltotta és odavitte egy üresen, árván, ponyva nélkül árvuló bódéhoz. Valaha mészárosok mérték ki rajta a marhát. S most, a kiéhezett rongyos tömeg egy társát szedte rajta széjjel. Az egyik ház sarkánál szintén hulla hevert. A hideg éhség Togyasztotta össze. Egy vállalkozó kedvű suhanc vigan rikoltva húzta le róla a havat és feldobta egy másik tönkre: — Hé! Ezt is! — és nevetett. Atzán megveregette rajta a kését és elkiáltotta magát: — Ez is jó! Friss! Fontja egy kis rézpénz ... ... Már nevettek. A tűz zsíros szagot hintegetett szét az utón. n. Tavasz lett. Szomorú, regény nélkül való ritka magyar rügye zés. Köröskörül: az erdőség, a messzi mező s a falu vig ember nélkül szomorkodott, ahogy az utolsó jeges ap is elillant s a zöld fü között sárga pimpók verték fel a fejüket. Ugar ugar mellett, felgazosodott irtványok, gyepverte udvar s alig-alig ember. Kint a földeken fehér csontokról, elejtett rozsdás kardról, kocsikerékről kúszott le a hótakaró s nem födte el többé semmi a rettenetes pusztítást. Olykor emberek húzódtak a falvakba, keresték-ku- tatták a maguk rombadölt fészkét, maguk sem tudták, miért? — Aztán megrettenve inaltak el, ha idegennek nézték a másik árva testvért. Egy rombadölt templom tövében két alak ült. Ruhájuk egyképpen szakadozott, 03 Magyar haléiáratok az Adrián és a Földközi tengeren A kiviteli kereskedelem Bebonyoiitására magyar hajózási vállalatokat létesítenek — Egy angol társaság hajók átadására tett ajánlatot Budapest, május 5. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) A Pester Lloyd értesülése szerint a magyar kormány elhatározta, hogy magyar tengerhajózási vállalatot létesít, amely Fiúméból rendszeres forgalmat fog feltartani a iöldközitengeri keleti kikötőkkel, ahol a magyar kivitelnek bázisai vannak. A Fiúméból kelet felé irányuló kiviteli hajói áratok tekintetében máris folynak a tárgyalások. A kereskedelmi minisztérium megbízásából Wimmelsperg Frigyes báró államtitkár tárgyal az újonnan létesítendő magyar tengerhajózási vállalatok ügyében. Magyarország tengeri hajóparkját, min* ismeretes, a trianoni békeszerződés elvette, ezért az uj vállalatok létesítéséhez uj hajók beszerzésére van szükség. Ez azonban súlyos beruházásokat jelent, amelyeket a magyar költségvetés egyelőre nem bir el. A kormánynak most számos külföldi társaság tett ajánlatot. hogy üzembe helyeznek kizárólag a magvar keleti tengeri forgalom lebonyolítására hajókat. Az ajánlatok között szerepel egy nagy angol hajózó,si vállalat ajánlata is s a kormánynak most módja van rá, hogy a legjobb ajánlatot kiválassza. Magyar gyermek magyar iskolába való! Szlovenszkó, május hó. Közeledik az iskolaév vége. Régen olyan „szombateste" volt ez az időpont szülőnek, gyermeknek egyaránt. Egy tizhóna- pos miunka- és gond szakasz lezárása, két hónapos vasárnap hajnala. Az idegenbe küldött gyereknép hazakerült a meleg családi fészekbe, az otthon maradt fiatalság leikébe is valami gondtalan aranykor érzete költözött. A szülő az almáriomba rakta gondját a gyermeke bizonyítványával együtt, elég volt előszedni ősz elején, hiszen sima volt az iskoláztatás útja, biztos volt az iskola s kecsegtető utána az életlehetőség. Ma változott az élet s benne az iskoláztatás sora is. Nem a jövő év elején, de a mostani végén jegyzik el a gyermeket az iskolának, állítólag azért, hogy a tanügyi hatóságoknak tájékozódásuk legyen aziránt, mennyi iskoláról kell gondoskodni ok szeptemberre, mennyi