Prágai Magyar Hirlap, 1927. május (6. évfolyam, 100-124 / 1434-1458. szám)

1927-05-29 / 123. (1457.) szám

kat“ komolyan kezdik venni azok is, akik csak az Üstökösben olvastak róluk, az Arany- siasbeli p esi megyei duhajok egyenkint át- szálllngózn ak a Griff nevét Pannóniára cserék; 'fogadóba és messziről, tisztelettel köszöntgotnek Podmaniczky Frigyes báró­nak, aki ott egy sarokasztalnál üldögél anin- den délben és különös gondot fordít a leve­sekre, mint minden olyan öregember, aki sokáig akar élni, (Ki ne. akarna?) Két színe volt a bárónak: rózsaszín és fehér. Szakálla — akár a Ferenc Józsefé, — hó és mindig szabályosra nyírva, mint a császári kertek sétányai. Arca olyan rózsa­színű, mint egy csecsemőé. Ah, a világért sem hasonlított ama üreg regényírókhoz, akik valaha konkurrensei voltak az irodalomban, akik most pipaszaguan, félszegen, féli-tét­lenül ócska kabátokban üldögélnek rideg kiskocsmákban és mindig azt várták, hogy még eljön az ő idejük is. Aki Podmaniczky Frigyesben, itt a frissen söpört étteremben az egykori „hóbortos regényírót," kereste, aki kiváncsi lett volna valamely olyan boké- mes, cigány03, úgynevezett zseniális maga­tartására, amilyent még a legjobb házineve­lésben részesült Írók is produkálni szoktak, amikor nézőközönségük akad ... avagy, aki hegyező füllel hallgatózott volna a szomszéd­ságban, amikor a bárónak néha asztaltársa is akadt, hogy vájjon csak egyetlen szó esik is 'A fekete dominó, vagy az Álom és valóság című regényekről, 'aminthogy az Írók szoktak a maguk müveiről beszélni, amikor Pesten vásár van és a hallgatóző vidékieket (akik az irók arcképeit a divatlapokból amúgy is ismerik), könyvvásárlásra lehetne bírni: — no az nagyot csalódott volna az öreg regény­íróban, aki valaha olyan népszerű volt, hogy a Szervita-téren egy irodalmi borbély a cég­táblájára festette a regényírót, — igaz hogy a kirakat másik oldalára Ábrányi Lajossal, az akkor divatos festővel Beniczkyné Bajza Lenke, a másik nagyhírű regényírómé arc­képét is felfestette. Amíg egyszer arrajárt a pestmegyei főispán és a felesége arcképét levétette a borbélytábláról. Azt lehetne mondani, hogy az utolsó népszerű ember, akit extravagáns ruhái miatt minden ember ismert a régi főváros­ban, akit puritán, szemérmetes, sohasem eilőratolakodó magaviseleté miatt mindenki tisztelt, akinek csak volt valami köze a világ­hoz: az utolsó népszerű ember Pesten „a kockás báró" volt. Ha voltak is ellenségei: még azok se tudtak kisütni felőle olyasmit, amiért a bárónak le kellett volna szokni min­dennapi kérepesti-uti -sétájáról, inig bizony a gyilkos politika sok jó hazafit kényszeritett szégyenkező arccal a mellékutcába. Frigyes báró déltájban úgy jelent meg a Kerepesi- uton, mint egy várvavárt pesti tünemény, akinek talán már iróiársai is megbocsátották, hogy valamikor sikerei voltak a regényeivel. Az utcai közönség pedig, amely még nagyon tudta az Hiedelmet a pesti járdán: olyan­formán nyitott utat a szekfüs, tarkaruhás öregurnak, ahogyan csak azoknak szokott, akik még soha életükben abcugot nemkaptak, A lóvasüt minden különösebb felszólítás nélkül megáll ott a Kerepesi-ut és a Hatvani- utca találkozásánál, a bérkocsisok, akiknek gorombaságáról annyi mindent tudtak az élclapok, lassítottak, a vidéki ökörcsordákat, amelyeket akkoriban nagyon szerettek végig- bajtani a Kerepesi utón, a lovasrendőr ál­lította meg a pusztai kíséretükkel: amíg