Prágai Magyar Hirlap, 1927. május (6. évfolyam, 100-124 / 1434-1458. szám)
1927-05-05 / 103. (1437.) szám
2 Zita királyné nem megy Gödöllőre Budapest, május 4. Itteni legitimista kö- TÖk határozottan megcáfolják azt a hirt, hogy Zita királyné és családja Gödöllőn szándékozik letelepedni. Sixtus pármai herceg budapesti utazása tisztán magánjellegű volt. A herceg egy külföldi pénzcsoportot képvisel, amelynek érdekében az utóbbi években már többször járt Budapesten. — Cáfolják a temesvári magyar-román- jugoszláv konferencia hírét. Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: A MTI ma megcáfolja azt a lapunkban is megjelent hirt, amely szerint a román kormány kezdeményezésére Temesvárott a közeljövőben m agya r-r omán-jugoszláv konferencia ülne össze. Csak annyi a fény, hogy Temesvárott egyelőre még meg nem határozott időben értekezlet lesz, amelyet csak a torontálinegyei Aranka folyó árterületének védelme ügyében hívtak össze. A végső konzekvenciákig ragaszkodnak a német aktivisták a közigazgatási reform nyelvi rendelkezéseivel szemben támasztott követeléseikhez _ A hápviseS'őház csak ősszel tárgyalhatja a reformot — Prága, május 4. A koalíciós pártok vezérei az adóreformjavaslatok bizottsági tárgyalásainak befejezése után a másik nagy probléma, a közigazgatási reform előkészité- séhez fognak- Eredetileg úgy tervezték, hogy az elnökválasztásig mindkét nagy reformot tető alá hozzák, de ez a terv előre nem várt nehézségekbe ütközött, amennyiben a szocialista, ellenzéki pártok nagyarányú sajtókampányt kezdtek a reform ellen s azonkívül a német kormánypártok is lényeges módosításokat követeltek. A koalíció nyolcas bizottságának erre vonatkozó tárgyalásai éppen ezért igen nehezen haladnak előre. Parlamenti munkatársunk egy német kormánypárti törvényhozótól erről a kérdésről a következő információt kapta. — A kormánykoalíció vezérei e héten újból tárgyalnak a közigazgatási reformjavaslatról. Mindaddig, amíg a koalíció a javaslat minden pontjában meg nem egyezett, szó sem lehet annak parlamenti tárgyalásáról. A javaslat legkorábban junius végén kerülhet a képviselőház alkotmányjogi bizottsága elé, vagyis a pténum már csak ősszel tárgyalhatja. — A kormánytöbbségi tárgyalások — mondta informátorunk — nehézségekbe ütköznekMi, németek nem fogadhatjuk el a javaslat nyelvi rendelkezéseit és a képviselőtestületi tagok egy harmadának kinevezésére vonatkozó passzust. Amig a cseh kormánypártok ezekben a pontokban nem honorálják követeléseinket, addig a javaslat nem juthat a parlament elé- Tántoriihatatlcmul kitartunk követeléseink mellett s — mit tagadjam — elmegyünk % a legvégsőbb konzekvenciákig is. — A német kormánypártok — folytatta a német törvényhozó — ezzel egyidejűleg a nyelvrendelet kérdését is szóba hozzák és minden befolyásukkal azon lesznek, hogy az állam nemzeti kisebbségeinek nyelvi jogait nemcsak megvédjék, hanem ki is szélesbit&ék„Botrányokat fogunk .csinálni!" A possoüjfi egyetemi infemétus cieli alapköve körül támadt politikai botrány fejleményei — fiiinka lapjának harcias állásfoglalása Prága., május 4. A pozsonyi egyetemi intereátus vasárnapi alapkőletételének botránya páratlan felüdülést keltett a szlovák nemzeti körökben. A Slovaik tegnapi vezércikke valóságos harci riadót fuj meg és élesen támadja a cseh professzorck eljárását védelmező Slovensky Denniket is. A harcias cikk, amely következetesen pozsonyi „eseh“ egyetemről beszél, többek között a következőket állapítja meg: „A Slovensky Dennik mai vezércikkében ünnepli Busók és Homa egyetemi tanárokat, akik értelmi szerzői a vasárnapi banketten kirobbant botránynak. A SÍ. Dennik szerint az imternáitus alapításával kapcsolatiban. elsősorban ez a két professzor érdemel elismerést, akik az imternátus építésének gondolatát többhóuapos munkával igyekeztek minél szélesebb körökben népszerűsíteni — és akik dicséretet érdemelnek azért is — amiről ugyan nem irt a SÍ. D., de amire bizonyára gondolt —, bogy egyikük, már mint Busek, volt az, aki csehül és nem szlovákul fogalmazta meg az ewilóksoTokat és aki, mellesleg megjegyezve, piros nyakkendővel jelent meg az ünnepségen. A Slov. Dennik olyan embereket dicsér, akik maguk sem tudják, bogy jutottak hozzá az intemátusért folyó munkához. Ha ezen a pozsonyi egyetemen nemcsak cseh, de szlovák professzorok is volnának, a® inter- ná-tus érdekében szlovák professzorok dolgoztaik volna és bizonyára sokkal több eredményt értek volna el, mint Busek és Homa. A szlovák közönség is többet áldozott volna az in1927 május 5, csütörtök. temát-usra, ha a pozsonyi egyetem szlovák lenne szlovák tanárokkal és nem cseh. Busek és Horna az interné tus jó ügyének csak kárára volt, amiért nem jár ki nekik dicséret." A, cikk tová/bbi részében períidiénak bélyegzi a Slov. Dermiknek azt a beállítását, amellyel védelmére kel Busek professzornak, aki a Slov. Dennik szerint az alapkő emléksorait természetszerűen azon a nyelven fogalmazta meg, amely neki épp úgy anyanyelve, mint amilyen anyanyelve Krcsméry szenátornak a szlovák nyelv. Az ilyen csehszlovák okoskodás alapján — jegyzi meg a Slovak — a Szlovénszkón szolgálatot teljesítő cseheknek csakis csehül kellene hivatalosan fogal- mazuiok és beszélniük, tanítaniuk az iskolákban és vezényelniük a katonaságnál (ami meg is történik). „Nem titkoljuk — folytatja a Slovak —, hogy a vasárnapi banketten lejátszódott csúnya botránynak örvendünk, örülünk, hogy a beiálás- nólküli provokatöröknek szemükbe mondták, hogy a szlovák nemzet nem hagyja magát tovább sértegetni s nem tűri nyelvének további gyalázását. Ha a Slov. Dennik és hívei e megállapításunkban sértést látnak, nem tehetünk róla, ez olyan sértés, amelyet kétségkívül és teljesen megérdemeltek. — A szlovák népet az államfordulat óta lép- ten-nyomon sértegetik és ha valaki e sértegetések ellen tiltakozni akar. a Slov. Dennik legszívesebben belefojtaná a szót. A vasárnapi incidens meimenióul szolgáljon mindenkinek, minden Szlo- venszkón élő esetetek. Ami vasárnap történt, meg fog ismétlődni mindannyiszor, valahányszor erre szükség lesz. Úgy látjuk, hogy botrányokra szükségünk van. Lesznek tehát botrányok, lesznek még nagyróbbak, mint amilyen e vasárnapi volt; lesznek botrányok, amig szlovákok lesznek, amig a szlovák nyelv élni fog és amig — fejezi be a Slovak — lesznek olyanok közöttünk, akik a mi drága nyelvünkkel úgy akarnának bánni, mint a ronggyal." Oiezeréves falu romjaira bukkantak a tószegi ásatásoknál Budapest, május 4. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) Tószeg határában a magyar hatóságok angol pénzügyi támogatással már régebben ásatásokat folytatnak, amelyek ma meglepő eredménnyel jártak, ötezeréves falu romjait ásták ki s a maradványok még meglehetős épségben vannak. Az ásatásokat még 1876-ban Abonyi Lajos regényíró kezdte meg, de anyagiak hiányában abba kellett hagynia. Az elmúlt hónapokban fogtak újra hozzá az ásatáphoz s már eddig is rengeteg sok bronz- és csontszerszámot és fegyvereket hoztak napvilágra. Sikerült egyes eléggé ép, lakásnak szolgáló üregeket is felfedezni, amelyeknek falad nádfonaftal voltak bevonva. Az ásatásokat tovább folytatják s azoktól további értékes eredményeket várnak. Eatu Kán Irta Szombathy Viktor Tél. K egyedien hideg, velőtfagyasztó január. Az erdők némán takarnak mindent. A holt városokban farkasok barangolnak, hangos üvöltéssel szimatolva néhol zsákmány után. A hajdan járt utakon egy-egy ember- nyom vagy elhullott ember, megfagyott tagok maradványa dermed, mig egy marakodó ■farkascsoport portyázó útjában birtokába nem veszi őket éhesen. Varjak hatalmas csapatban feketítik az eget. Szanaszét, a fehér havon, még fehérebb csontok. Simára rágott, kemény emberi csontok. Mélyein belefuród- va egy-egy koponya. A hajdan-város piacán, ami csak azért piac, mert régen ngy nevezték, de most csak szomorú, szenes házoldalakkal kerített térség; pár ember áll. Kék fülük, kék orruk érzéketlenül mered a levegőbe. Egynek a Iába hullott el, másik az ujjait hagyta ott az erdőségekben, lefelé jövet. Csak a gyomruk él még s szemük villog. A térség szélén hatalmas máglyarakás énekel, pattog: körülötte sok, egykedvű ember. Már nem is dideregnek. Az egyik ócska tarisznyát húz le a hátáról. Körülnéz, aztán leguggol és tempósain szedeget ki belőle vén gumókat, fagyott gyökereket. Ügyesen szétturja a tüzet egyik sarkán és alárakja a gumókat. A havas, fagyott eledel sisteregve csapja föl a füstöt, mig az ember ott figyel fölötte és piszkálja a lobbanó parazsat. Később kivesz egyet, vigyázva, gügyögve, mint mikor anya nyúl gyermekéhez és érzéketlen orrával körülszimatolja a sült falatot. Mellefödőjéből csámcsogva kapar elő valami száraz, fogcsikorgató kéregpor-kenyeret és ráteszi a fűlt gyümölcsöt. Mielőtt beleharapna, ránéz nagy szeretettől. S akkor a háta mögött álló közelebb húzódik. Dideregve szól: — Nekem is! Az öreg felnéz rá. Már csemcsegett egyet, jóizüet s a torkán látni, ahogy az eledel csúszik lefelé. A másiknak kicsordul a nyála. Fiatal legény volt. — Nekem is! — mondja mégegyszer. Az öreg megrázza a fejét. A fiatal hirtelen ugrással toppan a tűzhöz. Lábával húzza szét a zsarátnokot és lázasan kutatja a sült gumókat. A másik rekedt botránkozással veti magát a nehezen szerzett zsákmányra s úgy dulakodtak érte, mint két marakodó kutya a tál körül. Az öreg ott hasalt a földön s testével védte az ennivalót. S mig egy elgurult gumót kapart magához, a fiatal tompavégü bunkót kap föl, aztán dühös erővel sújt az öregember koponyájára. Az egyet ráng még. Aztáu csend. A fiatal legény dúlt arccal néz körül. Két ijedt asszony lassan húzódik hátrább, mig ő lehajol, vigyázva, hátraügyelve, nehogy mások is kísértésbe jöjjenek; aztán kapkodva szedi össze a véres gyökereket- Arca kipirult s lassan, morogva, de megelégedetten húzódik hátra. Állkapcsa félelmesen őröl. Csámcsog. Az öreg, leütött ember feküdt. Hasmánt. Kitárt keze belelógott a tüzbe és égett hus- szag terjengett a levegőben. Egy öregasszony közelebb húzódott. Lehajolt a fekvő hullához és figyelmesen meg- rázogatta, majd felnézett a mögötte állóra: — Meghalt! — mondta. Valaki hátul megszólalt: — Megeszik a farkasok. Pillanatnyi döbbent némaság. Az arcok kimerednek a halál