lesz az iskolát igénylő gyermekek száma. Az ünnepvárást megrontja a gond: milyen iskolába írassam a gyermekem s miagát a kéthónapos vasárnapot a lelkiismerettardadás: helyesen cselekedtem-e? Mert nagy kérdések forognak kockán: melyik iskola biztosítja jobban a gyermek jövőjét? Szlövák-e, magyar-e? A szülő tanácsért fordul fühöz-fához, mert nem lát a jövőbe. És jönnek a hivatalos tényezők: Csak a szlovák iskola biztosítja az állami szolgálatba való felvétel lehetőségét; a szlovák iskola kedvezményeket ad: ruhasegélyt, könyvet, olcsó ellátást internátusokban. Ha a szülő állami alkalmazott, vagy csak valahogy is függő viszonyban van az államhatalommal, jön a presszió: Kötelességed viszonozni az államhatalom jóindulatát, mely eltart, azzal, hogy gyermeked szlovák iskolába iratod. Ha magyar iskolába adod, játszol te magad is ezzel a jóindulattal, nem tudjuk garantálni, hogy át nem helyeznek-e, idő előtt nyugdíjba nem küldenek-e, nem vonják-e meg az állami koncessziókat stb. És másrészről harcba száll a szülő lelki- ismerete. A félelem a gyermek szemrehányást sugárzó szemétől, mely elborul a hírre, hogy eltiltják az anyainyelvétől. A gond, meg tud-e birkózni a gyermek zsenge elméje azzal a nehézséggel, hogy a tudást idegen nyelven kell elsajátítania? A nemzethüség szava, hiszen a szlovák iskolát végzett gyermek elvész a magyarság részére, gondolkodásmódja, tudása idegenné válik arra a nemzetre nézve, mely neki, a szülőnek adott műveltséget, kenyérhez való jogot, tudást. Ki tudná leírni ennek az ünneprontó nagy lelkiharcnak minden formáját és minden részletét, hiszen az elnemzetietlenitő törekvés oly találékony az érvek felsorakoztatásában! Mert csak erről van szó. Nem a jóakarat, nem a „praktikus" gondolkodás mondatja a rábeszélés ezer argumentumát, de egy messze1 néző, titkos, csúnya szándék: megfojtani a magyar műveltséget ezen a földön és ezzel gyökerében elvágni a magyar élet lehetőségét Nem sikerült erőszakkal, nem sikerült gazdasági tönkretétellel, megpróbálják a jóakarat hazugságával. Könnyíteni szeretnénk a szülők éwégi lelki harcán, szeretnek megvilágítani az igazságot, az egyedülit, pár szóval, az igazság egyszerűségével. Az ut sima és világos: Magyar gyermek magyar iskolába v ló! Falun és városon, elemi és középiskolában, (bármilyen életpálya előtt ez az egyetlen, igaz szempont. Ehhez jogot ad a törvény s ezt teszi kötelességévé a szülőnek a nemzete iránt való hűség, de a gyermekének jövője is. Legelőször is nem az a cél, hogy iskolás gyermekünket pályája legelején nyugdíj- képessé, de az, hogy életképessé neveljük. Az életképességhez iegelsősorban általános tudás és szaktudás szükséges, csak másodsorban nyelvtudás. Az általános és szaktudást pedig a gyermek csak az anyanyelvén szerezheti meg, melyet magával hozott a szülői háztól, amellyel tehát nem kell megbirkóznia a tudásanyag elsajátításával egyszerre. Az államnyelv megtanulása megjön magától. A magyar iskolában is kötelező annak tanulása és az éppen elég a tökéletes elsajátításra és aTra, hogy az anyanyelven szerzett tudóst az állam nyelvén is fel tudja használni az életbe kilépő ifjú. Ezt különben maguk a szülők is tapasztalhatták, akik állami szolgálatban lévén, egy fél év alatt öreg fejjel is megtanulták, az ábécén kezdve, a szlovák nyelvet, de az uj életre is szóló alkalmasságukat nem ez határozta meg, hanem az a műveltség és tudás, amit magyarul szereztek meg! A magyar iskola — amely föltétlenül