Frigyes báró az úttesten átkelt apró, sohasem siető lépteivel A kecskék és a virágboltosnék kipilhogtak az üzleteikből: milyen toalettben van Podmaniczky. A Griffben meghúzták a nagy csengőt, amely csak a nagy csomagokkal érkezett vendégnek fjárt ki. Ks ebédelni men­tek azok is, akik még nem voltak éhesek, mert a báró sétája jelentette a delet. Egy régi szép világnak volt utolsó tüne­ménye az egykori regényíró, aki bár a nyil­vánosság előtt már régen nem szerepelt müveivel: íme, a múzeumi hagyomány sze­rint, késő öregségéig arra fordította a nyugo­dalomra való éjszakait, hogy a maga életének a regényét megírta tiz kötetben. Igaz, hogy az j öreg idealista sok mindent simított az élete esetleges durvaságain (hisz darabideig lan­szerkesztő és színházigazgató is volt), de szarkalábjaiból mégis csak a tizenkilencedik század felejthetetlen illatát érezzük. valódi Pdris, május 28. Lindbergh párisi napjai szombattal érnek véget. Szombat délben a nagyszerű repülő el­hagyja Párisi és útja Brüsszelbe viszi. Lindbergk a sajtó utján érzékeny búcsút vesz a párisi közönségtől, amely soha nem várt ün­neplésben részesítette. Búcsúszavában ezeket mondja: „Ma elhagyom Franciaországot Mindenki­nek szeretném megmondani, ha ez lehetséges lenne, hogy sohasem fogom elfelejteni a nagy­szerű város vendégszeretetét. Nungesser és Coli megkigércltók, hogy az óceánt keletről nyugatra keresztez­zék át. Ők a nehezebbre vállalkoztak, mert szerintem ez súlyosabb feladat, mint amit én téliesítettem. Nevük hal­hatatlan lesz, ha kísérletük meg is hiúsult/4 Lindbevgh hétfőig marad Brüsszelben, onnan Londonba repül át, ahol négy-öt napig tartózko­dik. További programját még maga sem tudja és igy még nem bizonyos, hogy megteszi a kör­utat az európai fővárosok fölött Mielőtt azonban Amerikába visszautazna, még egyszer fölkeresi Parist. A párisi amerikai kolóniában bizottságot ala­kítottak, amely Nungesser édesanyja és Coli gyermekei számára nagyarányú gyűjtést indított meg. Hogy ez az akció milyen eredményesnek ígérkezik, mi sem bizonyítja jobba;-, minthogy már az első este 830.000 frank gy”lt össze. Parisban vesz búcsút Lindbergk az ősi kon­tinenstől, amelyről svéd dédszüled egyszerű vitor­láson vándoroltak ki az uj hazába, hogy diadal- 1 más unokájuk gépmadarával 33 óra alatt szelje j át az akkor hónapokra nyúló hajóutat. Nenyork pedig lázasan készülődik 1 Amerika nagy szülöttjének fogadására és az előjelekből Ítélve’ Lindberghnek olyan fogadtatásban lesz része az Egye­sült Államok területén, aminőt soha még senki nem élt át. A kis aviatikusból egyszerre dúsgazdag ember lett és újabb meg újabb milliókat halmozhatna össze, ha mindazokat az ajánlatokat elfogadná, amelyekkel valósággal megostromolják. A leg- kápráztatóbb ajánlatot idáig Lammle, az ismert filmregisszőr tette, aki Lindberghnek egyetlen előadásért hét­százezer dollárt ajánlott fel. A levegő királyát azonban ez az ajánlat sem kábította el, még nem felelt rá, hanem a többi ajánlatokkal együtt ügyvédjéhez, a s-t.