közeli érzésére, a farkas gondolatára, aztán hirtelen beleszagolnak a levegőbe. A téli reggel páráján vig utat vágott a láng és az emberáldozat 'égett szagát szórta felfelé. S akkor egy ember megrezdült: — Miért csak a farkasok?,.. A csoport döbbent arccal nézett, rá. Az egygondolat remegése borsódzott át rajtuk. De az ember lehajolt. Nyugodtan magához húzta a halott kezét és megszagolta. — Mint a sült malachús, — mondta csendesen. Mindenki hallgatott. Az ember most kihúzott egy csorba, nye- letlen vaskést. Ügyetlenül fogta meg és nyi- szálni próbálta a halott ujját. A nyugodtan várakozó tömeg ekkor kettélendült, mert egy kámzsás, szakállas, fövegnélküli pap rohant a halotthoz és visszarántotta a nyiszáló alakot. — Az Isten szerelmére! Embertársadat!... vA férfi nyugodtan hátrafordult: — Éhes vagyok. — De embert... — lihegett a pap. Az megriadt De csak egy pillanatig, mert aztán a pappal szemben megállt és éhesen villogó szemét beletüzte annak tekintetébe : — Ki ád enni? ... — De nem engedem! Keresztyén atyádfiát, ... — Menj a templomba litániázni, szent ur, de engem ne zavarj! — El fogom temetni! A férfi dúlt arccal nézett végig a tetemen. Éhes szeme már-már kiugrott barlangjából, sovány, sápadt, kiszomjazott teste megvonaglott a zsákmány láttán. Aztán csak ennyit mondott: — Ezt? — és máris lehajolt, lenyisz- szantott egy darabot a halott megpörkölődött kezéből és betette a szájába. Senki sem szörnyülködött. Éhes, villogó tekintetek fúródtak a hús felé és a tiltakozó papot lassan nyomták vissza. A férfi megint lehajolt és evett- Evett. Emberhúst evett. A tömegben ekkor megszólalt valaki: — Jó? Az evő férfi teliszájjal igeneit. Bicskáját felfelé tartva, meglóbált rajta egy darab húst és rámutatott a pecsenyére: — Jó! Mély csend. Aztán valaki szélesre húzta a száját és közelebb jött: — Nekem is! A tömeg megmozdult. Mintegy extázisbán csapódtak föl a lesoványodott karok, foguk csikorogva őrölt, mint, üres garaton a malom és többen lehajoltak a hullához. Szemük kidagadt, hangosan mondták: — Én is, én is, én is... Aki az evést megkezdte, elégedetten bólintott. Szinte tulajdonának tekintette a „hust“ és beleegyezőleg adta meg az engedélyt. Tiz kéz nyúlt, utána s a nagy csendesség után marakodás, éhes csikorgás ütötte túl a tűz csattogását. A marcona ember a jóllakottak megelégedésével kapta vállára a tetemet. (Folytatjuk.) mmnwmmMWMJBMBaaMMumuBnBnmammnmnaxaixmnmaMB&íiSí’.wmmm i 11 — i .jbii mnwwa.',ii.-ja»Bíii ni i—iiiimui ■ ii w i h h Í Er@ivn@$sesedé$, neurasthénia Csíz! J6cE-Bróm fürd# golyva, mirigy-, csont-, izületi-bajoknál, angolkór, vérszegény- Nyitva május 1-től szeptember 30-ig. ség, hüdéseknól, az anyagcsere forgalom zavarainál, tehát mind- « . azon bajoknál ajánlva, hol a Jód-Bróm-Sósfürdők indikáltak. Felvilágosítást nyújt es prospektust küld a _ _ _ _ _ _ _ FÜRDŐIG AZGATŐSAG CÍlfSrm®l(GlSl%él SP©€BÍr35*MIÍ*I CSIZFÜRDŐN (Clzkúpete, z. XVIII.) >)-to-.h—nemzaci-ai ■ ■■ ■ —m u ji.mi—WIIMH II i ' i rr ■ i »HMllHIMJ»,iu«r.-anrT-..jj Ivó- és flrdéknrák, fényk«s«iéi, otthoni karók- ■ ii inni in r —“t ------------------— ----------------“ 1 ---------1—:—j~.~---~-~.-~----— •— -----------% $< tCJEURfebftQ/y ^.RUM-MIKeRV-uőspo3? •ROZNAVA* Mandarin • Cacao - DIó-Créme - Cherry Trip!e-Sec — Curacao — Karlsbadi keserű „Késmárki kiállításon arany éremmel kitüntetve” ,,A Nemzetközi DuDakiáUitáson arany éremmel kitüntetve”