kell hogy biztosítsa az államnyelv tökéletes elsajátítását — több, mélyebb általános és szaktudást biztosit és igy több, helyesebb életképeséget is. Ami a külső érveket, a presszió és rábeszélés érveit illeti, azok megcáfolására törvényt idézünk. Az alkotmány okirat (121, 1920 sz. tv.) 128. §-ának 2. pontját, mely szerint: „A vallási, hitbeli, felekezeti és a nyelvi különbség egyik csehszlovák állampolgárnak sincs akadályára az általános törvények korlátái közt, nevezetesen a közszolgálatba, hivatalokba és tisztségekbe való lépés tekintetében, vagy valamely mesterség, vagy hivatás gyakorlata tekintetében." A törvény szent s akinek — még ha állami alkalmazott is — nincs más oka arra, hogy fölöttes hatóságának retorziójától féljen, nyugodt lehet, ha gyermeke magyar iskoláiba jár is, a törvény erejét szegezze minden presszió és minden jóakarata figyelmeztetés ellenébe. Ha igaz az, hogy az évvégi beiratkozást azért rendelték el, mert a hatóságok tájékozódást akarnak nyerni az iskolaigények tekintetében, a magyar szülők most, a közeledő év végén, kivétel és minden mellékes tekintet nélkül, magyar iskolát követeljenek magyar gyermekeik részére. Ahol van magyar iskola, ne engedjék elszegényedni gyermekekben, mert amiről egyszer lemondtunk, nem kapjuk vissza soha többé! Ne engedjünk rábeszélésnek, presszionál:, mert avval, hogy elvonjuk gyermekeinktől az amyanyelven való tanulás lehetőségét, tönkretesszük egész jövőjüket, tudásban szegényekké, lélekben meghasonlottakká tesz- szük őket és mérhetetlen károkat okozunk a magyar nemzetnek, mely vérrel, szenvedéssel, munkával és művelődéssel szerzett jogot éhhez a földhöz, a szülőföldhöz! ——— a i —Franciaország hadianyagot szállít Jugoszláviának? Róma, május 5. A Giomaie dTtalia jelentése szerint Sósakba a múlt hónap utolsó hetében nagy francia gőzös érkezett hatalmas mennyiségű hadirakománnyal, amelyet egy katonai bizottság ellenőrzése mellett Belgrádba szállítottak tovább. A lapnak tudomása van arról is, hogy újabb két hatalmas francia gőzös indult útnak Marseille!)öl hasonló rakománnyal. rongyos, piszkos, beszédjük halk, félénk, téli barlangszagu. Egy leány s egy férfiember. A legény szól: — Én most téged nem foglak elhagyni. Itt maradsz ebben a faluban s házat építünk magunknak. A leány félénk volt: — Látod, nem is ösmerlek, itt én sohasem jártam ... félek... nagyon félek ... Áz ember eltűnődött: — Nem. Azt hiszem, nem kell már félnünk. Úgy mondják: a tatár kitakarodott a7 országból s a király is összeszedi az urakat: ide többé be nem jön. Te pedig velem maradsz ! A leány fejet hajtott. Nem mert ellenkezni, de meg úgy érezte, olyan jó itt, a legény oldalán, aki azt ígérte, hogy megvédelmezi s többé nem fog egyediül remegni a téli farkasok hírére. A duzzadt patak halkan folydogált a hajdani utón keresztül s a hegyekről különös emberek szállingóztak lefelé. A férfiaknak ápolatlan, nagy szakálluk volt, kezük vörös és megfagyott, sokakat sebek ékteleni- tettek, vagy kezük, lábuk hiányzott s durván összetákolt faágakkal segítettek magukon. Régi, pusztait házukat keresgélve, panaszkodó beszéddel üldögéltek a hajdani küszöb előtt- Szomorú, kiéhezett arcukról minden remény eltűnt már. Egy ősz férfi, éppen olyan rongyos és bánatos, mint a többi a templomhoz közeledett. Már nem tudott könnyezni, rozzant sarujában fásultan ballagott a köveken. A templom összeégett gerendái között, megállt és keresztet vetett- A pap