-louisi Har- ry Knigdhez utalta, aki repülésének előkészíté­sében is segédkezett. Newyorl-cban lázasan dolgozik az a bizottság, amely a fogadtatást fogja előkészíteni. Azon az utón, amelyen Lindbergh lakásáig végig fog ha­ladni katonák sűrű sora áll kordont. Százezer iskolásgyerimek fog előtte végigvonulni. Nagy diszlakomát rendeznek tiszteletére. Az ösz- szes amerikai városok képviselői megjelennek a newyorl-ci fogadtatáson és azután meghívják Lindberhget a saját városukba. LINDBERGH Páriában HerricJc amerikai követ kíséretében Magyar gravámensk a pozsonyi msgyapiéseo A zárszámadás vitáié — Nem segítik az árvizsujtofia lakosságot — & 4&O.G0G koronás kuiturbudgette&E semmi sem jut a magyar ffaSvalcsiak Pozsony, május 28, Pozsonyi tudósítónk jelenti 'telefonon: Pozsony nagymegye ma déMőtt 10 órai kezdettel tartotta meg ren­des havi közgyűlését, amelyen hosszú beteg­sége után először elnökölt Bella Methód dr. zsupán. Az elnök mindenekelőtt örömének ■ad kifejezést Masaryk újból való megválasz­tása felett, amelyet a kormánypárt viharos „81áva!“, az ellenzék pedig „Mi van a pitts- burgi szerződéssel?1' kiáltásokkal fogad. A megye gyűlés elhatározta, hogy az elnököt megválasztása alkalmából táviratilag üdvözli. A zupán ezután elparentálta Maderich Jó­zsef megyebizottsági tagot, akinek emlékét jegyzőkönyvben örökítették meg. Nagy érdeklődés mellett tértek át a megye gyűlés napirendjére, Pozsony nagy­megye 1926. évi zárszámadására. Az általános vitában az összes pártok képviselői felszólaltak. Első szónok Pavlát szociáldemokrata bizottsági tag volt, aki a megyerendszer kitűnő voltáról tartott dicsőí­tő beszédet. A megye eredetét óriási derült­ség közben a Krisztus előtti századig vezette vissza. Elfogadja a zárszámadást, de rámutat a szloyienszkjpi ipar nehéz hetyzetére2 mely­nek következtében számos vállalat kény­telen volt Magyarországra átköltözni Csabadáj Ignác szlovák néppárti az ele­mi csapások szlovenszkői pusztításait teszi szóvá s kéri a zsupánt, hogy segítsen a meg­nyomorított szlovák népen. Gregr dr. csehszlovák szociáldemokrata kijelenti, hogy ia zárszámadásban sok feles­leges túllépés, de ugyanannyi millió meg­takarítás van. Cseh ember létére kifogásolja a szlovák nyelv mellőzését. Lukovieh Ferenc magyar nemzetipárti azt kifogásolja elsősorban, hogy a zárszám­adásban éppen arról feledkeztek meg, ami a legfontosabb. Az elemi csapások az egész Dun&menti lakosságot tönkretették. Mikoi; a földművelésügyi miniszter bejárta ezt a vidéket, megígérte, hogy sürgősen segí­teni fog a nyomorgó lakosságon. Ki is utal­tak az egyes községeknek 10—20.000 koro­nát, de ebből maga a lakosság semmit sem kapott. Mikor pedig a szegén}- emberek pénzért Minden hölgy Jk" ■ornpás, dús, telt keblet, telt karokat és hyakat csakis M. d. uu Larry garantált, eddig egyedül bevált „Et Amille" nevű belerösitö balzsamával ér el. Föltétlenül biztos hatás, mely már hat napi használat után mutatkozik. Ára 30.— Kcs. — Z. K. asszony ezt írja: „Kellemesen meg vagyok lepve, keblem szemmelláthatóan erősödik és gyönyörű, telt for- rr. it kap. Kérem, küldjenek nekem két üveggel, mert a szer kitűnő.14 Megjegyezzük, hogy az; ar-z- szonyok és leányok ezrei ezen szernek köszönhe­tik gyönyörű keblük pompás és gyors kifejlődé­sét. Postán küldi egyedül: Haveikova laboraíof, Praha-Vrsovíce, Riíská ff, 12, könyörögtek, a jegyzők lecsukatással fenyegették meg őket. Csilizköz egész lakossága éhínségre van kár­hoztatva. Bízik a zsupán belátásában. A me­gye keveset törődik az iparral és a mezőgaz­dasággal. A komáromi földraivesiskolát teljesen elhanyagolják, pedig fehér kenyér csak virágos kertben te­remhet. Azt fogják mondani — folytatta Lu­kovi eh nagy érdeklődéssel hallgatott beszé­dét —, hogy irredenta hangoknak adok itt kifejezést. Nem vagyok irredenta, megbe­csülöm az állam összes nemzetiségeit, ezzel szemben azonban a kisebbség számára is megbecsülést kérek. Végül a súlyos adókról szólott. Az egyes községek pótadója túlhaladja a 400—500%-ot és ennek dacára a me­gye zárszámadása megengedi, hogy a községek felesleges beruházásukat esz­közöljenek. Partja uevében követeli, hogy a megye nagyobb gondot fordítson a mezőgazdaságra. A zárszámadást nem fogadja el. Poór Gyula dr. 