volt. Soká, soká álldogált igy, nyugodtan, szemlélődve, aztán lehajolt s egy üszökidarabot vett föl. Keresztdarab volt. Még sokszor lenyúlt fadarabok vagy kövek fölé és kámzsája zsebébe rakott be néha elpusztult emlékeket. A két fiatal: a leány s a legény tisztelettel állott fel. A leány a fiú karjába kapaszkodott, de hallgatott mindkettő; már elfelejtették, mit szokás ilyenkor mondani, Az Isten szolgája megszólította őket: — Ti is idevalósiak vagy tök? A legény akadozva felelte: — Csak én. Ez a leány nem! — Akkor nem a testvéred? A legény a fejét rázta és határozottan mondta: — A feleségem lesz. Házat, építünk. A pap megrezzent. Szivét melegség hullámozta át; úgy érezte, hogy hálát kell adni Istenének, aki ime megmutatta neki a szent tavaszt, az örök reménység, a viharokon át is erősen megmaradó élet ígéretét, a munkásság dacos akarás#, két ember lelkének örökké egybekapcsolódását, a magas isteni Törvényt,: mindent, mindent, amiben hitét vesztette riadó, rémes téli éjszakák alatt- S egy könnycsepp gördült végig borzas szakál- lán. Bátortalanul kérdezte: — Nem félsz? ... — Mitől? Már ketten vagyunk. Én nem találok senkit a régiek közül, ennek a leánynak sincs senkije... A pap a szemébe nézett. — És feleségül akarod? A legény bátran felelte: — Igen! Most, a félénk leányhoz fordult: — Te is igy gondolkodói? Halkan szólt: — Én is ... A pap ekkor megfogta^ kezüket Aztán arrafelé húzta mindkettőt, ahol azelőtt az oltár őrizte Urunk testét.. És halkan szólott: — Akkor én összeesketlek benneteket! A leány is, a legény is riadtan néztek egymásra. Erre nem gondolt egyikük sem. Á. pap türelmesen várt. Később kérdezte: — Akarjátok? Mindakettő félve bólintott- önkéntelenül térdeltek a szétszórt kövekre s a pap ott áldotta meg őket a romhalmazon, faüszkö- kön, Krisztus keresztjének zsarátnok-helyén. S ahogy ott magukba mélyedtek a hirtelen elébük tűnő uj élet előtt, isteni, nyugodt bizalom szállt beléjük. A pap áldón terjesztette föléjük a kezét. A másik kettő fejethajtva térdelt ottan, imádkozni nem tudtak, de valami különös érzés szállt' rajtuk keresztül: úgy érezték, valami nagy, zengő, fényes templomban vannak. Később a pap azt mondta: — Keljetek föl! Az Ur neve legyen veletek. Én Istennek nevében megszentelem ezt a házasságot! A fiatalok félve csókoltak kezet. A pap megsimogatta fejüket, aztán leült egy régi, kidőlt oszlopkőre. Szive telve volt boldogsággal. A hatalmas, csendes örömnek ebben az élvezésében riadt hang dobódott felé: — Lovasok jönnek! Sokan, sokan! A falu szomorúi megmozdultak. A régi, szorongó félelem izzadt ismét rajtuk és megint elindultak egyesével vagy több ed magukkal a régi vár, az erdőség felé. Sietve, gyáván, mint egy nyáj tűntek el a fák között,, a megszaggatott, kis életüket újra mentvén. Aztán ismét csendesség borult a falura, nagy, árva, szomorú csönd. A pap felnézett a kőről, sóhajtott: (Folytatjuk.) % Bártfa visszakapja a háború alatt elszállított történelmi emléktárgyait Budapest, május 5. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) A magyar kormány közölte a csehszlovák kormánnyal, hogy hajlandó azokat a történelmi értékű emléktárgyakat, amelyeket a világháború befejezése előtt Bártfáról Budapestre szállítottak, Bárt- fának visszaadni. Az emléktárgyakat 23 ládába csomagolva a legközelebbi napokban szállítják vissza Bártfára. A relikviák méltó elhelyezésére 20 ezer csehszlovák koronát engedélyezett a csehszlovák kormány Bártfának.