'keresztényszocialista megye bízott sági tag csak egyes részleteit kritizálja a költségvetésnek, amelyből telje­sen hiányzik a sokat hangoztatott demokra­tikus szellem. A gazdasági válság okát í telepítési politikában véli felfedezni. Kulturális célokra 400.000 koronát irá­nyoznak elő a költségvetésben. Kérdi, vájjon kapott-e egy magyar község is egy krajcárt is ebből az összegből, mely­nek legnagyobb része a magyarság pénzéből tevődött össze. Teljesen lehetetlennek tartja, hogy a ma­gyarságot más elbírálás alá vonják, mint például az elsőosztályu polgárokat. A Csalló­közben még ma is számos ifjúsági egyesület van, amelyeknek ma sem adták meg a jogot a működésre, mert irredentáknak minősitik őket. Agent provokátorok járják be a falva­kat, akik mindenféle vádakat koholnak, de a följelentések nyomán indított pöröket még sohasem fejezték be bírói utón. Ma is egy eklatáns példa jutott tudomására. Taksony község a háborúban elesett fiainak emlék­táblát akart állítani, de a zsupán nem enge­délyezte*, mert az emlékmű állítólag osztrák katonát ábrázolt volna. A költségvetést nem fogadja el. Büköm szlovák néppárti köszönetét mond Pavlattnak és Gregr dr.-nak, hogy meg­becsülik a szlovák népet, holott ők a „Mor­ván túlról" származnak. Ezzel a vita véget ért. Bella zsupán Poémák és Lukovichnak válaszolva kije­lenti, hogy a magyar községek eddigelé nem nyújtották be kulturális igényeikre vonatko­zó kérelmeiket A megyegyülés a zárszámadást a ke­resztényszocialista és a magyar nemzetipárti tagok szavazata ellenében elfogadta. Újabb letartóitatások a pozsonyi utlevéipanamában Pozsony, május 28. Pozsonyi tudósítónk ielenti telefonon: A pozsonyi utlevélpanamá- ban tegnap este a rendőrség újabb letartóz­tatásokat foganatosított. A letartóztatottak között szerepel két kereskedő is. akiknek Singer Jenő szabálytalan utón útlevelet szer­zett. A kereskedőket, akiknek nevét a rend­őrség nem közli, kihallgatásuk után szabad­lábra helyezték. Ellenben ma délelőtt ismét a rendőrségre vezetlek Vercsik .József kom­munista párt titkárt és Holán Máriát, a kom­munista női szervezetek titkárnőiét, akiket kihallgatásuk után őrizetbe helyeztek. A rendőrség mindezideig erősen titko- lódziik az ügyben és állítólag szombaton este részletes jelentést ad ki a nyomozás fejlemé­nyeiről. Az államügyészség fogházába az ed­dig letartóztatottakhoz senkit sem engednek be. A pozsonyi városi képviselőtestületbe Okanik polgármester a letartóztatott Singer Jenő helyébe a listán következő kommunista tagot hívta be. Soha nem' isit diadalmenettel fogadja Ameriks üiiieritisi, az óceán! legyőzi aviatikái Egyesiére ©lőadásépt doSSátr* kinftlftafe a Beverő királyának — ysidöeresfc gesztusai ösacssaja Pérsstöi — — A P. M. H. tudósítójától — 1927 május 29. vasárnap. 5 Jasa Túrna PraSia 8., KevatSuíní ti’. 13. Elsó'ranp urisaaíon. Méríékszerint készít divatos, elegáns öltönyöket és kabátokat. Fazon Ke 400*— tói. Angol szöve­tek raktáron.---------------------

Next

/
Thumbnails
Contents